Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

„r* y t Fi V I r> É K" ken a czimzett lakása, a kerület, utcza, házszám stb. kiírásával pontosan megjelöltessék Ezen gyakorlati utasítást azonban a közönség oly kevéssé veszi figyelembe, hogy naponként ezer és ezer levél érkezik Budapesti e és más nagyobb városokba, melyeken a czimzett laká-a hiányzik. Ennek azután az a következménye, hogy a levelek tekintélyes része vagy hosszas kérdezősködés után elkésve és sokszor illetéktelen egyénnek kézbesittetik, vagy egyáltalában nem is kézbesíthető. Különösen előfordul ez rendes körülmények közt is olyan esetek ben, midőn betegség-, fegyvergyakorlatokra való behívás és más efféle okok következtében a kézbesítésre hivatott egyént mással kell helyettesíteni. Á nipokban lefolyt sztrájk közben különösen nagy fennakadást okozott ez a körülmény, a budapesti posta és távirdaigazgatóság költséget és fáradságot nem kiméivé hasztalan igyekezett azon, hogy a postaforgalommal kapcsolatos és a közön ségre annyira fontos kereskedelmi és magán érdekek a forgalom szünetelése által kárt ne szenvedjenek, hasztalan pótolta a sztrájkoló egyéneket más munkaerőkkel, minden jóakarata füstbe ment a közönség azon mulasztásán, hogy a Budapestre szóló levelek nagyobb részének czimeiből az utcza és házszám hiányzott, holott, ha ezen akadály fenn nem forgott volna, a küldemények nagy része a sztrájk tartama alatt is akadálytalanul kézbesíthető lett volna. Reméljük, hogy az elmúlt forgalmi zavarokból a közönség is saját jól felfogott érdekében le fogja vonni azt a tanúságot, hogy postaküldeményeinek gyors kézhez jutását a megfelelő teljes czim ráirásával biztosítani igyekszik, mert külömben a nagyobb városok postahivatalai — különösen Budapest — a legjobb akarat és igyektzet mellett sem képesek az érkezett küldeményeket gyorsan kézbesíteni, a késedelem pedig sokszor magántermészetű ügyekben is nagy hátránynyil járhat egyesekre, üzletemberekre pedig valóságos kalamitás, a melyeu csakis az érdekelt közönség maga segíthet az által, ha a pontos és gyors postakézbesitésn«k ezen itt emiitett akadályát elhárítja és postaküldeményeinek czimzésére gondot fordít. — Világszínház. A szénatéren felállitott mechanikus színházat érdemes megtekinteni, mivel kellemesen szórakozva és hasznos ismereteket szerezve tölthetjük el esti nagy részét. Maga a szinpadi berendezés is meglepően csinos, ízléses. Érdekes a színpad gépezetével mozgásba hozott bábuk s állati alakok mozdulatait figyelemmel kisérni, mert igen hű utanzásai azok az emberi és állati mozgásoknak. Az egyes világrészek tájainak ismertetése mellett az ottani népélet és népszokásokat s forgalmi eszközöket elénk tárja, a sürgő-forgó ember s állatvilág mechanikus bábutánzataiban. — Ilyen érdekes látványt képez egy kivándorlókkal terhelt hajónak villám által meggyújtása, elsülyedése, az utasoknak a viliarkorbácsolt tenger hullámaival küzdése és menekülési igyekezete. Jó képek: egy őserdő belseje mozgó vadakkal. Egy karavánnak a szaharai homoktölcsérek elől menekülése, Alexandria bombáztatása az angolok által. A katonák összeütközése, amint egymást lövöldözik, ütik, vágják stb. Igen kellemes jelenség a 15 perez a falun. — Téli estén a hó esik, lassanként elsötétedik. — A