Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
XVI. évfolyam. 38, szám. Nyíregyháza, 1895. szeptember 22. J\ÍYÍ f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS La apja. VIDÉK. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik: lietenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben háahoz hordva : Kgész évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negyed évre 1 „ A községi jegyzi é" tanító araknak egész évre csak két. forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a A lap szellemi részét képezd küldemények, Hirdetési dijak : lap szétküldése tárgyában leendő felsáá- a oaime alatt kéretnek beWldetni Minden né Q,.z8r hasi .„ott p.tlt ..r .„ymr lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos f Bér n» e n|eUe n levelek csak ismert kezektől k8 l) é, e 5 k r . tlbbsl jj r| k8l M, 9te Wbem 4 kr. könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám ^kT, . b „ ... , , , ^l*' 1!! 1 1 ^ b v e n' min d« W hi r' i,,< \ • j-i A kéziratok csak világos kívánatra s ai detés után 30 kr. fizettetik. (Jánószky ház) intézendok. illető költségére küldetnek vissza. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 90 kr Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haascnstoln és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. Hivatalos közlemények, 14174. K. , , , 1895 ozabolcsvarmegye alispánjától. A községek elöljáróinak, Nyíregyháza város polgármesterének. Felhívom az alábbi hirdetménynek a legszélesebb körben leendő közzétételére. Nyíregyháza, 1895. szeptember 18. Mikecz János, főjegyző, mint alispáni helyettes. Hirdetmény. Értesítem az érdeklődőket, hogy a képviselő választók jövő évi névjegyzéke ellen beadott felszólalásokra vonatkozó központi választmányi határozatok folyó évi szeptember 20-ikától 30-ikáig Nyíregyházán a vármegyei székházban az I. aljegyzői hivatalos helyiségben a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Nyíregyháza, 1895. szeptember 19. Mikecz János, főjegyző, mint alispáni helyettes. Közéletünk. — Levél a szerkesztőhöz. — A legnagyobb elismeréssel adózom azon fenkölt szellemnek, amely a „Nyírvidék" utolsó számiban foglalt vezérczikket átlengi, valamint el kell ismernem az abban mondottaknak tárgyilagos igazságát, azaz, hogy közviszonyainkat a tényleges állapotokhoz hiven rajzolja. De épen ezen elismerésem, illetve azon körülmény, hogy a czikk Írójával egy táborba tartozom, bátorít fel arra, hogy a czikkhez néhány reflexiót fűzzek. Először is bocsánatot kérek, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a közviszonyoknak azon elfajulásábau, melyet a czikk oly jellemzetesen vádolt, a magyar sajtó és mondjuk leplezetlenül, maga a „Nyírvidék" is, résziut közvetlenül, részint közvetve, bűnrészes. Nagyou helyeseu cselekszi ugyan a vidéki hírlapirodalom s igy különösen a „Nyírvidék", ha A „NYIRV1DÉK U TÁRCZÁJA. Régi nóta. Sokszor megesik, hogy abban a perezben, midőn életünknek egy-egy nevezetesebb fordulópontjánál vagyunk, a nagy lelkiizgalom közepette — legyen az öröm, vagy fájdalom — valamely csekély, oda nem tartozó, epizód önkénytelenül ugy megragadja figyelmünket, s bevésődik emlékezetünkbe, hogy soha többé azt el nem feledjük. Mintegy szorosan összeforr az akkor töi tént eseménynyel s később a kettó mindég együtt jut eszünkbe. így volt Erdókh László is, mikor a Jávorék küszöbén kilepett az udvarra, hogy soha többé oda vissza ne térjen. Ott hagyva — amint akkor hitte — egész élet boldogságát. Az erős ifjuuak összes lelkierejére szüksége volt, hogy & vad fájdalom zokogásban ne törjön ki, elfehéredett ajkain. Szerette Edithet, becsületes szivének teljes melegével, s mikor már a lány viselete által — minden kétséget kizárólag — följogosítva, meg akarta kérni apjától a