Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 47. szám
a .Nyíregyházi Hirlap" h .gy azért mégis ueki volt igaza, mikor a un pénzintézeteinkről olyau rette uetes képet festett, s hogy a .Nyirvidék* .igaz szó kiuioudasáérl" támadta meg öt, mikor erre a tapintatlan kirolianá-ra válaszolt Meg Cink egy megjegyzést. A .Nyíregyházi Hírlap* azt mondja rólu ik, h-gy: ,ő (t i. a .Nyírvidék") nem lát semmi hiányt Szabolcsvármegye kultúrájában". Kzzel -zembeii kénytelenek vagyu.ik — rajta kaprán ismét t kollegánkat egy nótáriusán valótlau állításon — újra lenyomtatni, amit e czikksoiozat második részében t-ire voi atkozólag mon dottunk. luie: „A vármegyei kulturális pénzalap létesítésére ét> fentartására bizouyára azért tan szükség, hogy aunak eszközeivel közművelődésünk intézményeit megsegítsük, erősítsük, fejlesz.'zük és szaporítsuk. Nagy a feladat, meri ezernyi ujrnyek és érdekek cárnak kielégítésre." Ami pedig azt illeti, hogy uii a főispánokat törvényen kívül állóknak tartanánk, hát ezt nem fogja rólunk elhinni senki. Amiből azonban még uem következik az. bogy ne lett volua igazu.ik, inikor vastag téved -nek mondottuk midőn a „Nyíregyházi Hírlap- „főisp.n a-ról és „fegyelmi vizsgálatról* beszélt. És ezzel a vitát a magunk részéről be is fejeztük Szcg^ny-ügy. Minthogy az első keresztény diakoni egyházat és később előállott klaslroinot, melynek czélja volt a gazdagokat illetőleg „add el minden vagyonodat és kövess engemet" a szegényeket illetőleg pedig „tied a menyek országa* sem ujra felállítani nein lehet, sem nem szükséges: k<-ll. ha a socíalismus sőt a komunizmus rémeit kikerülni akarjuk, mindenütt és igy városunkban is, a községeknek gondoskodni állandóan arról, hogy egyetlen munkaképtelen nyomorék, beteg, tehát koldus, szégyenlős szegény vagy munkál nem kapó embere, lakosa nemcsak éhen ne haljon, hanem bocsánat! egy kicsit örüljön is az életnek. Ez nemcsak keresztényi, de egyszersmind jól felfogott társadalmi, sőt politikai kérdés é.s szükség, emberiségről külön nem is szólva. A mostani társadalom szereti a szabadságot, néhol ;i/. egyenlőséget is, de igazán sehol és soha a testvériséget. Fél ennek a zaklatásától, nem is hisz szükségében, kellemetlen is; jogilag és egyénenként nem is tartozik vele, -"I közjflvedelemből szegények számára is elegendőt juttatni, pazarlásnak, komunizmiisra vezetőnek tartja, ha éhen hal valaki, és hányan halnak igy lassú éhezés folytán, miről nincs tudomásunk, vagy hu egy egész osztály elpusztul, legfeljebb, de őszintén sajnálja, ebben határozódik a testvériség ö.s<zr» szeretete, - dehogy alakulnak emberszerető társulatok, melyek egy-két testvért megmentenek! De a szabadsággal összeegyezhetellennek tartja, hogy kényszeríttethessék nehezen keresett vagy érdeme nélkül nyert öröklött vagyonából megfelelő részt juttatni idegeneknek, kik sem inge. sem gallérja, — még csak nem is hiUorsa, mi több: vérszerinti testvérét is unja, ha szegény. Ennek a szabadságszeretetnek inulhatlaii következése : .aki nem bir dolgozni vagy nem kaphat inuukát. haljon meg", hiszen hányan teszik ezl önkéntesen is. Ez tagadhatatlanul helyes logikai következtetés. Aiude: ,i tömeg életszükségletének kielégítése, ha kell rombolással is, de min lig előbb-utóbb győzedelmes lesz! Ez erősebb logika: az önfentartás természetes logikája. Nincs nagyon