Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-06 / 45. szám

„IN V I It V I » fc K." S wg i a dalárda Bogár Lajos alelnökkel élén foglalta el helyét közvetlen a gyászoló család tagok számára fenntartott ülőhelyek mögött. Pontban 3 órakor hozták ki az egyszerű fekete kettős érezkoporsót Bencs Listló, Haas Mór, Ibrányi Zsigmtmd, Farkas Balázs, Beniczky Miksa és Székely Benedek, mire a szebbnél-szebb koszorúkat elhelyezték részint a koporsóra, részint pedig a koporsó két végén levő állványra. A gyászszertartás a dalegylet gyönyörű 'gyászdalával (A halál éjszakája — Erkeltől) vette kezdetét, melynek elhangzása után Farbaky József hegyaljai főesperes remek beszéde következett. A Farbakytól is szokatlan nagy szónoki erővel előadott, megkapó közvetlenséggel átérzett s igazi költői szárnyalással kidolgozott beszédet alább egész terjedelmében közöljük, s csupán journalisztai tisztünknek kivánuk eleget tenni, midőn constatáljuk, hogy a beszéd egyike volt e nembena legszebbeknek. Finoman árnyalt politikai vonatkozásai, mik az elhunyt Irányi Dániel érdemeit voltak hivatva kellő világításba helyezni, szépen folytak egybe az egyház emberére valló igazán magasztos gondolat menettel. A ragyogó szónoki hév pedig,! amelylyel előadva volt, a mindinkább emelkedő szellemű beszédet, mely tető pontját a lelkesedés tüzével idézett Kossuth koszorú szalagjának feliratánál érte el még jobban emelte, s a szemeket önkénytelenül nedvesite meg. A gyászbeszéd. Akko) Dániel vitetek a Király eleibe és szóla a Király és monda Dánielnek: Te vagy-e ama Dániel, kit ide hozott a Király az én atyám, és hallottam felöled, hogy az Isteneknek lelkek vagyon te benned és tudomány és értelem és bölcsesség bővebben találtatott te benned. Dániel V. 13-14. Gyászoló halotti gyülekezet! Igen, a mi Dánielünk, az országszerte köztiszteletben álló vezérférfiu Irányi Dániel immár elviteték a király elébe. Életében ez nem eshetett meg rajta, nem történt, meg avagy csak egyszer is, hogy királyunk szine előtt megjelenjen. Nem mintha imádásszerü rajongó szeretettel övezett urun'c királyunk iránt, kinek drága életéért millió magyar fohásza száll naponta ég felé, nem viseltetett volna ő is őszinte, alattvalói hűséggel, ragaszkodó szeretettel, de inert mint az . elvek embere, kimondott szavához hűtelen lenni nem tudott. Midőn egy-egy törvényhozási cyclus kezdetén az ország rendei ős Budavárába szemkápráztató díszben felvonultak, hogy a legszeretettebb királynak az országgyűlést megnyitó trónbeszédét meglnllgassák. bizonyára ő benne is hatalmasan fellángolt a magyarral veleszületett alattvalói hűség, a vágy láthatni királyának jóságos arczulatját, meghallgatni a trón magaslatáról hangzó atyai szavait, de mert a feltétel, melyhez azt újólag és újólag kötötte, nem teljesült, megfosztotta magát az örömtől, mely hű magyar szivét ott szintúgy elárasztotta volna, mint azokét, kik ott megjelentek, megfosztotta inkább, semhogy kimondott szavával ellentétbe jöjjön. A feltételre nézve, melyhez megjelenését kötötte, lehetett s volt is az emberek véleménye eltérő, osztották nézetét sokan, nem osztották talán még többen, de hogy ebben is catói jellemnek bizonyult, arra nézve csak egy osztatlan vélemény lehet. A halál angyalának kellett érte követül jönnie, el is jött csendesen, lábujhegyen. tegnapelőtt délután egynegyedkor kettőre, hogy vitetnék a király eleibe, eleibe azon királynak, ki előtt a földi királyok is porba hullanak, ki az atya dicsőséges jobbján ül, ki előtt meghajlik égen és földön minden térd, ki az igazság és kegyelem országában uralkodik, ki szolgai alakot öltött magára s a kereszt kinos, csúfos halálával halt meg, hogy minket országának tagjaivá, polgáraivá tegyen. Igen, ott állasz már mennyei királyod előtt te megdicsőült, kinek már a