Nyírvidék, 1893 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-23 / 17. szám

Melléklet a „Itfyírvidék" 1893. 17-ik számához. Oly kietlen a kilátás a jövőre. Ainig az eleinek harcza, már a közel jövőre is oly kietlen képet alkotott, Magyarország társadalma részére, addig párosulva az emberek vigyázatlansága, gondatlan sága és a rend iráuti felületes érzékével — városokat, boldog ftlvakat törölt el a földszínéről a minden elemek királya a fékezhetlen tűzvész. Veszprém virágzó városa, Kalocsa szorgalmas népe, s hogy közel eső példával éljünk; Téglás, Rád községek egyszerű lakosai hajlékaiktól megfosztva, koldusokká, sőt még ennél is nyomorultabbaká lettek téve. Ezeknek a szegény embereknek segítség kell. In integrum restitutióhoz önerejük elégtelen, hiszen épen attól vannak megfosztva. Az ország segítségére, társadalmának jótékonyságára vannak utalva, ez az az ős forrás, mely annyi vészt, auuyi szerencsétlenséget ós balsorsot volt képes elfordítani e sokat zaklatott országtól, ez az az ős erő, mely a legkótségbeejt.őbb gyászt és fájdalmat változtatott vidám megelégedés és derült jólétté. A jótékonyság szelleme, mely a szerencsétlenekkel való együttérzésből fakad, az áldozat készség, melyet a szánalom szül, már kezdi megteremni szép gyümö cseit. A varázsütésre megmozdult társadalom letürlé már a szerencsétlenek szeméről a vigasztalhatatlanság gyász könnyeit, s biztató reménvnyel tölté el a dult kebleke', hogy a kezdet folytatását találja, folytatását mindaddig mig a keserv végkép fel lesz váltva a csendes meg nyugvással. Hanem ehhez nagyon sok kell. Nagy a csapás mindenféle kis segítség alig fog enyhíteni valamit is ere jén A társadalomnak igazán elő kell vennie áldozat készsége mindeu adományát, jótékonysági hajlama tuiu den nyilvánulását, hogy az óhajtott eredmény elérve legyen. Örömmel konstatáljuk, hogy országuuk társa dalma meghallgatta a szükség parancsszavát, s annak követésében halad akként, hogy a balsorstól megnem érdemelten meglátogatott szerencsétlenek nem foghatják nélkülözni a rimánkodott segítséget. Csak Nyíregyházán csendes miudeu. Nincs ki kez deményezzen, nincs ki nemes érzése sugalatából megindítaná az üdvös mozgalmat. Hiányzik itt egy igazi vezérszellem, ki megérti az idő szavát, s a kit megért a vezetett társadalma. Kevés az emberekben nálunk az ambitió. Megvárjuk mig a közigazgatási hatótág tesz va lamit, — igy könnyű lesz majd szabadulni a jótékonyság követelményei, illetve kötelessége alól. A tutóság közegem könnyű tul adni, velük szemben uem épen szükséges érezni a kötelesség parancsát. Igy aztán Nyíregyháza miudig utolsó marad a vá rosok nemes versengésében. Nem szereti érezni a köte lesség teljesítés jóleső érzetét, s az ország hálájának, mi a teljesített áldozat nyomába a jár nincs előtte értéke ? De hát ki is tegye voltaképen? A „kaszinó" hivatva volna ugyan, de hagyjuk öt aludni, hiszen álma oly csendes, oly mély, oly tetsehahttias, álmodása pedig oly édes, hogy szinte bün zavarni öt! Requiescat in pace. Más városok kaszinói nem csupán arra valók, hogy tagjai ott hagyják pénzük ami részét, amit otthon a család oly nehezen kénytelen nélkülözni. Különben igaz a tivoli, kártya stb. testet, lelket nemesítő sportra hozott áldó zatok mellett uem igen lehet még egyéb . . • jótékonysági áldozatra szentelni Egy fórum van tehát.. Az a szegény sok oldalról