Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-11 / 45. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 45-ik számához Megfelelt a történelmi fejleményeknek, hogy az egyházak nemes versenyre szálltak gyakrau erejüket meghaladó áldoz ltokkal az iskolák fenntartásában . . . mint emlitve volt — létérdekük p irancsából. Mindennek fölött ön önmaguk részére igyekeztek védőket, lelkes hivőket nevelni. Iskolájuk; tehát particuláris érdekeket szolgált, s nem lépte túl az egyházi keretet. A helyzet lényegében nem változott az ide vonatkozó törvényhozás elvtelen intézkedései által a mai napig sem. Az iskolák maradta c továbbra is — mint a legközelebb eső példa is mutatja — az egyházak kezébe, az állam csupán a problematikus értékű ellenőrzési, felügyeleti jogit jtartvd fenn. Alkalmunk van érezni a helyzet nyomasztó súlyát, a ferde viszonyok átkát lép ten-nyomon, hogy közel eső példára hivatkozunk; egyszerűen botrány, hogy ma, az alkotmányos aert 27-ik esztendejében Ssabolcsvánnegye közigazgatási bizottsága, 8 vele együtt a felzudult megyei közvélemény oláh kérdésről legyen kénytelen elkeseredetten vitázni. Az abstrakt politika már régen megállapodott abban, hogy a nevelésüket kizárólag az állam kezelheti. Folyománya ez mindenesetre anuak, hogy az egyház — kivétel nélkül — az állammal szemben nem egyenjogú tényező többé. A politikai tudományok haladásával, valamint az állam belső hitalmi terjeszkedésévei lépésről-lépésre engednie kell, — annál is inkább, mennyiben ma már nem monopolisálja a lelkiismeretet az ecclesia militans. Hát hiszen bele bocsátkozhatnánk annak sikeres bizonyitásába is, hogy nálunk az egyházak dogmái külömbözősége irreleváns az államnak, s mindaddig, mig csupán erről van szó, az állami omnipotentialis jog kiterjesztése, érvényesítése merénylet színében tünnik fel az egyházak történelmi hagyományain nyugvó ős jogai ellen. Hanem nálunk az egyházi tagozat ethnographicus velleitásokat fedez, s nemzetiségi aspiratiokat törvényesít a vallás-szabadság báliul interpretált köpínyege, jogara alatt. Eme törekvéseknek legerősebb fegyverét, a nópnevelést kezükben meghagyni, egyszerűen fatalismus, bűn, pótolhatlan indolentia, a mire egyetlen önérzetes állam sem vállalkozhatok. Bismark az ő egyhuron pendülő közoktatásügyi miniszter kollegájával egyetemben nem látott semmi különöst abban, hogy ő a Bilti lengyeleket a legradikálisabb eszközökkel ós legkíméletlenebb iskolai tör vénynyel elnémetesiteni törekedett. „A lengyelek megtarthatják vallásukat" mondá ridegen a kimeletet kóró lengyel küldöttségnek. Váljon nem az állam mindennek fölött való individualitása nyilatkozik meg ebben? Nem szentesítése e amaz uj tannak, miszerint az állampolgárok legerősebb köteléke az állammal kapcsol össze, s C3ak azután következik a többi erkölcsi közületek jelentősége? Nálunk is kezd már tért nyerni a szükség paran• csa alatt ez a felfogás. A millenium alkalmából állami iskolák állapítására előirányzott 10.000,000 frt lehelyezi hatalmas alapkövét az iskolák államosításának nagy épületéhez. Jobb helyen lesz az ott. Az egyházak keserűen panaszkodnak majd, de be kell látniok, hogy a politikai kényszer, a nemzetek rideg tagozódása az iskolákat uem csupán humanitárius, de legelső sorban nemzeti missio nagy horderejóvel ruházta fel. Végül a tanfelügyelői kimutatás egyik adatához csupán röviden: hálás örömet érezünk Szabolcsvármegye községei iránt, hogy