szent keresztség alkalmával fogadtál alattvalói hűséget. Nem bántja-e lehunyt szemeidet, hogy ama két színnek, mely téged hű magyar szivednek Urad, királyod előtt hódolni vágyó óhaja ellenére az elébe felvonulástól annyiszor visszatartott, nem bántja- e lehunyt szemeidet, hogy ama két színnek egyike, a gyászos fekete országszerte ma annyi zászlón, lobogón hirdeti a köz gyászt elhunytod felett, nem bántanak e tisztelőid ezreinek bánattól halvány, sárgult arczai? És hallottam felöled, igy szól a felolvasott leczkében Baltazár király Dánielhez a prófétához, kit eleibe vittenek, és hallottam felöled, hogy az Isteneknek lelkek vagyon tebenned és tudomány és értelem és bölcsesség bővebben találtatott tebenned. Mennyire reá illenek e szavak a mi Dánielünkre is. Azok alatt, akikben az Isteneknek lelkek lakozik, Baltazár király a prófétákat értette,azon ihlett férfiakat, kik a jövendőbe láttak, kiknek, tudományára, bölcsességére, fedhetetlen jellemére a nép kegyelettel tekintett fel, kiket a nép tisztelt, kegyelettel környezett, a nélkül, hogy annak - kegye után jártak, gyengéit legyezgették, bizalmát hajhászták volna, sőt daczára annak, hogy bűneit nem egyszer szókimondó szigorral, lángostorral ostorozták s ennek köszönhették, hogy nagyok és kicsinyek félve tisztelték őket. Ily prófétai jellem, alak volt Irányi is: kristálytiszta jelleme, ha attól nem kellene tartanom, hogy félreértetem, majdnem azt mondanám, hogy szent komolysága mellett is szeretettel teli szíve, magasan szárnyaló ideálokért hevülő fenkölt lelke, komoly, alapos tudomány, nagy olvasottság mellett gazdag élettapasztalatok, komoly elmélkedés szűrőjén átszűrődött bölcsessége a hajdankor prófétáira, bölcseire emlékeztetnek. Szabadság, tiszta, szent erény valának lelkének legfőbb ideáljai, amazért küzdött mint férfiú, szenvedett, nélkülözött, bujdosott mint száműzött, emezért, midőn annak zászlóját az erkölcsnemesitő egylet eszméjének megpenditésével kitűzte, az olcsó szellemeskedés csipkedő fullánkjainak tette ki magát, és mégis sírig hü maradt hozzájok, mint életének két egymástól elválaszthatatlan vezércsillagához. Mily igaz, mily fenséges felfogás! Avagy képzelhető, többet mondok, óhajtható-e az egyik a másik nélkül, nemde nem elmaradhatlan létfeltétele, kiegészitője-e az egyik a másiknak. Nézzétek, mint vergődnek milliók a földhöz ragadt önzés dágványos posványában, milliónyi bűnök fertelme ragad mint vér-z'ipó nadály annak lábába, ki e posványban gázol, ártó zenviih lyek polypkarjai fonják körül tagjait, s teszik rabjokká, hogy ne menekülhessen soha kötelékeikből, bírvágy, ámítás, csalás, tettetés farkas falkái állják el útját, •rkóli-i sülylyedés örvénye tátong előtte, hogy elnyelje, s szenynyes, bűzhödt hullámai összecsapjanak felelte. Figyeljétek meg az idők jeleit s nem fogjátok mondani, hogy túlozok. Ilogy haladsz át a társadalom e posványán, hogy magad be ne szennyezd, hogy benne el ne merülj? Ah nem haladhatsz át másként rajta megfertőzetlenül, hanemha szárnyaid volnának. Szabadság te a fellegek tisztult légkörében, a nap közelében repkedő sas, te segíthetsz egyedül, akii te szárnyaidra felvettél, az, csak az repülhet veled, lelke összhangját, jelleme tisztaságát megőrizve, az erkölcsi romlottság ama dágványa felett el; szabadság, dicső égi eszmény, nélküled nincs erény, nincs tiszta erkölcs. De nincs és nem is kívánatos hogy legyen szabadság sem tiszta erkölcs nélkül. Romlott, sülyedt erkölcsű népnek birtokában, kezében a szabadság nern zászló, mely a jó ügy győzelmére visz, nein oltári szent láng, melynek áldozati füstje Isten előtt kedves áldozatul száll ég felé, de gyújtogató fáklya, mely milliók jólétét perzselheti hamuvá, paradicsomot változtathat pusztasággá. Azért lelkesült mondom a mi Dánielünk e két fényes