Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-29 / 48. szám

„IN Y X II V I I> Él II." Svájczba szállítandó állatok marhaleveleire reá vezethetik-e? Ennek lehetővé tétele végett is, ujból elrendelem azt, hogy e minisztérium hivatalalos közlönyében nem csak az egyes törvényhalóságok területén fertőzött községek vagy udvarok száma, hanem a fertőzött községek nevei és az állati betegségekről szerkesztett heti kimutatásokban hetenként nyilvántartassanak és közzététessenek. Ugyanazért, midőn ez intézkedésemre a törvényhatóságot ezennel figyelmeztetem : felhívom egyszersmind arra is, hogy e nyilvántartás pontosságát, a gazdaközönség érdekeire való tekintetből, saját részéről is gondos ellenőrzés tárgyává tegye, s illetőleg e nyilvántartásnak a törvényhatósága területére vonatkozó adatait gonddal, figyelemmel kisérje, s amenynyiben ott netán oly adatok szerepelnének melyek a tényállásnak már többé nem felelnek meg, a kimutatások helyesbítése érdekében, e körülmény mindannyiszor haladék nélkül hozza tudomásomra. Budapest, 1891, október hó 19-én. A miniszter helyett: Fejér, s. k. Miért nem sikerülnek a katonai lóvásárok í Gazdasági érdekeinknek egy igen fontos részét érinti ez a kérdés, melyről szólaui kívánunk. Sajnosait kell konstatálnunk, hogy a katonai lóvásárok intézménye, melynek üdvös czélja az lenne, hogy a katonaság ló-szükséglete közvetlenül a termelőktől szereztessék be: még mindég csak kísérletnek nevezhető, mert a szükségletnek csak nagyon kis része az, mely a vásárok utján fedeztetik. Sőt még csak nem is haladunk e téren, mert mint a készült kimutatásokból látjuk, az utolsó három évben esett a közvetlenül vásárolt lovak száma. E czikk írója, tudatában az ügy fontosságának, az intézményt életbeléptetése óta figyelemmel kiséri, valamint a tett észrevételeket, megjegyzéseket is, melyek a balsiker okát czélozzák földeriteni. Ez utóbbiak t. i. a megjegyzések között nem utolsó helyen áll az az állítás, hogy a vásárló tisztek kényelemszeretetből szívesebben látják — a folytonos utazgatásnál — ha a kereskedő egy csomóban állítja be a szükséges lovat a kaszárnya udvarába. A másik sokat emlegetett ok, a termelőknek ama — félelemből magyarázott tartózkodása a vásároktól, hogy visszautasítás esetén lovuk vészit becsértékéből. Határozottan állítjuk, hogy egyik ok sem az, a mely a vásárok sikerét befolyásolja. Már sok lóavató bizottság eljárását kisértem figyelemmel, s bizony, ha kaptak jó lovat, meg is vették. Történt ugyan az, hogy egyik-másik elnök bátrabban vásárolt és megvette a gyengébb lovat is. mig a másik félénkebb volt, de teljesen megfelelő lovat egyik sem eresztett el. Nem használt a belügyminiszter azon intézkedése sem, hogy a közős hadsereg részére rendezett lóvásárokra a tenyésztők nyelvét értő tiszteket rendelt, mert igen kevés alkalmas ló lett elővezetve. Elenyészőleg csekély azoknak a tenyésztőknek a száma, a kik a viszautasitástól való félelmőkben nem viszik lovaikat a katonai lóvásárokra. Foglalkozva e kérdéssel miuden irányban véleményem szerint a miuden esetre szomorú balsikernek okát az intézmény technikai berendezésében kell keresnünk. „A NYÍR VIDÉK TÁRCZA JA" Szerelemből. (Elbeszélés.) — Irta : Tóth Kálmán. — (Folytatás és vége.) •— Már ismét Gábriellára gomlolsz? Nem látod, mi külömbség van Béla és közötted? Nem tudsz megbarátkozni a gondolattal, hogy neked majd csak a vagyouod fogja megvenni a csókokat? Hideg fásultság lepte meg az erős férfit, szembeszállni mindennel. Most már bizonyosra vette, hogy a Gabriella eljegyzéséről vau szó. A jegyzőné barátságos mosolylyal