Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

tisztelte meg barátait? Váljon mikor fogják uálunk belátni, hogy a fizikai munka nem szégyen, haneui áldás az emberre, mert testi erejét fejleszti s evvel az idegek 8 érzékek túltengését megakadályozza és így az életműködésekben az egyensúlyt helyreállítja. Ugyancsak a társadalmi előítélet az oka, hogy nálunk a fiatal leányokat idő előtt vezetik a világba s részesítik oly élvezetekben, amelyek a meg nem teljesen kifejlett szervezetet gyengítik s az idegrendszert tulizgatják s ezzel kimerítik. Az angol és német leáuy még iskolába jár, mikor a mi leányaink egy két farsangot már végig báloztak. Erre az a megszokott ellenvetés, hogy a magyar leáuy hamarabb fejlődik. A nagyanyáink korában, ez igaz lehetett. Da a inai magyar leány, főkép a városi, »em vértelenségre, sem idegességre nem enged nyugati kollegájának és épen olyan ideges, gyönge asszony válik belőle is. Nincs tehát ok, amely miatt serdülő korát megrövidíteni kellene. Negyedik tényezőül szegődik az eddig elsoroltakhoz az iskoláztatásnak mai rendszere. A szülő iskolába adja leánygyermekét anélkül, hogy számot vetne anuak testi lelki fejlettségével és tehetségével, beadja a felsőbb osztályba, még ha gyönge is és az a követelése, hogy az ő gyermeke az elsők közt legyen. Most már két eset lehetséges. Vagy kötelességérző a gyermek, vagy uem. Ha becsvágyó ós kötelességérző, megerőlteti magát, év végével eluő lesz, de testi fejlődésében elmarad; kifejlődik nála a vértelenaég és az idegesttég. Ha nincs benne kötelességérzet, akkor nem tanul, a tanulással tehát magát nem rontja, de akkor meg hiányzik kedélyéből az a derült vidámság, amit csak a kötelesség teljesítése adhat meg; folyton érzi, hogy szülei és tanítói nincsenek vele megelégedve; félve megy az iskolába, megijjed, ha felhívják, félve viszi haza értesítőjét s ez a folytonos félelem benne is kifejleszti az idegességet. Legfőbb fokra hág ez az idegesség az évzáró nyilvános vizsgálatokon, Az a gondolat, hogy apja, anyja, valamnnnyi ismerőse, rokona előtt fog lelelui, felizgatja még a legegykedvübb gyermeket is. Vizsgálat előtt még a hanyag gyerek is szeretne tudni ós mohón nekiesik a tanulásnak, azt hiszi, egyszerre kipótolhatja azt, amit egész éven elmulasztott- Az ilyen gyermek a vizsgálatokon is a legnyugtalanabb. Nem biztos abban, amit tud, s igy folyton attól remeg, mit fognak tőle kérdezni. A szorgalmas tanuló nyugodtabban megy a vizsgálat elé; tudja, hogy mindéi kérdésre elkészült, megviseli a vizsgálat mégis, mert az ismétlések már kimerítették. Mindezekhez járul sok esetben valamely öröklött baj, aminek a csirája benne van a gyermek szervezetében s amely csak a kedvező feltételeket várja, hogy kifejlődjék. Ilyen baj sok gyermekben a görvély, a szervi szívbaj, a tüdőbaj, aini mind megleli fejlődése föltételeit, részint otthon, a rosszul világított, kellőkép nem szellőztetett, nedves lakásban, részint az iskolában, az emberi emancipáczió megfertőztette, sokszor szintéu roszul szellőztetett, sőt roszul fűtött termekben, ahol órák hosszat ül és görnyed. Az orvosi tudomány ma már, minden tévedése mellett is, eljutott odáig, hogy csaknem bizton rámutathat minden betegség okára, s igy helyesen alkalmazott higiénikus eljárással, képes annak kifejlődését