Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-12-06 / 49. szám

„n y i u v i i) í: k." fekszik, valamint a honvédezred és annak zászlóalja, i) a vonat-, távirda-, gőzhajózási- és postaállomások, valamint az utolsó posta, utolsó távirda és utolsó vasúti állomás és még egyéb oly közérdekű adatok, melyek helységnévtárban helyet foglalhatnak. A munka ára, nagy terjedelme daczára, kemény angol vászonkötésben t forint előfizetési árban van megállapítva, a bolti ár azonban 7 frt lesz. Az előfizetési ár előleges beküldése esetén a munka az illetőknek bernientesen fog megküldetni. Ugy az előfizetési pénzek, valamint minden a helységnévtárra vonatkozó levelezések közvetlenül az országos m. kir. statisztikai hivatalhoz (V. Akadémia-utcza 12. a.) czimezendők. A munka a jövő 1892. év elején fog megjelenni. Felhívom a törvényhatóságot a szóban levő műre vonatkozó előfizetési felhívást a törvényhatóság területén a legkiterjedtebb módon tegye közhírré és hasson oda, hogy úgy a központi, mint a többi hatóságok a közigazgatás minden ágazatában oly annyira fontos munkát lehetőleg megszerezzék. Budapesten, 1891. október hó 18-án. A miniszter helyett: Szalavszluj, s. k. államtitkár. 1 °W91 K Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 54431/111-3• számú rendeletének másolatát tudomásul vétel, alkalmazkodás és szabályszerű közhírré tétel végett kiadom. Nyíregyháza, 1891. október 2G. Miklós László, alispán. (Másolat.) Földmivelésügyi magyar kir. miniszter. 54434/III-8. Valamennyi törvényhatóságnak (C.sik, Fogaras és Háromszékvármegyék kivételével). Nógrádvármegye területén az ipolyság-balassagyarmati h. érdekű vasút vonala mentén fekvő Balassagyarmat nevű állomást Nyitravármegye területén a niorvavölgyi h. érdekű vasútvonala mentén fekvő Holics és Szakolcza nevű állomásokat, végül pedig ugyancsak ezen h. érdekű vasútvonal mentén és Pozsonyvármegye területén fekvő Malaczka ós Morva-SztJános nevű állomásokat marharakodó vasúti állomásul engegélyezvén, felhívom a törvényhatóságot, utasítsa a területén lévő inarharakodó állomásokhoz kirendelt szakértőket, hogy az 1891. évre engedélyezett ínarlnirakodó állomásokról szóló s a szakértőknek a f. év márczius hó 23-án 14955/III-8. sz. a. kelt itteni rendelettel megküldött jegyzék 9. lapján Nógrádvármegye rovat alatt a balassagyarmati, ugyanezen jegyzék 21. lapján XI. morvavölgyi h. érdekű vasút czim alatt pedig Nyitravárinegye rovat alatt a holicsi és szakolczai, ezen czim és Pozsonyvármegye rovat alatt végül a malaczkai és morva-szent-jánosi vasúti állomást pótlólag jegyezzék be. Budapest, 1891. évi október hó hó 16-án. A miniszter megbízásából: Kovdcsy. 111583. K. c u , • i- • , -i -— Szabolcsvarmegye ahspanjatol. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Biharvármegye alispánjának f. évi 18933. számú átiratát szabályszerű nwunozás végett oly felhívással közlöm másolatban, hogy .eredmény esetén arról a polgármester közvetlenül, a községek elöljárói pedig az illetékes járási főszolgabíró utján liozátn jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1891. november 20. Miklós László, alispán. (Másolat.) Biharvármegye alispánjától. 18933/1891. Valamennyi törvényhatóságnak! A berettyói ujfalui csendőrség folyó 20-án a b.-ujfalui határban egy 14— 15 évesnek látszó, magát Leska Györgynek nevező, középtermetű, kerek arczu, szürke szemű, szőke szemöldökű, rendes szájjal és orral bíró, szőke liaju, tót ajkú, kissé magyarul is beszélő fiúgyermeket talált. E gyermek kikérdeztetvén, azt adta elő, hogy őt ezelőtt mintegy öt évvel több napszámos hozta el Debreczen vidékére s a munka bevégezte után a munkások eltávoztak, őt pedig itt hagyták. Szülei és illetőségi helyére nézve megkérdeztetvén, a legkisebb felvilágosítást sem képes adni, nem tudja vannak-e szülei, A NYÍR VIDÉK TÁRCZÁIA* A csángók között. Felolvastatott a »bzabolcsmegyei kört f. évi november hó 11-én tartott estélyén H gy történt, hogy