Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-07 / 6. szám

IN Y I R V I D É K." Január 2í)-<liki tamilsi;ok. Ha a január 29-diki képviselő választáson két különböző politikai elvQ párt mérkőzött volna meg egymással, akkor is föltűnő lenne bizonyára az a jelenség, mely az e napon végbement szavazást kirívóan karakterizálja, hogy az egyik zászló alatt az egész intelligencia, a másik zászló alatt az egész gazdaközöuség sorakozott, hogy kaputos és nem kaputos emberek pártja állott egymással szemben Az adott helyzetnek ez az utóbbi meghatározás a hű kifejezője. De a január 29-diki választás nem politikai elvek küzdelme volt. Mert dr. Meskó László is, Beniczky Miksa is a függetlenségi elv követői s e párt progrummjával jelöltettek. Sót még arról sem lehet szó, hogy a két pártot az a vélemény külömbség választotta volna el egymástól, mely szerint a város közügyeiben kifejtett munkát vígért és szerzett érdemekért az eg\ik dr. Meskó Lászlót, a másik Beniczky Miksát tariá a legnagyobb elismerésre, a polgárok bizalmára érdemesebbnek. Ilyen elfogultságot sem Beniczky Miksa árról, sem pártjáról föltételeznünk nem szabad, mert hiszen köztudomásu dolog, hogy immáron megválasztott országgyűlési képviselőnk idáig bizony nem igen vett részt városi közdolgaiuk intézésében, s a nyert mandátumot nem tekintheti s bizonyára nem is tekinti e czimen szerzett érdemei megjutalmazásának. Konstatálni kívánjuk a/okat a motívumokat, melyek a január 2ü-diki képviselő választáson az egymással szemben álló két párt megalakulásának tényezői voltak s minthogy szükségesnek tartjuk, hogy e választás tanulságai megvonassanak, nem szívesen bár s épen azért igen röviden, foglalkozni vagy unk kénytelenek egy ilyen motívummal, mély ha igaz lenne és valódi, bizonyára méltó és tiszteletet érdemlő ok lenne arra, hogy a választó polgárok, mikor az urna előtt megjelennek, elhatározásuknál figyelembe vegyék, különösen inikor arról vau szó, hogy ez a szavazat ugyanazon politikai elv alapjáu álló két jelölt közül melyikre adassék. Ez a motívum az: elvhüség! A Beniczky-párt kortesei próbálkoztak meg vele, hogy dr. Meskó Lászlótól ezt megtagadják. Hát a valódi okok között, melyek a január 29-diki választáson azt a föltűnő jelenséget előidéztek, hogy a két szemben álló pártot — a leginkább megfelelő kifejezéssel élve — a szavazót kaputos és nem kaputos voltuk különböztette meg egymástól: ez a motívum nem szerepel. Mert nagyon rossz véleménynyel kell birnia a mi népünk felől annak, aki elhiszi róla, hogy — ha mindjárt pálinkás bütykösök mellett is — notóriusán hamis állításoknak felül. Az p dig csakugyan nyilvánvaló dolog, hogy dr. Meskó László, akitől az elvhűséget megtagadni akarták, legelőször adott szavazatától kezdve ináig, a programmbeszédében kifejtett politikai elvhez mindig hu volt, míg ellenkezőleg Beniczky Miksa úrról meg az köztudomásu, hogy — érett fővel már — a most adott programmjával és vallott pártállásával épen ellentétes politikai elvek egy fő képviselőjének, gróf Lónyay Menyhértnek itt Nyíregyházán, a függetlenségi párt jelöltjével szemben, kortese volt. Kénytelenek voltunk e kellemetlen dologgal is előhozakodni, hogy a konstatálásnak e negatív módját „A NYLUV1DEK TÁRCZAJA." Találkozás az atyával. — Mickiewicz Ádám.*) — gyermekek I hol, hol a ti apátok? Menjetek a mezőre elcbe, A kaftisztel**j tengjétek a dombon, Hol díszeleg szent Miklósuik képe. • Apatok csak nem iöu, uem s én várom. Keletemben töltve napot, éjet... Áradás van, az erdőben dúrad, Az útra sok gonosz ember téred.