Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
XIII, évfolyam. 38. szám. Nyíregyháza, 1892. szeptember 18. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. SZABOLGSV ÁR MEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCS VÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész érre 4 forint.. Fél évre 2 Negyed évre 1 A községi jegyző éa tanító uraknak egész évre csak két forint. a A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Az előfizetési pénzek, megrendelések s lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba EleU kiadó-tulajdonos fogadénak 6"® 1 1 ' eVClel í ^ Í9mert kezektő 1 könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábozott petit »or egyszer Közlése 5 kr.; többszöri közlés esetében ^ kr. Klnostárl bélyegdíj fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A. nyllt-téri közlemények dija soronkint 30 kr. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szátn); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. A kéziratok csak világos kívánatra a az , T, , , , , , . .. ,.,. i aoJsiraioK csau világos Kl (Jállószky ház) lntézendok. illető költségére küldetnek viasza. Hivatalos közlemény, 97 31. K. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Felhívom, hogy az alább közölt hirdetményt a város illetőleg a község területén a legkiterjedtebb módon haladéktalanul tegye közhírré. Hirdetmény. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagoknak az 1893. évre vonatkozólag kiigazított névjegyzéke az igazoló választmány által ez év szeptember hó 15-én tartott gyűlésen megállapittatván, ezen névjegyzék a vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében szeptember hó 20-ától szeptember hó 30-áig közszemlére kitétetik, egyszersmint e névjegyzék a vármegyeháza hirdetési táblájára szeptember hó 19-én kifüggesztetvén, az ellen e határnaptól számított 15 nap alatt az állandó bíráló választmányhoz intézendő felebbezések benyújthatók. Nyíregyházán, 1892. évi szeptember hó 17-én. Miklós László, alispán. Kossuth Lajos. Ha majd megírja valaki Nyíregyháza város legújabb történetét s eljut az események sorrendjében 1892. szeptember 19-dikéhez, bizonyára üresen fog hagyni egy lapot könyvében. Legfeljebb ha egy hagy kérdőjelet tesz oda a fehér lapra! Kérdjük mi is s kérdi velünk együtt igeu sok polgára e városnak, hogy miért kellett ennek így történnie? Mi az oka anuak, hogy a szeretetnek, hálának ezeu az ünuepi jj/aPján. amikor az egész magyar nemzet szivén ji oz siizeg ez az érzés s örömtüzeket gyújtva, ünneptti \ az egész ország, történelmünk egyik legnagyobb alakját, hogy az isteui gondvi„A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA." A nyírbátori ref. templom múltjából. Vármegyénknek régiségekben, leletekben gazdag vidékén nem utolsó helyet foglal el az a történelmi s műépifészeti szempontból egyaránt nevezetes templom, mely Nyír-Bátorban ina a ref. egyház tulajdonát képezi. Meresz csúcsíves falai, titkos kriptái sok mindent beszél hetnének nagy időkről s azok nagy embereiről; a mai szemlélő pedig csak látja, nézi a multak e uéma tanúját, mely önzőén magába rejti titkait; lelkébeu szárnyat ö t a képzelem, átröpül három, négy századon át a fejedelmi alapitóhoz; látja a hőst a kenyérmezei csata hevében, de látja a templomalapitók, a szent czélokra áldozók között is, s öukéut kel ajkán a sóhaj; Oh tempóra. Oh móres! Mint minden nevezetes ódon épitméuy, ü^y e tem plom is a legendák és mondák ködével vau körülvéve, s ki eredete felől kérdezősködui akar, legyen a legrémesebb színnel rajzolt felele:ekre elkészülve. Nem tudom, foglalkozott e már valaki e műemlék törtenetével tü/.e tesen, de azt hiszem, megérdemelné a fáradságot. A tárgy maga is sokolda.u és érdekes, mely ösztöut adhat a ku tatásra; — nemcsak, hauem a szerencsés historikus lekötelezné m iga iránt S'.abo.'c-megye közönségét s nagy szolgálatot tenne a történelmi irodalomnak K Magam részéről miudössze egy turista ismertelését olvastam e tárgyról a Vasárnapi újság 18G9-ik évfolya mábau, de