fogadta. — Igen köszönöm, hogy kérésemet teljesítette és felkeresett. De előre tnoudhatom, hogy ez a kérésem igen csekély bevezetés egy nagyobbhoz. — Rendelkezésére állok nagysád, felelt Cserkövy hidegen, parancsoljon velem. — Ezúttal nagy áldozatot kérek öntöl; de hiszem, ha teheti, nem fogja megtagadni szíves szolgálatát. Lajos meghajtotta magát. — Jöjjön a lugasba, folytatá a jegyzőné, ott elmondom, minő titokba lettem véletlenül egy kis hallgatózás árán beavatva. — Cserkövy Lajos remegett. Alig tudta elrejteni felindulását. Mint villáin czikkázott benne a gondolat, hogy e nő talán a lányának tett szerelmi vallomást akarja elbeszélni. Vájjon nem tudja, hogy tűzzel, égő, eleven tűzzel játszik! Mohón és izgatottan leste a jegyzőné szavait. — Salváry Gizella, Gábi leányom barátnője tegnap itt volt s szomorúsága felől megkérdezendő, leányom a szobájába kisérte melynek ablaki ide, e kertre nyílik. Engem a szomorú hang, a majdnem zokogó beszéd lebilincselt s akarva uem akarva megtudtam azt az igazán Az őszi katonai lóvásárokon, a teljes korú lovakon kivül, a katonai csikó-nevelő telep részére is vásárolnak három és fél éves jó termetű és nemes származású csikókat s miután ezeknél igeu nagy súlyt fektetnek arra, hogy nemes származású apa és anya után származzanak, azok többnyire nagyobb és kisebb ménesekből szereztetnek be, és csak igen ritkán kis tenyésztőktől. A katonai csikó nevelő telepek csekély száma érthetővé is teszi, hogy a katonaság a csekély fölnevelendő készletet ott szerzi be, ahol a jó származást illetőleg is kellő biztosítékot talál. Ezért aztán igen gyakori eset az, hogy kistenyésztők az őszi katonai lóvásárokra elővezetnek igen jó testalkatú három és fél éves csikókat, de a fentebbi oknál fogva visszautasittatnak. Többnyire megmondják ugyan a tulajdonosnak, hogy a csikó jó, de fiatal; vezessék elő tavaszkor és ha addig el nem rom lik, beválik, de odahaza a falubau, a tanyákon csak az a tény jár szájról-szájra, hogy Pál gazda ilyen meg amolyan csikaját is visszadobták. Történik pedig ez szeptember vagy október hóban. November végén vagy deczember elején megjön a ló kereskedő, megnézi a csikó fogát, hogy kiváltott-e már négy évre és ha igen, akkor körülveszi a gazdát és kezdi kapacitálni. Ugy-e a csikót meg nem vették a katona urak, tavaszra is csak ugy ígérték, ha meg nem romlik; én megveszem jó árért mindjárt, ki is fizetem rendesen. A vége az, hogy az ilyen elsőrendű csikó is legfeljebb 200 frtért a közvetítőé lesz: a kupeczé. És ugy folyik azután a vásár, a kitűnő csikóra való hivatkozással már olcsóbb árakon, egész tavaszig. Most kérdi a tisztelt olvasó, mit csinál a lókereskedő ezekkel a három és fél éves csikókkal? llát bizony beasszeutálja, mert az egyes lóavató bizottságok rendesen hátrálékban vannak, vagyis hiányával az ezredekhez szükséges teljes korú remondáknak. Deczember hó végén és január hó elején tehát vásárolják már a visszadobott három és féléveseket, melyek addig a négy évre kiváltottak. Természetes, hogy a kereskedők elhozzák, összeszedik ilyenkor a javalovat, míg tavaszra a termelőnél már csak az marad, amitől félt a kereskedő. Igy a következő katonai lóvásáron megint csak az alja ló lesz bemutatva s terjed a hir, hogy a lószállitótól vett lovak átalján véve jobbak, mint a melyeket a katonai lóvásárokon közvetlenül tenyésztőktől szereznek be. Mind ezen állapotokat igen elősegíti, hogy kis-gazdáink télen át leginkább is vannak megszorulva pénz dolgában, amely szorult helyzetűket a ló-kupecz kitűnően tudja kihasználni. Mindezek után szerény véleményem szerint, ha a