Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-23 / 17. szám

„IS T I B V I P fi g" (Másolat.) -1995/93. sz. Valamennyi törvényhatóság­nak. A zala-egerszegí kórházban ápolt özv. Török Ferencz­né szül Fricz Rudics illetősége vitassa valvan, felkerem valamennyi törvényhatóságot, hogy nevezettet hatosaguk területén nyomozni és feltalálás esetén őt illetősegere es születésére nézve tüzetesen kihallgatni s az eredmény esetén engem inielébb értesíteni szíveskedjék. Szombathelyen, 1893. évi február hó 21. Károlyi, Vasvármegye ahspanja. jA Császár-szállás bérbeadása. Nyíregyháza város közvagyonának egy jelen­tős része, az úgynevezett Császár-szállás bérbe­adására csütörtökön tartották meg a képviselet határozatából az árverést — immáron másod­ízben. Magyarországon talán sohase voltak kedve­zőbbek a viszonyok — legfeljebb ideig-óráig a 73-diki krach előtt — földbirtoknak akár eladá­sára, akár bérbeadására, mint most A föld értéke, jobban mondva ára az utóbbi évekhez képest csak­nem megkétszereződött, s Szabolcsvármegyében, a hol — sajnos — a birtokváltozások gyakorisága s a nagy és kisbérletek nagy és folyton szapo­rodó száma, eladások és birtok bérbeadások min­den egyes eseteiben a föld értékelésére ugyanannyi alkalmat szolgáltat: a föld árának ez a rohamos emelkedése szinte napról-napra demonstráltatott szemeink előtt. S kétségtelennek látszik, hogy az érték-emelkedés természetes okán, tudniillik pénz­rendszerünknek aranyvalutára való — most folya­matban levő alapításán kivül, a birtokforgalomuak emiitett élénksége — az ezzel együtt járó verseny folytán — nálunk — még ez ok természetes ered ményeinek határain tul is — a föld árának még nagyobb emelkedését idézte elő. Szóval a Császár-szállás puszta bérbeadására csütörtökön megtartott árverés, e kedvező körül­mények között, a lehető legjobb kilátásokat nyúj­totta arra nézve, hogy e földbirtok bérbeadisa által városunk bevétele jelentős összeggel fog nö­vekedni. Ez a jogos várakozás azonban nem telje­sült be. Föltűnő és érthetetlen dolog, hogy ama ver­seny daczára, amelylyel most a tőke — a ka­matláb folytonos hanyatlása mellett — elhelyezést keres, mikor ennek jelenségeként a hírlapok hir­detési rovatai tele vannak föld-bérletet kereső egyé­nek hirdetéseivel; ennek a tekintélyes földbirtok­nak csütörtöki árverésén mindössze két, az egész földbirtok bérbevételére meg épen csak egy aján­lattevő jelentkezett. Az eredménye pedig a megtartott árverésnek az, hogy a tett legkedvezőbb ajánlat pénzbeli ösz­szege 23,900 frt, nem hogy jelentékenyen de egy­általában nem haladja felül azt az összeget, me­lyet a város a mostani kezelés mellett a Császár szállás után, mint tiszta jövedelmet produkált. Az árverés ez eredménye fölött a képviselő­testület fog, még pedig legközelebb dönteni, s mi — a nélkül, hogy a hozandó határozatnak a leg kevésbbé is prejudtkálui akarnánk — föl kívánjuk hivni a figyelmet ama szempontokra, amelyekből „A NY1KVIDÉK TÁROZÁJ A. u A tiszttartóék Ilonkája. Komor novemberi uap volt. Vasárnap délután. A kis város utczái zajtalanok, a süvöltő szél elől mindenki a vigan lobogó kandaló tüzétől mérsékelt légü szobába vonult. De ha az utcza zajtalan, annál zajosabb volt a tisztartó ur háza, a hol a házi asszony névnapját ünne­pelték. A tiszttartóék általános kedveltségnek örvendettek a kis városban. A tisztartó előzékeny, bár úrias modorú, de nem felfuvalkodott vendégszerető, a házi asszony mintaképe a jó magyar házi asszonyoknak, aki maga nézett ki a konyhára, maga jart utána házi gazdaságá­nak és a tisztartóék