is meg^ elózni. Azonban a tudomány vívmányait a fejlődő nem zedék érdekében érvényesíteni nem fogja más, csak — válvetett erővel — az iskola ós család. A kettő műkő dése egymást kiegészíti. Az iskola iparkodik megtenni a magáért. A lehetőség szerint gondoskodik arról, hogy a gyermekek meg találják a testi fejlődésükhöz szükséges tiszta leveg)t, a jó világítást, a szabályozott hőmérsékletet, gondja vau rá, hogy a szellemi munkát s az ülést a testmozgás, a játék váltsa fel, a tornázással, az iskolai kirándulásokkal. A korcsolyázással iparkodik alkalmat adui az erőteljesebb izommunkára. Az egészségtani oktatással igyekszik a gyermekbeu öutudatossá tenni azt, amit addig csak megszokásból tett; sőt iparkodik, a tanulók egyenkóuti testi dispozicíóját tekintetbe véve, a mutatkozó bajokat megelőzni s ha már fejlődésnek indultak volna, visszafejleszteni. Az pedig hévvel beszélt tovább: — És hidd el apám, azzal, hogy őt folytonosan bántottad, s átkoztad, nem hogy czélodat érted volna el, de sőt naponta távolabb mentél attól. Szeretem őt most még jobb in, mint eddig, s e szerelmet nem tép heted ki szivemből azzal, hogy bántod őt is, engem is, de sőt szl'.od, táplálod, l'edig az már a nélkül is igen erős. De ne félj, ne nézz olyan ijedten rám, nem leszek szeretője soha, nem hozok szégyent rád, még ha bele halok is, mert hiszen te vagy & hitközség legvallásosabb midója, én pedig a te leányod vagyok. Az utolsó szavaknál csendesen lehajtja fejét s a fájdalomtól halvány arczán egy könnycsepp gördül végig. — Rebeka, te most bolondokat beszélsz, nincs helyén az eszed. Ki is vagy fáradva, meg késő is van már, menj aludni s verd ki ezeket a gondolatokat a fejedből. Az öreg látva, hogy leáuya nem felel, palástját vállára vetve, a tfilemt homlokára illeszti s imádkozni kezd. Aztán egy negyedórai mormogás után ő is lefekszik . . . Az utolsó fény is kialszik a faluban, csak a csillagok milliói ragyognak odafenn. • ( • Éjfél fele jár az idő. Egy jll beburkolt alak megy a Tisza felé vezető uton; néha megáll, figyelve körülnéz, mintha félne valakivel találkozni, aztán ismét tovább siet. Meg-meg csukló térdei s a melléből időközönként felszakadó ideges sóhaj nagy lelki harczról tanúskodnak. Rebeka az, a zsidó leány. Mikor eléri a Tisza partját, önkénytelenül megborzad. A viz, mint egy óriási tükör terül el előtte, a mélyéből visszaverődnek az égbolton ragyogó csillagok. A habok lassan, hivogatólag mormolnak lábainál: „Jöjj, „N Y X R V 1 1> É K" Mindez azonban nem elég. A testi nevelés munkájának legnagyobb része ezután is csak a családra marad. A gyermek otthon hál, otthon étkezik, otthon végzi felalatait, otthm játszik, életrendjét, élvezetét a család viszonyai szabják meg. Mindezek a dolgok a leánygyermeke fejlődését figyelemmel kisérő édes anya leggondosabb körültekintését legóbrebb őrködését igénylik. A hálószoba, maga az ágy, a gyermek ruházata, az étkezés ideje, a táplálók miuőjége, a lakószoba levegője, a dolgozószoba világítása, a korai, vagy kései lefekvés, a szórakozás nemei — mindez döntő hatással lehet a leánygyermek fejlődésére, kivált a serdülő korban, Hiszen azoknak a betegségeknek a csirái, melyek később annyi fiatal életet visznek kora sírba, többnyire ebben a korban fejlődnek ki. És okos czéltudatos eljárással