ideálért, szabadságért, erényért teljes hosszú 71 évre terjedt életében. Hol szerelte meg lelkének e két eszményképét, hol lett e két magasztos ideálnak magva szívébe elvetve? Kívánjátok, hogy megmutassam e helyet, messze útra kell akkor követnetek, a koporsótól a bölcsőhöz, a vendégszerető rokoni hajléktól, hol élte utolsó napjait oly gyöngéd szeretetteljesen ápoló karok közt végezte be, a szülőházig, a Nyírség homokjától a Kárpátok egekig nyúló bérczei-ig. Ott a Poprád és Dunajecz között elvonuló csendes völgyben, ahol a zordon Magura vidéke kezdődik, ott fekszik a kicsiny Topporcz községe, ahol 1822. évi febr. 24-én a napvilágot megpillantá. A mostoha talaj nem füröszti tejben vajban lakóit, szorgalmas, német ajkú, de igaz magyar érzelmű lakossága verejtékes munkával vájja ki a mostoha talajból a jórészt zab és burgonya táplálékot, a szerény evangelikus paplak, melyben született, nélkülöz minden fényűzést, s már e környezetben magában kell hogy felfedezzük megdicsőült halottunk puritán egyszerűségének első csiráit. Atyja, a tisztes szegénységben magas kort ért, classieus műveltsége, mély tudománya mellett szerény, igénytelen modorú lutheránus falusi lelkész volt első nevelője.Dániel kedvencze volt,kétszeres gonddal ápolgatta hát fiában a korán felcsillanó tehetséget ; az ó classicusok ideális talaján, a papi család képmutatás nélkül való vallásos kegyességnek légőrében fejlődött a gondos atyai kezek alatt a gyermek szíve, lelke, a hely ott közel az ország határához, talán inkább eszébe juttatta naponta, mint eszébe jutott volna bárhol másutt, hogy „ez a föld, melyen e kivül nincsen számodra hely; áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell." Itt távol a fényűzés elpuhulásra, távol a nagy világ hiuságvásárának kapzsi haszonlesésre, nagyravágyásra, önzésre csábító befolyásától lett jellemének szerencsés alapja megvetve s Eperjes, Kézsmárk. Rozsnyó régi jó hírnevű tanintézetei tovább építettek e szerencsés alapon, s így lőn, hogy midőn a kitűnő szorgalmú, készültségü it'ju Pestre került, csakhamar magára vonta a közfigyelmet. Mint keresett fiatal ügyvéddel, váltójegyzővel találkozunk itt vele, az első magyar ministeriumban mint titkárral, majd miut országgyűlési képviselővel. A szabadságharcz alatt a kormány magas bizalmi állásokat bízott reá: kormánybiztosa volt Pestnek, majd Sáros megyének, hol a népl'ölkelést szervezte. A dicső liarcz lezajlása után bujdosnia kellett neki is, in effigie, halálra ítéltetett, de ő is elmondhutá Dániel prófétával: az én Istenem elküldte az ő angyalát és bezárlá az oroszlánoknak szájokat és nem árthattak nekem, sikerült kimenekülnie a külföldre. Mint nevelő s mint író kereste ott élelmét: önzetlen jellemének szép tanújele az is, hogy a menekülők pénztárának segélyét soha igénybe nem vette. 18 évi száműzetés után 08-ban tért vissza hazájába s azóta a törvényhozásnak folyvást tagja, feje a pártnak, mely meggyőződését osztja, de osztatlan tisztelet, kegyelet tárgya azok előtt is, kik vele ellentétes elveket vallanak. Nemes idealizmusát törvényhozói minőségében sem tagadta meg soha: ő volt, aki a szégyenitő botbüntetés eltörlését először indítványozta, ő volt, aki az általános vallásszabadság nagy eszméjének kimondását újból és újból szívósan szorgalmazta. Mózsese e nagy eszmének, te nem vezethetted be népedet annak ígéretföldére, csak a Nébó hegyéről legeltethetted szemeidet annak boldog téréin, midőn megérted, hogy az elvileg el lett fogadva, s azért jegyezted meg egy barátod előtt keserédes mosolylyal: „megvan, de csak a papiroson." De nem folytatom tovább, kíméletből e nagy hallgatóság iránt. Hisz minden szóval, melylyei egyéniségednek, jellemednek egy-egy ujabb drága gyöngyét felmutatnám, égetőbbé, nehezebben elviselhetővé tenném a vesztés