Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-10 / 6. szám

Melléklet a „Wyirvidék" 1895. 6«ik számához, ez az önállósitási mozgalom keletkezett — a főispán újévi beszédét a város tisztelgő küldöttségéhez, hogy lehetett igy félreérteni. Hiszen ugyan abban a beszédben a főispán ur igen erősen hangsúlyozta, hogy Nyiregyháza város képviselő testületének és hatóságának legközelebbi feladata a város háztartásának a rendezése. Figyelmeztette azért a küldöttséget, híogy az alkotások terén szünetelésnek kell beállania. Es ugyan abban a beszédben azt ajánlotta volna a főispán, hogy fogjon hozzá a város olyan alkotáshoz, ami nagyobb, jelentősebb és költségesebb is lenne minden eddigi alkotásainál, tudniillik, hogy legyen önálló törvényhatósággá? * * * A főispán a rendezett tanácsú városokról szóló törvény-paragrafusok egyes intézkedéseinek visszáságaira hivta föl Nyiregyháza városának a figyelmét; illetőleg arra, hogy most, midőn a levegő tele van a közigazgatás reformálásával,, midőn ez a kérdés a kormány programjának egyik sarkalatos részét, sőt alapját képezi: a város képviselő-testülete szólaljon föl, hogy az alkotandó uj törvényben a rendezett tanácsú városok viszonyai a vármegyei közigazgatással szemben megfelelően rendeztessenek. Erre a jelentőségére leszállitva is azonban a kérdés, annak a bizottságnak, melyot Nyiregyháza város képviselőtestülete az önállósitás ügyében javaslattétellel megbizott, a múltra nézve legalább igen kevés támpontja lesz arra, hogy a város nagyobb önállóságra való törekvésének indokait, a vármegyének a várossal szemben való eddigi ténykedéseire alapítsa. Régi tagja vagyok a vármegyei bizottmánynak, de nem emlékezem egyetlen egy esetre sem, hogy a városnak valamely tervbe vett alkotása a vármegye törvényes ellenőrzése folytán megakadályoztatott vagy csak fenn is tartóztatott volna. Talán egyetlen egy kérdésnél, a kövezetvám behozatalánál talált a város a vármegyei bizottmány egy töredéke részéről vehemensebb ellenállásra Ez azonban nem akadályozta meg a kövezetvám behozatalát, sőt azt sem, hogy a falusi ember még ma is, ha egyik-másik vámsorompón át behajtat Nyíregyházára s esős időben egészen a város belső területéig hasig járnak lovai a sárban, annyiszor ahányszor mindig álmélkodjék rajta, hogy tulajdonképen miért is kell neki vámpénzt fizetnie! Egyébként nem tudom belátni, hogy — ha csak valaki arra az álláspontra nem helyezkedik, hogy egy város képviselőtestületének a határozatai felülbírálás tárgyát egyáltalában ne képezhessék — miért lenne több garanczia magára a kérdésben levő ügy hely-s, közérdek szerint való megoldására nézve abban, ha a megbirálást közvetlenül egyik vagy másik, tudniillik az illetékes minisztérium valamely közeBarna főbe lőtte magát. Azt, hogy Tarkeőiné miatt tette. Te persze nem hitted a dolgot. Pedig ugy volt! De még milyen ostobául regényes ez a história. Mintha nem is a mi századunkból való lenne, hanem a trubadurok és az önfeláldozó szerelmes lovagok korából. — Azért hal meg az a csacsi, hogy az asszonyt megmentse! — Micsoda, te még most is hitetlenül rázod a fejed, hogy nem hiszed! No hát, nézz ide, itt vannak a levelek ! — Az irást ismerem, a Tarkeőinéó. Egyszer valami ügyben kihallgattam s akkor láttam az aláírását. Ma már voltam odahaza az irodámban is ós előkerestem ezt a jegyzőkönyvet. Szakasztott az az írás. De különben már azelőtt, régebben is beszéltek erről a viszonyról és mindenki csak azon csodálkozott, hogy az asszonynak hogy lehetett kedve viszonyt kötni azzal a kis együgyü hadnagyocskával, az ura mellett; a ki még hozzá a legnagyobb szegénységből emelte őt maga mellé és tette irigyelt, gazdag uri asszonynyá. — No de hát, ki az ördög tudna eligazodni az asszonyok dolgán! Elég az hozzá, hogy az az igaz, a mit én mondtam, hogy