Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

„IN Y í li V I D É lí." A jobb tauulók között ösztöndíjak és jutalom könyvdk lőnek kiosztva, mely után az évzáró vizsga a tanügyi tanácsos ur buzditá beszédevei végett ért. Midőn számot adtunk itt a kereskedő tanulók évzáró vizsgájától, nem mulaszhatjuk el, hogy e helyen mi is fel ne hivjuk a kereskedő urak figyelmét arra, hogy tauulóikat szorgalmasan járassák iskolába s ne tartsák vissza a tanulástól, mert ezzel nem jó szolgálatot tesznek sem tanulóiknak, sem kereskedelemnek. Tartsa minden főnök szem előtt azt, hogy e mulasztásokkal hátráltatják a kereskedelem fejlődését s ezt tenni uagy bűn. Vannak tauulók kik egy egy tanévben 6—120 órai mulasztást tettek a főnök indolenciája folytán. Elvárjuk sőt megkövetelhető, hogy a főnök urak kissé komolyabban fogják fel ezeu ügy fontosságát, mert jövőben a tanügyi tanácsos ur — mint kifejezte — a törvény teljes szigorát fogja alkalmazni az ily főnökökre s mi segítségére leszünk a tanügyi tanácsos urnák ebbeu, azzal, hogy időnként uévszeriut fogjuk itt megnevezni az ily kötelességéről megfeledkező főnököket. * * Az iskola mult évi működéséről egyébként lapunk legközelebbi számábau adunk részletes jelentést. A jogász majális Ragyogón sütött a nap Sugarainak tikkasztó heve csaknem elviselhetetlenné tévé annak a napnak a délutánját, mely vármegyénk és a székváros jogász-világot volt hivatva a sóstón egybegyűjteni. Fényes arczulatát csupán koronként boritá el a légkörben rendszertelenül nyüzsgő felhő foszlányok fátyolos szövete, hogy aztán, midőn le a földre utja ismét nyitva állt, annál iuten sivebben szórja szerteszét forró sugarainak milliárdjait. Mindent lankadttá tesz e türhetleu meleg, s ha édes vágyaktól, örömteljes reményektől és kellemes benyomások elő érzetétől nem üdülue föl a lélek, győzedelmeskedve miutegy a test boszautó gyöngeségén, ugy a nyári nap forró heve minden mulatságot keletkezésének legelső szakában gátolna meg. S hogy az uem ugy vau, a lélek folényeuek a test fölött tulajdonítandó csupáu. Majd sűrűbben jelentkeznek a felhők, sejteni engedve, hogy a szenvedni kényszerült forróság kárpótlásául üde eső juthat a „Jogász majális" sikere és esélyeinek bizouytalau vitatásába elmerült erdekeltek osztályrészéül. És mert ez elég jókor következett be, meg hatványozá a sikerében vetett reményt, legmagasabb fokra emelve egyúttal a benne résztvenni szándékozók kedvét, különösen midőn anuak kevés ideig tartó uralma után ismét teljes pompájában ragyogott az alkonyati uap. Ilyenkor igazán pompás a sóstóra vezető ut. A jobbra-balra szélesen elterülő tölgy erdő ózouteljes levegőjében nem tud betelni a sziv, s élvezetébeu kettőzött gyorsasággal végezi fontos munkáját, melynek gyümölcse csakhamar jelentkezik a szobai levegőtől sápadt arczokou, élénk pirossággal árnyalva be azt. Tűrhető, sőt határozottan élvezetes uyári zápor után, a küiöubeu alapos hiányokban és elhanyagoltatásbau szenvedő „Sóstó" is, mit csak előnyösen emel a hatalmas tölgyek százados koronáit arany sugárral behintő nyugodni készülő nap. Keletfelé messze elterjedő ringó vetések kötik le a figyelmet egyidőre, merész és épen azért változatos ellentétet képezve az észak, dél és nyugat felé a szabad látást elzáró gyönyörű tölgyerdő szeiuléle tébeu való elmerülés hatásával. A legszebb