Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1895-02-10 / 6. szám
,IS Y I II V I D & K' Szabolcsvármegye alispánjától. előttinek tartom, gróf Tőrök Józsefnek Ingvarmegye főispánjának a társulatnál való miniszteri biztosi működését a társulati érdekeltek által mult évi november 2o-en Kis-Várdán tartott értekezletükből előterjesztett kérelem folytán is a f. év végéig meghosszabitottam. Kelt Budapesten, 1895. évi január hó >4-én. FestetUs, s. k. 1465. K. 1895. , , . . . 1 Járási fóízolgabiráknak, Nyíregyháza varos polgármesterének és a községek eloljaroinak. Hivatkozva a f. hó 8-án kelt 350. K. sz. értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Nyíregyháza varosban állomásozó cs. és kir. 10-ik huszárezred loállomanyaban előfordult lépfene elhullási eset folytán elrendelt zar a folyó hó 18-án feloldatott. Nyíregyháza, 1895. január 28. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. !70 9- Szabolcsvármegye alispánjától. 1895- , o, • ii. Hivatkozva az 1891. évi deczember 31-en kelt 17648 K számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Piricse községben felmerült veszettségre való gyanús «pt folytán elrendelt zár folyó évi január hó 29-en feloldatott. . Nyíregyházán, 1895. február 2. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 1895. , , , . u Hivatkozva a mult évi deczember hó 1-en kelt 15682. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy a Pátroha községhez tartozó Ferenczy tanyán felmerült sertés orbáncz járvány folytán elrendelt zár a mai napon feloldatott. Nyíregyháza, 1895. február 2. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. 191 3- Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett értesítem, hogy a kereskedelemügyi magy. kir. miniszter 5074'895 számú engedélve folytán a T.-Polgaron ez evi január hó 2-án elmaradt vásár helyett február ho 20-án országos pótvásár fog tartatni. Nyíregyháza, lo95. januar 4. Miklós László, kir. tanácsos, aiispán. Szabolcsvármegye alispánjától. 1125. K. 1895. A földmivelésügyi m. kir. Miniszter 3036 III. b. számú rendeletének másolatát tudomásul vétel és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1895. január 22. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar királyi Miniszteri 30 10 III. b. 95. szám. Mult évi november hó 16. 69980. sz. a. kelt leiratom kapcsán és az ebben foglalt határozmányok hatályon kivül helyezése mellett, értesítem a törvényhatóságot, hogy a boszniai és herczegovinai tartományi kormány 1895. évi január hó 2-án 146810/1894. sz. a. kelt hirdetménye szerint a hasított körmű állatoknak Boszniába és Herczegovinába való bevitele a ragadós száj- és körömfájás behurczolásának veszélye miatt, Magyarország következő törvényhatóságainak területéről van megtiltva: Baranya. Bars, Bihar, Hont, Gömör, Kishont, Liptó, Tolna és Trencsén vármegyék területéről. Budapesten, 1895. évi január hó 15-én. A miniszter helyett: Lukács Ödön, államtitkár. Szabolcsvármegye alispánjától. 1543. K. 1895. , , A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A bogdányi sorozó járásban a folyó évi l'ősorozásra összeírt teljesen ösineretlen hadkötelesek névjegyzékét puhatolás és eredmény esetén az illető járási tisztviselő azonnali értesítése végett közlöm. Nyíregyháza, 1895. január 31. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) 610/894. 