Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-30 / 18. szám

Melléklet a „Nyírvidék" 1893. 18-ik számához. többi pontjai érintetlenül maradnak. A 13. § első bekezdése. a végrehajtási utasítás eredeti szövegezése helyett következőleg fog hangzani: „A gyári hizlaló istállókban jelen rendelet 11. §-a alapján — csak a beteg és betegségről gyanús szarvasmarhát kell feltétlenül azonnal levágatni: a törvény 2. §-a szerint a fertőzés gyanújában levőnek tekintendő állatokat pedig (melyek a szabad forgalomból való kitiltás jeléül se tilalom hatékony módon való ellenörizhetése czéljából a végrehajtási utasítás 8. §-a értelmében tüzes vassal lebélyegezendők), ha ezeknek kisajátítása és azonnali levágatása helyett — az előző 11-ik § értelmében csak zár alá vétele lett elrendelve: az illető birtokos legkésőbb akkor, midőn azok hizlalása befejeztetett de minden esetre a szabályszerű 6 hónapi zár letelte előtt és az elrendelt óvintézkedések s az előirt eljárás szoros megtartásával, közvetlenül vágóhidra köteles elszállítani; addig is azonban ez állatok, illetőleg a fertőzés gyanújában levő összes istállók, szoros zár alatt tartandók." 4

m A végrehajtási rendelet 15 §-a értelmében kisajátításra kerülő állatokról fölveendő becslési jegyzőkönyvek az elszámolás könnyítése és a becslési eljárás ellen netálán beérkező felebbezések elbirálhatása czéljából: a helyszínén levágott, másrészről pedig a helyszínéről élő állapotban elszállított állatokról jövőre külön-külön szerkesZtendők? ugy hogy külön jegyzőkönyvbe legyenek foglalva az illető községben kisajátításra került azon állatok, melyek a rajtok megállapított betegség, vagy a betegség gyanúja, avagy kórismézés czéljából a helyszínén levágatlak, nnlyekért ennél fogva a törvény értelmében a becsérték ®/io-ed része illeti meg a birtokost kártalanítás gyanánt; és külön jegyzőkönyvbe vétessenek fel a fertőzés gyanúja miatt kisajátított s a helyszínéről élő állapotban elszállított, illetve vágóhidra küldött állatok, melyekért a birtokos a telje* becsértéknek megfelelő kártalanítást kap. A helyben levágott szarvasmarha értékesítéséből befolyt összeg az állatbirtokosnak nyomban átadandó a községi' biró által előttemezett, a község pecsétjével ellátott s az állami állatorvos által láttamozott bélyegkőteles nyugtára; a 9°/

0 kártalanítás pótlására netán még az államkincstártól járó összeget pedig a járási főszolgabíró az állatbirtokosnak szintén nyomban kifizeti az állami állatorvos és a községi biró által előttemezett bélyegköteles nyugtára. 5., A becslések ellen netán beérkező felebbezések elbirálhatása [szempontjából a becslési jegyzőkönyvbe a becslési eljárás során megállapított becsáron kivül — mely a becslők által indítványozott becsárak átlagának felel meg — a jegyzőkönyvnek utolsó, .jegyzet" czimü rovatába a becslő bizottság minden egyes tagja által indítványozott becsérték is külön-külön beírandó. Ez alkalommal egyszersmind megjegyzem, hogy a kisajátítás, során felmerülő éljárás költségek (próbavágatás, nyuzatás, elásatás stb. az államkincstárt nem terhelhetik. 6., Végül netáni félreértések elkerülése czéljából figyelmeztetem a hatóságokat s ezek utján az érdekelteket, hogy a végrehajtási rendelet 20 §-ában említett fertőtlenitési költségeknek csak azon részét viseli az államkincstár, melyek a szoros értelemben vett fertőtlenítésre, — tehát vagy a szükséges fertőtlenítő szerek beszerzesére, vagy pedig a fertőtlenítést végző állami állatorvos kiszállási költségeinek megtérítésére, vonatkoznak, s hogy senkinek sem lehet igénye e czimen oly kiadásoknak megtérítését követelni, melyek a fertőtlenítést megelőző s azt előkészítő oly munkálatok foganatosításából származnak, melyek a tulajdonképéni fertőtlenitési munkálatokon kivül eső tisztítási eljárást képezik. A tisztítási eljárás abban áll, hogy a birtokosok az istállókat, eszközöket és udvarokat saját költségükre annak idején a legalaposabban kitisztítva és a farészeket lemosva, teljesen előkészítik az államköltségen eszközlendő fertőtlenítésre, a mely után a farészeket és falakat 4°/