igénybe vett s kötelessségét ennek daczára is nemesen teljesítő Nőegylet. A gyenge nőkbeu több a nagylelkűség, több a jó iránti érzék s készebb az üdvös czélok iránti buzgalom és lelkesedés. A férfi szórakozik s nincs ideje nemes törekvések iráuti hajlamai kifejlesztésére. A nő szórakozzék azzal, hogy jót tesz. s ha a férfi szórakozásai, nélkülözni kényszeritik, találjon megnyugvást a jótét okozta elki megelégedésben. Sokaknak távol eső érdek gyanánt tűnhetik fel a tüzkárosultak segélyezése. A nyomort uem lá'ják közvetlenül, auuak hatása — olvasva csak — nem mély a különben is kevésbé fogékony kedélyekre, impulsust nem éreznek tehát a jótékonyság gyakorlásához! aggódik az . . . vájjon lesz e megnyugvása . . . s ha igen? olyan lesz az, minőnek az ő kis szive óhajtja? A leányok legelevenebbike a notáriusék Lizikóje törte meg a csendet, oda ugorva a szoba közepébe és fenuhangon indítványozza, hogy: tánczoljuuk egyet . . . Ííehány leány rögtön készen volt az indítvány elfogadására, de Ilonka kérte őket, hogy e tánezot halászszák inkább későbbre ós most játszanak valamit. — Helyes, játszunk zálogosdit, volt egyszerre a többség határozata. — Játszunk „postást" inditványozá az egyik. — Nem, játszunk „hol az olló?" tanács'á a másik. — Talán jobb lesz egy „néma játék' javaslá a harmadik. — Várjatok csak leányok, ezek a játékok már mind olyan elavultak, de ón tegnap kaptam meg a mi kedves lapunkuak a „Képes Családi Lapok Naptárát" abban van 34 uj játék leirva, vá aszszuuk abból és tanuljuk be s játszuk el egyiket, vagy másikat s be sem várva a feleletet a mellékszobába távozott, honnét pár perez raulva a megnevezett Naptárt magával hozva, tért vissza: — itt van például: a „Pandora szelenczéje" elolvastam s már tudom is, ez szellemes játék játszuk ezt, — Zálogos-e a vagy sem, az a kérdés? veté fel a megjegyzést a gyógyszerész segéd, én csak zálogos játékot ajánlanék. r— Helyes zúgott a férfi fiatálság. A leányok lesütött szemmel állottak egymás mellett egyik sem szólt s miutáu az a ki hallgat beleegyezik a férfiak eldöntöttnek tartották, hogy zálogost játszanak 8 a gyógyszerész újból feltette a kérdést, hogy a „Pandora szelenczéje" zálogos játék e? Ilonka röviden felelte „igen," aztáu felolvasta a játékot s megkezdték azt. Ilonka volt az első a ki a „Pandora szelenczéjét kereste" sorba járta a férfiakat s megkérdezte az elsőt ő e a remény, mely a szeleuczé ben maradt, s midőn tagadó választ kapott, zálogot adott, igy járt a másodiknál is, a harmadiknál eltalálta. Sorba ment a játék és valamennyi hölgynek záloga lett. Vaunak azonban helyi érdekeink is, mik sürgetve követelik, hogy városunk társadalma — az az, ha jótékonyságról van szó, elég ha a nőegylet említtetik, — megmozdul, és sokszor bebizonyított leleményességét sorompóba állítja. Egy lelkes mozgalom indult meg pár évvel ezelőtt, mely czélul tűzte ki -nagának, hogy vármegyénk egy, az irodalmi zsenge életre döutó " behatást gyakorlott nagy fiának - Bessenyei Györgynek emléket állit. Az actió illetéktelen helyeu lett megiuditva, s alig mutatva fel számbavehető eredményt, megfeneklett a hivatalos eljárás és kezelés tengelyagyig érő sorába. A Bjsseuyei emlék ügye feltámadásra vár! — Megváltója — ugy látszik — csupán a nőegylet lehet. Ha vállalkozik megváltó szerepére, életre tudja majd kelteui a varmegye tehetetlenségét lethargiájából. Hazánk