alkonyati uap kedvezett a „Jogász majálisnak". Szép sikeréuek jelentékeny része ennek tulajdonítandó. Hanem fejlődése mindamellett is, vagy éppen azért komoly aggodalmat keltő volt. Már ö óra este s várt vendégeknek legjelentősebb része ínég mindig uem jelent kezett, A rendezők kezdtek komoly arczot vágni s váltig erősítgették, hogy a sóstóu rendezett majálisok hagyó máuyos sorsát ez alkalommal sem lehet kikerülni. Voltak alkalmakkor a beszállásolandó vidéki lovakkal. Már hogy a fejenként miuden lótól fizetendő 1 garas szállásdíjért a hűvös ákáczok árnya alatt (csakis nyáron igy) kipihenhetik az udvarban fáradalmaikat a vásáros veudeglovak. Az intelligens lovak (akik kocsikat, hintókat huztauak be) már istállóban szállásoltatnak el, de dupla stóláert. Szobáibau pedig Baraczkó uram kész az ember fiának menhelyet uyultaui kevés pálinkára valóért, bármely jó avagy rosz időben, miut ahogy a zuhogó zápor elől minket is — a triumvirátust — befogada az ő hajlékába. Most már mehetünk tovább ezeu kis magyarázás után s beléphetünk B. uram elfogadó szobájába, ahol is B. urcin páliukásüveged magával le s fel, fel s alá jára, koionkéut kissebbitve az üveg tartalmát: a mennyei krumpli nektárt s nevelve általa saját fejének szesztartalmát, mely már látogatásunk idejében is bőven telitett volt. Nem irotn le sem a menedékházat, vagy jobban mondva szobát, sem a B. uram portréját, ugy sem lelnének illetve ismerhetnének rá a t. olvasók, mert még a B, uram valóságos nevét is elmagyarositottam, nehogy megapreheudáljon őkelme az iudiskréczióért, mit vele szemben elkövetek, márha t. i. haragudhatna érte, de remélem, most jó kedvében találom. Két útitársammal ösmerős volt őkigyelme; le is tette kezéből a pálinkásüveget az almárium kebelébe. Miután pedig engem is (ki leghátul bújtam be) kegyeskedet észre venni s mint ösmeretlent erősen megfigyelni kiemelte fejéből a báránybőr süveget s lehelyezte az ágy alá s iubolygó nyelvével elmondta az üdvöz,lő szavakat, hozzám fordula nagy kegyesen. — Talán még nem is láttuk egymást? — kérdé az ő ingadozó hangján s a kellemes páliinka illat csak ugy ömle piros ajkacskái felől szagló műszervem felé. — Még eddigelé nem volt szerencsém! — válaszolám főhajtással, uagy udvariasan komplimentet vágva. — Baraczkó gazda mély megdöbbenéssel nézett rám. — Nyíregyházán járni és Biraczkó János főtalyigást uem ismerni — kiáltá — mert én az vagyok! azonban közöttük optimisták is, kik elméleti alapból vitatták elkeseredve annak föltétlen bekövetkezését, hogy ami késik az még nem mult el. Igazuk volt! És ez nagyon sokat használt a jövőben rendezendő sóstói mulatságoknak is, mert mintegy beigazolni látszott, hogy ott az optimismus, t. i. a jó reménység egyenlő a sikerrel. Fogadják érte a jövő nemzedék hálás köszönetét. Lassan szállingóztak ki egyenkint a diszbe öltözött „Sóstó" epedve várt bájos vendégei. Mindenegyes jövetelnél vidámabb kifejezésü arczot idézve elő a legszenvedélyesebb tánczra teljes készen létbe helyezett rendezőség tagjainál. Sohasem láttam még hivatását lelkiismeretesebben felfogó rendezőséget, mely oly igazi buzgalommal vette volna kötelességét, mint a „Jogász" majálisé volt. Lelkesedésüket látható örömmel szemlélték a táuczból már kinőtt s a szép mult emlékeiben elmerült, élemedett bajnokai az . . . igazságnak. Kifezést adva ama