Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-20 / 51. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1891. 51-ik számához. A millenniumi kiállítás. A képviselőház f. hó 10-én óriási többséggel megszavazta a törvényjavaslatot, mely a kormányt fe.hatal mazza, hogy 1895-ben, a magyar állam ezredéves fenn állásának megünneplése alkalmával Budapesten nemzeti kiállítást rendezzen A határozatot két uapi vita előzte meg, melynek lefolyása alatt a kiállítás eszméje ellen komoly érvek alig hozattak fel. A képviselőház egyhangúlag azt a nézetet vallotta, ho^y a magyar állam megállapításának ezredik évfordulója alkalmából Magyarország összes kultu ralis vívmányait nagyszabású kiállításban be kell mutat uunk a világ eiőtt. A nézetek csak arra nézve tértek el, hogy ezt milyen keretben tegyük. Gróf Zichy Jenő és elvtársai azt hangoztatták, hogy Magyarország előrehaladottságát csak nemzetközi kiállításban tüuti;ihetjük fel. Szólítsuk versenyre az osztrákokat, németeket, belgákat, olaszokat, francziákat, angolokat és amerikaiakat és mutassuk ineg nekik, hogy a magyar állam, mely ép oly régi, miut bármely más európai állam, ezer éven at mindenha lépést tartott emezekkel és velük egy rangban áll. Bizonyítsuk be, hogy vagyunk olyan gazdák, miut az olaszok, irtunk annyi könyvet, miut a uémetek, fejtettünk ki annyi ínűizlést, miut a franciák, teremtettünk olyau gépeket, miut a belgák és az angolok és vagyunk olyau merész vállalkozók, miut a yankeek. A képviselőház nem kívánta Európa népeit igy pro vokálui, nyugati vendégeinket megalázná, ha azt tapasz taluák, hogy ez a keleti nép, mely a uépvátidorlási harczok le-expouál;abb poutjüi állott, mely legkésőbb időkig volt kénytelen a keleti bordák elleni küzdelembeu fölemészteni erejét, túlszárnyalta az „Európa bástyái" mögött biztonságban elt nyugati nemzeteket. Milyen megszégyenítő érzést kelteue a németekben, augolokoau, fraucziákban, ha azt kellene látuiok, hogy ez a maroknyi turáni nép többet tett a kulturáért, minta liatalmis árja nemzetek bármelyike. Általánosabb volt a nézet, hogy a millennium alkalmából azoknak, akik bennünket meg fognak látogatui mutassuk be mindazt, amit a kultura bármelyik terén elértüuk. „Akik beuuüukel meg foguak látogatni!" A világkiállítás eszméjéuek pártolói ügy vélekednek, uek, hogy senki se fog bennünket meglátogatni, ha csakis a hazai terményeket fogjuk kiállítani. A nyugati közönség csak úgy fog seregestül ide tódulni, ha a nyugati ipar csodáit fogjuk előttük feltárni, ők csak ügy fognak Budapestre jöuuí, ha itt német ágyukat, frauczia műipari czikkeket, angol gépeket, amerikai búzát, és trichiues sertést láthat. Ezekkel édesgessük ide a uyugotiakat; hitessük el velük, hogy olyan csodákat láthatnak, aminőket nem tárt fel előttük se Páris, se Chic.igó. Igy aztán remélhetjük, hogy angol gépe aruok uláu megbámulják a magyar leleményesség által feltalált muukaeszközök ezreit; a franczia festők termein átsuhanva, órákig elmerengnek a magyar képtárban, fitymálják Cliristoph selejtes áruit és bevásárolják a kolozsvári aranyműves remekeit, pakfouérmet adnak az olasz viziméruököknek és a magyar belvízi hajózás tervezetét fogják