elejét lehetne venni jóformán valamennyinek. Ha ez nincs igy, ha a gyermekeikért mindent áldozni kész szülők mégis gyöngékké, idegesekké, hivatásuk betöltésére alkalmatlanokká nevelik leányaikat, ezért az egyest vád nem érheti. A hiba ott van, hogy az élettani, ós az egészségtani ismeretek még nem hatoltak be a köztudatba; a szülő, amikor leányit az erős munkától megkíméli, a fárasztó testmozgástól viszszatartja, amidőn nyakra-fóre mindenre taníttatja, amidőn divatosan ruházza, amidón színházba, mulatságba viszi, nem tudja, hogy szervezetét gyöngíti, idegrendszerét kimeríti. Ha tudná, nem tenné. Azonban javulnak a viszonyok e részben is. Sok szülő már kezdi belá'ni az egészségtani szabályok fontosságát, sőt — szakítva az előítélettel — követi is őket. Csakhogy a dolog lassan megy. — A nagy tömeg ebben is konzervatív. Rigaszkodik megszokott nézeteihez és nem egykönnyen válik meg tőlük. Mindazonáltal nem kell csüggedni. A jobb felfogás utat fog törni magának. A jobb eszmék be fognak szivárogni a társadalom minden rétegébe. Az élettani ismeretek, maguknak az iskolás növendékeknek a révén, be fognak szivárogni a családokba. S akkor, da csakis akkor, önmagától fog eloszlani a még uralkodó sokféle előítélet ós akkor lesznek anyák, akik leányaikat nem fogjík megkímélni a testet fejlesztő muukától, nem fogják eltiltani a testedző sporttól, nem fogj ik idóelőtti szórakozásai kimeríteni, nem fogják erejüket meghaladó tanulással megerőltetni, fejlődésüket nem fogják czólszerütlen, szük ruházattal meggátolni; askor nem lesz annyi elárvult fészek; akkor el fognak tűnni az ideges, gyönge asszonyok ós egy testben, lélekben erős, munkabíró, a munkát megbecsülő, az életnek örülni tudó, vidám nemzedék fog lépni a mii ideges, fárad', kimerült nemzedék helyébe. Akik utánunk jönnek, azok boldogabbak lesznek, de csak ugy, ha mi most megteszszük a magunkét. Erre kérem a szülők közreműködését. Hisz az ő gyermekeik boldogságáról van szó. Ueőcze Sarolta. Az alispán-választás. A vármegye julius 20-iki rendkívüli közgyűlése, dr. Mezö$sy Béla indítványára tudvalevőleg elhatározta, hogy a belügyminiszterhez felirat intéztessék az alispán-választásnak az októberi rendes közgyűlésről, a deczetnberben tartandó általános tisztújításig való elhalasztása iránt. A vármegye fölterjesztésére a napokban a következő leirat érkezett: Sz a b olcs várna egye köz önségén ek Nyíregyházán. A folyó évi julius hó 20-án tartott rendkívüli közgyűlésből 3-16. sz. a. kelt fölterjesztés elintézéséül értesítem a vármegye közönségét, miszerint tekintettel az 18S6. XXI. t.-cz. 87. §-áuak határozott rendelkezésére, s tekiotve hogy a közszolgálat fontos érdekei is követelik, hogy az alispánnak, mint a törvényhatóság első tisztviselőjének állása huzamosabb időn mi megszabadítunk minden bajtól, minden fájdalomtól; szépen elringatunk puha karjainkon . . Da ő más hangot is hall, az a Biró fuvola hang még mindig ott kisórt, ott csábit a fejében: •Szerettelek lánggal, hévvel, Gerle madir szerelmével . . .« A sok szenvedéstől zsibbadt testben újra felpezsdül a vér, az élet ösztöne birkózik a kétségbeeséssel. Szeretne még élni, s ugy érzi, mintha neki is jo»a lenne a boldogsághoz. Zaklatott lelke oda repül az ifjúhoz, suttog neki lázasan, szenvedélyesen, arcza csupi láng, teste csupa tűz: — Itt vagyok. Szeretlek, ölelj meg. A tied akarok lenni! Mit bánom én apámat, az ő vallását! Te vagy az én vallásom, te vagy az én Istenem . . .'hozzád imádkozom mindennap! Da a szenvedély e fellobbanását rögtön ac.