< A gyermekek fölugrálnák menten, Könyvet kapnak, a mezőre mennek S térdre hullva szent képnek elitté, Szent Miklótnak a kaítu/t.a zenguek. Hiszekegy és Miatyánk hárointzor. rdvdaléfy, Keny.uló az ajkakon — Sót az idősb kinyitva a könyvét Kit ó vassa : Eu órió angy«lom t A legkisebb földre hull é> zengi: ÓrT«nd>-u h szentségei S.dz »nya I JAU az est 11, föllobbant az egen A hunyó nap I tlbijo* aranya. Nemoaág, c-önd volt az etti órán S a k-csiiirk imádkoznak egyre, íme hallják : atyjuk hívja őket El elébe futnak lelkendezve. Cdvózóllek titeket gy>Tra< kek I Hogy miként v.n anyátok, szóljatok? Az apa Sir, aa aprók dalolnak. Vidám lárma ttjongáa h.lla'ott S im a hegyen a bokrok zörrennek, Kzaksdékból rablók (llu'k rajta; Allj I hangzott most «t I..Ssz ciapamkban Szekér köré gyillemlik a banda. •) Mickiewicz, az újkor legnagyolb költc'je, ki a l-ngyel n-miet szabadságának katfktzmus.it irta meg •*) A kaltiszt, egy több imákból álló ájta'09iág neve. alkalmazva, rájöhessünk a pozitív valóságra, tudniillik igazi okára annak, ami olyan föltűnően egy táborba tömörítette földmíves népünket, szemben az egész intelligenciával. Hz az ok nem politikai természetű, hanem valósággal egy socialis kérdés. Aki nem hiszi, tessék végig olvasni a 29-diki szavazók névlajstromát. K socialis kérdés létezésének eredő forrásait fölkutatni, tápláló ereit megtalálni föltétlenül szükséges. Mert a mai helyzet, ahogy ezt a 29 diki választás megvilágosította, tarthatatlan s annál nagyobb veszélyeket rejt magában, mert a legutóbbi választás küzdelmei alkalmat szolgáltattak arra, hogy tömörüljön, szervezetet nyerjen s a megnyert csata diadala által is erőre kapjon egy párt, mely folytatni fogja a küzdelmet városi közéletünk minden vonalán, a legutóbbi alatt szemben találván magával városunk egész intelligenciáját, e küzdelem természetét a 29-diki választás jellege fogja karakterizálni. Ezt előre látni nem kell jóstehetség. Nem akarunk nagyképűsködni, de féltjük váró suuk jövendőjét — s a melyen e jövendőnek alapjai in ugosznak, szépen megindult fejlődését attól, hogy — ahol városunk közdolgait intézik: a képviselőtestületben túlsúlyra jutnak és döntő befolyást nyernek — nem azok a derék, becsületes polgárok, akikről fentebb beszéltünk, hanem általuk egyes ismeretes alakok, kik nagyhangú, lármás föllépésükkel imponálnak s önző czéljaikat, a közjót, a nép érdekeit emlegetve — rejtegetik. De ez a küzdelem — már nem is titkolva — az intelligencia ellen még akkor is veszedelmes lenne, mert Nyíregyháza város fejlődését akasztja meg, ha intézői mind csupa tiszta kezű, becsületes szándékú, önzetlen férfiak lennének. Mert a fejlődésnek legelső feltétele az, hogy a város ügyeinek intézésében, e fejlődés irányának és korlátainak megszabásában, eszközeinek megválasztásában az intelligencia befolyása biztosítva legyen. Ila ez a jótékony befolyás elvész — még ellenséges áramlat nélkül is — megszűnik városunk további kulturális haladása s kezdődik a hanyatlás, porlódása, összeomlása e fejlődés még tatőzetlen épületének. Annyira talán még nem vagyunk, hogy nyílt harczra kerüijöu a sor, de a 29-diki választás jellege, s az a tény, hogy a Beniczky-p írt megalaku lása és szervezése nem politikai motívumok, hanem városi közdolgaiukra vonatkozó jelszavak alapján történt, elég komoly intelmül szolgálhatnak arra, hogy városunk intelligenciája a képviseleti-tag választásoknál résen legyen, érvényesítse befolyását, s hogy a képviselőtestület intelligens tagjai vegyenek részt a közgyűlés tanácskozásaiban. * * * Jauuár 29 is olyan nap, melyet sokáig nem fogunk elfelejteni. A nép, melynek érdekében a közélet munkásai fáradnak, ismét cserben hagyta azokat, kiket követnie kellene s ismét követte azokat, kik őt cserbon hagyják azonnal, a mint czéljokat elérték. Ebben nincs semmi meglepő; évezredek óta ismétlődnek