Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

„IV Y í IÍ V I I> É H." alapján 300 lámpánál és 500.090 óránál többet nem ad­hat és még is felépiti a Siemens és Halske által ajánlott 404 lámpát 686800 égési órával és beleviszi a nyíregy­házi közönséget egy biztos kárral járó vállalatba. Azt veti G. A. ur a szememre, hogy agitálok Ganz és társai ellen/ midőn a magam meggyőződése mellett foglalok állást. Ez, nem agitatió; nem agitátok, ha nyil­vános helyen, hírlapban teszek állításokat, melyeket ki ki megczáfolhat, ha ugyan képes rá; azt hiszem az az agi­tátió és pedig egy csúnya fajta, ha a Ganz és társai mérnöke, a ki mig Siemens és Halskenál volt, itt Nyír­egyházán a mi költségünkön igen buzgón vitte ügyünket és a Ganz és társa czég ármányos eljárásait kíméletlen szavakkal ostorozta a Siemens és Halske czéghez küldött értesítéseiben, most liakkerben utazva házalja körül a 224 városi képviseleti tag nagy részét és azoknak tart a 4 fal között nem agitáló, de teljesen pártatlan, elfogu­latlan, academicus előadásokat. Tény az, hogy Ganz és társa nem agitált akkor sem, midőn Nyíregyházát külön nyomatú szatmári és kassai lapokkal, a melyekben többek között a Siemens és Halske czéget elfogulatlanul lerántotta, telepeit ugy festette, hogy azokra az, ki azt létesítette, rá sem ismer­het. Ezekre válaszolni időm és kedvem nincs, röviden csak azt jegyzem meg, hogy a szatmári telep, mely 1000 lámpára volt berendezve, jelenleg ugyanazon eredeti, régi és a város által rosz karban tartotta berendezéssel 1800 lámpát lát el árammal, és hogy a kassai ennél 3— 4-szer nagyobb építési concessiót — daczára a Ganz és Társa czég óriási erőfeszítésének — még el nem nyerte, sőt épen a döntő határozat csak ezután történik meg. Különösnek látszik még az is, hogy a Ganz és társa czég G. A. úrnak, állításai szerint a nyíregyházi telepet egyenárammal is kész berendezni. Ez előzékenységnek lát­szik, de ezen előzékenység rendes mértékére leszállítva azt jelenti, hogy a Ganz és társa czég vagy nem akarta, vagy nem tudta a helyi viszonyok kellő ösmerete mellett szakszerűen megválasztani azon rendszert, a melyet a technikai szakértelme és lelkiismerete szerint ajánlani és megválasztani kellett volna. Eltekintve attól, hogy Ganz és társa czég egyen­áramú áram berendezésekkel épen nem foglalkozik és az általa kibocsátott prospektusok sem tartalmazzák, hogy egyenáramot, ha csak épen kivételesen nem készített volna: felette különös az, — hogy tisztelet és becsület Nyíregyháza város igen tisztelt, de az electrótechnikában nem nagyon jártas közönségének — laicus emberektől várja az utasítást arra, hogy a világot meghódítani in­dult szakképzett szabadalom tulajdonos speciálista tech­nikus mily rendszert kövessen ? Hogy azután ily „önálló" technikusok, a kik készek megrendelésekre rendszereket csereberélni, a Siemens és Halske czég munkálatait bírálják felül, és az illetéktelen bírálást leleplezésnek elkereszteljék, az ellen tiltakozom, mert az enyhén szólva is vakmerőség. Tisztelettel hajlok meg a technika vívmányainak apostolai előtt, de az illető apostol legyen, a ki a jót felismerni és terjeszteni képes; ne legyen agitator a kezdeményezésben, ne legyen kufár, a ki az üzlet létesí­téséért vállalkozik olyanra, a mi a következetes technikai biró előtt helyét meg nem állja, és ne vállalkozzék olyanra, a mely; nem technikai szakszerű meggyőző­désének folyománya. Minthogy teljes és tökéletes szakszerű tudomásával birok annak, hogy Nyíregyházán, eltekintve az élet- és tűzveszélytől, csupán gazdasági és üzemkezelési tekinte­teket véve szem' előtt, más áram rendszert, mint épen