Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-30 / 31. szám

N Y t R V I D É K." Iskolai órtesitök. A nagykállói állami főreáliskola értesitöje. Huszonhárom évi fennállás után vármegyénk az előkelő tanintézete, mint /o-reáliskola megszűnt s az ősszel megnyíló tanévtől kezdve a hivatalos czime „nagy­kállói állami reáliskola" lesz. Ismeretesek azok az okok, melyek e tanintézetnek főreáliskolából négy osztályú reáliskolává való vissza­fejlődését előidézték, s annak idején, midőn a közokta­tásügyi kormány ily órtelembeu tett elhatározása nyil vánvalóvá lett, sokat foglalkozott ez ügygyei a közvé­lemény s a vármegyei sajtó. Most már utána vagyunk a dolognak. A degrádá ció négy év alatt törtónt meg s a most bevégzett tan­évvel befejeztetett. Ennek a szomorú valóságnak természetesen az ér­tesítőben is több helyen találunk kifejezésére. A Barabás Domokos tanár emlékének szentelt so rok után mindjárt a következőket olvassuk: „A lefolyt 1892—93. tanév történetéhez szomorú esemény fűződik: a négy felső osztály fokozatos be­szüntetése már befejeztetett; ugyanis e tanévben már csak a VIII. osztály állt fenn s az érettségi vizsgálatok befejeztével ez is megszűnt ós igy iskolánk a j&vő tan­év kezdetétől már csak mint négy osztályú állami reál iskola fog fennállani. Értesítőnk szűk tere ós feladata nem engedi, hogy a négy felsőbb osztály megszüntetésének okait e helyen újból ismételjük, megírtuk azokat 1890—91. évi Érte­sítőnkben. Megszüutettetett a felsőbb osztályok csekély látogatottsága miatt s azon időben, midőu a szomszéd debreczeni városi reáliskola az állam kezelésébe ment át. Szabolcavármegye kulturális fejlődésének érdekében óhajtjuk ói reméljük, hogy a megmaradt négy osztályú reáliskola továbbra is a megye kebelében prosperálni és virágozni fog.' Ugyancsak erre vonatkoznak az iskolai segély­egyletre vonatkozó jelentésnek következő sorai: ,De fájdalom meg kell e helyen emlékeznem egy kevésbbé örvendetes eseményről is, a mely egyesületün ket a legközelebbről érintette. A csemete, a melynek ápolása és fejlesztése végett egyesületünk 15 évvel ez elótt megalakult, már csak nem terebélyes fává fejlődöttt s ime ma diszitól, koronájától megfosztva áll előttünk. A reáliskola, mely az akkori közoktatásügyi kormány kegyes jóakarata, de egyszersmind városunk ós vidékünk lelkes érdekeltségének áldozatkészsége s ez egyesület gon­dozó ápolása mellett főreáliskolává fejlesztetett a f isko­lai évvel megszűnt főreáliskola leuni, a mennyiben a négy felső osztálynak elrendelt fokozatos megszűutetése ez évvel befejezteti. A fa törzse azonban még áll, még egész séges hajtásokat hoz. A reáliskola 4 alsó osztálya a többi vidéki reáliskolákhoz viszonyítva szép látogatottságnak örvend. Bizuuk az intéző körök bölcsességében, hogy ezt a középiskolát itt e helyen továbbra is fenn fogja tartani és fel fogja virágoztatni, mert nem lehet az t. uraim, hogy érdekeltségünknek amaz erején felüli áldó zatkészsége, a mely főreáliskolánkat megteremtette, s a mely neki házat, hajlékot adoU, s a mely még 10,000 frtot meghaladó tekintélyes összeggel rendelkező segélyző egyesületüuket is létre hozta, a magas közoktatásügyi kormány által figyelmen kivül hagyassák. (Meskó Elek, egyesületi titkár.)