Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1895. 33-ik számához. A házasságkötéseknél, anyakönyvezéseknél felmerülhető minden fontosabb mozzanatra kiterjeszkedve, külön pontok alá foglalt részletes és világos utasításokat ad azután a lelkészeknek a maguk és híveik teen dőire nézve, s mely utasítások pontos megtartása mellett, mind a lelkészek, mind a hivek biztosan járhatnak el, az uj helyzet követelményeinek is eleget téve 8 érdekeiket is megóva. A körlevél igy végződik: „Érzem, hogy a házasságkötésnek alakszerűsége és a házasság fölötti bíráskodás kérdésébén az uj törvény folytán bekövetkezendő lényeges változás, a mennyi ben ezentúl a házasulandók a polgári hatóság, a házassági összes ügyek elintézése pedig a világi törvényszé kek elé utasíttatnak, mélyreható fontosságánál és nagyjelentőségű következményeinél fo^va figyelmeztetésem nélkül is önmagában elegendő, hogy tisztelt lelkészeim nek, kik 22 érre terjedő érsekségem alatt hitszilárdságuk és kötelességhüsőgüknek anuyi tiszteletreméltó tanúságát adták, legvallásosabb figyelmét és egyhlzi buzgalmunk megfeszítésének komoly és ünnepélyes elhatározatát felhívj i az uj intézkedések káros következményeinek elhárítására, vagy le. alább enyhitésere. E fenséges czél elérésének nélkülözhetetlen feltétele azonban a hivek szeretete és bizalma, melynek elnyerése és biztosítása legyen munkásságuk egyik legfőbb törekvése. Hogy az eleven hit ereje hassa át a nép lelke legmélyét, az evaugólium törvényéhez szabja egész életét, szükséges, hogy a papság fentartsa tekintélyét, mit kötelességeinek busgó teljesítése, életének feddhetlenaőge és önzetlen houszeretete által érhet el. A lelkekre igazi hatással csak az lehet, akinek hirneve szeplőtlen. Tetteikkel s ne pusztán neveikkel mulassák meg a papjk, hogy valóban azok, nehogy, mig hivatásuk Istenes, viselkedésük bűnös legyen. Éle tük példájával vonzák a népet, életmódjukkal hódítsák meg. A papnak egész életében, minden dolgában azon erkölcsi móltóság ragyogjon fel, amelyet semmi földi esély megnem ingat, a melyen az idő nem győz, de a mely örökkévaló jutalmat nyer az égben; a mely a jók javát szolgálja, könyörül a szűkölködőkön, jótéteményeihez tanukat uem keres, a mit másoknak ad, nem mint magáét, de mint Isten adományát adja, mások hibáin fel nem lobbau, sérelmeket békén elviseli, int, javit — gyámolit. Mindez megteremti a szeretetet, a melyet még fokoz jósága és okossága, a kit szeretnek. Akarni a jóságé, tehetni az okosságé, ez p>dig szüli a nép bizalmát, a pap eme ragyogó érdemét. A papság ily életmódja ős magatartása mellett a szellemekben, a törekvósekbeu beálland a régi óliij tott igazi üdvös változás; a nép lelkesült vágyra buzdul fel, hogy az egyház ós haza irátni kötelességeit igaz keresztényhez méltóan betöltse." Kisdedeink érdekében. — Aktuális Inlyi kérdés. — A kisdedek nagymérvű halálozási arányának mi kón'i csökkentéséről oly gyakran s annyi sok minden féle volt már felhozva, hogy elcsépelt dolognak tüunék fel erről még többet beszélui, de mindezek régen elhangzottak anélkül, hogy csak egy rövidke lépéssel is közelebb jutottunk volna a jtvulás felé. S hogy ez igy történt, az közönségünk nagymérvű, de soha meg nem bocsátható jéghideg közönyösségének tulható be. Ily körülmóuyekkel