Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

„IN Y I R I) Vármegyénk ezredéves évfordulós ünnepségei. Ez alatt a czim alatt jelent meg lapunk október 20-iki számában azon czikk amelyben Kovács István kir. törvényszéki biro felállította azt a programmot, amelynek megíeleloleg óhajtaná ó, ha Szabolcsvármegye a sajat hatarain belól, itthon, az ezredévi nemzeti ünnepen reszt venne és amely czikkel, illetve tervvel, altalánosságban mai elózó számunkban foglalkoztunk. Lássuk most rendre a programra pontjait. Elsó ezek között a millenniumi, vagyis a jövó év májusi törvényhatósági díszközgyűlésé alkalmából a vármegye székhelyén nyílt helyen tartandó hálaadó istenitisztelet. Ilyen hálaadó isteni tiszteletek nélkül talán el sem volna képzelhető a nemzeti örömünnep. Ezen év egy nemzet életében is olyan nagy idő, amelynek megéréseért hálaval kell, hogy tartozzék a gondviselésnek. Hálaadó isteni tiszteletet tart a jövő évben az egész nemzet. Ilyet tartanak az ország székes fővárosában a koronás király és az ország legfőbb méltóságainak, valamint az országgyűlés mindkét házának mint az egész nemzet, az ország lakossága képviselőinek jelenlétéban. Di ilyet tartani fognak az ország egyes helyein, sót bizonyára valamennyi hazafias hitközség templomában. Szabolcsvármegye, ha miut ilyen, szintén külön hálaadó istenitiszteletet tart és pedig az azon egybesereglő közönség nagy számára való tekintettel nyílt helyen, csak fokozza vele azt az ünnepélyes, hazafias lelkesedést, amelynek a vármegye minden egyes polgárát a nagy ünnepen be kell töltenie. A vármegyei díszközgyűlés, a melyen a törvényhatóság a nemzeti ünnepben való hivatalos részvételének ad kifejezést, szintén elengedhetetlen része a jövő óv ünnepének. Diszes székházunk gyűlésterme történelmi fontosságú esemény színhelye lesz már ezáltal is. Maradandóbb becsű lenne azouban, ha azon a közgyűlésen a Kovács István úr által felemlített vármegyei közművelődési egyesület megalakittatnék s ha az arra hivatottak idejében kezükbe veszik ez egyesület ügyét, az bizonyára nem is marad el. A vármegyei közkórház alapkő letételi, avagy bokréta ünnepe, amely szintén a díszközgyűlés napján menne végbe, nem kevésbbé emelné a nap fontosságát. Ezen közkórház létesítése amúgy is a millennium alkalmából határoztatott el; a vármegye építteti azt; illő, hogy a vármegye küldöttei, összesereglett képviselői a vármegye eme milleniumi emlékműve jelentőségét ekként is emeljék. A szabolcsi földvárhoz való kivonulás ós az emlékoszlop felállitásáuak ünnepélye mintegy a múltra való kegyeletes emlékezés. A szabolcsi földvár a honfoglalás idejét hozza a mai kor nemzedékének emlékébe, s a multakra A .NYIRVIDEK" TÁRCZÁJA. Temetés a tengeren. Egy tengerééi nap'ójábil. Roango keletafrikai tartomány város öbléből — az Utnbe-kuru torkolatánál — tizenkét napi időzés után felhuztuk a horgonyokat, hogy a vitorlákat kedvező szélnek feszítsük s az északra eső Mombat-ba érjünk, mert az angol konzul tudósítása után értesülve voltunk, hogy ott megtaláljuk „Ajax" angol fregattat, mely mint mi, szintén Austráliába igyekezett és igy benue útitársat lelhetünk. A találkozás azonban nem sikerült, mert Sinsibar szigetről egy internaczionális szignált kaptunk, mely szerint .Ajax* négy nappal ezelőtt kifutott Mombasból és délkeletnek indult M^lbourneba. Minthogy igy nem volt mit keresnünk Mimbasba, megfordított iránytűvel mi is — meglehetős kedvezőtlen szól alatt — Australia fővárosa, Melbourne felé aviroztunk, mely kedvező szél esetében is a keletafrikai pútoktól harminczöt napi keserves tengeri ut, az iszonyú hőségben a nyilt Indiai Oczeánon. Az első héten makacs sirokko hajtott fel bennünket egész az Aequátorig, mely óriási ut elmaradhatott volna, ha északi vagy nyugoti szelünk van. Kilencz napja, hogy tenderen voltunk már a nél kül, hogy hétszáz tengeri mértföidnél többet hátrahagytunk volna és a földhöz való oly iszonyatos távolság miatt is már mindenki erősen óhajtotta a szel irányának változását. Vasárnapi nyugalom a hijón; az egyetlen nap egész héten, mikor a matrózok szabad időt kapnak ru hájukat foldozni, tombolát játszat i, vagy haza gondolni ós irni; az egyetlen nap mikor néhány rövid óráig szabadnak érzi magát E napon előszedegeti az öreg leveleket, amiket már régen kapott otthonról és oly örömmel olvassa azokat újból és újból keresztül; aiczáról ugy sujárzik való visszaemlékezés nemcsak kegyeletes kötelesség, de tanulságokat rejt magában a jövőre is Ezek a mozzanatok a Kovács István ur által indítványozott programm részletei, kiegészíttetve még a többi emlékművekkel megjelölendő helyek felkeresése és a vármegye minden községében tartandó üuuepélyes közös hálaadó isteni tiszteletek és községi képviseleti disz közgy ülések. A millenniumi ünnep ezen programmja mindenesetre megfelelő a vármegyéhez; Legalább is ennyit megtenni hazafias kötelesség, amely elől kitérnünk nem lehet, nem szabad. Szabolcsvárraegyét minduntalau mint a legmagyarabb vármegyék egyikét emlegetjük. A millennium ünuepe nagyon jó alkalom annak megmutatására, hogy a „legmagyarabb' duevezés nem csak a lakosság nyelvére vonatkozik. Meg kell mutatnunk, hogy hazafias lelkesedésben is egyike a vármegye a legmagyarabb meg\'éknek. Ha országos ünnepély színhelye nem is lehet, teremtsünk, létesítsünk, rendezzünk magunk olyau üuuepélyeket, amely a többi vármegyék ünnepeivel ne csak a versenyt állja ki, de a kiemelkedőbbek között foglaljon helyet. A maga nemében úgyszólván páratlan szabolcsi földvárhoz való kivouulás, mint Kovács Istváu ur czikkében kiemelte, teljesen méltó arra, hogy oda a szomszédos vármegyéket is meghívhassuk. És minél nagyobb kört sikerül a mi itthoni ünnepélyünkbe belevonui, aunál nagyobb lesz annak jelentősége; anuál nagyobb lesz a mi érdemünk, Tagadhatatlanul kedvezőtlen befolyással van ugyan most azon ünnepségek előkészítésére a közeledő tisztújítás, amely az általános figyelmet ez idő szerint jobban leköti, de az előmuukálatokat még ennek sem volna szabad hátráltatnia, mert az idő rövid és sürgetős Legyen szabad azonban nekünk az itt tárgyalt millenuáris ünnepséggel kapcsolatbau még egy olyau tervet említenünk fel, amely szintén a millennium alkalmából lett volaa megvalósítandó. Ez a Bessenyei szobor. Azzal, hogy a vármegye a tnillenuiutn alkalmából díszközgyűlést tart: mintegy az ezeréves magyar állam egyik szerve vesz részt a nemzeti ünnepen. Mikor a szabolcsi földvárhoz való kivonulást és az ottani ünnepélyt megtartja: miutegy az ősök iránti kegyelet adóját rójja le. A közkórházuál rendezendő ünnepséggel a humanitás. — a vármegyei közművelődési egyesület esetleges, sőt valószínű megalakításával az általános szellemi fejlődés iránti érzékének ad kifejezést. Illő és helyén való volna, hogy mindezekkel kapcsolatban a nyelv, az irodalom szellemének is