* A tanintézetnek összesen 93 növendéke volt, akik kőiül évközben 5 kimarad, 1 meghalt, 1 pedig nem vizsgázott. A tanulók között volt: mindenből jeles 11, minden tantárgyból legalább jó 20, elégséges 46, egy tantárgyból elégtelen 4, két tantárgyból 8, több tantárgy ból 4. Érettségit 7 tanuló tett s kettő ezek közül; Deutsch József ós Mandel József minden tantárgyból jelesen. A segélyző egyesület 37 tanulót segélyezett az el­múlt tanévben, a takarékpénztár pedig 9 tanulót 350 frttal. laudozta birodalmának sikmezejét, sás és bozóttal benőtt határait, s ha néha-néha egy eltévedt nádi madarat, vad réczót nyilazott le, vagy egy ezüst pikkelyes halacs­kát fogott horogja, öröme határtalan volt. Vándorlása, kóborlása kőiben felhatolt olykor a glecser által ma gasra emelt fövény gátra, a mely gát birodalmának határát képezte, be is tekintett onnan a messze kéklő hegyekbe, lenézett a virágos völgyekbe, a nagy tóra, s merengve nézte a tó hullámfodrainak pajkos járókát, hallgatta azt az andalító éneket mely a tó partját övedxó zöld lombsátorból hozzá időnként felhangzott. Egy ilyen alkalommal nem bírt kíváncsiságának ellentállani; a fövény gátról alá szállott, s a nagy tó felé tartott. Meghökkent attól a mit látott, s hogy észre ne vétessék, egy százados fenyő háta megó húzódott. A tarka-barka virágokkal behintett pázsitra arany hajú leánykák ugráltak ki a sás levelű csoluakokból, aztán elkezdtek futkározni, virágot szedni, felkoszorúz ták fürtös fejecikéiket szebbnél-szebb erdei, mezei virág­gal ós tánczoltak, mulattak játszi kedves, gyermekes pajzánsággal. Most már tudta a királyfi, kik énekelnek olyau szépen, andalítóan, és e naptól fogva abban a bizonyos órában mindig ott volt a szálas tölgy háta megett, s boldog merengésbe nézte a leánykák kedves mulatságai, hallgatta azt a bűvös bájos dore ley éneket, mely szive mélyéig hatott. Egy izben a zöld pázsiton egy kis morga futott végig, keresztül. A magasban éles fütty halatszott, s pillanat alatt egy nagy hegyi sas csapott le a kis állatra. A leánykák megriadva futottak össze, aztán le a domb pázsitról a tó partjára, hol a kis törpék vártak reájok, beugráltak a sás levelű csolnakokba, s hátra nem nézve többé . . . sebesen haza felé eveztek. A leánykák egyike a sebes futásban elesett, hom­iokát egy kiálló fatörzsben megütve elalált, s a zöld Ezenkívül a Szesztay-féle alapítvány 10 frtnyi és a tanárkari alapítvány 8 frtnyi évi kamatjövedelmebői írószerekre kapott: Birdy Mihály, Fejér Studor 1. o 3—3 frtot, Djutsch József, Libancz Siudor I, Javorek Kálmán, Kocsán József II., Lukáts Mihály III- és Deutscb József VIII. o. tanuló 2—2 frtot. Dr. Bleuer Miklós orvostudor, s sz-bolcsmegyei takarékpénztári vezér igazgató ur 4 drb 10 frankos aranyat ajándékozott Deutsch József VIII. o. tanulónak — elismerésül jó viseletéért és szorgalmáért. Jóba Elek, nyiregyházai lakos, s könyvnyomda tulajdonos a legjobb érettségi bizonyítvány honorálására 10 frtot ajáulott fel; elnyerte Mandel József jeles érettségi bizonyítványa. Nyilvános ösztöndijt 3 tanuló élvezett: Szukovszky Tihamér III. o. tanuló Alapy-féle 210 frtot, Javorrek Kálmán II, o. tanuló Alapy féle 210 frtot és Sörés Já­nos I. o. tanuló Gettim-féle III. osztályú 60 frtot. a) Görömbei Péter, ev. reform, lelkész a vallás­tani dijt elengedte 25 tauuló közül 17-nek. b) Goldberger Sámuel izr. vallású hitoktató pedig 11 tanulónak. Az évi segélyezés teljes összege 1060 frt. Az értesítő végén a