Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-10 / 45. szám

Melléklet a „IVyirvidék" 1895. 44-ik számához. tanácskozásainak kiegészítő részét, ebből származik az is, hogy a politikai kérdések több jelentőséggel bírnak a megyebizottsági tagok előtt. Akkor azonban, amidőn a közigazgatás ágainak legfontosabbika, a községi viszonyok fejlesztéséről van szó, alig-alig van az ilyen indítványok iránt érdeklődés, ha mindjárt a törvényhatóság hivatalos közegei javasol­ják is, életrevaló reformok megvalósítását. Keserű szavak — elhiszszllk — de aux-isis nélkül valók s tana mellettük a közérdeklődés ama megcsappa­nása, mely a megyei gyQ'ések általános látogatatlanaá­gában, esetleg azokon a politikai j-jllegü kérdések meg vitatására szervezett pro és contra appiratusok be­muta'ásában nyilvánul anélkül, hogy az á'ladalmi maga sabb igényekhez ez utóbbiaknak csak valami közük is lenne . . . 113 megyebizottsági tag helyének betöltéséről van most sző, száztizenhárom szavazat tétetik hivatottá a a közigazgatás menetének phasisainál ellenőrködni, an­nak előrevitelét a szó legnemesebb értelmében támo­gatni. Az a 113 szó döntő sulylyal birand majd az alkotások sikerének mérlegében. S azért jól meg kell választani a jelölteket s keresztül viendő azok meg­választása, akik a közérdekért élnek, akik aziránt fogé konysággal birnak, akik a községi életben ugy ismere­tesek, hogy ott működésüket nem az indoleutia, hanem igenis a jó, a helyes, a hasznos meghonositásának buz­galmaim v szabályozta, 8 akikről igy remélhető, misze­rint náluk a fejlődés követelményei iránti érzék lesz az utmutató. . . . A megye bizottsági tagok választásánál nagy sze­rep jutott a jegyzőknek, ük a néppjl közvetlen érint keznek s a hangulat felkeltésénél, a választások ered­ményének jó vagy rossz irányú relativ előidézénél a főfaktorok lehetnek . . . S e befolyást érvényesíteni is kell a helyes irány­ban; a megyebizottaági tag választásoknak pedig meg kell adni azt az erkölcsi alapot, melyen állva, a jogos követelmények süket fülekre nem találnak a jövőben. Mert hiába agitálunk — t. i. mi jegyzők — szó­val, sajtó »tján, gyülekezésekkel, — amint hogy hiába agitáltuuk eddig is — ha a közigazgatás fejlesztésére irányult intentióink a törvényhatósági közgyűléseken támogatókat nem lelnek; hiába győzzük meg a közön séget törekvéseink jogos, törvényszerű voltáról, ha vá­lasztottjaink érdeklődése a mandátum megkapásával befejezést nyer s az ige testté nem lesz, a helyzet képe pedig marad ép oly kevéssé derűs színekkel megrajzol tan, mint aminőnek most mutatkozik. A jegyzők ismerik legjobban azokat az aspiranso­kat, kik a községek jól felfogott érdekeinek első sor­ban támogatói lesznek; ők tudják legjobban, hogy azok a jogos kiváualmak, melyek a most megindult mozga­lommal érvényesülni akarnak, kikben lelnek szószólókra? S azért, amig egyrészt saját érdekükben feltétlen oda kell hatniok, hogy a választandó 113 megyebizottsági tag között megfelelően képviselve legyen a jegyzői tes­tület, mely tudja, őrzi a maga baját s fogékony a köz­szükségletek iránt, addig másrészt azokat az egyéneket, akik arra igazáu érdemesek, segítsék a diadalra. Ők ezt könnyű szerrel teljesíthetik s ily irányú tevékenységüket szabályozó szervezkedés még netn lesz késő e