fájdalmát, amely úgyis országszerte nyilvánul, sőt meszsze túl- lépte a haza határait, nyilvánul minden oldalról, inert hisz ravatalod felett leomlanak még a pártok elválasztó falai is. Nézd a részvétet, a közelből és távolból elősietett rokonok, kedves véreid, barátaid, tisztelőid, e nagy sokaság könyektől nedvesült szemei, a koszorúk és szalagok néma és mégis oly beszélő tanúi a közgyásznak. Íme véreid, elhunyt testvérbátyád családjának, ime a rokoni hűségét véglehelletedig tanúsított Meskó család, ime a téged vendégéül mindig oly örömmel fogadott, ma porhüvelyedet oly nehéz szívvel elbocsátó város, ime pártfeleidnek, kik benned vezérüket, ime a benned nemes ellenfelét tisztelő helybeli kormánypártnak koszorúi és még egy, mely a legmesszebbről jött s mégis bizonyáraa legközelebb fért dobogni megszűnt szivedhez, a turini remetétől e kebelrázó, e könnyekig megható felirattal: Itt hagytál bajtárs, követlek. Kossuth. Óh megdicsőült lélek, ki már elvitlettél a te mennyei királyod elébe, könyörögj az ő trónja előtt hozzá, ne engedje még, hogy az, aki bajtársának nevez, már kövessen, könyörögj, küldje angyalait, hozzá, hogy tegyék elviselhetőkké szám ira az aggkor terheit, könyörögj hazádért, melyet oly imádva szerettél, miként mi, áldást mondva emlékedre, berekesztünk tégerl imáinkba, a mi Urunk Jézus szavaival könyörögvén: Mi atyánk stb. * * * A gyászszertartás többi része aztán gyors tempóban folyt le. Bory Béla meghatottan búcsúzott el a Szabolcs megyei függetlenségi és 48-as párt nevében a nagy halottól, s átadta azt az országos pártnak, melynek nevében Ónody Géza orsz. gyűl. képviselő mondott rövid, de észrevehető megindultságtól,; elfogult beszédet. Aztán még egy szomorú alkalmi beszéd erőteljes hangon, lelkesedéssel előadva id. Krúdy Gyulától a szabolcsmegyei honvéd egylet képviseletében s a legbecsületesebb ember, tiszta jellemű hazafi nemes idealista, s jeles politikus a dalárda gyászdala kiséreteben, megindult örök útjára. Még egy nyugpontot tartat vele az emberek kegyelete, rövidkét csupán, alig elég arra, hogy a veszteség feletti általánosan érzett fájdalom szabadra engedett folyásával kitombolfa magát s aztán egy kegyelet lel örzött emlékkel több. . . . Ott láttuk a temetésen Kállay Ferencz, Kiss Albert, Kállay Leopold, Farkas Balázs, Gencsy Albert, Ónody Géza, Sinay Gyula, Beniczky Miksa orsz. gyűl. képviselőket. Kállay András főispánt. De Gerandó Attilát az elhunyt barátját, Serédy Lajost Eperjesről, Patz N. Abauj-Szántóról, Irányi Istvánt Teschenből, ifj. Irányi Dánielt s ezenkívül még a nagyszámú rokonságot, s általában ugy a megye, mint Nyíregyháza város intelligentiája csakncm teljes számban. Hoszu sorban indult meg ezután a gyászmenet. Elől az iparos ifjúság fáklyákkal sorfalat képezve, utánuk a a különböző testületek, aztán a gyászkocsi, melyet a közönség beláthatlan tömege követett. Emelte a gyász menet misztikus pompáját a fekete fátyollal bevont lámpasor derengő világítása. 5 óra felé járt az idő, mire a koporsó megérkezett a pályaudvarba, ahol az első vágányon várakozott már a halottas vasúti kocsi. Mielőtt a koporsót beemelték volna a kocsiba, Békés város közönsége nevében Konkoly Jenő ottani tekintélyes ügyvéd tartott rövig beszédet, melynek végszavai már zokogó fuldoklásban vesztek el. Utána Bartholomaeidesz János é. főesperes remek imával búcsúzott el a halottól. Az egész gyászszertartást a dalárda gyász éneke fejezte be. A koporsót vivő különvonat 7 órakor robogott ki a pályaudvarból Debreczen felé. ÚJDONSÁGOK. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 10 dikén, csütörtökön tartja meg rendes havi ülését, a vármegyeháza kistermében. — A nyíregyházi ipar- és kereskedelmi bank e hó 5-dikén d. u 3 órakor tartott közgyüieoe, melyen 500 részvény képviseletében mintegy 80 részvényes volt jelen, dr. M;skó László elnöklete alatt, a nyíregyházai takarékpénztárral való egybeolvadást elfogadta s hozzájirult némi csekélyebb változtatással ahhoz a szerződés hez, melyet lapunk mái helyen egész terjedelmében köz'ünk. — A felsö-tisza vidéki gazdasági-egyesület választmánya november hó 9-én délelőtt 10 órakor Nyíregyházán az uj vármegyeház kis termében ülést tart. Ugyan az nap 11 órakor az őszi rendes közgyűlést is megtartja az egyesület. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Az aratógép-verseny eredménye és számadásai. 2. Az egyesület vagyoni állása, hol és mikép helyeztessenek el az egyesület pénzei. 3. A jövő évi költségelőirányzat. 4. Különféle indítványok. — Fényes esküvő. Kún Sarolta kisasszonyt, Kún Mityás földbirtokos kedves leányát a héten vasárnap vezette oltárhoz a helybeli izr. templomban Kende Tivadar cziukotai földbirtokos. Esküvő után a menya s/.ouyos háznál gazdag nászlakoma volt, melyen városunk iutelligencziájInak nagy része vett részt. — Hamis péuz. Orosi Ferencz és G ínyó Ferencz nyírbátori lakosok egy hamis, czinből készült ezüst forintot váltottak föl. A ciendőrök, minthogy állítólag mind •i kettőuek tudomása volt a pínz hnuis voltáról, letartóztatta őket. — Vigyázzunk a gyermekekre! Henzsely András 10 éves iskolás fiu, csütörtökőu délben, az iskolából hazamenet betévedt valahogy Glück Ignácz kereskedő udvarára, s ott, a szemétdombon keresgélve, egy üveget talált, melyben valami folyadék volt. Addig mezegette cz üveget, mig magára öntötte tartalmát s ruhája azouu ti lángot fogott. Vitriol volt ugyanis az üvegbeu s a fiúnak egyik lábszára súlyosan összeégett. — Gyászrovat. Nagy Lijos és neje Haukószky Júlia gyermekeivel, Nagy Gyula neje s gyermekeivel, Nagy Anna s ferje Oiztermann Pál egyetlen fiával, Nagy Irma s férje Hiisiuger Lajos gyermekeivel, Nagy Pál fájdalomtól megtört szívvel jelentik a számos rokonok nevében is, a forróu szeretett édesanyának, illetve nagyanyának, anyósna < és rokonnak Nagy Sámuelné szül. Miurer Dorottya asszonynak kerek 80 éves korában, egy heti rövid szenvedés után folyó hó 3 án reggeli ö órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt tetemei f- hó 4-én délután 2 órakor fognak az ág. ev. egyház szertartása szerint a kállói utczai 11 ik számú házától a pazonyi-utezai sírkertben örök nyugalom tétetni. Nyíregyháza, 1892. november hó 3 Áldás és béke poraira! — Sötét bun. Kitik Mlria nyiradouyi leányzót a n ipokban letartóztatta a nigykállói csendőrség, mert kitudódott felőle, hogy méhm igzatát elhajtotta. Ugyan ez alkalommal kinyomozta a csendőrség, hogy ez a Kitik Mária, szövetkezve Belumnyi Ágnessel ós Doki Máriával, az úgynevezett ciödafának megszárított és összetörött mvgját megétették Ricz R'ízával, amitől azután ez súlyosan megbetegedett. Dolguk a nagykállói járásbíróság e'őtt van. — Hat évi fegyház büntetést szabott a héteu a helybeli kir. törvényszék Sipos Ferencz 22 éves halászi legényre, aki vak féltékenysógébeu Kálló József legény társát agyonütötte. Junius 5-éu történt ez a véres ese in íny Halászban. Sipos Ferenc/, megtudta, hogy Kálló Jizsef eljárogat az ő szeretőjéhez. Haragudott azért rá s öruyeu s többször megfenyegette, hogy agyonüli. A mondott napon összetalálkoztak a bálban s azt mondta Sipis Killónak: még ma iszol a saját véredből Itt azonban msg nem tört ki belőle vid szenvedélye. Megelégedett azzal, hogy odalökte táncz közben a szeretőjét Kálló Józsefhez. Este Szilágyi János háza előtt rossr. sorsuk megint összehozta őket. — Sipos Fereuczet málékkor ráfogta a kapát Kállóra. . . de jött az őrjárat. Alig haladt el azonban Kálló egy puskalövésnyire. Sípos utána ment, s ugy főbe ütötte a kapával, hogy összerogyott, s ö'ödnapra meghalt. Ezért ítélték el hat évt fegyházra