meggyőződésnek, hogy a régi idők követésre érdemes virtusai mégis élnek, habár a jogászokban csupán. Rám pedig ennek szemlélete azt a benyomást tette, hogy jurista elődeinknél mégis nagyobb lehetett a nők iránti tisztelet cultusa, s az ebből következő kötelességek teljesítésére sokkal több készség találtatott náluk, mint utódaiknál, pedig tagadhatatlanul ez időszerint, a legudvariasabb, legkészségesebb és legtöbb érdeket keltő faja az emberiségnek a jogászság. Ezt a legilletékesebb tényezőktől hallottam, t. i. a „Jogász" majális szép hölgyeitől, tehát nem a jogbölcsészei érthetetlenül rejtelmes titkaiba való elmerülésemből könnyen eredhető elfogultság jelentkezése az. Végre is mitürés-tagadás a „Jogász majális" a hozzá fűzött nem épen szerény várakozáson felül sikerült. Legelső, mit ezen állitásom igazolásául felhozok, a hölgyek észbontó szükségü bájos serege, kik igazán teljesen képesittettek a női bájakat pazar bőséggel szóró természet által arra, hogy az ember a Iegrekkeuőbb hőség daczára is a szerelem sötét vermébe essék, amikor tehát az előbbinek elviselése is elég gondot, nyújt. Tényleg a fiatalság szívbeli épségéért ez időtől fogva csép liajlaudóságom sincs jótállani. A kis Amor pompásan betölté hivatását, kegyetlen nyilaival eredményesen sebzé meg a fogékony sziveket. Kerkápoly exceleus ur experimentáljon a makacsságból azou, kinél ez uem sikerült szegenykéuek ! A fiatalság harczi kedve is elismerést érdemel. Buzgó és kitartó volt. Bsuczi Gyula muzsikája pedig ez alkalommal remekelt, szokatlanul élénk animóval töltve el a tánczra hivatottakat. A/, este oly szép volt, mintha az érdekelt jogász világ egyesült erővel fényesen meguyert perének lett volna eredménye. Kell e egyebb tényezők összehatása a sz*p sikerhez ? Megindult tehát a harcz az elleufelek között, lelke sedéssel, tűzzel és kitartással. A férfiak számbeli föllényben voltak ugyan s erejüket csak fokozá a Cíél nemessége, de hatalmasabb, gyorsabban és vérzőn sebző fegy vereiket vitték a küzdelembe szép ellenfeleik. Villogó szemeiknek lángoló tüze, édesen zengő szavuk varázsa mig egyrésztól legyőzőitekké tette az erósebb nemet, addig a boldogság osztályreszeseivé lettek, a felhevült lelkiállapotban szerzet kellemes benyomások által. Hiába én tisztelettel alólirott rajongok a szép hölgyekért, s a legtöbb valószínűség szerint ezen tulajdouságombau osztályos rokonom minden egyes jurista, csoda e aztán, ha a „Jogász majálison" oly discrét melegség dominált, hogy a teljes pompájában felkelő uap bíboros fénye még együtt találta a distingvált közönséget. Festői kép volt. midőn a láthatár szélén emelkedő uap tiszta világa ráesett a tánczban kifáradni uem tudó hölgyekre. Arezuk üde rózsái kettős pompában tűntek elő, pihegő keblük, vágyfeljes sóvárgást kifejező szemeik az álmodott boldogságban való elmerülés gyöuyörének vul tak csalhatatlan bizouyitékai. — Véghetleuül örvendek e késői szerencsének is! mondán, megértve, hogy milyen előkelő személyivel állok most szemközt. Útitársaim jót nevettek a kölcsönös udvariaskodáson s azután meg elégedetlenkedtek a szakadó eső miatt. De ha már bent kell ülnüuk, csak töltsük valahogy az időt, üssük agyon, ahogy lehet, mert az ég tneguyilt csatornáit mi be nem tömhetjük; más lenne, ha a „Nyírvizgyüjtő" csatornából jönne ez az áldás s uem pedig az égből akkor