Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

\ Melléklet a „Itfyírvidék" 1894. 8-ik számához. mivel azok talán meggondolatlanságból, talán kicsinyeskedesból, de soua sem rosz akaratból eredett sérelmek, keserűsegek, az idővel elmúlnak, elenyésznek, de a Te uagy, leiekre nemes szived, lauttadatlau kitartásra, erós akaratra, emelkedett goudoikodasra s haladásra, előretöresvesre mutató tetteid varosunK, sót az egyes hitfelekezetek evkönyveiben s sziveink táblájára is ércznél maradaudobb betűkkel lesznek mindenha megörökítve. Fogadd el legvegül azou kijelentésünket és biztosításunkat, hogyha egykor, de meg lehstő jó soká, elkövetkezik majd az az idó, rnidóu azt fogod moudani, hogy ,nem szeretem ezeket

1' s a Királyoü törtenete Kmyveueii irojavai es az oreg Simeonnal: „elég immár az én életem, most óh Uram vedd el már az én lelkemet", ha majd azt fogod moudaui a Kóiiovei: „üóazöuom eietaldomasidat". . . . ha unjd Te is elfogsz menüi a kortársak, hű ba rátok és bajiarsak utau, — a kikkel együtt küzdöttei, együtt harczoitál, együtt szenvedtel, fogadd el erós lélekkel azou biztosításunkat, hogy a Td emieked akkor is élűi fog, mindazok szíveOeu, a KÍK tegedet ismertek, élni fog azou íntezmeuyek eietebeu, szei.emebeu, meiye ket alkottál, s elui fog a bálás utódok, a liálás polgárok emlekezeteban, a Kiket vezéreltél, tauitottál, jó példáddal serkentette!, a kikért éltél és munkálkodtál. Fogadd még egyszer 50 evi küzdelmeidért s közhasznú törekveseidert legmélyebb tiszteietüuk, hálánk, ragaszkodásunk kifejezését! Te pedig magasságos Ég, hallgasd meg es áld meg azon forró óhajtásunkat hogy adj e sokat szenvedett és hányatott édes magyar hazának sok olyan fenkölc gondolkozású, nemeden érző tevékeny, munkás, kötelességeiket példás buzgósággal ós lelkiig, meretességgel teljesítő polgárokat es hazaiakat, mint a mi mostaui ünuepelyüuk és tiszteletünk tárgya dr. Bleuer Miklós!! Teged pidig, érdemekben gazdig, közhasznú muukábau megőszült polgártársak, tartson meg a magyarok Istene, a hasának, e városnak közhasznú éi jótékonysági íntézeteinkuak, szeretett Családodnak. a te tevékeny és példás életeddel soká, igen soká!. . . Éltesse az Isten dr. Bleuer Miklós polgártársunkat igen soká! . . . E'.után Dr. Jósu András a mjgyei orvosi kar nevében intézett meleg szavakat az üuuepelthez, kegyeletes érzelmekkel emlékezvén meg azou kiváló érdemekről, melyeket az ünnepelt részint mint egykor megyei főorvos, részint mmt a megyei közkórház egyik szervezője szerzett azon időtől fogva, midőn még a közegészség ügye mostoht gyermeke volt a h itósigokaak, mind e mái napig. Mijd Nagy János ügyvéd a takarékpénztár nevében üdvözölte a jubiláust, lelkes szavakbiu ecsetelvén azon áldásos működést, mit az üinepdt, ratut a takarékpénztár vezérigazgttója, Nagykállóuak és vidékének auyagi boldogulása, a lelketleu uzsora eltiprása, a sze géuyek nyomorának enyhítése s minden uemes ügynek buzgó pártfogása által kifejtett. A reáliskola és a szegény tanulók segélyegylete nevében Schurina István reá iskolai igazgató beszélt. Klasszikus sz-*p be izedeben az adatok egész sorozatában méltáuyolta azon buzgó ténykedést és áldozatkészséget, mit a jubiláns a közművelődés érdekében is kifej tett, — ki rnint a reáliskolai „érdekeltség' egyik lelkes agitátora a 19.000 és egy néhány száz forintnyi reáliskolai alap megteremtésében tevékeny részt vett; az iskola fejlesztése alkalmával először 1800, majd ismét 900 frtot gyűjtött egymaga. Buzgó pártfogása által a reáliskolai segélyegylet alaptőkeje meghiladja a a 10 000 