Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
N T I R V I D K K." Egy kis méltányosság. Ennek a lapnak a hasábjain két igen figyelemreméltó, igazi zsurnalisztikái tollal és elmeéllel megirt vezérczikk látott a múlt hetekben napvilágot; két — a hazafiúi ér/éstól lüktető — kritika: amaz egy összehasonlítás képében két g. kath. püspökről; emez a nyíradonyi vizsgához hozzáfűzött reminiscenciák alakjában. A munkácsi körutazó püspöknek szava és politikai hangja a magyar állameszme rendithetlen bajnokának gondolkozásvilágát sugározza felénk; intelmei, egyéniségének megnyilatkozása egy igazi jó magyar hazafi gondos szivéből fakadók. Ujhelyben elmondott beszéde valóságos aranyszavak, amelyeket vajha megsziveltek volna azok, akiknek szólott! És csodálom is, hogy az a jól értesült budapesti sajtó, amely ha valami elkeseredett pópa talán kissé vig hangulatban a memorandistákért lelkesül, vagy ha Bokszegen a siuból egy árva srófocska hiányzik: hasábszámra buzdul fel a szörnyű merényletek ellen; — mondom, hogy az a sajtó, amely nem kiméli a betűt, hogy ha valahol egy hadnagy jogos vagy nem jogos elkeseredésében magának elégtételt szerez: nem talált hasábjain elegendő tért, ahol Firczák Gyula püspöknek nagy horderejű fellépéséért az elismerés ós köszönet adóját le rótta volna. A „Nyírvidék" megtette ezt és én nekem e tényt felette jól esik konstatálnom, azt fűzve hozzá, vajha minden egyháznak mindenütt oly fenkölteu és nemesen gondolkozó főpapja lenne, mint Firczák Gyula. Hanem amily helyes és tiszta világításban tünteti fel az újhelyi beszéd fényoldalait a jelzett czikk irója, — szerény felfogásom szerint — ép annyira helytelen és túlzott az az ellentét, amelyet valószínűleg a színezés kedvéért végkövetkeztetés gyanánt egy másik főpapra levon. Pável Mihály nagyváradi püspök egyénigége — jól tudom — egy ellene vádaskodó elcsapott pap szájhósködései nyomán nem a legszimpátikusabb sokak előtt; azt is tudom, hogy éretlen gyerkóczök és az utcza népe elitélendő tüntetéseket rendeztek tiszteletreméltó alakja ell e n. — De hát kérem czikkiró úr! alap és jogczim-e az arra, hogy ót, — akit a magyar kultuszminiszter megbízottja és a leghazafiasabb főpapokból összeállított vizsgáló bizottság a reá dobált vádakban ártatlannak talált, — még mi is azzal rójuk meg, hogy „Pável püspök a tiszta magyar Nyir-Adony népét eloláhositani akarja." Mert tulajdonképen miben áll az az eloláhositás { Abban és semmi másban, — ezt a közigazgatási bizottság küldötteinek jelentéséből megtudhatja |a czikkiró — hogy az imákat oláh nyelven oktatják — és ezt kérem jegyezzük meg — a felekezeti nyir-adonyi iskolában, egyebet mindent magyarul! Hiszen, ha ez eloláhositás: akkor czikkiró ur! tépjük le Firczák püspök ur halántékáról Ilona: Egy ily gyermeknek okvetlenül légváltozásra van szüksége. Papucs: Ei igen helyes! Ilona: De miután nekünk, számadásaid szerint, nem szabad, de nem Í9 lehet fürdőbe mennünk, azt hiszem felesleges pazarlás volna orvoshoz fordulni. Papucs: (Habozva.) Uá . . . á . . . át . . . hiszen az meg nem bizonyos, hogy nem lehet vagy nem szabad mennünk ... Ha éppen kellene. Ilona: (Erélyesen.) Nem, nem, szót sem róla! Anyagi körülményeink nem engedik az ily fényűzést. Es nem akarom férjemet adósságokba vagy pénzzavarokba dönteni, kivált téged, pénztári hivatalnokot. Az Istenért, mit gondolsz édes Pityukám. Lásd, Irmának és Laurának miuden tavaszszal rendelik Szliácsot, de ők észszerűen elmenuek haza a papához, arra a jólevegőjű