Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-09 / 28. szám

T I R V I D É K.« állottak. A vizsga befejeztével Nagy Sándor elnök megköszönve Katona Zoltán községi tanítónak fáradozását, kiosztott a 11 jó tanuló között több buzgó ügybarát adakozásából egybegyűlt jutalmakat. Megemlítésre méltó, hogy a községi iskola megnyitása és helyiségeinek fel építése Bleuer Béla iskolaszéki elnök ós Nagy Sándor iskolaszóki gonduok nagy anyagi áldozatai és ügy buzgós&gának köszönhető. — Zsebmetszők a piaczon. Megemlítettük már, hogy a mult szombati heti vásárkor több úri asszonynak a zsebéből kilopták a tárczát. A rendőrség az e heti szerdai hetivásárkor polgári ruhába öltözött rendőrökkel vigyázott a zsebmetszőkre és sikerült is egy ófehértói asszony és leánya személyében, tetten érve őket, kézrekeriteni. A két tolvaj letartóztatása után a rendőrség házkutatást tartott házuknál Ó-Fehértón s 34 frt készpénzen kivül egész csomó lopott holmit talált ott. Átadták őket a kir. ügyészségnek. — Egymás után. Z eger Ede helybeli gőzmalom tulajdonos neje e hó 2-dikán meghalt. 64 éves öreg férjét annyira lesújtotta ez a csapis, hogy az nap, mikor feleségót alteinették, ő is elhunyt. — Tüz volt hétfőn, e hó 3-dikán délután a hollóutczán, mely valóságos veszedelmes tűzfészke városunknak. Ozv. Kétz Dánielné nádas háza gyulladt ki, de a tűzoltók a veszedelem tovább terjedését szerencsésen megakadályozták. — Az elsiüt puska. Ádim András nyírbátori lakos fegyverét tisztogatta s megfeledkezett róla, hogy töltve van. A puska tisztogatás közben elsű t s a lövés szerencsétlenül az Alim Andris édes anyját találta, ki rövid idő múlva meghalt. A vigyázatlan embert letartóztatták. — Gyermek-gyilkos. Kiin Sili eö:'si leány házasságon kivül született ujuülöt'. gyermekét megölte. A ny. bátori csendőrség rájött a dologra, elfogta a gyermekgyilkos uőt s átadta a nyir bátori kir. járásbíróságnak. — Értesítés. A csillag-utczai óvoda évzáró vizs gája majálissal egybekötve folyó hó 14 én pénteken délután fog megtartatni a Széchényi ligetben, mely ünnepélyre a szülők ós tanügybarátok tisztelettel meghivatnak. Leschákné Stoffan Sarolta. — A nyíregyházai iparos Ifj. önképző egylet saját pénztára javára ma vasárnap julius hó 9 én, este a színkörben jótókonyczélu mű cedveiői előadást rendez. Szinre kerül: paraszt kisasszony,* népszínmű dalok kai, 3 felvonásban, irta: Bérezik Árpád- Résztvesznek az előadásban: Liszló Antal, Pásztor Miriska, Murányi (Jéziné, Muráuyi Géza, Jinószki István, Katkó György, Erdei Sándor, Fetzer Jinosné, Kéry József, Papp József, Arplsi Lajos, Csemák Ilonka, Lényei Irma, Bilogh Ilouka, Huray Erzsike, Piskó Anna, £Páskó Mariska. Halyárak: páholy 2 frt, I. reudű ülőhely 80 kr., II. rendű ülőhely 60 kr., III. rendű 40 kr, földszinti álló hely 30 kr., karzati ülőhely 30 kr., karzati állóhely 20 kr. Jegyek válthatók az előadás napján d. e. 10 órától 12 óráig, d. u. 2 óratói 6 óráig és este a pénztárnál. Kezdete 8 óráig. — A pápa fonográfja. A pápa a napokban pompás fonográfot kapott Chicagóból, melyet tiszteletből s azért küldtek meg neki, mert belebeszélte egy fonográfba, melyet most a chicagói kiállításon mutogatnak, főpapi és apostoli áldását. — A pápa nagyon szívesen fogadta az ajándékot s egyelőre arra használja hogy belemondja határozatát a beérkező űgydarabokra s aztán Angeli, a kinek a válaszokat