a három vezetékes egyenáram rendszert, a mely 3000 méter távolságon belül sokkal előnyösebb és olcsóbb, mint a magas feszültségű áram — félre tevén ama bi­zonyos gent, hogy. magamnak toborzok híveket, Nyíregy­háza városának és közönségének igen is a lelkére kötöm, hogy tetszése szerint megválasztandó szakértőktől okvet­lenül szerezzen magának tájékoztatást arra nézve, mi óriási többletkezelési és előállítási költséget szór el, ha nem az egyenáramra rendezi be telepét. A különben igen gazdaságos vállalat életképességét teljesen tönkre teszi, sőt még beszerez magának egy örökös terhet és drága nyűgöt, állandó jótétemény helyett. És végre, ha már érdemekről is kell beszélni, hát legyen: a Ganz és társa czégnek az az érdeme eddig Nyíregyházán a közvilágítást illetőleg, hogy tisztán bel­földi czégnek mondja magát, világot hódítani innét indult ki és portékáját idehaza drágán méri; az én czégemnek csak egy szerény érdeme van Nyíregyházán, egy igen jelentéktelen; csupán az, hogy Ganz és társával együtt pályázva, annyi világosságot kiván nyújtani a városnak 5000 forintért, a mennyit az 6866 forintért kínál, vagyis a szerződéses 50 év alatt 100,000 forinttal nyújt többet, mint a sokat beczézett hazai kedvencz. Voltam tehát G. A. czikkíró szerint agitator érte­lemben technikus, de a városnak hangzatos frázisok mel­lett tul nyerészkedő ajánlatot még sem tettem, és még annak határozott kívánságára sem volnék hajlandó — jobb meggyőződésem ellenére, csakhogy építési szabadal­mat nyerhessek — rendszert változtatni, i P. J. , A felső tiszavidéki gazd. egyesület. Országszerte megindult a mozgalom a mezőgazda­sági miseriák megszüntetése ellen. Az eszme, melynek már egy évtizeddel ezelőtt uralkodónak kelett volna lenni hazánk közgazdasági politikájának intézésében, annyi tű­rés, annyi hallgatás után végre jogos helyet követel ma­gának a többi, többé-kevésbé uralkodó eszmék sorában. A mily lassan mozdult meg csendes tűrő nyugal­mából, mint a vihar előtt nyomasztó szélcsend, oly méltóságos nyugodtsággal, de biztosan kezd most. a meg­érett sérelmek terhes felhő csoportjával közeledni. S bár még az esetleg keletkezhető viharos kitörésnek legkisebb szellőcskéje sem jelentkezett, még is a közgazdaságnak amaz ágai, melyek az eddigi verőfényes állapotokban nyugodtan élvezték a cartelek s egyéb protegáló intéz­kedések dus erdejének csendes árnyékát, bár nem ismerik még a jelentkező mozgalom teljes liorderejét, lázas siet­séggel igyekeznek menhelyet keresni a közvélemény biztos fedele alatt. Malmok, ipartestületek, biztosító társulatok, pénz­intézetek s egyéb protektiót élvezi emporiumok, kik ez­ideig a dus osztalékok pazarul teritett asztala mellett jajgattak azért, hogy az ősanya kincseiből verejték nél­kül még többet nem tudnak lefoglalni telhetetlen éhük csilapitására, füzetek, röpiratok, nyílt levelek stb. alakjá­ban igyekeznek meggyőzni a szorongattatásokban csen­desen zúgolódni kezdő gazdákat arról, hogy a jelenlegi állapotok az egyedül jók, az egyedül üdvösek. A megindult mozgalom elérkezett megyénkbe is. A gazdasági egyesület, mely ez ideig tagjaival együtt élvezte a boldogok álmát, s csak mintegy félálomban vett tudomást a körülte történő dolgokról, lázas tevékenység­gel igyekszik felverni a gazdaközönséget tétlen helyzetéből. Az eddigi „dolce far niente" helyett tervszerüleg indul a munka megkezdésére, minek tanúbizonyságát adja a f. é. november hó 7-én tartott, közgyűlésen el­hangzott következő titkári jelentés: Tisztelt közgyűlés! A gazdasági egyesületnek czéljit képezi, a mező­gazdasági érdekeket képviselni. Hogy eddig az ország gazdasági egyesületei