Nyírvidék, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-04-05 / 14. szám
I. Melléklet a „IVyiruidák" 1896. 15-ik számához. Nem is kételkedüuk, hogy ezt az üunepséget ugy a ÍŐTárosban, uiiut miudeu törvényhatósági székhelyen a leheti féoyuyel, a kiváló nap emlékéuek megfelelőeu Qlik meg. A meuuyibeu azouban az ezredéves Uunep a földuiiveló nép részvétele nélkül, szerény vóleméuyem »*eriot, C:>ak afele csiuált virág leuue, moly jótékouy illatot nem terjeszt: uern lehet a vármegye intézó körei előtt érdekteleu felteuui a kérdóst, hogy a községek lakói, a földmivelő osztály, uiiképen ünnepelje meg a nemzeti let ezredik évfordulóját? Yárosokbau, hol készen van minden egy egy na gyobbszabásu Uuuepség minél impozánsabbá tételéhez, köuuyen keresztülvihető az esetleg megállapítandó pro gramm; de faluhelyeu bizony sztlkibeu vagyuuk még csak egy zászlóuak is. (A korteszászlókat. rendesen ablakfüggönynek szoktak felhasználui!) Mit c 5ináljuuk tehát mi, szegény falusiak? llogyau tegyük a legegyszerűbb goudolkozásu földmives előtt is emlékezetessé azt a szent évfordulót, mely külső határában folyvást ébren tartsa a vérrel szerzett szép haza szeretete iránt való lelkesültséget? Nem lehet e kérdést ignorálni semmi esetre! Ha azt akarják, hogy ue csak egy osztály ünuepeljen, hanem a közörö.nból szegény és gazdag kivegye a maga részét s együtt érezzen az egész ország, egy szivdobbanásban röpítse hálafohászát az erős Hadúrhoz u haza minden népe: kell valamit tenni, hogy a községek lakói is, saját erejükhöz mérten, egyszerű bár, de maradandó hálást gyakorló ünnepséget rendezzenek. E tekintetben a vármegye törvéuyható ágának, illetőleg az ünnepséget rendező vármegyei bizottság nak kell megteuni az utmutató lépést s kötelező erővel oda hatni, hogy az ezredik évfordulót minden község méltóképen megünnepelje. Eléggé ismerem a népet, s népüuk nehéz viszonyait. Jól tudom, hogy ha kötelező rendelettel lesz utasítva *z ünnepség megtartására, lesz ü neplés minden községben. A mi népQuk tud lelkesedni, szereti hazáját (uo meg a mulatságot is!), de az már gyengéje, hogy minden teendőre nézve felsőbb hatósági rendelet vár. Bizonyára e tekintetben is ugy fog védekedni, hogy ha -akarják a ,•örvényen", hogy üunepeljünk, hát majd megrendelik. Meg kell hát rendelni! Nem kerül ez valami nagy fáradságba. Ne méltóztassék ebből senki azt véleményezni, hogy mi néptanítók talán e tekintetben nem tettük meg kötelességünket s nem hívtuk fel a nép figyelmét az évforduló nagy jelentőségére! Teszünk mi igen sokat, de mi haszna, ha a nép indolenciáján megtörik a jóakarat! Üres szofizmák, gyönyörű frázisok helyett jobb lesz hár, ha a törvényhatóság szívvel lélekkel azon iparkodik, hogy az ezredéves ünnepség minden egyes községben megtartassák, ha kell — rendeletileg is. Hogy az egyöntetűség meg legyen az ünneplésben, az intézó bizottságnak egy, minden községre kötelező programmot kellene kiadni, mely az alább jelzett pon tokból állhatna. 1. Az ünneplést megelőző este minden egyes községi lakos köteleztessék ablakait kivilágítani. 2. Az ünneplés hajnalán harangok adjauak jelt arról, hogy hazánk ezredik évfordulója felderült. 3. R-'ggel minden ház virágból font koszorúkkal, zöld ágakkal, virágokkal legyen di-zitve, a templom előtt levő tér zöld sással behintve, hol díszkapu emeltessék, rajta e felírással: .1000 év! Isten áldd meg a magyart'.' 