az iskolaügyet nem karolták föl jobban. Mert hogy egyik legnagyobb aktív politikusunk bizalmasabb körben mondott nyilatkozata, miszerint egy magyar. falusi nótárius hosszú pipászárdban több természetes'ész van, mint akárhány reichsrathi ur fejében, inkább hízelgő frázis. Az a hosszú pipaszár se nem buzgó, se nem modérn, hanem . . . nagyon régi találmány. Prok Gyula. Aztán pedig: Önök házasságot akarnak kötni? —Az igenlő feleletek után padig hozzá tette: Je prenda acte de vos dóclaration. — Ezutáu felolvasta a polgári törvénykönyvből a 212., 213., 214., 215 ós 220-ik pragrafusokat (a házasfelek egymásiráuti kötelességeiről), majd ismét a mátkapárhoz fordulva kérdezte: „Beleegyezik ön (consenter vous) X. ur nőül venni az itt jelenlevő X kisasszonyt? —majd megfordítva intézte a kérdést a menyasszonyhoz. A két igenre kijelentette a polgármester-helyettes: A törvény nevében X. ur ós X. asszony házasságban egyesülve vannak. (Au nom de la oi M. X. et Me X. sont unis en mariage!) Erre a szolga hangosan kérdezte a násznéptől • Nincs semmi megjegyzésük ? — Vous n'avez pas de réclamation á.faire?— A mire az imént összeadott házaspár ős a tanuk az emelvény melletti asztalhoz jöttek ós egyenkint aláirák az anyakönyvekben a már előre bevezetett szöveget. Megjegyzendő, hogy mindenki csak a családi nevén irja magát alá, keresztnév nélkül — még a férjes nő is csak a leány nevén. A maire nyomban ellenjegyez minden iratot, az anyakönyveket, a házassági bizonyítványt, az esketósi engedélyét a papnak ós átadja a „családi könyvecskét „ (Livret de famille) a férjnek. Ez egy barna boritéku könyvecske, melybe be van vezetve a megtörtént házasság, a következő lapokra jönnek aztán az esetleges születések vagy halálok A családi könyvecske okmány ós egys'erűen viágosan kitünteti a család polgári álapotát; minden születés é« halálesetnél elő kell mutatni. ... Ez alatt már előttünk állott a másik pár; gazdag kereskedő népség, a férfi frakkban, a nő fehér selyem ruhában, lefátyolozva, narancsvirág bokrétával a kezében. A fátyolt fel kell emelni, mikor a maire a kérdéseket a menyasszonyhoz intézi. A czeremónia 5 perczig tartott. Itt már szülők is voltak, kiktől a polgármester megkérdezte: hogy beleegyeznek-e gyerme keik házasságába? Még a nagy koruaknál is obligát ez a kórdós a szülőkhöz, csakhogy ezeknél a „SommáA villamos világítás. A Nyírvidék 42. számában G. A. jelzéssel ellátott közleményre van néhány szavam s kérem a t. szerkesztő urat ezen válaszomat besses lapjában felvenni. Mindenek előtt azt jegyezem meg, hogy a Nyírvidékben megjelent fenti czikk egeszen elüt azon czikk hangjától, a melyre válasz akart lenni, s igy tisztán tárgyilagos felelet alig képzelhető. A ki kezdte a személyeskedést, az felelős is érette. A G. A. szándéka igen világos és minden részrehajlatlan olvasó láthatja abból, miként annak czélzata, hivőket szerezni annak, hogy a Ganz és társa czég az egyedül csalhatatl in és az áll egyedül a mai elektro-technika legfelsőbb színvonalán: de hogy miért volna az igy, azt a czikkből senki ki nem eszelheti, annál kevésbbé, mert a sokat magasztalt magán feszültségű áramnak köztudomás szerint még sincs mindenütt csupa feltétlen hive, s első rangú czégek léteznek, a melyek e m illett a magas feszültség mellett, mis áramot és más rendszert is teljes nyugodt lelkiismerettel, s tökéletes m alapos elektro-technikai ismerettel alkalmaznak. Különösnek találja