Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

N Y í H V I D É K.» ágrólszakadt béressel szövetkezett, hogy majd gyártani fogják a hamis bankót és koronákat. Még a tavasz elején drága pénzen beszerezték a gépeket, boldogulni azonban sehogy sem tudtak, mert annyit értettek a pénzveréshez mint hajdú a harangöntéshez. Mivel pedig a nagy kinnal előállított utánzatok oly gyarlók és kezdetlegesek voltak, hogy a bolond sem akarta elfogadni, még márcziusban felhagytak a további kísérletekkel, annál is inkább, mert minden egy koronás hamis pénzdarab 75 krjukba került. A budapesti törvényszék, a mult napokban megtartott végtárgyalása, az ügyetlen pénzhamisítók közül Kremnyiczkit három havi, Kis Józsefet pedig egy havi fogházra Ítélte. Utóbbinak büntetését a vizsgálati fogsággal teljesen kitöltöttnek vették. — Színházi műsor. Vasárnap délután Kossuth is Petőfi, este Pálinka; hétfőn félhelyárakkal Elevenördög; kedden Bolond gondolat (bohózat, újdonság); szerdán Kaland az előőrsön, Offenbach bájos zenéjü operettje és Kolostorból vígjáték (Szalkainé jutalmára). Csütörtökön az Orlowa-társaság előkészületei miatt nem lesz előadás. Pénteken Miss Orlowa spiritistai társaságának első, szombaton ugyanannak második fellépte. — A polgári házasságról szóló mai tárczánkat, — melyre ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét — a ,Magyarország"-ból vettük át a szerkesztőség szívességéből. — Esküvő. Mikolay György, Gyulaj község jegyzője, e hó 4 éu tartotta esküvőjét Gyulajban Molnár Emma úrnővel. — Országos vásárok. Nyiregyházán, az 1895. évben tartandó országos vásárok határnapja a következőleg állapíttatott meg: tamás-napi vásár márczius 4. és 5-én, pünkösdi vásár május 27- és 28-án, kisasszony-napi vásár szeptember 2- és 3-án, luczavásár pedig deczember 9- és 10-én lesz megtartva. Ezen országos vásárokon kívül minden szerdán és szombaton hetivásár tartatik. Az utóbbi, vagyis szombati hetivásár egyidejűleg szarvasmarha-, ló-, sertés- és juhvásár is. — Halálos esés. Pócs Petriben az odavaló tanitó felesége, amint szekerével hazafelé hajtatott, lebukott a szekérről s a kerekek álá került, minek következtében halálos zuzódásokat szenvedett. — Kitett gyermek. Az Oros községhez tartozó Nagyszállás tanyán egy fal tövéből oda elásott újszülött gyermek 1 holttestét kaparták ki a kutyák. A csendőrség azonnal nyomozni kezdett a lelketlen anya után s le is tartóztatott egy Vig Józsefné nevű tanyabeli asszonyt, kit e szörnyű tett elkövetéséaek gyanúja terhel. — Jutalomjáték. Szalkainé Kövesi Róza e héten szerdán veszi ki jutalomjátékát. Ez alkalommal egy nálunk még ismeretlen kedves zenéjü uj operett, a „Kaland az előőrsön" kerül szinre. A jutalomjék sikerét bizonyára nem csak az újdonság ingere, de a gyorsan megkedvelt jutalmazandó iránt a közönség körében nyilvánuló rokonszenv is biztosítja. — Színházi hírek. Ma, vasárnap, Zola Emilnek híréi „L'assomoir" regényéből átdolgozott franczia népszínműben, a ,Pálinká"-ban mutatkozik be Kovách Lajos drámai hős, ki eddig a szegedi színháznak volt tagja. — Hamis ezüst forintosok. Az utóbbi időben különösen

1 Kisvárdán és Nyiregyházán hetivásárok alkalmával több izben hamis ezüst forintosokat kobozott el a rendőrség. A megindított nyomozás csakhamar eredményre vezetett, amennyiben a csendőrség Vajos János nyiradonyi és Varga János bácsaranyosi lakosok személyében a hamis pénzek gyártóit kipuhatolta. — A szecskavágó áldozata. Oroson Hoch János földm ívesnek a szecskavágó gép a jobb karját kiszakította. — Az ipartestület zászlajának felszentelési ünnepélyére a'jegyek előre válthatók Lakner