4. Községek köteleztessenek egy — a', ünnepséghez alkalmatos nemzeti szinü zászló beszerzésére, mely esetleg a díszkapun lenne elhelyezhető. 5. A községben levő vallásfelekezetek lelkésze* tartsanak a reggeli órákban ünnepies istentiszteletet' melyen a nagy nap jelentőségéről megemlékezve, intsék, buzdítsák híveiket hazaszeretetre, a haza iránt való kötelezettségek teljesítésére. (I Minden község válaszon egy üiiuepséget rendező bizottságot s ez dobszóval adj i tud'ára u népnek isteutiszlelot után a népüuni p ég sorrendjét. 7. A fulu népe ünnepiesen öltözve s az elöljáróság vezetése alatt ós a nemzeti lobogó eltllvitelével, hazati.s dúlok éneklése mellett, menjen végig a falun, hogy lelkesítse, buzdítsa a netaláu közöuyö őket. 8. Egy arra alkalmatos helyen gyűljön össze a nép. A lelkész, a tanító vagy arralvaló egyén tartson uekik előadást hazánk ezeréves múltjából. Elszavalásra alkalmas költemények kinyomtatIsáról ós szétosztásáról a törveuyhutóságuak kellene goudoskodnia s megküldenie azt minden községnek. Az üuueplést berekeszthetné a Siózat, vagy a Himnusz éneklése. 9 Minden egyes község az ezredik évfordulón vesse meg alapj.lt igy népkönyvtárnak, ifjúsági-egyesületnek, vagy olvasó-egyesületnek. 10. Alakuljon meg minden községben a hitelszö vetkezet. 11. Köteleztessék el mii.den egyes községi lakos, hogy udvaráu, vagy kertjében e nap reggelén legalább egy-3gy gyűinölc-fát ültessen el, einlékeül az ezredik évfordulónak. 12. A népüuuepség álljon tánc/.ból, az ifjúság s gyermekek játékából. R -udeztessenek csekély jutalom adása mellett különféle verseuyek. E'eket minden község reud.'ző bizottsága tetszés szerint állapíthatná meg. íme: ennyi az, amit én jónak látnék az ezredik év megünneplése alkalmából a legegyszerűbb községben is. Ez miuden uagyobb nehézség uélkül megvalósítható lenne s maradandó hatást gyakorolna. Adjunk alkalmat hát a legegyszerűbb gondolkozású népnek is arra, hogy módjához, tehetségéhez képest megünnepelhesse hazáuk ezeréves fenállásának emlékét; hogy még az is, ki sem Budtpestre nem mehet, sem a lapokból nem hall hirt a nagy ünnepségekről, otthon a maga szerény körében tanuljon meg lelkesedni a multak dicsőségén, lanuljou bizni a szebb jövőben és szeresse ezt a véren szerzet szép hazát, melynek minden egyes fú zála édes szabadság szelőjétől leng, melynek miuden egyes kis göröngye .hős vértől pirosult." Csak egy kis jóakarat kell s megy minden ékesen és szép renddel. Ha az intézőkörök is ugy akarják (hiszem, hogy akarják) a várt nap felderülésével Szabolcsvármegye összes lakóinak szive egy hó érzésbeu: a honszeretet meleg érzésében olvad ö^sze. Adja IsteD, hogy ugy legyen! Tanító. Dal a dalosokról. Amely fa csemete korában sattnya növése, formátlan, redves külseje által eláru'ja azt, hogy ha sikerül is talán a felette kedvező talaj-viszonyok mellett évek során át áttengódnie, — lombdú', terebélyes, gyümölcstermő fává soha sem fejlődhetik, annak pusztulását senki sem sajotlhvja. — ÜJ ha azon fának — mely szemeink előtt formás csemetéből, beoltva a legnemesebb gyümölcscsel — hosszú évek során bő gyümölcsöt termő lombdús, terebélyes fává fejlődött, — élet-gyökereit megtámadva látjuk, sietnünk kell e bajt mielőbb orvosolnuuk, nehogy a mlr meggyökeresedett s nehezen pótolható fa végleg elveszszen s nekünk, kik azt ismertük, kik azt megszerettük, pusztulása által nagy fájdalmat