Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 47. szám
Melleiket a „IMyírvidék" 1892. 47-ik számához. Vármegyénk 6s a IV. .kultura." V»n-e ku'tuia Szabolcsvármegyébcn ? „Idegeitt ez a „szó:" kultura? ..Ismeretlen accordot ütött"-z meg az alispín, mikor az októberi közgyűlésen a kulturális p^nz-alap létesítése iránt indítványt tett? „Szokatlan dolog-e az nekünk szabolcsiaknak. hogy valaki kulturáról beszéljen !" Csakugyan „kultur-ellenesfíuidummal van beoltva" a mi vármegyénk közgyűlése? Erről volt szó idáig e czikksorozatbau, s olvasóink, akik tudják, hogy e rémséges thémát, a megraacskakőrmözött állításokkal, a mi tisztelt újság kollegáink: a „Kisvárdai Lapok" s a „Nyíregyházi Hírlap" vetették föl, meg fogják nekünk bocsájtani, hogy immáron a negyedik alkalommal foglalkozu >k ezzel a kérdéssel, és pedig ezeu a legnevezetesebb helyén lapunkuak, ahol aktuílis dolgokat szoktunk megbeszélni. A főimentést, e hosszadalmasságért, bizonyára megadjt nekünk a közönség; annál is inkább, mert nem schulfereinos német lapokban, annál kevésbbé valamely Tissot-féle franczia útleírásban Magyarországról — adtak ilyen nem is ázsiai, de a sötét Afrikából való képet Szabolcsvármegyéről, hanem itt nálunk, Magyarország határain belől, bent Szabolcsvármegyében: Kisvárdán és Nyíregyházán, kollegáink, az említett újságok. E nevezetes körülmény mellett aktuális jelleget adott a kérdés tárgyalásának az is, hogy Szabolcsvármegye kulturális helyzetének ilyetén megítélésére egy — a vármegye közgyű'ési termében tett s elfogadott indítvány adott alkalmat. Hogy e nagyjelentőségű kérdés nyilvános tárgyalása most már a polémia jellegét ölté magára: elösmerjük; de kérjük olvasóinkat, hogy ne felejtsék el, miszerint a „N, írvidék", mikor a „Kisvárdai L'tpok"-uak és a „Nyíregyházi Hirlap"-nak vármegyénk kulturális értékéről mondott kritikáit szóvá tette, nemcsak azt akarta elérni, hogy ama szörnyűséges állításokkal szemben, amelyekkel ezek a hírlapik vármegyénk kulturális helyzetét jellemezték, ugyan olyan értékű fórumán a nyilvánosságnak a tiltakozás följegyeztessék, hanem praktikus szolgálatot is kivánt tenni az ügynek, abban a tekintetben tudniillik, hogy a kérdésnek az újságokban való tárgyalása adatokkal, — mint mondani szokták — tény-vázlatokkal legyen megsegítésére a „kulturális pénz-alap" megteremtésének — s ami lényegesebb dolog — a létesítendő pénzalap fölhasználása módjaira nézve. Mélyen sajnáljuk, hogy a mi tisztelt laptársaink — sok hiúsággal és igen nagyon kis ügyszeretettel — ennek a kérdésnek ilyen értelemben való tárgyalását (a mi hitünk szerint ez nem lett volna haszon nélkül való dolog) egészen más mederbe terelték. S posványba jutua bizonyára, ha követnénk őket az in az uton, ahová terelni szeretnék, ez a kérdés, s mulatságos látványul szolgálna a közönségnek három újságok összeveszekedése fölött. Mi azonban sem az adott esetben, sem semmiféle más körülmények között ilyeu kóklerségre hajlandók nem vagyunk. Azt állították — a „Kisvárdai Lapok" és a „Nyíregyházi Hirlap", (mint most már tud/ Isten A NYÜmDÉK TÁRCZÁJA* Előszó az „Almanaeh^-bél.