ezentúl miutának venni. A magyar képviselőház nem találta méltányosnak, hogy a nyugatról idesereglendő kiállítókat euuyi csúf veresség érje. Úgy találta, hogy amilleunium úgy is fog elég közöu séget vonzani, ha Európa népeinek történeti látványosságokban bemutatja ezeréves multunkat, melynek főbb mozzanatai oly sokszor képeztek európai eseményeket, ha megfelelő ünnepélyességekkel dokumentáljuk államiságunkat ós azt a jelentékeny súlyt, melyet az európai hatalmi csoportok serpenyőinek egyikében képviseljük. Meglehet, hogy az a pár százezer ember, akit pusztán léha kíváncsiság elvisz minden kiállításra, el fog maradni, mert a tervezeti nemzeti jellegű ünuepélyességek uem Malvin: Két pohár viz nem volt elég? No jó, adatok ínég egyet (csenget.) Alfréd: (Hirtelen leül.) De nagysád, az istenért, meg akar ölni? Malvin: Nem én, csak hevességéből akarom Uigyó gyitaui saját rendszerű vizkuráimnal! Szobaleány. Tessék parancsolni? Malvin: Kérem, hozzon még egy pohár vizet, mert ez az ur rettenetes szomjúságban szenved I Szobaleány-. (Magában.) Már az igaz! (Malvinhoz) Nem lenne jó nagysága kérem, ha egy butelliával hozuék be, raeu egy fél czitroinot ? Malvin: De jó lesz, csak siessen! Szobaleány: Igen is ! Malvin: Nost már remélem egészeu le lesz hűtve! Alfréd: (Az ablakon kifelé nézve, magában.) Jó jó, csak hogy nem lesz már miért becsöngetni a szobacziezust! Szobaleány: (Hoz egy palaczk vizet, egy poharat s egy fél czitromot.) Tessék! (kimegy) Malvin: (Teletölti a poharat, s a czitromot bele facsarja) Itt vau, azt hiszem ez használni fog! Alfréd: (Közönyösen) Köszönöm nem vagyok szomjas. Malvin: No annak örülök, végre észretórt! Alfréd: Sőt ellenkezőleg! Malvin: Hogyan még mindég éretlen gondolatok bántják ? Alfréd: Igen, s inost már uem lesz oka becsöngetni a szobaleányt! Malvin: Az uem lesz elég ok, hogy önt ő vele utasíttassam ki ? Alfréd: (taszter elé áll.) DJ nem fog csöngethetni neki. Malvin:(Felveszi apohár vizet.) U^y hát igya ezt ki ! Alfréd: Köszönöm, nem kérek b'lóle! (Közeledik Malvinhoz) Malvin: Uram ez már sok! Igya ki ezt a vi/.et azt mondom! (Közeledik felé, hogy a testeit elérje.) gyakorol-iiak rá olyau vonzerőt, mint a párisi boulevardok Budapestre szállított kirakatai. De el fognak majd jönui mindazok a komoly férfiik, a kiknek látogatása maradandó nyomokat hagyhat. Először is el fog jönni a nemzet, melynek újból be kell mutatnunk a magyar ipar terményeit, mely még most sincs tájékozva a felől, hogy mennyi miudeuféle szükséglétének bir már eleget tenni a hazai muuka. Nyerstermelesüuk érdekébeu, akiknek egy 140 millió fogyasztót magában foglaló piaezot akartunk biztosítani, yjrót kellett táruuuk a német, a belga, a svájezi, az olasz ipar előtt és nehezebb viszonyok közzé kellett juttatni s ik biztatóan iuduit fiatal iparágunkat. Ha valaha, ügy épeu most vau szükség arra, hogy a nemzeti iparnak mesterséges eszközökkel segítsünk meghódítani a hazai piaezot. Mist vau legiu ább szükségüuk olyan kiállításra, melyeu a hazai látogatók figyelmét semmi sem tereli el a hazai ipar termékeitől, a melyeu uem uyujtuuk — házigazdái kötelességből kifolyólag — még ujabb előnyöket a külföldi versenynek. Nem