szerezzen. I'yeu lombdús, terebélyes s igazán nemes gyümölcsöket termő fa Nyiregyháza város meglehetős sivár társadalmi kertjében a városi dalegylet. — Több mint 11 év óta uemes ambitió hatja át ez egyletnea minden tagjtt, mely nemcsak abban keresi létczélját, hogy a magyar harmonikus dalt fejlessze, annak művelését művészi színvonalra emelje, hanem feladatául tűzte azt is, hogy Nyíregyháza város ós Szabolcsvármegye rideg a kasztszerüen elvált társadalmát lethargikus álmából — a dal szépsége, a dal varázsa által — felrázza s azt lehetőleg összetömöritse. Ha ezeu egyesületnek tiz éves múltjára visszatekintünk, örömmel konstatálhatjuk évröl-ávre azon uagy haladást, melyet az egylet a magyar dal harmonikus művészi fejlesztésében folyton feltüntet, mely eredmény féuyesen igazolj i, hogy az egyesület tagjai — kik nem önz3 czélokért, de a legnemesebb eszmétől vezéreltetve esküdtek zászlójuk alá — nem kímélve a tanulással járó nagyon is fárasztó muikát, nem rettegve az egyesületi élet által önként előálló anyagi áldozatok meghozatalától sem, — inindsnt elkövetnek arra, hogy kitűzött czéljaikat megvalósítsák. A dalegylet tiz éves története sok, nagyon sok fényes lapot tartalmaz. Hiszen eltekintve az itt Nyíregyházán tartott hazafias, egyházi, jótékonysági és sok mindennemű fellépéseitől, nem habozott az egyesület zászlóját a város ós f cmegye határain kivül is meg lobogtatni. Üjbreczen, Ungvár, Txlya, Mitészalka és vidékeik nagy közönsége fényes tanú ágot tehetnek, sőt hírlapjaik tettek is arról, hogy ezen egyesület ott, a hil raegfor lult, művészi előadásával mindennütt babért aratott és sikerét fényesen megkoronázta akkor, a midőn ezelőtt két évvel az ország gyöngye, Fiume városában tartott dalversenyen az országos küzdtér sorompóiba lépett s hirminczegy verseuyző, — régi, diadalmas életű dalegylet között elhozta az országos választmánynak a jury nagyou is hízelgő határozata alapjin csak kevés dalegynek kiadott elismerő diszokleyet. Ly körülmények küzött azt kellene hinnünk, hogy ezen egyesület a társadalom és a város dédelgetett kegyence, — azt kellene hinnünk, hogy ezen egyesület a város társadalmának minden rétege által elismerésben, . . közbecsülésben részesül, — azt kellene hinnünk, hogy ezen egyesület anyagilag is virágzik s nemes czéljai elérésében akadályt nem ismer. Csakhogy nem igy vau ; fájdalom nem igy! A rideg valóság az, hogy mig az egyesület tiz éves fáradságos tanulás és igyekezet után magát hazánk elismert dalegyletei sorába felküzdötte, — addig anyagi helyzete a közönség kellő pártfogásának hiáuyában olyan, bogy mig az egylet feuturtása is kétséges, nemhogy az egylet magasabb czéljiit önerejéből teljesíthetné. Igaz ugyan, hogy társadalmunk egyesei belátva azt, hogy ezen minden szépért és nemesért küzdő egyesület csak auyagi p írtfogás mellett prosperálhat, utóbbi időben legalább a dalestélyeken való megjelenésökkel támogatják az egyletet, s ezen támogatás bizonyos erősebb rúgók nyomása alatt látszólag estélyről estólyre nagyobbodik, és ezen támog tás az egyesületnek fenn állását ideig óráig biztosítja; azonban az egylet csakis akkor és akként élhet meg, ha a társadalom minden rétege azon elismerésben, azon közbecsűlésben részesiti, melyet az magának méltán kiérdemelt s akkor, midőn ezt czéljai kívánják, az elismerés és becsülésen kivül anyagilag is támogatja. I't az ideje, hogy Nyiregyháza