ez is inkább csak futólagos rajza a templom szerkezetének, értelmezése a falak latin feliratainak, de nem történet. — Több világot vet már e tárgyra az a memoraudumszerü okmáuy, melyet a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye Kállóbau levő levóltárábtu idevouatkozólag találtam. - L he', hogy tartalma uem lesz egyesek előtt egészeu uj dolog; de a nagy közönséget tekintve, eléggé érdekes arra, hogy — szerkesztő űr engedelmével — az alábbiakban közöljem. Az említett okmány 1810, aug. 11 eu kelt. Ekkor történt ugyanis, hogy a tiszántúli superiutendentiális selés csodás kegyelme olyan nagy kort megérnie engedé: mi nem ünnepelünk! Mintha csak valami elszigetelő apparátust raktunk volna le határainkon, hogy megvédjen bennünket a nemzeti közérzés ama hatalmas áramától, mely Kossuth Lajos 90 dik születése napján átfut az egész hazán! — És felkölti — ha, ahol talán szunnyadnának — és megrezegteti sziveinkben a szabadság dalának akkordjait. Auuak a dalnak, mely nincs kottára téve, de megcsendül minden magyar ember szivében, gondolváu e napon Kossuth Lajosra, a 90 éves aggra, utolsó hősére — amiről ez a dal regél — ideális nagy nemzeti törekvéseinknek. Cunepel az egész Magyarország s az ünneplés fénye bevilágít közénk, egész ijesztő arányaiban derítve föl közviszonyaink sivárságát. Sivárság! Ez a fogalom az, mely a legkifejezőbben karakterizálja a mi közéleti viszonyainkat. Líssuk meg ezt a valóságot az országos ünneplés fényének világításában! Körülöttünk mindenütt öröm-tű^ek égnek ! Debreczen, Miskolcz, Kassa, Ujhely, a mi szomszédaink s minden organízált szűkebb társadalma Magyarországnak ünnepel, csak mi vagyunk sötétben. Ez a kicsi sötét pjnt az országos üunepelés fényét bizonyára nem ftgja csöikeuteni; nem is veszik észre talán, mert a nagy fényesség átsugárzik fölöttünk. De közöttünk, a város polgárai között bizonyára sokn vagyu ik, akik ezt a napot szégyenleni fogjuk ! Ki a hibás? Kit vagy kiket terhel az erkölcsi felelősség, hogy Nyíregyháza város polgárainak — szégyeuletes kivétel képen — nem nyújtatott alkalom ünnepet ülni a nemzeti kegyeletnek ezen az országos ünnepén ? gyűléseu felszólalás tétetett a bátori templom és romlásnak indult Bithori dombormű ügyében, melyre is 62-szám alatt a következő határozat hozato't meg: .Nagytiszt. Esperest, Peleskei Miklós ós Coadjutor Curator M. Couziliárius Biy István urak, Fő szolga Biró, tekintetes Patay István és Theologae professor Tiszteletes Bu lai Ézsaiás urak, magok közt valami bizonyos időt határozván, menjenek el Bátorba, vizsgálják és ítéljék meg, mit kelljen ezen dologban cselekedni, hogy a mostani uép a maradéktól érzéketlenséggel, tiszteletlenséggel és háládatlausággal ue vádoltassák. Tegyenek olyau rendelést, hogy valahol (a hol illeudőnek látják) a fejedelem képe a templom falával vala:ni vákony fallal összefoglaltassék." E határozat értelmében a bizottság csakugyan megkezdte működését. Kint járt Bítorban, a helyszíni rendeléseit megtette s az ott. található „emlékezetes dolgokról" a követkeső 1811 évi Superiteudencialís Cousistoriuin elé január 14 ikén egy „Relatiot" nyújtott be, amint azt a következőkben vau szerencsém közölui. „Alább irttak a Főtiszt. Superintendeuciától deputáltatván a végre, hogy a nyírbátori helv. vallástételt kövelök templomában roraladozásbau levő márvány képét Báthori Gábor fejed-ílemuuk vizsgáljuk tneg és róla oly pioiec.utnoi, tegyünk, hogy az több-több romlodozásnak ue legyen kitétetve, haneiu inkább mint fejedelem tnouu mentuma, iileudő helyen s illendő gondviselés alatt tartódjék- deczember 20 ik napján 1810 beu Nyírbátorban összejöttünk, a hol is vizsgálódásunkat nemcsak az említett márványkópre, hanem egyúttal magára a templomra, annak régiségére és a Bithori familiáuak ott található más monumentumára is sat. kiterjesztvén, mind azokról alázatosan referálni kötelességünknek esmértük, ekképeu. A nyírbátori reformáiusok temploma épült a XV ik század végeu, amint hihető, Báthori István erdélyi vaj 11 azou kincsének