hadügyminisztérium komolyan óhajtja lószflkségletét a gazdáktól közvetlen vásárlás utján fedezni, azt csak ugy értheti el, ha 1. a katonai lóvásárokat télen, rögtön az év elején tartják, a mikor a 4 éves lovakat közvetlen a tenyésztőktől fogja megvehetni, 2. ha kimondja, hogy szállítótól 4 éves lovat csak április hó 1-je után vesz, nem pedig ugy, mint most, a mikor a lókereskedőktől a 4 évesek már kellemetlen helyzetet, miben leányom leghívebb és legkedvesebb barátnője van. Ezzel előadta a fiatal embernek, mit mi már Gizellától hallottunk és kérte, eszközölné ki valamely uton módon a gyógyszerész számára a szükséges kölcsönt, uehogy az esküvő bizonytalan időre elmaradva, talán örökre veszélyeztesse a fiatal pár egybekelését. Cserkövynek iszonyú teher esett le szivéről. Tehát nem Gabrielláról, az ó üdvösségéről, a falu szemefényéről van szó ? S/.ivesen megígérte közbenjárását, sőt mikor elviltak, bizalmasan szorította meg a jegyzőné kezét s ígérte, hogy pár nap múlva tudatja az eredményt. Négy napig volt Lajos a székvárosban. Alig jött haza, már a jngyzőékhez tartott. — Itthon van ő nagysága ? — Nincs, volt a felelet, a tisztartó urékhoz meut; de Gábi kisasszony és a jegyző ur honn vannak. — Hol találhatom őket? — A kertben. Lajos oda ment. Megakarta lepni virágai között, a legszebb rózsát. A fiatal leány csakugyan a virájíos ágyak között hajladozott. Csokrot kötött; Gyöngéden illesztette egymáshoz a virágszálakat s kutatva uézett a cserepekre, vájjon mi hiányzik még, mi a csokrot teljessé teszi. Fürkésző szemei a rezedára tévedtek. Egyszerre elváltozott arcza. Csendes merengés tünt fel a külötnben vidám szemekben ős leszakította a rezedát. Ajka csendesen megnyílt s önkénytelenül suttogta: — Nem vagy szép; de illatod, szerénységed elbájol és éu szeretlek téged Különös! Gabriella ábrándozott. Piros ajkai csókra vonultak és a rezeda, a szerény kis virág, a leány égő ajkát érintette. Lajos csendesen került háta mögé és kellemesen rezgő hangján szívélyesen üdvözölte a fi ital leányt. január hóban vásároltatnak, míg a tenyésztőkre csak április hóban kerül a sor, a mikor a fent kifejtettem okoknál fogva minden jó ló kupeczkézre kerül. Ez ellen a szállítóknak sem lehetne panaszuk; ők 9 hónapon át kényük-kedvük szerint szállíthatnak lovat, míg a tenyésztőknek úgyszólván csak egy napjuk van erre a közvetlen eladásra, t. i. a lóvásárnapja. Magától értetődik, hogy a csikótelepeknél szükséges 3 és fél éves csikókat, ugy mint eddig, a hadsereg őszkor vásárolná, de a tenyésztők tájékoztatására, már az őszi csikóvásár-hirdetésben ki kellene tüntetni, hogy ekkor csakis a legsikerültebb és nemes származású példányok vétetnek meg; mig a nagyobb bevásárlásokra az év eleje tűzetik ki. Szent meggyőződésem, hogy ha a hadügyminisztérium igy jár el, lószükségletének nagyobbrészét a gazdák kezéből fogja venni. Egy lótenyésztő. A gazdasági egyesület ez évi működése. A felső-tiszavidéki gazdasági egyesületnek e hó 11-íkén tartott közgyűlésén, az egyesület ez évi működéséről a következő — a közérdeklődést bizonyára megérdemlő jelentés terjesztetett elő: Midőn egyesületünk folyó évi eddigi működéséről számot tenni kívánok, czélszerünek tartom, az eseményeket a maguk sorrendjében elmondani és választom kiinduló pontnak a mult évi közgyűlés alkalmával választott péuztár vizsgáló bizottság folyó évi február hó 19-én tartott ülését. Hosszadalmas volna itt minden egyes tételt felhozni és mivel az iránta érdeklődőknek a részletes számadások a titkári hivatalban mindenkor rendelkező sükre állanak, e helyen csupán arra szorítkozom, miszerint