pusztára, s az orvos szinte hizik bele, hogy mily jótékonyan hatott betegeire Szliács. S ezzel egyszersmind a modern kivánalmaknak is elég van léve a nélkül, hogy még csak táján is lettek volna valamely fürdőnek. Papucs: Azoknak férjeik könyelmüek, nem gondolják meg, hogy a világot és a modern kívánalmakat könvnyü bolonddá tenni, de nejeik egészsége mennyire kocz káztatva van. Edes Ilonám, csodálkozom feletted, mikor egyetlen gyermekünk egészségéről van szó, akkor te fényűzésről beszélsz. A legkomolyabban felkérlek, hogy házi orvosunkhoz Somogyihoz menj! Ilona: Megteszem, mert határozottan kivánod! IV. (Két nappal kétóbb.) Papucs: Nos otthon találtad az orvost? Ilona: Igen édesem! Papucs: És mit mondott? aggódó türelmetlenséggel vágyódom hallani! Ilona: Egészen ugy nyilatkozott, a mint én sejtet tem. Az ő nézete szerint Mariskáuak minden áron légváltozásra van szüksége. Nem is tudom, miért hangis a közösen font babért, mert hisz az ő iskoláiban Zemplénben, Beregbeu stb. a vallást — csekély kivétellel — ruthén nyelven tanítják; hiszen akkor az ós magyar család sarja Vályi püspök pánszláv, mert az ó iskoláiban a vallás erkölcsi tanokat tótul csepegtetik a gyermekek sziveibe. Tudjuk, az egyházi ritus nyelve Nyir-Adonyban oláh és ez okból — ha nem dicsérendőnek — de legalább is nem égbekiáltó bűnnek tartom, ha egy-két imát betanul az a gyerek, bogv ne mint egy szajkó üljön az Isten házában, ha beszél a papja. Persze az én lelkem is akkor telnék el örvendező örömmel, ha a nyir-adonyi magyarok kebeléből magyarul szállana fel a buzgó fohász a magyarok Istenéhez: de hát mondja csak czikkiró ur, meg van-e ez p. o, hogy messzire ne menjek Nyíregyházán, vagy, hogy messzire menjek. Békés-Csabán, Szarvason!?*) Ne quid nimis! A magyar törvényhozás két szerencsétlen szülöttje: a nemzetiségi ós népoktatási törvény oly tág körvonalat húzott meg ezekben a kényes kérdésekben, hogy itt a bajokon erélylyel párosult jóindulat segíthet csupán. Kállay András főispánunk szerencsés keze ezt az ügyet helyes mederbe terelte; azt a tanítót, akinek talán az egész kérdés bűne volt, régóta skártba tették és azóta a viszonyok teljesen rendezettek. A közigazgatási bizottság kiküldöttei, — míndmegannyian elfogulatlan egyének — a tanfelügyelő úrral örömmel hallgatták a gyermekek magyar nyelvű szabatos feleleteit, kik egyaránt hazafias szellemben voltak tájékozottak a honi történetben, mint a többi tárgyakban. És a midőn az egész bizottság egyhangúlag köszönetét fejezte ki ugy az iskola derék felügyelője, a hazafias gondolkozású lelkész urnák, valamint a szakértelemmel és ügybuzgósággal fáradozott tanítónak ügybuzgó tevékenységéért; sőt mi több, amidőn Nyir-Adonyban a vizsgáló-bizottság elnöke ifj Szunyogby Bertalan úr azt is kijelentette, hogy az iskolában észlelt viszonyokat annyira egészségeseknek tartja már, hogy bizton reméli, hogy a közigazgatási bizottság beavatkozására már többé szükség nem leend: mondom ilyen tények után én a magam részéről az állapotok javulása felett örvendeni tudok. A czikkiró kesergése pedig az egyszeri embert juttatja az eszembe, aki ínkarnátu3 gyerekét akár volt rá oka, akár nem, minden hét végén a respektus okából jól elverte Ne dédelgessük tehát Nyir-Adonyt mi is ekkép, mert már nem érdemli meg. Dr. Mezőssy Béla. *) E szembeállításnál nem szabad azonban megfeledkeznünk egy nagyon lényeges körülményről : nevezetesen arról' hogy Nyiradonyban teljesen magyarnak született generációkat oláhositanak a g kath. iskolában, Nyíregyházán. B.