Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-22 / 38. szám

„

N Y I K v I 1> í: íi.' ják tartaui, vallják be ezt nyíltan és akkor iog küzdeni tábor tábor ellen, mint hajdanában küzdött Kossuth a konzervativek ellen. — Es ez lenne tisztességes harcz. A sajtó pedig érezze azon hivatottságot, hogy rámátasson azon egyénekre, azon elvtelenségekre és következetlenségre, hogy magasztos elveket hordanak szájukban 9 ezen elvek ellen folyton vétenek. Kettős haszon fog ebból a közéletre háramolni. Először is elv fog elv ellen küzdeni és bizonyos puritán jelleggel — s ezt becsülöm legtöbbre — másodszor ez uton leszünk képesek a közéletnek azon kinövéseit, amelyek szeriut az egyéni érdek igen sokszor a közérdek felé képes magát helyezni, gyökeresen meggyógyítani. Mert azon hamis próféták, kik csakis ama bizonyos .zászló* lobogtatása által voltak képesek némi népszerűségre szert tenni, leszoritta:nak a kQzdtérról és csak azok maradnak meg, akik — mindegyikök a maga őszinte meggyőződése szerint — becsületes munkával és nem ürez frázisokkal kívánják a közügyeket szolgálni. ^-i- I kossulh Ferencz Nyíregyházán. Épen másfél évvel ezelőtt borította mély gyászba az országot az a Turinból érkezett liir, hogy a haza legnagyobb tia, a nagy száműzött, a turini remete, örök álomra hunyta le szemeit. Az egesz nemzetet, a minden magyart álható gyász olyan igazi, olyan mély, olyan őszinte volt, amelyre példát alig mutat fel a világtörténelem, s amely tiszteletteljes megilletődést támasztott a többi nemzetekben is. De hát nem is csuda. Kossulh Lajossal olyan ember szállott a sirba, aki nemcsak messze kimagaslott közülünk összes egyéni tulajdonságaival és istentől származó tehetségeivel, hanem ezenfelül azzal a munkásságával, amelyet a magyar nemzet boldogulásának szentelt, az idők végtelenségéig örök hálára kötelezte azt. Es Kossuth Lajos neve mélyen, nagyon mélyen van belevésve a magyar nemzet szivébe. Az idők folyamán ez a nev eszménynyé, ideállá alakult, amely szüntelen lelki szemeink előtt lebeg csodálatra késztő varázsfényben és világit előttünk, mint a szentirásbeli tűzoszlop a pusztában. Mindössze másfél éve ennek a nemzeti gyásznak. Azt hittük akkor, hogy ez a név örök fényességű, mert nem hittük, hogy akadna ember széles e hazában csak egy is, aki akár öntudatosan, akár öntudatlanul e név elhomályositására törekedhetnék. Ugy látszik csalódtunk! Szomorúan látjuk nap-nap mellett, hogy akadnak emberek, akik öntudatlanul működnek közre a Kossuth Lajos nagy nevéhez fűződő nimbus elfecsérelésére; de még szomorúbb, hogy akadnak, akik tudatosan, a saját czéljaik érdekében — mondjuk kortesfogásból — használják ki azt a varázserőt, amelyet e név a magyar nemzetre gyakorol. Kossuth Ferenczet az őt megillető lelkesedéssel várják mindenütt az országban. Amig róla van szó, a magyar nemzet egész szeretetet árasztja reá, azt a szeretetet, amely Kossulh Lajos tiát megilleti. Midőn azonban azt kell látnunk, hogy jelenléte csak kortésfogás, csak jelentéktelen érdeket képvisel, nem fogunk csodálkozni azon, hogy az ő vasárnapi nyíregyházi fogadtatása minden volt, csak nem tüntetés az ő személye mellett. Feleljenek ezért azok, akik őt ezen áldatlan játékba meggondolatlanul bele vitték. * * * Beniczky Miksa Nyíregyháza