egy pár kubikos, egy néhány karó s egy pár csomó rozsé könnyen „tnegállj-l" kiálthatna, de a mennyeizuhany ellen nincs semmiféle kubikos aki operálhatna. Egyéb beszédek közt Baraczkó uram áttért a tudományos térre is, sejtvén, hogy „nadrágos" emberek közt mindenesetre ez lesz a iegháládatosabb társalgás. Es itt kezdődik aztáu az, ami B. főtalyigást —- természetesen önmaga előtt — a legtudósabbá tevé. — Tudom, hogy a tekintetes urak sok iskolát jártak (előbb ugy mondta hogy: láttak; azután igazolta helyre); mondok én azért egy kérdezést, szóljanak rá, ha tudnak; Nem haraguszuak meg érte ? Biztosítottuk felőle, hogy nem csak kérdezzen „ki" bennünket, kíváncsiak voltunk : mit akar jobban tudni nálunknál ? Baraczkó uram egyet-kettőt köhintett, szájához emelte ismételten az üveget (melyet előbb sorra kínált s erősen csodálkozott, mikor mi azt mondtuk, hogy a pályinkaivást tekintve vegetáriusok vagyuuk) azután ismét köhintett egyet-kettőt s pállinkától érdes (uem érczes) hangon megszólalt. — No ha olyan uagy iskolákba jártak, mondják meg hát, hogy ha vau egy olyan uagy czipó, mint a tokaji hegy, mi annál nagyobb? Elkezdtük találgatni, márcsak azért is, hogy mi is megmutassuk, hogy tudunk valamit. Mit mondhattuuk volna mást, hogy egy még nagyobb czipó nagyobb nálánál. — Az nem igaz! mondá Baraczkó gazda győzedelmesen mosolyogva a tudatlanságon s az üveget ismét megkönnyítette. A kis hamis Amor eddig kaczagó ajkakkal szórta felajzott ijjából sebző nyilait, majd a hevesen dobogó keblek dudoros ctipke ránc?libán, tartva hadiszállásftt, majd a rideg ész tanyáját övedző gondosan nevelt hajfürtök szolgáltak kiindulási ponttul kirohanásainak. Váljon mikor foguak jelentkezni áldozatai? Még egy újdonságról kell megemlékeznom. Jóna Géza csárdása ez, melyet Bencz.i Gyula ez alkalommal mutatott be először, ügyes és csinos szerzemény, s a közönségnek is nagyon tetszett. Szerzője meglehet elégedve vele ép ugy mint az eleinte tájékozatlan közönség is. Kár hogynem lett megkeresztelve. Íme kedves olvasóim! ezek voltak a „Jogász" majális kimagaslóbb mozzanatai, hű képe ezekben adható. Amidőn tehát praejudicálom, hogy a „Jogász egylet" mulatságainak jövője van, az igazság föltétlenül engem támogat. A kik pédig nem lehettek jelen, azok fogadják a jelenvoltak nevében őszinte részvétemet. Végül ime a diszes hölgykoszorú. Asszonyok: Barkóczi Barnáné, özv. B.irkóczi Bertalanná (Gyulaháza), Bory Béláné (Bánháza) Czirek Edéné, Elek Liszlóné (Demecser), Fejér Imréné, dr. Ferlicska Kálmánné, Furmann Istváuué (K'rálytelek), Fintor Józsefué (N.-Kálló), Fráter Slndorné (Kótaj), Greksa Ignáczué (Királytelek), Horváth Bálintné, Horváth Mártouné, Horváth Istváuné, Jármy Ödönné, dr. Kovács Elekué. Keresztesi Istváuué (Királytelek), Kovács Mária (Kisvárda), Komis Ferenczué (T.-Bűd), Lázár Kálmánné, özv. Laskay Istvánná (Kemecse), Liptay Edéné (N.-Falu), Mikecz Gyuláné, Marsalkó Gusztávné, Mikecz Miklósné (Kemecse),, Nádassi L ijosné, Nemes Gusztávné (P. B ti.háza), Ilaksányi Sáudorné (Kiráytelek), Szesztay Károlyúé, Itáth Mórné, Sütő Józsefné, Szikszay Palué, S ijóhegyi Frigyesné (Budapest), özv. Szűcs Lujosné (Nagyvárad), Szomjas Ignáczué (T.