város közönsége nagyobb érdeklődést, nagyobb pártfogást tanúsítson az egylet iránt, mert az egylet fájának élet gyökerei vannak megtámadva s ha ezeket korán meg nem gyógyítjuk, félő, hogy elvesz a lombJú-", a terebélyes nemes gyümölcsöt termő fa. A dalegylet nagy lelkesedéssel nézett jelen millenáris év elé, várta a pillanatot, hogy azon zászlót, melyre Nyiregyháza város neve és ctímere van ékesen kihimezve, az ország fővárosában több mint 60 országos dalegylet közbenjöttével rendezendő országos dalversenyen teljes diadallal meglobogtassa s nem magának, de Nyiregyháza városának szerte e hazában, sőt azontú' való megismertetése mellett meghozza a babért . . . terek müveit. Mintha itt a vallás száműzetésben élne s a tömjénfüst felhői között a művészet tartaná székfoglalóját. Mintha az isten innen a tenger 4zugó habjaiba, Cimpania virányára, Sibinu3 olajfáinak árnyai ilá, vagy Tivoli vízesésének moraja köré költözött volna s mintha az elköltözött isten helyét, Palestrina öröklengósü miserereje foglalná el, mely végig zug e boltozatok alatt, miként ha a vihar ujjai a lanttá váltó- ] zott ősbérczek fáit pengetnék. Mindazonáltal a túlságos pompa is jobb, mint az a szegényes és Ízléstelen okvetetlenkedés, mely némely helyen a kálvinista templomokat kezdi elékteleníteni. Nem vagyok ikonoklaszta, de én a protestáns templomot, megfelelőnek czéljához és hűnek rendeltetéséhez uak ugy tartom, ha teljes szigorral megóvatik annak puritán egyszerűsége. De tetszik a kepefizető uraknak családi czimereiket oda aggatni és tetszik a lelkészeknek ezt megengedni. Tetszik az egyházfinuk, 27 krajezáros csinált virággal föleziezomázni a szószéket és tetszik a harangozónak ugyanezt tenni az orgonával. Ili igy megy, maholnap látni fogjuk a hires férfiak arczképcsarnokát fotográfiákban, azután egy egy felhőt, majd egy galambot, végre a szentháromságot, persze czimerfestő által pingálva. Valóban, ezek a silány díszítési elősködések a rongyaival kérkedő szegénységet juttatják eszembe. Mire »aló ez? Majmolás e, hogy ne legyenek rosszabbak a katholikusoknál, vagy hányavetiség, hogy ők is tudná mk, ha akarnának? Már ezeknél csakugyan jobb egy Corrsggió kép, ha mindjárt meztelen is, vagy egy antik szobor, ha mindjárt a pogány világból származott is Éa a világon minden hitet jónak tartok, mert •iadenik lelki szükségletet elégit ki. A legvadabb fautizmust is többre becsülöm a hitetlenségnél. Régi seggyőződésem, hogy a kinek nincs hite, az szeren...itlen — és minél többet gondolkozik saját egyénisége foiött, mely támasz nélkül áll, sorsa fölött, mely vigasz lélkal tévelyeg, a dolgok okai és módosulásai fölött, S ílyek a meg nem fejthető kérdések végtelen sorozatát Ijlk előtérbe — annál szerencsétlenebb. A ki nem ni hinni, annak ázelleme a kétely éa bizonytalanság örök háborgása miatt soha megnyugodni nem képes s lelke egyensúlyt vészit abban a szörnyű űrben, mely az élet vágyai és a halál enyészete között tátong. A hitetlenuél a kötelességek elértéktelenednek s kezei közül a feladatok kisiklanak, mert ugy vélekedvén, hogy a hilál — befejezés: nem bízik a jövőnek sem reményében, sem igazságában, sem megtorlásában. É etét nem tölti be a felelősség komoly érzete a állati tengődésének korlátolt határai között soha sem élvezi a végtelenség gyöuyöreit s az örökkévalóságnak büszke öntudatát. Mivel igy vagyok meggyőződve: minden vallásos