-Csabán és Szarvason pedig tútajkunak született nép teljes megmagya/rOMdása van folyamatban. Egyébként e czikkre legközelebb megtesszük észrevételeinket. súlyozta e szót „mindenáron." Az orvos azt hiszi, hogy Mariskának enyhe és egyúttal erős h3gyi levegőre van szüksége. De hiszen tudod, hogy ezek az orvosok minden csekélységet felfajnak nagyra. Bizonyára nem olyan nagy a baj! Papucs: (Komolyan.) Azt nem lehet tudni. Tehát enyhe és egyúttal erős hegyi levegőre kellőt vinnünk? Ilona: Kell? Hogy is ne! Jászberény vagy KisVennyim is megteszik ugyanazt a szolgálatot! És legalább a nagyapának meg a nagymamájának is meg lesz az öröme. Papucs: Édes Ilonám, csodállak téged, a gondos anyát, hogy te ez ügyben annyi gondatlanságot tanusitasz, s e felett kezdek busulni. Ha az orvos erős és hegyi levegőről beszél, te mégi3 nagyszüleihez akarod vinni a gyermeket Jászberénybe, vagy puszta KisVennyimre. Ez a több a könnyelműségnél. A gyermeknek Bártfára kell mennie, ott a levegő enyhe és erős! Hona: Lehetetlen, mert az igen sakba kerül. Papucs: Kérlek, az ez én dolgom! Ilona: Rám nézve lehetetlen, hogy a gyermekkel Bártfára menjek, hisz alig van mit magamra venni. Inkább te mehetnél el, a férfiakat nem is nézik annyira, hogy vannak öltözve. Papucs: Nincs kifogásoknak helye, meg fogjuk győzni még azt az egy ruhát is, a mi fürdőbe kell, hogy elmehessél. Ilona: Egy ruhát? Ila, ha, ha? Oh ezek a férfiak. Egy ruhát fürdőbe. Papucs: Tehát legyen kettő, én nem bánom! Hona: Kérlek, édes Pistám, verd ki a fejedből ezt a bárt fai utat! Papucs: (Erélyesen.) Azt nem teszem. Megmutatom, hogy egyszer valahára már az én akaratom is érvényre jut! ('Szegény bolond!) Tehát már ennyire jutottunk? Asszony! hát egy csepp érzés nincs szivedben gyermeked iránt. Elutazol, el kell utaznod, sőt én is megyek veletek, hogy Mariskát ép egészségesen visszaA Nyír?iz-szabályozó társulat rendkívüli közgyűlése. Mult hó 30-án vasárnap délelőtt tartotta meg a Nyírviz-szabályozó társulat a vármegyeháza nagytermében gróf Károlyi Tibor elnöklete alatt nagyfontosságú közgyűlését, melyen az érdekeltség a kitűzött tárgyak fontosságához mért nagy számban jelent meg, ugy hogy 205 érvényes szavazat volt a gyűlésen képviselve. A önkormányzatát visszanyert társulat újból megválasztott régi elnöke gróf Károlyi Tibor meleg hangon üdvözölte az érdekelteket és mondott köszönetet bizalmukért, mire az érdekeltség nevében Bodnár István tolmácsolta annak hálás érzelmeit s az örömet és megnyugvást a felett, hogy a társulat vezetése a leghivatottabb kezekbe jutott. A napirend első tárgyát az állami kölcsönöknek olcsóbb törlesztésű kölcsönné való átalakítása s ezzel kapcsolatosan több rendbeli pótmuukálat végrehajtására szükséges fedezet beszerzése iránti választmányi javaslat képezte. A választmány felolvasott javaslata tiszta és világos képet nyújt a kölcsön converzió előnyeiről, mert daczára, hogy az évjáradékok tetemesen megapadnak, s a teherviselés megkönnyittetik, az érdekeltség megszabadul a terhesebb feltételű tartozásoktól, rendelkezésre fenmarad még mintegy 130000 frt készpénz s a társulat javára befolyó hátralékokból egy tekintélyes összegű tartalék alap lesz megteremtve. Az előnyök oly kézzelfoghatók, a felhozott okok oly nyomósak voltak, hogy az összes jelenvolt érdekeltek — egy felszólamló kivételével — a választmány javaslatát elfogadták és 192 szótöbbséggel haiározatilag kimondotta a közgyűlés, hogy a fent jelzett czélokra 2.200,000 frtig terjedhető uj kölcsön felvételét megszavazza, s annak beszerzésével a gróf Károlyi Tibor, Gaál Elek és Propper Sámuel urakból álló bizottságot bizta meg. A közgyűlés második tárgyát a felső szabolcsi társulattal ujabban kötött jegyzőkönyvi megállapodásoknak jóváhagyása képezte. Ezen megállapodásokat a közgyűlés jóváhagyta s azok szerint a felső szabolcsi társulat lemond arról, hogy az ujabbi ártérfejlesztés által bevont nyíri ártereket megterhelje, egyéb ide vonatkozó kisebb érdekű ügyek elintézésével pedig a közgyűlés a választmányt hatalmazta meg. Harmadik tárgy a Tiszavölgyi társulatok közős nyugdíj intézetébe leendő belépés volt. A választmányi javaslattal szemben Propper Sámuel inkább látná a társulat érdekében állónak, ha a tisztviselők nyugdíj igényének ellátására a saját kebelében állítaná fel a nyugdíj intézményt, s e tekintetben javaslattal járult a közgyűlés elé. A felszólamlók egy része a választmány, más része a Propper indítványát pártolta, mire társulati elnök azt indítványozta, hogy a meinyiben a választmány a Propper Simuel indítványával behatóbban nem foglalkozhatott, s így sem ennek, sem a közgyűlésnek nincs módjában a két külömböző alapon álló nyugdíj intézmény előnyeit és hátrányait összehasonlítani, de az összes felszólamlók azt, hogy a társulati tisztviselők nyugdíj jogosultsága kimondassák, melegen óhajtják — ezen elv határozatilag leendő kimondása mellett bízza meg a közgyűlés a választmányt egy a Propper Sámuel által indítványozott alapon felállítandó nyugdíj intézmény alapszabályainak kidolgozása s a legközelebbi közgyűléshez leendő beterjesztése iránt. Társulati elnök ezen indítványa egyhangúlag elfogadtatott. Elfogadta még a közgyűlés a választmánynak egy a társulat tulajdonát képező ingatlan eladására vonatkozó javaslatát. A közgyűlés ezután az elnök élénk éltetése közben befejezést nyert, s a közgyűlés tagjai a fehér asztalnál gyűltek össze, kedélyes lakomára. hozhassuk. A ruha-kérdés csak kibúvó ürügy ama nyomorult pár garas megtakarítására, melyet én nem engedek érvényre jutni. Csináltass ruhát, a mennyire csak szükséged van, és a mennyit akarsz; de ha nem akarod, hogy komolyan megharagudjam reád, rögtön igérd meg, hogy ez áldozatot meghozod! Ilona: Nem teszem, egyáltalában nem tehetem. Papucs: Nos hát akkor parancsolom! Hallod; parancsolom! Ilona: (Untatva.) Akkor persze mit sem tehetek ellenne. Engedelmeskedni fogok parancsodnak. Papucs: (Átöleli) Angyal vagy. Tehát holnap indulunk Bártfára. Madárdalos utak. — Iíarcrolat. — Oiyau utakon járok, melyek madárdalos, illatos berken vezetnek keresztül. Előttem a fűben bánatos kék iringó bólintgatja szirmait, a bokor alján bogár zsong, lepke tánczol s fejem fölött összecsapnak a suttogó lombok, mint egykor, valamikor régen. Visszaemlékezem — reád. Mintha látnám most is szép halovány arczod, két könytelt fekete szemedet s hallanám hangod édes zenéjét, amelylyel szóltál. — 11a mindig ilyen boldogok lehetnénk, Ödön? És arczom elöntötte valami rózsás, lázas pir, míg én leborultam lábaidhoz a gyepre, megfogtam piczike kezeid, melyek egy illatos vadvirág leveleit tépték s felnéztem imádattal, szerelemmel abba a fényes szempárba, melynek sugarai bevilágították lelkemet egészen. Aztán meséltem . . . — Nem ilyen lesz a mi boldogságunk Margit. Elmegyünk mi messze, távol a világtól, madárdalos, szép virágos völgybe. Árnyas berekben a mi kicsiny lakásunk s zugó patakmoraj bohókás szavánál ismételjük örök fogadalmunk. Folytatása a mellékleten.