házak elejét söpörgetik. — A háttér kovácsműhelyében fujtató szítja a tüzet, pörölyök lapítják a vasat. — Lassankint minden elcsendesül, mire a bakter a 11 órát elkiáltja, az utolsó mécsvilág is kialszik s a falut csendesen éj szárnya takarja be. Az előadást remek ködképek, világtermészeti tükör, karrikaturák, szín- és vonaljátékok zárják be. A világszínház nem német kóklerség, se pedig népbolonditó komédia, hanem igenis tanulságos és élvezetes, érdekes estét nyújtó szórakozó hely s ezért ajánljuk pártfogásba. A színház a már általunk ismert Kiss Adolf, özvegyeé. — Veszett kutya garázdálkodása. Özv. Nevelős Ferenczné uj-fehértói asszonyt, az ottani vasúti állomásnál egy veszett kutya megmarta. Felszállították a budapesti Pasteur-féle intézetbe. — AtUenneumi történet. Az Athenaum r. társulat kiadásában megjelenő, ,A magyar nemzet törtéuete" cziuiű tíz kötetes uagy munkának (railleniuuii kiadás) 28. 29. ós 30. füzete most került könyvpiaezra. Ezekben a füzetekben befejezést nyer a második kötet második könyve, mely Kálmán király és Álmos berezeg, valamint a keresztes hadjáratok, Horvátország és Dalmáczía meg hódítása, az orosz hadjárat, a világi törvényhozás, az egyházi törvényhozás, végül Kálmán király családi viszonyai és Álmossal vaió küzdelmeinek történetét foglalja magában. Nyomban megkezdődik a harmadik könyv, melynek főczime: A görög befolyás kora. A kitűnő szerző, dr. Marczali Henrik egyetemi professzor erre a korszakra vonatkozólag is számos történeti adatot hoz fel, a melyek eddig ismeretlenek voltak. Általában oly bőven írja le ezeket a Kálmán király alatt történt, különben is rendkívül érdekes eseményeket, miként előtte még egyetlen történetíró sem. A bemutatott műmellékletek és az a számos szövegkép, melyekből majdnem minden egyes lapra kerül egy-egy, a jeles törtéuet író szakadatlan kutatásainak gazdag eredményéről tesznek tanúságot. A 28. füzethez műmellékletül van csatolva Székely Bertalan festőművészünk nagyszabású képének: ,1 Endre király koronázásának* pompás fénynyomata, melynek eredetije a pécsi székesegyház Szent Mór kápolnája falát ékesíti. Ezen kívül Kimnach László rajzában be van mutatva a történelmi nevezetességű .Körösszeg" látképe. A hazai jogász közönséget kétségkívül érdekelni fogja a 29 -ik füzet fényes kivitelű mű melléklete, mely „II. Eudre arany-bullája* lecsüngő arany pecsétjének hasonmását tünteti fel, a Kállay család levéltárában levő eredeti példányról véve. Ennek a füzetnek másik műmelléklete szintén érdekel bennünket, amennyiben uralkodóházunk első ősének, Habsburg Rudolfnak saját korbeli arczképe, mely az ambrasi képgyűjtemény eredetije után készült, nagy hűséggel előállítva. Á 30 füzet mellékletei is fényeseknek mondhatók. E'iyes füzet ára 30 kr. Előfizetés negyedévre (12) füzet 3 frt GO kr. félévre (24 füzet) 7 frt 20 kr. Az előfizetők minden szombaton kapnak egy füzetet. — Püspök a nöl czifraságok ellen. A viczi apiczák vezetése alatt alló polgári leányiskolákban kiállítást rendeztek a növeüdékek kézi munkájából. Az apáczik meghívták a kiállítás megtekintésére Schuster Konstantin püspököt is. A püspök figyelemmel nézte meg a pompás hímzéseket, selyemfjstéseket, vert csipkéket, montirozásokat. Várták, az elismerés s a