az ilyen esetek a nélkül, hogy az igaz hazafiakat a népnek igazi, önzetlen barátait (azokat, kiktől maga a nép ezt a czítnet mindig megtagadja) kiábrándíthatná a keserű tapasztalás, a sisipliusi munka sikertelensége. Me^fogák az árust, a tőr villant, Kirepült a szablya hüvelyéből... Ilé, várjatok — a kapitany harsog, A mint ide ére leshelyébói. Hagyjátok el a kalmárt s az árut, Hús zsákmáuyra a? erdőbe vélem I Te szabad vigy árus s tudd meg kiért: Gyermekidért élted megkímélem. Jól tudtuk mi, hogy erre visz utad, Téged lestttuk két nap óta ottan, Én a dombnál pihenésre dőltem S gyermekeid énekét hallottam. Mosolyogva férkőztem hozzájok, Nézem, hogyau térdel mind a három, És szívemben megrezdült egy emlék S fóllüut a mult a messze határoo. Ezüst haja a megolt apának, A szülőföld emlékemben termett, A szülőház, édes feleségem Es ket kicsiny, két ártatlan gyerm k Ah 1 szegények, éu rám várakozuak, Elém járnak ók találkozóra És ÚJT lehet összetett kezekkel Imáznak, hogy jöjjön az az órs. Oh, fájdalom!... Menj, menj szerencsése^ 1 Vérben, harezban e síiv sohse gyáv, A halálhoz hozzászoktam én mar, De ... sírok a gyermeki imára. Máthé Miklós. A púpos szerelnie. — Beszély. — Irta: Tóth Ktlmán. (Vége.) I ny e anyácskám te is meg fogsz ismerkedni (.ábor utókkal, kérlek szépen tedd meg, éu ugv óhajtom Margit oly jó leány!? — Szívesen fogok ismerkedni velők tiam, mert jó családnak ismerem, csak arra kérlek, hogy Margit iránt mindig udvarias ugyan; de tul bizalmas'soha se légy. A kisgazdák és a nép. Minden téren azt hirdetik és panaszolják, hogy földnópüuk, a pár barázdás gazda osztály végveszélyben van, mart mig elemi csapások, sauyarüan termő évek látogatják folyton s aptsztják jövedelmét évről évre, az adók, iniudeuféle közterhek és a nagyobb tökével szemben vívott verseny sikertelensége alakjában rájok nehezedő terhek egyre sokasodnak felettük s ez által helyzetük maholnap elviselhetlen lesz. A uagy közönség meghallgatja e beszédeket, ha éppen unja magát, elolvassa az erre vouatkozó czikekket is, azután nem törődik velők tovább. A ki kedvező viszonyok között van, az közöuyös marad, mert sorsával ki vau békülve, a ki pedig rászorulna, hogy az elpauaszolt bajok orvosaltassanak, mert azokban ó is szenved: az azért marad tótlen, mert vagy uem ismeri a nyomorból kivezető útat, vagy gyengének érzi magát a kezdeményezésre. A kiknek végre lenue erejök segiteui, azok sajnálják feláldozui kényelmüket és így a kezdeméuyezóst mindenki mástól várjaLegtöbb az államra szeretne támaszkodni s ezek nem vetnek számot azzil, hogy, bár az állam sokat tehet e bajok enyhítésére, azt véglegesen csak a társadalom maga képes megorvosolni egy hatalmasan felpezsdülő s szilárdan kitartó tevékenység által. Földművelő ország vagyunk mi is: nálunk a kisbirtokosok és a szegény földnép helyzeténék javítása oly imminens jelentőségű kérdés, mint a nyugat fejlett gyár iparú államokbau a munkás kérdés. Mert mit tapasztaluuk a ncpuól? Sorsával és feunálló intéznióuyekkel elégedetlen, s látva azt, hogy tőle csak vesznek el folytou a uólküi, hogy helyette adnának is cserébe segélyt: hibáratja a létező viszonyokat, melyek szerinte iniudenkire nóaíve kedvezők ós rája nehezülnek aránylag legnagyobb sulylyal. Tényleg ugy van, hogy az ó sorsával uem törödik senki, hanem csak akkor vesznek tudomást róla, mikor az évnegyed közeledik s tőle az adót kell kórui. Szükségében nem akad támasza, tanácsadója, hanem eugedik menni a saját korlátolt esze után, mely igen ritkán képes őt okos tanácscsal ellátni, mert egyrészt nem ismeri a boldogulhatás módját, másrészt pedig hiányzanak is az állam és társadalom kjzönye miatt azon intézméuyek, melyek őt a