Nyírvidék, 1895 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1895-04-07 / 14. szám

I. Melléklet a „Itfyirvidék" 1895. 14-ik számához. egyik akadálya az, hogy tenyésztőink egymás tenyészanyagát Dem ismervén, sokszor nem tudjik, hova fordulj inak jó anyag beszerzése végett. Ili tehát tenyésztőink ezen kiállításon az országban igen jelentékeny számban feltalálható jó tenyészauyag forrásait meg fogják ismerni, jövőben, az'igényeiknek és tenyészirányukuak megfelelő anyag beszerzése tekintetében nem lesznek a külföldre utalva. A jubkiállitás, ha azon számos állat lesz kiállítva, a juhtenyésztőknek hazai anyagunk megismerésére fog alkalmat nyújtani és azok fontos tanulságot fognak meríteni arra nézve, hogy a keresettebb gyapjú előállítására és az ujabb időben mindinkább térfoglaló hui és tej-terme'és elérésére milyen idegen ftjta állatokat alkalmazzanak. Dj nemcsak a kiállításnak ezen oldala fontos szarvasmarha- és juhtenyesztőinkre, hanem fontos reájuk nézve a/.on haszon is, melyet ügy hizott állatjuknak, mint egyébb teuyésztermékeíknek a kiállításon meejelenendő iogyasztók és közvetítői előtt való bemutatása által elérhetnek. A sertéstenyésztes, mely hazánkban nagy virágzásnak örvend, bizonyára ujabb hasznot meirend ezen kiállításból, mert ez alkalommal, a külföldről megjelenendS tenyésztők, kereskedők- és kormányképviselőknek alkalmuk lesz meggyőződést szerezniük arról, hogy sertéstenyésztésünk is, a kormáuy külöuös gondozásában részesül, és h igy állategészségügyi rendészetünk szigoiu kezelése kellő biztosítékot nyújt sertéskivitelünk tekintetében. A baromfi kiállítás, ha nagy számú és jömiuő-'égü állatok által biztosítva lesz, hivatva van baromtitenyésztésüukuek jelentékeny lendületet szerezni. Mert habár e téren eddig is na^y haladást tudunk felmu atni és vagyon mérlegünk ezen tenyésztési ág termékeinek kivitele által évenként mintegy 22 millió firinttal szaporodik, ezen kivitelünk igen könnyen nagy mérvben fokozható, a mennyiben a baromfitenyésztés csekély befektetéssel és kevés fáradsággal különösei, a kis tenyésztő által is jelentékeny, hasznot hozó módon ű'hető. M'hészeti kiállításunk bizonyára szintén sok hasznot és tanú'ságot fog nyújtani azoknak, kik mezőgazdaságunk ezen fontos háziipar iránt érdeklődnek és alkalmat fog nyújtani a méhészet kedvelőinek arra, hogy az e téren haszuosoLnak bizoyult ujabb honi találmányokat és eljárásokat megismerhessék; a mi annyival inkább kívánatos, mintbogy ezen, hazánkba) eddig nem eléggé méllányolt állattenyésztési ág a legszegényebb földmives gazdák körében is hivatva volna az anyagi jólétet — igen csekély befektetések alapján — emelni. Az ebkiáltás alkalmat fog nyújtani a különböző fényűzési, vadász- és házőrző ebek kedvelőinek és tenyésztőnek biztos vér beszerzésére. Midőn az előadottakban általános képét kívántuk nyújtani az 1896 évi állatkiállitások czéljáuak és feladatának, azon hazafias felhívást intézzük már most összes állattenyésztőinkhez és állattartó közönségünkhöz, hogy a vázolt kiállítások czéljának megfilelö jöminőségü állataikat minél nagyobb számban jelentessék be. A minden egyes állatkiállitásra külön szerkesztett bejelentő ívek, valamint a részletes kiállítási programmok a földmivelésügyi m. kir. ministerium 1896 iki kiállítási irodájában (i f. év augusztus l -ig Budapest V. ker. Zoltán-utcza 11. sz., azontúl pedig a kiállítás területén,) az országos gazdasági egyesület titkári hivatalánál (Buda pest-Köztelek), (i lókiállitásokra vonatkozólag) a magyar lovar egylet titkárságánál (Budapest, Nemzeti Casiuó), továbbá minden vármegye mezőgazdasági helyi bizott ságáuál és a lovakat illetőleg még minden vármegye lótenyésztési bizottsági elnökéuél is díjmentesen kaphatók lesznek. A kitöltött bejelentési ivek a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1896 iki kiállítási irodájához czimezve portómentesen postára adhatók. — A bejelentő iveknek posta utján