Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
melléklet a „Nyirvidék" 1894. 17-ik számához A fiumei ut előtt. Derék daláraink dobogó szívvel gondolnak a közelgő pünkösdi ünnepekre. Pünkösdkor lesz az országos dalárverseny, melyen a nyíregyházi dalegylet is részt vesz. A sajnos félreértések miatt eredménytelenné vált legutóbbi budapesti dalárversenyt nem tekintve, ez az első alkalom, a hói dalegyletünk a tágabb értelemben vett nyilvánosság, hogy ugy mondjuk: az ország színe előtt fellépni készül. Szorgalmasan tanulgatják is a versenyre kitűzött darabokat s előttünk, nyíregyháziak előtt már több ízben adták eddigelé is tanújelét készültségüknek s fogják adni legközelebb is a jövő hó 6-án. Megvalljuk, magunk is könnyen érthető kíváncsisággal tekintünk a fiumei ut elé. Annyira naivak ugyan nem vagyunk, hogy azt remélnők, mikép a dalegylet egy csapásra el fogja hódítani a pálmát a többi dalegyletek elől; nagyon jól tudjuk, mit tesz azt, egy még aránylag fiatal, országos hírnévvel, azzal a bizonyos niinbuszszal nem biró egyesületnek versenyre kelni elismert, megállapított hirnevü egyletekkel; azt is tudjuk, hogy maga a dalegylet sem áll, működő tagjainak számát tekintve, azon a fokon, melyen a nyíregyházi dalegylet állhatna s a melyen állania kellene; — de azért mig egy részt a fiumei ut sikerétől reméljük, hogy dalegyletünk fejlődése megtelelő lendületet nyer, addig másfelől nyugodtak vagyunk, hogy mai öszszealkotásában, erejében és képzett voltában is megfogja állani helyét. Ha az utóbbi tényleg igy következik be, — a miben kételkedni épen nincs okunk, — sőt ezen felül a számra nem nagy, de lelkes csapat pályabér-koszoruzott zászló alatt térend vissza, — a mi szintén nem hogy kizárva volna, de túlzás nélkül is lehet remélnünk, — ugy a jövőben még sokat, nagyon sokat várhatunk ettől az egyesülettől, mely társadalmi életünkben már ma is jelentékeny tényező számba megy. Csak egy rövid visszapillantást kell vetnünk az egyesület múltjára, s látva azt, hogy miként emelkedtek fokozatosan népszerűségben, közkedveltségben a dalestélyek, melyek közül például a legutóbbi határozottan fényes eredményt mutatott fel ugy erkölcsileg, mint anyagilag, be kell ösmernünk, hogy a dalegyletnek, mint más városokban, ugy különösen Nyíregyházán, hol az olvasás, kártya, billiard gyakorlására szánt egyesületeken kivül a többi társadalmi egyletek egyszerűen panganak, sőt egy rossz szójátékkal élve, lappanganak: a dalegyletnek liivatásu, missiója van. Mert nem csupán abban nyilvánul üdvös hatása a dalegyletnek, hogy a művészeti czélok szolgálásával nem egy kellemes estét szerez hallgatóságának, hanem mint kulturális intézmény áz általános társadalmi mávelődést van hivatva fejleszteni. Egy közmondás azt tartja: a ki a dalt szereti, az nem lehet rossz ember. Áll ez a közmondás általános értelemben is, hogy tudniillik a hol a dalt szeretik, ott az általános emberi nemes erkölcsökre joggal lehet következtetni. S a dalegyletek czélja par excellence a dal, az énekművészet gyakorlása, megkedveltetése. És ha most már Fiuméből dicsőséggel, vagy épen diadallal tér vissza dalegyletünk, bizonyára mind többen kapnak kedveta működő tagok sorába lépésre, ha látni fogják, hogy a dalegylet^czélja, nemcsak a próbák alkahnávali kedélyes összejövetel, és nemcsak a dalestélyeken aratott erkölcsi siker. Hogy a dalegylet ily módoni fejlődése maga után vonja erkölcsi súlyának és művészi színvonalának emelkedését