Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

Melleiket a „IMyírvidék" 1892. 47-ik számához. Vármegyénk 6s a IV. .kultura." V»n-e ku'tuia Szabolcsvármegyébcn ? „Idegeitt ez a „szó:" kultura? ..Ismeretlen accordot ütött"-z meg az alispín, mikor az októberi közgyűlésen a kulturális p^nz-alap létesítése iránt indítványt tett? „Szokatlan dolog-e az nekünk szabolcsi­aknak. hogy valaki kulturáról beszéljen !" Csakugyan „kultur-ellenesfíuidummal van beoltva" a mi vármegyénk közgyűlése? Erről volt szó idáig e czikksorozatbau, s olva­sóink, akik tudják, hogy e rémséges thémát, a meg­raacskakőrmözött állításokkal, a mi tisztelt újság kollegáink: a „Kisvárdai Lapok" s a „Nyíregyházi Hírlap" vetették föl, meg fogják nekünk bocsájtani, hogy immáron a negyedik alkalommal foglalkozu >k ezzel a kérdéssel, és pedig ezeu a legnevezetesebb helyén lapunkuak, ahol aktuílis dolgokat szoktunk megbeszélni. A főimentést, e hosszadalmasságért, bizonyára megadjt nekünk a közönség; annál is inkább, mert nem schulfereinos német lapokban, annál kevésbbé valamely Tissot-féle franczia útleírásban Magyar­országról — adtak ilyen nem is ázsiai, de a sötét Afrikából való képet Szabolcsvármegyéről, hanem itt nálunk, Magyarország határain belől, bent Sza­bolcsvármegyében: Kisvárdán és Nyíregyházán, kol­legáink, az említett újságok. E nevezetes körülmény mellett aktuális jelle­get adott a kérdés tárgyalásának az is, hogy Sza­bolcsvármegye kulturális helyzetének ilyetén meg­ítélésére egy — a vármegye közgyű'ési termében tett s elfogadott indítvány adott alkalmat. Hogy e nagyjelentőségű kérdés nyilvános tár­gyalása most már a polémia jellegét ölté magára: elösmerjük; de kérjük olvasóinkat, hogy ne felejtsék el, miszerint a „N, írvidék", mikor a „Kisvárdai L'tpok"-uak és a „Nyíregyházi Hirlap"-nak vár­megyénk kulturális értékéről mondott kritikáit szóvá tette, nemcsak azt akarta elérni, hogy ama szörnyű­séges állításokkal szemben, amelyekkel ezek a hír­lapik vármegyénk kulturális helyzetét jellemezték, ugyan olyan értékű fórumán a nyilvánosságnak a tiltakozás följegyeztessék, hanem praktikus szol­gálatot is kivánt tenni az ügynek, abban a tekin­tetben tudniillik, hogy a kérdésnek az újságokban való tárgyalása adatokkal, — mint mondani szok­ták — tény-vázlatokkal legyen megsegítésére a „kulturális pénz-alap" megteremtésének — s ami lényegesebb dolog — a létesítendő pénzalap föl­használása módjaira nézve. Mélyen sajnáljuk, hogy a mi tisztelt laptár­saink — sok hiúsággal és igen nagyon kis ügy­szeretettel — ennek a kérdésnek ilyen értelemben való tárgyalását (a mi hitünk szerint ez nem lett volna haszon nélkül való dolog) egészen más me­derbe terelték. S posványba jutua bizonyára, ha követnénk őket az in az uton, ahová terelni szeretnék, ez a kérdés, s mulatságos látványul szolgálna a közön­ségnek három újságok összeveszekedése fölött. Mi azonban sem az adott esetben, sem semmi­féle más körülmények között ilyeu kóklerségre haj­landók nem vagyunk. Azt állították — a „Kisvárdai Lapok" és a „Nyíregyházi Hirlap", (mint most már tud/ Isten A NYÜmDÉK TÁRCZÁJA* Előszó az „Almanaeh^-bél.*) A hatodik, hetedik előszó már ez, ugyanazon könyv höz és írókhoz. Fekete híjjal kezdtem, szürkében járok most. A jobblelkü Írótársaim elkezdenek rajtam sajnál­kozni, miut azon elátkozott emberen, a ki mindég egy vizén csónakázik : — Szegény ember, — mondják — ugyancsak uualrnas dolga lehet. Az olvasók is abban a hitben lesznek: — Képzelem milyen megerőltetésbe kerülhet miu den évben valami ujit kigondolni. De miért is hagyja már abba ? No hát épen ezt indokolom most meg. Hiszen ele­iüte magam is erre goneoltam, hogy csak addig válla lom azt a ciolnakázást, mig egy olyan utas akad, a ki elől kiugróm a sajkából s ő marad azontúl elátkozott embernek. D: másképpen történt. Mint az a darab fóld, a mit ekéjével hasogat a 'záutó, hos-zu évűken át, kinyitja a mélyét ő előtte, — ugy tesz velem az a kis papir terület is (« két há­fom első oldal az Almanachban), a mit beirok, megráz kodik és feltárj i c odálatos büverejét. Hiszen az „E<er egy éjbe" való ez, — szinte le­betetleu elhinui. Szinte szédülök bele. É> mégis ugy í»n. VisszUért a ,'erü'j asztalkáin" regéji. Bizony nem képzeltem, mikor az előszó írást elvállaltam, hogy mi ') Almán ch ai 1893 ív.c. SíCfket ti Mikiziih Kálm in. hfjeupe. K jjéujUr VHI. éffilyam III. éa IV. kötete. Sin^er é> 'Vulfuer kia4<u. Ara diixkOtéaben 1 for'nt. hanyadszor citáljuk) hogy: (miudig a „kulturá"­ról van szó) „idegen szó", „ismeretlen accord", „szokatlan dolog az nekünk szabolcsiaknak, hogy valaki kultúráról beszéljen", „mintha c=ak beoltották volna a közgyűléseket valami kul­tur-ellenes finidummal." Mit mondott erre a „Nyírvidék" ? C tálunk megint: .Tisztelt laptársaink ugyau adósok maradtak vele, hogy amit közállapotainkról irtak, abból a következte­tést megvonják s ki is mondják itéletöket, de ez az ité let, az ő indokolásaik alapjáu nem lehet más, miut az, hogy Szabolcsvármegyében tulajdouképeu níucs .kul­tura." „Ilyen merészen, ily ridegen sohasem volt még kimondva ez a szó, s tegyük hozzá mindjárt, hogy köz­állapotainknak ilyen megítélése szöruyeu tú'zott, tehát igazságtalan s komoly dologról lévén szó, uagy köuy nyelmüség." „Éu azt hiszem, hogy amikor az emlegetett újság czikkek írói, ítélvén elevenek és holtak fölött, mérges tollal kiírták, hogy a .kultura" „idegen szó" Szabolcs vármegyében, hogy az alispán „ismeretleu acc >rdot ütött meg", mikor a kulturalap létesítését indítványozta, mert szokatlan dolog az neküuk szabolcsiakuak, hogy valaki kulturáról beszéljen" és a többi, hát mindezeket a uagy mondásokat egy szép álomból felkelve forrták ki, ál modváu egy ismeretleu s fö fedezésre váró világrész eszményi társadalmáról s fölébredve nagyon megkeserí­tette őket a valóság, a mit itt találtak, ezen az ember­lakta nyomorult földön." ,Éu legalább nem hiszem, hogy a létező viszonyok józan megítéléséből ilyeu szomorú konstatálásokat lehes­sen teuui a mi vármegyénk felől, összehasonlítván köz­állapotainkat más territóriumok, mondjuk vármegyék vi­szonyaival, de még más országok, az úgynevezett és di­vatosan emlegetett „kullumépek" berendezésével is," „Nera akaruuk mi itt akadémikus értékű fej.ege tésekbe boc,átkozni a tekintetben, hogy mi az a „kul­iura," s elhiszszük szívesen és aláírjuk, hogy nagyon távol állunk még attó', hogy ezt a fogalmat minden vonatkozásaiban, közviszonyaink berendezésében meg valósítsuk." ,UJ tagadjuk az!, hogy Szabolcsvárrnegye közvi­szonyai. bármilyen jogosult összehasonlításban, olyan sí ralmas, olyan kétségbeejtő képet nyújtanának, miszerint oka lenne azokról bárkinek is olyan kicsinylőleg nyilat­kozui, mint a hogy azt a mi laptársaiuk cselekedték." És most a mi laptársaink szemünkre vetik, hogy mi nem bizonyítunk semmit! D; hát mit bizonyítsunk? Bizonyítsuk, igazoljuk azt, amit ők tagadnak, hogy Szabolcsvármegyében mégis csak van kultura? Bizonyítsuk, igazoljuk, hogy a vármegye köz­gyűlése nem olyan szörny szülött, amilyennek azt — bekenvén kultur ellenes fluidummal — a „Kis­várdai Lapok festette? Hát — engedelmet kérünk — mi ezt nem is akarjuk bizonyítgatni. S van rá praeceden^ünk, hogy ezt a követelt bizonyítást (mint ahogy már mondiuk, az adott karrikaturával szemben) megtagadjuk Hivatk >zunk megint a franczia Tissot könyvére. Tudomisu ik szerint ugyanis nem akadt még idáig magyar iró, aki ezzel a francziával szemben szükségesnek tartotta volna vitatni, hogy Magyar­országon a „csárdáson", meg a „cigányokon" ki­vül egyébb kultura is van. lyeu koluinnáris hivatalba lépek. DJ mit beszélek én híva álról! Hiszen ez valóságos uralkodás. Jó tüudér babonázta meg ezt a helyet s bizonyá­ra ilyen formán szólt: — A mit itt kotyogni fognak, az mind beteljesedik. Az első évi előszóban panaszkodtam, hogy a kö zönség uem veszi a könyveket. Az volt rá a felelet, hogy a közönség mindjárt melegiben megvette az „Almanachot" hatezer példányban. A könyvkiadó rámtört veszekedni: — Hogy lehet kérem a közönséget bántani ? Hisz az egyebet se tesz csak olvas. Keressen m igának más thémát! Fogtam magam a következő évben ós az Írókat szidtam össze, hogy a novelláik gyengék és nem is ujak. S íme olyan pompás újdonatúj novellák termettek erre az Almanachban, hogy a kritika is megnyalta a száj tt utánuk. A kiadó dühbe jött: — DJ kérem, hiszen ön ugy tesz, mintha a korcs­máros leszidná a vendégei előtt az ételeit és borát. Mintha azt mondaná „Milyen hitvány csiger ez!" S a csiger fölséges szegzátdi lenne. — No majd vigyázok esztendőre. S ki is gondoltam angol észszel, hogy a novellák jók ós ujak veltak. de az már cs.tk tagadhatatlan, hogy az irók a régiek. Nosza lefestettem borongó lélikkel az auyaföld meddő emlőit, melyeken uj elbeszélő talen­tumok már nem növekednek. Ciinos kis előszó volt, de ini történt? Épen ebbeu az évfolyamban csillámlott meg az Altnanachbtn a Her czeg Fereucz ós Kozma Audor neve, mintha egy leszólt bányában egyszerre két uagy d irab termés arauy ha­sad ki a szürkés filazatbó 1. DJ egyébként is, a vitatkozásnak azzal a mód­jával szemben, ahogy ezt a mi kollegáink cseleked­ték, le kell tennünk a tollat! Avagy azt kívánja tőlünk a „Kisvárdai La pok", hogy korrekt vágásnak tekintsük részéről azt a megjegyzést, hogy mi a kulturát „hivatalosan" akarjuk proklamálni?! Engedelmet kérünk, az ilyen gyanúsítás ellen tisztességes ember nem paríroz. Vagy azt akarja, hogy mi is, mint ő, mókáz­zunk a „nyájas olvasó"-val! ? ^ agy talán komolyan vegyük a „Nyíregyházi Hirlap" megjegyzéseit? Bizony nem vehetjük komolyan, mert ször­nyen felületesek és meggondolatlanok. Például nagyon meggondolás nélkül valónak találjuk t. kollegánknak azt a megjegyzését, hogy „valahányszor a közügy érdekében magán vagy klikk-érdekek (sic!) rovására irtu ik valamit, a „Nyír­vidék" mindannyiszor, nevezetesen három izben negtámadott" Il it mi lapunk legutóbbi számában egyenesen kérdést intéztünk a „Nyíregyházi Hir­ap"-h3z, (emlegetvén már elébb is e lap a maga erényeit a szókimoud ísban) hogy nevezze meg azo­kat az eseteket, amikor az igazságot velünk vagy többi lap ársainkkal szemben meg kellett védelmez­nie. Sajnáljuk, hogy az egyeues megkérdezésre is ezt uem c>elekedte. Mondván azonban annyit, hogy három esetben volt ilyen kázusa, még pedig épen i „Nyírvidék"-kel, azt hisszük, nem csalódunk, hogy iz egyik eset a nyíregyháza—polgári vasu L ügyére, t másik a „Nyíregyházi Hirlap" ban „Uj bank" czim alatt megjelent közleményre, illetőleg arra a válaszra vonatkozik, ami erre a czikkre a „Nyír­vidékiben megjelent. A „harmadik" ilyen ká/.us hamarosan nem jut az eszünkbe. Ezzel a két „esettel" azonban leszámolunk. A mi a uyiregyházi-polgári vasút kérdését dleti, hát itt arról volt szó, hogy a „Nyírvidék" i „Nyíregyházi H>rlap" egy ez ügyben megjelent czikkével szemben vitatta és bizonyította e ter­vezett vasútvonal eredetileg megállapított irányá­nak és Ki'álytelekről való elágazásának helyessé­gét Ez a czikk talán c ak nem volt „támadás", taláu csak nem volt elnyomása az igazságnak?! H'sz — úgy gondoljuk uem csal emlékezetű tk — :z a vasút polémia a „Nyírvidék" czikkirójának tollából eredő czikkel épen a „Nyíregyházi Hir­ap" hasábjain nyert befejezést. A második kázust a „Nyíregyházi Hir!ap„­tak egy „Uj bank" e<im alatt megjelent czikke kavarta föl. Az volt mondva ebbeii a czikkben, hogy a mi p'uzintézeteink — úgy szólván — uzsorások Erre a vádra aztán valaki válaszolt a „Nyirvidé.."-ben És ha a „Nyíregyházi Hirlap" ízt hiszi, lngy ebben a polémiában neki volt iga­za, ha azt gondolja, hogy a „Nyíi'vidík" az igaz szó elnyomója, ő p dig „a közügy érdekében, ma­gán vagy klikk érdek" ellenében az igaz szó ki­mondója volt. hát akkor igen nagyon csalódik. En­nek a támadásnak az igaztalanságát maga a „Nyír­egyházi Hirlap" dokumentálta, midőn e hó 10­dik (33.) számában az akkor megtámadott egyik pénzintézetről, az ip ir és kereskedelmi bankról a következőket irta: „de véget ért e nappil az ipar­bank is, mely 20 esztendei műküdése alatt a hely­beli kereskedelemnek valódi szolgálatokat tett". Ez önbeismeréssel szemben talán nem fogja vitatni A kiadó kétségbe volt esve. — De öu mindég az ellenkezőjét irja annak, a mi történik. — Ne higyje kedves barátom, — feleltem. — Megfordítva áll a dolog. Minthogy mindég annak az el leukezője bánt, a mit óhajtok, s miuthogy mindég ar­ról írok a mi bánt., következéskép mindig az történik a mit szeretnék. Wolfuer hirtelenül megcsóválta a fejeit. (Azért töb bes számban, mert az ő fejcsóválásában benue értető­dik a Singer fejrázása is.) — Szép, szép, de csak keresen jövőre más thémát! Keressek? DJ hiszen már mindeu kimerült. A keF lékes kosár fenékig üres. írók, termékeik, közönségük már mind megvolt itt beszélve. Uram én teremtőm ugyan mihez nyúljak ? Nem derengett előttem e rettenetes homályban egyéb fény, mint egy közönséges tarok legula: „Ha. az ember nem tud mit blni, bijjon tarokkot'. Ebbe fogóz­tam meg görcsösen, áttravestálva a praktikus életre. ,Ha az ember nem tud kit ütni, hál üsse a kormányt . Hiszen a mi tulajdon kormányunk. S azért a mienk, hogy azt tehessük vele, a mit. akarunk. Lön tehát most három éve, a kormányt támadtam, meg az elöszóbau, a melyik az alkotmányos aera óta min­dent emelt, mindent gvarapitott, mindenre volt pénze csak a literaturára nem költött el egy forintot sem, S inkább vesz írókat mint könyvet. Mondjam e, ne mondjam e, — hisz ugy ^kitalál­ják: az előszó megjelent, a kormány megbukott. B'ou uának babona, de mikor oly nyilvánvaló. A Szerencsei­len előszó felfordította a hatalmas piros székekel un /aj, neküuk! Hiszen előre tudhattam volua! . . -

Next

/
Oldalképek
Tartalom