0-os másztejjel saját költségükre bemeszeltetik; e nélkül a zárlat fel nem oldható. Fertőtlenítésre használandó: tíz sulyrész borszeszben és egy sulyrész sósavban oltott egy suly rész sublimát; ezen oldal vízzel és pedig lehetőleg esővízzel — hígítandó oly mértékben, hogy a sublimát aránya a vízmennyiséghez legfeljebb 1—2000 legyen. Budapest 1893. ápril hó 10-én, gróf Bethlen sk. HT* Hátralékos előfizetőinket az esedékes előfizetési dijak beküldésére tisztelettel fölkérjük. A „Nyirvidék" kiadó-hivatala. „A NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA," A vihar mint házasságközvetitö. — Hát te hogyan jutottál ilyen szép feleséghez? — volt első kérdésem Lőrinc, barátomhoz, mikor négy hónapi távollét utáu ót cs.nos feleség karján láttam sétálgatni az utczákon, mintha mutogatni akarta volna az embereknek, hogy mily megelégedett most ő, — hisz övé lett a szép Sirolta, kinek annyi ideig hasztalan udvarolt. — Jaj! barátom, a kiket a fátum . . . — Eh! mit fátum, halljuk azt az igazi okot és ne fecsegj előttem a fátu nról: ugy sem hiszek benne. — Nos, hát ha akarod tudni, bennüuket egy irtózatos vihar hozott össze . . . jobban mondva egy vih 'r segített meghódítani Saroltámat. Hogy Lőrincz barátom e kijelentése után a szivar kialudt számban, s egy szót sem szóltam, hanem néztem : azt igen természetesnek találja mindenki, ha elgondolja, hogy másokat a viharok, — ha még szük családi körben történnek is — szétkergetni, s nem összehozni szoktak. Pedig a dolog igen komoly volt. Kértem őt, beszélje el esetét, mit ő, miután előbb kényelmesen rágyújtott egy szivarra, oly fontos arczczal mondott el, mint legalább Odysseus elregélte világhírű talandjait. Csupa ftll lettem . . . hallgattam! — Rémes vihar dühöngött ugy este 8 óra után, igy kezdte elbeszélését Lőrincz — épen akkor, mikor Dohos Károlynéhoz (ez volt Sarolta nagynénije, szülei halála után költözött) készültem elmenni ®&sakk"' játszmára. Mindent pokoli sötétség fedett, s Gazdasági kilátásaink. Belgrád, Brüsszel és Róma, államcsíny, sztrájk és ezüstmenyegző, mi mindez jelentőségében ahhoz képest, hogy hetek óta aggódva nézi a gazdaember vetéseit s komoran tekint az égboltozat felé, várva meleg napfényt, tavaszi esőt, áldást a termő földre, mert különben odavész egy esztendő fáradságos muukája s minden szép táplált reménység. Nem is mentegetjük, hogy az időjárásról szólunk első helye n. Nekünk Magyarországon ennél elsőbbrendü, ennél aktuálisabb kérdésünk nincs. Hetek óta aggódva jár ki a határra a gazdaember s elborult szemmel nézi, hogy maradtak el vetései, hogy ritkul, hegyesedik az őszi, milyen hiányosan kel, fonnyad a tavaszi. Száraz, hideg, szeles az idő, éjjelenkint erős fagyokkal; a kenyér-termények satnyulnak, az erős derek, fagyok ue;n engedik fejlődni a vegetácziót, a föld nem munkálható. Sok helyen a gabjuát ki kell szántani. A repczéaek ugy szólván teljesen vége A legelők, rétek kopárak, nem nő a takarmányfü, pedig általában., mindenfelé fogytán vannak a takarmánynak. Szomorúan csüggeszti le fejét a gazda, a ki vagyona javát vagy egészét birja földjében s most esengve nézi az eget, hogy segítsen neki kihozni kincseit. Bizony ebez hasonló áprilisra nem igen emlékezik gazdaember az utóbbi évtizedek alatt. Májusi fagyok, vagy túlságos tavaszi esőzések, forró nyár-eleje volt elégszer s elég kárt és bajt is okozott. De az idei áprilisi időjárás abnormitásával csak az 1863-diki hasonlítható össze, melynek nyomában járt aztán az ínséges esztendő. A márcziusi néhány meleg napot, április elejétől kezdve a száraz, fagyos, szeles idő váltotta föl, nemcsak nálunk, de egész Európában, sőt tul az Óceánon is. Alig pír napja tömegesen érkeztek jelentések havazásokról. Havazott csaknem egész Erdélyben, Bács-Bodrog, Torontál, Trencsén, Liptó, Árva, Szepes, Turócz, Nyitra, Zemplén s még több vármegyékben, Galicziában meg vonatok akadtak meg a hófúvásban. A levegő néhol 8° ra szállt a lá; országos