szemben csepp kedvem sincsen pusztáu időtöltésből borsot hinteni a falnak, hogy süket füleknek és néma sziveknek oly tárgyról prédikáljak, mely közönségünket csak untassa. De a harang folyton bug s mélabús zúgása rezgésbe hozza érző idegeimet. Meg kell hát nyitni újra meg újra a vészjelzőt, hogy felriadjon a tespedés, hogy tetterőre ébredve sora kozzuuk a vész elleni munkához. Kisdedeink sorában a halál erősen pusztít, de hatalmunkban áll a bő aratás csökkentése. Ne nézzük tehát összetett kezekkel a hullámok összecsapódását 1 A „NYÍRVIDÉK* TÁKCZÁJA. A zsidó leány. A nap már régen lehúzta piros arczát a láthatár pereméről, régen csend van az egész faluban. Nem hallatszik már a mezőről hazatért barmok kolompja, a béresek kiabálása, még a falu egyetlen korcsmájában is kialudt a világosság, kiki uyugalomra tőrt a napi munkában kifáradt tagjait pihentetni s uj erőt gyűjteni a holnapra. Ebben a nagy csendességben egyszerre csak meg szólal a távolbau a Halmos tanya felól egy fuvola lágy hangja szomorún, fájdalmasan mintha gazdája abba a kis száraz fába akarná önteni szerelmes lelkének egész keservét és fájdalmát: „Lekaszálták már a rétet . . .< és a panaszkodó bugó haug elömlik az egész vidéken, elhallatszik a faluba, elhallatszik az öreg Náthán zsidó hoz is. Az ^öreg ismeri igen jól e hangot, egy év óta hallja folytonosan, s ugy őrzi, mintha annak a siró, kesergő hangnak minden egyes rezzenése egy egy kalapácsütés volna az ő ősz főjére; — egy év óta szenvedi e fájdalmakat, mert akkor jött rá, hogy egyetlen leánya, öreg napjainak egyetlen reménye s támasza egy keresztyén ifjút szeret! Én édes Istenem! — Hát mi van abban, hogy a szerelemre termett fiatal szív érezni akar?! Mi vau abban, hogy egy keresztyén ifjú s egy zsidó leány sze relme örök hűséget esküszik egymásnak? Vétek az? Hát miért van sziv, s miért vannak a szivben érzelmek?! De az öreg Náthán uem tudja, vagy legalább nem akarja tudni mindezt, ő csupán a veszedelmet látja, amely hitét, vallását s öreg napjainak nyugalmát fenyegeti. Kétségbeesésében Jehovájához fordul, kérve, kö- ( Mindenki jól tudja, — hisz ezerszer elmondatott már — hogy kisdedeink közül 73% hal el, mielőtt a 7 ik életévet elérték volna s e szomorú statisztikával elólállunk a nyugati államok sorában. S ha megyénk statisztikáját szemügyre vesszük, megdöbbenve fogjuk tapasztalni, hogy daczára kedvező nemzetgaz lászati körülményeinknek, mi erősen rászolgálunk hazánk halálozási statisztikájára. Jól tudjuk, hogy a kisdedek közt a magas halálozási arány természetes életUui feltételeknek tudandó be, de akinek módjában van az ügyet közelebbről megfigyelni, legott meg fog győződni arrJl, hogy ezen természetes feltételeken kivül eső oly sok mindenféle mulasztások járulnak hozzá, melyeknek elhárításával e felecte magas halálozási arányt okvetlenül jóval apasztani lehetne. Miduukban van és tőlünk függ a mulasztá-okból származó okok eltávolítása és mi hideg közönynyél nézzük továbbra is az öldöklő halál rémes kaszabolását? Nincs szándékomban a megyéuk határán tul eső viszonyokra kiterjeszkedni, a kérdést, mint „helyi kérdést* vetettem fel. Sepregessünk csak a saját »j'ónk előtt. Mi ismerjű'i helyi viszonyainkat s tuljuc, hogy hol van a szemét. Á'talánosan élőimért dolog, hogy