a fiu öngyilkosságának a háta megett szerelmi viszony van és hogy tévedtek az újságírók, mikor az irták, hogy az adósságai miatt lőtte magát főbe! Eh, azért ritkán fordul az ember a pisztolyhoz, mert nem tudja kifizetni adósságait. Ez a dolog többnyire nagyobb fejtörést okoz a hitelezőknek, mint a könnyű vérű adósoknak. No, különben az is igaz, hogy ilyen másik együgyü okból is kevés ember öli meg magát ennek a mai túlságosan okos századunknak a végén. Ugy látszik, hogy ez az első levél. Májusi dátum van rajta. A szerelmi részeket hagyjuk. Az egyforma chablonok szerint szokott készülni. Térjünk át a dologra, Nézd, itt az utolsó bekezdés: .Gábor, ngy látszik, sejt valamit! (Látod, a Gábor név is itt van, Tarkeői Gábor; most már csak elhiszed, hogy Malvinról van szó, itt az aláírása is: Milvinod!) Tegnap beszólt rólad, hogy kevés dolgod lehet, hogy mindig itt ülsz nálunk és hogy ugy látszik, szerelmes vagy belém, mert olyan epedően pislogsz, hogy skandage teljesiti, aki ezt a bírálatot — nemcsak azért, mert a speciális helyi viszonyokat nem ismerheti, de feladatánál fogva is, az általános kormáuvzási szempontok szerint végzi, mint például a vármegye felülvizsgálatában, melynek képviselete nem csak a közö3 érdek jóakaratával, de a viszonyok, körülmények ösmeretével hozhatja meg ítéletét. Sőt még a miatt sem panaszkodhat Nyiregyháza városa, hogy akármely, csak valamenynyire is nevezetesebb közdolgában, a vármegye törvény szerint való ellenőrzési jogának a gyakorlása olyan idővesztességgel járt volna, ami magának az ügynek kárára volt. Hiszen a vármegye főispánja és alispánja Nyiregyháza városa irányában, együtt érezve mindig annak érdekeivel, a legmesszebb menő jóindulatot tanúsították abban is, hogy valahányszor Nyiregyháza város képviselőtestületének, valamely jelentősebb kérdésben hozott, törvényhatósági jóváhagyást igénylő határozata az évenként tartatni szokott két bizottmányi rendes közgyűlés ideje közben a vármegyéhez íölterjesztetett: mind annyi alkalommal rendkívüli közgyűlést hívtak össze az ügy idejében való föl ül vizsgálatára Sőt legutóbb megtörtént az is, mint azt e lapban olvastam, hogy a városnak a villamos világítás berendezése ügyében kötött s a vármegyéhez fölterjesztett szerződéséből, leírás közben két, még pedig igen jelentős tartalmú sor kimaradván, mikor ezt a vármegyénél észrevették, e miatt az e hó 9-dikére tervezett rendkívüli közgyűlést bizonytalan időre elhalasztották. Felhozhatnám még a nyíregyházi nagyvendéglő építésének az ügyét, amelynél a város a hozott határozatok sorrend szeriut való felterjesztését elmulasztta, vagy például a közigazgatási bizottságnak a városi árvaszékre vonatkozó határozatát, a melynek a városi hatóság által való végrehajtásával szemben a vármegye — meglehet, hogy a közérdek kárára is — olyau nagy toleranciát tanusit. De bát én nem hiszem (ama sok és nagy érdekek mellett, melyek e városnak a vármegyéhez való tartozását s attól való függését szükségessé teszik, s melyeket a főispán ur e lapok szerkesztője előtt — mint az itt legutóbb közölve volt — oly szépeu kifejtett), hogy Nyiregyháza város képvisalőtestületében akadjon hang, mely a város önállósításának tervét, Nyiregyháza és a vármegye viszonyának legutóbbi huszonöt évi történetével indokolja. Szerencsétlen dolog lenne nagyon, akár ilyen rekriminácziók felvetésével, akár pedig magának az önállósitás tervének forszirozásával — hogy egyebet ne említsünk — a társadalmi egybeolvadás szépen megindult folyamatát egyszerre tönkretenni. Egy megyebizottmányi tag. lum nézni! Igy mondta. És lásd, kicsim, igaza is volt. Te nem tudsz vigyázni magadra, magunkra!" Itt meg a másik levélben nézd, mi van: „Mindent tud! El vagyunk veszve. Elárulták neki, hogy tegnap délután nálam voltál egyedül. Vallatóra