Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-30 / 18. szám

NTXRVIDÉ K." a kezébe adhatjuk, s hogy egész írói pályáján a hölgyvilágnak legkedveltebb irója volt. A midőn a nemzet nagy Írójának ötven éves irói müköoését készül megünnepelni, Nyíregyháza város lel kes közönségének ez ünnepről elmaradnia nem szabad. Örömmel látnánk, ha a városi képviselő testület nagy írónkat, más városok példájára, városunk díszpolgárává választaná, leróván igy kötelezettségünk egy részét iro dalműnk jelese irányában. De ez még nem minden, kell, hogy más városok példájára Nyíregyháza város egész társadalma is kivegye a maga részét a nemzet ünuepéből. Ünnepet kell rendeznünk, a melyben mindazok, kik valamikor Jókai müveinek szépségében gyönyörköd tek, részt vehetnek. S itt különösen a hölgyvilág figyelmét hívjuk föl: ne mulasszák el kedvelt írójuk jubileumát megünnepelni! Legczélszerübb volna, ha egy na gyobb bizottság, melynek körében nők és férfiak egyaránt helyet foglalnának, venné kezébe a dolgot, amint az néhány városban már történt is, s igy már eleve is biztosítaná az ünnep sikerét. E uagyobbszámu rendezőbizottság állítaná össze az ünnepély programmját oly módon, hogy Nyíregyháza méltón venne részt a nemzeti ünnepélyben. Igen alkalmas volna egy felolvasás, mely Jókai irói jelentőségét fejtegeiné, Jókai valamely színdarabjának műkedvelők által való előadása, regényei egyes nevezetesebb alakjainak élőképekben való bemu tatása, alkalmi szavalat és még egyéb módja az ünueplésnek. Mindez azonban már a rendező-bizottság feladatát képezi majd. Mi e helyütt csupán csak felhívni akarjuk városunk értelmiségét: tegye meg a kezdeményező lépéseket ez irányban, hogy Nyíregyháza ünnepe mig egyrészt méltóan sorakozzék más városok Jókai-ünnepélyeihez, másrészt a nagy költőhöz is méltó legyen ! A tüzrendöri szabályok és a mezőgazdasági üzem. Körülbelől három éve le3z annak, hogy a balügy miniszter kibocsátotta a tüzrendöri szabályrendeletet Ennek alapján a törvényhatóságok elkészítették hasonló szabályaikat, melyekben egyrészt a tűzoltás Ugye országosan szerveztetik, másrészt megállapitattak a szükséges tűzbiztonsági intézkedések. A tűzoltás szervezése tudtunkkal úgy ahogy csak ment valahogy. A községek beszerezték a tűzoltó eszközöket s részleteseti megállapították a lakosságnak a tűzoltásban való részvételét. Mindez alig észrevehető anyagi megterheléssel járt s a végrehajtó hatóságoknak nehézségeket alig okozott. Magunk részóról ezeu nem csodálkozuuk, mert hiszen ezen óvóintózkedések még nagyobb dolgot fölté teleznek, mint pénzbeli kiadást, t. i. a megiögzött gazdálkodási szokások megváltoztatását. Kis gazdáink csaknem az ország egész területén, nagyon egyformán rendezik be gazdálkodásukat. Általában kisebb-nagyobb belsőségükre hordják össze a kiesé pelni való életet, ott rakják kazlakba, éppen ugy, mint a szálas takarmányt. Hazánk legtöbb községében a hordás ós kicsóplés között eső időszakban a kisgazdák udvarai szalmástermónyek kazlaival vannak elfoglalva. Természetes há\ ha a mi száraz klímánk mellett nyáron végüket nem érik az egész falvak elpusztulásáról szóló hirek. A tüzrendéBzeti szabályrendeletek ezen eljárást általában megtiltják és csak ott engedik meg, a hol a belsőség elég tágas arra, hogy a szalma ha kigyúl is, a lakóházakat okvetlenül föl ne gyújtsa. Ezen intézkedés azonban kényszeríti a gazdát arra hogy szalmás terményeit udvarán kivül tartsa és csépelje ki s hogy szálas takarmányát a tűzveszélyes időszakban legalább csak kisebb mennyiségekben tartsa otthon. A csépiéire vonatkozólag a legtermészetesebb eljárás volua, ha minden gazda ott csépelné ki terményeit, a hol azok termettek s haza csak a magot és pelyvát vinné. Ez az eljárás hazánk némely vidékén már is szokásos. Az eredmény a sok fuvar és időmegtakarítás miatt a lehető legkedvezőbb. Kötött talajon szűrik csinálni igen könnyű, homokos talajon agyaggal vetér ki a szérűt. A kivül való cséplésuél el vau kerülve a — Mit, te még nem is hiszed? Hát figyelj egy kissé! Hallod már azokat a siró hangokat? Hallod mint suhan végig halotti ruhájában a hosszú folyosón? Itt már Sarolta is figyelni kezdett, a néni rémülete lassankint reá is átszállott . . . majd nemsokára ő is elhalványult, mert a siró hangok ós a suhogás valóban hallhatók valának. Némán tekintett nénjére, s most már kevésbé mult, hogy ő is elhitte a megholt bácsi megjelenését. Majd ismét bátorság szállta meg Saroltát, és kezébe véve a lámpát, indult kifelé, hogy személyesen meggyőződjék, nem a képzelődés játéka e az egész dolog? Alig nyitotta ki azonban az altót, egy ijesztő fekete alak verte ki kezéből a lámpát. Rémülten tántorgott vissza a szobába. E percztől kezdve az ablak egyik mélyedésébe vonultak, s egymást szorosan átölelve várták a dolgok borzasztó kimenetelét. Csend volt a szobában, lélegzetüket is elfojtották, még csak néha sóhajtott Sarolta oly nagyot, melynél csak a néni sóhajtása volt nagyobb. A szükségben az ima jutott eszükbe, imádkoztak. Imájukat lassú lépések zaja szakította félbe, ők remegtek és minél közelebb hangzottak a léptek annál jobban. — Van itt valaki? — szóltam én, mert én érkeztem meg éppen abban a pillanatban, mikor a rémület már elérte a legfőbb fokát. — ,Minden jó lélek az Istent dicséri", volt egy sarokból Dohosné remegő válasza. — De Dohos néni! Én vagyok ... Csukás Lőrincz, önökhöz jöttem sakkozni . . . miért nem gyujtauak lámpát, talán . . . Mondhatom azonban már nem tudtam befejezni, mert Sarolta oda rohant hozzám, s nyakamba borulva csak annyit tudott mondani; — Kedves Lőrinczem, ön életünket mentette meg, meg, mától kezdve az öné vagyok. hordó állatot, embert kimerítő munkája s a kint csépelő gazda már tarlót forgat, mikor a terményét behordó gazda még a hordással sincs készen. Nagyobb nehézségekkel jár a takarmánykérdés megoldása. A tüzrendészeti szabályrendeletek akként intézkednek, hogy a belhelyen csak 8—14 napra való almot és takarmányt szabad tartani fedetlenül. Ha tehát a gazdának fedett takarmánytartója nincs, a községen kivül kell a takarmányt tartani. A községek kötelezve vannak, hogy alkalmas helyeken közős takarmányraktá rakat jelöljenek ki. Ha ezek a község oly pmtján állíttatnak fel, hogy a lakóházaktól távol nem esnek, a tüzrendészeti szabályrendeletek emiitett intézkedése bajt nem okozhat. Az ily helyek kijelölésénél a községnek mindeuesetre a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni, mert ettől függ a rendszabály súlyos- vagy könnyen elviselhető volta Egészben véve a tűzvész ellen megállapított óvrendszabályok végrehajtása inkább csak fictiv akadályokba ütközik, mint tényleg csak kárral elhárítható körülményekbe A gazdasági üzemet nem terhelik, nem nehezítik meg, csak némileg mólositják' A kivül való csópléssel 8 az azzal járó kényelmetlenség, hogy