jövő tauévre vonatkozó tudni­valókat találják az érdeklődők. A debreczeni kereskedelmi akadémia értesitöje az 1892—93. tanévről. Előttünk fekszik a vaskos füzet, mely a debreczeni Kereskedő Társulat által föntartott három a kereske­delmi szakoktatást szolgáló intézményről számol be; A kereskedelmi akadémiáról, melyet a lefolyt tenévbeu 185 tanuló látogatott 4 osztályban (a középső évfolyam párhuzamos volt.) az alsó fokú kereskedelmi iskoláról, melyet 150 tanuló (kereskedő tanoncz) látogatott ós az esti szaktanfolyamról, melynek 26 hillgatóji volt. Fényes bizonyítéka annak, hogy ezen 34 év óta fennálló iskola fokozott mértékben teljesíti azon h iva­tását, hogy a hazai kereskedelemnek minden fokban megfelelő szakeróket neveljen. Emeli az iskola uiveauját, hogy ez évben a rendes tauárok száma kettővel növekedett ós a tauiutózeten az igazgatón kivül — beleértve a hitoktatókat — összesen 16 tanár működött. A tauitás sikerének előmozdítására szolgál az uj épület, kényelmes, a modern igéuyekuek megf'lelő he­lyiségeivel, mely a Kereskedő Társulat, Djbreczen szab. kir. város és az alapítók nemes áldozatkészségét hirdeti ős örökíti meg. Hozzájárulnak a gazdag gyűjtemények tanári és ifjúsági könyvtár.ik. — A gazdig áruismei ós technológiai gyűjtemény 20 nagy üvegszekrényben szak­szerűen van csoportosítva, mig a földrajz tauitását elő­mozdítja a világrészek szerint csoportosított termény gyűjtemény ós tervképgyűjtemény. — Szép áttekintést nyújt a tanári könyvtár állapotát feltüntető szakszerűen összeállított jegyzék, melyet nagy szakavatottsággal Szjjka Gyula könyvtárór állított össze. A könyvtár össze­sen 741 czim alatt 1368 kötetből ós 181 füzetből áll. Az ifjúsági könyvtár összesen 1403 kötetet tartalmaz. A rendes tantárgyakon kivül az ifjúság bő alkal­mat nyer, hogy más szükséges tantárgyakban is kiké peztetést nyerjen. Miut reudkivüli tárgyak előadatnak a gyorsírás, az angol és olasz nyelvek és a nyelvtanitált megkönnyítik a német és frauezia nyelvekből rendsze ritett társalgási trák. Az elméleti ismeretek szemléleti uton való kiegó szitásét czélozzák a két éveukónt rendezni szokott ta nulmányutak. Ez évben is 46 tanuló szemlélte meg az igazgató és három szaktanár vezetése mellett a főváros előkelőbb ipirtelepeit. Ezen tanulmányútról az értesítő részletesen számol be. Az akadémia kebelében fennálló ifjúsági egyesü­letek előmozdítják az ifjúság önálló működését. Az ön­képző-kör magyar irodalmi és idegennyelvi szakosztályai szép sikerrel működtek és hazafias ünnepélyek rendezé­sével hozzájárulnak az ifjúság hazafias neveléséhez; az ifjúsági dal- és zene egyesület emeli a kedélyképzóst és az ifjúságnak nemes szórakozást nyújt. pázsiton maradt. Távollétét a megijjed leánykák csak az est óráiban vették észre. Nosza! lett erre lótás-futás a vi/.ipilotákban. A királyné felfegyverkeztette ezután palás dárdákkal, éles szás levelű szablyákkal minden törpéjét. S utuak indí­totta őket az eltévedt leányka felkeresésére. Épen akkor érkeztek a fövény gáthoz, midőu a kiályfi az elalélt leánykát karjaiba emelve, édes terhével a gáton átlépett. Kósőu érkeztek, a királyfi belépett sáslevelekből fout kerítéses birodalmába, melynek kapui utána hirte­len bezároltak. A kis törpék előbb kerésre fogták a dolgot, később szitkozódáson folytatták, majd döugetui kezdték a kapukat. Hiába volt