fogott. Bevallottam neki, hogy igaz, hogy itt voltál, de azért valahogy rut gyanúba ne fogjon. Elmondtalak éretlen, naiv gyereknek, aki gondolni se merne holmi viszonyra. Szerelmes belém halálosan, mondtam neki — (ebben ugy-e igazam is volt?) de egyebet nem is akar, minthogy engedjem meg neki, hogy szerethessen, imádhasson. Azt nem is kivánja, hogy ón szeresem, szóval ostoba legény — mondtam az öregemnek, aki tegnap felhasználva a te távollétedet, ezt a sok szamárságot mondta el nekem. Én persze kinevettem, s azután megkéretem, hogy kíméljen meg látogatásaitól. Öcscse elment, de kijelentette, hogy ha nem szeretem, megöli magát! Még sajnálni is kezdett Gábor! Elég az hozzá, hogy ez egyszer umegmenekültünk, de én azt hiszem, hogyha ez idő szerint el is hallgattatta szivében a gyanút, azért ott van az, s hamarosan fel fog ébredni megint. El kellene valahogy végkép hallgattatni. Van is egy eszmém. Próbáljuk még jobban meggyőzni róla, hogy te csak olyan ábrándos, ostoba szerelmes vagy. írj nekem egy levelet, melyben diá -gyerek módjára fesd le kiujaidat stb., amiért hogy viszonszerelem nélkül szeretsz és jelentsd ki, hogy ha legalább egy biztató szót uem nyújtok neked, akkor meghalsz! Azt is Írhatod, hogy becsületedre meghalsz! Teld meg ezt muczus, az én kedvemért. Hiszen tudod, hogy nekem jóba kell maradnom vele, ha elkerget maaától, koldulni mehetek, te meg ugy sem vehetsz el, legfeljebb, ha ott hagyod a katonaságot és beállsz valahová írnoknak . . . Ugy-e, megteszed? Ölel, csókol ezerszer, milliószor a te szerető Malvinod." — Itt van a harmadik levele! A csel sikerült, az asszony nagy gaudiummal írja : — Ugy csináltam ki, hogy elfogja a leveledet. Othellói arczczal rohant a szobába: Bűnös asszony, a bizonyíték! Elfogadtam egy levelét! Nem resztketsz félelmedben ! Az uj r. katli. templom. Nyíregyháza város képviselő testületének egyik utóbbi ülésén szóba került már az a kérdés, ámbár csak mellékesen megemlítve, hogy a helybeli r. kath. hivek nagy számára való tekintettel s ami ebből következik: tekintettel arra, hogy a mostani r. kath. templom különösen nagyobb ünnepek alkalmaikor a hivek fele részének befogadására sem elég nagy: elérkezett az idő arra, hogy városunkan uj r. kath. templom építtessék. A kálvária épités czéljaira kórt városi terület átengedése kérdésének a revén említtetett föl akkor ez a beállott szükség. Mi, hogy most foglalkozunk e kérdéssel, legelső sorban is városunk általános érdekei szempontjából teszszük azt, bár nem mulaszthatjuk el újólag is hangsúlyozni és konstatálni azt a tényt, hogy a mostani r. kath. templom a hivek számának egyáltalában nem felel meg s hogy ennél fogva első sorban magának a helybeli r. kath. egyházközségnek legnagyobb órdeke B legelső sorban megvalósítandó feladata, e^y uj megfelelő templomnak az építése. S a r. kath hitközség igazán szerencsés helyzetben van e feladatának megoldására nézve. Mert eltekintve attól, hogy egy teplom építési kérdés miuden mellék-körülmények nélkül is nagy általános érdeket képvisel, a speciális viszonyok szerint, tudniillik itt Nyíregyházán a város egész közönségének igen nevezetes érdeke az, hogy uj r. kath. templom épüljön s ezzel városunk főtere, kereskedelmi piaczunk központja főlszabaditassók. Köztudomásu dolog, hogy az egri érsek úr őnagyméltósága, mint akinek kormányzása alatt a nyíregyházi r. kath. hitkö/ség is áll, elhatározta, hogy az itteni plébánia épületet emeletre huzatja s az igy emelendő épületnek földszinti részét bolt-helyiségekül bérbe adatja, hogy a befolyó bérjövedelemből az újonnan szervezett két tanítói állás javadalmazása fedezhető legyen. Ez építkezés tervét, mint értesülve vagyunk, már ez óv tavaszán fogják megvalósítani s épen ezért mi, talán még ideje korán, fölhívjuk városunk hivatalos képviseletének a