ezen hivatásukat miként töltötték be, s czéljukat mennyire érték el, annak igazán szánalmas bizonyítékát semmi sem adja inkább, mint földmivelési kormányunk azon tervezete, hogy a gazdasági egyesületektől eltekintve, a mezőgazda­sági érdek képviseletére külön mezőgazdasági bizottsá­gokat szándékozik létesíteni. Ha a gazdasági egyesületek hivatásuknak megfelelő működést tudtak volna kifejteni, nem kellett volna a kormánynak egy intézményről gondoskodnia, mely intéz­mény életbeléptetése a gazdasági egyesületek létét esetleg teljesen illusorisá teszi. Ha kutatom e szégyenletes állapot okát, meggyő­ződésemmé válik azon gyanú, hogy a gazdasági egyesü­let azért nem volt képes megfelelni hivatásának, mert tagjainak érzéketlen lethargiája miatt nem lehetett azzá, amivé lennie kellett volna, hanem saját belső küzködései között azzá lett, amire ez egyesület egy tagja azon meg­jegyzést tette, hogy a gazdasági egyesületek még ez ideig csak tápintézetek voltak. A gazdasági egyesületnek ugyanis azon fórummá kellett volna eddig már lennie, mely felemeli szavát mindenkor, midőn a mezőgazdák érdekeit sértő kérdések merülnek fel érdekkörünkben, s tagjain ik összetartó er­kölcsi és számerejével lép fel ellenük, ennek ellenében a gazdasági egyesület egy piscus inaseulussá lett, mely tagjaival együtt álmodik egy szebb jövőről s azon mil­liókról, melyeket a mezőgazdák már egy évtized óta el­veszítettek. De végre, hála a szorongattatás napjainak, elkez­dődött a mezőgazdasági ébredés ideje s most csak azon kell törekednünk, hogy megindítandó mozgalmunk végére könnyekkel ne kelljen odaírni „Parturiunt montes, nas­<{itur ridiculus mus." Hogy azt elkerülhessük, főtörekvésünknek kell lenni, hogy az elnöki jelentésben emiitett szoros összetartás és kapcsolat a mezőgazdák között összehozha'ó legyen, s ezen összetartás a gazdasági egyesületben s ezáltal hozza meg áldásos eredményeit. E végből azonban szükséges, hogy a gazdasági egyesület és annak tagjai között a folytonos érintkezés és bizalom létrejöjjön. Kell, hogy az egyesület tagjai az egyvsületett egy oly fórumnak tekintsék, hol mindennapi küzdelmeik között segélyt, bajaikra orvoslást kereshetnek és találhatnak is. Ehez azonban két dolog szükséges; egyik az, hogy a mezőgazdák eddigi tétlenségükből felébredve, a gazda­sági egyesülettel érintkezni akarjanak, a másik pedig az, hogy a gazdasági egyesületnek legyen egy állandó intéz­ménye, mely a napi kérdéseket gyorsan és szakértelemmel közmegelégedésre elintézze. Ezért gazdasági egyesületünk elnöksége elhatározta, hogy ez ügyben egv indítvánnyal lép a közgyűlés elé; — mely szerint válasszon a közgyűlés egy 5 tagból álló igazgató választmányt, mely legalább minden második hétben ülésbe jöjjön össze s határozzon az időről-időre felmerülő mezőgazdasági napikérdéseke felett. Ezen intézkedés egymagában még nem elég, kell, hogy annak határozatai köztudomásra jussanak s gya­korlati hasznosságuak legyenek. Ezért a jövő év inunka­programmjába felveendőnek tartjuk a gazdasági egyesü­leti értesítő megalapítását, mely legalább minden hónap­ban egyszer megjelenjék s a gazdasági egyesület tagjainak ingyen megküldessék. Ezzel kapcsolatosan a gazdák bejelentési intézmé­nye is létrehozandó. Tekintve ugyanis azt, hogy szám­talan esetben akárhány gazda kénytelen messzevidékről drága pénzen meghozatni olyasvalamit, amit, ha tudná, esetleg közvetlen szomszédjától is megszerezhetett volna, a gazdasági egyesületnél egy könyv vezettetik, melyben nyilván tartatnak az eladásra bejelentett termények és anyagok, azok mennyisége és az eladó neve, lakása és vasút állomása. Hogy pedig a bejelentések