Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-26 / 21. szám

„N Y t rt v D fi ipartestűlet pedig az iparos ifjúság egyletével egyetemben csak mint bérlő szerepelvén. — miudaraa kellemetlen tapasztalat kizárólagos belügyét képezi, joga lévén még ahhoz is, hogy a házilag való eszme eme nagyérdemű uemzetgazdái javára eredményes működésükért akár megfelelő érdemdijazást szavaz meg. A részvénytársaság önmagának felelős csupán. Az épités vezetői pedig a részvénytársaságnak felelősök csupán. Itt minden külső beavatkozás jogosultsága merően kizárt A részvénytársaságnak joga van a kellemetlen tapasztalatot kellemesnek mutatni 8 szó nélkül zsebre vágni Csak mellékes tehát: I., hogy az ipartestület székházának építése a kellő körültekintéssel határoztatott-e el ? 2. hogy az épités kekesztfllvitele megfelel-e a legprimitívebb igényeknek? 3. a köteles felügyelet gyakorlása az építkezésnél elmulasztatott-e ? 4. az építkezési számla rendben van-e? 5. Az épület tartósága biztosítva van-e? Csak mellékes továbbá, hogy a csaknem 25000 frtba kerített ház nem ér meg többet 15000 frtnál, a vau rajta 15000 frt teher. Nem mellékes azonban az ügy további fejleménye. A nevezett részvénytársaság ugyanis ama tehetetlen helyzetében, amelybe a házilag keresztül erőszakolt épités sodorta, az iránt kérvényezett Nyíregyháza város képviselőtestületéhez, hogy nagy kegyesen vállalja magára a részvénytársaság 15000 frtot kitevő terhét. Ugyan miért ? Eltekintve attól, hogy a város elég nagy lelkfl volt még az épités előtt az ipartestület czéljaira 300 forint évi bérért megajánlani a Szent-Mihály-utczában levő s állandóan 600 Irt évi jövedelmet hajtó házát; eltekintve attól, hogy az építkezés körül felmerü t nagymérvű köztudomásu szabálytalanságok elővigyázatra intenek, eltekintve attól is, hogy a szabálytalanságok sanctionálása kerülendő, — tény az, hogy privát társaságok adóságainak elvállalására a város nem jogosult, a jelen esetben ezt tennie auuál kevésbbé szabad, mert az adóság ellenében mi értéket sem kap, és végre nem lehet megtenni azért sem, mert törvénybe ütközik. Mert most már nem mellékes: 1. hogy a 24000 forintos építési számla rendben vau-e? 2. a köteles felügyelet gyakorlása az építkezésnél nem lett-e elmulasztva? 3. Szükség volt-e arra az épületre, jelenlegi terjedelmében ? 4. Biztosítva van-e az épület tartóssága? 5. Marad-e valaki felelős a város irányában az épületért, s végül 6. az esetleges adóság-elvállalás inditó oka nem nélkülözi-e a törvényes feltételeket? Amint az egész ügy ma ismeretes, a részvénytársaság kérelmének teljesítése csak akkor lehetséges, ha a képviselőtestület mind e kérdésekre megnyugtató biztosításokat kap. Kérjük erre a közfigyelmet! Egészségügyünk lS94-be». Dr. Jósa András, Szabolcs vár megye főorvosa terjedelmes jelentésben számol be az elmúlt 1894-ik év közegészségügyi állapotairól A jelentés, melynek egyik nem kicsinyelhető előnyös oldala a könnyed, élvezetes előadási modor, áttekinthetőség, tájékozás és okulás czéljából, a mellett az 1891-iki állapotokat ismerteti, feltüuteti a megelőző öt- év adatait is és az ekként Dyert hat év eredményét, átlagát külön csoportosítja. Bővebb fejtegetésre sem szorul, hogy menynyi jelentőséggel birhat és bir ez a rendszer. A statisztika, foglalja bár magábau akarni ilyik gyakorlati ismeret-ág adatait, csak ugy nyújthat helyes és a lehetőségig teljes, tauulmányos képet, ha az egyes adatokat vau mivel összehasonlítani, egybevetni, hogy a következtetéseket levonni lehesen. Magában azon közegészségügyi statisztikai adatban, hogy a vármegye területén az 1S94-iki halálozások 36r2 pro mille aráuynak felelnek meg, még nincs meg a kellő támpont arra nézve, hogy megtudjuk, ha kedvező-e ezen arány, vagy ellenkezőleg. De ha látjuk az előző évek halálozási arányait, ugy az összeh isoulitást megtéve, már levonhatjuk a következtetést. Megtudjuk nevezetesen, hogy az 18S7-, 1S92- és 1893-iki éveknél kedvezőbb, de az 188S-. 1889-, 1890- és 1891-ik éveknél kedvezőtlenebb. Viszont az évek egyes hónapjaiban mutatkozó halálozási arányok egybehasoulitásából megtudjuk, hogy legkedvezőtlenebbek a viszonyok január és deczember hónapokban, aminek okát a jelentés a lakás-szellőztetésnek, a ruházatnak és fűtésnek hiáuyos voltában keresi. A jelentés azonban egybehasoulításokat tesz más vármegyék egészségügyi viszouyaival is és ugy találja, hogy vármegyénk viszonyai épen nem mondhatók valami kedvezőknek. Egyik legérdekesebb része a jelentésnek épen az, mely ezen kedvezőtlen eredmény okainak felderítésével foglalkozik. Annyi megfigyelésen és tapasztalaton alapuló igazság rejlik eme sorokban, hogy bizonyára leghelyesebben cselekszüuk, ha szórói-szóra lenyomatjuk a jelentés vonatkozó részét. „ ... A legtöbben a nyomott anyagi viszonyokat tekintik a nagyobb halálozás okának. Kétségtelen, hogy ezen nézet nagy sulylyal bir a számos tényezők között, melyek a közegészségügyet kedvezőtlenül befolyásolják. De ha tekintjük azt, hogy a belügyminisztériumnak ,az ország egészségügyi viszonyainak 1893. évre vonatkozó jelentése szerint 1000 lakos közül az országban általábari véve 30 ,,— Árvamegyében 23a— Liptóban 25'

5— Abaüjban 252— Csikban 26 3— Sárosban 26'

3— Turóczban 29'j— Alsó-Fehérben 29',— egyén balt el, a rnely vármegyékben pedig Szabolcshoz viszonyítva,— hol 1893-ban 37

É,, halálozás volt pro mille — a nép Ínséggel küzd; nem lehet jogosan csupán a nyomasztó anyagi viszonyokat legfőbb okul venni. Mások az ivó-vizben keresik az okot, és bizonyára ezek is jó nyomon járnak, csakhogy ezt sem lehet kizárólagos oknak tekinteni, mert a jó ivóvizü Múrmarosban 39'

4— Trencsénben 38'

2— Ugocsában 38"

5 - Zemplénben 29-,— Ungban 34",— Nyitrában 3~3-,— halt el 1000 lakos közül. Én hajlandó vagyok azon kedvezőbb halalozasi arányt feltüntető vármegyekben, hol a nép szegényebb, és talán kevésbbé értelmes is, mint más vármegyékben — a ió ivóvizén kivül — a jobb lakás-viszonyokat okolni. I>*az. hogy nyomorult viskóikban sokszor barmaikkal egy lakosztályban telelnek, de lakásaiknak kéményük nem lévén, a desinficialó füsttel együtt folyton szellőzött légkörben élnek, mig nálunk szellőzhető, de azért soha nem szellőztetett, fülledt levegőben húzzák át a telet. Ebből nem azt akarom le vonni, hogy hát a mi népünk is ilyen nyomorult kunyhókban lakjék, hanem azt. hogy a lakásokban öntudatosan kellene egészséges levegőről gondoskodni. Erre azonban a közönség csak akkor fog re.i jönni, mikor a baccillusok és bacteriumok olyan nagyra fognak nőni, mint egy elefánt, vagy akkor, ha majdan a közszolgálatban álló orvosok ellenőrzése mellett a népiskolákban a gyermek felfogási képességéhez mért egészségügyi káté fog egy egészségügyi bitvallást fejleszteni, mint az a zsidóknál tényleg meg van, és akiknek ezere közül a vármegyében hat évi átlag szerint 23 S

2, mig a keresztények közül 37"73 hal el évenkint. — Migától értetődik, ho<*y ezen elhintett egészségügyi hitvallás csak akkor fog gyümölcsözni, ha a generatio felnőtt. Mondják hogy tanítanak a néposkolákban ilyen léiéi, de egy orvos sincs felőle meggyőződve. . . A felnőtteket capacttalni sikertelen küszködés, azok agyának leglöbbnyire petrificált kéreg-rét egéről mintegy pánczélról pattannak vissza az ujabb orvosi tudomány vívmányai. Csak a babona és ennek vérszerinti rokonai a homoeopatia, Kneipp cura, lourdi viz, és más számos étele kuruzslási dogmák képesek azt áttörni. Egészségügyi nevelés nélkül alólról nemhogy nem fogják követelni a betegségek elleni óvintézkedések szigorú végrehajtását, mint például Angliában vagy Helvétországban, hanem passiv ellenállással fogják a legüdvösebb törekvéseket meghiúsítani. Mióta a járványnyá fajulható ragályos betegségek tova terjedésének meggátlása czéljából az üdvös óvintézkedéseknek végrehajtása szigorúbban ellenőriztetik, a nagy közönség ezt zaklatásnak tekinti, az orvosok iránti bizalma, kiket most már kémeknek tekint, az előbbinek egy törepékére szállott le. És miután a fertőztelenités ház-felforgatással, a lakóknak egy pár napra való kitelepítésével, a szegény ember erszényéhez mérten tetemesebb költekezéssel jár, a betegülési egyes esetek eltitkoltatnak, és csak akkor jut a hitóság tudomására, mikor már a járvány a legnagyobb mérvben uralkodik, s ha az illetők kérdőre vonatnak, azzal védekeznek, hogy ők sem tudták, mi baja a gyermeknek, csak azt látta, hogy az gunnyasztott, talán meghűlt, vagy megcsömörlött. Ő nem orvos, és ragályos betegségre nem. ig gyanakodott; pedig azt hiszem, hogy a, ragályos 'VH Régeket többnyire ugy ösrneri, mint al u melyig ..ssor; csakhogy azoknak ragályosságát his?. »'•' ?, nem is csodálkozom, mert hiszen ös*.,.„.ek e >ly ib rangú plébánost, aki komolyan meg.-^n g< skk'^ól, hogy a ragály a levegőben van és személy,„clyre át nem származhat. „Az Isten akaratába bele kell nyugodnunk, mert nála nélkül a hajunk szála sem görbülhet meg." Ezen a vallásban nem gyökerező phrasisnak nagyobb eredménye van, mint az összes törvényeknek, rendeleteknek, és a hatósági közegek buzgalmának. Egészségügyi népnevelés, jöjjön el a te országod! A passiv ellenállás megtörésére nem csak az én, de a vármegye összes közszolgálatában álló orvos társaim nézete szerint is ez idő szerint csak egy mód van, t. i. az, hogy a fertőtlenítéssel és elkülönítéssel kapcsolatos mindennemű kiadások és kártalanítások ne az egyeseket és a községeket, hanem az államkincstárt terheljék. Az államosítás ezen irányban a legüdvösebb intézkedés lenne. Hadjáratot pénz nélkül folytatni nem lehet. Látjuk, hogy hat évi átlag szerint legcsekélyebb a halálozás April, Május és Junius hónapokban t. i. akkor, A .NYiRVIDEr TÁRÜZÁJA. A troubadour. Csakugyan olyan fontosságú eseménye az e szini saisonunknak, hogy Tisxaiék a troubadourt előadták, hogy még tárczában is kell azzal foglalkoznunk? Nos igen az! Esemény számba megy az a vállalkozás, hogy egy vidéki színtársulat egy oly nagyszabású operát sziorehozzoD, melynek csak valamennyire is tiszességes előadása magasabb képzettségű s nigy hangterjedelemmel biró magán énekeseket, jó ének- és zenekart, főleg jó karmestert ós mindezeken kivül óriási igyekexetet, szorgalmas gyakorlásokat tesz feltétlenül szükségessé, — de eseményt képezett az a minden részében kitűnő, egészbea fényes, a nálunk szokásos operette-eknél jóval magasabb színvonalon álló előadás, a mely a jelenvoltaknak sokáig emlékükben maradó, élvezetes estét sxerxett. A mi közönségünket igaztalanul szoktuk vádolni, hogy a komolyabb irályu, complicáltabb szerkezetű zenét nem érti meg s élvezői nem tudja. A troubadour előadásán örömmel láttuk, hogy a zenei tekintetben jórészt laikusokból álló közönség nem csak a legfesxűltebb figyelemmel kisérte a darab egyes sxebbnél-sxebb részeit, de helyenként igazi áhítattal hallgatta és élvezte a sxivhez *zóló bájos dallamokat. Egyes szépen énekelt melódiák és hatásos finálék után valódi olasxos lelkesedés tört ki. Volt taps és éljeD bőven és kiáltottunk grammaticailag ugyan nem correct, de