Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-26 / 21. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1895. 21-ik számáhox. midőn a nép többnyire szabadban tartózkodik. A következő 4 hónapban a gyümölcsök érése, és kotus vizek idejében a halálozás már növekedik. Novemberben, midőn már gyümölcs és kotus viz nincs, — a szobák levegője a nyári folytonos szellőzés után még nincsen megfertőzve, a halálozás ismét alább száll. Deczember és Januáriusban a fertőzött szoba-levegő pusztitólag hat; mig Februárban már néha szellőzni is kezdenek. Ezen nézet nem levegőből, de teljesen megbízható számokból van meritve. Hogy a táplálkozás mennyire befolyásolja a közegészségügyet, ki merné kétségbe vonni? Az emberi tápszerek egyik legfontosabbikához a húshoz szegény ember csak sátoros ünnepen juthat. — Megakadályozza ezt a mészárosok ringje. A hús kilójának ára nálunk 56 és 40 krajczár között áll, pedig a vágó marhát minden mészáros ugyan azon piaczon és áron vásárolja. Mig a husvágás speculánsok kezében marad, a szegény ember asztalára abból vajmi kevés jut. igy is jórészben csonttal és nyomtatókkal. Ezen csak akként lehetne segíteni, ha a községek köteleztetnének arra, hogy a husvágás jogát árlejtés utján adják ki rövidebb időközökben e;/!/ vállalkozónak. Rövidebb időközökben azért, mert a vágómarha ára is rövidebb időközökben ingadozik, és télen — mikor az élelem szűkebb — olcsóbb, nyáron pedig drágább. Egy vállalkozónak pedig azért, mert különben egy pénzesebb mészáros néhány hétig értéken alól is mérhet hust, hogy a szegényebbet kitúrhassa. Midőn pedig ezt már üzletéből kiszorította, a közönség zsebeinek rovására annál jobban fel rúgtatja a hús árát. Ezt a manővert annyiszor ismétli, a hányszor valaki fel meri fejét ütni mellette. Hal csak a nagyúri asztalokon pompázik. Ára kilónként 80 kr. és 1 frt 50. között ingadozik. Hamburgból 5 kilós postacsomagokban a halnak kilóját 27 krajczárért kapjuk, de ritka eset, hogy romlottan ne érkezzék meg, mert a küldemény a fűtött postakocsikban tönkre megy. Pedig ha a nagyméltóságú kereskedelmi minister ur lépéseket tenne arra nézve, hogy a halküldemények télen át fűtetlen kocsikban szállíttatnának, sok ember nem csak krumplival és tökkel, hanem hallal is böjtölhetne, és el imádkozná mint én gyermekkoromban, bogy „Hála Istennek jól laktam, adjon az Isten annak is, a kinek nem volt." Az olcsó élelmezésre törekvő kísérlet a közegészségügy javulását csak fokozhatná. A lakás-viszonyok a legnagyobb mértékben mozdítják elő a nagy halálozást, nem csak azért, mert bár azok — ha föld felett épültek — szellőzhetők, de télen által egyáltalában nem szellőztetnek; de főképen azért, mert egy hnzban többnyire csak egy lakosztály van és ha kivételkéjH n k;ttővel rendelkezik is ,-gy család, ritkaságsza i m"',y az, n?sy egyik szoba ne parádés szobául szolgáljon tehát 'r mMu'i neiíl is voln

a' Iinr ól azut, larabok '.gyobb mizéria az, hogy nagyobb I Irtok.-" i/.arpv?,;," gyakran két cseléd-, vaj."/ 11 11. OS-l . * "'.udvBa szorittatik, és ha ,iyen egy szöb&b ' ki dád egyikében járvány fit