félünk a világkiállítás kudarczátói, hauem aunak a sikerétől. Hiszen a világkiállítás készül már törvény nélkül is. Szász meg száz német, belga, svájezi gyáros készül Budapesteu és a uagyobb vidéki városokban az uj váinszerzódés által kedvezméuybeu részesített iparczikkekből raktárakat állitaui. Tavaly a franczia gyárosok százainak két bizalmi embere járt Budapesteu s engedélyt kért egy frauczia állaudó kiállítás létesítésére. Nem is kértek segélyt; ke.s/.i-k voltak a hatásos „mise eu trére" érdekében nagy összegeket költeni, a modern reklám legdrágább eszközeihez készültek folyamodni. É< csak ű ;y álltak el veszó lyes tervüktől, mikor a feuyegeiett magyar ipar hivatott védőjének magatartásából elértették, hogy a magyar köz élet összes mérvadó tényezői el vauuak szánva vállal ituk élé minden elképzelhető akadályt gördíteni. Es most a magyar ipar versenytársait mi édesgessük ide nagy áldozatok árán. Még mi remlezüuk kiállítást, a hol a szegedi ember elpártolna még a szegedi ipariói is! Ahol a kezdett nehézségeivel küzdő fiatalabb magyar gyárosokban azt az elhatározást érlelnők ineg, hogy gyáraikat csukják be, holott az volna kötelességük, hogy az ország miudeu vidékéről ide sereglett látogatók figyelmét sziute erőszakosan az ő készítményei felé tereljük. De már most mit nyujtsunk a külföldi iparosnak, tökepénzesuek, kereskedőuek és fogyasztóuak, aki ellátogat a mi országos kiállításunkba? Ezeknek is többet haszuál a hazai termekek kiállítása, a mely kendőzetlenül tárja eléjük Magyarország kulturális állapotát V A külföldi iparos, ha a külföldi sallang elmarad, tiszta képet nyer a hazai iparról; meg fogja tudni első tekintetre, hogy milyen iparczikkekkel próbálhat szerencsét a magyar piaezou ; liol könnyíti ineg neki a versenyt a hazai ipar gyöngesége. A külföldi tőkepénzes tájékozódhatik a hazai ipar szervezetének hézagai felől; megtudhatja, hogy mily természetű iparvállalatokba fektesse tőkéit; meg fogja ismerni a magyar nyerstermelés állapotát és megismerkedhetik azou termelési ágakkal, melyek csak a termékenyítő tőkét várják, hogy hazánk áldott fö'djének miuden ereje ér vényre jusson. A külföldi kereskedő és fogyasztó szintén el fog jönni „Európa ólóstárá"-uak fővárosába, hogy teljes egészében pillanthassa át Magyarország termelését, megtudhassa, milyen terményekre nézve képezi Migyarország a legjobb beszerzési forrást. Ebben a tekintetben az 1885 iki kiállítás alatt igeu keveset tettüuk, mert a kiállított tárgyakhoz igeu kevés irott és nyomtatott kommentárt adtuuk. Magyarország politikai, kulturális és gazdasági viszonyainak megismertetésére nem igen akad egyhamar olyan kedvező alkalom, amilyen a milleuuiumi kiállítás lesz. Aknázzuk ki teljes erővel és kövessünk el mindent arra, hogy a földkerekség minden müveit embere tisztába jöjjön afelől, hogy a magyar nemzet, milyen sulyu politikai, kulturális és gazdasági tényező. Alfréd: Ohó, rosszul számit, a csengőt nem euge dem! (hátrál). Malvin: (Felé nyújtja a poharat.) Ne féljen nem hal bele! (egész közel ér hozzá.) Alfréd: (Hirtelen átöleli.) Végre! Malvin: Nyomorult! (szeme közé önti az egész pohár vizet) Alfréd: (Arczálioz, majd nyakkendőjéhez