G. A. azon tüneményt, hogy léteznek oly szakemberek is és ezek megint azon külföldi czégek képviselői a kik külföldön és belföldön a váltó áram ellen dolgoznak, s a kik a magas feszültségű áramnak egyedüli üdvös voltát kétségbe vonják, hát abban alig van valami különös, de ám azt ugyan azon okból teszik itt, mint a mely okból azt ott tették a külföldön, t. i. a mellett harczolnak, hogy minden rendszer a kellő helyen nyerjen alkalmazást és nem a miatt szüntették be külföldön a váltó-áram elleni agitátiót (!) mert annak egyedüli alkalmazható voltát beismerték, de azért, mert a váltó-áram megszűnt helyet foglalni akarni ott a hol azt alkalmazni nem czélirányos. Tehát az állítás, hogy itt az áram ellen foglaltatik állás, nem igaz és pedig azért sem, mert minden nagyobb czég épittett telepeket a magas feszültségű áram előállítására de az igaz, mikép ezt ott használja csupán, a hol az ily áramú villamos erő előállítására a feltételek megvannak, a hol a szükséglet ezt igy kívánja. A magas áram becsét senki sem ássa oly veszedelmesen alá mint éppen a Ganz és társa czég a mely azt mindenütt, a visszonyok számbavétele nélkül alkalmazza. Mit kívánunk a villamos energiától? azt hogy kifogástalan fényt, biztos kezelhetőséget, élet- és tűzbiztonság mellett magas hászonhatást nyújtson, olcsó előállítás és gazdaságos üzemben tartás mellett és ezt mind vizsgálni kell a technikusnak lelkiismeretesen, hogy feladatának megfeleljen, hogy az áram nemét kellően megválaszthassa és az üzemet berendezhesse. A Ganz-féle magas feszültség fényéről nem beszélek, jóllehet ingadozik, ha a gépek nincsennek egyenletesen megterhelve, (itt persze hiányzik az accumulator, a mely az egyenáramnál meg van) és a Ganz-féle üzem biztonság? eziránt a jó Budapestiek tudnak felvilágosítást adni, a kik már maguk sem tudják, hogy magas feszültség mellett hányszor ültek a sötétben. A mi a motorok hajtását illeti, kár volt kérkednie, a Budapesti kiállításra vonatkozni, mert az ott kiállított motorok, a megjelent fővárosi értesítések szerint a kiállításon nem mint motorok, de mint tűzokádó szörnyer tegek működtek. Az életbiztonság hiába való kérelem Ganz és Társánál, mert ott ne létezzék kíváncsi ember, se ügyetlen ember, se pajkos munkás, mert a villamvezeték sodronya fény helyett hoz tü'.et is, halált is. És bizony ki tehet arról, ha a transformátort keresztül üti a magas feszültségű áram, és a jámbor fogyasztó, a maga és családja számára szelíd és jóságos és egészséges fény helyett kap szikrázó, tüzes menyköveket. Haszonhatási fok? előállítani költség? Erre már nem válaszolhatok mással, csak a következő összeállítással, a mely első rangú elektro-technikusok hosszas tapasztalata, kísérletei és számításai után állíttatott fel s melyhez kétség nem fér. tíons respectuenses" (tiszteletteljes felszólítás) elégséges akkor is, ha i szüle nem egyezne bele gyermeke házasságába. . . . A 3 ik párnál ugy a vőlegény, mint a 4 tanú egyenruhában voltak, a párisi csendőrséghez (garde répubUciine) tartoztak. A midőn a maire kimondta, hogy össze vannak adva, oda intette a pulpitushoz a házaspárt (és engem is), aztán egészen halk hangon mondta nefeik: Kijelentik e előttem, hogy ekkor és ekkor született két gyermeküket törvényesitik? —Igen igen! —• A gyermekek tehát törvényesítve vannak — itt a bizonyítvány róluk. A katona mintegy menteni akarván magár, megjegyezte: Tatszik tudui, hogy előbb nem kaptam meg