város ez időszerinti országgyűlési képviselője mult vasárnapra beszámolóját hirdette. Miért, miért nem, szüksége volt arra, hogy ez alkalomra magával hozza Kossuth Ferenczet is. Es Kossuth Ferencz le is jött. A plakátokon, melylyel a képviselő úr beszámolóját előre hirdette, ugy mellékesen az is érintve volt, hogy ugyanazon alkalommal a nyíregyházi függetlenségi párt közgyűlést tart, melyen az országgyűlési függetlenségi párt kebelében fennálló szakadás tárgyában is nyilatkozik. Lehet, hogy Kossuth Ferencz nem a beszámolóra, de a pártgyülésre jött. Beniczky Miksa orsz. képviselő beszámolóját megtartotta. Utána Kossuth Ferencz beszélt a pártszakadásról. Majd a pártgyűlés megalakította a párt szervezetet; délben bankett volt; délután Kossuth Ferencz magánlátogatásokat tett; este elment a városi dalegylet estélyére, s az esteli vonattal elutazott. Ennyiből áll a mult vasárnap története. Ez a nap azonban, mint afféle czeremoniális nap természetesen habár csak politikai, de mégis ünnepség számba ment. Lássuk tehát az ünnepség külsőségeit is. Reggel a vasútnál a párt nevében üdvözlő beszéddel fogadták a Nyíregyházára érkező Kossuth Ferenczet. A délelőtti pártgyűlésre küldöttség hivta meg az „Európa" szállodabeli szállásáról. A megérkező Kossuth Ferencz a csizmadia szín előtt felállított dobogón foglalt helyet, körülvéve néhány képviselő társától és a helybeli függetlenségi párt vezérfiától és néhány általánosan ismert alakjától. Hogy aztán ezen .általánosan ismert alakok* vedlett, poros atillában, zsírfoltos kalapban tisztelték meg becses jelenlétükkel a Kossulh Lajos fiát, szintén csak a külsőséghez tartozik. Lehet, hogy ez a külsőségekre csak valamit is adóknak jóizlését sértette, s lehet, hogy bosszantotta talán a jelenlevő képvi?előket is, hogy a beszédközben torkát száradni érző Kossuth Ferencznek az .általánosan ismert alakok* egyike nyújtotta feltűnést kereső és magát láttatni akaró módon a pohár vizet; az is lehet, hogy magának a megszomjazott szónoknak örökre elment a gusztusa a nyíregyházi víztől ilyen körülmények között, — de hát ez mind mellékes. A banketten, melyre a polgárság „nejeikkel'' egyült volt hivatalos, igaz hogy nem vettek annyian részt, mint amennyit a Kossuth Ferencz jelenléte alkalmával várni lehetett volna, de a fődolog az, hogy a beszámoló kúpviselő megválasztása alkalmával legnagyobb érdemeket szerzett „ismert alakok" együtt ebédellek Kossuth Ferenczczel és poharaikat több ízben összekoczinthatták a Kossuth Lajos fiával. Hiszen csak ez volt a czél. Délután Kossuth Ferencz magán látogatásokat tett. Elment a Kaszinóba, Polgári Olvasó-Egyletbe, városunk egyes előkelő családaihoz. Kíséretében voltak a társaságában levő képviselők, a függetlenségi párt elnökei, amint hogy illik. Azonban hivatalból-e, vagy hívatlanul, elég az hozzá, hogy a kísérethez csatlakoztak olyan alakok is, melyek nem csak a Kaszinóban, — melynek ajtajára tudvalevőleg vastag nyomású betűkkel van kifüggesztve, hogy „Helybeli lakos nem lehet vendégés ahol épen ez gátolta meg a jelenlevők legnagyobb részét abban, hogy felállással adjanak kifejezést Kossulh Ferencz iránti tiszteletüknek — de különösen magán házaknál sem láttatnak szívesen s az ajtó csak kifelé van nyitva számukra. Egész kísérettel