kap.) Harmatos egek, ujdonat uj nyakkendőm ! Malvin: Szegény ember, nyakkendője az első gondolata ! Alfréd: (Zsebkendőjével törölgetve magát.) Végre is asszonyom, ez kissé sok volt! Malvin: Micsoda? Még ön beszél? Alfréd: (Előveszi kalapját) Nagyságos asszonyom, köszönöm a leczkét! Malvin: (Gúnyosan.) Rjmélem, máskor is lesz szerencsém! Alfréd: (Gallérját felhajtva távozik.) Malvin: (Elgondolkozva utáuua néz.) Ez ugyan megjárta! Igazán, sajnálni kezdem, mert minden s/.elessége mellett nem rosz fiu, s olyan érdekes arcza van! De hát miért akarja sarkából kiemelni az ajtót, ha a házba óhajt jutni ? II. Három pohár cognac. Vig jelenet. Személyek: Flóra. Dínes. Inas. (Színhely a Flóra elfogadó szobáji, hol ő nagysága elmereugve karpereczével játszik.) Flóra: I-.teuem, de furcia ez az élet, kivált a mi életünk: asszonyoké! Férjeinket követjük, miut azáruyék, s mire egyik városbui kezdjük magunkat jól érezui, a magas minisztérium jóuak találja — a közügy érdekében, — szeretetre méltó ... azaz kjgy dehogy szeretetreméltó! Egy firfi uem is lohít szeretetreméltó, mihelyt ÚJDONSÁGOK. Előfizetőinkhez! Az év végének közeledtével tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, hogy a lapunk irányában idáig tanusiiott jóuidulatu támogatásukat a jövőben is megtartani szíveskedjenek. Tisztelettel kérjük nevezetesen olvasóinkat, hogy a jövő évre szóló előfizetéseket legkésöb az év első hónapjának, tehát január hónak végéig megújítani szíveskedjenek, mert a lap expediálásának rendje érdekében azoknak, kik ez ideig előfizetéseiket meg nem ujitják, lapuuk küldését beszüntetni leszünk kénytelenek, annál is inkább, mert a lap kiadásával járó tetemes és évről évre szaporodó költségeink között nem csekély összeggel szerepelnek azok a tételek, melyek be nem folyó előtizetési-díj hátralékok leírásából származnak, nyomatván mi igy a lapok és expediálván minden viszontszolgálat uélkül olyanok részére is, kik a lapunkért járó előfizetési dijak megfizetését elmulasztják Ez — azt hiszszük — nagyon megokolt kérelmünk tiszteletteljes ismétlése mellett, ajánljuk lapuukat a közönség nagyrabecsölt pártfogásába. A községek t. elöljáróságait tisztelettel fölkérjük, hogy a „Nyírvidékiért járó s ez év végével esedékessé váló előfizetési dijakat a lap kiadó-hivatalához deczember 31-ig beküldeni sziveskcdjcnck. Tisztelettel A „Nyírvidék" kiadó hivatala. Lapunk legközelebbi száma, a karácsonyi ünnepek következtében uem vasárnap, hanem e hó 25 dikén karácsony első napján reggel jelenik meg. — Ülések a vármegyében. A központi választmány e hó 28-dikán délelőtt 9 órakor ülést tart. Az iyazoló bizottság, a vármegyei választott bizottságok névjegyzékének kiigazítása tárgyában e hó .23 dikáu d. e. 9 órakor ülést tart. — A veres-kereszt egyesület Kisvárdán is megalakult. már. Az egyesület elnökévé báró Horváth Gedeonné, társ-elnökké Rézler Györgyné, egyesületi orvossá dr. Küsmös György, pénztárossá Ilalasi Mór, jegyzővé Somlyódy János választatott meg. Megalakitatott ezeu kivül az egyesületi választmány is. — Buj község képviselő testülete a nép jólétét szivén viselő biráj t ós jegyzője indítványára elhatározta, hogy a község jóvizü