1 pénztárnoknál és Pálaticz Jenő üzleti helyiségében. — Elgázolta a vonat. Ondre András ifj. lovas Kovács Andrásnak volt a cselédje. Valahol Krakován született tótországban s talán innen ered különös hajlama is a pálinka iránt. Berúgott ő a minapában is alaposan kinnt a Dankó-bokor tanyán, a hol az ura lakik. Berúgott s igy egyáltalán nem emlékszik, hogy került a sínekre, melyek ott futnak el a tanya mellett. Valószínűleg elbotlott a sinek előtt s végig vágódva, a két keze a sinekre esett s a 9 órás debreczen—szerencsi tehervonat keresztülrobogott mind a két karján. A nagy fájdalomra, melyet a súlyosan megterhelt kocsiból álló vonatocska karjának okozott, felébrédt a szerencsétlen s bevánszorgott a tanyára, hol a dohányos lefektette. Ura azután kocsira ültette és behozta a kórházba folyó hó 3-án éjszaka. Heggel azután Kállóba vitték, a hol mind a kct karját tőből amputálták. A szerencsétlen 23 éves legény különben erősen tűri nagy fájdalmait. Ezután sem dolgozni, sem magától enni nem lesz képes, mihelyt sebei begyógyulnak haza szállítják illetőségi helyére. — Pasztái csendélet. Eőr szomszédságában lakodalomra gyűlt össze a puszta lakossága. Épen legjobban aprózták a tánczot, a mikor egy Balascsik János nevű parasztlegény odalépett Boros Judithoz, a puszta legszebb leányához, a ki egy szomszéd falubeli legény nyel tánczolt. Bilascsik kitépte a leányt a legény karjai közül és szembe állítva magával, a kését markolatig beledöfte a mellébe. A czirkáló rendőrcsapat elfogta és azonnal vallatás alá fogta a legényt, a ki azonban nem akarja megmondani, miért szúrta meg a község legszebb leányát. — A „Magyar Nyelvőr" a „Magyar Mese- és Mongavilág"-ról. Benedek Elek öt kötetre tervezett mesekönyvének első kötetéről rendkívül nagy elismeréssel nyilatkozik a .Magyar Nyelvőr* októberi füzete. Örömmel üdvözli Benedeket nagyszerű tervéért, még in kább annak már részben való megvalósításáért. .Benedek könyve — írja a Nyelvőr — igazi jóízű, tősgyökeres magyarsággal van megírva, s ha, amint hissiűk ós reméljük, e könyv mindenüvé elterjed, különösen ha az ifjúság kezébe k9rül, ebből igen uagy haszna lesz nyelvünknek. Talán ezen a réven majd jobban sikerül a népnyelv kincseit terjeszteni, talán majd segítségünkre lesz ez a könyv, melyet a fogékony ifjúság fog olvasni, nagy küzdelmünkben, melyet a betóduló idegenek s saját fattyaink ellen folytattunk. " A „Migyar Nyelvőr" egyúttal több o'dalra terjedő szókincset, érdekes kifejezéseket közö.' Bjuedek könyvéből. A .Magyar Meseés Mondavilág" gyorsan halad előre. Alig j9lent meg az első^kötet, csakhamar befejeződik a második is. mert már kezünk közt van a 17- füzet is, mely szebbnél szebb meséket ós mondákat tartalmaz, pompás illusztráczíókkal. Egy füzet ára 25 kr. Az első füzettől számítva még mindig elő lehet fizetni 2 frt 50 krral 10 füzetenként, a kiadó Athenaeumnál és minden könyvkereskedőnél. — A villamos világitás berendezése ügyében a város képviselő testülete a héten pénteken délután fog összehivatni, hogy az eléje terjesztendő tanácsi javaslat fölött határozzon. — A magyar gyáripar ujabb nagy diadaláról igen örvendes hírt kap'.uak. A lembergi kiállítás egyik osztályában, a tűzi fecskendő osztályban megvertük valamennyi külföldi gyárat. A diadalt két törekvő