takarmányért időközönként téli hidegben is messzebb kell menni mint az udvar végére, okvetlenül fölér azzal a tudattal, hogy a hogy a hajlék nincs könnyen vészthozó anyag közelében, A tűzveszélytől mentes udvart igen tekintetbe veszik a biztosító társaságok is és az uj rend szerint gazdálkodó egyén felényi dijakkal biztosithat, miut elébb. Az uj rendre mindeuesetre jó már a tavaszszal előkészülui s mindeu gazdának megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy udvarát szalmás terményei fölhalmo zására ne használja. Mentől szigorúbban alkalm ízkodik a gazdaközönség az uj rendhez, anuál kevesebb vészhírt kapunk a jövő nyáron. —m.— A zsidók reczcpcziója. A régi, feudális jellegű társadalom utolsó sakkhuzását is elvesztette. Nem marad meg egyébb belőle a concrét institutiókban, mint a katholicismus hierarchikus szervezete, de ez is düledező épület már. Pusziul, hanyatlik, korhad a régi bástya, inely oly sokáig, oly diadalmasan verte vissza a liberális korszellem ismétlődő rohamait. Három politikai jogi declaratióból áll az egész törvényjavaslat, s mégis többet mond, mint sok törvényünk százakra menő §-a. A liberaliimus megunta az alkudozásokat, belefárad az egérutak görnyedezésébs, s a haza valódi polgárává tett több mint 700,000 embert, kik régen rászolgáltak már a személyi állapot-jogok teljes egyenlőségére — nyíltan felemelt homlokkal a reakczió sötét árnyának ijjesztgetése ellenére. Messze vezetne a liberalismus eme nagy diadala feletti lelkesedés észrevétlenül arra a mezőre, mely tul terjed lapunk körén. De van-e politikai jelentőségű kérdésnek társadalmi fontossága is, mely megérdemli, hogy vele az adott concessziók határai között foglalkozunk. A régi hatalmát őrökre elveszetett társadalmi rend, melyen és a melynek romjain Magyarország jelenlegi modern társadalma épült fel, a teljes jogegyenlőség eszméje által kormányzott institutiokkal vivott küzdelmében csupán annyit birt kivívni hogy a zsidók, — nem mint magánjogi szemé yek, — de azok vallása továbbra is megmaradt szégyenteljes mellőztetésében és illetőleg a többi vallásfelekezetekkel való viszonyzalában a lenézés, kicsinylés, sőt guny bántó martalékának. Miért ? Talán az izraelita vallás köztudomásu dogmái annyira ellenkeznének a modern társadalmi renddel? talán össze nem egyeztethetők a felvilágosodott korszellem követelményeivel? talán ellentétben áll a műveltség alapfeltételeivel annyira, hogy üldözését állami és társadalmi érdekek indokolnák? vagy talán az azt követők vallásuk parancsából nem lehetnek egyetlen társadalomnak igaz, teljesen assimilált tagjai, annak minden eszménye, vágya, törekvése és traditioitól áthatva? Ezt ma már a tudatlanság, csökönyös elfogultság és merően szűkkeblűség sem állithatja többé. De sőt ellenkezőleg, alig van idegen nép, mely annyira át tudná érezni az uralkodó nemzet minden eszményét, s annyira tagjává tudott volna lenni, mint a zsidó. S épen ezért Örültem véghetetlenül e váratiau szereucsének, de nagyon kíváncsi voltam, hogyan mentettem éu meg az ő életüket, hiszeu a magamét is majdnem elvesztettem, idáig elértem. Elmondták! Én felkaczagtam. — Hát öuök, kedves néni és Sarolta, a megholt Doho3 ur lelkének képzelték Pista kocsist, ki az ablakokat akarván betenni, oly szerencsétlenül esett le onnan, hogy egész addig, mig éu nem segítettem szobájába, a folyosón nyögött nagy fájdalmában. — Hát az a nagy suhogás a folyosón? — szólt megkönyebbülve, de még mindig félve Dohosué, hátha erre uem tudok megfelelni, meg az a nagy fekete alak, mely kiverte Sarolta kezéből a lámpát. — A suhogás a ház előtti szomorúfűz suhogása volt, melyet a szél híjtott jobbra-balra. A lámpát pedig bizonyára a „Szolimán" kutya verte ki Sarolta kisasszony kezéből, mely még mindig itt járkál a folyosón. Hálás pillantás volt a jutalom Sarolta részéről, a néni pedig, miután már félni nem kellett, szinte restelte a dolgot, hogy nem lelkek járkáltak. Ezen est óta Sarolta és én jegyesek lettünk, most pedig már boldog férj vagyok. — Nemde belátod, hogy az egészet a viharnak köszönhetem ? — Természetesen! De a mint hallom, Dohosné is családodnál van. Azt a szerencsét is a viharnak köszön heted ? Itt Lőrincz barátom ugy hiszem még nagyobbat sóhajtott, mint Dohosné ama kísérteties estess fájdalomtelt arczczal csak enuyit felelt: — Igen, mert azon est óta nem mer egyedül lenui, hozzánk költözött tehát! — — elég kisértet ő most minálunk. a régi sovinismus egyidőre megakaszthatta a fejlett korszellem követelményei kielégítésére irányzott szabad törekvést, de azt nem fojthatta el, s az előbb-utóbb elérte érvényesülése teljes mértékét. És a mig a magyar ellenséges szemmel tekintett a zsidóra, addig az teremtett ipart, kereskedést, panasz nélkül, sőt lenézve, s hangya szorgalmával közrehatott a nemzeti tőke óriási mérvben való gyarapításánál. Elhanyagolt iparágakat virágzóvá emelt, a közterhek viselésében példásan előljárt, a közgazdaság egyik nevezetes követelményét fejlesztette ki — a bérleti rendszert, és mindezen érdemei elismeréseül sokáig annyit sern tudott elérni, hogy egyenlő polgára legyen hazájának. Tűrt, — de nem adta fel reményét! A közhivatalokban sokáig mellőzve, a magán foglalkozások minden ágán jelentékeny positiót szerzett. Tudomány, irodalom, művészet nagyjai között aránylag szokatlan, feltűnő nagy számmal szerepel, de magyarságát meg nem tagadva soha. Az újkor mozgató vezéreszméi közül nem egy zsidót hiv szülőjének. Legfényesebb czáfolata gyanánt, hogy a vallása lehet a legfelvilágosodottabb eszmék termő melegágya. Keleti rajongása fajáért, valamint az önfentartás hatalmas ösztöne csak megerősödött, hogy a lenézetés, mellőzés és guny gyakori nyilvánulásával volt kénylelen találkozni. És mégis az ellentétek találkozási elméletének egyik fényes bizonyítékaként, fajához való ragaszkodását menynyire összetudta egyeztetni magyarságával! Nem tekintette azt másodlagos nyelvének, melyre csupán azért van szüksége, hogy kenyerét megkereshesse. Az a vád, melyet a kopott ultramontanismus hangoztat ellene, mint utolsó fegyvert, hogy a teljesen kezében levő kereskedelmet nem magyarosította meg, csak időlegesen áll meg s a kereskedelem internationális jellegében van indoka. A társadalom mindent követelt töle, s midőn mindent adott, cserébe kapott alamizsnát, azt is kitartó munkássága után. Teremtett kereskedelmet, az adott viszonyokból természetszerűen folyólag idegen jellegűt. Most a kész mezőn, hazafisága sugallatát követve egymás után ülteti el a nemzeti szellem virágait. Tények igazolják, hogy rövid pár év múlva ez a vád sem lesz többé jogosult ellene. Igaz, elütő nemzeti vonása s ragaszkodása az ősi, ma már talán mosolyt keltő hagyományaihoz, alkalmas volt az ellenszev felköltésére De hiszen, midőn vallása, melynek alapelvei teljesen megegyeznek a kereszténység liitelveivel erkölcsi parancsaiban, — megfosztatott a természetes jogaitól, — csoda-e ha annál forróbban vonzodott eszményéhez, annak minden divatból kiment formaságaihoz, mely kárpótolta őt a szenvedett méltánytalanságokért. A magyar társadalom sokkal tartozott a zsidónak, dicsőségére válik, hogy ezen tartozását gavallér módon egyszerre rója le. A társadalom nyer vele kétségtelenül, a zsidó sokat, mindent. Az ügylet tehát hasznos, szükséges, is mindenek felett nemes. P. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. A vármegye tavaszi rendes közgyűlése május hó 9-dikén, kedden fog megtartatni. A közgyűlés tárgysorozatát lapunk első helyén közöljük. — Kállay András főispán, Péchy Gyula h. árvaszéki elnök és Kertész Bertalan főispáni titkár kíséretében csütörtököu és péutekeu vizsgálatot tartott a ke mecsei főszolgabírói hivatalnál és Halász községben a gyámsági és gondnoksági ügyek kezelése fölött. — A Baross-szobor közp>nti bizottságának elnöksége köszönő iratot intézett Miklós Liszló alispáti úrhoz, elismerését fejezvén ki azerc a szép eredményért, mely a Baros szobor javára, a vármegye területén eszközölt gyűjtést kisélte. — A vármegyei közigazgatási bizottság májuB havi rendes gyülese nem a szokásos második csOtörtö kön, hanem május hó 18 áu fog megtartatni. — Kinevezés. Palatitz Lajos, debreczeni kir. táblai tanácsjegyzót a király a debreczeni kir. törvény székhez biróvá nevezte ki. — A vármegye állandó választmánya május hó 4-dikén, d. e 9 órakor, a vármegyei kisteremben ülést tart, a 9-diki közgyűlés tárgyainak elókószitése czéljábói. — A helybeli ág. ev. egyház presbytériuma e hó 30 áu, vasárnap d. e. 11 órakor gyűlést fog tartani. Tárgya a gyűlésnek az lesz, hogy Geduly Henrik segédlelkésznek javadalmazása — egy ez ügyben tartott nagyobb értekezlet egyhangúlag hozot javaslata szeriut oly arányban fölemeltessék, miszerint a közkedveltségnek örvendő jeles fiatal pap rábírható legyeu, hogy maradjon meg itt álloinásáu. Geduly ugyanis pályázik a t.-szt. mártoni (Pest m.) lelkészi állásra. — Elismerés a tűzoltóságnak. A városi képviselő testület keddi közgyűlésén Bencs László polgármester jelentést tévén a városunkban az utóbbi időben sürUn előforduló tüzesetekről, a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg a p dgárságnak a tűzoltásban való segódkezéséről s főképen arról az önfeláldozó tevékenységről, melyet tűzoltóiuk a fölmerült tűzeseteknél is kifejtettek s a melyuek köszönhető, hogy nagyobb katasztrófák uem következtek be. E jelentés alapján a képviselet egyhangúlag elismerést és köszönetet szavazóit a tűzoltóságnak s e határozatáról Sztarek Ferencz főparancsnokot értesítette. — A városi központi válaszmány az országgyűlési képviselő választók névjegyzékének kiigazítása czéljábói hétfőn ülést fog tartani. — Gyűjtések a vármegyében. A május 9-diki tavaszi közgyűlés elé terjesztendő alispáni időszaki jelentés adatai szerint vármegyénk területén a mult évben a következő gyűjtések történtek: A Baross emlékszoborra gyüjtettett 685 frt 81 kr, a magyarország'' tanítók országos egylete javára 5 frt, a Bessenyei alapr tett gyűjtések eddigi eredménye 1367 frt 36 kr, a But ler emlékre mult évben befolyt 124 frt 72 kr összeg' együtt a jelzett czélra eddigelé már összesen 59'* ' 23 kr. Wesselényi szoborra 16 írt 02 kr, a g'^

0" remetei tüzkárosultak javára 31 frt 97 kr, Ojuv kö

z'