kezét, akkor értesítette Edith, hogy Dem lehet az övé, mert szülei a dúsgazdag Réthey Imréhez kényszerítik. Sirva borult az ifjú nyakába, s két kezével megölelve annak sötét fejét, szenvedélyes csókokkal hal mozta el arczát, ajkait, szemét, nyakát; aztán fuldokolva borult az asztalra. Az ifjú mint egy álomlátó tántorgott ki a házból. Itt künn verőfényes szép tavaszi nap ragyogott. Az udvaron egy cselédlány ruhát teritgetett, miközben egy régi, mélabús magyar nótát énekeit; olyan egyszerű, megható, szívhez szóló dallamon, a melynek OÍDCS szerzője. Ugy születik az a nép ajakán. Árva vagyok. Egy szép legényt szerettem. Gyámolul is őt rendelte Istenem. Az a legény sorsot húzott, feketét Be is irták katonának a nevét. a magas politikával nem foglalkozik, de amidőn a megyei közéletet vázolja: azou minduatalau — elöburjánzó a közszellem terén nyilvánuló jelenségeket, — melyek a modern haladás, az egységes magyar állam-eszme és szabadéivüség ellen iráuyulvák, — eddigelé engedelmet kérek a talán szerénytelen kifejezésekért, — nem elég erélylyel ostorozta. Különösen kiemelem pedig azon majduem bűnszámba tnenő hallgatagságot, tnelylyel a magyar sajtó tűrte azon visszaéléseket, melyekkel a társadalom terén, hangzatos frázisok köpenye alatt legdrágább közkincseink ellen követtettek el. A legkéteseb'o existentiáju egyének vezérszerepet játszanak a közélet terén, hivatottság és képzettség nélkül s akik legfeljebb azon ügyességgel bírnak, hogy azt a bizonyos „zászlót" lobogtatják, amelyre a nép szivében gyökerező eszmék vannak felírva. Ez pedig kéisxeres szerencsétlenség a közéletre, nemcsak azért, mert a legszentebb eszmék kufár kezek alatt értéküket vesztik, de mert tényleg azon állapot fejlődik ki. hogy az eszmék csak úgynevezett czégért képeznek, amelyek a híveket öszszetoborozzák, de — les extrémes se touchent — épen ezen szabadsághősök követik el a legnagyobb merényleteket a szabadság eszméi ellen. Nyíregyházán pl a Kossuth-kultusz oly magas fokra hágott, hogy az bizonyára a legnagyobb tiszteletet érdemelné, ha ezen kultuszt a „Kossuth Lajos" elvei iráuti rajongás vezérelné. Es ime mit látunk ? Kossuth Lajosnak legendaszerü nagyságát, mithosi alakját bizonyára netn egyes-egyedül a függetlenségi harcz körüli tevékenysége teremtette. — De sokkal inkább azou ideális tulajdonok, melyek őt tniut embert jellemzik és amelyek alapján ő az egyes egyén emberi méltóságát, az emberrel veleErdőkh László megállott a kapubaD, s még egyszer vissza nézett, önkénytelenül figyelve a dal minden szavára. Aztán végigbotorkált a falun. Haza. Egyedül. Évek múlva is, nagyon sokszor eszébe jutott az a nóta, és olyankor mindég maga elótt látta a mezitlábos, kék szoknyás szolgálót, a mint ruhát térit és énekel, azon a verőfényes szép tavaszi napon, a melyen ő olyan igen igen szerencsétlen volt. * * * Délutáni hat óra. A sétány lassanként megtelik elegáns fürdóvendégekke). A Májer hotel elótt megszólalt a katonabanda, szokás szeriot a Daisy valczerrel kezdve a repertoirt. A czigány zenekar pedig a tóparton helyezkedett el, a Rétheyék villája alatt. A szép asszony ott fekszik a függóágyban, az üveges torDáczon. A kis kadét mellette ül a zsámolyon és czigarettát sodor neki. Az asszony unottan nyul utána, G mert a fiu nem merte ajkaival leragasztani a papirost, csak ugy félig készen nyújtotta át, idegesen mordal rá: — Ne legyen már olyan majom, Rudi! csinálja meg azt a czigarettát becsületesen, aztán ugy adja ide. A kadét fülig pirul, s készségesen végig nyalj* a czigarettát, Edith meg kissé előre hajtva szép fejét, félig nyitott piros ajkaival nyul utána. Olyan igazán érzéki szép asszonv, a minót Ilans Makart szokott volt vászonra vetni. A fehér csipke pongyola csábítóan emeli érvényre ruganyos, gömbölyded