minden, kiáltó szavukat visszhangozták a közel álló bérezek, de kihez az szólott, a királyfi nem hallotta már azokat. Vizipalotájába érve ápolni kezdte a leánykát, kinek homlok sebeit friss vízbe mártot hó fehér patyolattal borogatta, — melynek szép tej nyakán végig szivárgott a piros vér. Mikor a leányka feleszmélt, kérdő tekintetet vetett az ifjúra, az pedig megértette axt, s vigasztalni kezdte betegét, ue féljen legyeu nyugodt, jó helyen van, nem lészen bántódása. A leányka az édes szavak alatt álomra szenderült, és elaludt, 8 uem is ébredt fel többé, mert a nagy tó királynéja, mivel törpéi az elrablott leányka nélkül tértek vissza, bosszút esküdött a leáuyrabló fejére, s törpéit még az éj óráiban vissza küldte a kisebbik tóhoz, megparancsolván nekiek, hogy a kisebbik tónak, sás levélből készült kerítéseit, kapuit, a tó szélein álló összes viziuövőnyeket tépjék fel, tördeljék le a köiel álló fenyvesek gályáit, kaparják össze a bozótokat aztán mindezeket dobálják a tóra, temessék el a benne lakókat elevenen. Mikor a törpék ezzel készen voltak, haza mentek, bejelentették a királynénak, hogy parancsa teljesítve van! A királyné ezek után leugráltatta törpéit a nagy tó fenekére, átfuratta száz meg száz helyen a két tó közötti elválasztó föveny falat s a kisebbik tó vize Kiemelendő a kereskedelmi akadémia segélyző egye­sülete, mely működésének első évtizedét fejezte be. — Évenként mintegy 3 — 100 frtot juttat az intézet szegény tanulóinak, gondoskodik ingyen gyógyszerekről és mint­egy 200 darab tanköuyvet oszt ki szegény tanulók kö­zött. Nemes emberbarátok ós intézetek támogatása mel­lett alaptőkéje 2800 frtot ért el. Az értesítő végül a Dr. Biyer Ferencz igazgató tulajdonát képező és vezetése alatt álló iu'.ernatust is­merteti . Tekintettel arra, hogy a kolozsvári és pozsonyi kereskedelmi iskolák mellett ily internatusok sikeresen működnek és az aradi keresk. iskola is most nyit ilyen internátust, ezeu intézmény felette nagy fontosságánál fogva kiváló figyelmet érdemel. ÚJDONSÁGOK. — Gyűlések a vármegyén. A vármegyei kórházi választmány augusztus 4 dikén, az erdészeti albizottság pedig aug. 11-dikén ülést tart. — Hivatal vizsgálat. Kállay András főispán ür ó méltósága e hó 25 dikén megvizsgálta a nyírbátori járás főszolgabírói hivatalát s Nyírbátor város árva-ügyi kezelését. Péchy árvaszéki ülnök és Kertész Bertalan titkár voltak a főispán űr kíséretében. — A színház alap-kövét ünnepies módon tették le kedden. Somogyi Gyula helyezte le az első követ s jegyzőkönyvet véve föl az aktusról, befalazták azt az épület alapkövei közé. Az ünnepílyjn a színház részvénytársa­ság igazgatósági tagjain kivül több meghívott vendég is jelen volt. — Elnök-választásjlesz ma,'azaz vasárnap a helybeli izr. státusquo hitközségnél. Jelöltekül a mostani elnököt Baruch Arnoldot, Haas Mórt és Grósz L Hermint emlegetik. — A város leveles ládája. Kísérteties néma csönd. A uedves piccze bűzhödt levegőjében tiz eszten­dők óta nem fordult meg élő lény egeren, patkányon, s a sötét világ rejtelmes apró lakóin kivül. Miuek isj; az enyészet lassú munkáját hasztalan volna megzavarni. Penész, bűz, fojtó lég, Dem kedves a kényeztetett ember túl fiuom idegeinek. A halál birodalma oly kísérteties, fárasztó teherrel nyomja az agyat, hogy szinte kéjjel szívja a napfényes, máskor gúnyolt levegőt a menekülni