sorok napvilágra jutása után sem. Öt nap ele­gendő a tömörülésre s ha ez idő kellőleg felhasználta­Ott fekszik a hajó előrészén kemény asztal deszkán egy zászlóval leborítva a feldühödött elem ez ujabb áldozata, hidegen, szótlanul! Legbensőbb barátjai — a parancsnok engedelmé­vel — ott virasztanak egész éjjel mellette, hogy utói jára ők legyeuek társaságában. Oa elbeszélik egymásnak, mily jó fiu volt; mint szerette szüleit és barátjait és mint számította a napokat lis, amikor majd haza fog menni. Szegény, ha tudta volna! A virrasztó fiuk egyike kivesz zsebéből egy félig beirt levélpapírt, amire a meg boldogult írni akart haza ős a vihar hirtelen jöttével ott hagyta a kötélrakáson. Nem fejezhette be többé! de ott van írva az a világon mindent kifejező szó: „édes jó anyám . . ós ezek a jó fiuk bizonyosan el fogják küldeni annak a jó anyának, ki fiát ugy szereti, ki fiáért annyit remeg; — de kit többé látni soha nem fog, mert ő itt fekszik szegény hidegen, szótlanul! meg halt ... Ha csak sirját találná is meg a jó anya, hogy oda sirhatná könyeit! de azt sem leli meg ember többé, el fogják temetni a hullámok közé, azok szivtelenül beveszik és örökre nyoma vesz . . . Következő napou végbement a temetés. Azt meg előzőleg néhány matróz nagyon szomorú munkát kény­telen teljesíteni. A halottat felöltöztetik legszebb ruhá­jába, begöngyölik egy zászlóba, aztáu egy vastag vitor­lába erősen bevarrják. Mellén körül egy erős kötél jön csavarva, melynek másik végén negyvenöt kilós sulyu hegyes aczöl ágyúgolyó függ . . . A hajó belsejéből felhozzák és a fedélzet hátsó legtágasabb részén két ágyuszerládán rögtönzött rava talra helyezik. Körülötte hat égő gyertya lobog, fejénél egy kicsiny feszület. Az összes ember mind a fedélzetén áll rendekbe. A vitorlák egyrészt bevonattak egészen, mig a nyitott mellékvitorlák egymással oly ellenzetes állásba 'ettek helyezve, hogy az ugy is gyeuge erejű szél a hajót nem tolhatta előre. A parancsnok teljes parádéba jelent meg és észre­vehető részvéttel fátyolozott hangon a következő rövid beszédet intézte a matróz-csoporthoz: tik : a jobb érzés tolmácsa lesz a községi érdekeket ápiló jelöltek részére a mandatum megadása. Tűnjék fel szem előtt állandóan leb?gő csillagul a közjó érdekeinek ápolása, mert ha most — tán az utolsó előtti nyilvánulását az autonomalis életnek a a jegyzők saját javukkal kapcsolatosan a közigazgatás fejlesztésére fel nem használják. — késő bánat mellett érvénytelen lesz a korszellem, a vívmányok, a szándé kolt reformok jelszava : „Silu< rei publicie suprema len esto!" Egy jeeyzö. A jövő évi költségvetés és a kisipar. E óttem fekszik a jövő évi költségvetés és hallot­tam annak a pénzügyi bizottság tárgyalásakor történt elpireutálását. E pireotálását mondom, mert sajnos, a kereskedelmi tárcza költségvetése és különösen annak a kereskedelem és iparra vonatkozó része a plenumban alig érintették, kivéve talán akkor, midóu a kereskede lem és vámszerzódés megújításáról vau szó, nzonbau ekkor is a felszólalások inkább politikaiak, miut köz­gazdaságiak. Kerestem a költségvetésben olyau befektetéseket, melyek a kisípir támogatását lennének hivatva előmoz­dít aui, de ilyeneket ott nem találtam, legalább uem olyant, mely első sorban lenne hivatva a kisipart támo gatni és találtam a pénzügyi bizottságbau történt fel szólalásokban olyan kijelentéseket, melyek ugyan a kis­ipar fellendülésének panaczeáját nem képezik, de a melyekből jól esik meggyozóduöm, hogy a jelenlegi kereskedelmi kormáuy telve van jóakarattal a kisipart támogatui és ezen jóakarat, valamiut az annak alap ját képező felismerése a kisipar támogatása szükségé­nek, biztat azon reménynyel, hogy a m.igyar kisipar többé nem mostoha gyermeke az állami gondosko­dásnak. Mielőtt magára az általam első sorhau szükséges nek felismert segélyezési eszközre rátérnék, csak rövi­den kívánok azon segélyeszközökkel foglalkozni, melye ket a költségvetésben az ipar támogatására feltalaltam. Lényeges támogatást csak az iparoktatás terén talál­tam a költségvetésben és ezt sem azon mérvben, a melyet az ügy fontossága megkívánna, Beismerem, hogy az utolsó időben igen sok történt az iparoktatás terén, azt is örömest ismerem el, bogy mig azelőtt az ipar­oktatás csupa urat nevelt, addig a jelenlegi már mun kásokat teremt, sót arról is meg vagyok győződve, hogy a magánosok iparoktatása is lehetőleg segélyeztetik; de puszlán iparoktatással, kosár, szövő, anyag ós egyébb iskolák felállításával a magyar ipart ős különösen a kisipart felleuditeni nem lehet. Az adókiszabások terén, meg a villamosságnak könnyebb hozzáférhetőségével is lendíteni lehet a kisipiron, de ez még mindig nem az, melyre a kisiparosuak első sorban szüksége van. A kisiparosnak olcsó hitelre van szüksége és saj­nos, Magyarországon mindenkinek van hitele, csak a kisiparosuak uiucs. Pedig a kisipari fellendülés egyik leglényegesebb alapfeltétele a tőke, vagy a mi ezzel csaknem egyeuértékü, a rendezett hitelviszonyok. Nem kivánok annak bizonyításába belemenn, hogy rendezett hitelviszonyok nőikül a-kisipar nem fejlődhetik, azt sem kívánom bizonyítani, hogy a kisiparos, mint ilyen hitelt nem élvez, mert hisz ezek olyan köztudomásúak, melyek igazolásra nem szorulnak és megelégszem ezúttal ma­gával a faktumnak konstatálásával. Ha pedig ez igy vau, akkor a kereskedelmi kormánynak az iparfejlesz­tés terén első kötelessége lesz, az iparosok hiteligé­nyeinek támogatása. És én az tartom, hogy akkor, mi­dőn a tisztán agrikultur Miyyarország étdekébeu az állam a mezőgazdák hiteligényeinek tamogatása czéljá bői két intézményt is létesített, űay uiost, midŐD az agrikultur államból egy indrusztális állam is alkottatni czéloztatik, senki sem fogja rossznéven venni, ha az — Gyermekeim! itt fekszik egy bajtársatok a vakbuzgó kötelesség szerencsétlen áldozata — holtan. Amióta ismerem mindig kötele3ségbotartó," 4bű és szor­galmas fiu volt, ki nem egyszer adta példá6 jelét vak­merő bátorságának, ahol veszélyt látott. Halálát is ez okozta! Ti kérditek: miért nem megyünk földre elte­metni? — Lehetetlen. Oiy mélyen benn vagyunk az Oczeánon, hogy a legközelebb eső földet, lakatlan szi­getet sem érhetjük el hatvankét óra előtt gőzzel, sem vitorlával; sem gőz- és vitorlával. Kerestünk megnyug­vást Isten akaratában! — emiékőt temessük szivünk mélyébe, őt pedig adjuk át az Oczeán mélyéuek, viselje gondját épp ugy, mintha anyaföld lenne. A hullámokat pedig kérjük, ne bántsa, ne zaklassa többé! elég volt életében ; engedje ót most már békésen nyugodni mély sírjában ! . . . Végső szavai