iparvállalatunknak köszönhetjük. A tűzi fecskendő oszátályban a legelső kitüntetést, a díszoklevelet a Tarnóczy-gyár Budapesten kapta, a második dijat, aranyérmet a Walsergyár Budapest, & harmadik dijat, aranyérmet Czermak R. gyáraTepliczeu.a negyediket R A. Semkal SzmichowbaD, a ötödiket Liel J. G. Biberachban, a hatodikat, ezüstérmet E. C. Flader Sorgentalban, a hetediket, ezüstérmet Rőzen Antal Krakóban, a nyolczadikat, ezüstérmet Doute R. Fr. Bialán és a kilenczedíket, bronzérmet a Gittnerj és Riusch fecskendő- gyára Budapesten kap ták. Annál nagyobb örömmel konstatáljuk a Tarnóczygyár e fényes sikerét, mivel ennek nagy jelentőséget azon körülmény kölcsönöz, miszerint az osztrák ipar e téren elsőrendű, régi jeles gépgyáraival szemben emelkedett elsőségre ős azokat túlszárnyalta. A Tarnóczygyár legutóbb, október 3-án Uj Gradiskán, a HorvátSziavon országos gazdasági kiálitáson is legelső kitüntetést, a díszoklevelet nyerte. — Magyarország ezredéves ünnepére két nagy történelmi munka készül, az egyik a Szalay-Baráti-féle magyar nemzet története, a melyet a magyar tudományos akadémia a Szilágyi-féle 1200 frtos nagy jutalommal tüntetett ki és a mely 30 füzetben lesz teljes. E munka két heti időközökben jelenik meg csaknem 600 képpel és szines műmellékletekkel, ára fűzetenkint 30 kr. — A másik még ennél is Dagyobb, 200 füzetre terjedő munka les* 400 műmelléklettel és több, mint 2000 szövegképpel. Ez a munka szinte a „magyar nemzet története" czimet viseli ós Szilágyi Sándor nagynevű tudósunk szerkesztésében jelenik meg. A beveaetést a nagyalko ásu munkához Vaszary Kolos herczegprimás írja, mig az epilógust Jókai Mór ko«zoru3 regényírónk írja meg. Mindkét munka első füzete fényes kiállításban már megjelent, ára az egyes füzeteknek 30 krajczár leend. Az első füzetet mindkét munkából megtekintésre bérmentve küldi Tarczali Dezső könyvkereskedése Nyiregyházán. Színház. (Harmadik hét, — harmadik levél.) Kegyes engedelmükkel minden mentegetőző bevezetés nélkül közlöm szó szerint a harmadik levelet. • Édes barátom! Operett, operett ós ismét csak operett való nekünk! — ez az elmúlt hót tanúsága. Lám a mult szómbaton az Eleven ördög, csütörtökön pedig a Kis ^alamuszi csaknem zsúfolásig töltötte meg a színházat, mig a többi estéken, a péntekit kivéve ismét jóval alul maradt a megjelentek száma a joggal remélt ós várt mennyiségen. És azt hiszed, hogy ez a tapasztalat engem elszomorit? Oh nem vagy legalább is nem annyira, hogy a közönség ízlésének romlottsága feletti siránkozásra adjam a fejem. Elvégre mindenkinek a tetszésétől függ, hogy mi tessék neki ós „ha jól meggondoljuk, még is csak szelídebb erkölcsökre vall, ha a publikum inkább az operetteket kedveli, mint, teszem fel, a bika vagy kakasviadalokat. (Ámbátor a

z még bizonyításra szorul, hogy vájjon ha ezek divatba jönnének nálunk, nem szoritanák-e le napirendről az operetteket ?) Tény tehát, hogy most az operettek vanuak napirenden, De hát miért nem használja ki Szalkay ezt az alkalmat? — kérdezed talán. — Annak is megvan a maga oka, még pedig több egynél. — Egy az, hogy mostani sasiouunk ngy szólván teljesen szűkölködik uj operettekben. A mi volna is, részint Dobó, ruszint Tiszai lejátszotta Szálkái elől. Leszedték a tejfelt. A többi okot majd elmondom talán más alkalommal. Hanem azért, hogy Szálkái előtt ez évben már két társulat volt nálunk, (azt hiszem e tekintetben nincs párunk az országban), még a már ismert