vágyó. És szerte a tágas pincze félhomályában, melyet csak évtizedenként világit meg, a hivatalos kiküldetés áldozatának derengő gyertya féuye, rendetlen egymás­melleit vannak elhelyezve Nyiregyháza város életének rég mult idejéből származó okináuyokkal betömött ládák egész raja. Szabadon eszi a szú s lepi el az a vékonyka porréteg, mely egy évben csak néháuy vonalnyi, egy századóvben már neháuy könyök, pár ezredév alatt gúláidat elássa. Régi idők felesleges enyésző maradványa. Ide helyezte el őket a kegyelet, s mit elvégezhetett volna a tűz gyorsan emésztő lángja, lasabban, de nem kevésbbé tökéletesen végzi el a sárgult papirok óriási tömegén az idő semmisítő vasfoga. I*y is, ugy is egy a vég! Hadd eméssze, hadd semmisítse! Nem kíváncsi tartal­mukra seukisem. Pedig nagy időkről tudnának beszélni azok a sárguló levelek, ha megkérdezné őket egy önfel­áldozó búvár. Küzdelmekről, nehéz nipokról, miknek története mind-mind ott van azokon a lapokon. Nyomor, baj, szerencsétlenségről a Inak hirt s élő tanúbizonyságai a város fejlődése, kimagaslóbb fázisainak és hű tükrei ama kor méltánylandó józan bölcsességének, mely Nyí­regyházát a többi régi, hajdau hatalmes községek fölé emelte. Elmultak a küzdelmes idők, porladoinak szerep­lőik s tetteik beleolvadlak a jelen haladásába, feledve, láthatlanná téve örökre az alapvető munkát. Most már C3ak a hibákat vesszük észre. Kis dolgokat nem szokott feljegyezni a történelem, melynek czólja minél nagyobbat lehető alapossággal . . . tévedni. Különben is kevés ér­dekkel bir ezen eltemetett akták néma beszédje s ha van egy részüknek fontossága, megmentésükről gondos­lassankint apadni kezdet. Mire az eget befutotta a haj­nal pírja, a kisebbik tóban már nem volt viz, medre egy nagy sirhalomhoz hasonlított. A zöld sirhalomban örök álomra szenderültek a királyfi, a leányka, ós a két törpe. A nagy temetés után a föld lakói, emberek jöttek a vidékre, a kik elfoglalták a hegyeket, a völgyületeke', azokon építkezni, ásni, túrni kezdtek. Erre a nagy tó lakói is elhagyták szép helyöket, s eltűntek. Hová, merre mentek, nem tudja senki sem, de azóta soha sincs viz a kisebbik tó medrében. Nagy esőzések, viharok alkalmával megtelik egy időre be­gyepesedett űrjében a viz, de csak hamar átszivárog az a fövenyes gáton a nagy tóba, ingoványos felületén, a növény rétegére a járatos földmives is félve jár. Jaj! azon idegennek ki az utat eltévesztje, s magá­ban jár e helyen. A Csorbái tavat a magas Tátra gyöngyének nevezi a turista, méltán Tündérek lakták, tündéri hely az most is és az marad, mert gondos emberi kezek ápolása alatt áll. Vidéke kis egy földi paradicsom, a ki nem hiszi, keresse fel. * * Az 1892-ik évi nyarán e festői szép helyen keres­tem üdülést. A kellemes napok alatt, melyeket itten eltöltöttem, sok szép Tátrai regét, mesét halottam, ku­tattam a Csorbái tavak meséje után is, de hasztalan, nyomra nem akadtam. A gyönyörű fekvésű tó partján kígyózó séta utakon sokszor időztem, fenyveseinek ozondus illatságában sokat olvasgattam Dr; Ssontágh Miklós — Tátrai képes kalauzát, melyben szintén van egy két Tátrai rege. Sétáim alatt fogamzott meg bennem ez a kis mese, melyet fennebb leirtam. Helyet foghat e mesém a magas Tátrából össze­gyűjtendő mesék könyvében, a nyájas olvasóra bizom. Galánífy Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom