Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-26 / 34. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 34-ik számához. 4 forintos gabona. Kereskedők, akik 15—20 esztendő óta álla­nak itt a nyiregyházi piaezon, mondják és állit­ják, hogy olyan pangást az üzletben, mint amilyen most van, még meg nem értek. A kereskedelemnek minden ágában: a fűszeresek ép ugy mint a rövidárusok, a vaskereskedők ép ugy mint a fakereskedők, a terményüzletek s a többiek mind vagy pangásról panaszkod­nak. Nincs semmi forgalom s a csökkenés — például a tavalyi esztendő megfelelő időszaká­hoz viszonyítva, legalább is 50—60 perczentre tehető. Epeu igy van a különböző iparágaknál is s általában az emberi megélhetésnek minden, különböző kereset forrásainál. Es ezt e nagy pangást, ezt a csaknem teljes üzlettelenséget megmagyarázza az a czim, amit e hirlapi czikk elejére irtunk. 4 frtos gabona! Nincs a gazdának pénze! Magyarország ez évi termésének mennyi­ségéről, most már, mikor a cséplés legnagyobb részben be van vé'jezve, rendelkezésre állanak a kalászos terményekről a meglehetősen biztos adatok. Szabolcsvármegyében az átlagos termés gabonában holdanként 6 métermázsára tehető. Ez pénzben, a 4 forintos ár mellett 24 forint. Tessék most már ebből a holdankénti 2 4 forint bruttó jövedelemből leszámítani a trágyázás, az ugarolás, szántás, vetőmag, aratás, cséplés, beszállítás költségeinek pénz-értékét ós az adót: mi marad meg tiszta jövedelemül a gazdának ? Tegyük csak meg ezt a hozzávetőleges számítást: ugarolás, szántás s a trágyázásnak egy évre számítható értéke 4 forint, vetőmag 4 forint, keperész, aratási költség, cséplés a résszel együtt 5 forint, beszállítási költség mmázsánként 20 krjával számítva 1 forint, adókra 2 forint, összesen 16 forint, marad tehát ez igeii alacsony számítás szerint is egy hold föld termésének tiszta jövedelmeként 8 frt, amely összegből azonban legalább is, egy ne­gyedrész leszámítandó a következő vagy a meg­előző év terhére, amikor is a föld ugaron ma­radva, legfeljebb legeltetés által hoz valami jövedelmet s le kell számítani, amit félre kell tennie a gazdának, amit tehát el nem adhat, a vetőmagot, illetőleg annak értékét is. És hogy a föld hozadéka ilyen formán — pénzértékre számítva, csakugyan mily kicsiny s a föld mostani valóságos értékének mennyire meg nem felelő, azt leginkább demonstrálja az a körülmény, hogy ez idő szerint átlagosan számítva egy hold föld bérlete 8 — 10 frtra megy. Miből csináljon hát az idén és most pénzt agazda, a melyből a teljesen oélkülözhetlen szük­ségletein túl, jusson másra is ! Ime a piaezunkon létező nagy pangásnak az oka. A gazda-közönségnek nincs pénze, nincs tehát a kereskedőnknek és iparosoknak sem! 5 hogy ez az állapot hamarosan megvál­tozzon, arra nagyon csekély a kilátás. Nincs pedig azért, mert a gabona árának jelentéke­nyebb emelkedése — minden jelek szerint — alig várható, s amije még lábon van a gazdá­„A NYIKVlDfiK TÁRCZÁJA." Hogyan készül a szenzácBiós regény ? I. Tudja az ördög! A nők bájai oly különbözők! Lujzának elragadó hajfonata van, Margitnak tüzes villogó szeme, Mariskának vakító fehérségű fogai, Gizellá­nak aranyos torkában csengő hangja, Ilonának oly szive van, mely mindjárt tűzbe jó, elolvad; de olyan leányt ritkán találunk, kiben mindezek a jó tulajdonságok meglennének. Ly ritka lányka volt Aranka. Erről a ritka tüueményről fogok