operettekkel is ki lehet húznia a mostani sasiont. Csak adjanak operettet, ós pedig ugy, mint a hogy az Eleven ördögöt' meg a Kis alamuszit adták. Az elmúlt hét műsora egyébiránt a következő volt: szombaton Eleven ördög; vasárnap délután Viola, este Hortobággi virtus; hátfón .zónaelőadásul" Pajkos diákok és Polgáriházasság; keddm Tüzérek a gyakorlaton; szerdán Tóth leány a (Binfalvy jutalmára.), csütörtökön A his alamuszi-, pénteken „zóuaelóadásul „Uj honpolgár". A szerdai előadás jutalom játék volt. Kissé korán, az igaz, de épen azért várakozáson felül sikerült, pedig a darab és a szerep sem a legszerencsésebben volt választva. Binfalvy ugyan a Czígányt szerette volna, de ezt két izben játszották előtte nálunk az idén. A jutalmazott, kinek felesége és fogadott leánya is részt vett az előadáson a bevétel ót illető hányadán kivűl száz csengő koronát kapott egy nagy nemzeti sziuű pántlikával ékesített tót kalapban. Nem uehéz eltalálnod, hogy kitől eredhetett ez az eszme. A mi .szende szölke" barátunk még mindig lelkesedik az eredetiségekért. A szinrekerült újdonságok közül legtöbbet ér a Tüzérek a gyakorlaton. Látszik, hogy franczia kéz munkája. A Hortobágyi virtuson meg az látszik meg, hogy színész irta, nem az élet szinpidáról, de a színpadi életből kölcsönözött irreális alakjaiból és hatásvadászó végjeleneteiből. A Polgári házasság czimet viselő egyébként mulattató bohózaton meg az nem látsai'f, hogy irója, Bogdanovits György, tulajdonképen nő, még pedig az egyházpolitikai reformok egyik legkiválóbb és legképzettebb harczosának a felesége. Színészeink különben az elmúlt hét folyamán is teljes odiadlssal igyakeztek feladatuknak megfelelni. Még a kevésbbé telt nézőtér hatása sem látszik meg nagyon rajtuk. Szalkainé mindig sikkes, mindig eleven s a mit esetleg a dírektorné érez, anüak visszatükrözését a színésznő szemeiben c<ak a gyakorlottabb megfigyelők vehetik észre. Hangját ugyan a hét második felében kissé megviselte a színpad léghuzama, de ez nem az ő terhére róható föl. Pourma is mindannyiszor igazi élvezetet nyújt kellemes hangjával, egyenletes, iskolázott koioraturájával, valahányszor énekelni kezd, ugy hogy énekéért készséggel megbocsátjuk a magyar szövegnek nem elég tiszta kiejtését s prózájának bátortalausigát. Aunál otthonosabb a tiszta articulált kiejtésben Dorsay, ki sokszor valósággal fékezui kéuytelen hangjának természet adta élességét. Játéka meg a soubrett énekesnők közt ritkítja párját. Berzsenyiről már szinte nem tudok ujat mondani; jó volt, valahányszor fellépett, még a „Hortobágyi virtus" képtelen paraszt menyecskéjét is elfogadhatóvá tudta tenni, pedig egész lénye inkább a salou darabokhoz illő. Markovics szeinlá omást halad. A „Tót leányban" például, különösen a Kospállal'való második felvonásbeli jelenetében szinte meglepj terméizetességgel játszott. Bánfalvyné szintén a ,Tót leáay" javas asszony szerepében volt kitűnő. Már a .Tüzérek a gyakorlaton" Jeanette jóbesok maradt a Öcös Mari féle dalokból. Keresztes Amáliát is kezdjük megszokui. Szalkay pompás volt e héten is minden szerepében, akár mint Thiboul, akár mint Barna Gyurka, vagy Kazimir, Toni, vagy Goldst.