eddig diktálni szokta, a fonográf után jegyzi be a pápa válaszát. — „Az éu Újságom." Ki ne ismerné Pósa bácsinak ext a kedves, aranyos kis gyermekujságját. Telve szebbnél szebb mesékkel, elbeszélésekkel, regékkel, ver sikékkel, gyönyörű képekkel, minden vasárnap beköszönt az ő apró olvasóihoz, akik türelmetlenül, szeretettel várják az ő legkedvesebb barátjukat. A legkitűnőbb magyar irók: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Sebők Zsigmond, Hermin Cktó, Rákosi Viktor, Bársony Istváu, Hérczeg Ferencz, Tibori Róbert, Bródy Sándor stb. irnak, mesélnek ebbe az újságba olyan szépen, annyi szeretettel, hogy ez a kis lap rövid néhány év alatt a legked veltebb és legelterjedtebb gy rmeklappá nőtte ki magát. Negyedévre előfizetési ára csak 1 frt. Előfizethetni Az én Újságom kiadó hivatalában, Budapesten Andrássyut 10. szám. A nyíregyházai kir. törvényszék büntető osztályánál' tárgyalásra kitűzött ügydarabok jegyzéke. Julius hó 10-éu. Ifj. Takícs János lopás büntette Rafály Miklósné és társa tűzvészokozás büntette. Lovács Gyula magánosok elleni erőszak bűntette Legricz János súlyos testi sértés büntette. Julius hó 11-én. Elek István okirathamisitás büntette. Istay Sándor szándékos emberölés és súlyos testi sértés büntette. Rinyu Mihály lopás büntette. Szarka Ferencz súlyos testi sértés büntette. Julius hó 12-én. Bogár Mihály és társa szándékos emberölés büntette. Kohn Móricz magánokirathamisitás büntette. Lukács András lopás büntette. A közönség köréből.*) Tekintetes szerkesztő úr! A „Nyirvidék" 27 ik számában „Ejy jelen volt aláírással ellátott czikk jelent meg a uyirbátori községi óvoda vizsgájára vonatkozólag, melyért pirulás nélkül köszönetet szavazok a névtelen irónak. hogy az által kötelességemmé tette, hogy a nyírbátori kisdedóvó ügyet egész terjedelmében a nagy közönség tudomására és ; sajnálatos czikket a maga valósága, értékére leszállít sam, — miért is kérem, hogy annak becses lapjában helyt adni méltóztassék. A kisdedóvás ügye Nyírbátorban 1884-ik évben kap itt lábra ós akkor alakult meg dr. Boldizsár Imre elnöklete alatt a létesítő bizottság. E bizottság nehéz *) E rovat alatt közérdekű félsz jlaláaokat díjtalanul közlünk « bekaldó felelőssége mellett. Szerk. munkát kezdett, mert legelsőbben iparkodnia kellett a népben a meggyőződést a kisdedóvo szükségéről fölébreszteni, s csak azután tartá Cíólszerűujk a létesítés módszerét fejtegetni. Felosztása e munkának elméletileg sokat mulasztott, de létezett körülméuyeink közt kétség kivül befolyt ama fölszínes iránynik terjesztésére, mely egy tárgy fényoldala mellett a kivitel nehézségeit elég figyelemmel keresni, előg hideg vérrel meglelni s elég óvatossággal elhárítani restellette. Mert a ki a meggyőződést és megoldást, az eszmét és a foganatosítás részleteit egyszerre nem oltja be a néptudalomba, az gyorsította ugyan az izgatás sikerét, de vezélyességót is emelte, kivált oly helyen, mint Nyir-Bá tor, hol az alsóbb rétegekben döntetnek el a kérdések. Az igazgatás e módját tudta a létesítő bizottság, nem volt ostorozóji a szijas hazafiasságnak, soha sem sülyedhetett oda, hogy a nép ámitója legyen, bár e szerepet Nyir-Bitorban sem szokták megvetni, különösenolyanok, akik cselekvésükben és életmódjukban a saját önző érdekeiket a morális törvény ős mások jogainak megsértése mellett elégítik ki. A sülyedés szomorú korsza kában