-Lök), Taliy Istvánná, Takács Gézáné (Királyt.), özv. Waltoer Istváuué és Zoltán Ödönné. Leányok: Barkóczi Strolta, Barkóczi Juliska, Bar kóczi Ilonka, Barkóczi Vilma, Elek Ilona, Elek Irén, Fejér Jolán, Fejér Etel, Fintor Erzsike, Horváth Mariska, Horváth Juliska, Horváth Vilma, Jármy Panna, Greksa Emma, Greksa Tilda, Komis Ilonka, Kraszuay Erzsike,, Liptay Irén, Liptay Sarolta, Marsalkó Boriska, Marsalkó Iza, Mikecz Margit, Mikecz Anna, Mikecz Emtna. Nemes Fáni ka, Nádasi Blanka, Nádasi Berta, Péchy Márta, S/.esztay Gizella, Szikszay Ilonka, Szmrecsáuyi Paula, Szomjas Mariska, Szűcs Ilonka, Tatai Irma, Waltner Mariska és Zoltán Evelin. (xyula. ÚJDONSÁGOK. Az uj félév kezdetén tisztelettel kéljük lapuuk t. előfizetőit előfizetésük szives megújítására s az esetleg feulévő hátralékok mielőbbi beküldésére. A községek t. elöljáróságait szintén fölkérjük, hogy a részben még tavalyról is fenmaradt, részben ez évre esedékes hátralékos előfizetési dijakat az alulírott kiadó hivatal cziinére küldjék meg. A „Nyírvidék" kiadó-hivatala. A vármegye közigazgatási bizottsága, rendes havi ülését, e hó 9-dikén tartja meg a nagyteremben. — A vármegye közönségének határozata folytán, a vármegyei főorvosi jelentésnek, a veleszűletet gyeugeségre, miut aggodalmat keltóen uagy számban előforduló halál okra, a bábasági intézmény rendezésére ós javítására, valamint a himlőoltás eredményére vonatkozó részének tárgyalás alá vétele és azokra nézve a legközelebbi közgyűléshez véleményes jaleutésr.ek beterjesztése czéljából a vármegyei közegészségügyi bizottság e hó 10-dikéu d. e. 10 órakor a kisteremben ülést tart. Bogár Lajos árvaszéki ülnököt a f. hó 3-án tartott képviseleti gyűlés helyettes árvaszéki elnökké választotta meg. Moudtuuk mi ezután egy nagyobb hegyet a tokajinál, még magát a földgolyóbist is előhoztuk (de csak szóbau) bizonyitásképeu, miudhasztalau. — Utóvégre is tőle kellett magyarázatot kérnünk, mit uagysokára meg is adott. — Hát a kemcnczéje, a kiben sütötték. No biz ezt kitalálhattuk volna. íme ez a furfaugos talyigás túljárt az eszüuköu. Azért is kitalálnánk neki egy másodikat, csakhogy tudományos voltunk reputációja meg legyen óva. — No ha azt uetn tudták, mondok még egyet. Na hát meddig megyeu be a nyul az erdőbe ? Ezt fejtse meg, aki ember fia! Mondtunk mi niiudeut: mig el nem fárad, mig le nem lövik, stb. csak a valódi magyarázatot nem tudtuk megadni. Baraczkó urain diadallal hahotázott s itta a jó krumpli kivouatot az ő nagy örömébeu, hogy ő egymaga hogyan el tud fogúi 3 mond három urat. Oda kűnu zuhogott az eső, mi törtük a fejünket a feladott t humán. Az udvarbau a vásáros menekült népség zajougott. Mi meg ismét boszaukodtuuk, mert nem találtuk el sohasem s megfejtést, mindenre azt mondta Baraczkó ; „Az nem igaz!" Utóvégre is egy porczió pálinkára valóért váltottuk meg tudományát, mit sehogysem akart önként kiadni a fejéből, nehogy mi okosabbal; legyünk nálánál. Nagy nehezen sikerült megvesztegetni. — Na látom, hogy még ezt sem tudják, hát megmondom, hogy addig megy he a nyul az erdőbe, a meddig a közepére ér, mert azontúl már kifelé iudul. Tökéletesen igaza vau a fráternek. Hogy el nem találtuk!?! Baraczkó egész önhitt ós kevély lett a tudományára. — Na még mondok egyet, de ezt már igazán nem mondom meg, ha ki nem találják. (Itt isinétt ivott egyet s azután folytatta) Tessenek hát megmondani — hol is laknak hát? Na igen, hát ahol laknak, mi nélkül uem tudnak oda vissza menni? (Folytatása köv.)