meghozná áldozatát. A Bessenyei-szobor ügyét talán még nem volna késő uapireudre hozui, hogy a milleniumi az öröm, hogy egy kézírás fekszik előtte azoktól, kik szivéhez oly közel állanak. Szemei csak ugy nevetnek a gondolatra majd ha ismét otthon lesz. Azután kölcsön kér valakitől írószert, rádől egy nagy kötélcsomóra és ír hazi a jó szülőknek. Bármily messze legyen is oanan, e peic.ben otthon van és képzeletében oly édesen tüuik elő a régi gyermekkori kép, aztán mé^ ha újból otthon lesz. Hirtelen nyugtalanság a hajón. Valami rossz van készülőben, mert különféle gyors rendkívüli intézkedés történik. Valami vihar vau kitörőfélben. A pirancsook is nemsokára a vezényhidon te.em s a helyzetet rögtön felfogva, parancsot ad a nagy és valamennyi felső vitorlák bevonására. Az ég félelmes szürke szint ölt. A beláthatlan meszszeségben hömpölygő habos fejű hullámok lassú míltósággal húzódnak délfelé. A szél irányt váltott ós mi irtóztató seb-sséggel roh intünk előre az erős szélnyomástól. Nem tartott tiz p<rczig mikor nagyfokú hóra jött s minden átmenet nélkül orkánná fajult, hogy a legrosszabbra engedett készülni. Megkezdődött az iszonyú táncz! D: nem azért vagyunk tengerészek, higy lélekjelenlétünket veszítsük. Nem ismeri a tengerész mi az a félelem, sőt olykor a legveszedelmesebb, a legválsá gosabb pillanatokban már már a hilál csontos ujjai között sem sápid el. A matrózok kőtelesseg->zerüleg haláimegvető nyu g.tlommal szaladtak fel az ingó kötélhágcsón s odafenn a magas árbócíokon igyekeztek a már alu'ról behúzott vitorlákat teljesen bevonni és összekötözni, — ami, hogy mily veszély és fáradsággal jár, leirhatlan. Sikerült azonban az eló és hitsó árbócz vitorláit behúzni teljesen; hinem a középső, mely a leguagyobb, lehetetlen volt. A kötelek elszakadtak s a vitorla messze kilebe gett a szól által teljesen rongyá tépve. Minthogy ez történt, a font levő matrózok leereszkedtek a himbálódzó kötélén a fedélzetre egynek kivételével, ki látva ünnepségek idejére megvalósítható, a szobor felállítható legyen! Ennek a szobornak leleplezési ünnepélyét szeretnők, ha nem is a többi ünnepélyes mozzanatokkal egy napon, de mindenesetre még a millennium évében megtarthatónak és megtartandőuak tudni! Tudjuk, hogy vármegyénk alispánja szivén viseli a Bessenyei-szobor létesítésének ügyét és igy biztosan remélhetjük is, hogy a szobor a milléniumi év folyamán föl fog állíttatni. Jegyzők a megyebizoltsági tagok választásánál. Az 1886. évi XXI. t. cz. 29 §-a értelmében a választott bizottsági tagok névsoránál előállott hézagok betöltése czéljából Szabolcsvármegye közönsége 415/Bjy. 10839/95. K. számú határozatával a választást folyó évi november hó 15-ére tűzte ki. 113 megyebizottsági tag helye lesz betöltve, kiknek mindannyia fontos tényezőül szerepelend mindamaz ügyek keresztülvitelénél, amelyek hivatottak a közigazgatási élet egész vonalán a helyes rendszert, az üdvös újításokat, a megyei ós községi állapotok rendes me derbe terelését eredményezni. S ha a mostani alkotások egész sorát tekintetbe vesszük, ha elgondoljuk, hogy a közszellem fellendülé sének, az üdvös reformok gyakorlati értékesítésének ellenőrei, sőt sokszor egyes, a szükségszerűség által előidézett kérdéseknél megpenditői, támogatói, a megyei és községi élet ellen intézett támadásoknak felfogói, sőt megtorlói a megyebizottsági tagok: akkor tagadhatatlan, miszerint állásuk puszta