frtot, mely egylet fenállása óta a mult iskolai év végén 389 szjgéuy és törekvő tauuló között 8000 frtot osztatott ki. Igazgatása alatt a S'.aboicsmegyei takarók péuztár ez ideig 4000 frcuál többet áldozott közművelődési ós humánus czélokra s ma is évenként 3—400 írttal járul a reáliskola szegény tanulóinak segélyezésére, nem is említve, hogy ösztöndíjakra sajátjából is nem egyszer jelentékeny összegeket is áldozott. Tények ezek. melyek minden szóvirágnál ékesebbeu beszélnek. A kaszinó egylet szónoka Lengyel Endre gör. kath lelkész, a kaszinó-egylet ez idószerinti einöke volt. Lendületes szavakkal ecsetelte azon szellemi hasznot, mely a kaszinók működésével a társadalomra hárul. A nagykállói kaszinó is hálás érzelmekkel viseltetik az ünnepelt iránt, ki éveken át volt tevékeny és buzgó elnöke s mmt ilyen ugy az egyesület, mint annak könyvtára körül magának feledhetlen érdemeket szerzett. Végül még Bjrdi Mihály reáliskolai tanuló köszönte meg az ünnepeltnek a szegény tanulókkal szemben gyakorolt jótékonyságát, mely után Nagy János reudezóbizottsági elnök zárbeszéde s a tanuló ifjúság éneke köve'.kezett. Az egyes szónokok szavaira az ünnepelt különkülön válaszolt. Kiválóan érdekes és emlékezetes volt e tekintetben az a válasz, mely dr. Jósához, mint a megyei régészeti muzeum őréhez intéztetett. A nagykáiioi reáliskola szervezé.e alkalmából ugyanis a kegyes czélra adakozók közt nagy hazánk fia, Kossuth Lajos is öt darab husz frankos aranyat küldött a tervbevett intézet letesitésére. Természetes, hogy a „szent öreg* keze által érintett pénzdarabok mindenikének értéke óriásilag felemelkedett a küldőjük iránti hazafias kegyelet állal. Igy történt, hogy midőn ez ereklye gyanánt szolgáló pénzek árverésre bocsáttattak, etekből a sióban forgó czélra egy tettemes összeg nőtte ki magát. Egy ily pénzdarab volt az, melyet az ünnepelt a jubileum alkalmából s egyszersmiud örök időkre való kegyeletes megórizés végett dr. Jósának, minta megyei múzeum őrének letéteméuyezés végett átadott. Az érdekes emléktárgy, melynek becsét a jubiláns iránti tisztelet is kétségkívül növelni fogja, bizouyosan egyik, kegyeletesen őrzött kincse leend vármegyénk muzeumának. A jubileum ez ünuepélyes aktusait a nagyvendéglő termeiben lefolyt gazdag terítékű s népes társas ebéd követte. Az izletes eledelek és italok a kedélyekre is felvilanyozólag hatottak. Az alkalom ünnepélyességének hatása alatt meguyilatkoztak a szivek, megeredt az ajkak szólása s folyt szakadatlan rendben esteli 7 óráig. Az első felköszöntőt Görömbei Péter mondotta, ki, valamint dr. Jósa András és Nagy János az ünnepeltért emelték poharaikat. Majd az üdvözlő táviratok olvastattak fel, melyek vármegyéuk fő - és alispánja s más előkelőségek által küldettek. Pohárköszöntőt mondottak még ezeken kívül: Lengyel Endre Nagy Jánosra, Baruch Mór az üun

Qpély rendezőségére, Gőrömbdi Péter a nyíregyháziakra, ugyanő Zoltán István főszolgabíróra s a városi elöljáróságra, Dr. Kállai Rudolf Görömbei Péterre, Dr. Trajtler Soma Dr. Jósa Andrásra, Dr. Bleuer Miklós Surina István reáliskolai igazgatóra s a tanárokra, Dudinszki Emil az egyetértésre^ Ursziny Károly az ünnepeltre, mint családapára stb. Az ünnepély utolsó részletét estve 7 órakor tartott szerenád képezte, melyet Gispár Gyula tanitó vezetése mellett a polgári dalárda rendezett a jubiláns tiszteletére. Igy ért véget az egyszerűségben is szép és felemelő ünnepély. Ötven év munkája bizonyára megérdemelte azt. S mi szívesen raktuk le az elismerés koszorúit az ünnepelt lábaihoz, tudván, hogy nemzet, nép vagy társadalom, mely saját nagy embereit ünnepelni szokta, nem csak az ünnepeltet tiszteli meg, de ön magát is. F. L. A teriiiénycsamok közgyűlése. A nyíregyházai terménycsarnok ez évi kórgyűlését e hó 7-dikén tartotta meg, s ez alkalommal dr. Flegmám* Jenő, ügyvéd, titkár a következő jelentést terjesztette a közgyűlés elé: Tekintetes közgyűlés! Az 1893. év alakulatai azon tapasztalatra hoiták a viszonyok gondos szemlélőjét, miként minden szúk szempontból kiinduló kereskedelmi combinátió jogosultsággal nem bir. Ma már az egész müveit világ, mely orvosa szereztél magadnak érdemeket, szereztél migad nak babérokat az egészségügy teréu akkor, a mikor ez az Ugy a batóiágok előtt még egészen mostoha gyer mek volt, mikor annak szolgálata annyi akadályokba ütközött?! Felidézzem e azon nemes lelkesedésből s a közművelődés iránt való szeretetből folyó ténykedésedet, melyet mint az itteni reáliskolát megteremtő ,érdekeltség" egyik buzgó tagja évtizedek elótt kifejtettél ? Fel ujitsam-e lelkednek azt az örömérzését, melyet a reáliskola megnyitásáu 1870. október 3-án érezhettél ? Vázoljam-e azt a fokozott benső örömet és megnyugvást, mely egész valódat áthatotta ezeu iskola fejlesztésénél s még inkább az első érettségi vizsga örökre emlékezetes 1882. évi juuius 8-án megtartott ünnepélyénél?! .. Említsem e annak a ténykedésednek hord erejét, melyet a- reáliskolai segélyző egyesület megalakítása' körül annyi nemes lelkesedéssel s önfeláldozó fáradozással kifejtettél? Vagy rámutassak a kezdeményezésre, melyből lelkiismeretes munkával és áldozattal szintén kivetted részedet a megyei kórház alapításának a küzdelmeiben, melyet néhányad magaddal eiótb miut inagáu-kórházat hoztatok létre, s a mely ma már aunyi nyomorultnak nyújt ápolást és gondos kezelést? Avagy a uagy tőké vei rendelkező s általad évtizedek óta oly töprengő gonddal ós lelkiismeretességgel vezetett szabolcsinegyei takarékpénztárra fordítsam ezen ünnepélyes felemelő pillanatban figyelmedet és tisztelőid figyelmét? Vagy eszedbe juttassam azou törődéseket, aggodalmakat, fáradalmakat és reményeket,, melyeket a Nyíregyháza—mátészalkai helyi érdekű vasút létesítése érdekébeu kifejtettél? Idézhetnék, elmondhatnék még eu tisztelt polgártársunk sok oly dolgot, melyből az ifjabb uemzedek 8 bárki is indokolva láthatná, hogy e város életébe, hogy e város polgárai előtt örök hálára és tiszteletre tetted migadit méltóvá; de az idő rövidsége és az a körülmény, hogy az utáuam következő szónokok, a külön kü'.öu munkakör szerint, a melyben forgolódtál, nálamnál illetékesebbeu s méltóbban is fogják érdemeidet méltatni, iuteuek e városunk s annak polgársága nevében hozzád iutézett meleg kebelből fakadó szavak befejezésére! Engedd meg azonban ünnepelt polgártársunk te is, eugedje meg a mélyen tisztelt ünneplő közönség is, hogy egy pár vonással rámutassak egy két igazi, nemesen érző szivedből fakadt felemelő cselekedetre. Engedd meg, hogy rámutassak azon eljárásodra, midőn 1878 ban fiaink s véreink, polgártársaink parancsszóra elmen tek a harczmezőre és ott ontották verőket, sokan ott is találták sirjokat az idegen földön, akkor te az itthon kereső és támasz nélkül maradt özvegyek és árvák öin lő könnyeit áldásra, jó'ékonyságra mindig nyitvalevő ke zeiddel törölgetted, szárazgattad; az özvegyeket és ár vákat adományaiddal kenyérhez jutattad. E iged meg, hogy azon ínségesek, elesett öregek s munkaképtelen szegé nyek részéről, kiket a mult teleu adomáuyaiddal, gyüj téseiddel, vallás ós felekezetre való tekintet nélkül, az inség karjaiból kiragadtál, a legmélyebb hálát ós soha el nem euyésző tiszteletüket előtted ez ü inepélyes perez ben kifejezésre juttassam. Engedd meg, hogy rámutassak azon szegény és árvagyermekek leírhatatlan örömeire, kiket szinte felekezeti különbség nélkül adományaidból meleg ruhácskákkal, köny vec<kékkel,írószerekkel láttunk el, kikuek hilaimája ez ünnepélyes pillanatban s mindennap az egekbe száll azért, hogy a Te érző szivedet, fenkőlt lelkedet az egek ura, a mindenható Isten minél több örömmel s boldogsággal árassza el. Engedd meg végül, hogy arra kérjük szeretettel megteljesedett szivedet, fenkölt lelkedet, hogyha e hossszu 50 év alatt vázlatosan előadott küzdelmeid, törekvéseid, fáradalmaid mellett olykor sikertelenséget, háladatlanságot, keserűséget, fájdalmat kellett is érezued, tapasztalnod, mi az élettől elmaradhatatlan, ez ünuepélyes perezben kifejezett egyhangú elismerésüulr, tiszteletünk hálánk feled tesse veled mindazt, mi részüukről tégedet kellemetlenül érinthetett; felejtsd el azokat annyival is iukább, Érdemet mondtam ? . . . rosszul mondtam. . . . Hiszen a szépség egyáltalán nem is érdem! . . . Isten nek kegyadománya az, mely talán csak azért adatott a. nőnek, hogy e külső szépségeket igyekezzék lelkének szépségeivel elhomályosítani. Talán szívesen legeltetjük szemeinket az úgynevezett „márvány szépségeken", ámde megborzadunk tőlük mindannyisz ír, valahányszor kevély lelkűknek hidegségét érezzük. Én legalább — valahányszor egy ily, üíalaku hideg szoborra tekiutek, sosem tudom elfeledni Vörösmarty Mihálynak eme szavait: Fürtidben tengervészes éj, Szemekkel miut a csiilag túz, Hol annyi góg és annyi kéj, líi vagy te mirványkeblü szúz ? Birván az Istennek minden kegyét. Imádva férfiaknak általa, Szép és dicső . . . s lélekben oly telét Milyen derii t arczodnik hijnaU. Erényeidnek senki sem hiszen, Mert a mi fó, nincs meg sugári közt ; Csillag vagy tündöklő és üdvtelen Félünk, csodálunk, miut egy üstököst. Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más! Nemednek nincsen tiszteltebb neve; Gyöugéd, hol annak lenui árulás, Szívtelen, hol égned kellene. * * * Az emberi társadalom számos apró körei között van egy kicsiny kör, mely mindannyi között a legkisebb, de mindinnyinál legfoutosabb. Egy kis világ ez önmagában, mely négy fal között is bátran megfér; e kis világnak éltető napja a szeretet, szelid fényű holdja a hűség, ragyogó csillagai; a jóság, szelídség, bizalom, türelem, erény, háziasság, muukakedv, takarékosság. Talán mondauom sem kell, hogy ez a boldog kis világ: a család; egyszersmiud ez az a tér, melyen a nőre a legszebb és lefontosabb szerep várakozik. Ila valahol, úgy itt van a nő igazán helyén; itt töltheti be legjobban 'azon magasztos hivatást, melyre Isten bölcsesége által predest.inálva van; mely őt az emberi társadalomban nélkülözhetlen tényezővé teszi, egyszersmind számára minden jóknak elismerését és tiszteletét szerzi meg. E kis körben lehet igazán uagy a nő; it áraszthatja ő legjobban lelkének legfénylőbb sugarát, a szeretetet, mely miut jótékony tavaszi uap egy bűbájos virányt teremt a'nő körül, mit emberi nyelven otthonnak szoktak nevezni. A mi a tavaszi természetnek a féuyes uap, az az otthonak a nő; éltetője, melengetője, táplálója. Nő nélkül nincsen ottliou, mint nap nélkül nincseu tényékét; nő nélkül a pilóták csilláros termei is rideg fogházakká vállauak, s a nő még a szegénység szalmafedeles kunyhóit is képes boldog otthonná átvarázsolni. Mint a uyájis h>ldvilág H csillagok között, olyan a nő az otthon kisvilágában. Őrködő