messsze ezen logika érvényesülése, a jelenlegi állatni polgári intézkedések nem elegendők, a természetes, u vallási, a társadalmi jogok szép szerivel. Iia kell erős/.ikkid, de bizonynyal előbb-utóbb érvényre fognak emelkedni: hiszen a kereszténység alapítója nyilA kiadók, (most mar miudaketteu) hozzám szalad- ! tak megdöbbeuve : — Ounek igaza volt Mindeu ugy történik, a hogy öu dirigálja. Az Almauach ket első-három lipja valami ' varázslat alatt áll. Vagy taláu az órdög ir nn helyett. I — Bár iru». Elhiheti, hogy többet dolgoztatnék • vele! Veletleu a/, egész, merő véletleu. Nost már éu kezdtem tagadui, megijedve, hogy i áieudát foguak tőlem kérni azért a papiros területért a hol a .terülj asztalkám* van. Vagy még rosszabb törteoik : hogy eladják az elószO írásának jo_-át valami nagyhatalomnak — hogy például megveszi Szapáry Gyula gróf s ha az egyik évben ös>ze zidja a gyar.ó kózigaz Katást, az egyszerre mintaszerű lesz, hogy iuég a bur kasuk is idejárnak tauulni, — vagy ha a másik évben rápöikúl r-ikonczallanságáérl az ellenzéke, a fogvicsor gato tigrisek íziben átváltozuak szelid, kezes báráuyokká, selyemgyapjut eresztenek, sőt nyalnak a miniszterek tenyereiről; Károlyi Gábor gróf még tán kis csengetvüt is kap a nyakara. l)e az éu kudOin nem kapui; továbbra is kezeim közt hagyta az e'.ószot » igy szólotl: — Csakhogy ezentúl én fogom adui a thémákat. Hát peraze! lielátuw, hiszen eu mindent belátok s tegnap u mikor megjoient, mint a hogy az óramutató bizouyos időben biz uivos pontra megérkezik kérlelhet leuül, hogy az 1893-iki előszót Oisetn nyélbe, az volt hozzá az elsó szavam : — Hát mire lertlljon az asztalka? Mit akar az idéu leölui ? i— A kolerát. — Ah, a fekete asszonyt? öa fél tőle? — Ciak haragszom rá, mert rontji az üzletet. — Hogyan? „IN V 1 It V 1 U £ »*• " t.iii hirdette < zt. Iiiaba akarjuk elmagyarázni szavait, valóságos érlelnie az volt: .jaj neked gazdag*, .jaj néked szeretetlen ember, nem jutol te be a menyek országába" — az apostolok pedig megvalósították e földön is azt Előzzük meg ezt az Ítélet napját a földön, azt a ,dies írae'-t. Ámbár a törvényhozás már megparancsolta .minden község szegényeit eltartani köteles" nagyszerű ébredés, de nem ér semmit, nincs életbe léptetve. Mit látunk? a legeslegkisebb gondunk a szegény-ügy. Ha évenkint néhány száz frtot juttat a város nekik, esvén egy-egyre l— i frt egy évre. már eleget telt. Ha péntekenként egyegy db száraz kenyeret vagy egy-két krajezárt juttatunk nekik, lelkiismeretünk megnyugodva vau. annál u inkább, meri észrevettük, hogy a korcsmába vitte, ha ujra jő. nem kap. pedig a nyomorult fázott, melegítésre volt szük~'-ge t - szi-gyi-iiletes volt kunyorálása. Nem emberies dolog ezen könyörületesség. Nem az elsó keresztény szövetkezet elve szerinti eljárás ez, mely tartotta: mindenkinek, bármennyit, vagy ha semmit sem is hozott be a közös pénztárba, joga van. de egyiknek sincs több joga, mint a szükségesre, ezl szégyenérzet nélkül követelhette is. meg is kapta: ezzel győzedelmeskedett a pogány társadalmon, leverte azt, ezen elven épült fel a kereszténység. Néhány évtizeddel ezelőlt keresztül vittük, hogy minden helybeli koldus patentot kapjon, mellén hordja, csak ugy koldulhasson, külön becsukassék; még akkor szegény pénztárunk nem volt, azóla, hogy van, már a szégyenlős szegénynek