köinőpünk zöme felette indolens gyermekeinek gyógykezeltetése iránt. Jól tuljuk azt is, hogy ez idevágó törvények úgyszólván parlagon bevernek, itt ott elvetve találjuk, hogy a mulasztó szülók kórdóre vouatnak gyógykezelés nélkül elhilt gyermekükért s 1—2 forinttal birságoltatnak. — Az érzéktelen szülő'i különben értenek a törvény kijÚszásához s egyszer elviszik gyermeküket az orvoshoz, a legtöbb esetbeu elkésve. E< aztán gyógykezeltnek tekiute'ik. A? ez irányból jovó mulasztások oly nagy mérvűek, hogy felülmúlják minden képzeletet. S óriási lag rászolgálnak a halálozási arány növelésére. A vád első sorbau a szülőket terheli, de szó sincs róla, hojy a törvény lanyhi alkalmazása is, habár c>ak kis mérvbán, rászolgál s mondjuk ki kereken, hogy sok esetben az orvosokat is terhelheti némi mulasztás, amennyiben a kisded k körül

1 segédkezésükkel — különöseu az alsóbb rétegű köznépnél — nem járnak el elégé komolyau, s ebben fekszik a harmadik irányú mulasztás. Hogy jól megértsük, hogy ezen mulasztásoknak mennyi gyermek eshet áldozatul, csak egyetlen tényt kell felemlíteni. Tudva van, hogy a kisdedek halálozási arányát óriásilag növeli a felette gyakori hevenyes gyomorbélhuru\ Kevés kivétellel e bántalom kezdetben szelíd, lefolyásúnak mutatkozik, u?y hogy mőg az intelligens szülők sem látják szükségét, hogy orvossal közöljék. Fojtás, gyenge gyomorterhelés — mondja az anya, még jó, ha kissé kitisztul, stb. stb. De nem sokára beköszöntenek a komolyabb tünetek, a gyermek összeesik, szákelése felette gyakori s dögleletes büzü, a szenvedés pregnánsabbá válik s a halál kitűzi czógőrét. — Isteu a megmondhatója, hogy mennyi gyermek esik eunek áldozatul, különösen megyénkben. Alig van gyermek, mely egyszer másszor bele uem esik e kórba s s bátran állitlí itoin, hogy a gyermekek halálozási esete l'őzül 70% ennek esik áldozatul. Igaz ugyan, hogy ritka esetekben e bántalom mindjárt fellépésénél veszélyes tünetekkel mutatkozik s már az első rohamnál a gyermek annyira összeesik, hogy végzetes kimenetele előre látható, de a túlnyomó esetekben e bántalom enyhén köszönt be 8 idejekorán czílbavett ellenvédekedés mellett a gyermek gyógyítható s biztosan megmenthető. S mégis e bíntalom okozta halálozási rovat minálunk oly kétségbeejtő számot mutat fel, hogy el kell szörnyűködni rajta s önmagunktól kérdezni: mennyit lehetett volna ezek közül megmenteni? Hosszú tapasztalataimból merített meggyőződésem szerint: sokat!! Távolítsuk el tőlünk telhetőleg a mulasztásokból rászolgáló okokat, has>unk oda társadalmilag éa hatóságilag, hogy a nagy mérvű hideg közönyösség helyét jobb érzés és emberi kötelesség foglalják el; hirdettessük „ex oi bi et urbi" a súlyos szülői mulasztások terhes bűnét, költessük fel a szószékről a lelki pásznyörögve, hogy mentse meg ősz fejőt a szégyentől, leányát a bűnös szerelemtől. A fuvola tovább sir, tovább zokog: • Olyan vagyok miként ősszel A sárguló falevél . . .