íi Számiu: Bánfalvy ujat u héten Fonchy Pálon kivül nem produkált, mert a Misó annak uem vehető; de ismert alakjai a régi jók, melyekhez az emiitett kapitánya méltóan sorakozik. Liptai is mindig jó. A Cdge hangjának sajáságai felett ítéletemet még mindig függőben tartom. Apropos! Majd ón is elfelejtem. A mult szombaton az Eleven ördög előadásakor Santroch dalegyleti karmester dirigált, biztonságával tanúságot téve arról, hogy régebbi foglalkozásához még most is otthonn van. Igaz, még egyet! Nem találod te kissé különösnek, hogy én már a harmadik levelet irom hozzád, s te mé^ arra ?em érdemesítesz, hogy legalább azok kézhez vételét elismerjed? Eagem már gyanúba fogtak, hogy te voltaképen nem is létezel. Hived (Olvashatlan aláírás.) * A levél tartalmáért felelős: J n. Csarnok. Oltalmad alá futunk. Tud-e már kend dobolui, Jóska bácsi? kérdé kiáltva egy rongyos öregtől, a mi házi koldusunktól, egy elvetemedett suhancz ós sziláján megoldotta a kereket. Jól is tette, mert ugyancsak nagyot suhintott utána ama bizonyos Jóska bácsi görcsös fütykösével s meg is toldotta — suhintását — olyan recsegő szavakkal, minőkre nyomdafestéket Guttenberg óta soha sem használtak, — sót ha a hiteles köuyvmolyoknak hihetük — még Guttenberg maga sem. Egy pohárka rozspálinka megoldotta Jóska bácsi nyelvét a elpanaszolta töredezett szivvel-szóval: miért ingerlik a gaz suhanezok ezzel a kérdéssel? .Épen az őszit vetegettük kicsinyke zsellér földünkbe, kis öcsémmel Imrével; ugy déltájban félreverték a harangokat. Hkza szaladtunk s megtudtuk a hírt, hogy a német ki akarjá irtani a magyart gyökerestül. Ezt már mégsem engedjük, mondva az Imrének s feltarisznyázva bucsut vettünk az anyánktól, hogy oda buktassunk ahol az irtást kezdi a német. Nem akartam én, dehogy is akartam az Imrét elvinni, mit is lábatlankodnék a háborúban egy tizenöt éves gyenge gyermek! Nagyon szerettük egymást s mikor én vállamra vettettem a szerelést, hogy Győrbe menjek fegyver alá, szemébe nézni az irtogató németnek, mellém szegődött s nem bírtam lerázni magamról. Azt mondogatta, hogy ő is magyar s ha már mindnyájunkat kiirtanak, ne maradjon meg ő se gyászmagyarnak. Elvittem hát, gondolván, hogy több eszük lesz az uraknak, mint nekem és nem kell majd nekik! De bizony kellett ott miuden épkézláb ember, ha hüvelyk Matyi volt is. Sok bajjal Füred alá jutottunk. Az ellenség Poroszlót tartotta megszállva! beszélte tovább meg-megdicseklő emlékezettel az öreg, keverve össze valótlannal valót, helyessel helytelent. Akkor még állott a nagy híd, melynek ma már csak fakó téglái ásítoznak a két partra, talán nem is ilyen szine az a téglának, hanem a vér rozsdásodott reá s attól olyan vörhenyes fakó! Járt arra már, uram, kigyelmed? ! — kérdé reám meredve. — Jártam. Jóska bácsi, jártam! Arra hordozott apám Egerbe iskolába, jól beszélsz; elnéztem magam is a fakó téglákat s a révészek elemlegették, hogy itt hajdan nagy ütközet volt, a mikor maga a híd is elesett, pedig azt még a hires Józsa Gyuri csináltatta ezer meg ezer jobbágygyal Sok bajuk volt, való igaz, mig ide jutottunk, de Imre öcsémre nem volt sehol panasz: igaz is, éu dolgoztam helyette. Tudnivaló, hogy engem dobosnak tettek, mert a mutató ujjam merev volt, az még ma is; gyerek koromban hátratörtem a jégen s azóta nembirom behaj tani, igy hát nem az én markomba való volt a puska. S ha este masirozás vagy csetepaté után tábort ütöttünk, lefektettem a gyermeket s helyette megtisztogattam a fegyverét, ruháját. Ő meg én helyettem is imádkozott, azokkal a szép imásságokkal, melyekre jó anyánk — Isten nyugossza! — tanított benünket. Hogyis csak „Oltalmad alá futunk . . aztán emlékezzél meg, ó legkegysetb szú* anya, Mária!" ... Olyan szépen, olyan