szeme fénye, a kedves szép Ilonka, maga a jóság, szelídség ós szeretet. Mi természetesebb, mint hogy az ily tagokból álló család a közszeretet tárgya lett Nem volt oly családi ünnepély a tisztartóéknál amelyen a kis város összes értelmisége fel ne kereste volna azt a szerencse kiváaataival, most is, midőn a tisztartóné névnapja van. együtt van az egész város. A számtartóék, a tiszteletesék, a doktorék, a pos tásék, a gyógyszerészék, a nótáriusék mind el jöttek, de nem maradt el a fiatalság sem, ott volt a fővárosi modort szenvelgő gyógyszerész segéd, a magát poetásnak képzelő jegyzői irnok, a mélabús ispáu — kinek anyja csak két héttel ezelőtt halt meg — az iskola igazgatója, három taaitója és ugyanannyi tanítónőtől kisérve jelen­tek meg, hogy kifejezzék tiszteletüket a ház úrnője előtt. A tisztartóék számítottak e látogatásra, mert alig vergődött össze az egész társaság, a háziasszony az ebédlőbe hívta meg a jelen voltakat a hol díszes terítékű s a legfinyás&bb inyenczet is kielégíthető uzsonna várta a vendégeket. Természetes, hogy a régi jó magyar szokáshoz képest a felköszöntők nem maradhattak el s a társaság kiindulva, ezt az árverési eredményt megbírál­ni kell. Az első ezek között természetesen a jövedel­mezőség kérdése. Hisz a képviseletnek is, mikor a bérbeadást elvben elhatározta, az volt az inten­ciója, hogy a város bevételeit szaporítsa. Nótárius dolog, hogy tisztán ebből a szem­pontból ítélve és bírálva meg a csütörtöki árverés eredményét: a képviselet azt nem fogadhatja el. Hisz csaknem háromszáz család üttetnék el e bér­beadás által e föld-terület használatától, a nélkül, hogy ez által a város nagyobb jövedelemhez jutna. Föld-birtok, még pedig egy félmillió forint ér­téket képviselő föld-birtok miként való kezeléséről lévén azonban szó, a bérbevételre tett ajánlat érté­kének a megbirálásáuál a föld jövedelmezőségének a folytonossága, e folytonosság biztosítása nagy figyelmet és körültekintést érdemel. A csütörtökön megtartott árverésen felolva­sott bérleti föltételek szerint, a melyekre — bér­beadás esetén — a kötendő szerződés alapítva lenne, ennek a nagyon lényeges szempontnak, t. i hogy a föld a túlságos kihasználás, tehát az ér­téke öklienés ellen megvédessék, ugy ah »gy elég van téve. A képviseletnek, hogy a tett legkedve­zőbb ajánlat valódi értékét megbírálhassa, tud.iia szükséges, lngy a mostani kezelés mellett bizto­sítva van-p, és mennyiben ez az érdek s ha nincs biztosítva, részletes felvilágosításra van szüksége, hogy mennyiben nincs, mert különben e bir.ok ke­zelésének sorsát eldöntő határozatánál nem lesz képes megítélni hogy a látszólag egyenlő jöved 1­mezőségi eredmény mellett körülbelül milyen érték­különbözetet képvisel a mostani kezelési mód jö­vedelmi összegével szemben, bérbeadás esetén az az előny, hogy igy a föld a tul kihasználás ellen megvédve van S ha — a mi nagyon valószínű — a kér­désnek ebből a szempontból való teljes megvilá­gítása szintén a bérbeadás mellett szolgáltatna bizonyítékokat és érveket, még ez esetben is, mi­előtt a képviselet a bérbe adás tekintetében hatá­rozna, meg kellene vizsgálni, hogy nem lenne-e lehetséges s ha igen, hogy és miként, hogy e bir­tok, kezelése mostani rendszerének fenntartásával (t. i anélkül, hogy azt a háromház családot, melynek existenciája, legalább részben e birtok használatára van alapítva, abból kimozdítani kellene) a tul-kihasználás ellen inegvédelmeztessék s igy jövedelmezőségének folytonossága biztosítva legyen Igaz ugyan, hogy ennek már előbb, t. i. azt megelőzőleg kellett volna megtörténnie, hogy a képviselet a bérbe-adist elvileg elhatározta, de — nem lévén még e határozat effektuílva, most is eleget lehet még tenni e kivmalomiak, amire annál nagyobb szükség vau, inert e bérbeadás ügyének hátterében uem kic-inye.hető szociális kérdesek lappaug.i iak. A képviseletnek ha azt akarja, hogy ebben az ügyben hozandó határozata lehetőleg teljes megnyugvással fog idUssék, ha el akarja kerülni, hogy ez a kérdés a jövendőben közéletünk mozgalmaiba:! az izgatás kinálko ó fegyveréül fölhasználtassék, a város h iztartásának a legvígabb kedelyben hagyta el az ebédlőt, megoszolva három külömbözó szobába, az egyikben a marnák helyez­kedtek el megbeszélve egymás köu a napi eseményeket, a házi dolgokat, s kellő elkeseredettséggel nyilatkozva a mai cselédek romlottsága felett, a másik szobábau a férfiak foglaltak helyet s bodor füstöt eregetve kerget­ték a pagátot, mig a „nagy szobában" a hol Ilonka zongorája állott, a fiatalság rajongott oly elevenséggel, mely a fővárosi vigadó termeiuek séta hangversenye alkalmávali rajongással vetekedhetett volna. Ilonka, mint házi kisasszony kifáradhitatlan volt vendégei mulattatásában, megmutatta nekik legújabb zenemüveit, melyeket a fővárosból kapott, majd emlék­könyvét, albumát lapoztatta át vendégeivel, a kik közül nem egyszer kétszer hangzott fel a meglepetés kiálltása egyik máeik arczképnél; óh, mily jól van találva. Mindenki részt vett a zajos társalgásban csak Pásztai Endre a fiatal ispln vonult vissza egy sarokba s olvasott, — a mit a uők eléggé udvariatlan dolognak tartva, a gyógyszerészék Linuskája, egy sugár szőke leány oda szólt: — Nagyon érdekes lehet az az olvasmány, hogy a mi jelenlétünkbeu is annyira leköti figyelmét ispán ur. Bocsánat hölgyeim, — meategeté magát az ifjú, — a „Képes Családi Lipok" legutóbb megjelent s csak ma érkezett számát lapozom és épen egy gyönyörű költeményeköltötte le figyelmemet, a mely oly költőileg festi a mi novemberünket. — Ah valóban ? — kiáltott fel egyszerre három négy hölgy. — A „Képes Családi Lapok" az én kedveuez újsá­gom szólt most az elemi iskola harmadik osztályának tanitónéja, — valóban e lap a legszellemesebb szépiro­dalmi lap, s azok a gondolatok, azok a gyöngyszemek, melyek abban letéve vaunak oly alkalmasak az emlék­könyvek lapjaira, hogy én már uem egyszer használtam fel azokat. — Igazad van Gizella, erősité a számtartóék Tercsije, ón is azt a kedves lapot tartom, s tegnap kap­érdekeit tartva is első sorban szemei előtt, nagy körültekintés után lehet csak e kérdésben döntenie és minden esetre csak akként, hogy határozatának megokolása az igy vagy amúgy való elhatározás helyességét nyilvánvalóvá tegye. Ezt a határozatot pedig az emiitett irányokban való vizsgálatoknak és azután a kérdés ily irányokban való nyilvános tárgyalásának kell — nemcsak a kérdéshez hozzá­fűződő mellék-tekintetek, hanem a város pénztárá­nak érdekei szempontjából is megelőznie. A ho­zandó határozat csak igy fogja az e kérdésbeu létező különböző fölfogások élességét kiegyenlíteni. A csütörtökön megtartott árverés alapján pedig — még ha egyébként az eddigi bizottsági és képviseleti tanácskozások eredményeiből az em­lített szempontok szerint teljesen meg lenne is vi­lágítva e birtok jövendőbeli kezelésének kérdése (pedig nincs), egyáltalában nem dönthet véglegesen a képviselet. Mert a mindössze két ajánlattevő verseuyéből származott eredmény hijjával van, annak a garanciának, amelyet pedig az ilyen nyilvános árverésnek nyújtania kellene, hogy t. i. ez az eredmény: a megajánlott legmagasabb ár a viszonyok és körülmények szerint megfelelő. De ha ilyenül elfogadható lenne is, ha a képviselet a megajánlott 23,900 frtot oly összegnek tartaná mely megfelelő és elfogadható a birtok értéke szerint, még akkor is fennforog annak szüksége, hogy a mostani kezelésnek kimutassanak és nyil­vánvalóvá tétessenek olyan hátrányai, melyek az egyenlő pénzbeli eredmény mellett is a bérbeadást szükségessé teszik, és — ha csak ez ügyet odió­zussá tenni nem akarjuk — föltétlenül szükséges világosan megbizonyítani azt, hogy nincs mód a mai kezelési rendszeren olyan módosításokat csi­nálni, hogy annak esetleges, gazdasági szempontból való hátrányai megszüntessenek. Mindezeket — különösen az adott körülmények között, midőn a megtartott árverés a kedvező vi­szonyok, a — hogy ugy mondjuk — nagy kereslet daczára, olyan érthetetlenül csekély érdeklődés mellett, csaknem verseny nélkül folyt le — kézzel foghatóan és nyilvánvalóan demonstrálni kell, mert különben a hozandó határozat nem fog megnyug­vást kelteni, pedig ennek lehető elérése ebben a kérdésben nagyon kívánatos. És ha ezek szerint a képviselet nem fogadj.i el az árverés eredményét, van idő arra, hogy a Császár-szállás jövendőbeli kezelésének ügye, a kérdés fontossága szerint, minden irányban tanul­mány tárgyává tétessék s ezen alapuló részletes jelentéssel terjesztessék ismét a képviselet elé. Társadalmi feladat. Az ország társadalmának jótékonysága ismét nyil­vánulhat. Ezer oka, ezer alkalma van. A tavasz gyakorta ismétlődő réme, a zöldelő mezőket pusztító árvíztől ugyan megmentett dér, fagy, szél, de csak felváltotta, — nagyobb területeken, s nem kevésbbé intensiv pusz­tításokat okozva az elemi csapások eme claBsikus hazá­jában. A kiszikkadt termőföldek még mindig nélkülözik az éltető tavaszi esőt, s a végig száguldó szél, mint a Simum gyenge mása porfelhőket visz, hord magával eltemetve, majd támaszától megfosztva a gazda reményét, vigaszát, a serdülő vetéseket. tam meg csak, s igy azt a költeményt még nem olvastam el, a mely a Pusztai ur figyelmét anuyira leköté. — Éu sem olvastam még, — én sem, kiálltott fel egyszerre két hölgy. — Pusztai ur oly hatásosan tud felolvasni, —• jegyzé meg a ház Ilonkája, nefelejts kék szemeinek bübájával tekintve a sarokban olvasó szép barna ifjúra, — ha nektek is ugy tetszik leányok, kérjük meg az ispán urat, olvassa fel azt a költeményt. — Ha parancsolják igen szívesen, s az ispán emelkedett hangon, teljesen helyes hanglejtéssel mintegy szavalva, olvasta fel a költeményt; „Eltün a kert fűve virága Az eső hull, hosszú az est Repülj el délre kis madárka S a zugó szélvihart nevesd" „S ha még sem szállsz el más vidékre Hisz uj hazát ez ugy sem ad, A földmivesnek nyájas csűre Feléd int, szívesen fogad." .Kopogtatva szállj ablakára, Ha zord vihar, tagy fenyeget, S a gyermekek teli kacsóval Morzsát, magot szórnak neked" „Morzsát, magot szórnak majd széjjel, Ha hóval földve völgy, halom Ne aggódjék picziny szivecskód: Megvéd a részvét s irgalom." Egy perezre mély csend állott be, mindenki a köl­temény hatása alatt állott, s hálás tekintetek repültek a felolhasó felé; ee legjobban látszott a hatás Ilonkán szemei ott pihentek a szép ifjú arczán, a kinek hangja nemcsak az Ilonka szivében reszkedtetett meg egy egy kellemes hurt; a kedves leány szemeiben két könycsepp rezgett, mintegy utóhangjául a versszak végszavainak; „Ne aggódjék picziny szivecskőd Megvéd a részvét" óh, e szavak oly jól estek a szép leány szivének, hisz oly rég Folytatáaaa mellékletei

Next

/
Oldalképek
Tartalom