< A leány az ablakon keresztül kibámul a holdvilágos éjszakába. Eszébe jutnak a boldogabb idők, araikor inőg szerelmesével háboiitlanul beszélhetett minden este kinn a faluvégén, amikor még elmondhatták egymásnak örömüket, elpanaszolhatták báuatukat. Boldogságukban százszor, ezerszer fogadtak egymásuak örök hűséget! Eszébe jut aztán, mikor apja megtudott mindent, dühében, kétségbeesésében á'okkal fenyegette, ha nem mond le szerelméről. És azóta folyton titkolnia kell szerelmét, csendes nyugodtságot kell hazudnia, pedig érzi, tudja, — hiszen megmondja az a zokogó fuvola haug, — hogy az a másik éppen ugy vágyik egy csókjára, egy ölelésére, mint ő. Szegény leány, te is megszenvedsz azért, hogy egy vakbuzgó, vallásos zsidónak vagy a leánya! Egyetleu reménye, öreg napjiira egyetlen támasza vagy apáduak, de mégis örömestebb látna ma a sírban, mint egy keresztyén ifjú karjii között. Apád soha sem tudná magának megbocsátani azt az istentelenséget, hogy téged ezen a módon boldoggá tegyen; nem, inkább szived szakadjon meg fájdalmában, semhogy szégyen érje az öreg Náthán ősz fejét. Mindez végig czikkázik a leány agyán egy pillanat alatt; érzi, hogy nagyon boldogtalau, tudja, hogy itt kell öreg apja mellett elh^rvaduia, s még sem szabad követnie^szive sugallatát, nem hagyhatja itt atyját, mert az apai átoktóli félelemnél is nagyobb benne a gyermeki szeretet. A fuvola egyre bug, egyre sir : •Pedig szerettelek nagyon ... 1 Nagyon, hogy ki sem mondhatom . . .« torok által az anyák legszentebb kötelességek iránti érzetét, álljon részben a hatóság a törvény szigorával mi orvosok pedig teljesítsük a humauismus szent kötelességét, nemes hivatásunkhoz méltón s ne kicsinyeljük a kicsinyek életét! Gr. A leánygyermekek testi nevelése. Megdöbbenve látjuk, milyen sürün szedeget el körültünk a halál olyanokat, akikre az elmúlás ideje még nem jött el: ma a fiatal leányt, aki kenyérkereső táma-za volt családjának, holnap a fiatal anyát, aki idegenre hagyja kicsi árváit. A gondolkozó ember elótt ilyenkor önkénytelenül felmerül a kérdés: „Miért kellett annak a fi ital életnek ily hamar elmúlni? És vájjon nincs mói az ilyen eseteket szűkebb körre szorítani?" És ott van a másik jelenség: a betegséggel küzködó, senyvedő sok fiatal uő, akinek betegséget megsínyli az egész család; aki nem tud az életnek örülni és nem tud boldogságot teremteni Cialádja számára sem, mert a testi lelki gyengeség, a betegséggel járó túlérzékenység az életörömre és az okos, higgadt cselekvésre alkalmatlauná teszi. Vájjon nem lenne mód az ily eseteket megelőzni? Az emberi értelem a test gyöngeségével szemben tehetetlen volna? Nem az. De csak oly föltétel alatt, ha az élettan törvényeit tiszteletben tartják. Csakhogy nem tartják tiszteletben, sőt legtöbben nem ismerik. Eí az oka, hog_» nálunk még annyi fi ital élet pusztul el időnek előtte. N

Tem kímélik ós nem edzik nálunk eléggé a fiatal szervezetet, nem teszik eléggé ellentállóvá; nem ismerik eléggé az életműizereket és azok működését; és tájékozatlanságból kárt tesznek a gyermekek egészségében azok, akik életüket is szívesen adnák értük: maguk a szü'ók. Az egyes embert azért hibázni nem lehet. A hiba az egész társadalomé, amely előítéleteivel, megrögzött szokásaival szakítani nem hajlandó. A dolog tényleg ugy áll, hogy a leánygyermekkel náluuk egyrészt túlságosan kímélik, másrészt túlságosan kimerítik. S a túlzás miudenben megboszulja magát. Náluuk a társadalmi előítélet, sokhelyt a lakásviszonyok is elzárják a leánygyermekeket attól, ami te3ii erősödésének is feltétele: az erőteljes testmozgástói. A fiu