legnagyobb, világhírű költője az édes szavú Jókai ez évi szeptember hó folyamán üli meg 50 éves irói jubileumát. A magyar büszkesége, valamikor vigasztalója, remónyadó forrása, s a magyar név és fajnak a világ müveit népeinél való megkedveltetője — ki ezen irányban többet tett, mint amenuyit 100 diplomata elronto.t, kiknek kétes értékű érdemeit érez, festék stb büszkéu hirdeti, — egy hosszú dicsőségteljes, nemzete legjobbjaitól körülrajongott bámulatos munkás élet után látni fogja, hogy miként méltányoltatik az igazi munka a va lódi érdem s a messze kimagasló lángész ! Az ország valameunyi számbavehető városa és községe hódol,it nyilvánítását és szeretetét alkalma lesz látni, tapisztalni és érezni. Az öröm lelkesült ünnepét ülök sorából azonban hiányozni jog Nyíregyháza város intelligens közönsége. Itt nincs — hacsak ismét a Nőegylet nem — ki erre gondolni kifizető dologuak tartaná. A f évben a márczius 15 ikét ünneplő csekély számú, de lelkes közönség az „Erdélyi magyar közművelődési egylet" javára gyűjtést eszközölt, mely egyesek lelkesedése folytán felülhaladta a 100 frtot. Ugyanekkor elhatároztatott, hogy E. M. K. E uek fiókja állítassák fel Nyíregyházán. Azóta az ügy alszik, a hirtelen lelke sedés tüze kialudt, — s nyugszik minden csendesen. Majd a „Nőegylet" feltám isztja sírjából ezt is. Ilervadhatlau koszorúihoz befűzhet még sok — nagyon sok uyiló virágot. Elég leleményé* hozzá, s miudeu szem felé tekint, tesz e valamit mert más testületeink lusták hozzá. Soha sem volt még oly kényszerítő az alkalom, mint jelenleg a jótékonyság érdekében minden eszközt igénybe veuui, s a zsebbe maradt filléreket a leleményesség mester fogásaival kikényszeríteni más városok példájára, s elhelyezni azt a jótékonyság oltárára Bizunk a „Nőegylet" lelkes vezető nőiben, s bizton reméljük, hogy tétlen nem marad. Hiszen annyi eszköze vau hozzá, ho,,'y a hivalalos és kevésbbé hivatalos de soha sem hivatott apparátus miudeu hatalma is csekély hogy pótolhatná őt. Mégha a megunt, s csupán köteles udvariasságból méltányolt műkedvelői hangversenyeket leszámítjuk is, marad elég ut, mely egyenesén a czélhoz vezet. Itt vau a virágfakasztó díszes május. Megenyhül a zord tavasz lege, s a szabadba vágyó közönség szive sen megy ki ha parnesolja a „Nőegylet" az általa rendezett Virágbazár ünnepélyre a „Népkertbe." Rendezzen a Nóegjlet Virágbazárt. k.—a. A felső-szabolcsi ev. ref. egyház megye tavaszi gyűlése. Nyíregyháza, április 18—19. Hűvös időjárás, de meleg érdeklődés mellett kezdte meg d. e 9 őrikor, a f. szabolcsi egyház magye rendes tavaszi gyűlését, a vármegyeháza disztermébeu. A 6—7 fokos melegben, mintegy 60—70 en gyűltek egybe lelké szek, világiak és egyházi képviselők. A gyűlés Lukács Következett a zálogváltás, mely a legkedélyeseb ben folyt le a „Képes Családi Naptár" megállapított elvei szerint: Mikor Ilonkának a zálogára került a sor a három tagból álló bizottság a Naptár kiváltási szabályának 57 ik pontját alkalmazta : „Fessen arczképét." Tudniillik az illetőnek meg kell csókolni a bizottság által kijelölt férfi arczát homlokát ós szemeit. A bizottság egyhangúlag Pusztait jelölte ki. Ilonka arcza vérpiros lett, tagjai reszkettek, szive hevesen dobogott, és mikor Pusztai közeledett hozzá, alig volt képes lábain megállani ... az első c<ók elcsattant, a második, a harmadik, s midőn a negyedik Csőkot lehelte a szép fiatal balszemére teljesen kime rültea dölt egy karos székbe, mindkét kezét szivére szoritá, hogy elnyomja annak hangos dobogását . . . A jelen voltak nem vették észre e változást, de Pusztai érezte a csók hevét, látta a lángoló arezot, látta a reszkető tagokat s hallotta a sziv dobogását ... ós ez oly boldoggá tette . . . hisz rég lobog szivében is az a láng, melynek égő fénye most világlott fel Ilonka szivéből is . . . A játéknak vége volt, következett a táncz. A jegyző iruok ült a zongorához s csendes csár dást játszott. A páiok tánezra keltek Pusztai Ilonkát kérte fel. Szótlanul járták egy ideig, majd Pusztai szorosabban át fogva a sugár derekát, halkan oda sjugta: Ilonka kisasszony kegyed megtalálta a „Pandora sz-e lenczéjóben" a reményt, — vájjon meg fogom-e én is találni? Ilonka elpirult, de tette magát, mintha a kérdést nem értené s csak annyit válaszolt: A ki keres, talál, keressen ön is s bizonyára meg fogja találni a re mónyt. — Nem ily választ vártam, — én a reményt rejtő „Pandora szelenczéjét kegyednél keresem már azóta, mióta először megláttam." Ödön esperes mind tartalmulag mind előadásilag kifogástalan, szépsépü imázásával kezdődött. A tárgysorozat 1-ső pontja a bőterjedelmü esperesi jelentés volt az elnökileg végzett ügyekről; 2 ik az egész tisztikar lemondása. A felső-szabolcsi tisztviselő társai nevében is megköszönve a reájok ruházott bizalmát; miudnyájok lemondását beadta. Nem lesz talán érdektelen névleg is felsorolni ama férfiakat, kik önzetlenül csupán egyházuk iráuti szeretetből intézték az egyházmegyének ügyétbaját 10 éven keresztül: Lukács Ödöu esperes, Geucsy Albert gondnok, Szikszay István, Tóth J., Görömbey Péter, Elek Dániel, Nagymátó Albert egyházi, Szesztay Károly, Vay P., Jármy Miklós, Ujfalussy Barna, Jármy Márton világi tanácsbirák, Nagymáté Albert, Keresztessy S., Vas Mihály egyházi, Mikecz János, Menyhért János világi jegyzők Pap K, Lovas Dániel, Horváth József pénztárnokok. Tóth J„ Varga Antal ellenőrök. Menyhért áuos ügyész, Keresztessy S. tauügyi el lök. — Az esperes és gondnokra beadott szavazttok május 25 én, a többiek az őszi gyűlésen lesznek feibontandók, szavazati joggal minden öuálló gyülekezet presbyteriuma fel van ruházva. Tárgyalás alá vitettek azután több rendbeli jelentések ós küldöttségi munkálatok, beterjesztett indítványok, közöttük nevezetesebbek: Geszteréd központtal körlelkészség állitatik fel Hugyaj, Bököny és a környékbeli tanyák belevonásával. Görömbey P. és Ujfalusy B. zsinati képviselők jelentést tettek müködésökről, melyért az egyh. megye köszönetét nyilvánította, 12 óra már elmúlt, mikor a „Tanügyi jelentésre" sor került, ez egy nagyterjedelmü lelkiismeretes gonddal készített munkálat, Keresztesy valóbau megérdemli az elismerést. Maga a jelentés örvendetes fejlődést, haladást jelez iskola ügyünkben Sajnos, hogy egy kellemotlen félreértés is fordul elő beune, nevezetesen. Nagy Sándor K.-áemjéni közös iskolai gondnok, daczára, hogy felekezetünk összes iskolai alapját és erejét adta létesítéséhez melyen felül már igen kevés kellett, hogy felállítható legyen, mégis az iskola tanügyi megvizsgálását nem engedte meg. Miután e közben mig az országos demosztikai kivetések, költségvetések, pizonyi templomterv stb. megvizsgáltattak, elkövetkezett a közgyűlések legérdekekesebb része, hol a haragvó elemek békülóst szereznek: az ebéd. Ez is érdekes volt! Egy vendéglős, a ki megijed a sok piptól; bibliai álláspontra helyezkedik s azt mondja: nem csak kenyérrel él az ember! Hát annál jobban eltűnt szellemi eledellel, valóságos árja volt a felköszöntőknek, legtöbb az esperes és gondnokra: a világi urakra, papokra, papuékra, Ujfalusy B Mezóssy Bélára mint leendő jegyzőre, Lukács 0. az ifjabb nemzedékre, sokan a leköszönt, mások a megválasztandó tisztikarra, stb. Legszellemesebb bizonyára mindanyi között a Vitéz Mihály két pohárköszöntője volt. Délután a gyűlés foytattatott, és befejezést is nyert másnapra a jegyzőkönyvek hitelesítése maradt, melynek bevégeztével a gyűlés feloszlott. Dr. Kótis. A gazdasági egyesület akciója. A felsö-tiszavidéki gazdasági egyesület nagy jelentőségű munkába fogott. E hó 19-dikén tartott választmányi gyűlésében elhatározta, hogy egy gazdasági mintatelepet létesít s hogy kiad speciális gazdasági érdekeinket képviselő gazdasági közlönyt. Lapunk legközelebbi számában bővebben fogunk e kérdésekkel foglalkozni; ezúttal csak a gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Jelen voltak : gróf Pongrácz Jenő elnök, Nyíri János és Pscherer József alelnökök, Kállay András főispán, Bencs László polgármester, Miklós László alispán, Okolicsányi Lajos, Batta Ignácz, dr. Kállay Rudolf, Haas Mór, Haas Ignácz, Klár Gusztáv, Klár Andor, Bleuer Béla és még számosan. A mult gyűlési igen szépen fogalmazott jegyzőkönyv felolvastatván, a titkári időközi intézkedések jelentése után következett a küldöttség véleményének felolvasása E határozott szerelmi nyilatkozatra Ilonka összerezzent s alig volt képes a táncz ütemét megtartani, bármennyire vágyott e nyilatkozat után, nem hitte, hogy oly hirtelen fog az tétetni hozzá . . . nem volt képes felelni, csupán Pusztai érezte, hogy a leány keze, gyöngéden megszoriija az ő jobbját . . . e kézszorítás elég válasz volt a tett vallomásra . . . Pusztai feledé gyászát, melyet anyja halála okozott s boldogság telt kebellel, kettőzött lelkesedéssel járta a gyors s sebes et, kétszer is megújrázva azt . . . A hajnal első sugarat behatoltak a tisztartóék lakása ablakán, midőn a vendégek eloszlottak. Pusztai Ilonkának kezet csókolt, jó álmokat kivánt s a szép leány gyöngéden másodszor szoritá meg az ifjú jobbját, mialatt ajkai rebegték „szép álmokat." Mit álmodott Pusztai? . . . Azt, hogy „Pandora szelenczéjében" megtalálta üdvét . . . Mit álmodot' Ilonka? ... Ki tudná megmondaui, de annyi bizonyos, hogy midőn felébredt ajaka égett. .. ott égett rajta az a csók, melyet a szeretett ifjú lehelt arra . . . álmában . . . Két héttel később a „Képes Családi Lapok" hymen hírei között e sorok voltak olvashatók: Pusztai Eudre irodalmi ispán eljegyezte Tury Ilona kisasszonyt Tury János irodalmi tisztartó bájos leányát" . . . Hat hó múlva a fiatal férj mellett ült a boldog fiatal asszony, kezében a „Képes Családi Lapok Naptára" s együtt olvasták a játékok közt a „Pandora szelenczéjét." — Ez a jatók nyitotta meg boldogságom egét — szólt a férj. — S ez a naptár nyitotta fel az én boldogságom ttienyországának ajtaját, — felelt a nő, — ugy e bár Endrém e lapot és e naptárt minden évben megrendeled számomra. — Meg édes életem, a meddig csak élni fog e vállalat. A boJdog menyecske forró csókja volt jutalma a férjnek, tett ígéretéért. T. C»orba Akos. d