nem történt, nem tartozik a dologhoz, denique megtörtént, ez év szeptember hava elején Bukovinában. Viszontagságos volt az ut oda, de megérte árát! Szemtől szembe állhattam, s hazám zengzetes nyelvén szólhattam ebben a félig-meddig civilisált tartományban azokkal az emberekkel, akikre eddig az előz ményekből természetszerűleg kifolyólag csak a szánalom egynemével gondoltam! Még kis diák voltam, midőn 8 évvel ezelőtt — jól emlékszem — áprilisnak szokatlauul verőfényes elsó napjáu Nyíregyházára érkezett az első nagy csángó trausport. Micsoda lelkesedést okozott ez a betelepítés minálunk ép ugy, mint az egész országban! Amerre csak elvezetett ezeknek a jámbor lelkeknek az utja a feldíszített pályaudvarok nemes hazafiúi lelkesedéstől és a dolognak tul becsült fon osságából származó lelkes kíváncsiságtól égő arc/ok és teritett asztalok — kedves vendégeket várva — fogadták őket, amint illik is hatalmas éljenekkel. Mi is megvendégeltük őket, éljeneztünk szivünk mélyéből, s honfiúi szivünk repesett annak tudatában, hogy mennyi árva lélek lett megmentve a magyarságnak. Boldog volt aki elcsíphetett egy csángót, s kikérdezhette hegyről végre. Éu az éu csekély gimnázista eszemmel a feldíszített pályaudvarokból azt következtettem, hogy szörnyen nevezetes nap lehet az, amikor a csángók megérkeztek, a lelkesedésből és aunak hangos kitöréséből pedig, hogy nyilván elmaradt ősapáinkat találta föl valami tudós orientalista, hanem a közköltségen teritett asztal már gyanút keltett beunem. rokonai, nem tudja, hol született; még azt sem tudja egész határozottan, hogy Leska Györgynek hívják. Miért ís hivatalos tisztelettel kérem a tekintetes cziniet, hogy ezen gyermek köröztetése iránt hatósága területén intézkedni s az eredményről értesíteni szíveskedjék. Kelt Nagyváradon, 1891. évi október hó 28-án. Bviitliy. alispán. A kót prot. egyház zsinata. Zsinatnak nevezik a protestánsok legfőbb törvényhozó gyűlésüket. Ilyen törvényhozó, szervezked í zsinatok a reformátló első századaiban a XVI. és in'g a XVIt-ik századukban is, nagy számmal tartattak az ország külömböző vidékein és városaiban, íjy épon itt körültünk, a szomszédos S/.athmár, H'jdú, Bihar és Zemplén megyékben is. Erdődön, Óváriban, Csengerbeu, Debrecz 11, N.-Várad, Tarczal, Keresztúr stb. . . . Később azonban, a folytonos üldözések, zaklatások miatt zsinat nem volt tartható egészen 1791ig, mikor az 1790/1 évi 26 t. cz. engedélye alapján az ág. evangélikusok Pesten, az ev. reformátusok Budi 11 tartották ineg zsinatukat, melyek egymással összeköttetésben állván, külön-külön ugyan, de m tjduem mindenben azonos egyházi törvényeket hoztak. Azóta csak a reformátusok tartottak zsinatot D.breczenben 1881 ben, melyek 1882. év őszén rekesztettek be s most tartanak az ág. evang. és az ev. reformátusok az 1790/1. évi 26. t. cz. szizados évfordulójának emlékére együttesen egy jubiláris zsinatot Budapesten. Ez a jubiláris zsinat tegnap és ma (decz. 5 és 6.) nyílt ineg a két prit. egyház hitelvei és szertartásainak megfelelő egyszerűséggel, de komoly üuuepélyeségekkel. Ugyanis: decz. 5-án az evang. d. e. 10 órakon a zsinatot ünnepélyes isteuitiiztelettel nyitják meg az evang. gimnázium dísztermében, mikor az oltári teendőket Biltik Frigyes püspök, az ünnepi beszédet pedig Sírkány Símiel pil-pik tartja, s ugyanekkor 30 tagból álló küldöttséget vátasztanak az ev. református zsinat üdvözlése végett. Ugyancsak decz. 5-5n d e. 10. órakor nyílik meg az ev. reformátusok zsina'a is egyszerű imával, melyet Ku 1 Bertalan legidősebb püspök mond s mely után a zsinatot br. Vay .Miklós legidősbb> főgondnok ujitja meg rövid alkalmi beszéddel; s ez a zsinat is egy 30. tagu küldöttséget választ, mely az ág. evang. zsinatot üdvözölvén, közős gyűlésre meghívja. M tsnap decz. 6-án szintén külön-külön, mindkét prot. felekezet ünnepélyes iste.iitiszteletet tart, saját templomában, még pedig az evang. istentiszteleten oltári imát Sárkány Símnél püspök, ünnepi beszédet pedig Z lenka Pál tiszai e. ker. püspök fog tartani. Az ev. ref.