*) A hatodik, hetedik előszó már ez, ugyanazon könyv höz és írókhoz. Fekete híjjal kezdtem, szürkében járok most. A jobblelkü Írótársaim elkezdenek rajtam sajnálkozni, miut azon elátkozott emberen, a ki mindég egy vizén csónakázik : — Szegény ember, — mondják — ugyancsak uualrnas dolga lehet. Az olvasók is abban a hitben lesznek: — Képzelem milyen megerőltetésbe kerülhet miu den évben valami ujit kigondolni. De miért is hagyja már abba ? No hát épen ezt indokolom most meg. Hiszen eleiüte magam is erre goneoltam, hogy csak addig válla lom azt a ciolnakázást, mig egy olyan utas akad, a ki elől kiugróm a sajkából s ő marad azontúl elátkozott embernek. D: másképpen történt. Mint az a darab fóld, a mit ekéjével hasogat a 'záutó, hos-zu évűken át, kinyitja a mélyét ő előtte, — ugy tesz velem az a kis papir terület is (« két háfom első oldal az Almanachban), a mit beirok, megráz kodik és feltárj i c odálatos büverejét. Hiszen az „E<er egy éjbe" való ez, — szinte lebetetleu elhinui. Szinte szédülök bele. É> mégis ugy í»n. VisszUért a ,'erü'j asztalkáin" regéji. Bizony nem képzeltem, mikor az előszó írást elvállaltam, hogy mi ') Almán ch ai 1893 ív.c. SíCfket ti Mikiziih Kálm in. hfjeupe. K jjéujUr VHI. éffilyam III. éa IV. kötete. Sin^er é> 'Vulfuer kia4<u. Ara diixkOtéaben 1 for'nt. hanyadszor citáljuk) hogy: (miudig a „kulturá"ról van szó) „idegen szó", „ismeretlen accord", „szokatlan dolog az nekünk szabolcsiaknak, hogy valaki kultúráról beszéljen", „mintha c=ak beoltották volna a közgyűléseket valami kultur-ellenes finidummal." Mit mondott erre a „Nyírvidék" ? C tálunk megint: .Tisztelt laptársaink ugyau adósok maradtak vele, hogy amit közállapotainkról irtak, abból a következtetést megvonják s ki is mondják itéletöket, de ez az ité let, az ő indokolásaik alapjáu nem lehet más, miut az, hogy Szabolcsvármegyében tulajdouképeu níucs .kultura." „Ilyen merészen, ily ridegen sohasem volt még kimondva ez a szó, s tegyük hozzá mindjárt, hogy közállapotainknak ilyen megítélése szöruyeu tú'zott, tehát igazságtalan s komoly dologról lévén szó, uagy köuy nyelmüség." „Éu azt hiszem, hogy amikor az emlegetett újság czikkek írói, ítélvén elevenek és holtak fölött, mérges tollal kiírták, hogy a .kultura" „idegen szó" Szabolcs vármegyében, hogy az alispán „ismeretleu acc >rdot ütött meg", mikor a kulturalap létesítését indítványozta, mert szokatlan dolog az neküuk szabolcsiakuak, hogy valaki kulturáról beszéljen" és a többi, hát mindezeket a uagy mondásokat egy szép álomból felkelve forrták ki, ál modváu egy ismeretleu s fö fedezésre váró világrész eszményi társadalmáról s fölébredve nagyon megkeserítette őket a valóság, a mit itt találtak, ezen az emberlakta nyomorult földön." ,Éu legalább nem hiszem, hogy a létező viszonyok józan megítéléséből ilyeu szomorú konstatálásokat lehessen teuui a mi vármegyénk felől, összehasonlítván közállapotainkat más territóriumok, mondjuk vármegyék viszonyaival, de még más országok, az úgynevezett és divatosan emlegetett „kullumépek" berendezésével is," „Nera akaruuk mi itt akadémikus értékű fej.ege tésekbe boc,átkozni a tekintetben, hogy mi az a „kuliura," s elhiszszük szívesen és aláírjuk, hogy nagyon távol állunk még attó', hogy ezt a fogalmat minden vonatkozásaiban, közviszonyaink berendezésében meg valósítsuk." ,UJ tagadjuk az!, hogy Szabolcsvárrnegye közviszonyai. bármilyen jogosult összehasonlításban, olyan sí ralmas, olyan kétségbeejtő képet nyújtanának, miszerint oka lenne azokról bárkinek is olyan kicsinylőleg nyilatkozui, mint a hogy azt a mi laptársaiuk cselekedték." És most a mi laptársaink szemünkre vetik, hogy mi nem bizonyítunk semmit! D; hát mit bizonyítsunk? Bizonyítsuk, igazoljuk azt, amit ők tagadnak, hogy Szabolcsvármegyében mégis csak van kultura? Bizonyítsuk, igazoljuk, hogy a vármegye közgyűlése nem olyan szörny szülött, amilyennek azt — bekenvén kultur ellenes fluidummal — a „Kisvárdai Lapok festette? Hát — engedelmet kérünk — mi ezt nem is akarjuk bizonyítgatni. S van rá praeceden^ünk, hogy ezt a követelt bizonyítást (mint ahogy már mondiuk, az adott karrikaturával szemben) megtagadjuk Hivatk >zunk megint a franczia Tissot könyvére. Tudomisu ik szerint ugyanis nem akadt még idáig magyar iró, aki ezzel a francziával szemben szükségesnek tartotta volna vitatni, hogy Magyarországon a „csárdáson", meg a „cigányokon" kivül egyébb kultura is van. lyeu koluinnáris hivatalba lépek. DJ mit beszélek én híva álról! Hiszen ez valóságos uralkodás. Jó tüudér babonázta meg ezt a helyet s bizonyára ilyen formán szólt: — A mit itt kotyogni fognak, az mind beteljesedik. Az első évi előszóban panaszkodtam, hogy a kö zönség uem veszi a könyveket. Az volt rá a felelet, hogy a közönség mindjárt melegiben megvette az „Almanachot" hatezer példányban. A könyvkiadó rámtört veszekedni: — Hogy lehet kérem a közönséget bántani ? Hisz az egyebet se tesz csak olvas. Keressen m igának más thémát! Fogtam magam a következő évben ós az Írókat szidtam össze, hogy a novelláik gyengék és nem is ujak. S íme olyan pompás újdonatúj novellák termettek erre az Almanachban, hogy a kritika is megnyalta a száj tt utánuk. A kiadó dühbe jött: — DJ kérem, hiszen ön ugy tesz, mintha a korcsmáros leszidná a vendégei előtt az ételeit és borát. Mintha azt mondaná „Milyen hitvány csiger ez!" S a csiger fölséges szegzátdi lenne. — No majd vigyázok esztendőre. S ki is gondoltam angol észszel, hogy a novellák jók ós ujak veltak. de az már cs.tk tagadhatatlan, hogy az irók a régiek. Nosza lefestettem borongó lélikkel az auyaföld meddő emlőit, melyeken uj elbeszélő talentumok már nem növekednek. Ciinos kis előszó volt, de ini történt? Épen ebbeu az évfolyamban csillámlott meg az Altnanachbtn a Her czeg Fereucz ós Kozma Audor neve, mintha egy leszólt bányában egyszerre két uagy d irab termés arauy hasad ki a szürkés filazatbó 1. DJ egyébként is, a vitatkozásnak azzal a módjával szemben, ahogy ezt a mi kollegáink cselekedték, le kell tennünk a tollat! Avagy azt kívánja tőlünk a „Kisvárdai La pok", hogy korrekt vágásnak tekintsük részéről azt a megjegyzést, hogy mi a kulturát „hivatalosan" akarjuk proklamálni?! Engedelmet kérünk, az ilyen gyanúsítás ellen tisztességes ember nem paríroz. Vagy azt akarja, hogy mi is, mint ő, mókázzunk a „nyájas olvasó"-val! ? ^ agy talán komolyan vegyük a „Nyíregyházi Hirlap" megjegyzéseit? Bizony nem vehetjük komolyan, mert szörnyen felületesek és meggondolatlanok. Például nagyon meggondolás nélkül valónak találjuk t. kollegánknak azt a megjegyzését, hogy „valahányszor a közügy érdekében magán vagy klikk-érdekek (sic!) rovására irtu ik valamit, a „Nyírvidék" mindannyiszor, nevezetesen három izben negtámadott" Il it mi lapunk legutóbbi számában egyenesen kérdést intéztünk a „Nyíregyházi Hirap"-h3z, (emlegetvén már elébb is e lap a maga erényeit a szókimoud ísban) hogy nevezze meg azokat az eseteket, amikor az igazságot velünk vagy többi lap ársainkkal szemben meg kellett védelmeznie. Sajnáljuk, hogy az egyeues megkérdezésre is ezt uem c>elekedte. Mondván azonban annyit, hogy három esetben volt ilyen kázusa, még pedig épen i „Nyírvidék"-kel, azt hisszük, nem csalódunk, hogy iz egyik eset a nyíregyháza—polgári vasu L ügyére, t másik a „Nyíregyházi Hirlap" ban „Uj bank" czim alatt megjelent közleményre, illetőleg arra a válaszra vonatkozik, ami erre a czikkre a „Nyírvidékiben megjelent. A „harmadik" ilyen ká/.us hamarosan nem jut az eszünkbe. Ezzel a két „esettel" azonban leszámolunk. A mi a uyiregyházi-polgári vasút kérdését dleti, hát itt arról volt szó, hogy a „Nyírvidék" i „Nyíregyházi H>rlap" egy ez ügyben megjelent czikkével szemben vitatta és bizonyította e tervezett vasútvonal eredetileg megállapított irányának és Ki'álytelekről való elágazásának helyességét Ez a czikk talán c ak nem volt „támadás", taláu csak nem volt elnyomása az igazságnak?! H'sz — úgy gondoljuk uem csal emlékezetű tk — :z a vasút polémia a „Nyírvidék" czikkirójának tollából eredő czikkel épen a „Nyíregyházi Hirap" hasábjain nyert befejezést. A második kázust a „Nyíregyházi Hir!ap„tak egy „Uj bank" e<im alatt megjelent czikke kavarta föl. Az volt mondva ebbeii a czikkben, hogy a mi p'uzintézeteink — úgy szólván — uzsorások Erre a vádra aztán valaki válaszolt a „Nyirvidé.."-ben És ha a „Nyíregyházi Hirlap" ízt hiszi, lngy ebben a polémiában neki volt igaza, ha azt gondolja, hogy a „Nyíi'vidík" az igaz szó elnyomója, ő p dig „a közügy érdekében, magán vagy klikk érdek" ellenében az igaz szó kimondója volt. hát akkor igen nagyon csalódik. Ennek a támadásnak az igaztalanságát maga a „Nyíregyházi Hirlap" dokumentálta, midőn e hó 10dik (33.) számában az akkor megtámadott egyik pénzintézetről, az ip ir és kereskedelmi bankról a következőket irta: „de véget ért e nappil az iparbank is, mely 20 esztendei műküdése alatt a helybeli kereskedelemnek valódi szolgálatokat tett". Ez önbeismeréssel szemben talán nem fogja vitatni A kiadó kétségbe volt esve. — De öu mindég az ellenkezőjét irja annak, a mi történik. — Ne higyje kedves barátom, — feleltem. — Megfordítva áll a dolog. Minthogy mindég annak az el leukezője bánt, a mit óhajtok, s miuthogy mindég arról írok a mi bánt., következéskép mindig az történik a mit szeretnék. Wolfuer hirtelenül megcsóválta a fejeit. (Azért töb bes számban, mert az ő fejcsóválásában benue értetődik a Singer fejrázása is.) — Szép, szép, de csak keresen jövőre más thémát! Keressek? DJ hiszen már mindeu kimerült. A keF lékes kosár fenékig üres. írók, termékeik, közönségük már mind megvolt itt beszélve. Uram én teremtőm ugyan mihez nyúljak ? Nem derengett előttem e rettenetes homályban egyéb fény, mint egy közönséges tarok legula: „Ha. az ember nem tud mit blni, bijjon tarokkot'. Ebbe fogóztam meg görcsösen, áttravestálva a praktikus életre. ,Ha az ember nem tud kit ütni, hál üsse a kormányt . Hiszen a mi tulajdon kormányunk. S azért a mienk, hogy azt tehessük vele, a mit. akarunk. Lön tehát most három éve, a kormányt támadtam, meg az elöszóbau, a melyik az alkotmányos aera óta mindent emelt, mindent gvarapitott, mindenre volt pénze csak a literaturára nem költött el egy forintot sem, S inkább vesz írókat mint könyvet. Mondjam e, ne mondjam e, — hisz ugy ^kitalálják: az előszó megjelent, a kormány megbukott. B'ou uának babona, de mikor oly nyilvánvaló. A Szerencseilen előszó felfordította a hatalmas piros székekel un /aj, neküuk! Hiszen előre tudhattam volua! . . -