járta be Kossuth Ferencz Nyíregyháza utczáit, követve egész sereg ulcza gyerektől, akiknek szemeiben talán egyszerre magas tényezővé emelkedhetett Nevenincs József, az ütött-kopott attila és zsírfoltos kalap hordozója és Hegedűs „polgártárs", szegény 48-as honvédek márczius 15-iki megvcndégcltetésének hű sáfárja. Vájjon mit gondolhatott magában a nagy műveltségü és dislingvált ízlésű Kossuth Ferencz kíséretének láttára, s mit gondolhatott annak előzékenységére, akinek vendége gyanánt ideérkezett, s aki gyalog járatta vele a város utczáinak tyukszem-kinzó kövezetéi: azt nem tudjuk, de sejtjük, mert nem hisszük, hogy demokratikus elvei daczára a demokrácziát ilyen dolgokban találná fel. Este elvitték Kossulh Ferenczet a dalestélyre is. Hát jól van. — Dalegyletünket meghallgathatja Kossuth Ferencz is. Hanem, hogy a dalestélyt politikai színezetű tüntetésük színhelyévé tették, az nem volt egészen tapintatos dolog, nem csak a közönséggel, de a dalegylettel szemben sem, minthogy ezáltal a publikumnak olyan részét tartották távol az estély tői, amely belépti jegyét megváltotta volna. napilapnak volt eddig főmunkatáisa, most pedig jövő hó elsejétől felelős szerkesztője lesz. — Sokat olvastam magáról, szól Edith, de soha nem ösmertem volna meg, ezzel a bolond nagy fekete szakállal. 'Hogy is lehet az embernek magát igy elcsúfítani V! — Nem akarok én már tetszeni senkinek. — Na, na! és hamiskásan megfenyegeti. — Régen itt vagy már! kérdi Réthey. — Tegnap érkeztem. — Ea kúrából, vagy csak mulatságból? (Ilyen tapintatlan kérdés csak Mili-tanttól tellik.) A férti kissé elpirul. — Egy ösmerősömet jöttem meglátogatni. Ezzel a pirulással elejét vette annak, hogy megkérdezzék tőle, ki az az ösmerőse ? Hát pedig másnap reggel azt is megtudták mindnyájan, mikor az egész társaság szembe jött Erdőkh László úrral a sétáuyou, amint együtt sétált az .isteni Margit'-tal. Csak kettecskén voltak még pedig veszedelmes közelségben egymáshoz, akárcsak karöltve lettek volna. Az isteni Margit rövid idő óta a főváros lázasan fölkapott és körülrajongott énekesnője, a kinek sikerült, rövid egy év alatt, privát életében annyi botrányos dolgot produkálni, a mennyi más tisztességes dívának — egy hosszú pályán — untig elég lett volna arra, hogy grófnévá legyen. A két társaság feszesen köszöntötte egymást. Rétheyné bosszúsan harapta össze ajkait. (Erdőkhuek tegnapi pirulása után titokban remélte, hogy az ő kedvéért jött ide a fürdőbe.) A nők megcsóválták fejeiket, és összenéztek. (ók csak titokban irigyelték a dívát, nyilvánosan megbotránkoztak viselt dolgai felett. A férfiik ellenben nyilvánosan irigyelték Erdókhöt, ós titokban sem botiánkoztak meg semmi fölött.) Lassanként aztán megszokták ezt a párt állandóan, nap-nap után egvutt látni. Erdőkh nem is sokat alkalmatlankodott a Rétheyék társaságának. A mi vérig sértette a szép asszony hiúságát Mili tant különösen megbotránkozott az Erdőkh viseletén. Külömben ő állandóan és szenvedélyesen botránkozott meg mindenen. Olyan dolgokon is, a melyek tulajdonképen nem is voltak alkalmasak a megbotránkozásra. Es daczára, hogy már vagy harmincz évvel tul volt azon a koron, a melyben még megbotránkoztathatott volna valakit, szenvedélyesen szerette a világos toiletteket, és abszolúte