is, az bizonyításra nem szorul. Ebben fog mutatkozni a fiumei ut sikere még akkor is, ha a dalegylet első szereplése az országos dalversenyen kitüntetést, pályadijat nem fog is aratni; de mindenesetre nyer buzdítást kitartásra, tovább képzésre a jövőben. Jó kezekben tudva az egyesületnek ugy szellemi, mint művészi vezetését, és ismerve a tagok lelkesedését, jogos reményt táplálhatunk a fiumei ut sikere iránt, s kívánjuk is derék dalosainknak, hogy a siker minél fényesebb legyen. tiszta, ha a testben nincs, a test uralkodik rajta, amig benne van, és éppen ezért emberi Ígéreteknek nem hisz, hanem cselekszik ugy, amint jónak látja. Ha a vallások őrei helyesen fognák fel hivatásukat, uem ujabb csodákról regélnéuek híveiknek, de a valódi becsületes hipnózissal igyekeznének meggyőzni őket, a lélek nagy, halhatatlan isteni voltáról, s amint bennünket az egész mándoki, tuzséri társaságot egy bizonyos szent áhítat fogott el, meg vagyok győződve, hogy az emberek milliói, akik most az ateizmus maj nolói, visszatérnének az egy Istenben való hithez, mely szerint a lélek, mely Istentói ered, visszatérni is hozzá fog. E lélek tisztaságát semmi sem bizonyiija jobban, mint kővetkező, szóról-szóra ismételt mediumi mondat. Neukomm: Látja ön a gonosztevőt? Médium: Igen. Neukomm: Nevezze meg. Médium: Nem teszem, mert ha lelkem testemmel egyesül, már nem ugyanaz, ami most s akkor nem tud iék megbocsátani soha. Ami végül a nagy közönséget illeti, mely nálunk mással, mint éppen a felszínen levő banális napi kérdó sekkel sohasem foglalkozik, kapaczitálásukra snjuos, képes nem vagyok. Ha a hipnotizmussal meg lehetne tudni, hogy a börzén mely áruk és papírok mennyivel fognak emelkedni vagy esni, hogy ki lesz a legközelebbi magyar miniszterelnök, és az, hogy fogja fizetni a neki tett jó szolgálatokat, uieg vagyok győződve, elragadtatással tanulmányoznák a hipnotizmust. Még csak néhány sort akarok szentelui a hipnoti záló Neukomm Ferencz ur zsenialitásának. Az olvasó, aki figyelemmel kisért, bizonyára észrevette mindazokat a kritikus momentumokat, amelyekben médiumán csodá latos lélekjelenléttel és gyors elhatározással mindig segíteni tudott. Mi, akik láttuk, mindnyájan csak halával tartozunk veni, aki itt, az ihatatlan vizek hazájában, a föld mélyéből tiszta forrásokat nyitott meg számunkra s ezenfelül megmutatta azt az isteni szikrát, a lelket, mely bennünk létezik s melynek örökkévalóságáról ma Wiudnyájan meg vagyunk győződve. Alapi Salamon Tódor. A betegsegélyzó pénztár. A szabolcs vármegyei kerületi betegsegélyzó pénzlegelső esztendei működéséről közö'jük itt a titkár által a közgyűlés elé terjesztett következő jelentést: A „Nyíregyházai kerületi betegsegélyzó pénztár" első pénztári évéről van szerencsénk, ós pedig a következőkben jelentésünket megtenni: Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV tczikk, valamint a nmélt. kereskedelemügyi m. kir. Minister urnák 1892. január 20 án 2342/VI. szám alatt kelt rendeletével, — melylyel a ker. sególyp3nztárak székhelye és kerülete megállapittatott, — Nyíregyháza város tek. Tanácsa, mint elsőfokú iparhitóság bízatott meg, az egész Szabolcsvármegyóre kiterjedő s Nyíregyházán székelő kerületi betegsegélyzó pénztár megalakításával. Hogy mennyi ikadilyba ütközött s mennyi fáradsággal járt, mig Nyíregyházi város iparhatósága a törvény eme rendeletének követelményei szerint a pénztárt megalakítani, óletbeléptetui tudta, mutatja az a körülmény, hogy