átlagban —4°-ra. Nem bir kitavaszodni! Ez a siralmas szó hangzik országszerte. Pedig a legutolsó határán vagyunk már annak, amikor egy jó országos meleg eső s utána szép napos idő valamint még helyrehozhatna, segíthetne. JS egyre múlnak a napok s a várva várt eső helyett, szanaszét az országban lángba borulnak virágzó községek, a száraz nád és zsindelytetőkön, a vadul tomboló szél által kergetve, őrülteu nyargalásznak a lángnyelvek, fokozva az országos csapást, melyre sajnos, eddig alapos kilátásunk van. Hogy mit jelent hazáukra nézve egy rosztermésü esztendő, azt nem kell bővebben magyarázgatnunk. Örvendetes fejlődésnek, mondhatni virágzásuak indult gazdasági életünk minden ága súlyosan megérezné annak hatását. De nem csak bennünket, csaknem az Ö3szes termelő és gabona-export-államokat sújtja az abnormis időjárás, és a tengerentúlról, az észak-amerikai egyesült államokból is kétségbeejtő hirék érkeznek; ott 30 — 40 százalékkal kisebbre becsülik az idénre várható termést, mint aminő ket'jé v előtt volt. csak egy-egy czikkázó villám gyújtott pillanatnyi féuyt, mintegy boszantásul, hogy azután annál sötétebbnek Üssék minden A menydörgés robaja ugy rázkódott a föld, mintha lerázni akarta voina magáról évezredeken át reá nehezült kérgét; — az ablaktáblák természetesen őrült zenét rögtönöztek. A fák koronái főidig hajoltak, vagy éppen tövükből kiszakítva zuhantak a földre, nem tudva ellent állni a természet romboló hitalmának. — A történet ... a történet Lőrincz, — szóltam közbe, attól tartva, hogy egy óráig fogja még a vihar borzasztóságát ecsetein i. — Igen! igen! ez a történethez tartozik . . . Isten neki, bevégzem az előzményeket röviden . . . szóval oly idő volt, mikor a magyar ernbér „még a jó kutyát sem verné ki." Az egész természet vad lázadásban állott, azt hihette volna az embe,r hogy . . . — Tudom, tudom! — szóltam ismét közbe — de térj már egyszer a dologra, mert sohase jövök el hozzád, ha még soká kinzasz. — No, no, nem szabad uuy türelmetlenkedni! Háfigyelj . . . rövid leszek! . . . Tehit én ily iszonyú idő ben is elindultam özv. Dohos Károlynéhoz, egy sakkpartira, azaz helyesebben szólva a szép Sirolta bámulás sára ki a kilenczveu éves Djhosné közelében levő dohot levegőt is balzsamos ligetté tudta változtatni egyetlen tekintetével. Gyönyörű teremtés is volt az én Siroltám! . . . Szép, kedves, elragadó volt . . . csak engem nem akart meghallgatni . . . hiába vesztettem el nénijével szemben egyik játszmát a másik után, csak azért, hogy őt bámuljam. A kenyérkérdés még mindég a legaktuálisabb a legközvetlenebb. A nagyszerűvé fejlődött kőzleke-, dési viszonyok, normális években, ezt a kérdést másodrendűvé teszik. Mig kilátás vau rá, hogy az egész világ termel annyit, amennyire a fogyasztásnak szüksége van, nyugodtak vagyunk benne, hogy ha itt-ott hiányzik is, a kereskedelem természetes törvényei folytán majd odahúzódik valahonnét a fölösleg. De mikor az a veszély fenyeget, hogy sehol sem lesz fő!ő>leg, nem csoda, ha aggódva, félve és remélve tekintünk miudnyájan az égre, mert most már csak onnau jöhet az áldás, az egyedüli segítség. Jókai jubileuma. Korúak egyik jellemző vonása a jubileumok rendezése. Egyesek és testületek ünnepélyesen szoktak meg emlékezni működésük bizonyos betöltött hosszabb időszakáról. Korunk e kegyeletes szokásától nem szabadulhatnak a nemzet költői és irói sem. Ők is működésűk bizonyos időszakában a nemzet ünneplésének tárgyai. Ilyen általános nemzeti ünneplés tárgya lesz ez év őszével hazánk koszorús regényírója, Jókai Mór. A folyó évben telik le ötven esztendeje annak, hogy kitűnő iiónk a költészet templomában az első áldozatot mutatta be és azóta szakadatlanul a múzsák szolgálata • ban áll. Jókai ötven éves irói működésének méltó megünneplésére országszerte folynak az előkészületek; a nemzet méltóan akarja háláját és elösmerését leróni azon férfiú iranyában, ki ötven éves irói működésével magának világszerte hírnevet, nemzetének pedig dicsőséget szerzett. Nemzeti ünnep