is juttatunk néha egy-két frlot. de a koldusokról elfelejtkeztünk, hiszen joguk van koldulni: a helyett, hogy azt beszüntettük volna. Szegény pénztárunkat alig gyarapítottuk, a szűkölködőket össze nem irtuk, nyilvánosságban nem tartjuk, mi több: a létezett szegény intézetet beszüntettük; megengedjük, hogy a fekélyes nyomorékok, nem községi koldusok utaiuk szélét elülhessék, vásárokra gyülekezzenek, idegen erőteljes férfiak házról-házra járva követeléseik sőt fenyegetéseikkel asszonyainkat megrémíthessék, meleg levest nem osztogatunk, tüzelő fát csak ugy adunk, ha a nyomorék hátán haza viszi azt; ócska ruhát potom áron összevásárolni és a meztelennek ingyen kiosztani, hogy tarthatnék hivatásuknak, egészszéges szegény lakásokról nem gondoskodunk, ki győzné azt felépíteni, betegeket orvos állal ingyen nem látogattatunk : hadd jöjjön, ha bir a hivatalba, özvegyeket árvákat vajmi keveset segélyezünk, ki bírná mind azokat eltartani: de ha jő a kanyaró, meg szövetségese a cholera: ez az ő bosszuállásuk és az rettenetes. Iszonyú fegyver az a szegények kezében szabadság szeretetünk logikája ellen! A leghatalmasabb desinficiáló szer: a naponkint mértékletesen megtöltött követelő gyomor, a meleg gúnya, u levegős szoba a lánggal égő tűzhely! Azt az eredeti keresztény szövetkezetet, melynek se papja, se püspöke nem volt, csak diákonusai és nővérei, de véghetetlen testvéri szeretete, az volt: utánozni akarjuk néhány személy segélyezésére terjeszkedő egyesülettel. Gyönyörű, követendő példa, de távolról setn kielégítő. Minden szegénynek joga van a megalázásnélküli segítségre! Ki kell vetni szabályrendeletileg minden megélni képes és az erre szükséges költségen felül valóval biró lakosra, ki mennyit tartozzék áldozni a könyörületre évenkint. Es ezt 52 péntekre felosztva be kell hajtani könyörületlenül. Esnék a leggazdagabbra évenkint legfeljebb 10 frt, egy hétre 20 kr. Mindenkinek könyérületi kötelessége ezzel kielégítve van, többel nem tartozik. Ebből egy külön községi pénztárt kell alkotni, egyesítve a meglevő szegény pénztárral; azután össze kell irni minden helybeli nyomorék koldust, munkaképtelent, szégyelős szegényt, árvát, anyátlan csecsemőt, munkára szert nem tehető jelentkezőt, elhagyott özvegyet, minden valóban hibájából vagy a nélkül szűkölködőt, és lietenkint vasárnap ki kell osztani nekik a járulékot, kellő megítélés és ellenőrzés, számadás vezetés mellett. Megfelelő részből tartalék összeget kell tőkéül alakítani, ezt gyümölcsöztetni, ebből idővel szegény lakást, intézetet alapítani. Be kell szüntetni a nyilvános, a luizi koldulást egészen, tűnjenek el a koldusok, az egészségtől duzzadó kéregetők, vándorlegények és pretendáló szégyenlősök, és gyűjtögetők, alamizsnát és borravalót kérők. — Az emberek félnek a könyvektől azon hitben, hogy kolerás városból érkezve, azok is terjesztik a baczillusokat. — Bolondság! — felelém. Ezt a tévhitet rég megczáfolták az orvosok. — Mindegy. — Meglássa majd, hogy az Almauach még se fog ugy fogyni, mint máskor. — Ellenkezőleg! Épen csak az Almanach fog fogyui. Kétszázezer példányban kell nyomatni, de az se lesz elég . . . Rám uézett megütközéssel, tévetegen, fürkészve> nincs-e valami bájom. — Igen, igen, nem lesz elég. Mert az Almanach az egyetleu immúnis hely ebbeu a birodalomban — Már ugyan miért? — Hát ön nem