a házassági engedélyemet a parancs nokságtól! Igy ment a dolog fél 12 ig. Ekkor már 12 plrl házasítottunk össze, köztük egy olasz kéményseprőt. Az egész násznép kéményseprőkből állott és mind olaszokból! Egy esetben a menyasszony sehogysem akarta kimondani az igent. Mindig az anyja felelt helyette. Kinos jelenet volt, meri a pilgármester a második kérdés utáu : „Kisasszony, akar e ön X. úrhoz férjhez menni? . . nem kapván feleletet, megjegyezte: „Még egyszer fogom öntől kérdezni, de utoljára." Hauem a maire discete félrefordult egy pillanatra s velem beszélgetett, mialatt a menyasszonynak az anyji valamit súgott. A harmadszori felstólitásra aztán jó hallható hangon felelt a menyasszony, hogy igen! —• Mlr 12 éve házasítok itt — jegyzé meg hozzám fordulva a polgármesterhelyettes, de csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy a menyasszony uem et mondott; ilyen esetben 3 hónapig nem adjuk össze a párt, ha újból jelentkezuéuek ! — A bejelentett 14 házasság közül egy elmaradt — azt jelentették, hogy betegség folytán: egynegyed 1 kor a 13 ik párt is összeadtuk szereuc ésen. Ennek az utolsó pírnak nem voltak tanúi; a maire 4 egyenruhás szolgát hivatott be — tauunak. Valamenuyi házasság u'án gyűjtöttek a nászaép közt a szegények számára; össze Lámpa távolság a központtól Egy 16-os fényű izzó lámpa évi üzem- | költsége 1500 órát számítva Lámpa távolság a központtól Egyenáram 3 vezetékű rendszer Egyenáram 5 vezetékű rendszer Váltóáram rendszer 2000 Volt. transformátor 500 mtrig 1000 „ 2000 „ 3000 „ 4000 „ 5000 „ 1 frt 86 kr. 3 , 08 „ 5 . 42 „ 7 „ 71 , 9 „ 96 „ 12 „ 20 „ 2 frt 22 kr. 2 „ 82 „ 4 , 03 „ 5 „ 14 „ 6 . 24 „ 7 „ 32 „ 5 frt 66 kr. 5 „ 96 , 6 , 22 „ 6 „ 57 „ 6 „ 92 , 7 . 25 „ A fenti táblázat azt mutatja igen világosan és pedig nem csupán G. A urnák, de minden józanul gondolkodó embernek, feltéve hogy az igazság elől nem akar szándékosan elzárkózni, hogy 1000 méter távolságnál a villamos telep központjától számítva (amely távolság vidéki városokban és főleg Nyíregyházán a fogyasztás 80V„-át teszi) egy 16 gyertyafényü izzó lámpa üzemköltsége ugyanazon feltételek mellett évi 1500 órát számítva az egyenáramnál 3 frt 80 kr, a váltó áramnál 5 frt 96 kr, vagyis a váltó áram lámpánként 2 8 krajczárral kerül többe, 2900 lámpánál a különbség 5760 forint, a mi egy 100.001 forintos tőke évi 5-76»/

0-át teszi. G. A. ur sajátságos tüneményekről beszél és azokat megfejteni nem képes és a ki állításait el nem fogadja, azt egyszerűen agitátornak nevezi. Igen téved a czikkiró. Ez nem agitatió, ez felvilágosítása a nagy közönség azon részének, a mely egy vállalatba fektetni hajlandó pénzét és ép olyan kevéssé van tisztában a dolog lényegével, mint a mily homályban áll előtte a Ganz gyár transformator szabadalma általi megadóztatása, noha kész egy oly képtelen telepet létesíteni, a mely létesítésénél minden technikus előre tudja, hogy az üzemköltség többlet a remélhető hasznot megeszi. Büszke vagyok magam is G. A. úrral együtt, hogy Magyarországban egy olyan szépen berendezett vaggon gyár létezik mint a Ganz és társáé, de a mi már az elektrotechnikai gyárát és a magas feszültségű áram általa való kizárólagos alkalmazását illeti,J sajnosan kell tapasztalni, hogy nem mindig a helyi szükséglet, nem a lelkiismeretes gondosság és a technikai kényszer a mérvadó, mert mind az mindegy neki 500 méterre avagy 10.000 méterre kell-e a vezetékeket vonni; mindegy náddal zsindellyel fedett házak mellett, avagy föld alatt vezeti-e az áramot; embereket ől-e? házakat gyujt-e? az ő czélja igen sok transformatort eladni, az ő sportja a magyar közönséget azután az ilyen erőltetett üzletekbe belevinni. Magyar czég! Ezen zászló lobogtatása alatt követeli az előnyben való részesítést, tudva azt, hogy minden magyar honpolgárnak hazafias kedvencz eszméje a magyar ipar fejlődésének előmozdítása ezen zászló alatt létesülnek aztán a drága telepek, a legdrágább köz és magán világítási árak mellett. Tessék a nyiregyházi ajánlatokat megnézni. Ha a Ganz gyár követeli, hogy respectálják a tényt, hogy Magyarországban létezik és követeli, hogy a Budapesten bejegyzett Siemens és Hilske czég előtt előnyben részesüljön miért nem a legolcsóbb az ajánlata? Ha ő Magyarországon tart gyárat itt van szabadalma belföldön a szabadalmat idehaza olcsóbban adhatná. De olcsóbb-nak kellene lennie, mert gyártmányait sem a nagy szállítási költségek, sem a nagy vám tételek nem drágítják, már pedig nem hogy nem olcsóbb, de csupán a közvilágítást illetőleg évente 1868 forinttal drágább mint Siemens és Halske. Tévedett talán? vagy igazán nem lehet olcsóbb? Tény az hogy itt járó képviselője kijelentette, hogy daczára mikép minden utó ajánlat figyelmen kivül hagyatik pályázati feltétel szerint, ő kész alkudozásba bocsátkozni és az sokkal olcsóbb Siemens és Halske ajánlatát magáévá teszi. Ezen tényekből következtetni lehet, hogy vagy nyerészkedni akart és 1868 frttal 50 éven keresztül évente hazafiasan többet venni mint a poroszországi Siemens és Halske czég. vagy daczára hogy számításai sen 39 frank 50 centimes folyt be a bőrzaeskóbí a 13 házasságából, ott olvasták össze a maire előtt, aki aztáu 19 frk 50 c.-t a teremben lévő kórházi perselyba, 20 frankot pedig a városnegyed szegényeinek perse-. lyébe tett. — Ezzel a ceremóniáknak mára vége lett ' hanem a maire-nek délután 2 órakor még volt eg ^ gazdag házassága. A vagyonosok ugyanis rendesen dél' után házasodnak Párisban s daczára, hogy itt a házasságokra szerda, csütörtök ós szombat d. e. 10—12 van hivatalosan megszabva, minden mairiben a rendes időn kivűl is házasítanak — ha az illető pár megfizet érte. Egy rendkívüli házasság taksája 200 frank amely egészében az említett kórházak és szegények perselyébe vándorol. Francziaországban a mairek és helyetteseik egy centime fizetést se húznak és abszolúte semmi mellékjövedelmük sincs. A házassági bizonyítványért 3 frk 30 c. dij jár, 60 c. a papnak kiállított engedélyért; szegények csakis a bélyegeket fizetik. Statisztikai kimutatás szerint a házaspárok közül 97% a polgári házasság után templomba megy frigyüket mogáldatandó Pompát csakis itt fejtenek ki. Gazdag párok a maire be utczai ruhába jönnek s rendesen C9ak másnap mennek a templomba. A már polgárilag összeházasított asszonyt ilyenkor a szülék magukkal viszik, ugy hogy a házasság valósággal csak az egyházi ildái után lesz teljes, ámbár a polgári törvények szerint a plr férj és feleség a mint a maire-ból kijött. A jurisdikczió azonban nincs teljesen tisztázva, mert voltak esetek, midőn a nem konzunált házasságot a semmisitőszék utólag felbontotta; de erre a köztársaság óta nincs példa. Különben a maire-k minden lehető konczeszsziót megtesznek Francziaországban; ha a házaspár gyttrtlt hoz, azt, mint a papok, a felek ujjaira húzzák, sőt .beszéde', is tartanak olykor. Pázmándy Dénes,