érzületet a sérthetetlenség kiváltságával óhajtok fölruházni. Az a kutató, a ki a hitet lerombolni törekszik, csak fólmüvelt ember számba jöhet. A ki ezei. a téren teremt kételyeket, bünt követ el. Ám, a szertartás még nem hit. A pap még nem vallás. Valamint hogy a külömböztetés még nem itólet. Ha hát véleményt mondok a szertartásról, a pipákról s megvonom a külömbséget a kereszténység két nagy irányzata között: nem jövök ellentétbe elveimmel, nem adok jogezimet a felekezetiesség vádjíra s kételyeket nem támasztok senkiben, Éu a katholiczizmust a hivő kedély költészetének — a protestántizmust a vallásos bölc.észét rendszerének tekintem. Egyiket a másiknál sem jobbnak, sem rosszabbnak nem tartom. Miud a kettő a lélek szükségletét elégíti ki más-más uton. Mindkettő halni akar. Egyiknek fegyvere az érzelem, a másiknak fegyvere az értelem. Mindkét fegyver jogosult, és miud a két törekvés tiszteletre méltó. A különbség nem annyira az alapgondolatban, mint inkább a ha'ás eszközeinek történelmi fejlődésében van Éppen ezért én hiszek az egy akol jóslatában. M-irt a czivilizáczió e két nsgy elvét a világrend egy ujabb reformácziója bizonyosan egyesíteni fogja. Mikor majd a szívnek szükségletei ki lesznek békítve az értelemnek parancsaival: akkor meg lesz találva az ut a két nagy felekezet összhangjához. Mist azonban az elvi különbség maga után vonja a külsőségekben való különbséget. Egy katholikus templom oltár és tömjén nélkül, a zeue hangja ós a fénynek és homálynak változata nélkül, valóságos anachronizmus lenne. Hi elvonjuk a misétől szép és megható szertartását: az abban foglalt poézist unalmas felolvasássá törpitjük le. Ha teljes világossággal árasztjuk el a temp1 lomnak minden fülkéjét: fölébresztjük a kutatás szellemét ott, hol csak engedelmességet vár a rendszer a hívőtől. A protestáns templomhoz más igényeket kötünk. A kutató, bíráló, bonczolgató értelemnek teljes világosságra van szüksége. A protestáns emter nemcsak hinni, de látni is akar. Papjától bizonyítékokat kér és magyarázatokat vár. A kép ;elet helyett a valóságot keresi. A művészetek, helyett a logikát és rhetoriákit hivja segítségül. Imája nem eiy fenséges költemény, hanem egy fenséges gondolat. Hi tehát temploma összhangban van lelkével: akkor ez a templom egyszerű és tiszta, mint miga az okoskodis; rideg és világos, mint egy logikai formula, Az emberi felvilágosodás barátai méltán sorozzák a reformácziót a történelem nagy kiindulási pontjai közé. Uralomra jutviu a kutatás, a tekintély bástyáján hatalmas réseket üt a század s az érdem illetékessége megállapíttatik. Megszüaik az a tévhit, miutha az isteni miudenhitóságnak akreditált nagykövete volna itt a földön s ez által a szabadság eszméje a gondolatokban és a cselekvésekben egyaránt kitágu'. DJ hi itéletü'ik mérlegébe nom a fólvilágosodást, hanem az emberi megnyugvást tesszük, akkor a katholiczizmus jelentősége óriási arányokat ölt. A reformáczió önérzettel mondhatja: híveimet megmentettem a tévedéstől. A katholiczizmus szeretettel mondhatja: híveimet m3g neutettem a kétségbeeséstől. A reformáczió megtermékenyítette az elmét. A katoliczizmus megnyugtatta a szivet. A reformáczió teremtett szabad embereket. A katholicíizmus teremtett boldog embereket. A reformáczió meghúzza a hajnali h irangot, h igy kezdjünk munkához, a katoliczizmus bölcsődalt énekel, hogy csendes álrauuk legyen.