dievíró buzdítás szavát. E helyeit a püspök megcsóválta a fejét és ízt nyilatkozott : Drága, nagyon drága munkák ezek. A szülőknek ez eo< pénzűibe kerül, pedig n héz időket élüjk. Mondja csak éd..s testvér, nem tanultak foitozni ez-'k a leánykák ? Harisnyát fo tózni, alsó ruhát, felső ruhát; aztán átalakítani a rnhikat, mert a nók nem olyauok, mint én, ho»y elhordinínak egy kabátot negyven esztendeig Valami foltozás munkát mutissoa nekem édes testvér. Ilyesmi persze nem volt kiállitvi. A pü-^pöi szems ekkor egy díszes asztalteritón akadt meg. — Hát ez m ciodi czifraság ? — kérdezte. — Egy asztalterítő, kegyelmes aram, felelte az apicza. — Már minek az ilyesmi szegényembernek ? Elég jó egy viaszkos vászon is. A inijolika edényekre leginkább haragudott. — Mondja csak, édes testvér, ha a vác<i püspök nem volns, olyan takarékos, mit Sietne ezért a sok szép majolika edényekért? — Hatszáz forintot megér, — válaszolta az apácza. — Hallatlan, ennyi pénzt fónyüzésre. Édes gyermekeim, ne legyetek olyan fennhéjázik, ne felejtsétek, jó az egykrajcsáros cserépedény is, csak legyen róla mit enni. Csarnok. Álom. A Csathó Géza megérkezését a falubeli lányok eseményszámba vették. Kunéktól, — a kiknek Csathó közeli rokonuk volt, — már előre tudták, hogy csinos és kedves ember. Ilyet pedig keveset találtak az ó kis falujokban. Különben is szó volt vagy két nyári tánczmulatságról, hát arra is mindjárt nagyobb kedvvel készülődtek. Ha tudják, hogy Csathó Géza már vagy két hónap óta jegyben jár egy gazdag hajdumegyei földbirtokos leányával, biztosan nem várták volna olyan nagy örömmel. Ü3 nem tudtak róla semmit. Mert Csathónak megvolt a jegyváltás óta az a szokása, hogy továbbra is legényembernek adta ki magát, ahol csak tehette. Kunéknak azonban meg kellett tudniok a valót. Utóljára is: rokonuk, és joguk van az ilyesmihez. Mikor a megérkezés után a legsürgősebb kérdéseken túlestek és egy kissé lecsendesedtek, elő is állott vele azonnal: — Hát készülődjetek hozzá, mert valami nagyot mondok . . . Aztán egészen suttogva mondta ki a többit: — Vőlegény vagyok. Kun Blanka felugrott a helyéről meglepetésében és összecsapta a két kezét. — Jézus, Géza! vőlegény vagy? Aztán szép a menyasszonyod? Szőke? Bírna? Alacsony ? Hát a szeme milyen ? Csathó alig tudta elhallgattatni a leányt. — Csitt bakfis ... az istenért, hallgass . .. Nincs nekem menyasszouyom . . . Legalább a míg nálatok vagyok, addig nincsen . . . Mulatni jöttem talán hozzátok, vagy mi ... Ha pedig tudná a falutokban minden leány, hogy Hajdumegyében vár ifjú menyasszonyom, vége volna az egész vakácziómnak . . . Mert a vőlegénynek nincs már a lányok előtt renoméja . . . Aztán, — mielőtt még felelhetett volna valaki, — hozzátette: — A házasság olyan, mint az utolsó szentség . . . Sajnálom, aki felveszi . . . A néni azért meg is dorgálta egy kissé. Blankának azonban tetszett a dolog. Mikor C>athó a bakfist emle gette, talán haragudott is érte, de aztán nagyon mulatságosnak találta a dolgot és kibékült. A kívánsága azonban még mindig nem volt kielégítve és tovább kérdezősködött. — Mondjad már Géza, szép a menyas?zonyod ? Bírna ? Ugy-e barna ? Csathó Géza uj czigarettára gyújtott. Magasra fújta az illatos füstöt és összehúzta a homlokát. — Itt van az arczképe. Nektek hoztam. Azzal kivette az oldaltárczáját és Blanka odaugrott. Későbben pedig a leikökre kötötte: — Aztán valahogy el ne áruljatok a leányok előtt . . . Blanka ígérte a legjobban. Különben a Kunék falujában egész bátran tagadhatta el a vőlegénységét. Egyedül Kuuék tudták a dolgát, és bennök megbízott. A "menyasszonyától pedig jó messze volt. Körülbelül kétszáz" mértföldnyire. Mikor az eljegyzéskor azt irták róla a lapok, hogy „kedves és bájos", az ottani leányösmerősök egy része ugy találta, hogy ez az eljegyzéseknél nagyon is megszokott kitétel a jelen esetben rágalom, melyért a felelősség a helyi lapokat terheli. Az igazság kedvéért azonban megjegyzem, hogy az ilyen megjegyzéseket az irigység sugallta, mert a tiszta igazság szerint is volt a kisasszony olyan csinos, hogy minden nagyobb lelkiismeretfurdulás nélkül ki lehetett nyomtatni a szépségét. Annyi bizonyos, hogy a lányoknak Csathó nagyon is bevált. Abban" is nagy része volt, hogy a tervezett két mulatság csakugyan teljesedésbe ment, még pedig, az ottani igényeknek megfelelóleg — fényesen. Minden leányos háznál szívesen látták. A lányos mamák pedig annyi szeretetreméltósággal halmozták el, amennyivel csak az olyan inamákj rendelkeznek, ki'knek a szeme előtt folytonosan a leányuk jövő boldogsága lebeg. A mi pedig őt illeti, legszívesebben töltötte az idejét Boroséknál. Mikor ezt a helyi és vidéki lányok észrevették, Boros O'gának természetesen egész sereg irigye támdt. Csathó Géza már a harmadik látogatása alkalmával észrevett a lány hangjában valami melegséget amit — szokásos elbizakodottságánál fogva — a ma'*a előnyére tudott be. talán nem minden alap nélkül Mert B)ros Olga a C,alhó Géza feltűnésével c<aku"yan kellemes fordulatot látott az életében. Az unalmas fiatal emberek megszokott bókjai után;tetszett neki az ügyes, szellemes fiu. Meg aztán sokszor is voltak magukban. Valószínű, hogy ilyenkor Csathó nem egyszer mondott olyat a lánynak, amit a menyasszonya előtt el nem moudott volna neki. Az ismeretségük harmadik hetében már nagyon megértették egymást. Amit elakarok mondani, akkor történt egy borús délután, lámpagyujtás előtt. Egyszerre borította be a sötét felhő a kék eget. A szobában is homály lett. Ekkor Ciathó megszakította a beszélgetés fonalát és hirtelen másba kezdett: — Mondja, Olga — haragudnék, ha most megcsókolnám ? A lányt egészen megzavarta a váratlan kérdés és lámpát akart gyújtani. De Csathó megfogta a kezét és megismételte a kérdést: — Nagyon haragudnék? . . . Olga látta, hogy felelnie kell. Zavarában azt felelte: — Nem . . . nem tudom . . . Aztán lehunyta a szemét. Mikor felnyitotta, csak érezett, de nem látott. Azt érezte, hogy Csathó mellette vau és csókolja a szemét, az arczát, az ajakát És Csathó nem csinált belőle lelkiismereti kérdést egy perczig sem. Ss a menyasszonyát, se a lányt illetőleg Egyáltalában ritkán tüjött össze a lelkiismeretével. De ha mégis megesett rajta, rendesen legyűrte könnyűszerrel. Boros O'ga pedig olyan tiszta vonzalmat érzett iránta, amilyen csak az első szerelemből szokott fakadni. Ugy érezte, hogy megtalálta a boldogságot. * • * Kunéknál is gyakran találkoztak egymással a Kun B.anka révén, aki Olgának még gyermekkora óta barátnője volt. Egy hóuappal a Csathó Géza megérkezése előtt ugyan összejöttek valamin, ami miatt vagy öt hétig szüuetelt is a barátságuk. Dj mikor Csathó Géza Kunékhoz érkezett, egy délutáu Boros Olga — bár kissé pirulva — átalmeut hozzájok, gyerekséguek nevezte az egész neheztelést és sziveden nyújtott béke jobbot Kun B aukáuak. Tehát ismét szent lett a béke és felujult a régi jó barátság. Nem tudom, hogy milyen alkalomból volt egy délutáu Kuuéknál a társaság, csak arra emlékezem, hogy uzsouua után a jegyző találós kérdésekkel mulattatta Csathó Gázát, a kit ez fölötte boszautott, mert uem tudott tőle szabadulni. A lányok pedig a szalonba vonultak és a nagy fényképkosár előtt malicziózus megj igyzéseket tettek a legújabb arczképre. Egy csinos huszárhadnagy arczképe alól kíváncsi, göndör láuyfej kandikált elő. Boros Olgának tűnt fel leghamarább. Még nem látta soha. Kihúzta a többi közül és oda fordult a szomszédjához. — Ki ez a leány, — Blanka ? B auka elébb azt felelte, hogy nem tudja; később pedig, mikor felülkerekedett benne a láuy, hozzáhajolt és a fülébe súgta: — A Géza menyasszonya, de ne mondjad senkinek. A leány arcza elsápadt. jUgy érezte, hogy az a szép világ, melyet magának igaz boldogsággal épített, egy pillanat alatt semmivé lesz. Aztán egy kis idő múlva — mintha egy édes álom után az lett volna az első szava, csendesen, reszkető hangon mondta: — Milyen szép leány! . . . GABONA-CSARNOK. Nyíregyháza, 1895. julius C árt. A gabona-csarnoknál Burgonya 1 kiló —.04 bejegyzett árak. Marha liúa 1 » —.52 Huza 100 kiló 6.20 6.30 Borjú hús 1 » —.62 Rozs 100 • 5.15 5 35 Sertés hús 1 > -.48 Árpa 100 > 5.70 5 80 J íh hús 1 > — Zab 100 » 6 00 6 10 Háj 1 > —.60 KukoricíalOO » 6.20 6.30 bisanó-zair 1 » —.62 K. repeze 1U0 » —,— —, Szalouua 1 » —.58 PaszuJ) fehér » —— —.— Faggyú (nyers 1 » —.26 Szesz 1 terenként 18 54'/

2 Zöhlség 1 csomó —.15 Piaezi árak. 54'/

2 Paprik i 1 kiló 1.60 Borsó 1 kiló —.20 írós vaj 1 liter —.80 Lencse 1 > —.26 Kezet 1 » —.28 Mund-liszt 1 > —.17 Széua 100 kiló 2.20 Zsemlye- liszt 1 < —.15 Szilma (tik.) 100 > 1.— Buza-liszt 1 > —.14 Bil:fa 1 köbmtr 3.31 Barna kenyér-liszt 1 > —.12 Tflluyf* l • 3.40 Felelős szerkesztő: INCZÉDY LAJOS. Kiadó tuladonos: JÓBA ELEK. Nyilt-tér. Figyelmeztetésül. Alant irott ezenel kijelentem, hogy Valent Géza, gazdatisztem által nevemre, illetve gazdaságom részére kiállított és ezentúl kiállítandó utalványait, vagy rendelvényeit — amenynyiben ilyen felhatalmazással soha, sem birt — a netalán elöállható ilyféle, vagy bármiféle követeléseket tekintetbe nem fogok venni. Demecser, 1895. julius 4. Pazonyl Elek Emil, (285—1—2) földbirtokos. Óvás! Figyelmeztetek mindenkit, hogy Géza, fiamnak ne hitelezzenek, mert én tartozásait nem fizetem Szabó Károly, m. állatorvos Hirdetmény. Folyó évi julius hó 23-án a cs. és kir. katonai élelmezési raktárnál Munkácson (Várpalánka) a Munkács, M.-Sziget, Szatmár, Nyíregyháza, Ungvár és Szobránczban állomásozó cs. és kir, úgyszintén m. kir. csapattesteknél folyó év október hó 1-étöl 1800. szeptember 30-áig tűzifa, széna és szalma, továbbá Nyíregyházán szükséges kőszén készlet szállítására ajánlati tárgyalás fog megtartatni. A bővebbi feltételek a fentjelzett élelmezési raktárnál megtekinthetők. (29i—1—i)