a bizottság legiukább a tények tárgyilagos ma gyarázatára szorítkozott, igyekezett a népben ébren tartani a kisdedóvás iránti szellemet, és áldozatkészségre lelkesíteni a kisdedóvó alap javára. Dr. Boldizsár Imre elnök, ki lelkesülten és odaadólag tölté be tisztét, köztisztelet és szere etben álló főszolgabiránk Vay István, Deme Ignácz a hűséges iskola látogató, M mdel Eduárd, ifj. Várady Istváu, Szalkay Emil, Mikolay Lajos, Csákányi Győző, Márkus Antal községünk derék jegyzője, Balaton István, Makray Pal, Virady József, Divinyi János, Sztruhár István, dr. Schwarc< Adolf, idb. s ifjbb. Szikszay József, Mandel Dezső urak különösen ég községünk értelmesebb osztálya folyvást meggyőződőtt és lelkesült az eszméért, s nem igen hallgattak azon rosz akaratuakra, kik a megoldást nehezíteni kívánták. E mozgalomnak volt hatása A létesítő bizottság küzdött eszméiért, épen oly önzetlenül, mint lelkesülten, s nem kevesebb sikerrel, mint kitartással. Ismerni kell a bátori nép jellemét, az okok és eredmények kapcsolatát, a tényezőket, melyek befolynak stagnálására. De bármily nehezen haladt előre a kitűzött czél, még is azon vigasztalása volt a létesítő bizottságnak, hogy 1891 évben már végleg elhatározta, hogy a kisdedóvó épü'etet már 1892. évben vagy 10 év után felépítheti és rendeltetésének á adhatja illetőleg át is adta. Ekkor kaptam én a becsületben megőszült Csiha Gibor úrtól levelet, hogy mint a létesítő bizottság mindvégig volt jegyzője, használjam fel befolyásomat Mariska leánya érdekében, ki akkor végezte az óvósnői tanfolyamot, hogy a nyírbátori óvósuői állást elnyerhesse, s egyidejűi 'g Csiha Eudre barátom személyesen felkere sett és atyja kórelmét támogatta. Megígértem, hogy tőlem telhetőleg pártolni fogom. Hogy mennyire sikerült volt támogatásom, az érdekeltek nagyon jól tudják, azt feleslegesnek tartom itt jelezni, csak pirulás nélkül mondom, hogy Csiha Mária 13 pályázó közül egyhangúlag lett megválasztva akkor, amikor a 13 pályázó közül ő volt a leggyengébben classificálva s gyakorlatot egyáltalában nem tudott felmutatni. Éu végtelenül örvendtem s pirulás nélkül a sikernek, különösen azért, hogy az öreg Csiha Gábornak szolgálatot tehettem és Csiha Endre barátomnak minden személyes indok nélkül bebizonyíthattam önzetlenségemet. Örömömben azonnali vóglegesitésés kértem, de Auslander Z-dgmond iskolaszéki elnök ur — kinek mellesleg legyen mondva a választás nem volt ínyére, csak egy évi próba időre állította ki a dekrétumot. Bele kellett nyugodni azon reményben, hogy az óvósuő oly kitűnő pályázók mellőzésével — iparkodni fog a várakozásnak megfelelni s nem leszek kénytelen pirulni megválasztásáért. 0 zintén megvallom, hogy az első hónapokban a várakozásnak meg is felelt, de később a 400 frt fizetéssel ellátott óvósnő, ki még ebből dajkát is kénytelen tartani — teendőit negligálta, mi által természetesen az óvodának szenvednie kellett. É'i ezt minden rágalom nélkül édes atyjának és bátyjának tudomására hoztam. Hogy e közlésem mit használt, az érdekeltek jól tudják, mert az óvósnő azon hiszemben, hogy ón irigylem az ő társadalmi életét, még jobban negligálta a figyelmeztetést. Ez év junius 1 én Vay István főszolgabíró dr. Boldizsár Imre és Deme Ignácz urak által interpelláltattam, hogy az óvósuő iránt általános a panasz s miért nem értesítem őt a panaszokról. Folyó év junins 2-ára