egyet-mást elbeszélni. Képzelj magadnak csendes illatos nyári estét, ligetet buján zöldeló növényzettel hilkan suttogó fa­lombokkal padot, melyen lányka ül: bájos gyermek, kinek arczából a szivjóság sugárzik ki. Neve Aranka. S ha már fantáziád ennyire kiterjed, képzelj ma­gadnak bajuszos, magas fekete hajú, napbarnított arczu virgouez fiatal embert széles kalapban, hosszú lábszá­rakkal rövid nadrág és testhez álló kabátban, ez tinta­vári Tollrágó Arthur hires ,iró* s egyúttal Aranka atyjának albérlője Ezek ketten, t. i. a kurta nadrágu, bodros fejű ifju és a bájos lányka — fehér p don ültek. Sokáig voltak együtt, a hanyatló nap a messze hegyoldalon hizzó tekintetéből utolsó szikráit lövelte a földre, még azután is midőn a nyárój ragyogó szemcsillagjait az égen szétszórta és a hold foszláuyos felhők labyrint­jébe rejtőzött. Keveset beszéltek, mégis tudták egymá3 gondo latát. Alig néztek egymásra, s mégis látták egymást. Nyugodtak valának, üterük azonban hevesen vert s szivük kimondhatatlan boldogságban ringott. nak; a tengeri, meg a dohány, a nagy száraz­ság következtében, nagyon gyenge termést igér, sarjú széna alig van valami, a mesterséges ta­kar manyneinüek pedig, a luezerna, lóhere, stb., szintéu nagyon megsínylette* a nagy száraz­ságot. Ez a gazdaközönség mai helyzetének a szig­naturája, s e viszonyoknak érdekes illusztrá­ciójául szolgálnak a következő, g.izdaközönsé­güuk köréből származó fejtegetések: Talán nem egészen jogosulatlan azon állítás, hogy mindenünket az anyaföldnek köszönhetjük. Ha a föld meghozza a maga termését, s hozzá téve áldás kíséri a földtnivelő munkáját, akkor megelégedés fog honol ii az egész országbau. Mert h a köz vetetlen ül nem is, de közvetve min­denki a földtől nyeri a megélhetésre szükséges eszközt. Ha a föld busásan visszaadja a beléje vetett magot, akkor van a íöldmivelőnek, van az iparosnak, van a hivatalnokoknak, van az állatnuak; de ha ez a nyomorult föld termése nem sikerül, a hiányt megérzi kicsiny és nagy, gazdag és szegény. Es mégis van-e bizonytalanabb jövedelmi forrás, mely az idő viszontagságainak és annyi sokféle változás esélyeinek volna kitéve, mint a föld hozadéka? A gazda állandóan egyforma jövedelemre sokasem számithat. Minden óra vég­zetessé válhat az esztendőre uézve. A gazdával osztozik a jövedelemben az őszi eső, mely kimossa a magot, a téli és tavaszi fagy, a hosszau tartó szárazság, kiveszik részüket a kártékony mezei állatok, férgek és bogarak és csak amit azok meghagynak, az marad a gazdáé. Azt moJhatjuk, hogy a természet játékára vau feltéve a gazda exiszteaciája. A föld mindig meghozza a termést, ami kár vau, az nein a föld hibája. Magyarország népinek túlnyom') részét a földmivelő elem képszi. Elképzelhető tehátj a vetéstől az aratásig fél Magyarország míg a fü növést is figyelem nel kiséri. Aratásig se éjjele, se nappala uiucs a földmivelő népnek. Mert vetett s hogy mit fog aratni, uem tudja. A kocz­kázatot a sors szeszélyes játékával szemben min­dig neki kell viselni. 0 elveti a tiszta magot, megmunkálja a földet rendeseu, a többi mind bizonytalan. Jöhet egy éjszaka, s a szépen fej­lődött kalászokat pozdorjává veri a jégzápor. Vagy beleveszi m igát az üszök és tönkre teszi az egész táblát. Lehefe emellett a gazda a leg­szorgalmasabb, a legjózanabb, mind uem ér sem­mit. Nem akadályozhatja meg az elemi csapá­sokat Istennel párbajra tneaui nem lehet. Most az aratás és cséplés derekán eszünkbe jut a természet sokféle esélye. Mennyi munka, fáradság, aggodaiom kellett, addig, mig gaboná­inkat legalább is asztagokba rakhattuk? Az idei termés mondjuk, hogy uem volt rossz, de fel sem dicsérhetjük nagyou. A föld hozott annyit, a mennyit közönségesen hozni szokott, semmivel sem többet. És mégis mindenesetre meglep ben­nünket a gabouaárak alacsonysága. A buza inétermázsája nincs egészen 6 foriut sem, a rozsé 4 —4 20. Mikor már azt hittük, hogy a betakarított gabona a csűrben van s ott semmi veszély nem fenyegeti, előáll egy körülmény, Nem is emberek voltak ők, hanem lények, mint a p tradíciómban levő pár, vagy mint egy költemény mythjszi alakjai. Valami mégis nyomta szivüket: A boldogság súlya. Czuppanói csókokat váltottak, melyeket talán még a himbálódzó fatetőn is meglehetett volna hallani, egy­rnist szorosan átölelték, felkeltek a padról és hazafelé indultak. Apró szent Jinos bogarak fénylettek a setét bokrok közt. Lassan mentek, majd megálltak, hogy csókot kap­jinik egymás ajkiról, iniíözbeu Arthur már tizedszer inoudl el kedvesének, hogy kétkötetes regénye: Egy tengerirabló emlékiratai-ból, csak az utolsó fejezet hiáuyzik, melynek befejezése után a várakozó olvasó közöniégnek rendelkezésére fog bocsájtatni ós hogy ha­talmas művének szép hősnőjét szintén Arankának hív­ják, hogy bájoi arcza folyton előtte lebeg; Aranka az ő drága hű menyasszonya, kinek angyali fejecskéjét ép most karjai közt tartja s hogy a regény írásánál min­dig reá gondol — ezeket mind tizedszer ismétlő mire Aranka ugyancsak tizedszer mond i: „Te rosz csúnya Arthur, amiőrt engem a halhatatlanok köző becsempész­tél, azőrt szigorúan megfenyitlek" — s szemérmes mo­solyával legalább tizedszer csókolta meg az ő hűséges áldozatkész Arthurját és susog >tt neki boldjgsigró! szerelemről, mindenről. Lissan közeledtek az egyhangú házsorok felé ós zsúfolt lóvasúti kocsira szálltak fel, mely történetesen az utolsó volt. Víjfiital uracío's, kik kirándulásból térhet­tek haza, megeresztettek nehiny kaszárnyai'.ü adomát, szivarfüsttől elburkolt csodaszép Arankára pedig forró pillantásokat löveltek. — Lelkemre, ez gyönyörű angyal! — jegyző meg az egyik. — Valóságos Silphid alak! — tevé hozzá a másik. mely összes számításainkat keresztül húzza. És ez a gabonaára folytonos ingadozása, a mostani viszonyokhoz képest folytonos sülyedése. Itt akadt meg a magyar gazda sorsa. Ha most összeszámítja a bevetett magot, a ráfor­dított munkát és kiadásokat, felgondolja adóját, községi és egyházi tartozásait és mindemellett az alacsony gabonaárakat, nem lehet csodálni, ha erőt vesz rajta a keserűség. De nem csak ő, hanem vele az iparosok és kereskedők egész tömege, kik mind csak a gazdáktól élnek. Most a hitelezők is megszorítják. Még el sem csépelte a magot, már is kénytelen túladni rajta s a télire nem marad semmije, ugy kell átayomorogui A gazda nem versenyezhet a fő­városi nagy gabonakereskedőkkel, ha nincs ki­tartása. Az egyenlőtlen versenyben ő húzza a rövidebbet, mert nem tudja magát fentartaní addi, mig a gabona árak legalább is elfogad­ható árra emelkednek. A pesti nagy gabona­kereskedők szövetségre lépnek s lenyomják az árakat. Oroszországból és Romániából importált búzával maszkírozzák a bő termést, úgy, hogy a gazda a szűk aratás daczára sem tudja az árakat felcsigázni. A föld hozadéka immár társadalmi