köztudomásra jussanak, az értesítőben e czélból egy rovat vezetendő, s az egyesület és tagok között egy intenzív levelezés foly­tatandó. Ezen eddig emiitett ügyeken kivül a jövő 1895. év munkakeretébe fog még tartozni a mintatelep berendezése és üzembe hozatala, az ezredéves országos kiállítás ren­dezése és a nyíregyházi vásárügy rendezése. A mintatelep berendezéséről, annak ügyviteli sza­bályai szerint a mintatelepnek a tisztelt közgyűlés által megválasztandó intéző bizottsága fog intézkedni. A nyíregyházi vásár rendezésének ügye is oly élet­fontos kérdés, melynek megoldása halasztást nem szen­vedhet. Végül a jövő év munkakeretébe fog tartozni gaz­dasági egyesületünk és a vidéki gazdakörök közti viszony rendezése." Szép tervek, igen szép kilátások, de kivitelükhöz egy dolog elkerülhetetlen, az hogy az ébresztő kísérle­tekre a gazda, a nagyközönség tel is ébredjen eddig der­medt lethargiájából. — Ha ez megtörténhetik, ugy ha­talmi posítioja, mint számerejének félelmes nigysígaval minden egyéb érdeket képes lehet elhallgattatni, s meg­újítani egy uj aerat, melyben el lehet majd mondani, a vihar után megtisztult levegőben mezőgazdaság, ipar és kereskedelem nem fogják egymás szájából kiszedni a mindennapi kenyeret, hanem közös akarattal és odaadás­sal igyekeznek, egymást segítve hazánk felvirágoztatására. ÚJDONSÁGOK. — A villanivílágitás berendezése ügyében a be­érkezett és a mult héten felbontott ajánlatok felett a meg­bízott küldöttség és tanács két izben is ülésezett a héten. A szerdai gyűlésben, hosszabb tanácskozás után elfogadták Szohor Pál tanácsos amaz indítványát, mely szerint a be­érkezett négy ajánlat közül a Zieger testvérek és a hely­ben alakítandó részvénytársaság ajánlatát azon okból, mert ezeknél sem műszaki, sem pedig anyagi szempontból a kellő garancia nincs meg — mellőzze a képviselet. Ellen­ben, miután a másik két ajánlatnál nein lehetséges meg­állapítani azt, hogy a keltő közül absolute melyik az olcsóbb (mert egyik az egyik tételben, másik a másik tételben előnyösebb), ennél fogva elhatározta a bizottság, hogy a két utóbbi ajánlkozót, t. i. a Siemens és Halske és a Ganz és társa czéget felszólítja, hogy tegyenek nyilatko­zatot arra nézve, hajlandók-e az összes ajánlatok legelő­nyösebb tételeit elfogadni. A nyilatkozatok megtétetvén, miután Siemens és Halske előbbi ajánlatától elállani és kedvezőbbet nyújtani nem volt hajlandó, a bizottság szombaton tartott ülésében elhatározta, hogy — habár a Ganz és társa nyilatkozata sem felel meg mindenben az összes ajánlatok legkedvezőbb tételeinek, mindazonáltal, miután a Ganz és társa a leglényegesebb pontokra nézve hozzájárulását kijelentette — a képviselethez azon javas­latot teszi, hogy az a Ganz és társa ajánlatát elfogadva, e czéggel a szerződés megkötése iránt a részletes tárgya­lást inditassa meg. És pedig azért, mert a Ganz és társa czég ajánlata sem műszaki, sem financiális tekintetből kifogás alá nem eshető és még mindig olcsóbb, mint a Siemens és Halske ajánlata, sőt amennyiben e czég aján­lata a közvilágítást és a középületek világítását illetőleg rendkívül kedvező, az összes ajánlatoknál olcsóbbnak tekinthető. — Kossuth Ferencz Nyíregyházán. Lapunk két héttel ezelőtt jelentette már, hogy Kossuth Ferencz meg fogja látogatni Nyíregyháza városát is. A hír valónak bizonyult, amennyiben Thaly Kálmán orsz. képviselő a napokban értesítette Dr. M^skó László orsz. képviselőt, hogy Kossuth Ferencz e hó 21-én Debreczenből Ujhelybe utaztában Nyíregyházát is meglátogatni óhajtja, hogy személyesen is megköszönhesse itt azt a részvétet, melyet a város polgárs.