kutjára alkalmas szivatyut állíttat, hogy ez által az ivó viz tisztán tartható legyen. A jó ivóviz az egészség legelső föltétele s bizony megérdemli, hogy kellő gondba tartassák. Körül kerített és befásitott helyeu, jól feltöltve, hogy miudeu tisztátalan csapadék elfolyjon a kuttól — bizonyára a leghasznosabb befektetés lesz az a néhány forint, melybe a szivatyu kerül. Csak előre bíró uram! — Egyesületi mozgalom. A bogdáuyi járás területén szervezendő veres-kereszt egyesület megalakítása érdekében e hó 22 dikén Kemecsén, a járás székhelyéu értekezlet lesz. — Értesítés. A szabolcsvármegyei általános tauitói egyesület központi választmánya az alapszabályok 9. §. b) pontja értelmében 1891 ik év deczember hó 23 áu délelőtt 10 órakor a róiu. kath. iskola egyik tantermében rendes évnegyedes gyűlést tart, miről a helybeli és vidéki választmányi tagok ezeuuel értesittetuek. Tárgysorozat: 1 A inu t közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése. 2. Az egyesület részérói pályakérdések és vitatéteiek kitűzése. 3. Az egyesületi főpénztár átadásáról szóló főjegyzői jelentés. 4. A nyíregyházai tauitói járáskör részéről — a tauitói nyugdíj törvény ügyében — áttett javaslatnak tárgyalása. 5. Indítványok. Nyíregyházi, 1891 ik év deczember 17. Miklós László, e. eluök. államhivatalnok. Egész nap a hivatalban ül, s h i haza jön, egyébről se tud beszélni, mint a lejebb való hasznavehető lenségéről és a feljebb valók zsarnokságáról. Hejh ! miért is mentem államhivataluokhoz nőül! De hát a mama akarta biztosítani jövendőmet egy komoly gondol kozásu, biztos állású férjjel! Csak legalább ue volna aunyira komoly gondolkodású, annyira kimért, pontos, egyhaugu, szóval uualmas. Ma is, születésnapom vau, s képes egész délelőtt a hivatalban maradni. Nem feledkezett el róla, bizonysága ez a karper cz; — de eh, még jobb, ha nincs itthon, nem látom sivatag, tulmagas homlokát, mely auuyira emlékeztet bizouyos gyümölcsre. De legalább jönne valaki, a kivel el tölthetném az idot. Alig két hónapja vagyunk itt, s ugy veszem észre, nagyon unalmas fészekbe jutottuk. Ki is tuluá mi vin int Ah. igen a Dini! No nézd, még ő se jön felém. Pedig neki csak eszébe juthatna a mai nap nevezetessége. De az olyan, hogy is mondjam, ';yáva. Igen határozottan gyáva. Hahaha! emlékszem, az esküvóai napján ó ve/.etett be a templomba, s az ügyetlen, uem letapwa az uszályomat ? Pedig kár érte mert máskülöubeu csinos tiu (kopogtatnak.) Ah! vajh ki ó? Dénes: (Gálába öltözve, féliukea belép) C-.ókolim kezeit nagyságos asszonyom ! Flóra: (Kezet nyújtva.) Hozta isteu D.ui, szép hogy nem feledkezeit el rólam, épen magára gondoltam! Dénes: Nagyságos asszonyom oly kegyes. • • • Flóra: Soh'se nagyságoljon engem, hivjon mint régen, egyszerűen Flóráuak ! Dénes: (Zavarral.) De nagyságos asszonyom. . . Flóra: Mit modtain? Mondji egyszerüeu Flóra! Dénes: (Mint feut.) De a nagyságos ur? Flóra: Süsse ineg a nagyságos urat: Dénes: (Elképedve.) De Flóra az istenért! Flóra: (Örömmel) No lássa, hogy tudja még a nevemet, csak rá kell ijjeszteni! No ue fé'jen, nem kívánom hogy a ferjemet s megsüsse, csak azt a uagy képű czimeket hagyja el. Dénes: De a hivatalom . . .