-nál decz. 6 án d. e. 10. órakor a kálvintéri templomban imát mond Kun Bertalan, egyházi beszédet és utóimát Szász Kiroly püspök tart. E<ek után mind a két zsinat képviselői a vármegyeház nagy és díztenniben tartandó közös (evaug. és reform.) nagygyűlésre jöuuek össze, midőn a közős gyűlést báró Vay Miklós ev. reform, főgondok nyitja meg, az emlékbeszédet pedig Győry Elek ág. hitv. e. konventi jegyző fogja tartani. Azontúl az. ág. evang. és ev. reform, zsinatok külön-külön gyűlésben fognak munkálkodni. Mindenesetre sok tekintetben érdekes dolgok azok, melyek e pár nap alatt hazánk fővárosában, Ilyen vegyes benyomások uem csoda aztáu ha azt eredményezték, hogy mindig bizonyos sajnálattal és egy kis ámulattal is gondoltam bukovinai véreinkre. Arra az időre nem lehetett többet kiváuni tőlem! Majd később azt olvastam az újságokból, hogy a csángók betelepítése, amely oly nagy zajjal indult meg, épen nem hozta meg a tervezett eredményt, sőt hogy többen vissza bandukoltak az elhagyott „Moldova országba" uem látván egyáltaláu teljesülni az ígért arany hegyekbe vetett merész reménységeket. Sokan előnyö sebbnek találták Bukovinában csángó magyarnak, mint itthon idegen csángónak lenni. Ez még inkább emelte a szánalom érzetét! Hu, micsoda szép lehet az, amelyik magyar létére uem találja jól magát otthon? Ez a tejjel, mézzel folyó Kanaán — amelyen kivül nincsen számunkra hely, uem tud eltartani agy pár ezer ágról szakadt magyar embert? hiszen annál több muszka is él közöttünk annélkül, hogy valami szívre ható panaszt hallanánk tőlük? Most már tudom. Derék, jóravaló nép az, a munkától sem ijed meg, autiál kevésbbé a maga árnyékától, épeu mint itthoui vérei. Az észjárása sem rosszabb, becsületes, nyíltszívű, bizonyos fokig büszke, vendégszerető és heves, szóval beillik akár debreczeni polgár embernek is. Sokat ad arra, hogy magyar, s más nemzetiségű embert azzal akarja sérteni, hogy elnevezi oláhnak. Hanem „otthon" nál többre becsüli az „itthont!" Épen ugy rajongva szereti szülőföldjét, mint mi, csakhogy elég ua>iy a szive ahhoz, hogy egyúttal beférjen igazi hazája iránti szeretete. II izájának „Nagy Magyarországot* vallja, szülő földjének pedig „Moldova országát." Az egyiket szereti azért mert ott született, családja, rokonai, ismerősei mind ott vannak, emlékei, reménye, vágyait ott találja fel, amásikhoz pedig gyermeki szeretettel vonzódik azért, mivel uem tud más lenni, mint szívvel, lélekkel magyar. Az osztrák németesitési törekvés még ezzel néhány ezer szegény csángóval sem tudott elbánni, még jobb magyar lett, mintha békén hagyták volna, sőt ha valami a két prot. felekezet ügyében végba mennek. É-dekesek már c;ak azért is, mivel midőn a két p.ot. felekezet érdekeiről vai említés téve, e luzának mintegy három millió lakossánik ü^ye forog akk>r szóban. Érdekelni kell ez ügynek a laza bármely vallású és felekezetű polgárait, mivel a két pr n. felekezet az általuk fentartott fő-, közép és elemi iskoláikkal, temp'omaikkal, (melyek a két felekezet hitelvei szerint s valamely paedagógus szerint is „a prot. templomok a felnőttek iskolái") ezrekre menő papjaik, tanáraik és tanítóikkal sat. a hazai közművelődésnek s a nemzet intelligetiájának igeu jelentékeny tényezői. É'dekesek továbbá annálfogva is, m-Tt a prot. főleg a kálvini egyházszervezet a maga tiszta képviseleti alapo i nyugvó rendszerével századok óta csiráját képezi a képviseleti, alkotmányos rendszernek általában, a nemzetek életében is. Dd érdekesek azou nyíltság és nyilvánosságnál fogva is, melyek szerint ezen zsinatokon mint minden egyházi gyűléseiken a hitelvi, iskolai egyházszervezeti kérdéseik tárgyaltatnak, valamint azon lelkiismereti kényszert nem ismerő és nem tűrő modornál fogva, mely .szerint a zsinatokon és minden egyházi gyűléseken az ü^yek megbeszéltetnek, mely rendszer és modor