már remegtek. A mély csendet c-ak a hullámok locsogása zavarja, mely ugy tetszik, mintha halotti ének lenue. Lanyha szellő aistereg a köteleken keresztül, az is valamit beszél . . . s a matrózok között itt ott zokogás . . . A parancsnok most kihúzza kardját hüvelyéből s összeszedve minden erejét, — harsány hangon vezényli: — Térdelj imahoz! Mint varázsütésre térdre rogy levett sapkával valamennyi jelenlevő. A parancsnok a halott lábainál térdelve mond egy halk imát. Halotti csend. Az ajkak megnyílnak egy rövid, de a szív mélyéből jövő imára. I t térdel több mint háromszáz ember, kik mindannyian részesei a tengeri szenvedéseknek, uem ismernek különbséget egymás kö zött. Itt fekszik egv bajtárs, ki nem részesülhet többé a leendő hazaérkezés örömében! Itt fekszik egy szál deszkán; mindauuyiunkért halt meg! Metsző fájdalmat érez minden jelenlevő s a ré>zvét, a fájdalom e fojtó pillanatában egy sincs, ki szívesen megne váltaná éle­tével a holtnak életét. És ott rezeg annyi szempillán a tiszta részvét, az igazi fájdalom, az önzetlen szeretet drága gyémánt állam polgárainak az iparral foglalkozók részére is teremt olyan intézményt, mely azok hitelének támoga­tását fogja czélozni. És én meg is vagyok győződve, hogy a mostani keteskedelmi kormány, mely telve van nemes ambi­cziókkal, a kereskedelem és ipar érdekében valami maradandót fog alkotni és a jivó évi költségvetésben már gondoskodni is fog egy olyan intézmény alapítá­sáról, mely a ki-iparosok hiteligényeit támogatva, a magyar kisipar fellendű ését lesz hivatva előmozdítani. Dr. H. S. ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei közigazgatást bizottság e hó H-dikén, csütörtökön délelőtt tartja meg e havi rendes ülését, a vármegyeháza kistermében. — Választási értekezlet. Az e hó 15 dikéo vég­bemenendő megyebizottsági tag vá asztás előkészítése czíljából a héten pénteken délután értekezlet volt a városházán, Bencs Lászlő elnöklete alatt. Az értekezlet a betöltendő helyekre kettős kijelölésekben állapodott meg, még pedig a következőkben: I-sö kerület. Zom borszky János, Lukács Ödön, dr. Trajtler Sima, dr. Ko­vách Elek, Bírzó Jiuos, I/píák Dániel. 11-ik kerület: Bogár Lajis, Korányi Imre, Nidisv Mihály, Geduly Ilenrik, Nádisy Lajos Ziltán Aurél, lll-ik kerület.-Ko­vács Ferencz, Mikecz József, Márkus Károly, Sexty Gyula, Martinyi József Imre János, Flegmaun Lipót, Nagy Lajos (jbiró). IV. kerti let: Farbaky József, Pazár István, Seohor Pál, Kovách P. Pal A 15-diki választasra nézve közöljük a következőket: az 1 só kerületben, választási hely a vá­rosháza kö Agy ülésterme. Választási elnökök Bodnár István és Bisthy Baruabás. Kilépő bizottsági tagok Zamborszky János, Lukács Ödön, dr. Trajtler Soma. A Il ik kerület­ben: választási hely a városháza tanácsterme. Válasz­tási elnökök dr. Meskó László és Bigár Lajos. Kilépő bizottsági tagok Bigár Lajos, Ziltán Aurél, Nádasy Mi­hály A Illik kerületbeu: választási hely városháza, tiszti mérnöki szoba. Választási elnökök Sex'y Gyula, Kovács Ferencz Kilépő bizottsági tagok Kovács Ferencz, Mikecz József, Márkus Károly, Sfxty Gyula A IV-ik Kerületben: Választási hely városháza, közgyámi hivatal. Választási elnökök Líffler Sámuel és Pazár István. Ki­lépő bizottsági tagok Farbaky József és Pazár István. — A