1'..' a másik csa ..jnytelen a szerencsétlenségben osziozni. A föld alatti íaZaj-levegőtől fertőzött és nem szellőzhető cseléd és dohányos lakásul szolgáló odúk sem tartoznak nagyobb birtokokon a ritkaságok közé. A közel múltban hozott építkezési szabályrendeletnek végrehajtása talán véget fog vetni ezen visszásságnak. Az egészséges ivó-viz fontos kérdésére nézve következőket terjesztem elő: A vármegye legnagyobb részt homokos talajon fekvő községeinek külterületén ásott kutak mindenütt kitűnő ivóvizet szolgáltatnak. A belterületeken a századok óta felhalmozott növényi és állati hulladékoknak bomlási terményei, leszürődtek már olyan mélységre, hol a talaj-víz, — más szóval a kut-viz — fakad. Ez tehát meg van fertőzve, és többnyire ihatatlan. — Miután a Nyírt alkotó homoktömeget azonban kisebb-nagyobb mélységben külömböző vastagságú, terjedelmű és számú agyag rétegek szakítják meg, mindig akadunk olyan nagyobb területű agyagrétegre, mely minden valószinüség szerint a község belterületén túlterjedvén, megóvja az alatta levő vizvezető homokréteget fertőzött víznek oda szivároghatásától. Ha egy ilyen agyagréteg átfuratott, azonnal meg kell állani a mélyebbre hatolással, mert ha itt megállanak, az agyagréteg boltozatul szolgál a képződő jó-vizű öbölnek. Ha pedig egy-két méterrel mélyebbre furunk, a homok folyton az öbölbe ömlik, és mindig zavaros vizet nyerünk. Ezen körülménynek figyelembe nem vétele miatt, több sikertelen kútfúrás történt vármegyénk területén. A kutak mélysége 36 és 100 méter között ingadozik. A kifogástalanvizet szolgáltató kutak mélysége átlagosan 50 méter. Legtöbbnyire 5 ctm. átmérőjű csővel vannak ellátva és átlagosan 15 hectoliter vizet szolgáltatnak óránkint és átlag egy kut 500 frtba kerül. Azt hiszem, hogy ha a vármegye egy állandó kutmestert alkalmazna; 4—5 kútfúró készüléket szerezne be, melyeknek működésére a kutmester folyton felügyelne, pár év alatt minden község jó és olcsó ivó-vizzel lenne ellátva és nem volnának kénytelenek a községek tájékozatlanság folytán túlságos árakat fizetni. — Kis-Várdában egy 42 méter mély kut 1300 forintba került, Nyíregyházán egy 62 méter mély kut pedig csak 250 forintba. A mely község nem látja be a jó ivó-viz fontosságát, kényszeríteni kell azokat saját javukra mély furatu kutak létesítésére. A vármegye területén 1895. márczius 4-ig 51 mély furatu kut szolgálja a közegészségügyet. A ruházkodás elég jó, még a kevés számú koldus is ritkán jár rongyos ruhában keresetének rovására. A jajveszéklés csak akkor hangzik fel, ha a gyermeket télen iskolába járásra szorítani akarják. De azért nem esik meg a szülőknek szívok, ha gyermekeik órákig játszanak az utczán a hóban. Hatalmas talabor az egészségügy szekerének kerekén a kuruzslás; de hát sokan nem tudják, hogy „quod licet Jovi, non licet bovi," és azt hiszik, hogy a mi szabad Kneipnak és Török Józsefnek, az nekiek is szabad. Kuruzslás a törvény értelmében csak akkor büntethető és csakis a bíróság által, ha az díjazásért történik. — Ingyen kikuruzsolni valakit az élők sorából, vagy elvonni egy beteget az észszerű és mindenütt hozzáférhető, gyógykezeléstől vétségnek nem tekintik. A tiszti főorvosok kötelezve vannak a kuruzslást üldözni; de miután a kuruzsló és áldozata négyszemközt beszelnek egymással, a főorvos nem bírhat tudomással arról, hogy a kuruzsló lett-e díjazva, vagy sem? De ha veletlenül egy egészségében kártszenvedett egyén által ilyesmiféle tudomására jut, és az esetet besúgás alapján feljelenti, a vádlott nem sajnál semmi áldozatot, hogy a besúgó tanúval az orvos előtt tett nyilatkozatot vissza szívassa. Mig a kuruzslás rendőrileg üldözhető és büntethető nem lesz, addig azt nem hogy kiirtani, de még korlátozni sem lehet." Bizony, mi is csak idézhetjük a jelentés felsóhajtását: „Egészségügyi népnevelés, jöjjön el EL te országod!" A nőegylet számadása. A nyíregyházi jótékony nőegylet, mely az árvaház és a nőipariskola fentartása és fejlesztése és a szegények segélyezése által oly üdvös és áldásos tevékenységet fejt ki, összeállította és megküldötte tagjainak "az elmúlt 1894-ik évről szóló számadásait. A számadások a következő érdekes és tanulságos adatokat tartalmazzák. Aj Nőegyleli pénztár. I. Bevétel. 1893. Déczember 31-én pénztári maradvány 137 frt 27 kr., 1894. Január hóban bevétetett 345 frt 40 kr , február hóban 612 frt 06 kr., márcziusban 409 frt 80 kr., májusban'46 frt, juniusban 129 frt, juliusban 143 frt, augusztusban 52 frt, szeptemberben 89 frt, októberben 18 frt, novemberben 254 frt, deczemberben 90 frt 20 kr., összesen 2325 frt 79 kr. A bevételek részletezése: 1893. évi pénztári maradvány 137 frt 27 kr. Jótékony adományokból bevétetett 265 frt, tagdijakból 538 frt, árvagyermekek foglalkozásából 8 frt 40 kr., az egylet által rendezett mulatságokból 756 frt 16 kr. Pénzintézetből kivétetett 600 frt. Városnál lévő tőke kamatja 20 frt 96 kr., összesen 2325 frt 79 kr. II. Kiadás. 1894. Január hóban kiadatott 329 frt 24 kr. februárban 506 frt 88 kr., márcziusban 433 frt 36 kr., áprilisban 104 frt 52 kr., májusban 75 frt 36 juniusban 82 frt 90 kr., juliusban 96 frt 02 kr., augusztusban 58 frt 41 kr., szeptemberben 178 frt 22 kr., októberben 114 frt 77 kr., novemberben 174 frt 76 kr., deczemberben 104 frt 67 kr. Pénztári maradvány 1894. deczember 31-én 66 frt 68 kr., összesen 2325 frt 79 kr. A kiadások részletezése: Szegények segélyezésére kiadatott 300 frt, élelemre az árvák részére 584 frt 50 kr., az árvák ruházatára 101 frt 51 kr. Ápolóné fizetése 140 frt. Pénzintézetbe letétetett 600 frt, ipariskola pénztárának 350 frt, egy darab Szabolcsi Hitelbanki részvényért 100 frt, tűzkár elleni biztosítás 7 frt 20 kr., nyomdai kiadásokra 6 frt, szolga díjazása 53 frt 88 kr., vegyes kiadásokra 16 frt 02 kr. Pénztári egyenleg 1894. deczember 31-én 66 frt 68 kr., összesen 2325 frt 79 kr. III. Vagyonkimutatás 1894. deczember 31-én. 17917. sz. Takarékpénztári könyvön elhelyezve 2101 frt 82 kr.. 14820. sz. Takp. könyvön Deák Ferencz alap 596 frt 20 kr., 16656. sz. Takp. könyvön 59 frt 10 kr., 1446. számú Szabolcsi Hitelbanki könyvön 287 frt 38 kr., 1447. sz. Szabolcsi Hitelb. könyvön Szakay Endre alap 293 frt. 1388. sz. Szabolcsi Hitelb. könyvön elkölthetlen alap 265 frt 41 kr., Nyiregyháza városánál elhelyezett tőke 349 frt 30 kr., egy darab Szabolcsi Hitelbanki részvény 100 frt, egy darab járadék köl. kötv. Zucker Henrikné alap 100 frt, Jámbor András kötvényén 19 frt 06 kr. Tagdij hátrányok: 1891. évről 3 forint, 1892. évről 9 fét, 1893. évről 33 frt, 1894. évről 143 frt. Árvaház épülete 2900 frt. Készpénz 1894. deczember 31-én 66 frt 68 kr., összesen 7325 frt 95 kr. B) Nöipariskolai pénztár. I. Bevétel. 1. Maradvány egyenleg 1893. deczember 31-én 916 frt 18 kr. 2. Ennek tőkésített kamatja a 13920. sz. könyvecskén 31 frt 11 kr. = 947 frt 59 kr. 3. Növendékektől befolyt tandíj- és beiratásért 735 forint. 4. A nőegylet által rendezett estélyek jövedelme 353 frt 56 kr. 5. Kézimunkákból 78 frt 45 kr. 6. Évzáró kiállítás jövedelme 187 frt 20 kr. 7. Eladott kötőgépek árából 50 frt. 8. Időközi kamat 46 frt 06 kr. 9. Vegyesekből 5 frt. Összesen: 2402 frt 86 kr. II. Kiadás. l.Kégly Szeréna tanítónő fizetése 600 frt. 2. Kégly Szeréna tanítónő lakbérilletménye 30 forint. 3. Bégányi Gizella tanítónő fizetése 230 frt. 4. Bútorokra 54 frt 84 kr. 5. Házmesterné és szolga fizetésére 58 frt 70 kr. 6. Kézi munkákhoz való anyagra 27 frt 80 kr. 7. Lapokra 14 frt. 8. Kézimunkák készítéséért 25 frt 14 kr. 9. Növendékek jutalmazására a tanév végén 22 forint. 10. Tőkésített kamatbetét 46 frt 06 kr. 11. Nyomtatványokra 10 frt 10 kr. 12. Vegyesekre 7 frt 57 kr. Öszszesen: 1126 frt 21 kr. 13. Maradvány egyenleg 1276 frt 65 kr. Összesen: 2402 frt 86 kr. III. Mérleg. I. Bevétel 2402 frt 86 kr. II. Kiadás 1126 frt 21 kr. Összesen: 1276 frt 65 kr. IV. Vagyonkimutatás. 1. Az 1894. évi deczember 31-ki pénztári maradvány, még pedig: a) A 13920. sz. betétkönyvecskén tőkében van 1124 frt 11 kr. b) készpénzben 152 frt 54 kr. = 1276 frt 65 kr. 2. A 13920. sz. betétkönyvecskén kamatokban tőkésítve 46 frt 06 kr. 3. Csengery Sámuelné alapítványa a 16651. sz. betétkönyvecskén 119 frt 91 kr. Ennek kamatja 4 frt 80 kr. 4. Alaptőke 13071. sz. betétkönyvecskén 124 frt 51 kr. Ennek kamatja 5 frt 59 ke. Összesen 1577 frt 52 kr., mely összeg a fentebbi kimutatás szerint az 1895. évre átutaltatik. Szabolcsvárrnegye lótenyészté&ügye. Vármegyénkben, mint amely par excellence földmivelés ós állattenyésztésre van teremtve, a mezőgazdálkodás egyik legjövedelmezőbb ága gyanánt a lótenyésztés kínálkozik. Sajátságos mégis, hogy ennek daczára a lótenyésztés egyáltalán nem áll azon a niveaun, amelyen állania kellene. Sőt, hogy más példát fel ne ho'-zuck, még a nyiregyházi gazdák is, kiknek pedig messze földön híresek lovaik külső szépségükről, nem fordítanak megfelelő gondot a ló anyag minőségére, ugy, hogy az itt nevelt, szemre szép csikók közül is csak elenyésző hányad válik be például a hadsereg czéljaira, hova pedig tudvalevőleg jó áron váltják be az alkalmas lovakat. A vármegye alispánjának a tavaszi rendes közgyűlés elé terjesztett félévi jelentésében a vármegyei lótenyésztési bizottmány elnökének Lipthay Bélának érdekes memoranduma található, mely a kérdéssel nagy szakértelemmel és Ügyszeretettel foglalkozik. Szolgálatot vélünk teljesíteni az Ügynek, ha a jelentést — olvasóink s különösen gazdáink ós egyáltalán az érdekelt körök figyelmébe ajánlva — egész terjedelmében közöljük a következőkben: Tekintetes Alispáni hivatal! Van szeroncsém, mint Szabolcsvármegye lótenyésztési bizottságának elnöke, a tavaszi rendes közgyűlés alkalmából jelentésemet a következőkben beterjeszteni: Csaknem általános szólásformaképpen használják megyei társadalmunkban, valahányszor gazdasági thémák megvitatása alkalmával a lótenyésztés ügyére kerül a sor; azon már már frázissá vált kifejezézt, hogy: „óriási az, amit lótenyésztésünk az utóbbi években haladt« Sokkal kisebbnek érzem magamat, mintsem hogy -zembja iz ált„:i„os fü;fo

B4

us^: ós egyes — lótenyésztési viszonyaink óriási haladásától exaltálva levó — nagyobb tenyésztőink vagy hyppologjaink véleményeivel szemben állást akarnék foglalni, vagy pláne tagadásba venném lótenyésztésünk haladását; mindazonáltal sajnálkozással bár, de ki merem mondani, hogy a lótenyésztés ügye megyénkben korántsem áll olyan fényesen, mint az ^kikiáltva van s koránt sincsen haladasa aráuyban azon faktorok quantitativ és qualitativ haladásával, melyek ugy az állam, mint egyes passionatusok által a lótenyésztés emelésére az utóbbi időkben megalkottattak. Hogy jelentésemben esetleg felesleges, vagy hogy ugy mondjam elcsépelt dolgokat ne emlegessek, csupán egy példával illustrálom, hogy állitásom nem az elfogultság fekete szemüvegén keresztül nézó scepticus hallutinátiója. Nevezetesen csak hogy az utolsó tíz esztendőről beszéljek, felhozom, hogy az 1885-ben volt a vármegye területén 10 fedeztetési állomáson 38 drb. állami mén, köztük 5 angol telivér, azonkívül 6 bérmén; a magánmének, eltekintve egy-két nagyobb tenyésztő birtokában levő apaállattól, valóban számb* sem jöttek. 1895 ben pedig van 20 fedeztetési állomáson 74 drb mén, köztük 11 drb telivér; a magánbér mének száma mindössze egygyel szaporodott ugyan, de a magáu tulajdonban levő mének ellenben ugy mennyiség, de különösen minőség tekintetében messze till szárnyalják a fentebb említett állapotok közti arányt. A főfaktor tehát, mely a lótenyésztés ügyét elóbbre vinni első sorban hivatva van, quantitave 100 perczentes, qualitative pedig számokban ki nem fejezhető haladást mutat. Már most lássuk, hogy a tenyésztés emelésére destiuált főfaktor haladásával arányban áll e a productum haladása? Sem mennyiségileg, sem minőségileg! Sajnálom, hogy nem állanak ez idószerint rendelkezésemre adatok, melyekből numericus bizonyítékát adhatnám állitásom megállhatóságának, de azt hiszem, nem állítja senki, hogy vármegyénkben kétszer amyi ló volna, mint volt 85-ben. A vármegye lóanyagának minőségét illetőleg pe dig elég alkalmam volt rövid működésem ideje alatt 2 szer átnézvén nagyjából a vármegye lóanyagának nagy részét — arra a meggyőződésre jönni, hogy nem abban az arányban emelkedett lótenyésztésünk, mint a milyenben az apaállatok ily nagy mértókbeni szappritása és minőségének előnyös változása után megvárhattuk volna, sőt egyes vidéken, pl. Nyiregyháza város területén, daczára a 16 drb igen jó állami ménnak határozott visszaesést tapasztaltam. Okát ennek első sorban a kisebb tenyésztő publicumunk szakavatatlanságában, másodszor indolentiájábau ős harmadsorban a nervus rerum gerendarum hiányában, mondjuk meg őszintén, a pénztelenségben látom. Vagy talán nem szakavatatlanságról tanuskodik-e azon körülmény, hogy a tenyész-állatok párosításánál olyannyira nem szakavatott eljárást tanúsít tenyésztő publicumunk nagy része, hogy inkább vezeti kanczáját egy szemét dühösen forgató, farkát feltartó, lépéseit aprózó, mellette pókos, rosz derekú, vékonycsontú, dongázatlan ménhez, melynek összes tenyésztésben érvényesülő virtusa hogy tüzes, mint egy jó és tiszta csontú, mély testű, jól bordázott, szolidan viselkedő apaállathoz, melynek kiváló hibájául rója fel, hogy csendes. Vagy talán nem az indolentia euperlativuesa e? hogy a legenyhébb példát hozzam föl, kis tenyésztőink nagy részének azon hibája, hogy csikójának körmét, mig csak az ló korában a síkos fagyos uton párszor el nem esik, meg sem nézi, s csak akkor jön előizör kovács kézbe, mikor először megvasalják mint lovat? Vagy nem a pénztelenséggel párosult szakavatatlanság és indolentiának áldozata e? azon igen sok, esetleg jó vérű és jó alkatú, de eléhezetten, gondozatlaml felnőtt, elsatnyult apró lovacska, mely oly igen nagy számmal szaladgál, vagy szédeleg vármegyénk homokos utain. Még igen igen sok példát tudnék felsorolni, bebizonyítására annak, hogy lótenyésztésünknek a tenyésztési faktorok haladásával lépést tartó előmenetelét e három körülmény akadályozza legkiválóképen, de felette terjedelmes találna lenni jelentésem és különben is oly dolgokat emlegetnék, melyeknek mindenki tudásával van, ki érdemesnek találja mindezekről gondoskodni. Hát bizony ezeken segíteni s a lótenyésztés ügyét elóbbre vinni akarni nem csak hogy kötelessége a vármegyének, de módjában is áll, még pedig nem is oly nebéz a szőllőiermelósnél, vagy a méhek tenyésztésénél, hogy azok oktassák a tenyésztőket, hogy milyen