11. Szabolcsvármegye bogdányi járás 1895-ik évi teljesen ismeretlen hadkötelesek névsora. Arait Imre Berkesz, Kása Mihály, Nagy Ferencz, Nagy György, Vácz László Bogdány, Lakatos István, Papp József, Pintér Albert Demecser, Jancsik Pál, Kovács György, Kulcsár Antal, Lukács András, Lakatos László, Lonácsi Mihály, Mezei József, Jenke Béla, Ferencz András Halász, Burai Sándor Kemecse, Balogh Sámuel, Bata József, Biró Sándor, Braun Illés, Gviinák Mihály, Hronyecz Mihály, Lukács Mihály. Majoros József, Miskolczi András, Praczm r József. Trencsényi Mihály Kótaj. Horskovics Salamon, Z.ikány Márton Oros, Gzobák István, Korcsmáros István Puzony, Papp József Sényő, Nagy Gábor Tura, Federinka Mihály, Grecsák György. Nagv Ágoston Vasmegyer. Kelt Kemecsén, 1895. január 25. Kratznay Péter, főszolgabíró. 1148/895. K. Körözvény. Szabó Imre Nagy-Szegegyháza pusztai gulyás által január hó elején egy 4 hónapos, fekete, mint egy 4 frt értékű kocza, jegytelen uialacz fogatott lel bitangságban, mely ki nem sajátitás esetén f. évi márczius hó .'-án Ujfehértó község házánál elárvereltetni fog. Nagy-Kálló, 1895. február hó 6-án. Zoltán István, főszolgabíró. Szabolcsvármegye alispánjálól. 1522. K. 1 ö95. Jár si főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. honvédelmi miniszternek 4146/95. szám alatt kelt körrendeletét másolatban tudomás vétel és adandó alkalommal leendő alkalmazkodás végett közlöm. Nyíregyháza, 1895. január 31. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) M. kir. honvédelmi miniszter 446/X. sz. Szabolcsvá-imegye közönségének. A folyó évben Magyarország területén löbb közlekedési vonalnak megszemlélése végeit a cs. és kir. közös hadügyminiszter ur által kiküldött négy utász tisztet „nyílt rendelet"-tel láttam el. Felhívom ennélfogva a vármegye közönségét, hogy intézkedjék az iránt, miszerint az ezen vármegye területén megjelenő ezen tisztek az általuk előmutatandó „nyilt rendelet"-ben felsorolt szolgáltatásokban vonakodás nélkül részesittessenek és ezen fontos szolgálat feladatuk teljesítésében a mutatkozó szükséghez képest lehetőleg támogattassanak. Budapesten, 1895. január hó 22-én. A miniszter helyett: Grommon, államtitkár. Szabolcsvármegye alispánjától. NYIRV1DÉK TÁKCZÁJA/ A kis hadnagy bolondsága. Az ilyen magunkfajta újságíró mesterember, akinek éjszaka a nippala, nem nagyon szeret reggeli kilencz órakor már a kávéházban Uldögélui. Mondhatom is, hogy nem kis erőmbe került ezt a reggeli expedicziót meg cselekedni, ha uem forgott volna szóbau egy úgynevezett érdekes eset, hát akkor ma reggel éppen abban a minutában, mikor dideregve, átfázva megreudeltem a kávémat — még javában aludtam volna odahaza a boldo gok álmát. Ámbár lassanként beletörődve a sorsomba és a czikkóriás meleg létől ugy ahogy átmelegedve — azt kezdtem éazreveuui, hogy uem is olyan nagyon érdektelen ez a reggeli kávéházi élet. Persze c<ak igy, ha az ember józanon szemléli, mert reggelig tartó lumpolások után, mikor lázas, forró szájjal habzsoljuk a hideg pezs gót, vagy a hideg sört — hat olyankor bizouy az ördög ügyeli meg a megfigyelni valókat — de igy józanon, legfeljebb egy kicsit álmosan, igen érdekes képet láthat az, aki színek nélkal is tud képet alkotni magáuak a sok kávéházi szürke emberből, a füstöl levegőből s a lomhán ide-oda csoszogó pinczérekbol. A/, ajtó plQss-takarójának a nyílásán át egyre jönnek mennek az alakok. Fiatal hivatalnokok, pislogó szemű garsou legények, akiknek egy két óra alvás u'án sietniök kell fel a hivatalokba, hogy ott azután az akták fölött alhassák ki magukat — kopasz bácsik, akiknek jól táplált kinézése a szolid családi élet mellett tanúskodik s a kik az otthon élvezett kávés reggeli utáu még betérnek egy pohárka szilvóriumra, s közben átfutnak egy két újságot is; — törzsvendégek, akik a teljes biztosság tudtábau vonulnak sarokasztalaikhoz és más beszéd helyett csak annyit mondanak: — Adolf! És Adolf tudja, hogy kis kávét kell hozni, barnán, sok föllel . . . 