decorumnak nem, de igenis erkölcsi magasabb szempontok határolta officiutnnak tényleges kifejezője kell, hogy legyen. Nagyon sajnos azonban — amint erre a „Nylrvidék" az utolsó közgyűlés alkalmából egyenesen reámutatott, — hogy a tisztelt bizottsági tagok egy jó része amiz officium teendőit nem igen szereti teljesíteni s azon tévhitben leledzenek, miszerint a választó-publil um által reájuk ruházott mandátum nem jár együtt a Uőzdolgok iránt való érdeklődés s azokban való közreinunkálás kötelességével. Meglehetős furcsa felfogás, melynek legtöbbször a közérdek iszsza meg keserű levét. Már a bizottsági (aggá választatás genesise is legtöbbször kizárja, hogy az üdvös működés legyen czélja a megbízatásnak. Párt^Z'impoutok, egyéöb érdek összeállította csoportok intenlióiuak megvalósítását keresi s óhajtja megtalálni a ásztelt megyebizottsági tag urak egy jó része, ha ugyan i gyűléseken egyáltalán megjelenni kegyeskednek. Reájuk interessanter legfeljebb a tisz'ujitások hatnak s mig a nemzeti nervusok működésének controllirozása csak másodrendű feladat előttük, addig befolyásuk egész ereiét, tekintélyük minden súlyát érvényesitik a választásoknál egyes egyének érdekében. Szóval összes szereplésüket dominálja vagy az indolentia, vagy pedig személyes tekintetek ápolása. S a közérdek: az a hivatalos kezekre bizatik egészen, melyeknek bizony a reájuk halmozott administrativ teendőkkel kapcsolatosan sokszor nem jut fizikai idejük sem uj eszméket felvetni. Innét van azután, hogy a községi közigazgatás mizériáinak eltüntetése nem igen képezi a megyei ülések az árbóczfától félig elvált vészesen lebegő vitorlát, a tartó kötél elmetszése által akarta elválasztani, hogy a vizbe röpüljön; ez sikerült is neki, hanem alig hogy elvált a foszlányokká szakadozott vitorla, midőn egy iszonyú recsegés hallatszott s nyomban a felső árbóczfa felrepült a magasba s onnan a habos hullámok közé esett. Az éppen rajta levő szerencsétlen matróz, a nagy recscsenés pillanatában a már törött, ingó árbóczfáról ujorva, egy vastag futó kötelet ragadott meg, de ugyan e pillanatban mikor .magát már-már megmentve érzi, egy nehéz vascsigától fején találva, velőtrázó sikoltással zuhant a fedélzetre az iszonyú magasból. A nagy zűrzavarban két matróz gyorsan felkarolta és egyszerűen bevitték a beteg-czellába. Az orvos a halál rögtöni bekövetkeztét konstatálva, haladéktalanul jelentést tett a paiancsnoknak. A vihar tartott még egy óráig, miközbeu a még mindig a hajó mentésén fáradozó matrózok észreveszik, hogy a zászló félárbőczon lobog, ismertető jeléül, hogy a hajó halottat rejt falai közt. A vér fagy meg a duzzadt erekben a gondolatra, hogy egy bajtárs meghalt közülünk . . . * * * Mély csend honol az egész hajón, de különösen a hajó belsejében, ahol a szerencsétlen fekszik négy fegyveres matróztól körülállva. Hilkan, suttogva beszél mindenki; lábujhegyen, lassau, mint álomjárók lézengenek. Ezek az emberek, kik már annyiszor farkasszemet néztek a halállal, akik a legkisebb remegés nélkül átélték a legnagyobb veszélyeket, most a halál ide baköltöztével legyőzhetlen félénkség, hideg borzongás vesz erőt mindenkin. A hajó tágas belseji, rekedt levegője, a homályos világosságot terjesztő olajlámpi most egyszerre ugy tüaik fel, mintha egy úszó sírbolt lenne a tengeren, hogy már is oda vagyunk élve temetve . . . hogy sohisem érünk többé földet . . . Folytatása ai I. mellékleten.