figyelmét és egész közönségének — melynek összeségéhez a r. kath. kitközsóg tagjai is tartoznak — érdeklődését arra a körülményre, hogy ha ez a tervezett építkezés megtörténik, ezzel a r. kath. templom építésének ügye a messze jövőbe elodáztatik, és eloiáztatik vele a város belső tere fölszabadítása, amelyhez pedig kereskedelmünk s városunk szépitési érdekeinek olyan jelentőséges dolgai fűződnek. Épen e nevezetes érdekek azok, a melyeknek létezését tudva, mondottuk fentebb, hogy a róm. kath. hitközség különösen szerencsés helyzetben van most, ha uj templomának fölépítését megvalósítani akarja. Mert eltekintve attól, hogy e szándékának kivitelében minden körülmények között jogosan számithatnak a város egész köszönségének hozzájárulására, az adott helyzetben, midőn a városnak magának igen nagy órdeke az, hogy a róm. kath. templom mai helye, egy uj templom építése által, felszabaditassék: bizonyára még fokozottabb mértékű lenne az a segítség, amelylyel a város az uj templom építésének költségeihez hozzájárulni fog. Nyiregyháza város képviselőtestületének és a helybeli r. kath. hitközségnek igen nyomatékosan ajánljuk figyelmébe ezt a kérdést. Szerény véleményünk szerint a város képviselőtestületének minden idő vesztegetés nélkül foglalkoznia kell ezzel az ügygyei s legelső sorban az lenne a teendője bizonyára, hogy intézzen kérelmet az egri érsek ür őnagyméltóságához, hogy addig is, mig az uj templom építésének kérdése itt, a r. kath. hitközség ós a város képviselőtestüléte között tisztába hozatik, mig tudniillik az ez irányban meginduló tárgyalások, az uj templom épitési költségeinek biztosítására nézve valamelyik biztos alap megteremtésére vezetnek: függessze föl addig az érsek úr őnagyméltósága a tervbe vett plébánia építkezés végrehajtását. — Legkevésbé sem, válaszoltam én érthető nyugalommal — mindössze magam is kíváncsi vagyok rá, hogy az a szerencsétlen fráter mit írhat I Felszakította a levelet, elolvasta, s azután könynyezve, bocsánatkórőleg odaborult a lábam elé. — Megbocsátottam neki, s egyszersmind kijelentettem, hogy levelet írok neked. Ha tetszik, nézheti is, hogy mit írok. Ekkor írtam, hogy: Uram, ön vagy őrült, vagy részeg volt mikor nekem írni mert a múltkori kiutasítása után ... stb. — Nézd, itt az utolsó levele. A mult hónap végén irta. Egy nappal a szegény fiu halála előtt. Világosabb a napnál, hogy ez a levél birta őt végzetes elhatározására „Imádott drágám!" — Hagyjuk ezeket az ömlengéseket, nagyon unalmasak, kezdjünk csak belé in medias res! „Mindenre, a mi szent, tedd meg, amire kórlek 1 Az uram megint kezd gyanakodni rád. Fogalmam sincs róla, miért! De tegnap is fólkomolyan, fél tréfásan azt mondta: az a gyerek vagy gyáva, vagy már nincs szüksége az öngyilkosságra! Czáfold meg őt, az Istenre kórlek. Csak ugy egy kicsit sebesítsd meg magad. Akkor tudom, hinni fog! Emlékezz csókjaimra, s tedd meg, hányszor mondtad, hogy szerelmemért kevés lenne egy életet odadobni, ne dobd oda, csak szenvedj el érte egy kis fájdalmat! Ugy-e, megteszed drágám, mindenem?" — És megtette! — fejezte be Ákos a beszédét Szépen zsebredugva a leveleket. Nem tréfázott, hanem igazában eleget tett az asszony kérésének. Persze, hogy ostoba érte. Hanem az bizonyos, hogy Tarkeői Gábor ur most már nyugodt lehet és az asszony is, ki ezutánra bizonyára őrizkedni fog az efféle kalandoktól, mert sejtheti, hogy nem lesz mindenkitől olyan könnyű megszabadulni, mint ettől a fia'ai legénykétől, aki elmaradt a korától legalább három századdal. Ha valamikor össze jösz az asszonynyal, szóba hozhatod a Bírczy Barna öngyilkosságát. Különben hiába hozod szóba, legfeljebb azt fogja mondani: — Bizonyára a más pénzét költötte el s azért tette! Furcsa visszafizetés. Pedig hát csak neki fizetett vissza egy pár csókot! Vértesy Gyula.