Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-05-21 / 21. szám

r i „IS Y I B T I D É K." inányzatuak azon mélyen eltakarva levő nehézségeit,melyek a mai korban a kormányzatot oly nehéz és háládatlan feladattá teszik. Az önkormányzatban vtló részvétel na gyón fontos az ország kormányzatára nézve is, mert mig az önkormányzattal járó költségek és kiadások, az ellenőrzés daczára is a mai kormányzat számtalan s folyton uövekvő igényeiről bizonyítékot adnak, mig a kisebb körben mozgó ellenőrzés fogyatékossága megtanít a nagyobb körök ellenőrzésében a tárgyilagosságra fektetni a súlyt, annak tudatára is jövünk, ho„'y minden államnak törekednie kell polgárainak az önkorm Inyzat bizonyos fokát megadui, mert ez az önkormányzat az, mely a politikai értelem fejlődését előmozdítja, mely a indoktalan elégedetlenség és a vak ellenzés szellemét megtöri, hiszeu Anglia kifejlett önkormányzatának kö szőni állami kormányzatának í-ziláid ágát s Francziaország politikai életének ingadozása az ott évszázadokon át ugy a királyság és császárság, miut a köz'ársaság alatt, kifejlett és fennálló, az önkormányzatot elölő ceutralisatiónak tulajdonitható főleg. Épeu ez okból válik veszélyessé még a szabad Belgiumban is a socializmus, mely a gyárakban naponként elfogla va levő, az önkormánzatot nem ismerhető rauukástömegeket használj i fel a létező rend felzavarására. — Általában el lehet mondani, hogy a forradalmakat mindig az önkormányzatot nem i-merő része az államnak teremtette, nein azért, miutha az önkormányzatot nem ismerő részi az államnak teremtette, nem azért, miutha az önkormányz ttot élvező rész uek ne lettek volna panaszai, de mert ezen rész értette, hogy a kormányzat a terhek viselésétől elválaszthatlau Lehetetlen itt elhallgatnom egy megjegyzést, lehe tetleu nem érinteni azou vádat, melyet hangoztatnak az adók sokfélesége elien az államin kivül, illnsioiiussá teszi a jövedelem utáu fizetett adószázalékot. Tagadhatatlan, hogy az önkormányzat magával hordja az adók sokféleségét, miuitél szélesebb alapokon nyuszik az önkormányzat, annál többnemü adó terheli látszólag az egyéut. — Augliában a kifejlett önkormányzat országában van a legtöbb neme az adónak. Utak fenntására, csatornázására, vízellátására, muzeumokra, elmebetegekre, rendőrségre, szegéuyek ellátására külön-külön adó vettetik ki s ezek által még niucs kimerítve az adók külöufélesége, Francziaországb m ezek ismeretlenek s látszólag könnyebb dolog az állami adók növelése, de azt megiut nem lehet tagadni, hogy önkor.u iuyz.at ciak ilyen adórendszer mellett állhtt fenn. lí t azokuak, kik panszkoduak az önkormányzati adók ellen, vágyai teljeseduének, megszűnnék az öukonnányzit létoka, hiszen saját vármegyénk pótadói folytonos hullámzásnak vannak kitéve csak a legrövidebb idő óta is. Az 1892 ben 3°/

0 ot tett betegápolási pótadó, 1893 ban leszállott 1% ra, mely ha általánosittatik az egész országban, bizonyára magasabb százalek alakjában fog kivettetni; a tisztviselői nyugdíj alapra kivetett 1 százalék meg fog szűnni bizonyos idő elteltével s ha idővel uj szükségle tek merülnek fel, a régieknek részben vagy egészben való megszűnése az önkormányzatnál nem állaudósitja ama szükségletét örökre, miut az állam által kivetett adóknál, — melyeknek indok i megszüuvéu, a megszo kott, a többitől el uem vála<szv>tt adó mindeu feltűnés nélkül szolgál uj és uj igéuyek kielégítésére, mint az a töldtehe rraeutesitési pótlékkal történt. Az önkormányzat feltétlenül me ^adóztatja önmagát s ez által a helyi körülményekhez mérten intézkedik, fejleszt vagy szűkebb térre szo rit egyes intézkedéseket és épazértazigizgatása.Ton ágaza tai, melyek általános állami érdeketszolgáluak.soseraadha tők átazegyes részeknek feltétlenül, az igazságszolgáltatás, pénzügyi és közigazgatás egyöntetűségének szüksége nem adthitók a vármegyék tetszéséuek, válasziásáuak, de az általános részen kivül a péuzügy, de főleg a közigazgatás keretében igeu sok dolog az önkormányzatot illeti, mert ha a közigazgatás minden részében az állami hatalom uak engedjük át a tért, nagyobb kiadások és a uagyobb rendszeresség látszata mellett csak az igazságtalanság ós szeszély tényei jönnek létre. Az önkormányzat csakis ott érvényesül teljes mérvbeu, hol az öuadóztatás elve keresztül vihető — ez pedig ott történhetik, hol az önként kivetett'adó nem éri el azon határt, mely a fizetni mindig vonakodó emberiséguek oly magas, hogy azon intézkedés szükségérzetét megemészti, vagy annyira gyengíti, hogy a megszavazott költségvetéssel a czél el nem érhető. Szükséges az önkormányzat kifejlesztése azért is, mert hazáuk" nemzetiségi és vallásfelekezeti viszonyai oly különféle különleges viszonyokat teremtenek, melyek az önkormáuyzati és társadalmi tevékenységeket foutosabbá teszik, min' bármely más or-zágbau s vármegyénk e hazai viszouyokuak kisebbített, de lm hasonmását mutatja. — Közegészségügyi, tanügyi, közlekedési teendőink az önkormányzat keretében oldhatók meg helyesen. De tagadhatatlan tény az is, hogy az önkormányzat iránt a fogékony-ág ntpról napra jobban vész s ma már ott állunk, hogy egyes fouto

j, az öukormányza'ra bizott dolgokban lehetetlen volna valauii haladást tennünk, ha a törvény határozott parancs szava nem állana rendelkezésünkre, nem kényszerítene cselekvésre és midőn időről-időre feljajdulunk, de feledjük saj it bünüaket, mely miatt egyes önkormányzati jogaink és kötelességeink átsiklottak az á lami kormányzat hatáskörébe s évről évre a kényszer nyomása alatt fogynak öukorináuyzati jogaink, mert téves hit az, mely azt hirdeti, hogy az állam vágyik azon teendőkre, melyek természetszerű leg az önkormányzat és társadalmi tevékenység körében '^atók meg leghelyesebben és legolcsóbban. Tagadhat itlan, hogy hazánk 26 éves anyagi f-jlő dése következtében o',y igéuyek és szükséglelek kielé gitéséuek ideje érkezett, melyek felett többé nem lehet eltekinteni. - Közegészségi és népnevelési állap it.aink egyáltai»áo;i nem kielégítők, de ha itt ott hangzanak isffel pan'aszok, ezek nem foglaltattak még egészszé, bogy a segély minemüségét m jg lehetett volna állapítani. Ezek száraz és érdektelen tárgyaknak iátszanak s attól való ívAelmükben, hogy azokkal való bajlódás a költségek fedezését reánk hári'ja, hagyjuk azt a szak férfiak és az ezek által informált minisztériumoknak, hogy ezután a jószáudéku, de czélra nem vezető s mégis drága intézkedések miatt zugolodjunk. Nagyon sok hibás és téves intézkedés leli magyarázatát ezen érdektelenségben s hogy c^ak egy példát említsek, a közmunka rendszerének megváltoztatása alkalmával a vármegyék egyáltalán nem foglalkoztak e kérdéssel, leginkább azért, mert az önadóztatás kérdésével volt kapcsolatban s féltek e kérdést bolygatni s ennek köszöuhetjük, hogy e törvény annyi nehézségeket teremtett. A vármegyék feladatait ily kérdések megvitatása és előkészítése képezi, mereven a tagadás mezején állaci, a fejlődő viszonyokkal szemben az intézmények változatlanságát vitatni uem helyes iráuy, én a vármegye feladatait magasabb czélokban keresem, a vármegye hivatá sát még tisztviselők kineveztetése után is, sőt még fokozottabb mérvbeu fontosuak és lényegesnek tartom s a közigazatási jogszolgáltatás teendőit kivéve, a közigazgatást annál jobbnak, anná,' czélravezetőbbnek tartom, minél inkább az önkormányzat hatáskörébe jut. Ezen félévi jelentések is azért öltenek nagyobb terjedelmet, hogy ,z önkormányzat iránti érdeket, a tárgyak ismerete által felkeltsem s bár ha sokszor épp ezekből merithe'ő a vármegyei kormányzat alapos bírálata, e bírálat, bár kedvezőtlen legyen is, reám nem kellemetlen, mert kötelességeim és feladataim teljesítésében felvilágosítást, sót irányt is ad. A méh. 1893. márczius hó 1. Meghivó közgyűlésre. Tárgysorozat: 1. Beszámolója a mult őszi küldöttségnek. Előadja Tűtűh asszony. 2. Az eredmény fölötti eszmecserék. 3. Iuditványok. a szerepre, amelyre a -ed-szobor leleplezesi ügyében a honvéd-egylet elnöke íllalkozott, föltűnvén az egész ország színe előtt fölh^paival, agitálásaival, szónoklataival és indítványaival, m itlia ő lenne a honvéd-név, dicsőségének és reputácziójának első bajnoka." Ehhez a leiéihez nekünk nincs mit hozzátennünk. Közöljük — most már, mikor dissouans hang nem vegyül bele ezáltal a nagy nemzeti ünnep harmóniájába — kötelességből, jnely elöl nem lehetett s nem volt szabad kitérnünk. A vármegyei önkormányzat.*) Általános a panasz, hogy a vármegyei önkormányzat mindennap jobban hanyatlik, hogy a jogaiban megnyír bált vármegye gyűlései érdekteleuekke válnak s részben váltak is sa közigazgatási tisztviselők választásának megszüuése a még most létező érdeklődést is megsemmisíti. E panaszokkal sze'nbeu szükséges vizsgáluunk a valódi helyzetet, szükséges kimutatnunk röviden, hol és menynyiben téves vagy helyes e felfogás, mert tagadhatatlan, bogy minden olyan ember előtt, kinek uem ideálja az állami omuipoteutia, fontossággal bir az önkormáuyzat és sokkal könnyebb a már létező bármely kicsiny alapon épiteui fel az önkormányzatot, mint mindent eltörölni eugedni, a természeti fejlődés által kimutatott indulási irányt elvetve, a tévedésnek gyakran alávetett elmélet utján akarui megteremteni azt az önkormányzatot, mely nélkül még a köztársaság hangzatos uevezete sem egyéb, mint az egyéni érvénye-ülést lábbal taposó despotismus. Hazánk helyzete a lefolyt 26 év alatt gyökeresen megváltozott. Bármily vádakkal illettettek is azon kormányok,melyek az országot iga/gatták, bár történtek tévedések, mégis ha ma e 26 óv végeredményét tekintjük, uem szükséges elfogult pártembereknek leuui, hogy a haladást elismerjük. Azok az eszmék, azok a gondolatok, melyek uek megvalósítása 26 év e:őtt lehetetleuuek tünt fel, részben megvalósithatókká váltak és megvalósultak s a ma még megoldhatatlan kerdések hazánk fokozatos fejlődésével uem sokára megoldhatók leszuek. De ez általános fejlődés között lehetetleu tagadnunk bizonyos részek hátramaradását, lehetetleu tagadnunk, hogy épen azon részek maradtak há

fra, melyek az önkormányzatot illetik, melyek főként a társadalom feladatai. Anélkül, hogy teljesen kárhoztatnám, de nem tartom arányban a nagy politika űzését vármegyénkben azzal, melyet az önkormáuyzati vagy társadalmi működés igényel, az elébbi tért teljeseu elfoglaljuk, gyakoroljuk azou jogot teljes mérvben, mely e részben megillet, s melyet nem tartok hátrányosnak már azért sem, mert a politikai értelem iskolája, s bár kezdetben lehet felületes, egyoldalú, mindenesetre jó ellenszere azon valóban sokszor elfogult, egyoldalú falusi politikai felfogá-.uak, mely nyilvánulni nagyobb körökbeu nem mer, de a másikat, az önkormányzatit, mely e politikai jog gyakorlatának kiegészítője s részbeu vezetője es tauitőja lenne, úgyszólván teljesen elhanyagoljuk, talán azért, mert mig az személyi dicsőséggel jár s anyagi áldozatot uem követel, ezekben, ha bele mélyedünk, annyiféle jogos igényeket fedezünk fel, melyeknek kielégítésétől önkényteleu megijedünk. De fontos és szükséges ezen önkormányzati rész fejlesztése azért is, mert az azzal való foglalkozás észrevétlenül tágítani és szélesbiteni fogja felfogásunkat, igazságosabb és méltányosabb bírálatra képesít nemcsak a vármegyei, de az országos kormányzattal szemben s midőn tapasztalni fogjuk, hogy a mai materialis világban minden eszme és gondolat péuzáldozatot követel s minden eszmének kivitele miut egy központi vasúti indóháznak egymást keresztező vágányain elsikló vonatai kellő ügyelet ós óvatosság nélkül csak romlásra vezet, midőn tapasztalni fogják az egyéni érdekek egymással ellentétes voltát, egyes vidékek érdekeinek összeütközését, megfogják ismerniakor *) Ez érdekes fejtegetést Szatcuárvxrmegye alispánjának ez évi időszaki jelentéséből veszszük át. „A NYIRVIDEK TAliOZÁJA/

4 Mese egy leleményes asszonyról. Nagyon nyomott hangulat volt észlelhető az egész társaságon. Azt hiszem, mindent kifejeztem, ha azt mondom: nők nem voltak jeleu. Alfréd báró, tartalékos hadnagy épen most ásított egy olyat, hogy mellette az opera ürességtől tátongó páholyai elenyésznek. A feszes, diszegyenruhába öltözött kövér B. kapi tány unalmában végig dőlt a puha kevereten, s ha időn ként felhangzó hortyogás nem adná tudtunkra, hogy elnyomta a buzgóság, azt hihetnénk, hogy holtan hever ott. A .nőies" Ottó huszár önkéntes már a czigarettát is kiejtette szájából, pedig ott czimbalmozott mellette az asztalon, körülvéve üres és élig telt poharak soka ságától, felbontott ós felbontatlan champagueres üvegek között, lelki testi barátja a „kis gróf." A nyitott ablakon keresztül mezei munkások távoli dala hallatszott be, g a leányok vig danája kirivó ellen tétet képezett az unalom'ól gyötört társaság hangú latával. — Ugy látszik, vette -fel a szót Alfréd báró, hogy ma melancholiába esüuk. A báró szava elhangzott, senki sem figyelt rá. Mindnyájan többé kevésbbé elálmosodva aludtak a kereveteken. Még a kis gróf is felhagyott a czirabalmozással, bár csak kicsi időre, nevezetesen mig a keze a champagneres üveg után nyúlt s csendesen felhajtott belőle egy pohárral. Ottó szájában már másik czigarettát látuuk. B. kapitány meg akart szólalni, legalább félig nyitva maradt szája erre látszik vallani. -- No fiuk moudjatok már valamit — vette fel a szót Alfonz báró, a társaságnak egy még be nem muta tott érdemes tagja. — Te Ottó — folytatá ugyancsak ő a beszédet — te sokat forgolódtál a világban, mesélj valami kalandot, valami éleményt, vagy valami érdekes történetet. — Igen, igen, szólt B. kapitáuy is, álmából felretteuve, mindnyájunk kívánsága ez. — Elnézzük —- folytatá tovább a beszédet a kis gróf — ha füllentesz is benne, s ha képzelmed játékának helyt engedsz is. — Talán valami szellemes, vagy pikáus históriát?! — Kérlek, válaszolt miud e beszédre Ottó, tudjátok, hogy én miudig Ciak igaz kalandokat szoktam előadni. Mindazonáltal a mai estén elmondandó kaland feltétle í igaz voltáról nem kezeskedem, mert nem vélem történt, s mert második kézből veszem a történetet. Ha már mindenképen beszé'nera koll, hát elmondom nektek ezt a történetet! Figyeljelek hát! — No hát felmentünk ezúttal az igazmoudás kötelezettsége s a felelősség terhe alól, szólt a társaság mintegy egyszerre. — E nemes társaság ugyan nem méltó arra, hogy fárasszam magam érte a beszéddel, de mégis rész véttel vagyok unalmatok iránt. S valóban ragyogtatui akarva elbeszélő képessé gét, sokat mondó arczkifejezéssel adta tudtára a divánokon álmosan fekvő barátainak, hogy a történet pikáns, érdekes lesz. — Elbeszélésem idejében — kezdé az előadást Ottó olyan mimikával, minőt tollam —fájdalom! repró dukálni nem képes, Róbert barátom B. falubau volt, mint katona egy házhoz beszállásolva. A helység joggal még a falu nevet sem érdemelte meg, 800 lakossal, apró kis házakkal, melyek inkább hasonlítottak odúkhoz, mint emberi lakóházakhoz, szük és ronda u:czáival valósággal kellemetlen benyomást tettek az idegenre, ugy hogy az először ide került emberre uézve a menekülést tették kívánatossá. Különösen visszatetszést szü't o semmi élvezetet uyujtaui uem képes his falucska látása a mi barátunknál, Róbert kapitánynál, ki hozzá volt már szokva ahoz, hogy nagy városokban lakjék, hol lépten nyomon uj ós uj élvezetek kínálkoznak az emberuek. Nehezen nélkülözte különösen a nőtársaságot, melynek pedig itt még csak szine sem volt. Kis földi paradicsom lett volna ez máskülönben, tekintve a vidék szépségét, a helységet körül vevő erdőségeket stb. csak hogy hiányzott e paradicsomból Éva, legalább hiányzott belőle olyan Éva, a minőre neki szüksége lett volna. Rövid egy óra alatt megismerkedett az egész környékkel, a mi annyival könnyebb volt neki, mivel vadászatai közben nem egyszer megesett, hogy a vidékre tévedt. Akár meddig kutatott azonban legcsekélyebb élvezet után, nem tudta azt felfedezni. Csak egyetlen egy uőt sem látott, kinek piros ajka élvezetet igért volna, vagy egy paraszt leányt, kin jól eső érzettel legeltethette volna szemeit. A szép vidék magában micsoda élvezetet nyújthat egy ábrándos és szivében szerelemmel teli 22 éves ifjúnak? Mit ér az erdőuek gyönyörű sűrűsége, ha nincs ott kivel sétálni? Mindezek a gondolatok megfordultak Róbert fejében is, s arra a meggyőződésre juttatták őt, hogy itt töltendő ideje nem fog valami kellemes lenni. Azonbau csalatkozott. A véletlen — ha ugyan hiszünk benne, tagadván a feltétlen isteni eleve elreudelést, Róbertnek is segítségére jött, még pedig egy imádandó kedves kis asszonyka személyében, ki négyfogatú, ponnylovaktól vout kis kocsijával épen arra vette útját, hol Róbert sétált. — Képzelhetitek — folytatá tovább a beszédet Ottó — milyet dobbant e szép látványra Róbert szive! Bizonyára az mnal ismeretséget kötött volna a szép asszouynyal, ha a hinló megállott volna. Igy azoubán nem volt mit tennie egyebet, lerajzolta emlékébe a gyönyörű jelenség arczvonásait, kicsiny fejét, arauy haját, bíborpiros ajkait, aranyos testidomait miket ezúttal elegáns kimenő ruha fedett. Ez neki elég volt mostanra. Sokkal nyugodtabban vagy legalább sorsával megelégedetebben tért haza lakására, hol nem késett azonnal felvilágosításokat kérni a szép ismertelen kiléte iránt. Megtudta a többi tisztektől, hogy néhány kilométernyire a falucskától egy kastélyban lakik K. gróf fiatal nej

évél, ugyanazzaj a nővel, kivel ő sétája alkalmáFolytatása a mellékleten