sertésvész. A dadai alsó járás uehány köz­ségében fellépett sertésvész ügyében, mint már emlí­tettük — az alispiu kiküldte a hely színére Sípos Béla II od aljegyzőt, ki — eljárván kiküldetésében — jelen­tést tett az alispánnak, aki eunek alapján a fertőzött területekkel szomszédos községeket is zár alá helyezte. Minthogy pedig kitűnt,hogy a jelzett községekben a sertés­vé jzt a debreczeni vásárról hajtott sertésekkel hurczol­ták be, az alispán felirt a földmivclésűgyi miniszterhez, hogy a debreczeni sertéspiaczot vi 'sgáltassa -meg. Mint ujabbau értesülüuk, a sertésvész B -Szent-Mihály köz­ségben is fellépett. A törvény értelmében ennélfogva Nyíregyházát, — miot szomszédos községet — zár alá kellett volna helyezni, az alispán azonban, tekintettel arra, hogy Nyíregyházát Bűd-Szent Mihály tói 2G kilo­méter távolság választja el, a zár alá helyezést nem rendelte el (ami nagy csapás is lett volna piaczunkra), hauem utasította Nyíregyháza város polgármesterét, hogy a Büd-Szeut-Miliály felé közlekedő utakat sertések vagy settés alkatrészek beszállítása elől zárja el. Meg­jegyezzük, hogy ez intézkedést a főkapitány a sertés­vészről vett hir adás után rögtön foganatosította. — A sertésvész által sújtott községek részére a foganato­sított zár feutartásának költségei fejében az aliepáu, a törvényhatóság utólagos jóváhagyásától feltételezetten, 50—50 frtot utalványozott ki az ebadó alapból. — Szegény gyermekeknek! Morgenstrrn Zsigmond urnák Istenben boldogult neja alhalálozása alkalmából, szegény elemi tanulók ösztöndijjazásara tett 200 frtos alapítványáért ezúttal hálás köszönetet mondok. Dr. Vaddse Leó. cseppje . . . ezek a cseppek egymás után gördülnek végig a vihar barázdált ifjú arczokon egy szerencsétleo bajtáraért . . . Itt fekszik a deszkán, nem disziti koszorú, nincs koporsója . . . koszorúja folyton élő virág lesz a tenger fenekén; — koporsója a nagy Oczeán. Nem fogja sírját díszíteni kereszt, — nem sírkő . . . nem is fogja meg­találni senki többé! Ó elvész nyomtalanul . . . Az ima után négy matróz felemelte és a nagy ágyú ablak nyitásán keresztül leeresztették kötélén a viz színéig. Alac-ony hullámok ugrándozva kezdik nyaldosni leendő lakójukat . . . Az érverés megszűnt e pillanatban mindenkinél. Még néhány máaodpercz, miközben minden szem a nyíláson függött — és a parancsnok egy intésére el­engedték a kötél egyik végét . . . Tompa locscsanás törte meg a félős csendet, mely visszhangozni fog mindegyik jelenlevő fülében örökre . .. néhány vízsugár magasan felszökik a fedélzetre, mintha végsóhaja lett volna a boldogultnak, bogy őt itt hagyjuk a mélységben magányosau, egyedül . . . Hajónk tovább haladt lassan és az uj hullámsír­nak nyoma veszett örökre! — a vitorlák újra kifeszül­tek, a szél benne támot kapott és tolta előre a végte­lennek látszó űrbe. Hány baráti szem nézett vissza még napok múlva is könyesen! . • . Hagyatékit, — mi az uton vá-árolt holmi apróság és neháuy ruha darab volt — parancsnokunk később elküldte hozzátartozóinak. Mit érezhetett az a szegény anya, mikor várva-várt fia helyett caak ócska holmit kap! és mily fájósán, — mennyi könyek közt csókolhatta azt a kis bekezdett levelet, melyre a boldogult utolsó órájában irta : „Édes jó anyám ! . . '

Next

/
Oldalképek
Tartalom