vette volna észre? — Mit? — Az 1890 iki Almanachot. Tizenhárom iró van be ue. Tizenhárom egy asztalnál. No cak nézze meg! Se több, se kevesebb. — Valóban tizenhárom, — felelte a kiadó elhűlve, átfutván a 90 iki Almanach tartalom-jegyzékét. Egész esztendőben szepegtem értük B ztosnak látszott, hogy legalább egynek meg kell halni. Csak legalább ue Jókai lenne. Inkább dőljön el valami kisebb ház, mint a torony . .. Buuiczky Bajza Lenkéért is nagy kár volna; sok arany kender van a gu zsályán — mig •ízt - zép fehér kezével mind le nem fonja regényekké .. Sít V ídnay Károlyért is fájt a szivem. Kivel évelőduém en ezután az országházi folyesón? . . . Tolnai Lajost uem kellett félteni. Kálvinista emberbe, mielőtt a halál beleköt, megkérdezi elóbb: .Bent vagy e már az akidétniában?" S ha még nincieii bent, elereszti, itt hagyja addig . . . A mi Tóth Bálát illeti, ó vele uem történik ÚJDONSÁGOK. —'Kállay András főispán űr őméltósága e hó 14-és j5. é„ titkárja Kertész Bertalan kisóretébeu, — meg. vizsgálta a nyír bátori és nagy kállói járási főszolga. birói hivatalok ügvkezelését, s miudkét hivatal tevé. kenységével szembeu megelégedését nyilvánította. — Személyi hir. Miklós László vármegyéuk alispánja Budapestre utazott. Mint értesülünk, az alispán ur — az utóbbi időben megtámadott egészségi állapota folytán — konzultálni ment föl a fővárosba dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárhoz, s örömmel halljuk, hogy a nagyhírű tudós alispánunk betegségére nézve igen kedvező diognózist állapított meg. — Dr. .Heskó László a mult vasárnap tartotta me- programm-beszédét Békésen, hova őt városunk több elókelósé-e elkísérte. Dr. Meskó Lászlót Békésen óriási lelkesedéssel fogadták s a szeretetnek és tiszteletfiek nyilvánulása még fokozódott, mikor a képviselőjelölt elmondta programmbeszédét, azzal a szónoki művészettel, melyet mi már ísmerüuk, melylyel dr. Meskó László ,a mi szivünket, agyunkat már olyan soks/or elragadta. A választás e hó 2ti-dikán lesz Békésen, s igy lapunk leg közelebbi számábau aár az eredményről jelentést tehetünk. — A Sóstó jövője. Nyiregyháza város képviselő testülete a héten, kedden tartott gyűlésén, a többek között, tárgyalta azt a javaslatot i», melyet a képviseletnek ez ügyben megbízott küldöttsége terjesztett elő a Sóstó fürdő jövendője tekintetében. A küldöttség megállapod 1sait anuak idején már közöltük Kó-ut a Sóstóra, uj epitkezósek, parkozás, a Sóstó meder szabályozása, hogy a fürdóuek szikes vizzel való ellátása biztoaitassék stb. A költség 106,003 frt. A keddi képviseleti gyűlés ezt a javaslatot a legnagyobb méltányolással fogadta. Vitám et sangvinem! De a város mai anyagi helyze'ére való hivatkozással ezt a históriai nevezetességű mondák a képviselet ugy fejezte be, hogy: sed aveuam non! Pedig hát ez a'Sóstó igazi gyöngye lehetne Nyíregyházának, ha megcsiszolnák. S mi — a legteljesebb méltánylással a hangoztatott takarékossági szempoutok iráut — mégis nem tartjuk tnegokoltnak, hogy a képviselet a Sóstó ügyét igy elejtette, belejuttatváu azt az „illető szakosztályok" tanácskozásainak ismeretes útvesztőibe. Véloményüuk szerint ugyanis a Sóstó a mellőzés miatt méltán lármázó gyermeke a mi városunknak; s ha dolgainak reudbehozását idáig félretettük s a falatokat idáig más szájokuak engedtük is át, ez uem lehet ok