telj iá egy esztendő kellett ahhoz, hogy a segélypáuztár megalakításához szükségelt intézkedések megtörténjenek, uevezetesen: — hogy a vármegye területéről a bizalmi férfi ik összehívhatok, ezekkel az átlagos napibórek megállapíthatók, az alapizabályok elkészíthetők s a magas Ministeriumhoz jóváhagyás végett felterjeszthetők legyenek. Végre több, mint egy évi hosszú vajúdás után, 1893. óv februír hó 2 én kelt 3365/VI. A. szá n alatt jóváhagyást nyertek pénztárunk alayszabályai, melyek alapján az iparhatóság haladéktalanul megalakította, il letve kinevezte a pénztár első igazgatóságát s a pénztárnak 1893. év. april elsejíu leendő életbelépését s az ez időtől kezdődő sególypénztári köte ezettségét, ugy Nyíregyháza város, valamint az egész vármegye terüle tén, a törvény által előirt s megfelelő számú felhívás, — falragasz utján közhírré is tette, s midőn a pénztár ügyeinek további kezelésére a törvény által előirt hivatalnokok, nevezetesen, pénztárnok, könyvolő és ellenőr megválasztattak, 1893. év. május 16 án a sególypánztárnak immár saját ügykezelő személyzete kezébe adatott át az ügyek további vezetése. Tisztelt Közgyűlés! Az 1891. évi XIV. tczikket, melynek kivatása az, „hogy az állampolgárok ama millióit, kiket általábin a munkás-osztály neve alatt ismerünk, a mindnyájunkkal közös emberi betegségeknek, a kenyérkereső keresetképtelensége folytán családjaikra is szomorúan kiható pusztításai ós ádáz következményei elől oltalomba vegye, s hogy a védekezés költségeit egyenletesen megosztván, az egyesekre elviselhetőbbé tegye", — mégis mindezek daczára taláu csak Kevés, taiáu egy uj intézmény sem ütközöót aunyi akadályba, annyi rész vétlenségbe, anuyi bizalmatlanságba, mint épen az ipari alkalmazották sorsán segíteni hivatott segélypénztárak, — amiről bizonyságot tesz azon körülmény is, hogy vármegyénk területéu, — a keresk. ós iparkamara mult évbeu kiad)tt jelentése szerint, — 4405 iparű'.ő van, kikre legalább is ugyauannyi alkalmazott számitható, mégis az 1893. év végéig mindössze 1080 alkalmazott lett pénztárunkhoz bejelentve s ezen 1080 alkalmazott u án fizetendő tagsági dijak uagyobbrészót is csak a legvégső eszközzel, a végrehajtással való fenyegetéssel, vagy pedig csak épen magával a végrehajtás fogauato sitásával lehetett behajtani. Síjuálattal ugyan, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy mindanuak a bizalmatlanságnak, közönyös ségnek, melylyel pénztárunkkal szembjn a vidéki tagok és mukaadók viseltetnek, — legfőbb oka a főszolgabírói hivatalok, — mint a vidéken illetékes elsőfokú iparhatóságokban rejlik, mely iparhatóságok a kerületi segélypénztárnak Szabolcsvármegye területén törtónt életbelépésétől kezdve mindeddig, a legnagyobb részvétlenséggel, a legnagyobb közönynyel viseltettek ugy a pénztár, mint az ezt életbeléptető 1891. évi XIV. tczikk iránt. A f (szolgabírói hivatalok kötelessége lett volna eme törvény rendelkezéseit, czélját a vidéki iparüzőkkel megismertetni s odahatui, hogy ezek a törvény által előirt kötelezettségeiket idejében s pontosan teljesítsék. E helyett azonban az történt, miszerint daczára annak, hogy Nyíregyháza város iparhatósága még 1893. márczius végén kü'dte volt meg mind a hét főszolgabírói hiva'.alnak községenként leendő szétosztás végett, a segélypénztárba való belépésre figyelmeztető felhívásokat s a belépések bejelentésénél használandó lapokat: — a vidék legnagyobb része csak junius — julius hónapokbau nyert