goudossága miudenro kiterjed, és fi^velmét. a legcsekélyebb dolog sem kerülheti el. A hol a férfi taiau mit sem vesz észre, ott a nő munkát talál szorgalmas kezeinek intézkedései által a hajlékbin csín, reud és tisztaság honosulnak meg. Finom tapintattal ismeri a titkot, hogy miként lehet a legegyszerűbb eseménynek is érdekességet, a legcsekélyebb örömnek is lít és zamatot adui. Általa melegséget szívességet és szeretet lehjl a biz, nem csuda, ht ezt a nyájas tanyát, — mint az élelem után repdeső madár kicsiny fészkét — édes vágyódással keresi f J1 az élet gondjaiban elfásult férfi, hogy le'kének üdülést s a küzdelemhez uj erőt meríthessen. És ha enuek a boldog kis világnak láthatáráu sötét fellegek kezdenek tornyosulni; ha a megpróbáltatások viharai zugnak el a családi hajlék szeutélye felett, igen sok példa meg mutatta már, hogy a gyenge nő még csodálatosabb lélekjelenléttel állotta ki az ádáz zivatart, miut az erőteljes férfi. A merev tölgyként álló férfit nem egyszer sújtotta már földre a vihír; mig a nő gyenge nádszálként hajlott meg a fájdalom súlya alatt, de meg nem tört ... Ki az? ki a megpróbáltatások nehéz idején Isten és ember ellen emelve fel kárhoztató szavát, még keserűbbé teszi a különben is keserű életet? — ez a férfi; — és az? ki vallásos megadással szenved és tür, ki kétségbeesett társát szelid mosolylyal bátoritja, midőn saját szive is vérzik a fájdalomtól: — ez a nő; ki az? ki hű társa elvesztése után önmagával is jó tehetetlen, ki fájdalmára gyógyirt keres a uagy világ szórakoztató zajában: es az özvegy férfi; — és az, ki nagy fájdalmával elzárkózik a vigasz elől, ki e nagy világon nem lát mást, mint volt társa sirhalraát, ki e sírhalmon minden tavaszszal uj virágokat pláutál ós azokat termő könnyeivel öntözi, ki emberré neveli fel az árván maradt kisdedet: ez at özvegy nő; ki az? ki fájdalma mellett is a mindennapi kenyérre gondol, ki nem tágadja meg magától rendes járandóságait, midőn gyermeke élet ós halál kösött fekszik: et az apa; és az, a ki éhen, szomjau, feledve mindent, önfeláldozással viraszt a kedves kis beteg felett, kinek lelkén éles kin nyilai át a szenvedő minden nyögésére, ki egészségét, életét adná a haldokló egyetlen órájáért: ki volna az mái, mint a szerető édes anya. * * * De nemcsak szép, hanem fontos is a nő a családban. Régen megmondotta már azt bölcs Salamon, hogy „az okos asszony épiti a házat, az esztelen pedig leroutja azt" ugyanezt mondja Jókai is, midőn szellemes „nagyböjti prédikáció" jában egy helyen igy prédikál: „a férfi kedélye éa egészsége mindig az asszonynak érdeme. Ha egy férj sokat keres, ha nagy jövedelme van, abból még nem következik, hogy meg is fog gazdagodni, mert a vagyonosodásnak fóeszközlője, a ki megtakarít: a felesseg. A vagyort nem a tűzmentes szekréuy őrzi, hanem a lüíhely . . . Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője, egy csendes vállóper. Minden nő alkhimista . . . aranyat főzhet a tűzhely mellett ... S ezt a tudományt, ezt a fontos, kimeríthetetlen tudományt csak ugy lenézik, elhanyagolják". DJ nemcsak anyagi, hanem szellemi tekintetekből igen foutos szerep vár a nőre a családban. És ezt a szerepét egy szó jelöli csak, kicsinyke szó ez, mindöszsze három betűből áll; de értelme fenséges, jelentésében a női kötelességek szent lánczolata foglaltatik egész a kopoisó lezárásáig; ujkunkra véve a szót, szivünkbe a mélyen érzett kegyelet, szemünkre a háli könycseppje tolul; — le a kalappal ifjú társaim, midőn e szót kimondjátok, hiszen ez a szó nem más, mint az anya. (Folytatjuk.)