idomait, szabadon hagyva szép nyakát. Álmos kék szemei bizonyos előkelő blazirtsággal vannak fátyolozva, ellentétben gödröcskés, rózsás két arczával. Vöröses szóké hullámos haja apró hunezutkákban környezi kissé alacsony homlokát, picziny fülei mögött aDgol koutyba szedve. A kadét le nem veszi róla szemeit, anélkül hogy szólna valamit. — Jaj, Rudi! ha maga ilyen unalmas, akkor hamar fölmondom a barátságot. Beszéljen már valamit, mert mindjárt elalszom. született természeti jogokat megállapítani és biztositaui kiváuta. A Kossuth-kultusz tehát nem tűr meg felekezeti, vagy osztály-különbségeket. Kossuthnak szelleme csak egyéui tnutika által szerzett erdemet ismer jogos tényezőnek. Es miudamellett nap-nap után láttuk, hogy azok, kik folyton szájukba vették Kossuth nevét, vétettek ezen egyenlőségi elvek ellen legtöbbet. Már pedig azok, akik az ember értékét, hivatalra való képességét a születéstől, vagy a felekezettől teszik függővé, nem érdemesek arra, hogy a Kossuth táborában helyet foglaljanak. Ezt kiemelui, az az kitüutetui azou következetlenséget, mely a kérdéses egyéneket jellemzi, lett volna a sajtónak feladata. Egy másik általános hibája a társadalotnuak az, hogy a becsület fogalmát a közélet terén nem szabja meg oly szigorúan, miut a magán életben. A magán életben, ha valaki mást cselekszik, mint amit mond. az a szavával játszik s egyszerűen jellemtelen embernek (jualifikáljuk. De ha ugyanaz az egyén a nyilvános élet terén a szent 48-ikj. elveket hangoztatja, de téuykedéseiben ezen elveket folytonosan meghazudtolja, azt eszünkbe sem jut megbélyegezni, pedig csak egyféle becsület van. Adott szónak szentsége a nyilvános életben is óvassék meg. Legyen mindenkinek annyi erkölcsi bátorsága, hogy meggyőződését nyíltan mondja ki. Én bármennyire nem osztom gr. Zichy Nándor elvét, de mint becsületes egyéni meggyőződést tiszteletben tartom. Valamint méltányolom azon bátorságot, tnelylyel meggyőződése mellett harczol. Ugyanezt óhajtanám Szabolcsvármegye társadalmában is létesítve, azaz azok, akik a 7 szilvafára oly büszkék és akik az osztály- és felekezeti különbségek jogosultságát fenn akar— Beszélhetek éo nagysádnak akármit, ugy sem hallgat rám. — Igaza vao. Jobb ia lesz, ha moat elválunk, »zól Edith fölemelkedve, mialatt eldobja a czigarett* végét. Kiküldőm az uramat, azóta kialudhatta magát; éo meg felöltözöm; lemegyünk a sétányra. Mire Edith heliotropizin indiseb foulard ruhájában, hihetetlen puffos ujjakkal, ismét kijött a tornácxra, akkorra már nagy társaságot talált ott. Az ura — olyan jól conservált hízásnak induló, negyvenötöt — karonfogva vezetett elébe egy magas, barna, fekete szakálas urat. — Nézd csak, Edith! szól diadalmasan, régi ösmerőst hozok. Ezt találd ki, hogy kicsoda! Az asszony pár pillanatig kémlóleg néz, az előtte némán meghajló daliás férfi arciába, anélkül hogy fölismerné. Az még kissé remegő hangon szólal meg: — Annyira megváltoztam tíz év alatt! — Na hallja! . . . Erdókh Laczi! maga az? — Persze, hogy ó a«, szól Réthey, csak képzeld, nem is akart fölkeresni minket, ugy kellett felhoznom. Az asszony mindkét kezét nyujija régi imádójának. Na, azt csakugyan rossz néven vettem volna, ha meg nem látogat bennünket. Foglaljanak helyet, uraim, szól azián a többihez fordulva. Isten hozott, Militant! örvendek hogy jó színben láthatlak. Mili-tant is örül, Erdókh pedig fürkészve nézi a szép asszony élveteg alakját, pikáns arczélét; keresve benne a régi Edithet; de bizony ez a nagyvilági, ünne• pelt szép asszony Dagyon kevéssé emlékezteti őt arra az igénytelen falusi kis leányra, akit olyan igen nagyon szeretett. A társalgás általános lett, s Erdókh közben elbeszélte, hogy azóta mindég Pesten lakik. Egy előkelő Mai számunkhoz egy Ív melléklet van csatolva.
