Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-25 / 52. szám
Fölhívás előfizetésre. A közeli uj esztendővel tizenkettedik évi folyamát fejezi be a „Nyírvidék" s megnyitja a tizenharmadikat, megtartván régi programmját, mely létezésének idáig jogos alapját képezé : hogy hű és megbízható sajtó organuma legyen Szabolcsvánnegye és Nyíregyháza város egész közéletének. A „ Nyírvidék" e programra alapján idáig is már nem közönséges sikereket ért el. A vármegye és Nyíregyháza város közönségének évről-évre növekedő támogatásával, folyton gyarapodó erkölcsi és anyagi erővel igyekszik feladatának megfelelni. Országos kérdésekkel a „Nyírvidék" nem foglalkozik Mert mint Szabolcsvánnegye és Nyíregyháza város közönségének a hírlapja, feladata az, hogy hasábjain ezt a közönséget érintő és érdeklő kérdések tárgyaltassanak. A „Nyírvidék" tisztán e várviegye, annak egyes községei és Nyíregyháza város közéletének •' társadalmi és közgazdasági érdekeinek közlönye. Ezeknek az érdekeknek .szolgált idáig s fog szolgálni ezután is. Mint Szabolcsvár megye hivatalos közlönye, a várínegyehez érkezett s a mi közönségünket közvetlenül érdeklő miniszteri rendeletek, közgyűlési és bizottsági határozatok, főispáni és alispíni intézkedések és rendelkezések közlése által nemcsak a közigazgatás érdekeinek teszünk szolgálatokat, hanem a vármegye egész közönségének is, mely a „Nyívidék" utján gyorsau és pontosan nyerhet e közérdekű s igy a vármegye minden egyes p dgárát sok és különböző érdekeikben érintő hatósági intézkedések felől értesülést. Ez alapou ajánljuk a „Nyírvidék"-et különösen a vármegyei bizottmányi tagok figyelmébe, kiknek, ha a vállalt mandátummal járó kötelezettségnek lelkiismeretesen eleget tenni akaruak, bizonyára szükségük vau arra, hogy az egyetlen forrás, t. i. a „Nyírvidék" utján, a közigazgatás hatósági intézéséről, a miniszteri'főispáni, alispíui s bizottsági intézkedésekről teljesen megbízható értesülést szerezzenek. A „Nyírvidék" fentebb jelzett helyzetéből kifolyólag, a vármegye zöld asztalának tanácskozá sairól is pontos és hű tudósításokat közöl valamint a vármegye egyes községeinek közéletére vonatkozó tudósítások, észrevetelek közlésére is szívesen nyújt tért hasábjain. A vármegye székvárosának: Nyíregyházának közdolgait s társadalmi viszonyait a „Nyírvidék u mindig nagy figyelemmel kiséri. E város előre haladásai, társadalmi viszonyainak — általunk már több izben megjelölt iránynyal való kifejlődését, mint nem csupán e város, de az egész vármegye közönségének érdekét, a „Nyírvidék* a rendelkezésére álló szerény eszközökkel mindig szolgálni fogja. Ez általános szempontok azok, melyek a „Nyírvidék"-ntk programmját képezik Ezen az alapon kérjük most továbbra is a támogatást, ajánlván az ügyet, melyet képviselünk s az ahhoz fűződő érdekeket közönségünk figyelmébe s pártfogásába. Tisztelettel A „Nyírvidék" szerkesztősége és kiadó-hivatala. A MIK V1DEK TÁUCZÁJ A. u Karácsonyra. — 1891. deczembsr 26. — Légy üdvözölt karácsonv-este I Hirdess egy boldogabb jövőt A magyar uép epedve várja Miut áldást az oltár előtt I Dicső Jövő í z ezredévet, A mit átélt, megszeuteli . . . S hogy a magyar él mindörökké Riadva zúgja, hirdeti . . . Szülessen meg karácsony-estén A jog, mely miudig védve v u, S a Kárpáttél le Adriáig Ne legyen egy boldogtalan I D- mint hajdan, csaták (Özében, Erős legyen a