tudomást a segélypénztár fenállásáról, — de csak fennállásáról, — arról azonban, hogy őket a segélypénztárral szemben kötelezettségek terhelnék, halvány fogalmuk sem volt: — mert a nyíregyházai elsőfokú iparhatóság által a főszolgabírói hivatalokhoz községenként leendő szétosztás végett megküldött, a sególypónztár lényegét, czélját tárgyazó felhívásoknak kevés kivétellel szinét sem látták a vidék ipirosai, ügy, — hogy még ma is vannak egész járások, — miut például a bogdáuyi és tiszai, — a honnan alig egy-két alkalmazott lett mindeddig bejelentve. 0:t van továbbá Nyírbátor, melynek körülbelől 400 iparos és kereskedője közül eddig csak nyolcz fizetett tagsági dijat alkalmazottal után s a 40 nak legalább nyolcz tizedrésze be sem jelentette alkalmazottait, a bejelentettek p :dig egész egyszerűen megtagadták a tagsági dijtk fizetését s ügy látszik, a fószolgabirói hivatal uem érez magában elég erőt azok behaj'ására, sem pedig az alkalmazottaikat még be nem jelentett munkaadók törvényszerű megbírságolására. Pénztárunk ügyvezetősége azonban mindeme részvétlenségek daczára nem csüggedett el SZÍVÓS kitartással küzdött a nehézségekkel s az eddig elért eredményre ís, csakis oly hivatását mélyen átértő fennhatóság alatt tudott jutni; mint Nyíregyháza város elsőfokú iparhatósága. Pénztárunk, a törvény és alapszabályaink értelmében a körülményekhez képest havonként tartott igazgatósági üléseket. A pénztári tagok gyógykezelésére helyben két orvost, a vidéken pedig a megyei járás, illetve körorvosokat kérte fel, illetve nevezte ki, kik közül az lemult pénztári évben 12 gyógykezelte a pénztár számlájára a beteg pénztári tasokat. Vidéken, az 1991. XIV. tczik követelményeinek megfelelőleg bizalmi férfilkat alkalmazott pénztárunk kik a tagságidijak beszedésével s általábaban a pénztár érdekeinek képviseletével lettek megbízva; e bizalmi tisztség bstöltéséra ott ahol ipartestület volt, maga az ipartestület, vagy az illetékes szolgabírói hivatal, vagy községi elöljáróság ajánlatára az illető község valamely iparosa] vagy a nagymólt. kereskedelemügyi m. kir. minister ur 34062/93. számú rendelete értelmében valamely néptanító lett kiuevezve. Az ügykezelő személyzet j 3 i tekintet nélkül » fáradságra, igyekezett minden erejéből hivatását batöl" teni, amit igazol azon körülmény is, hogy a mult év május 15 tói deczember 31 ig 735 ugydarabot intézett el s úgyszólván semmiből teremtette meg s tartotta fenn a pénztárt, mert annak kezelése sgyetlen egy krajczár nélkül adató t kezeibe, holott az ország valamennyi segélypéuztárai 500 tói 2000 frtig terjedő előleges segélyezéseket kaptak iparhatóságaiktól, mig a mienk egy krajczárral sem s mégis ma nyugodtan mondhatjuk, ha nem is fényes erdmónynyel, mert azt egyetlen segélypénztár sem mondhatja, da az átélt küzdelmek után, elég jó sikerrel fejezte be pénztárunk működésének első évét, amiről különben az évi zárszámadás és mérleg aditai adnak számot. Ezzel befejeztük volna első beszámolónkat most még csak a humánus ügy érdekében, mely a magyar ipart vau hivatva szolgálni, arra kérjük a közgyűlés tisztelt tagjait, hasanak oda egyenként ós együttvéve, hogy az 1891. évi XIV. tczik által elérni kivánt eszme, ne csak eszme maradjon itt vármegyénkben, hanem testté is váljék s minél hathatósabban tölthesse be azon hivatását, hogy a minden állam oszlopát képező elemet, az iparos és muakás osztályt óp erőben tarthassa, védhesse, óvhassa minden bekövetkezhető