Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-07 / 14. szám

„N Y Í K V I D É H." Szabolcsi basi-bozukok. Három nap és három éjjel fekszik vala már a basi-bozuk egy sudár pálmafának árnyéka alatt. Nézi szakadatlanul azokat a csillogó milliárd porszemeket, a miket hoz s visz a tikkasztó légáramlat, s ébren álmodozik a paradicsom őrök boldogságáról. Még akkor sem moczczan meg, midón kiszáradt torka ugy ég már egy korty tiszta víz után. Allah nagy és hatalmas. Bizonyára segít nyomorult szolgája szomján Alig száz lépésnyire tőle diszlik egy hatalmas kenyérfa, dúsan megrakva csalogató édes gyümölcscsel. Két napja nem evett semmit. Csak egy pár lépést kellene tennie s kielégíthetné gyomra kínzó éhét. A basi-bozuk fekszik tovább, és elmereng Biledurgerid árnyas ligeteiről, a Hurikról és Allabról a nagyról, a kinek prófétája Mohamed. Majd hirnök jó, aki tudtul adja, hogy feleségét és gyermekeit elrabolta a fekete dögvész. Allah adta! Allah elvette! Végtelen az ő hatalma. A hirnök újból jó. Házad, te átkozott lustája fejgyujtva, porrá égve Kó kövön nem maradt. És a basi-bozuk felel: Hozzál annak a kenyérfának édes gyümölcséből, nyújtsd tömlődet és hagyj engem dicsőítenem a próféta hatalmát. A hirnök újból érkezik. Hallod, hallod távoli moraját a közelgő számumnak. Menekülj, ha életed kedves. A basi-bozuk befúrja magát az égő homokba arczát a szörnyeteg szélviharral ellenkező oldalra fordítja és csodálva dicsőíti a ráváró túlvilági boldogságot. A hirnök még egyszer visszaérkezik Veszélyben a próféta zászlaja Minden igaz hitű fegyvert ragadjon s menjen harczolní észak hitetlenei ellen. Ezt rendeli a nagy ur, aki lakik vala Stambul aranyos kupolái alatt 1200 gyönyörű hö'gye között. Mintha mérges kigyó marta volna ineg a túlvilág őrültjét a hirre. Fölpattan és ... De hiszen ez már regénybe illő. * * * Magyarország ezredéves fenállásáuak méltó megünneplésére készül mindenki, a ki magyar, aki nem basi-bozuk. Mindenki, a ki magyar, és uem bas -bozuk érzi azt a hazafias kötelességet, amelyet magyar voltunknak a külföld előtt való fényes igazolása ró reánk. Az esemény magasztos fontosságától el van telve, szívében öntudatlanul visszhangra talált, aki magyar és nem basi-bozuk. A nagy ünuepély sikerét, fényét, jelentőségét emelendő, miudeuki, aki magyar és nem basi-bozuk, oda fogja leteuui a kiállítás te.ületére kezének és eszének legsikerültebb termékét, földének, gyárának, kohóinak, bányáinak ós szeréuy műhelyének legszebb gyümölcsét. A sikert kővető örömzajbau bele fog vegyülni örómriadala mindenkinek, aki magyar és nem basi-bozuk. Hanem hát S/abolcsvárraegye basi-bozuk! Tehát Szabolcsvárraegyébeu a basi-bozukok nem ,A NYIBVIDfir TAKCZAJA. Felicia képe. Dcresávin.*) A termésed művészetének Nagy alkotója, Rafael, Dició, csodát, példátl&u festő, Ki istenséget ecsetel. Tudád te Mibad ecseteddel A megfoghatlant festeni: Tudjad hát litenhez hasonló Ciirnim képét teremteni. Óh ecseteld ót húeu nékem, A termetét, vonatait . . . Hogy szemem is meglássa benuök Szivének égi b íjait, Lelke magasztos érzeményét Ei szellemének tetteit . . . Felicia, a földi angyal Viszuidon vön lef-stve igy. Tekintete égtaiu' stemének S a gjórged hamv ábrázatán Idón s elemeken kérésziül Mint fényes nap ragyogna am ! Mint hajnal pirja a tavasznak : Motolygoa arczan a derll I Mint az Édei pálmája, bűikén Állna a delitermeld Ua illatos arczát a pálma Lehajtja és le a tetet: A szelídet, nemest, magasztost Igy kózelitsd meg s fessd le ót. Fahéjszin' filrtót homlokára, Keblét gyöngyökkel hintsd tele, Leheljen ajkán, mint a rózsa : Bölcs lelke és szeretete. Fesd le arczán a bátorságot, Szemében lelkét, a nagyot; Irgalma, leereszkedést S a gyöngédség ragyogjon ott. Ki ue feledd erkölcse báját, Szelid szavát, mely jóra kész — Lelkem úrnőjét fessd le teljes Licióségében, óh művész. klasszikái is készülnek az ezer éves fennállás méltó megünneplésére, uem is éreznek hazaöas kötelességet, az esemény fontosságától niucsenek is eltelve, az ünnepély fényét, sikerét, jelentőségét emelendő nem is viszi el senki a basi-botukok közül eszének, földének legsikerültebb termékeit, s a sikert követő örömzajban ... no itt biztosan hallható lesz ami basi-bozukjaiuk éktelen lármája. Már amint ezt egy jónevelésü basi-bozuktól elvárni lehet. Kállay Audrás főispán, ez a kiválóan lelkes férfiú, mint a szabolcsmegyei millenáris bizottság elnöke legszélesebb körű tevékenységet fejtett ki és fejt ki, hogy a vezetése alatt álló vármegye ipara, productiv mezőgazdasága méltóan képviselve legyeu a jövő évi millenáris kiállításon. Agitál, beszél, ir, tesz hóuapok óta. Gyűléseket hiv össze, amelyről a szabolcsi basibozukok távollétükkel tündökölnek. írásra, beszédre, agitálás és kapacitációra uem reagál a basi-bozuk, hanem nézi hason fekve a csillogó porszemek milliárdját, s álmodozik arról a boldogságról, amelyhez még hason sem kell majd feküdnie. Ott a hűs pálmák árnya alatt, a hol a hurik csengő dalát oly édes lesz hallgatni, oda vágyik, arról álmodozik, az vakítja m^g szemét a mi csodálatos basi-bozukjainknak. Hogy az ipara e megyéuek bizony még aránylag is gyeugén lesz képviselv°, e lapok hasábjain több izben megjelent intensiv hangon megirt czikkek már hirül adták. Hogy a vármegye mezőgazdasága meg épen nem lesz feltalálható az ország 1000 éves fennállásának nagy emlék ünnepélyével kapcsolatosan rendezett demonstratív nemzeti kiállításon, arról most visszük a hírt a mi basi-bozukjainknak. Allah nagy és Mohamed az ö dicső prófétája. Hanem ez már valóban nem tréfi dolog! Kényszer hatása alatt meg kellett nyugodnunk abban, hogy a fejlődés legkezdetén levő iparunktól sokat uem várhatván, némi resignaczióva, bár mesés keleti kényelemmel viseltettek iparosaink a millenáris kiállításon való részvétel iránt. Megkel lett nyugodnunk abban is, hogy még a passive sem érdeklődtek az országos mozgalom iránt. A megye közgazdasági jellege nem iparos, hanem per excellentem agrár. Bizton hittük, hogy az elmaradt iparos kiállításért bő kárpótlást fogunk találni mezőgazdasági czikkeink tömeges fölhordásábau. Mert nem akartuk kinni

; hogy Szabolcsvármegyében mindenki basi-bozuk. Kisült, hogy azok a nagy urak, a ik agarat tartanak, mert tarthatnak százával még basi-bozukabbak az iparos basi-bozukjainknál. A fóispáu felhívásán, melyet Szabolcsvármegye híres földes uraihoz, a mezőgazdasági terményeknek kiállítása érdekében intézett válaszul érkezett, hogy két birtokos hajlandó elmenni a milléniumra. Vau ezen a két derék *) Derzsávin a legjelesebb oroiz, klasszikus költök közzé tartozik. Jelen költeménye csaknem Szibériába ju tatta. C »k mgy pkrtfogók menthették meg a számü?e'éstól. Furditú. Fegyverbe' fe6sd, arany piccíélbau S vitézségben szépségeit, Fején to'las sisak ragyogjon, Szellők lengessék fürtjeit. Méoje a fnjét rjzzi büszkén És a kantárt habbal bevonja, Hogy megcsodálja őt az észak S úrnőjének válasz

sza nyomba' Válaszsza meg — és térdre hu'lva Koszorút hozzon és jogart S ó kérelmétől ellágju'va Hallgatna önszívére csak : Bilincseit bátran megoldaná, Melyeket őskor alkota . . . Szabaddi tenné szolgáit mind S mind lenne *z ő magzata. Tró ja a skindiuáv-, kamcsatki És bz Arany-hegyormokon : Tajmurtól a Kulianszk vidékig Negyvenkét oszlopon vagyon S inint nyolez fénylő tükör, uiy állnak Körötte a nagy tengerek, Fél ég csillagi beragyogják, Körö te bibor-fény rez-*g. Magas fensége nigyságában. Csodálatos térnek helyén, A hol a najy Isten sugárzik : Képeden ót hadd nézzem én. És trónjáról leszállva, nyújtsa Szent törvények sorozatát, Hogy hallja Leonök a mindenség Isten s a természet szavát. Figyelmezz, hogy miként beszélne 0 számtalan népeihez: >Én üdvötök' keresni jöttem S megleltem azt ti bennetek I Hallgassatok egymás szavára S dicsőn alattam éljetek; Ob boldogok legyetek mindig, Minő csak egy ember lehet I Szabid gondolkozás tiétek S adom az ön-beciérzetet; Alattvalók, nem szolgák vagytokI Lábaimhoz ti fejetek' kivételen kivül még egy pár száz olyan birtokos, akinek van is mit, van is miből kiállítani. A basi-bozuk azonban nem egy könnyen indul meg. A nemzeti kiállítás rendezésének vezér motívuma gyanáut fogadtatott el, hogy az ország minden része lehetőleg akként legyen képviselve, ahogy közgazdasági életébe jellegzetes Árva vármegyétől nem mezőgazdasági terményeket várnak, hanem házi ipart. Szabolcsvármegyétől nem bányatermékeket, hanem állattenyésztése, mezőgazdasága prototípusait reméltek a hiszékeny kiállítási rendezők kapni. A basi-bozuk azohban, mielőtt a próféta vész zászlója kitétetnek a serail ormára, semmiféle intő szózatra nem hagyja abba a porszemek nézését. Agár, czigány, paripája van elég, még pedig a javáoól. Búzája hires, bora különös. A nemzeti kiállításon azonban nem lesz látható sem agár, sem buza Szabolcsvármegyéból. — — a. Két felhívás. Szabolcsvármegye főispánja, mint a mílléniumi kiállítás helyi bizottságának elnöke a következő két felhívást küldötte be hozzánk: I. Felhívás Magyarország állattenyésztőihez az 1896. évben Budapesten rendezendő időleges élő-állatkiállitásoliban való részvételre. Az 1896 iki ezredéves országos nemzeti kiállításnak czélja az lévén, hogy hazánk közgazdaságának hü képét bemutassuk, természetszerűleg állattenyésztésünknek, mint mezőgazdaságunk egy igen fonios ágának ezen kiállításban előkelő szerepet kell játszania. Ez okból az ezredéves kiállítás tartama alatt, minden egyes állattenyésztési ág bemutatása terveztetik és ezek a kiállítások a következő sorrendben fognak megtartatni: 1. Első ló-kiállítás (Használati lovak) május 5—13 ig. 2. Hizott szarvasmarha esjuhok kiállítása május 15—21 ig. 3. Teuyészjuhok kiállítása május 24—31 ig. 4. Baromíiés eb kiállítás junius 6—11 ig. 5. Élő méhek kiállítása augusztus 20—31-ig 6. Teuyészsertések kiállítása szeptember 1—8-ig. 7. Hizott sertések kiállítása szeptember 1 — 8 ig. 8. Teuyészszarvasmarha-és bivaly kiállítás szeptember 14—22-ig. 9. Másodi.c 1* kiállítás (tenyészlovak) október 5—12 ig. Hazánk még ma is földmivelő állam lóvén, kétség telen, hogy közgazdaságunk legfontosabb ágát mezőgazdaságunk képezi. Ha mezőgazdaságunk szilárd alapokon nyugszik, az, iparunknak erőteljes fejlődését mozdítja elő, az észszerűen űzött mezőgazdaság és a megizmosodott ipar pedig egészséges, a haza határain messze túlterjedő, a nemzetet vagyonossá tevő kereskedelmet teremt. Minthogy tehát iparunk és kereskedelmünk fellendülése, mezőgazdaságunk fejlődésétől van feltételezve; minthogy továbbá mezőgazdaságunk felvirágzásának jelentékeny tényezőjét az állattenyésztés képezi: ez utóbbi tényező a legnagyobb figyelemre érdemes. Állattenyésztésünk hű képének bemutatására, a fennebb részletezett állatkiállitási programm bő alkalmat nyújt. Ezen programm azonban csak üres keret, melynek díszes betöltésére magyar gazdáink és állattenyésztőink vannak hivatva. Tenyésztőink hazafiságába vetett hitünk ós bizalmunk vezet tehát akkor, midőn azokat felkérjük, hogy Nem ütitek. Adok ti nektek Jogot: bajotok elém tenni, Törvényeimet tanulni, tudni S hibáikat is észrevenni. Adok jogot gyűlésbe jönni Olt aranyat, hogy gyűjtsetek S követeket menesztve hozzám : Mindig ne is dicsérjetek. Adok jogot, nem részre hajlót Törvénykezésbe, hogy tsgot Ti küldjetek s önhatalommal Gyakoro játok a jogot. A költőnek nem tiltom azt meg, Ha hízelgőn, léhán zeneg S az uj, csodatevő kaldoknak, lla idéznek majd lelkeket. Én mindenben, mi csak nem káros : Közönyös lenni szeretek, Felsé gesen s nyugodtan akkor Árasztom a jó tetteket !< Így szólna ö szemében égve Le ki nagysága fényesen . . . Szférákra oszlanék a kháosz, Ha ó kezével intene. A napok mind utjokba térve Köröttók ezer csillag volna, Kelnének városok porból, Országok és világ támadna . . . Fessd le nekem az uj világot Nyári napjának reggelében, Egi tűztől az aranyban égve A porból mint fakad az épen. Vizek tükrében nézve egymást: Torony, födél, halom liget . . . Most mindeo uj érzésre serken, Mozdulnak most az emberek. Fessd le a sok ragyogó szentélyt És angyalok zengő karát, Holott az illatos tömjén füst, Mint egy felhő voaulna át; Hogy a czárnő megilletődvén. Tekintsen az egekbe fel És csillogó könyének árja Fénylő harmatként lepje el. Folytatása az I. mellékleten.