semmi érzékkel nem bírt a megvénülés iránt. A fürdő-saison javában állott, mikor egy reggelre pikáns dolgokat kezdtek suttogni a sétányon. Mili tant elemében volt s rejtélyesen bólintgatott a fejével. Valami herczeg volt titkos hőse a dolognak. Aki az éjjel érkezett és hajnalra már el is utazott; csakhogy nem egyedül. Mert reggelre a szép Margitnak is hült helyét találták. Mindenki kíváncsian leste az Erdőkh arczát s Mili tant menyre földre esküdözött, hogy „Meglássátok, nem lesz jó vége annak az embernek, még kárt tesz magában, nézzétek, milyen sápadt most is". Erdőkh pedig mindezen baljóslatú jövendölések daczára nyugodtan reggelizett az esplanadeon, hírlapot olvasva. Ó volt a legérdekesebb fürdővendég, akitől a lányos mamák óvták leányaikat, az asszonyok pedig keresték kegyét. Egy este felé a szép Elith ismét ott komótizált a tornáczon, a függő ágybac, mikor Erdőkh meglátogatta. Először történt, hogy négy szemközt voltak, a férfi nem is számított erre. — Isten hozta! Szép, hogy eszébe jutottam s kissé felemelkedve, kezet nyújt a vendégnek Az megrázza azt, de nem csókolja meg. — Egyedül vau ? Kossuth Ferencz az esteli vonattal utazott el. Egész éjjel utazott: gondolkozhatott a nyíregyházi események fölött. Délelőtt tartott beszédében felemiitette, hogy sok

a csalódott, mióta hazajött. Nem tudjuk, hogy csalódása' közólt, már csak mint legutóbbi is, nem a nyíregyházi fogadtatás és itt-tartózkodásának részletei fájtak-e legjobban. Annyi bizonyos, ho

r>y arczárói, mint nyitott könyvből, lehetett leolvasni teljes lehangoltságát. Nos hát mi, jobban mondva ki idézte ezt elő? Ki tette ki Kossuth Ferenczet az őt itt ért kellemetlenségeknek? A felelet könnyű. Első sorban maga Beniczky Miksa, Nyíregyháza város országgyűlési képviselője. Beniczky urnák ugyanis, szüksége volt arra, hogy Kossuth Ferencz most 'Nyíregyházára jöjjön. — Értjük és méltányoljuk ezen igyekezetét, de konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy neki nem használt, Kossuth Ferencznek azonban sokat, nagyon sokat ártott. Nem vagyunk politikai lap, — nem politizálhatunk. Épen azért nem is fejtegetjük azt, hogy magának Kossulh Ferencinek miben és mennyiben ártott lejövetele. Nem is az bánt bennünket, hanem az, hogy Beniczky ur nem is Kossuth Ferenczet, a függetlenségi párt egyik oszlopos tagját szerepeltette itt, hanem a Kossuth Lajos fiát, a Kossuth név örökösét. De bűnös másodsorban a függetlenségi párt. — Amelyhez ugyan, mint ilyenhez, természetszerűleg közünk nem lehet, azt azonban még sem hallgathatjuk el, hogy ha már a Kossuth Lajos fia Nyíregyháza város függetlenségi képviselőjének beszámolójára, vagy a függetlenségi párt gyűlésére lejön, az őt legalább a legelemibb illemszabályok szerint megillető fogadtatásban részesüljön s ne legyen kitéve annak, hogy olyan környezetben és olyan publikum előtt fejtegesse mondani valóit, inint ezt vasárnap a csizmadia szin előtti dobogón tenni kénytelen volt. ' i De bűnös maga Kossulh Ferencz is, hogy ilyen czélokra magát fölhasznállatni engedi. Bűnössége azonban menthető első sorban egyenes, nyiltszivüsége miatt, aztán pedig törekvéseinek nemes tisztaságával. Elvégre is nagyon rövid ideje van itthon, nem ismerhette még ki sem az embereket, sem a viszonyokat. A mult