egyrészóből, melyet a kenyérmezei győze lemkor, 1479 ben nyerte a töröktől. Hogy ez a főember nyert kincsének egy részét buzgóságból s háladatosságból templom építésére szánta, azért hihető, mert más hisonló cselekedetei is maradtak emlékezetben; nevezetesen: Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. Ne rekrimináljunk ! Az a sivárság,, mely átfogta a mi társadalmi életűnket, nem mai keletű. S ha nem is nyilatkozott még meg ilyen megdöbbentő módon, ilyen sértően, ilyen kivívóan, láttuk már és ereztük létezésének s térfoglalásának tanujeleit elégszer. S látjuk és érezhetjük napról napra, érintkezve embertársainkkal, a mi társadalmi életünk alkotó elemeivel, hogy a kenyér, a létért való küzdelem, a tnaga nevetségesen hiuságos motívumaival s máról holnapra kitűzött törekvéseivel mennyire elaltatta elnyomta az emberek szivében az érzéket az eszmények, s ezek között a nagy nemzeti ideálok megbecsüléséhez. Rajta ül ez a sivárság társadalmi berendezkedésünk összes organizmusain s kiérezhető közéletünk miudeu fórumainak tanácskozásaiból. Mert nem arról van szó, hogy Nyíregyháza talán azért nem ünnepel Kossuth Lajos 90-dik születése uapján, mert uem akarja ezt a napot megünnepelni ! Dehogy! Egyszerűen azért nem történik nálunk semmi ezen a napon, mert, hogy va'amelyes módon ünnepelhessünk, a módozatok megbeszélése végett össze kellett volna jöuni közéletünk 20—30 úgynevezett befolyásosabb tagjának tanácskozásra, ami nagyon kényelmetlen dolog, mert abba kelt hagyni a partliit a kaszinóban, másoknak meg talán a szőllőbe perouosporát nézni kellett meuui épen abban az órában, a mikorra ez üuueplés dolgában a polgármester a tanácskozást összehívta. A legnagyobb rész a meghívottak közül pedig bizonyára a/z első fél órábau, hogy a meghívást elolvasta, elfelejtette már az egész dolgot. hogy azon a helyen, hol a keuyértnezei hsr^zban lovával együtt a földre esett és halálos veszedelemben forgott, kápolnát építtetett; ezen kívül, hogy azon veszedelemből lett megszabadulásáért a lorettói Mánának a maga egészeu ezüstből öntött pánezólos kópét ajándékozta, ilyeu felirattal: „Mignificus Djminus Comes de Bithor Wajvoda Trausylvauiae et Siculorium Comes, in honorem Dai Genitricis, quod per intercessionem oisdem Virginis gloriosae, a quodam pericula maxius liberatus fűit anno 1485 dicavit." Oda mutat az is, hogy a nyírbátori templom ajtaja felső küszöbje felett nem régiben is ott volt a Báthori Istváu vajda czimere, ilyen alól írással: Stepbani de Bithor Wajvoda, anno 1488, mely czimer és írás már most, minekutáuna az ajtó eleibe porticus építtetett, előbbeui helyéről kivétetvén, hogy jobban szembetűnne, a porticus frontjába tevődött. A templom felépíttetését mindazáltal nem maga a vajda Báthori István, hanem f.nnak testvére, a kire kincseit hagyta (tnagáuak, miut egész életébeu uőtelen embernek, gyermekei nem lévén), ü^y mint az ecsedi vár építőjének, Báthori Andrásnak ugyancsak András nevü fia vitte véghez; mely megtetszik a templom ajtaja felett levő ezen inserip ióból: „Ad honorem Magni Die eiusqe Muris, Mariae Virginis intemerate ac Divi Georgii Martivis, Andreas, Audrea de Bithor filius, suis impensis a fuudamentis extruxit ob pietatem.*) Eunek az ifjabb Bithori Audrásnak, a ki Somogy, Szathmár és Siabolcsmegyéknek főispiuja volt ós II Lajos királytól 1521 beu belgrádi bánná neveztetett (de Belgrád várába Török Bilinttól és Hédervári Ferencztől he nem bocsáttatott) két testvérbátyja volt. Az első: Báthori György főlovász mester II Ulászló és II Lajos királyok alatt. Ez irta alá nevét az írást nem tudó Báthori István vajda helyett, aunak a békének, mely a császárral 1491-beu köttetett. A másik Báthori István, a ki II Lijos és I Ferdinaud királyok alatt palatiuusságot viselt ós Zápolya Jánosnak vetélkedő társa volt. Ezek miud ketten mag uélkül haltak el. Résztvettek *)A nagy Istennek s az ó anyjának, a szeplőtelen — 8zür Miriának és a'boldog György martirnak, síjit költségén, kegyeletből alapította András, a Bithori András — fii.