honfikar. S egész világ bámulva nézze : Hogy nagy volt, s nagy lesz a magyar ! A pártviszály, e régi átok Ne verj.n itt köztüuk tanyát. S mindeu gziv t a h m szerelme Olthatlan lánggal hasion at I Vesszeo a g:iz, — s éljeu örökre A kit nemes érzés hi vit ! S honért éljen, majd hilui tu.ijou, Árpád népe: a honfi mindi • Egyetértés" legyeu vozérüuk I D ritsd reánk karácsony est, Igy érhetünk megizmosodva Egy szebb s ujabb évezredet, Légy megváltónk, ha Cíllgi/edt-zve Félve féltjük az ős erényt. S keblünk mélyén, örökre lartad fenn A békét hirdető reményt I — A rút önzés a honfi szivet, S ,ba se mételyezze meg . . . De a közérdek zsámolyánál Imádkozzék ifjú s öreg, ,in y r ií v i i> l; k." -4§|Í<~ Karácsony. A tűrni tudó és megbocsátó szeretet született meg ezen a napon 1 Az a szeretet, mely kenyérrel dobja vissza, aki őt kővel meghajitjay Az a szeretet, mely jászolban született, de égi jelek tanúskodtak mellette ! Az a szeretet, mefyet tövis koronával megcsúfoltak, keresztre feszitettek s mégis föltámadott! Es él, mert őröl? szeretetnek született! * * % Szent karácsouy ünnepe a J 'zus Krisztu-. világra jövetelének örök-szép legendája fogd körül csodás varázslatoddal sziveinket. L/'gy őrzője és fenntartója, hogy az élet vásári zajában elkábult, önző küzdelmeiben rideggé lett s mindig csak a maga czéljaiért harczoló ember ludjon szeretni mást is, ne csak önmagát. Hogy ezen a szélit napon, mikor a tűrő és megbocsátó szeretet született, tűgyük le az élet önző és hiu harczának fegyvereit s szálljon béke miuden ember szivébe. * * . * 1).' hát, hogy is ne szállna! x Hiszen a K irácsony Jézus Krisztus születésének az emlék-ünnepe, azéaJ.zus Krisztusé, aki a Szeret dogmáját az emberi társadalomnak alaptörvényévé tette. Isten, a királyok és koldusok felett egyaránt hatalmas, nem bosszúálló, de megbocsátó. A vétkező bűnbe esett ember is megértheti őr. * * * A szeretet örök törvenyéuek kijelentője: Jézus Krisztus életének legendáit őrizzük meg és áp djuk sziveinkben, inint közös nagy kincsét, talizmánját az emberiségnek. Ne engedjük, hogy az a csodás varázslat, mely e legendtk misticismnsából kiáradva, a verejtékkel dolgozó, küzdi, kétségbeeső embert a megnyugvás érzetével fogja át: megkopjek, erejét veszítse. Mert csodás erő ez: a hit. Üditő és boldogító! S mit állítanánk helyébe, ha megfosztanánk tő'e az emberiséget . . .? Emberi tudts amit alkot, lehet nagy, meglepj, de a hitet, az emberi társa dalom tuudaineutoin.it, az együtt élés, a rend legelső feltételét nem fogja pótolni soha. * v -* ¥ A karácsony legend íjának kuliusza mennyi igaz örömöt, mily sok valódi bold >gságot araszt az emberi szivekben! A családi tűzhely melegénél sokszoros szeretettel öleljük át egymást s szivünk, lelkünk sokkal fogékonyabb érezni, megérteni, hogy milyen nagy áldás a szeretet, mely csaknem ugy tetszik, mint ha testet öltene s itt járna küzöttüuk, megújítva, megerősítve a családi élet kötelékeit S gyermekeink szivében milyen csodás és boldogító hitet ébreszt és áp >1 a karácsony legend íj i s mily sok jó és nemes érzést kelt életre és nevel. Ilogy a szabadság égi lángja Ne h:imv.idjon el oh I noha I S ez az érzés legyen öc9<re Lelkünk ments-vára, temploma ! I Eriley László. A szép Ágnes. A mama háromszor csöngetett s a hirtelen feltáruló ajtón haugos örömkiáltással futott be a kis gróf: — Istenem, de szép, édes jó