vasárnap eseményei keserű tapasztalatokat, de mégis tapasztalatokat termettek számára. Félő azonban, hogy az ilyen tapasztalatokból vagy későn fogja levonni a konsequenciákat, vagv ha jogos elkeseredésében idő előtt levonja, még többet fog ártani azoknak az eszméknek, amelyeknek megteremtője hallhatlan emlékű atyja volt s amelyeknek letéteményeseül tekinti magát. Azt hisszük, ezek után fölösleges a vasárnap eseményeiről részletesebben referálnunk. A betegsegélyző pénztárakról. (A debreczeni kereskedelmi én iparitamara legújabb jelentéaéból.) (Vége.) A kihágási eljárás szabályozására vonatkozó kötelező utmutatások hiányában minden ily természetű ügynek a sorsa azon közigazgatási tisztviselőnek egyéni felfogásától függ, ki az eladói tiszttel van megbízva ós kinek véleménye a legtöbb esetben a határozat meghozatalánál szavazati, vagy döntési joggal reudelkező tényezők által azon jóhiszeműséggel fogadtatik el, hogy az előadó az ügy és a törvényes rendelkezések legjobb ismerője. Pedig eltekintve attól, hogy az ily kihágási ügyök nem mindig egy és ugyanazon előadó kezébe kerülnek, minden előadónak pedig más-más egyéni .felfogása lehet és van is, igy tehát az egyforma kihágási ügyek nem mindig intéztetnek el egyöntetűen, az elintézés, utmutatás és eljárási szabályzat hiányában reudszerint annyira magán viseli az egyéni felfogás bélyegét, hogy az ez által jogaikbau sértett pénztárak majdnem minden ügyben felebbezóssel kénytelenek élni. Normális visszonyok között a felebbezéssel való élés jogának gyakorlása csak üdvös lehet, mert általa az eszmék csak tisztázódnak, a harmadfokú határozat zsinórmértékül használható döntvényt képez. Csahogy a betegsegélyző pénztárak ez idószerínti viszonyai nem nevezhetők normálisaknak, küzdeniök kell a létért és — Amint látja, de azért ne ijedjen meg; vagy talán fölhijjam Mili tantot damenak? — s hamiskásan nevet. Üljön le oda a hintaszékbe, van ott a kis asztalon czigaretta, gyújtson rá ós kínáljon meg engem is. Mind a ketten rágyújtanak. De a társalgás sehogy sem indul meg. A férfinak egy verőfényes, szép tavaszi nap jut eszébe, amelyen olyan igen-igen szerencsétlen volt b egy régen hallott szép gzomoru magyar nóta. — Végre az asszony szólal meg. — Eltaláljam, hogy most mire gondol? — Már eltalálta. Régen voltunk utóljára négyszemközt. Csak ugy mellesleg említem meg — anélkül, hogy szemrehányást akarnék tenni magának — hogy akkor kissé kíméletlenül bánt el velem szemben. Egész váratlanul mérte rám a csapást. Edith elneveti magát, két sor egészséges, fehér fogat mutatva. — De azért amint látom, nem halt belé a bánatba — s kritikus tekintettel méri végig az erős, délezeg férfit — s épen azért mondok még magának valamit. — ? j — Egy őszinte vallomással tartozom magának, ami már rég nyomja a lelkemet. — Halljuk. — Kedves Erdőkh! — szól az asszony fölállva, miközben ráteszi a kezét a férfi vállára — higyje el nekem, hogy soha sem lettünk volna mi ketten, egymással boldogok. Ea legalább — bevallhatom — soha de soha, egy perczig sem voltam magába szerelmes. — Bocsásson meg, de az egyet nem hiszem.. — Már pedig elhiheti, ha ón mondom. A férfi megütközve, kótkedőleg néz rá. — Hát azt a bucsujelenetet elfeledte már, amikor elváltunk egymástól ? Az asszony kissé elpirul.