ü^edés váltja fel: - Mit akarsz?! Hiszen soha sem lehalsz neje; ha az lennél, apid átka kisérne! Vagy igaza legyen azoknak, akik azt mondják, hogy szeretője akarsz lenni ? — Nem! Soha! Dobogó szivére szorítja kezeit, mintha szüntetni akarná azt a vihart, amely lelkét korbácsolja. — A halál megvált, su-togá lázasan, — legalább megszabadulok attól a kintól, amely ide hozott Zsidó leánynak születtem: boldog nem lehetek soha! Karjait ölelésre terjesztve ki, egy sóhaj nélkül leveti magát a meredek partról . . . A Tisza habjai egy pillanatra szétlocscsannak, de csak azért, hogy a másik pillanatban annál vigabbau tánczoljanak a csendes viz tükrén. A fuvola még mintha most is szólana: Volt szeretóm, de mir nincsen, 0 volt az én drági kincsem . . .« íl • . . s. át üresedésben ne maradjon: nem adhatom beleegyezésemet ahhoz, hogy az üresedésben levő alispáni állás betöltése az év végével tartandó általános tisztújításig elhalasztassék. Felhívom ennélfogva a vármegye közönségét, hogy az október hóban tartandó rendes közgyűlésének sorrendje közé az alispáni állásnak választás utján való betöltését mulhatatlauul vegye fel. Budapesten, 1895. augusztus 7-én. A miniszter helyett: Latkóczy Imre, államtitkár. E miniszteri rendelkezés folytán Szikszay Pál főügyész, mint alispáni helyettes a vármegye főispánját már fölkérte, hogy a pályázat meghirdetése végett a szükséges intézkedéseket tegye meg. ÚJDONSÁGOK. — 0 Felsége a király születés napján, ma vasárnap, a helybeli róm. kath. templomban d. e. 10 órakor ünnepies mise lesz. — Jóváhagyott választás. A Kovách Győzőnek városi főszámvevóvé történt megválasztása ellen beadott felebbezést a belügyminiszter a napokban intézte el a választás jóváhagyásával. — Nemességadományozás. A király Polyák Bélának, a nemzetközi wiggonkölcsönző részvénytársaság elnökének ós törvényes utódainak, a közgazdaság, valamint a gyáripar fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréseül, „szabolcsi" előnévvel magyar nemességet adományozott. — Farbaky József helybeli ág. ev. lelkész, hegyaljai főesperes és egyházkerületi főjegyzőnek Kállay András főispán úr őméltósága ma vasárnap fogja átadni a Ferencz-József rend lovagkeresztjét, melylyel őfelsége a király az egyház szolgálatában szerzett érdemei elismeréseként kitüntette. A rendjel átadása az ág. ev. központi népiskola dísztermében, a presbytérium ünnepélyes gyűlésén d. e. 11 órakor fog megtörténni. Délben 1 órakor a „Pacsirta" vendéglőben bankett lesz az ünnepelt tiszteletére. — Személyi hirek. Bencs László polgármester négy heti szabadságidejének eltöltével hétfőn átveszi hivatala vezetését. — Szohor Pál városi adóügyi tanácsosnak a képviselet három heti szabadságidőt engedélyezett. Távolléte alatt Sexty Gyula tanácsos fogja teendőit ellátni. — Templom-szentelés Tlsza-Eszláron. E hó 15-én Nagy-Boldog-Asszony napján -^ent végbe nagy ünnepélyességgel, a Tisza-Eszláron az egész községnek áttelepítése folytán újonnan épített róm. kath. templom felszentelése és ezzel kapcsolatban Oldali Jenő r. kath. plébános