1676. K. 1895. A magyar-csékei sorozó járásban (Biharvármegye) a folyó évi losorozásra összeirt teljesen ösmeretlen hadkötelesek névjegyzékét puhatolás és eredmény esetén az illető járási tisztviselő azonnali értesítése végett közlöm. Nyíregyházán, 1895. január 31. Miklós László, kir. tanácsos, alispán. (Másolat.) Kimutatás a magyar-csékei sorozó járásban az 1895-ik évre sorozásra felhívott s teljesen ismeretlenek gyanánt összeirt védkötelesekről. Hulle András, Farkuc« Juon, Áron Leon, Téglás Vaszali, Aradán István, Badán Vazul, Májer Ferencz Károly, Indrierecse Andié Anton. M.-Gsékén, 1895. évi január hó 15-én. Nyiszter Alajos, főszolgabíró. (P. H.) Bevonulnak aztán az ujságevők is: — Kávét és lapokat! Ráülnek a lapokra és a szentnek se aduának ki egyet is karmaik közül. Jönnek a fiatal uracskák is elfoglalalni az ablak mellett helyeiket és a pohárka vauiliát felhajtva, rögtön fizetnek, hogy ha az ablakon át megpillantják az imá dott szőke, vagy barna zenedei, sziniakadémiai, vagy más efféle baktisocskát — hogy kémállomásukról rohan hassanak ki és nyájas jó reggel kívánás közben felajánlhassák kíséretüket egész az iskola kapujáig. Közben-közben pedig hatalmas disharmóniába olvad a köhögések és krákogások lármája — mely egyre nagyobb és intenzivebb lesz, a mint a sokféle szivar és czigaretta füstjével mindjobbau megtelik a rosszul, azaz sehogy sem szellőztetett kávéházi helyiség. Hanem lassanként mégis kezdek jól lakni a megfigyelésekkel és bosszaut, hogy Ákos még most sincs itt. Kilencz órára adott találkozót, most pedig már fél tlz! Kezdtem dühös lenni Ákos baratomra, és pedig annái dühösebb, mennél élénkebben és elevenebben jelent meg emlékemben árváu hagyott, jó ruganyos agyam képe. Milyen pompásat a hatnék még én benne! És ahelyett itt várom ezt a szószegó legényt. És elvégre is mi közöm nekem ehhez az egész érdekes esethez. Megírni ugy sem Írhatom meg, akármit hallok is tőle! Azért, hogy az asszonyt ismerem! Pláne ez is csak olyan futólagos ismeretség. Egyszer, kétszer tánczoltam vele, ennyi az egész! Mindössze annyit tudok róla, hogy átkozottal kaczér kis hölgyecske! A fiúval meg talán egyszer mulattunk együtt! Tulajdonképen mit is érdeklődőm én ennek az asszonynak drámája iránt, ami különben lehet, hogy nem is az ó drámája. Hátha c-ak Ákos fogta rá, hogy Bárczy Barna ó miatta lett öngyilkos. Nem is hiszem, hogy ennek a szelíd képű, ár a lan kis szőke hadnagyocskának viszonya lett volna azzal az asszonynyal. Hiszen olyan jámbornak, olyau mamlaszuak látszott ez a hadnagyocska, hogy az ember fel sem teszi róla, hogy udvarolni mert Nyíregyháza önállósítása. — Evy megj-ebizott'áii tag véleménye. — Azok közé tartozom, akik már abban az időben, amikor a vármegye székhelyének NagyKálióból Nyíregyházára való áttétele előbb a szóbeszédben s később a vármegye gyűléstermében is fölmerült, barátja s néha-néha szószólója is voltam ennek az eszmének, mert éreztem, tudtam, hogy vármegyénknek, ha közigazgatási területének épségét megőrizni akarja, erős kulturális fejlődésü központra van szüksége, ahol a kor haladásának intézményei megvalósulhassanak, virágozhassanak s szerte sugározhassanak a kultura minden teréa a vármegyében. Nyíregyháza városa ennek a missziónak nem csak teljesen, de minden várakozáson felül megfelelt, s azt hiszem, bogy ma már nincs számbavehető ember a vármegyében, aki be ne látná — ha talán abban az idő en ellensége volt is annak a tervnek, hogy a vármegye központja Kallóból Nyíregyházára tétessék át — hogy tévedett. Hiszen uem is egész negyedszázad alatt óriásit haladt ez a város. Faluból várossá lett! Igaz, hogy nagy áldozatok árán történt ez Nyíregyháza nagy terheket vállalt magára s e mellett még a közköltség igen magas százalékával adóznak a város polgárai. Mindamellett azt hiszem, hogy csak a legnagyobb elfogultság tagadhatja meg, hogy Nyíregyháza mai városias fejlódöttségében, annak, hogy e város a vármegye központja lett, hatalmas része vau s nem csak annyi, hogy a központi jelleg megszerzése ösztönzésül szolgált e város polgárainak a haladás intézményeinek m gteremtésére A központi jelleg szolgáltatott ahhoz eszközöket is. E fölött azonban nincs mit vitatkozni. Nagy ellenmondásnak látszik azonban előttem hogy ugyanakkor, mikor e város nagy előrehaladottságát konstatálva, az önállósítás eszméje fölmerül, indokolják ennek szükségét azzal, hogy a „ vármegye gyámkodása" akadálya a város haladásának. Hát a nyíregyháziak nincsenek megelégedve azzal, amit huszonöt év alatt elértek?! Hát azt hiszik hogy jobb lett volna s jobb lenne még gyorsaob tempóval előre törni?! Ezt nem hiszem De igen is látom azt, s igazat ád nekem a város utolsó huszonöt esztendei története, hogy a „vármegye gyámkodása", amit most az önállósítás eszméje mellett emlegetuek, egyáltalában nem volt akadálya e város haladásának; annyira nem — ami pedig talán jogosabb szemrehányás lehetne a vármegyével, mint törvény szerint való ellenőrző hatósággal szemben — hogy (amire pedig néhanéha szükség is lett volna) nem tudott mérséklőleg hatni az igazán rohamos haladásban Olvastam e lap legutóbbi számában a főispán urnák e kérdésről való véleményét s valóban én is csodálkozom rajta, hogy — amiből volna a gőgös Tarkeői Gábornénak. Mert igaz ugyan, hogy Malvin nagysám kaczérkodott mindenkivel, de csak enuyit tett és nem többet! Mihelyest valaki komolyan kezdett el neki beszélni, hit vagy kikaczagta, vagy rendreutasította. T.udom, én is próbáltam egyszer. Szinte megvető, gúnyos tekintettel nézett végig s ugy mondta: — Ne is fáraszsza magát, az uram minden tekintetben különb magánál! Tulajdonképen lehet, hogy ezek miatt a sértő szavak miatt érdeklődöm a tragédiája iráni. Jól esik majd megtudni, hogy a büszke, elbizakodott asszony is boldogtalan lett a szerelem miatt. Eh, még sem hiszem, hogy köze lett volna neki a hadnagy öngyilkosságához ! Rég vártam embert olyan nehezen, mint ezen a reggel Ákost. Végre ugy tíz óra felé megérkezett. — Nem jöhettem korábban. Kint voltam a szegény Barna lakásán. Az irást, meg egyébb holmiját leltároztuk. Bizony nem sok leltározni való volt ott. De szomorú is egy ilyen katonatiszti kvártély, ha nem kvaterkázik vagy nem kártyázik benne az ember. Szomorú, sivár szobácska! Itt egy kard, ott egy czizma, félig elszitt szivar az asztalon a katonai könyvek meg egy csomó regény között. Az ágy felvetve, ugy a hogy akkor reggel volt, az asztal előtt a földön nagyjából felmosott vér tócsa nyoma. Minden ugy volt, a hogy ő utána maradt, mikor elvitték a kórházba. Akkor lepecsételtünk mindent, most nyitottuk ki azóta először a szobát. Jól sejtettem, hogy valami érdekes nyomra fogok akadni, pedig szegény Barna elég óvatos volt és halála előtt elégette úgyszólván az összes írásait. Csak egy pir kifizetetlen számla hevert az asztalfiókban. Meg egy pár levél, a mely, hogy hogy rem, ott maradt. A nagy izgatottságban bizonyára ott feledte. Azt hiszem, ez az izgatottság érthető is az embernél halála előtt egy-két perczczel. E.ég az hozzá, hogy ott maradt. És nekem igazam lett, nem hiába ígértem neked, hogy érdekes dolgot fogok mondani. Jól számítottam. Ezek az öngyilkosok olyanok, mint az ügyetlen tol.ajok, mindég hagynak maguk után valamit, a mi nyomra vezet. Ej, jó Orrom van nekem mégis. Emlékszel, mit mondtam, mikor meghallottam, hogy Bérczy Folytatása a. mellékleten.