labdázik, szaladgál, lovagol, úszik, a gondosan őrzött leáuy miudenből ki van zárva — Az angol sihederlány versenyt lovagol fiú testvérével, nagykorában evez, gyalogol s üzi a testedző sport minden nemét. Náluuk a jól nevelt leány otthon ül, himző-ráma mellett göruyedez, nem gyalogol, legfeljebb sétál; s nálunk a középosztálybeli nő nem engedheti meg magának & testedző sportok fónyúíósót. (Ámbár mindig nyílt kórdós marad: nem nagyobb fényüzós-e a betegség, a háziasszony, az auya betegsége, aiui felemészti Bokszor az egész jövedelmét, sőt adósságba veri a családot). S mi következik ebből? — Hogy a fiital test nem fejlődik eléggé, a vérkeringés ellomhol, az izmok elpetyhüdnek, a gyermek csak idegeivel ól, s az idegrendszer ingerlékenynyő válik, majd idő előtt kimerül. Nemcsak testedző játéktól, de a testedző muukától is elzárja nálunk a leánygyermekeket az előítélet. Elzárja az anyákat is, főkép az urirendben. Lealázónak tartják a testi munkát. Szégyenlik a seprőt kezükbe venui, szégyenük a porolónádat, a kapát, szinte sértődve mondják, hogy nincsenek cselédi munka végzésére szorulva Hit ugyan mit árt az annak a kisleánynak, h& egy virágágyat megkapál! Mit árt az annak az uri asszonynak, ha a szép, finom ágyneműjét maga porolja ki, ha a szobája falát maga söpri le? Váljon mikor fog a mi fölfelé demokrata társadalmunk oda fejlődni, hogy a munkás igazán megbecsülje? Mikor fogják végre nálunk is belátni, hogy nincs oly munka, amely lealacsonyítana, hogy minden munka tisztesség 8 csak a henyélés szégyen? Hányszor kell még az uralkodó családok példájára hivatkozni, amelyek kézi mesterségre taníttatják gyermekeiket? Hányszor kell mőg I)sák Ferenczet felhozni, aki maga esztergályozta emléktárgyakkal Az öreg zsidó feláll, előveszi a tborát s megcsókolja. — Rebeka, zárd be az ablakot, ne halljam azt az átkozott hangot, hogy fulladjon meg már. — Ne bántsd apám, hiszen nem vétett ó neked semmit. — Hallgass! — ezól az öreg indulatosan, — te tudod legjobban, hogy mennyit vétett! Aztán meg miért pártolod mőg most is? Hát több ő neked mint én ? — Dj apám . . . — Átkozott legyen az az ifjú, — folytatja az öreg epésen, — te még most is szereted őt s ezzel seégyeut akarsz hozni én rám. Mit fognak mondani, ha a hitközség legvallásosabb zsidójának leánya szeretője les* egy keresztyén férfiúnak? Nem pirulsz el Rebeka? A leány fájdalmasan felsziszszen I — Ne sértegess apám, mert nincs rá okod. Gyermeked vagyok, tapos el, vagy tégy semmivé, csak ilyen gyanúval ne illess, mert nem érdemlem. — Nem érdemled? Hiszen szereted, vagy ha már csakugyao nem szereted, hát miért nem akarsz hozzá menni a Grosz Livi fiához ? Sajátságos lelki állapot «i a nőknél, hogy ahol szerelmüket kell védeniök, ott egy bárányszelid nó is oroszlánná lesz. Rebeka is ugy védte szerelmét. — Miért nem megyek? Azért, mert nem akarok. Mit nekem a Grosz Lévi fia az 6 gazdagságával, ha egyszer nem szeretem. Engedelmes leányod voltam mindig, tűrtem minden szeszélyedet, eldobtam szerelmemet, csakhogy megtarthassam a te szeretetedet, s te ezt azzal viszonzod, hogy folyton sértegetsz, kínozol a legdurvább módon, nemcsak, de most már férjhez akarsz erőszakolni. Hagyj békét nekem a Grosz Lévi fiával.; Az öreg ijedten nézett a leányra, soha sem hallott* még igy beszélni.