az 1890-ik évi 8009 frt 18 kr bevétellel szemben 5996 frt 76 kr kiadás állott, tehát 2012 frt 42 kr. készpénzmaradványnyal léptünk az 1891-ik évbe. A mult évi bevételek között szerepel 1460 frt befizetett alapítványi tőke ós 1000 frt melyet a nagyméltó-águ m kir. földmivelésügyi miuíszterium egy létesítendő tenyészállat alapra adományozott. Mind a két összeg a kiadás rovatában mint az iparbankbau elhelyezett tőke látható. A tenyészállat alaphoz egyesületünk is 1000 frttal járult. A decz. 31-ig befizetett alapítványi tőke 12,792 friot, a tőke hátralék 12,792 frtot, kamat pedig 1450 frtot tett ki, ehhez még 893 frt rendes tagdíj hátralék számítandó. Az 1891-ik évi előirányzat 4082 frt 2 kr bevételt és 2038 frt kiadást tüntet fel, ugy hogy az idén e szerint 2044 frt 2 kr gazdaságilag közhasznú czélokra fordítható (lett volua) illetőleg ennyi felesleg a jövő év javára írandó lett volna, a lejebb még részletesebben elmondandó események azonban, Szentkirályi János e. titkár betegségei, ebből következőleg szükségessé vált helyettesítését és végre kikerülhetlen elbocsáttatását, illetőleg ezen reményt annyira megsemmisítették, hogy az idén mindazon terveket is ideiglenesen be kellett szüntetni, melyekhez a tisztelt tag urak már szokva voltak, tudniillik az ingyenes gyümölcsfák, műtrágya, gazd. füzetek sat. kiosztását, mert említett eseménynyel kapcsolatban levő nagy kiadások, valamint a jövő évben itt az Országos m. gazd. egyesülettel karöltve tartandó aratógép versenynyel járó k'jitségek a leguagyobb takarékosságot követelik. A péuztár és számvizsgáló bizottság külömben mindent a legnagyobb rendben talált és az Incze számvevő részéről anusitott pontosság által el volt ragadtatva, miért is neki teljes elismerését az egyesület nevében jegyzőkönyvileg kifejezte. Az igazgató választmány az idén 5-ször tartott ülést és először folyó évi február 21 éu lett egybehíva. Ezen gyűlés elé lett első sorban a pénztár és számvizsgáló Folytatás;! a mellékleten. Gabriella meglepetten tekintett az érkezettre s az üdvözlést elpirulva fogadta. A fiatal leány ha elpirul, szívesen látott vendéget köszönt. — Hol volt már négy nap óta? dorgálta szelíden, azt hittem soha ueui tér vissza többé, pedig köszönés nélkül távozott, — Soha? Azt bajos volna tenni nagysád. Olyan mágnes van e faluban, mi uem igeu enged sokáig távol lennem. — Ugyan ugy e? kötekedett Gábi futó mosolylyal piros ajkaiu. Talán a csinos, kis Malviu szive a mágnes? Pedig de jól tudta, kit ért Cserkövy. De számított a tagadással járó vallomásra, atniuek következményeire talán csak auuyi súlyt fektetett, mennyi női hiúságának hízelgett volna. — Nem találta el nagysád, nem Malvin kisasszonyt értettem. — Kit hát? Csak nem Gizellát? Hiszen az már menyasszony. — Igazán? Kiáltott fel Lajos meglepetést színlelve, nem is tudtam és ki a boldog „ő" ? — A gyógyszerész. — Szivemből gratulálok akkor Gizella kisasszonynak, mert ezt a fiatal embert igeu derék ifjúnak ismerem. — Na c^ak ne bocsátkozzék már a jósága fejtegetésébe, mert akkor hamar eltérüuk tárgyunktól. Külömben is uem nehéz másokról jót mondani, ha mi magunk még jobbak vagyunk. Gabriella már ekkor tudta, hogy Lajos a Béla érdekében fáradozik a székvárosban, de megígérte anyjá uak, hogy erről Gizellának mit sem szól. Cserkövy mélyen elpirult; de korántsem jó tettei emlegetésénél szokott boszaukodásával, hanem örömtelt szívvel, mert a kedves Gábi őszinte, szivig rezgő hangja adta a dicseretet. Félve, remegve nyúlt a leáuy kis keee után s mikor azt tulajdouos nője átengedte, hálásan csókolta meg köszönete jeléül.