veszedelemből kiragadni lennének hivatva. Így aztán mit tapasztaluuk ? Ha a fél vagy negyedtelkes gazda megszorul, ha betegség teszi egy időre keresesetképteleuné, vagy barma elpu-ztul, ha rosz termés va^y elemi csapás folytán oly helyzetbe jut, hogy árverés fenyegeti talpalatnyi földót, házikóját: az uzsorások kezébe adja magát, kik pillanatnyi zavarából oly áron segítik ki, hogy mindene utána vesz. A város messze van, tán nagy dolog idő is állott be, mely akadályozza, hogy ily liosszü ütat tegyeu, de meg a városban csak nagyobb pénzintézetektől vehetne kölcsönt, mely miatt kezeseket kelleno szereznie, vagyonát megbecsültetuie, tábláztatnia ós így oly hosszú processus után juthatna segélyhez, hogy mire azt megkapuá, akkorra már tán romlása be is következett. De meg egyéb is visszatartja attól, hogy ide forduljon. Egyszerű, korlátolt eszével fél a nagy urakhoz meuni, könyörgér^vel alkalmatlankodni : tartózkodóbb, semhogy a takarékpóztár ajtaján hetekig tartó habozás uólküi be merne lépni s fél is, hogy ott megcsaljáK, mert az ismeretlen urakban nem hisz, azt tartja róluk, hogy az ő eszén tul akarnak járni. Ezért igy megy aztán a falusi szatócshoz, korcsmároshoz vagy a jó ég tudja elősorolni még mi miodeu ti:ulus alatt szereplő apró uzsoráshoz; ezt ismeri, találkozik vele minden nap, látja, hogy az barátságosan, biztatólag beszél vele s hamar adja azt a kis pénzt, melyre néki egetó szüksége van — és felveszi tőle bármily kamatra. Oly pénzhez jut, melyet pontosan nem kell fizetnie, hanem a lejáratkor még adnak is hozzá szívesen. Könuyen jut segélyhez, nem szorongatják érte s igy bőven költekezik. Mikor pedig fizetésre kerül a sor, ugy elszámol hitelezője, hogy akár a koldusbothoz folyamodjék. Akkor Folytntásu u mellékleten. Alfréd nem értette e szavakat. De látván anyját komolyan eltávozni, nem akarta kérdéseivel terhelni. Margittal ezutáu mindeunap találkozott. Egyik a másik mulattatásán törekedett. Margit virágaival kedveskedett Alfrédnak s az oltások megfogamzását közös kíváncsisággal és érdekkel várták; viszont Alfréd ügyes rajzoló lévén, albumát mutatta meg s tanította rajzolni Margitot s fuvolázott mellette a szép estéken. S Margit a szóp lelkű, mély érzelmű ifjú iránt oly bizalmat, oly testvéri szeretetet érzett, hogy midón Alfréd egy alkalommal, fuvolájával bus dallamot játszott, ábrándosan beleöntve érzelmeit a siró hangokba: Margit hevesen ragadta meg kezét s mondá: — Alfréd én magát testvéremként szeretem, legyeu nekem az, vagy legalább barátom s tegezzük egymást Alfréd elbűvölve e kedves szavak által, szótlanul szoritá meg a bársony kezecskét és sokáig nézett Margit szép szemeibe s miközben nemes arcza biborpirosra gyúlt; lassan ke/.dve, de a .szenvedély árjával rohamosan gyorsuló szavakkal szólt: — Margit! Legyen áldott Isteu szent neve, mely e nyilatkozatot sugalmazta önnek; köszönöm, nagyon köszönöm; s mikor e felszóllitást tette: jele hogy barátságát megérdemeltem, de én nem csupán barátságot, én sokkal többet, szeretet, szerelmet kérek, mert én Margitot kimondhatatlanul szeretem. A fokozatosan emelkedő szavak mély benyomást tettek Margitra. Megijedt e jelenettől s bánta előbbi szavait, melyek erre alkalmat szolgáltattak. Zavartan s pirulva sütötte le szép szemeit s vonta ki szelíden kezét Alfrédéiból, ki azt hevesen csókolgatta — Kedves Alfréd, kezdé alig hallhatólag, ez a nyilatkozata nagyon meglepett, ezt nem vártam; de őszintesége s a bizalom irányában, határozottan engem is őszinteségre indít, hogy elébe adjam önuek a választ ugy, miként barát csak barátnak szokott nyilatkozni. E titok, mely pusztán szivemé volt, továbbra is ott lett volna elrejtve, ha nem tartoznám önnek kedves- Alfréd