baj ós nyomortól családja, a társadalom s a haza javára. • Színházi jelentés. Mely tisztelettel van szerencsém Nyíregyháza város ós vidéke n. ó. közönségét értesíteni, miszerint jelesen szervezett társulatom ós saját zenekarommal legfeljebb 20 előadásig terjedő időtartamra előadásaim sorozatát a városi szinházbau szerdán, 1894 mijus hő 2-án A három testőr, Harc.eg Farencí nagyhatású uj vígjátékával megkezdem. Tekintettel rövid itt tartózkodásomra a bérlet C3ak 12 előadásra nyittatik. Szintársulati névsor: Igazgató és művezető: Tiszay Dezső. Rendezők: BícsKárolv, Pdchy Kálmán. Karnagy. Zuojemszkv Gyula.JZenekar igazgató: Klimmer Károly. Titkár: Baude Ödön. Ellenőr: B >rcsai József. Ügyelő : Váradi Albert. Sügó: Kövesi DJZSŐ. Pénztárnoknő: özv. Cserniné Mária. Nők: Bícsné Maár Juli 1, anyaszinésznő. Pálffy Irma, naiva. Cserni Berta, drámai szende ós hősnő. Galyassy Paula, operett és népszínmű énekesnő. Kiis Irén, társalgási színésznő ós soubrette. Pethesné Kocsis Etel, operett énekesnő. Licsarekné Gizella, comicánó. Margó Zelma, operett és népszínmű énekesnő. Tiszaynó Ellinger Ilona, operett és népszínmű énekesnő. Tikics Jolán, naiva és soubrette. Bjrcsainó Erzsi, B Für3t Rázsa, Csepreghi Emma, Kovács Fánui, Konrád Irón, P. Jenei Vilma, Sándor Mariska, Takácsné Lenke, K Vidi Katalin, kar- és segédszinósznók. Férfiak: Blcs Károly, apa és jellemszinész. Földvári József, operett és népszínmű bariton. Kozma István, tenorista. Krémer Jenő, comicus éa bouffó. Pethes Imre, hősszerelmes és jallemszinész. Péchy Kálmán, szerelmes és társalgási színész. Püspöki Imre, kedélyes apa és bauff). Rózsahegyi Kálmán, naturbursch. Sándor E nil, apa ós jellemszinósz. Tipolcíai Dezső, bonvivant ós társalgási szinész. Tiszay Dezső, jellemccmicus és bouffó. Váradi Abart, apa- és társalgási színész. Csepreghi József, Fekete Pál, Nagy József, Némethi József, Szabó Sándor, Tdkács József, ifj, Zijonghi Elemér, Hubai Antal, kar- és segódszinészek. Szinre kerülő darabok: Cdterás, Kis alamuszi, Fanchon asszony leánya, Klárika, Paraszt becsület, (Cavalléri Rusticana) Ma/hujalem herczeg, Remete csengetyüje: operettek. A baba, Hirom testőr, A papa, Szülei ház, Ideál, Katonásan, Kijátszott tervek: vígjátékok. O.thon, S)doma pusztulása, Susane, Valeni nász: színmüvek. Strogoff Mihály utazása Moszkvától Irkuczk-ig, Ali Baba és a 40 rabló, Robinson Crouseau énekes látványosságok. Bárleti árak 12 előadásra: Páholy 50 frt, Támlásszék és Erkély I s5 sor 12 frt, Körszék 10 frt. Több oldalról törtónt felhívásnak engedve, szelvényekre is lehet bérelni A szelvények tetszés szerinti mennyiségben ós bérleti előadásokra használhatók fel, mindanynyiszor azonban délelőtt 11 óráig az azon napra érvényes b dépti jegyre be^áltandók. Szelvónyárak: 12 drb páholyra érvényes szelvény 50 frt, 12 drb támlásszék és erkély I ső sorba érvényes szelvény 12 frt, 12 drb körszékre érvényes szelvény ára 10 frt. A bérlet eszközlésével és a térlet pénzek átvételével Bende Ödön színházi titkár bízatott meg. Nyíregyháza, 1894. ápril hó 25. Kiváló tisztelettel Tiszay Dezső, a debreczeni színház igaagatója. ÚJDONSÁGOK. Lapunk e száma utolsó lévén az évnegyedben, kérjük a lejárt előfizetések szives megújítását. Hátralékos előfizetőinket szintén fölkérjük, hogy a hátralékban levő előfizetési dijak összegét az alulírott kiadó-hivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1894. ápril 29. Tisztelettel a „ Nyirvidék" kiadó-hivatala.