készül, melyben lelkesen vesz részt a magyar nemzet egész értelmisége — párt és felekezeti különbség nélkül. És méltán. Mert az iró, kit a nemzet megtisztelni készül, nemzetünk egyik büszkesége marad örökre. Ötven évet bármely pályán is eltölteni, szép dolog, ötven esztendeig évről-évre szellemi kincsekkel gazdagítani a nemzeti művelődés tárházát, ötven esztendőn keresztül a nemzet örömét és bánatát ihletett lélekkel tolmácsolni, valóban lélekemelő tény. S ha bármely nemzet méltán ünnepelné meg valamelyik nevezetes írójának félszázados működését, kétszeres oka van rá a magyar nemzetnek, hogy íróival szemben az elismeivs és tisztelet adóját lerójja. Mert ha igaz az az állítás, hogy az irodalom a nemzeti életnek a leghívebb tükre, ha igaz, hogy az irók és költők a nemzet lelki világának, szellemi inviduilitásinak leghívebb kifejezői, ugy kétszeresen igaz ez állítás nemzeti irodalmunk szempontjából. Dj nálunk az irodalomnak különös nemzeti fontossága is van, nem egy* szer már a sir szélén állott a nemzet önálló létele és nem egy izben éppen az irodalom volt az, mely a nemzetet öntudatra ébresztve, visszaadta a létezésnek. íróink és költőink mindenkor a hazafiság ihletett bajuokai voltak: az ő működésűk nélkül hol volna a a nemzeti öntudat ereje, melynek ma oly szép megnyilatkozás üt látjuk, hol állna nyelvünk mai fejlettsége ? A magyar iró minden időbei kettős eszmének a szolgálatában állott; egyrészről az örök szép megtestesítője vala, másrészről az igaz hazafiság tolmácsa. Az az ötvenéves irói pálya is, melynek méltó megünneplésére a nemzet most készül, e két eszme szolgálatában telt el. Jókai müveinek alapeszméjével, regét nyeiben vázolt jellemeinek idealizmusával, elbeszélő nyelvének bűbájíval az örök szép szolgálatában állott. De majd mindenütt ott van regényeiben a tipikus magyarságnak, a hazaszeretetnek, a haza szellemi és anyagi előhaladásán érzett örömnek egy -egy sugára: ennek köszönheti majdnem példátlan népszerűségét. Irói működésének részletes méltatása nem egy ujságezikk keretébe való, de részben mellőzhető is, mert hisz Petőfi mellett összes íróink közül leginkább ő fért a nemzet szivéhez. Művei a kunyhótól a palotáig mindet ütt el vannak terjedve, egyes hőseinek alakját a nemzet élénken bevéste lelkébe. Olvasó közönségét az egész magyar nemzet ké-' pezi s egyéniségének műveiben megnyilatkozó idealizmusát mi sem jellemzi jobban, miat hogy műveit épen ugy a fejlődő ifjúnak, mint az ártatlan leáuykának is Mikor tehát ily nagy vihar volt, csak azért is elindultam, hogy megkutassam neki, mire vagyok ő érte képes. De lett is eredménye! . . . mint rögtön hallani fogod; ... de előbb némi felvilágosítást adok neked azokról, a mik Dohosőknál a vihar napján történtek . .. — Dohosné éppen hatodszor beszélte el teázás közben a szép Saroltának, hogyan halt meg férje mellbajban épen ma egy éve, mily boldog most már az a mennyországban, s hogy a lelke bizonyosan mosolyogva tekint le reá! Itt egy csomó példát hozott fel, hogy a megholtak lelkei mennyire törődnek a földi dolgokkal, emlegetni kezdte, hogy ő még mindig látja álmában férje szellemét . . . mikor hirtelen nagy csattanás hallatszik, utána pedig sürü villámlás közt oly siralmas panaszhangok hallatszottak a hosszú folyosóról, mintha ezer elkárhozott lélek járna fel sírjából könyörögni a földiek segélyimájáért. Ez több volt, mint a mennyit az ő gyengéd lelke elviselhetett . . . kezéből kiesett a teás csószo és ájultan rogyott össze . . . Sarolta a közeli nyugágyhoz vonszolta, dörzsölte, locsolta . . . végre lassan éledezni kezdett, de még mindig reszketett egész valójában. — De Sarolta ... te nem is hallod? — szólt Saroltához. — Mit, édes néni . . . Künn tombol a vihar, de egyéb zaj nincs sehol! — Óh te ártatlan lélek! . . . Hát nem veszed észre, hogy meghalt bácsid lelke sir odakünn . • . keveset imádkoztunk érte bizonyosan . . . most panaszkodni, jött . . . igen, igen, ő jött el ... ez a vihar is megérkezését jelzi! — De néni! . . . hisz' csak v . ,