portómentesen leendő beküldhetése czóljából szükséges, hogy a bejelentő ivekeket tartalmazó boritékon ezen záradék alkalmaztassák: „B -jelentési ivek az 1896 iki élőállat-kiállításra." .Hivatalos felszólítás folytán portómentes." Minthogy a bejelentett állatok elfogadásánál vagy visszautasításánál a bejelentés beérkezésének sorrendje is figyelembe fog vétetni, a tisztelt bejelentőket saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy a kitöltött iveket mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Kelt Budapesten, 1895. évi márczius havában. Az élőállat kiállításokat rendező bizottság nevében: Bernolák Sándor s. k., Miklós Ödön s. k., m!Qiszt. tanácsos. fűldmivjléaü. m. kir. min. a kiáll, irodi igazgatója. államtitkár, elnök. II. Tudom asara hozom azoknak, kik 1896-iki ezredéves országos kiállításon boraikat, kertészeti terményeiket, valamint tejgazdaságukat bemutatui kiváuják, hogy a borkiállítás szabályzata, — továbbá az időleges kertészeti kiállítások általános és részleges programmja, — valamint az időleges tejgazdasági kiállítás részleges programmja és szabályzatai legközelebb már kiadattak s ezek hivatalos helyiségemben a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Nyíregyházán, 1895. április 2-áu. Kállay András, főispán, mint az orsz. kiállítás helyi bízottá, elnöke. Az ezer éves magyar nemzet. Irta Vaszary Kolos bíboros herczegprimás.*) A történetírás czélja: feltámasztani a multat halottaiból, épülésü ikre, okulásunkra. Ezért a történet ismerete életbe vágó fontos dolog, mert jól mondja egyik jeles irónk, hogy: a „történelem uem lehet egyedül a nemzeti lelkesedésnek és emelkedésnek, a tett és erőmeritésuek valódi kutforása*. Ki ne emlékeznék tar homlokkal, ősz fürtökkel is kegyeletesen azon estékre, midőn áhítattal csüngtünk édes anyánk beszédes ajkán, hallgatva a régi magyar hősök vitéz tetteit? Ki ne emlékeznék élénk hálával azon lelkes férfiakra, kik elragadó vonásokkal rajzolták elénk hazai történetünk nagy alakjait? Valamint hogy felbü'dutam magam is mindig kedves tanítványaim meleg érdeklődésétől, melylyel magyar történeti előadásaimat hallgatták. És most, midőn nemzetem, hazám ezer éves történelméhez bevezetésül e sorokat írom, bár vérem gyorsan lüktet, szivem hangosan dobog, tollam mégis igen gyenge leirni azon erÖ3 érzelmeket, melyek egész valómat eltöltik. * * * Ezer éve, hogy Árpád e hazát elfoglalta. Nagy idő egy nemzet életében is ! Világrészünkben melyik az a nemzet, bármily müveit, bármily hatalmas volt legyen is, mely a mienkhez hasonló ezer éves múlttal bir? ! Hellas. A műveltség hazája, nem ólt ezer évig. *) Vaszary Kolos herczegprimás e gyönyörű czikke lesz bevezetése »A Magyar Nemzet Története* czimü milleniumi nagy történelmű müne*. Melynek elsó teljes kötete az Athenaeum ki adásában e hó 27-én fog megjelenni. a kiállításban minél tömegesebben vegyenek részt és minél több és szebb állatott jelentsenek be, hogy ez által az ezredéves kiállításnak ezen vouzó része minél fényesebb sikert arathasson. Hizafias kötelességük telje-itése annál könnyebb, mert az tenyésztőinknek az áliatkiallitásokon nemcsak erkölcd eli-merésre, azaz a kiállításokon való kitünte tésre nyújt alkalmat, hanem a kiállításokon való tömeges részvéte) e tenyésztés termékeinek előuyösebb értékesítését mozdítván elő, ugy hazánk összes tenyésztésének, mint az egyes kiállítóknak is atyagi hasznot biztosit. Hazai állattenyésztésünk az utóbbi időben rendkívüli haladást tett, mutassuk be tehát ezen haladást ugy saját honfitársainknak, mint a kü földnek ós javítsuk ez által állattenyésztésünk te.mékei kedvező értékesítésé nek konjunktúráit. Lótenyésztésünk valamennyi tenyésztési ág között a legnagyobb virágzásnak örvend hazánkban. Hidseregünk lószükséglete bő fedezetet lel magában az országban, sőt számos külföldi hadsereg részére is hazánk nyuj'ja a legjelentékenyebb források egyikét, és ha a kiállításokon ujabban