auuyiszor volt már eszközlője a lelkiismereti szabadságnak s általán az emberi, az egyéni, a polgári s pilitikai jogok és szabadságok megszerzése és megvédésének . . . De a megyére nézve, hogy a századok előtti idikre ne térjünk vissza, midőn a Bocskai, B.'thleu és R ikócziak szabadságharczai részben e megyében zajlottak le s Bocskai Killót és a káliéi várat bevette s midőn I. Rákóczi György kiáltványát, melyben szabadságharczát megkezdte, Kallóból keltezte, érdekesek e zsinatok e megye lakosságára nézve már annyiban is mivel a száz év előtti zsinatokon e megye ösi családai vagy az itteni nemes családokkal rokon, vagy birtokos előkelő családtagok voltak leien, mint: báji Patay József, báró Vay Dániel vajai Vay József, báró vajai Vay Niklós, ludányi Bty Ferencz, ifj. péchujfalusi Péchy Imre, vajai Vay István, továbbá a gróf Telekiek, gróf lí'daiak, báró Podinaniczkiak és báró Prónaiak stb. stb. Arra nézve pedig, hogy a két prot. egyház múltját, küzdelmeit s az ezek árán kivívott eredni 'nyeket miként mérlegelik, méltányolják egyes fenkőlt lelkületű, mélyebben látó s szélesebb látkőrű nagy embereink elég lesz ez alkalomból hivatkozni csak b. e. Trefort Ágostonnak a m. tud. akadémia nagy gyűlését 1887-ben megnyitó beszédének egyik passusára, hol azt mondja: „Szomorú korszak volt a mohácsi vereségtől a szathmári békeköiésig. E/.en időben c-ak a reformátió és az ellen reformátió s az azokból kifolyólag keletkezett mozgalmak, a mennyiben a nemzeti lét feutartását czélo/iták, tartották az életet a nemzetben. A nélkül a nemzetet a keleti népek sorsa érte volna." A két prot. vallás szabadságának elismerésére nézve pedig már a száz év előtti időből, az 1790/1 évi 26 t. cz. keletkezésének idejéből vett idézettel felelünk, midőn grf. B ittháuyi Alajos többek közt igy nyilatkozott: „Elérkezett már valahára azon idő, a midőn a mi országuuk egén is a világosságuak piros hajnala derülni kezdvén, mind a szereFolytatás 1 11 mellékleten. más nemzetiségű falujába téved állandó tartózkodásra, meg azt is elinagyarositja, vagy tágul ouuan! Most már nem anuyira száuom, mint bámulom őket! Nincs valami aranyos dolga ott az igaz, váltig panaszkodik, hegy kevés a föld. Hanem azért megmarad az eke szarvánál. Az apám is megélt a két keze muukája utáu pedig írást se tudott, éu sem halok meg éheu szokta mondani az okosabbja. Ezalatt aztán a korcsmát a zsidónak engedi át, akit elnevez „B íjnak jött"-uek (Fogadj isteni korcsmáros) nagy „Gyepesfülüuek" (Andrásfalvi) a mesterséget pedig a „németgek." Nem .becsületes" embernek való a „hainiskodás!" (Isten segitsi kisbiró véleménye.) És a z.-idó meg a német mihamar eltanulja a nyelvet, a gyereke meg már egészen magyar lesz. Már az oláhhal nem tud ilyen könnyen elbánni, s ezzel azt nyeri a dicső római nép állítólagos ivadéka, hogy egy szép vasárnap délután alaposan helyben hagyják és kiteszik a szűrét a faluból. Ahol elegendő alkalma és ideje vau a megtörtént események fö'ötti csodálkozásának faja szokása szerint 3 szemmel való nézés által méltó kifejezést adoi. Ilyen körülmények között aztán uemcsoda, ha az oláh lakosság gyűlölettel viseltetik a csángók iránt, akikre egyébbként azért is neheztel, hogy azok szemmel láthatólag jobb sorsnak örveudenek. Bukovina német nemzetiségű lakossága jelenben, a melynél a domináló szerep van, a csángóknak a környezettől messze elütő szoká.-ai, életmódja, viselete és különczködés gyanánt feltűnő ragaszkodása fajához, nyelvéhez és hagyományaihoz jóakaratú mosollyal tekiut az 5 falu lakosságára és elfelejt oknélkűl féltékenykedni. Éi tényleg a visszonosság elvénél fogva a csángónál épeu uem gyűlölt fogalom a „német." Minden esetre nevezetes jelenség továbbá, hogy daczára annak miszerint a csángók elszakadva teljesen az anya testtől, melynek éltető melege egyáltalában nem jutott el hozzájuk, körülvéve teljeseu elütő szokású, jellegű ós nyelvű uemz'

jtiségek által, amik részéről tehát az