íga dicsőült atya halála alkalmából tanú­sított. Kossuth Ferencz fogadtatása ügyében ma vasárnap az ipartestület helyiségében értekezlet lesz, melyen min­den politikai pártkülönbség nélkül vesznek részt a meg­hívottak. Az eddigi terv szerint Kossuth Ferencz 21-dikén a délelőtti vonattal érkezik városunkba s este 6 órakor utazik el innen Szerencs—Ujhely felé. — A szabolcsi földvárról felvételi vázlatokat ké­szített a napokban a helyszínén Molnár Árpád operaházi festő, aki a Festy-féle nagy honfoglalás képen is dolgozott. — Kinevezés. A közokt. miniszter Sesztay Emil, nyíregyházi volt tanítót, a gyergyói állami iskolához, rendes tanítóvá kinevezte. — Kisvárda uj főbírája. Kisvárda város közönsége október hó 31-én tartott gyűlésében közfelkiáltással Ábra­hdrny Gyulát választotta meg főbíróvá. Az uj főbíró működésétől a kisvárdaiak igen sok jót várnak. — Helyreigazítás. Lapunk mult számában „az uj sommás eljárás" czimü hírünkben szedési hiba fordult elö, mely könnyen félreértésekre adhatott alkalmat. Egy sor kimaradása miatt ugyanis a törvényszéki .fellebbezési tanács" ugy van feltüntetve, mintha csupán az 50 forinton aluli perekben hozott Ítéletek elleni „felebezések" felett volna hivatva határozni, holott — mint az akkori első czikkünkből is kitűnik, — az 50 frton aluli perekben hozott ítéletek elleni felülvizsgálatok (és nem felebbezések), valamint a járásbíróságok előtt tárgyalt egyéb összes sommás perekben (tehát az 50 frtos értéken felüliekben) hozott Ítéletek elleni felebbezések feletti határozat hoza­tal tartozik a törvényszéki felebbviteli tanács hatáskörébe. — Nincs órtézi kát. Az u. n. Laczi tornya fölött meghúzta a f. hó 6-iki képviseleti közgyűlés a halál-ha­rangot. Eke vasból futykora. Artézi kút helyett furott kút. Zsigmondy mérnök nagylelkűsége hajlandó megcse­lekedni nekünk ezt a sysiphusi munkát. Hanem ha ellen­kezőleg történt volna, több okunk lenne dicsérettel illetni őt. Megrepeszti a csövet ingyen s azzal végeztünk egy­mással örökre. Biztositékát kikapja, mi pedig várunk törhetlen kitartással, mig megkönyörülnek fölöttünk az égiek. — Képviseleti közgyűlés. Érdemes volna a mi képviseleti gyűléseinkkel komolyan foglalkozni, ha leg­alább egyszer — a választásokat kivéve — komolyan vennék a tagjai. Igy azonban legfeljebb elmondjuk róla, hogy a jelenlevő egy néhány képviseleti tag a többbiék képviseletében is elhatározta, mikép Szabolcsvármegyének azt a határozatát, hogy megenged a regále kártalanítási kötvényekből 300000 frt árát eladni, örvendetes tudomá­sul veszi. Egy szegény joghallgató segélyezésére 25 frtot ad. A városi vadász területet továbbra is odaadja 70 frt évi bérért a vadász társulatnak s a t. Nem sok. De nem is voltak hozzá sokan. A polgármester évnegyedes jelen­tése, amely pedig több figyelmet érdemelne azok részé­ről, akik képviseleti tagságukkal szoktak dicsekedni, üres falak között hangzott el. Valóban kár a polgármesternek annyi gondot fordítani rá. Voltak aztán soron kivüli ügyek is, pl. Bisthy nagylelkűsége Szexty Gyula taaicfsos társával szemben. Elvállalta tőle a Sóstót, a vámkeze­lést, az erdőt, és a . . . vályogvetési engedélynek adását, — A szabolcsmegyei pénzhamisítók. Ez évi augusztus hó végén, mint azt annak idején megírtuk Hugyaj községben a csendőrök tolvajok után nyomoztak s ugy találomra benyitottak Kremnyiczki Sándor rab­viselt kovácsmester lakására, a hol házkutatást tartván, nagy meglepetésükre bankjegyhamisitásra alkalmas sok­szorosító gépekre s öntő tégelyekre akadok. A kovács­mester tudván, hogy a csendőrök nem értik a tréfát, vallott mint a parancsolat. Előadta, hogy Kis József

Next

/
Oldalképek
Tartalom