Dr. Boldizsár Imre elnöklete alatt a kisdedóvó bizottság összegyűlt, a melyen Auslaader Zsigmond iskolaszéki elnök ur is jelen volt, ott ez az állapot felhozatott, — s határozottan kijelentem, hogy nem az én kezdeményezésemre, de határozatilag kimondatott, hogy amenyuyiben az óvósuő megintése hatáskörébe nem tartozik, az iskolaszék tegye meg kötelességét. Ez a mozgalom használt, mert az iskolaszék öszszeült és elhatározta, hogy az óvósnő junius hó J19-én köteles a gyermekekkel vizsgát tétetni. A vizsga lefolyásáról csak annyit mondhatok, mert ott nem voltam, hogy [egy pár szakember kivételével egyik megjelent vendég sem volt képas — bocsánatot kérek mert senkit sem akarok sérteni — megbírálni, hogy milyen vizsgát kell egy óvósnőnek tenni, menjenek el Nagy Kálióba vagy Nyíregyházára ós hallgassák meg ott először az óvodai vizsgákat s az után a nyírbátorit, csak ez után mondhatnának ítéletet. Mert, hogy egy pár gyermek hirom hét alatt egy pár verset betanult s azt a vizsgán elmondta, nem commen'ár. Sőt szülők panaszkodtak nekem, hogy gyermekeik sírva mennek az óvodába ói egyáltalán gond nem fordittatik a gyermekekre. Az olyan érdektelen érdekeltek ujjonghattak ós éljenezhettek a vizsgán. Mert szakemberek véleménye szerint rosz tanitó is tud jó vizsgát tétetni ott, hol ő maga teszi a kérdéseket növendékeihez s más bele nam szól vagy nem is akar. Mentségül az óvós kisasszony érdekében felhozom, bogy egész éven át egyik iskolaszóki tag sem érdeklődött mütölése iriat. Előadottaival képes vagyok bármikor és bárkivel szemben igazolni, s azt hiszem, hogy piruHs nélkül mondhatom, hogy az igazság nem rágalom; s a minthogy e czikkben jelzett többek sajnálatával absolute nem törődöm, ugy a nyilvánosság előtt kimerem jelenteni, hogy azok tiszteletére vagy barátságára még kevésbé aspirálok. Kétségtelen, hogy ily híla bánt s azzal ugy volna minden önérzetes ember, miért is nem fogja nekem senki is rosz néven venni, ha I ső Napoleou azon keserű kifakadását merem idézni: .Meghalni a csatamezőn semmi; de sárközt s ily keretben!" Végül kijelentem, hogy névtelen czikk iróval további polémiába nem fogok bocsátkozni, csak figyelmeztetem, hogy minden ember, ki többet akar látni, mint a minek önmagát érzi, azon iparkodás által, melylyel kitűzött ideálját akarja elérui, nevetségessé teszi magát s a félénk kisasszonyok közt párviadalairól beszél, a szegény, ki másodkézből összeszedett rongyokkal fényűzést utánoz, mely alatt mindenünnen szükség tekint ki, guny és megvetés tárgyává válnék, bár mik lennének is egyébiránt érdemei. A társaság, mily még azon érdemeket is, melyeket valóban bírunk, csak ritkán ismeri el, nem bocsát meg annak, ki tőle még ennél többet kiván, s majdnem ugy biník vele, mint uzsorá sokkal bánni szoktak, vagy jobban moudva bánni kellene, kit, mert törvényes kamraival megelégedni nem akar, megfosztják még tőkéjétől is. Fogadja egyébiránt tekintetes szerkesztő ur nagyrabecsülésem kifejezése mellett kiváló tiszteletem nyilvánítását, melylyel vagyok. Nyir-Bitor 1893. julius 4-én alázatos szolgája: Fuchs Ferencz. Csarnok. Hazajöttek a halottak. — Tisiarldéki história. — Az is bizonyára éles szívfájdalmat okozó esemény, ha az élő nem tér vissza többé vándor-utjtból öveihez, de százszorta borzasztóbb, sxivetrázóbb jelenet, midőn a föld pihentető keblébe elrejtett halott jő haza azzal a gyászos, ajtó, ablak nélkül készült házzal, melybe örök nyugalomra tétetett le. Egyszer láttam ilyent és még ma is előttem van a boriasztó jelenet egész mivoltában. S gyermek voltam még akkor. Ott laktunk a Tisza mellett elhúzódó egyik faluban. Az édesapim tanította a falu leendő polgárait a szükségei ismeretekre, a falu népe, a jó tiszaháti nép, megfizette érette a szükségei járulékot, a miképen az elő volt irva a kártyában. Nem is volt baj semmi. Ment minden a maga rendiben. Csupán csak egyetlen ember volt, ki nem akarta beismerni, hogy a tanitó megérdemli azt a csekély fizetést, melylyel boldogítják. Kispál Tóth János uram volt ez. Gazdag, hatalmas, szókimondó veres ember. Én miadig borzadtam tőle s kikerültem meszszire az utezán. Volt valami olyas a tekintetében, mely riasztólag hatott reám. Egyetlen gyermeke sem volt s mégis bele ártotta magát mindenbe. Szerette vinni a tónust s tetszett neki, hogy a többiek előtt bizonyos tekintélynek örvend. Meg is támadott minden hivatal viselőt. Kezdte a papon, belehepciiáskodván a prédikálásába; majd az édesapámmal kapott össze oly dolog miatt, melyhez a jó Kispál Tóth János ugy értett, mint ón a fecskefészek építéshez; ezután főbírót, kisbirót, csordást, kondást össze-teremtettózett, akár volt ok reá, akár sem. Nem is volt Kispál Tóth Jánosnak egyetlen jó embere sem a faluban. Félt tőle mindenki mint az ördög a tömjéntől s bizony,még a vén Sára is, ki a faluvégén lakozó ciigányok öreg anyja volt, azt kívánta neki, hogy a föld se tűrje meg a gyomrában. Hanem hiszen az átok olyan, mint a bot: két vége van s rendesen arra hull vissza, kinek ajkáról elröppen Megesett itt is, hogy Kispál Tóth Jánosuak a feje iem fájt tőle, a vén Sára meg földbe ütötte az orrát. (Sok pálinkát talált inni a fia lakodalmán.) De mintha csak ait várta volna a halál, hogy előbb a vén csoroszlyát ragadja el. Alig került egy hétbe, hire futott a faluban, hogy az erős, izmos testű Kispál Tóth János nagy betegségbe esett. Nagy izgalmat szült e hír a kis falu népe között* Kíváncsi asszony szemek pillantgattak a ház félé, hol a gyűlölt ember nyögött. — Ahol ni! — mutatott a reszketős ujjával Ser bék Klári. Min még orvost ii hoztak hozzá ! — No, akkor kampecz neki! — nevetett rá Fodrosnó szomszédasszony. — Nem sok idő kell, hogy megkönnyebbüljön az ágya szalmája. Hej, nagy sor az már, mikor valakihez orvost kell vinni! I^aza volt Fodrosnóuak: nagy volt a sor Kispál Tóth János házánál. A hatalmas ember leroskadt az ágyba, mint villámütött fa. Nehéz, fuldokló lélegzése nagy betegségre engedett következtetni. Iizadt egyre, arcia Térszínben úszott s rémítő fájdalom lángolt belső részében. Kutya portéka ám az a béltifusz ! Nem sajnálta senki; mindenki átkoita még betegágyában is. Maga a tiszteletes ur is, ugy nyilatkozott az édes apim előtt: kir volna neki meggyógyulni. Izgága, rokoncsátlan, pöffeszkedő ember. Hadd telnék vele a pokol! Az édes apim nem szólt semmit. Jimbor ember volt szegény, a légynek sem tudott volna véteni. A* Istenre bizta a büntetést ós nem kívánt rosszat Kispál T th Jánosnak. De ugyan miért is kívánhatott volna? . .. Volt annak elég! Ai Isten büntető keze oly súlyosan nehezült reá, hogy vadállatként ordított a kintól. Egy reggelen azután megszólalt a kis fatoronyban levő kél harang. Szomorú bugással jelentették be minden háznál, hogy hilott érkezett. Kispil Tóth Jiaos