arra, hogy most már üres kamarát emlegessünk — A helybeli izr. nőegylet a mult vasárnap délután tartott közgyűlésén uj tisztikart választott. Az egyesület volt elnöknője; özv. Flegmann Miksáné urnő, ki — 32 évvel ez előtt — az egyesületet — ugy szólván — megalakította s 12 év óta annak élén állva, az egyesületet a jótékonyság gyakorlásának munkájában uagy sikerekre vezette, nem kiváut továbbra is mandátumot vállalni az egyesület ügyeinek vezetésére; ugyszintéu lemondott a péuztárnoknő: Stern Jen*né űrnő és a titkár: Groák Ödön ür. A vasárnap délután megtartott közgyűlésen megválasztattak: elnökké dr. Gara Leóné, alelnökökké Korányi Imréné ós Zucker Henrikné, péuztárnokká Léderer Ignáczné, titkárrá dr. Edelslein Aladár; mindannyian egyhangúlag. Ez a változás, ami ilyen formán e nevezetes humanitárius hivatást betöltő egyesület vezetésében törtéut, bizonyára nem jelent változást a tekintetben, hogy valamelyes uj irány kezdetét is jelentse az egye.ület működésében. Mert az izr. nóegyletnek, mint társadalmi életünk egy igeu jelentékeny organizmusának, szigorúan meg kell őrizuie működésében továbbra is azt a szempontot, hogy — mint ax idáig törtéut — ne tódítsa és ne növelje a felekezeti és társadalmi különállásra való hajlandóságot. — A városi lakbérleti szabályrendelet, a belügyminiszter által kívánt módosítások szeriut megváltoztatva, közszemlére van kitéve a városházám — A vasúti útnak Nyiregyháza város részére lett átengedése ügyében hozott vármegyei közgyűlési határozat azzal a jelentéssel terjesztetett a keddi képviseleti gyűlés elé, miszerint a kereskedelemügyi miuiszter kívánja, hogy az ez ügyben tett és teendő intézkedések felől órtesitessék. A képviselet ezt tudomásul vette, » mi reméljük, hogy — amiért ez az átvétel történt — a vasúti ut kiszélesítéséhez mielőbb hozzáfognak. violentia; ó a tubafa árnyékába megyen a hurik közzé, ha megyen s Majmuna tüudér fogja legyezgetni örökösen . . Magamat az immunitás véd . .. De már teszem azt Sebők nyápicz legény, annak csak egy intés kell s a milyen jó fiu, mindjárt indul . . . Bársony István pedig minduntalan ott mászkál a bogáncsok és füvek között, ot szintén könnyen leaprithitja az a bizonyos kasza. KAkosi \ iktorban nem eshetik baj. Az kineveti a halált. Sipuluszért jött kend, vagy Rákosi Viktorért?* Justh Zsigmondra rá uetu akadhat, mert az elmenekült előle Egyiptomba: a költői lelkű fiatal Tutsek Annához, van akkora gavallér, hogy hozzá nem nvul; de ki áll nekem k ui ay Kál 0'y ér t. a kire külőmben is aprehendálhat a na ál, mert »e a színmüveiben se a beszélyeiben egyetlen alakját se engedi meghalni. Vagy uem forog-e eszedelembeu Petelei, a ki sötét, borongós tollával a temetőkön m-reng, u ?y, z ólvá„ legyeskedik a halál kögyere hát" 6' • Ulálja Deki mondftni : » N o kiáltoü fd a'kLr 86 ha,t m6g 6 "'báromból! ~ áitnt.-m vF ? D' miud uy Aj a él. De mennyi félelmet ^ ^l egé8Z eszteBdö alat t. mig végre arra a meggyőződésre jutottam, hogy az Almanach immúnis hely. — Nein lehetetlen. a kikTrifí 1 *T7 08 S ha a halál megkíméli azokat megveszik buo n>' osai 1 kiterjeszti azokra is, a kik A kiadó vidáman nevetett, a kezeit dörzsölgette, dobolütni'. r®?í ?T' ° h te rraészetesen. Ki kellene kHrja^iz előszóban^ ® Vagy még jobb, ha — De . . . — Semmi de! Önnek elhiszik - mert nem doktor. Mikszáth Kálmán.