és bővebben is bemu tathitjuk a külfölnek, hogy hol és miiy árakon szerez heti be nálunk a katonai czélokra alkalmas lovikat, e nemű lókivitelünket még igen jeleutékenyen fokozhatjuk. Közép és kisebb termetű, jóvérű, sebes, hámos és hátas lovaink kivitelét nagy mérvben szaporíthatják egy sikeres lókiállitáson szerzett uj kereskedelmi ösz szeköttetések. Fenyes példát nyújt erre az 1885. évi országos kiállítás alkalmával rendezett lókiállitásunk sikere, mely azt eredményezte, hogy a következő években lókivitelünk jelentékenyen emelkedett. Hi tehát az 1896 iki két lókiállitáson nemcsak népies lótenyésztésünk méltó képviseltetéséről gondos kódunk, hanem a nagyobb és kisebb ménesek tulajdonosai is, állami lótenyészintézeteinkkel karöltve, azon lesznek, hogy országos lótenyésztésünk színét javát bemutassák, ugy bizton várható, hogy magasabb értékű, nemesebb vérű, fényűzési czélokra szolgáló lovaink jobb értékesítésének ós nagyobb kivitelének ujabb forrásai fognak megnyílni. Fölötte kívánatos tehát, hogy j >bb vérű méneseinkből ós nagyobb tenyésztőink által, kocsiban, hámban, illetőleg igában vagy nyereg alatt, jól betanított, minél nagyobb számú ló mutattassák be, mert ezek bemutatható képességűk által legtöbb vevőt szerezhetnek hazánknak, mely éppen a vér és képesség tekintetében hódithat barátokat a kontinensen. De eltekintve a külföldi kivitelnek ezen kiállitá sok folytán várható ujabb leudületétől, nem kevésbé fontos az is, hogy belföldi fogyasztóink, valamint lótenyésztőink maguk is ismerjék meg egymás tenyésztését, hogy ez uton tudomást szerezzenek arról, hogy az ország mely vidékén és mely tenyésztőjénél találhatjuk meg az általuk szükségelt anyagot. Hazánk szarvasmarhatenyésztése, a hűi és tej'ermelésnek jövedelmezőbb voltánál fogva, már ezen térre kezd lépni, edzett és igavonásra páratlan magyar fijta szarvasmarháink tenyészkerületét mindinkább szűkebb körre szorítván. Hi ezen megkezdett irány nagyobb tért hódit, ugy mezőgazdaságunk igavonó erejének legnagyobb részt lótenyésztésünk lesz hivatva szolgáltatni. Igy jelentékeny feladata lesz a jövőben országos lótenyésztésünk neki kellő számú és minőségű igáslovat ellőállitaui. Az egyes kiválóbb lótenyésztési vidékek népies lótenyésztésnek egységes és jelentékenyebb bemutatására az illető vármegyék lótenyésztési, bizottságai legközelebb fel fognak hivatni ós ez irányban külön kedvezmények fognak nyuj'atui. Szarvasmarha-teuyósztésünk elég jelentékeny és meglehetősen előre halad )tt. További gyors fejlődéséaek Hogy mint a kék ég éteréből Jön napsugár a földre le: bzilljon reá igy az egekről A világfentartó kegye S képében f jldi boldogságnak Hintse elé virájait S egjütt reá a drága lét is Áraszszi arany-napjait. Hogy lássam én a kürtbe fuvó Pasztoro'i nyáj it a mezón S körül zsongó méhek raját is Virágos hárjak ligetén. Zien^e kalászok hullámzását A szellők átlengő nyomán És köszörült brillánt halmok öjilését a hajók után. HudJ halljam éu a p .lyatéren A dördülő villámokat, Hadd lássam a viharral járó Iv feszítő lovasokat, Kik a nyilat felhőkbe lőnék Másikkal általmetszve ót — Vitában a nagy mindenséget Ifjú Feliciánk előtt. Hadd lássam őt a trónon ülni Császári ékszerekben én : Korona, bárma*J és bíborban S ó egy szempillantást tevén, Földet, tengert belásson azzal Egész birodalom szerint Lehelve életet, lelket abba S a népet kormányozza mind. A muzzákat**) és pasákat Ó teljesen ihlesse meg ; Bírják az ősz-haj bölcsességét S divánban ugy ítéljenek, Mint királyok : megóva törvényt S járván igazság utait, Hordozni jogarát segítsék És a közjót őrizni itt. Mint királyok királya, ő ugy Ülné meg elóttök helyét, Törvényeit megerősitve A népek üdvösségeért. *) Bárma a régi czárok koronázási j -lvéoye. Egy gyöngyökkel és drág i-köv. kkel kirakott gallér. **) Muzza = tatárfejedelem. És mondaná : >minek a törvény, Ha a d ván nem tartja meg ? A nagy urak gonosz trkö'cse Egy nemzetet romlásba ejti* Mátlié Miklós. A „kállai kettős." Válasz Szafhmáry F. urnák a „kállai kettős" czimü czikkhez fűzött észrevételeire. Tisztelt Uram! Uraságod kegyes volt e lapok 10—11. számaiban ,kállai kettős" czim alatt megjelent tárczaczikket figyelmére méltatni s ahoz egy pár észrevételt fűzni. Nem csudálkozom felette, sőt egész természetesnek tartom, hogy megyei levéltárunk kiérdemült őrének figyelmét miuden olyan históriai mozzanat meg ragadja, mi vármegyénknek, esetleg annak egyik másik helységének múltját bármi tekintetben is érinti. Nincsen is szándékom vitatkozni, sőt köszönettel veszem Uraságod figyelmét, melyben csekély dolgozatomat részesíteni kegyes volt s óhajtom, hogy minél többen szóljanak e tárgyhoz, a kiknek idevonatkozólag egy és más részletről tudomásuk van; mindazonáltal is megenged, ha az „Észrevétel" hez én a magam részéről is némi észrevételt c-satolandok az alábbiakban. Egyik észrevételem mindenek felett az, hogy én nem a Klllóban létezett várakról, mint ilyenekről, hanem Kállőnak egyik specziálitásáról, a .kállai kettős" ról irtam, vagy helyesebben szólva: csak összeírtam azokat az adatokat, miket a specziálitásnak tulajdonképeni örökösétől: a néptől hallottam, hogy alapit nyújtsak ez által a hivatottaknak a további szakszerű ku'atásra. — Eb'oen a keretben emlékeztem meg csak ugy ,per tangeutem" a „kállai várról", t. i. mint szintén kállói specziálitásról, mely elnevezés a „kállói hóhír", a .kállói egyes" és „kállai kettős" kifejezésekkel együtt még ma is él a nép lelkében, emlékezetében, és szálló ige gyanánt száll szájról szájra, nemzedékről-nemzedékre. Ebben az értelemben padig — t. i. a nép hitében cs közbeszédében, mint kállói specialitás csakugyan nem három, h.nem két „kállói vár" létezik: egyik a régi Rákóczi féle u. n. .végvár", mely mint ilyen 1574 tol 1711 ig szerepelt, másik a ma is fennálló impozáns vármegyeház epülete, mely monumentális alkotásánál, vastag falainál s várszerű négyszög alkatánál fogva népszerűen ma is várnak hivatik. Szívesen elismerem és érdeklődéssel olvastam azokat az adatokat, miket Urasságod az u. n. ,Kis-Vár" törtéuetére vonatkozólag a „Észrevétel" ben felsorol; elhiszem, sőt tudom, hogy Szabolcsmegyének 1729 ig nem volt saját háza, hanem most itt, majd amott tartattak a megyei gyűlések s hogy az u n. .Kis-Vár* csak 1757 ben épült fel „ex ruinis carceribus Kis Várdaiensis" a mai rom. kath. temp'ommal átellenes telken; hanem azt meg Uraságod lesz szíves nekem elhinni, hogy erről az u. n. „Kis-Várról" a néphit semmit sem tud, azt, mint kállói speciálitást nem emlegeti s igy e specziálitások között nem is volt felsorolható. A mi pedig a vármegyeház építésének idejét illeti, melyről én azt írtam, hogy 1740 tői veszi eredetét, ezt az adatot én egy Uraságod által is bizonyosan ismert monográfiából: „A nagy kállói ref egyház története* czimü széles forrás-tanulmánynyal és alapos kutatás után irt műből merítettem. E műnek tárgyunkra vonatkozó része igy hangzik : .. . .Építeni kezdte a vármegye (t. i. a szóban forgó megyeházat) 1740 ben s majdnem husz évi munka után lett a monumentális épület 1769 ben befejezve." (1. 6 1.) Ezt az adatot igazolja maga a kolosszális épület, melynek főhomlokzatán a Szabolcsmegye kőből faragott czimere alatt elfutó, u"yanc->ak kőszalagon még most is olvasható ez a mondat: .Publico aedifxcavimus* .MDCCLXIX." — Tehát 1769 ben monditik róla, hogy „aedificavimus" azaz „ép«• tettük", mit bizony alig írtak volna oda, mint megtörtént, bevégzett dolgot, ha 1769 ben még c^ak a telek vásárlását végezték volna, mint ezt az .Észrevétel* mondja. Mindez azonban nem zárja ki, hogy egyes részek, pl. börtönök, díszítések, benső berendezés stb. csak a főépület elkészülte után 3 évvel, tehát 1772 ben lettek Aprilin Julius olasz építész által befejezve. Bir mint legyen is, én örömmel vettem az .Észrevételt," mint vármegyénk multj i iránti érdeklődést. Farkas Lajos.