mamám ! S valóban szép volt a meghatott grófné is, de ragyogóbb, csillogóbb, tündöklőbb volt az az óriási karácsonyfa, mely a magas terein közepén du-an megrakott ágaival s ezernyi apró gyertyácskáival olyaunak látszott, miut egy darab mennyország. Volt is öröme a kedves gyermeknek olyan, hogy alig tulott szóhoz jutni s azért csak csókkal kívánt boldog ünnep3ket a derék mamáuak (papit már rég magához szólította a jó istenke) meg a kedves Ágnes néninek, sőt M csolai úrnak is, kihez mint nevelőjéhez igazi gyermeki vonz dominál ragaszkodott. Aztán sorra nézegette azokat a szép ajáudékokat, a miket a kis Jézus hozott a jó gyermeknek. Tudta már, hogy ez a kis Jézus nem egyéb, mint az a kimondhitatlan uagy szeretet, mely a hozzánk közel állók inegörvendeztetéaébeu találja legnagyobb boldogságát s ha mégis elég gyermek volt ahoz, hogy az ünnep ilyes pillanatok hatása alatt először az aranyszárnyu pillangónak, ékes ezukorbabákuak s más megszokott karácsonyfa-dísznek örüljön, annál nagyobb érdeklődéssel szaladt azutáu oda a kis asztalhoz, melyen Jókainak „A magyar nemzet története,* Mikszáthuak néhány mesekönyve, a Helikon füzetei s más szebbnél szebb könyvek vártak reá. Neki is állott volua azonual, hogy végig olvassa valamennyit, 111 a mama uem figyelmezteti őt, hogy arra lesz még elég idő, nézzük meg a karácsonyfát messziről, a liarmadik szobából. Az ajándékot hozó karácsonyi J zuska p Idája a könyörület gyakorlására buzdítja az embereket. E nap in nincs éhező. A szeretet melegének megnyílt emberi sziv asztalt terít a szegénynek, felruházza az árvát, nem alamizsnáként, de gyakorolva a jótékonyságot úgy, hogy az által a szeretet érzetének boldogságából juttat annak is, akit nincs ki szeressen! S áldják a Jézust ezerek, hogy szeretetre inditá az emberek szivét; s hálásak érette, akik adnak, azok is, hisz a szeret gyakorlása nagy boldogság. A hol a karácsonyi jótékonyság kuliusza szervezve van, ottei a szeretet nagy dolgokat mivel. A szeretet, a béke napja: szent Karácsonylégy áldva s ünnepelve ! Rossz szokások ellen. A szokás óriás Nehéz ez óriással megküzdeni. És mégis sokszor magáuos és társas életünk ferde szokásai küzdelemre szólítják a gondolkodót. S jkan pajzáuságból, mások kötelességérzetbol fölveszik a harezot, koczkáztatva a megszégyenülést. A fejlő embert, mig értelmi s erkölcsi nagykorú ságra, önállóságra meg nem érett, szoktatjuk a jóra Kiskorúakkal sz:mben a szoktatás és elszoktatás az embernevelés hathatós eszköze. Igy szoktatják a világ sorsát intéző vezérfórfnk czéltudatos reformátorok kortársaikat általuk szükségesnek, jónak, czélszerü iek vélt eszmék életnézetek, s ebből folyó életiráuy követésére. És a mások vezetésére utalt tömeg hamar beleéli magát megszokásaiba. Legtöbbje az embereknek nem is goudolkozik az uralkodó szokások .értéke felett. Alkálin ízkodik, s bár azok némelyikét, rroiidolkodva felettük, sem elég józanoknak, sem a lelkiismeret által helyuselhetónek el nem ismeri, mégis azok nyűge u^lól szabadulni — vagy kényelemszeretetből, vagy a közvélemény iránti félelemből — által. Társíi életünk körében nem egy ilyen megszokást találu >k. E<eV eredetét legtöbbször láu erkö'csi okra lehet visszaviuuüukN m inai fej ődésünkbeu elnyüve, elhaszuálva értékii\ e t veszt ették s idétlen teherré váluak a felettük gondolkodóra. A sok köiül ^ak uébáuyat emlitek. Deák Ferencz uagy hazánkfiának ravatalára a kegyelet és hálá- elismerés erkölcsi iuditó okából rátette emlékkoszoruját ó felsege a királyué. Pe.dájára az országos veszteség fájdalmától megindítva hazánk nagyjai, törvényhatóságok s kiváló jelesek, o |y koszorú özönnel boriták, a haza bölcsenek ravatalát," mintha csak rögtönzött virágkerttel akaruák ellep'ezni a kérlelhetleu enyésztet. Ki tehetne ilven tüutetö elismerés ellen kifogást, midőn annak értékét, a legigazabb erkölcsi érzet képezi! Csakhogy e szembetűnd látvány kápráztat, annak emléke a messze jövőre is kiftit, s ujabb tettekre köte lez. Mir holnap kevésbbé érdemesek, utóbb jelentéktelenek ravatalára is felhaluiazzuk tt drága emlékkoszorúkat s a közszokás szeszélyes elágazásában miud erösebbé s kóvetelóbbé lesz s oly áldozatokat kíván, melyekkel sok kóuyezó árvának sor=áu, sok feledésbe boruló közügyuek előmenetelén segíthettünk volna, ha leune miudeni künkbeu — nem kegyelethiány, világért se! — de annyi erkölcsi bátorság, hogy tetteinket mindenkor józan személyes belátásunkhoz szabva, fölineuteiiók magunkat hiu szokások rabsága aló 1. Ilyen közszokás az is, hogy érdemekben gazdag jeleseink sírja felett méltáuyló einlekbeszédeket tartuuk Elhal valami világi kitűnőség, egyházfő, községi, megyei vezérférüu, mi természetesebb, mint hogy lélekbuzditó szónoklatban felsoroljuk tauu^gos életrajzát, méltányoljuk érdemeit s elárasztjuk veszteségünk átérzett Folytutásn a mellőle le t en. Onnan látszott az azutáu fölségesuek, midőn a sötét háttérből mintegy diadilinasan vált ki pompájával. Pár pillanatra ugy tetszett, miutha vissz.aszállottunk volna vagy kétezer esztendőval abba a sötét világbi, mely a földre szállott isten fenségét, fényét meg nem foghatván, elnyelte őt, mint a hogy a vibar elsodor mindent, mi útjában áll. S a mélységes csöndben, a családi szentély némaságában miutha hallottuk volna az angyalok fölcsendülő éuekét: „Dicsőssőg magasságban Isteunek ós a földöu béke s az emberekhez jóakarat!" És e néma beszédet megértette mindenki -, megnyílt a sziv, ő ziutébb lett a szó s a mindeufelé röppenő gondolatok valamenuyieu összpontosu'tak t? z egyetlen eszmében: a zavartalan boldogság, a béke tmnepe vau ma! A mama boldogan mosolygott fiára, a nagynénit boldoggá tette az, hogy boldogoknak látja őktft s a bájos kép körében a uevolő is elfelejtette, hogyniücsen otthon hogy messze messze üunepel az a kis család, mely üiuepH csak az ő távolléte miatt nem tarthatja igaznak, teljesnek, tökéletesnek. Kis idő inulva Ágnes néni kiment íi szomszéd szobába, s éu hallottam, hogy hiába igyekszik elfojtani fuldokló zokogását, A fájdalom szeut s ha bün' követünk el akkor, mikor másnak fájdalmat okozunk, ugy kétszeresen teszszük azt akkor, midőu m.lsok fájdalmába jog és ok nélkül avatkozunk. Hagytuk magára. Éi én elgondoltam ez igazán kedves \'én leánynak egész életét s összevetve mindent, a mit ról* hallotfam saját tapasztalataimmal, uem találtam indokolatlannak magaviseletét. Rövid mese az, de hányszor ismétlődik az életben Istenem! E:y fi ital szép leány, ki a kome-lyságot hirből sem ismeré, kit beczézett, kóuyeztetett, tei'iyéren hordott mindenki, csupa játékból a kötelesnél szívesebben foglalkozik egy fiatal emberrel, ki igazán szereti őt. A macska ós egész története esik addig tarí, mig a leány szeszélye, me.'gondolatlan szava épen akkor hidegiti el