anaál lelkesebb frrai-o-t énekesnek, euekesnouek, sóiénak, ensemble-nak egyaránt. De hát van-e oly érzéketlen fül, oly tompa idegzet, mely e kincshalmaza előtt az édes melódiáknak, a srép xenei gondolatoknak és geniális iastrumentálásnak siket, részvétlen maradhatna! — — A Troubadour a nagy mester fénykorából maradt ráDk, egy időből a másik két remekmüvével, a Rigolettoés Traviatával. E müvekig emelkedett a még élő, de mindörökre hallhatatlan nagy cooiponista, — azok után Aida, — Othello, — Falstaff (bár mint kiabáljon érdekükben a reclám) már a décadence-t jelentik. Nincs elég hely arra, hogy a nálunk előadott opera szépségei s a nagy batás fölött, mit az előadás ránk gyakorolt, — bővebb reflexiókba bocsátkozzam. Ha szabadon engedném rohanni tollam, mit a régi, olasz zene iránti tisxtelet és rajongás ragad magával, ugy a rendelkezésemre adott három, vonal alatti hasáb nagyon kevésnek bizonyulna A gúnyos mosoly, mit egynémely modem zenész olvasóm ajkán látok, nem zavarná vonzalmamat és szeretetemet, mit a melodicus, fülünkbe szökő és szivünkig ható, egészben egységes, de részekre, izekre osztott, nyughelyekkel biró olasz zene iránt érzek ós melyért velem együtt a naiv közönség ma is és mindig őszintén fog lelkesülni. A Wagner-zenét, a mely egy végtelen hangtömegfolyamot képez, melyben a nagy zenekar játsza a zenemüvet s az énekesek csak azért vannak a színpadon, hogy énekükkel, kosztüm-jükkel fokozzák csupán a fárasztó folytonos muzsikálás hatását, a melyből az ária, mint nevets'-ges naivság száműzetett, strophák, phrásisok, — izek tagok abban nincsenek, ezt a jövő — —, illetőleg jelen és — szent hitem — nem sokára mult zenéjét nem szeretem és az apostolaikat elfogultaknak vagy fontoskoJó tettetóknek tartom. Mert engedje meg kedves modern-zenész — tehát wlgnerista olvasóm azon meggyőződésemet kifejezni, hogy Wagner és vele együtt csaknem az összes mai — az ó hatása alatt álló componisták művei nem sokára letűnnek a színpadról és mikor azok az ő historicus értékűknek megfelelő diszes helyet kapaak a zeuenőrténelem museumábao, akkor ismét elő fog kerülni a .lomtárból" — a hova egyik művészeti folyóiratunknak nagy sörényű modern ítésze csak a ininap rendelte do batni az o'sdi Rigoletto t, — a Billini-, Dimizetti és Verdi féle eltemetett, de el nem feledett ola-z zene. * * 1 * Az előadásról már fentebb siettem kijelenteni, hogy az fényes, nagyszabású volt. A nagy sikerben bizonyára oroszlánrésze volt a buzgó és hivatását tökéletesen betöltő karmesternek. Fáradozásáért a legnagyobb elismerés illeti őt. Az előadás legkimagaslóbb alakja — talán fölösleges irnom — a Ruzsinszky Eleonórája volt. Hangjától már eddig is dicshymnust zengtünk; ebben a darabban szerepe tökéletesen érvényre juttatta minden művészetét. Nem csak énekelt, trillázott, staccatózott ülén csengő hanggal, de előadott, interpretált, sőt — nem kellvén ugrálnia bohóczkoduia — jól is játszott Kitűnő volt Margó Zelma, a társulatnak ez a tevékeny tagja, ki mindent játszik, mindent (altot — mezzo — magas sopránt, a mi jön) énekel ós mindent jól, betanulva, kidolgozva és temperamentummal. Megrázó drámai játékával nagyban emelte az opera hatását. Galyassy Paulán meglátszik, hogy alapos kiképzést nyert az éneklés tudományában. A hangja biztos nem ingadozó, a magasabb regiókban erőteljesen, tisztán csengő. E»y kis erő még az alsó hangokba is — de ezt nem az éneklés, hanem a test, — mellkas edzése, erősítése szerzi meg — és a fiatal művésznő előtt a legszebb jövő áll. Németh remekelt. Tenorja hatalmas, játéka neme3 Iladay is leküzdte már a rekedtséget, és Luna grófja fenyesen bevált. Méltóan osztoztak még az előadás nagy sikerében Vank, Nádasy, Nómethy. Lehetetlen teljes elismeréssel nem adóznunk az énekkarnak, mely a nehéz feladatát a legjobban oldotta meg, valamint a zenekarnak is. A közönség egy magasabb műélvezetet nyújtó előadás impressiojával távozott és mi reményünket fejezzük ki, hogy publicumunk ezután már Dem fog félni az operáktól, ha ugyan lesz még részünk bennök, hanem megtölti a kis színházat ugy a hogy egy ilyen nagy előadás azt meg érdemli. Da capo. Folytatása « mellékleten.