installatiója. Az egyházi szertartást az egri érsek kiküldöttje Dankó Mihály kanonok végezte Szentmariay Dienes rakamazi, Agáczy tisza-löki, Molnár József büd-szent-mihályi, Molnár Ágoston limári, Fábry Imre kékesei, Hamza József mályi (Borsod-megye) plébánosok segédletével. — A magas röptű és tartalmas szent-beszédet Demkó György egri theologiai tanár tartotta, melynek alapeszméje a templom jelentősége volt. A templom szentelési szertartás után a jelenvoltak lakomára gyűltek össze Oldali Jenő bashalmai parochiáján, melyen mintegy ötvenen vettek részt, köztük Pongrácz Jenő gróf, Onody Géza orsz. képviselő, Várallyay Ferencz a gróf Dessewffy Miklós hitbizományi uradalmainak főintézője, Exinger Ferencz jószágigazgató, Szomjas Ignácz, Kertész Bertalan főispáni titkár, Munczhardt József kir: mérnök, az építés felügyelője, Liptay Jenő, Zachraida János, Szeloczky Géza stb. A lakomán természetesen felköszöntőkben sem volt hiány. Az első tósztot a házigazda mondotta a pápára, a királyra és az uralkodó családra, az egri érsekre és annak jelenlevő képviselőjére Dankó Mihály kanonokra, továbbá a Dessewffy családra és Pongrácz Jenő grófra mint a tiszaeszlári egyház kegyuraira, a megyebeli papságra és híveikre. Majd Demkó György, Pongrácz Jenő gróf, Dankó kanonok és Szentmariay plébános Oldal! Jenőre, önody Géza gr. Pongrácz Jenőné sz. Dessewffy Izabella grófnőre emeltek poharat. Közben Kertész Bertalan főispáni titkár Kállay András, a távollevő főispán úr őméltósága nevében is, az ünnepeltre mondott pohárköszöntőt, mint akinek a kitelepítés körül is elévülhetlen érdemei vannak. A templom-szentelés folyamán olvastatott fel az egri érsek kinevezési okmánya, melylyel Oldali Jenőnek, a templom építése körül kifejtett buzgóságának elismerése mellett az investiturát részére adományozza. A csinos uj templom az egri érsek adományából épült. — 30,000 frtos kölcsönre van szüksége a városnak, hogy a nagyvendéglő építésénél fölmerült ujabb költségeket fedezhesse. A pénteken délután tartott képviseleti gyűlés a tanácsot meghatalmazta, hogy ez összeget kölcsönként vegye föl. — Regálék bérbeadása. Az alább felsorolt községek bor- és sörital-, hus és ezukor fogyasztási-, valamint a szeszital mérési adójának 1896. és esetleg 1897. és 1898. évekre való biztosítása czéljából, a nyíregyházai kir. pénzügyigazgatóságnál augusztus hó 26-án nyilvános árverés fog tartatni. Kikiáltási ár és pedig: Mária-Pócs, bor 167 frt 48 kr. sör 149 frt 50 kr. hus 182 frt 44 kr. ezukor 174 frt 18 kr. szesz 2113 frt 35 kr. összesen 2786 frt 95 kr. Szent-György-Ábrány bor 194 frt 90 kr. sör 65 frt 85 kr. hus 104 frt 90 kr. ezukor 62 frt 52 kr. szesz 2155 frt 52 kr. összesen 2583 frt 60 kr. Bűda-Ábrány, bor 10 frt 88 kr. sör 17 frt 50 kr. hus 8 frt 90 kr. ezukor 10 frt 56 kr. szesz 247 frt 20 kr. összesen 295 frt 4 kr. Mártonfalva bor 108 frt 75 kr. sör 40 frt hus 33 frt 21 kr. ezukor 61 frt 20 kr. szesz 1344 frt összesen 1587 frt 16 kr. Mihálydi, bor 56 frt 55 kr. sör 16 frt 20 kr. hus 89 frt 76 kr. ezukor 72 frt 54 kr. szesz 1160 frt 40 kr. összesen 1395 45 kr. Biri, bor 56 frt 98 kr. sör 35 frt 75 kr. hus 21 frt 90 kr. ezukor 26 frt 34 kr. szesz 902 frt 25 kr. összesen 1023 frt 22 kr. Kis-Léta, bor 43 frt 50 kr. sör 22 frt 65 kr. hus 66 frt 18 kr ezukor 90 frt