kér­déssé vált, mely megoldásra vár. Mezőgazdasá­gunk érdeke megkívánja, hogy ne is térjünk ki előle. Magyarország gazdaközönségét képesí­teni kell az egyenlő versenyre. Képessé kell tenni, hogy a huzamosabbau tartó alacsony árak se törjék meg, hanem kitartson mindvégig. Meg is próbálták azt a régebbi időkben is az által, hogy hitelt nyitottak a gazda számára és nem tudták, hogy a föld megboszulja magát, mert ez a hitel lesz a gazda megölője. Aminthogy ugy is történt. Ez igy azonban nem maradhat. Micsoda kilátásai vannak akkor a jövőre gazdaközönsé­güuknek, ha ez igy tart tovább ? A haza törzsét képezik a gazdák, a törzset kell ápolni tehát, mert ettől nyeri az életned­vet a legutolsó levél is. Micsoda kedvvel foghat őszszel újra a vetéshez, ha látja, hogy munká­jának eredménye akár jó, akár rosz az aratás, a legszerényebb igényeket sem képes kielégíteni? Tanügy. Értesítés. A helybeli ág. hitv. evang. népiskola-széknek f. évi augusztus hó 3-án hozott határozata szerint az ágostai hitv. evang. összes elemi iskolákban, a központi iskolá­nál felnurült nagymérvű javítások miatt, az 1894—95-ik tanév szeptember hó 10-, 11- és 12-én a tanulók be­hatásával veszi kezdetét. Figyelmeztetnek a t. szülők és gyámok, miszerint tanköteles gyermeiket a kitűzött időben, az illető osztály­tanítónál pontosan, lehetőleg személyesen beíratni szí­veskedjenek. A felvétel alkalmával minden tanuló köteles, ar 1891. évi 43. t.-cz. 10-ik §-a értelmében, az országos tanitó-nyugdij-alapra 15 krajezárt lefizetni s egyszers­mind igazolni, hogy a beirt tanuló a védhimlő oltásban már egyszer részesült. A magántanuló és javitó-vizsgák szeptember első napjain tartatnak. Kelt Nyíregyházán, 1894. évi augusztus hó 23-án. Pazár István, ág. h. ev. népisk. igazg.-tanitó. — Elsőrendű szépség! — dünnyögó az orrán ke­resztül a harmadik. —Észbontó tündér! — sohajtá a negyedik. És Arthur büszke volt Arankájára. II. Éjfél után volt már. Halotti csend az egész környé­ken 8 a méla csendet csak egy-egy kutyaugatás törte meg, vagy Mihaszna Andrásnak egyhangú sulyo3 léptei. Arthur mindazonáltal nem tudott aludni. Zölder­nyővel befedett lámpának halvány fénye mellett ült Író asztalánál, barátjával Dongó Jeremiás hírlapíróval. Vastag pipafüstfelhí vette körül s mindketten mély gondolatokba látszanak merülve lenni. Kormos theakászlet a falon ke­resztben két vlvókard, az asztalon halványpiros dohány­zacskó hevert ütött kopott diáksapka a fogason, s az arauyos jogászőletből hátramaradt apróságok egészítették ki az egyszerű szoba bútorzatát. A szomszéd szobában, melyet egy zárt ajtóhoz tolt szekrény választott el szobájuktól, nyugodt szabályos lő­lekzet hallattszott. Aranka aludt ott, Arthur kedvencz Arankája. — Tudja az ördög! — szakitá félbe a hallgatást Arthur, regényem végét nem tudom ugy befejezni, amint szeretném igy sehogy se tetszik. Arankát a hősnőt meg kell ölnöm, de hogyan, mikőpen? — Arankát akarod megölni? Ez nehezen fog menni. — Arthur, Arthur! Drága kedves Arthurom! rebegő Aranka álmában. De hirtelen felébredt. — Hah! mi volt az? — suttogá rózsás ajka. Nem szólított valaki nevemen. — Tudod mit, vélekedők Arthur, szívesen hagynám életben Arankát, de igy nincs az egésznek méltó befeje­zése. Alkalmas eszme kellene ide, hogy vége legyen .. . Megöljem, megmérgezzem, felakasszam?... Egyik sincs ínyemre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom