Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-19 / 16. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1891. 16-ik siámáhoi. mivel a geszterédi egyház anyagi helyzete is javult, az egyházmegye is egy régebbi végzése alapján ott egy missiói központot akar létesíteni, Ue meg az egyház tagjai is kérelmezik, az lett határozva, hogy a mostani elöregedett tauitó nyugdíjaztatását kérelmezze, s az Így megüresedő tanítói hivatal után az e. megyei elnökségből s a tanácsbírói kar két tagjából álló tekintélyes küldöttség fogja az uj missiói lelkészség szervezését rövid idő alatt keresztül vinni. Örömmel erősítette meg az e. tnegye az encsencsi egyház által a gr. Károlyi családdal kötött földvásárlási szerződést, melynélfogva ez előretörekvő egyhíz a hívek közmunkája álta'l szerzett 1000 frt ért 25 kat. hold jóminőségü föld birtokába ju'. Voltak még kisebb fontosságú küldöttségi mu Aálatok, melyek adásvételt, alapítványi ügyeket tárgyaztak, de ezek mint nem közérdekűek, e helyen mellőzhetők. S/kkal érdekesebb az országos közalap folyó évi járulékának kivetése, mely a mult évinél 59 forint 60 krajczárral kevesebb. Minthogy az egyes egyházak által valláserkölcsi czélokra évenként áldozni szokott összegek folyvást növekvőben vannak, nem lehet mondani, hogy ezen c-ökkeués buzgóság hiányból, vagy talán e fou'.os czél iránti érdektelenségből származuék, ha nem talán hely.sen akkor ítélünk, ha ezen apadást a mult évi rosz termésnek, általában véve meg)énk vigyoui viszonyai roszabbra fordulásának tu íjuk'be. A f. évi költségelőirányzatok uagyobb részben helyben hagyattak, c upán 3—4 egyház elöljáróit kellett a Litkey-fóle lelkészi nyugdijalap javára, hanyagságuk miatt 5 frt rendbirságban elmarasztalni. Az e. megyei papi aljegyzői egjik hivatal a szavazatok uagy megoszlása miatt uem volt betölthető s igy a két legtöbb szavazatot nyert Vass Mihály gégényi és Rácz kisvárdai lelkészek között ujabb szavazás lesz kitűzve. A szokásos államsegély le küldetvén, ez az e. kerület által inegallapitott szabályok értelmében, a lelkészi özvegy-árva pénztár és a folya inodó egyházak, lelkészek, tanitók közt igazságosan szét osztatott. Ezután következett a talán legfontosabb gyűlési tárgy, állásfoglalás az újonnan alakitaudó hatodik e. ke rület iránt. Két vélemény terjesztetett elő, nem ellentétes ugyan, de mégis különböző. Egyik alulírottnak határozati javaslata, mely szerint csak akkor kellene belemenni a kérdés feletti érdemleges tárgyalásba, ha a zsiuatou csakugyan keresztül menne az egyházakmik a 2000 lélekszám alapul vétele szerinti osztályozásu, mely a kisebb egyházakat eddigij igaikban felette megcsonkítaná, sőt létezhetésüket is, szemben a uagy egyházakkal, lega'ább is kérdéssé tenué, mivel ezek amazokat minden kérdésben leszavaz nák. A másik egy küldöttség által lett előterjesztve, s e szerint az uj e. kerület létesítése elvben helyeseltetuék, már csak azért is, mivel oly uagy e. kerület, mint a mostani tiszántúli, már területi nagyságáuál fogva sem kor uiányozható büiokratizmus uélkül, a ini a prot. felfogással inerőbeu ellenkezik; s a mire a mai viszonyok szerint a tiszántúli kerületben nagyon sok jelen lég már is rá vall, miut például a kerületnek a kouveuti képviselők választása tárgyában elfoglalt álláspontji. Az eredmény a két javaslat egyenitése lett, oly formán, hogy az e megye az uj e kerület letesitését elvileg elfogadja s e czélból a testvér e. megyékhez a két vélemény iudoko lásáuak egyesítésével alkotott hitározatát megküldi. Tudomásul vétetett s megerősíttetett a nagykállói egyház előterjesztése a negyedik tanítói állomás felállítása tárgyában, ugysziute czélszerü iutézkedés tétetett a paszabi, gávai tanítóságok dijleveletre nézve, tudomásul vétetett az ófehértói, beseuyődi tauitói fizetések emelése. Letárgyaltatattak némely egyházi adóval megrótt egyháztagok felebbezései, végül a Vár.idi Károly főrendiházi tag által hagyományozott 1500 frt alapítvány is elintéz tetett. Ezeu alap kamataiból első sorban az alapító szülei nek síremléke lesz gondozandó, s az ebből felmaradt kamat a gemzsei, beseuyődi, p.iszabi s lövőpetrii lelkészek közt kiosztandó. Két fegyelmi ügy is volt. Egyik egy tanítóé, ki magáról elfeledkezvén, botráuyos viszonya miatt azon helyről leendő elmozdításra ítéltetett; míg a másik ügy beu, az őrladáuyi templomi botrány tárgyában, az végez azonban Mosonyba értek, újólag kiugrott a kocsiból s lármázva és kiabálva futotta be a város utczáit, e szavakkal: „ég rajtam minden /" S oly dühroham fogta el, hogy midőn elfogták, kezeit s lábait törülközőkkel kötötték össze s ugy fektették ágyba. A fejére alkalmazott hideg borogatások némileg lecsillapították őt és B'cdg tűrhetően vi-elte magát; de amiut beért Döblingbe, a részére berendezett szobába, oly dühroham lepte meg, hogy meg kellett őt ismét kötözni. Döblingbeui tartózkodásának első idejéről csak drGörgeu hivatalos jelentéseiből tudunk valami keveset, inert a két segédorvos dr. Gussinau és dr. Goidberg. kik Széchenyiről egyetmást följegyeztek, csak a későbbi években jutottak az intézetbe. Az ápolók pedig, Brach és Bichlcr miut egyszerű emberek mitsem tudtak mon dani, ami különös figyelmet érdemelt volna. De maga dr. Görgen is oly korlátolt nézetekkel és gondolat menettel bírt, hogy ő maga is, mint alább látni fogjuk, távolról sem látszott képességgel birni arra, hogy S'échenyi lelki és kedély állapotát felfoghassa. S igy dr. Görgen feljegyzései csak aunyiban bírnak reáuk nézve értékkel, amennyiben azok Széchenyi magaviseletére, külső változásaira, szóval reá fizikailag vonatkoznak. Mihelyt áttér szellemi és kedély állapotára, adatai felületesek, sőt összefüggéstelenek. Hogy ezen állításunkat igazoljuk, elég ha pár sort idézünk az orvosi jegyzésekből, melyekben Görgen a magas beteg kedély állapotát, az intézetbe érkeztekor váz >lja. „A beteg beszéde — igy szól az orvosi jegyzés — vallásos alappal mania desperatoriára mutatnak. Szakadatlanul vádolta önmagát, hogy hazájának és az uralkodóhíznak árulója volt és hogy ő volt az, ki a kitörő felben levő forradalmat előidézte stb." Széchenyi igy nem beszólt, még valóban őrült álla potábau sem. Az őrült lénye összezavarodik ugyan, de azért saját énjének hű tükre marad. Nyilván meg nein értette Görgeu azt, amit Széchenyi mondott, inert annyi tetett, hogy e<eu ügy a legszigorúbb eljárás végett a kir. törvényszék büntető osztályához tétetik át. Ezzel a f.-szabolcsi ev. ref. e. mei?ye ez évi tavaszi gyűlése véget ért. Xagymáté Albert. e. m. főjegyző. Színészet Nyíregyházán. Kaptuk és közöljük a következő sorokat; .Eléggé fejlett és városias élet van immár ahhoz Nyíregyházán, hogy a közönség, a rövid hat hétre vend gül a városba költözködő magyar színészetet, mint fiutos társadalmi és közraivelődési tényezőt, komoly figyelmére méltassa. Annál is inkább, mert mind amaz elemei városunk művelt társadalmának, kik együttvéve a mi városiasan fejlődött közéletünket alkotják és képezik, nem luxusként s nem valamely élvezeti czikk gyauánt fogják föl a színházi esték élvezését, hanem épen műveltségük szerint mint szükséges és jogosan igényelt szellemi táplálékot. A szappanról mondják, hogy fogyasztásáuak statisztikája fokmérője a művel.ségnek. Ez lehet igaz, de — hogy ránk ós műveltségünkre ezt a durva ós kezdetleges mértéket alkalmazhassák, azon hála Istennek már régen tul vagyunk. Annyira tul, hogy — amit már fentebb is konstatáltunk — a mi művelt társadalmunk elemeiuíl a sziu házba járás s az ezzel járó szellemi élvezet élet-szükséglet ként jelentkezik. Éd bizony elmegyünk és eljárunk még abba a rozoga, csupa kényelmetlenséget nyújtó, korhadt, piszkos arénába is, hogy ezt a szükségünket, ezt az igényeinket kielégítsük. Fázunk benne, mikor egy kicsit meghüvösödik a levegő s izzadunk és tikkadunk, ha egy-egy szép májusi nap rávetette sugarát az aréna plafon nélküli zsindelytetejére. Sőt elszenvedjük még azt is, hogy ránk Csurog az eső a korhadt zsindely-tető alatt. Az idéu is, mint ez előtt is, a városi hatóság szakértői szemléje nyitja meg a sziui-saisout. Megnézik az arénát, korhadt gerendákat ujakkal pótoltatni rendelnek: uj kijárásokat vágatnak ; alapos seprést — kívül-belül — parancsolnak; az aréna tulajdonosok vakarják a fejüket. 500 forintot azoubau beszednek az igazgatótól s ebből a pjnzből tisztességesen marad még a javítások után is a rozoga alkotmány értékének kamatául. Nem is leuue ebben az állapotban semmi kifogásolni való, ha nem olyan régi leuue már a pauasz az aréna ellen s ha az évről-évre hatóságilag elrendelt tatarozások a színház építésének folytonos elodázását nem jelentenék. Iiégen meg kellett volna már oldaui ezt a kérdést, épiteui tisztességes helyiséget sziuészetüukuek, illetőleg a sziuktzi előadások közönségének. Mert ez az aréna a maga kisöpörhetlen piszkával s el nein távolitható bűzé vei valóságos botrány." * * * E fölszólalásnak szívesen engedtünk tért lapunkban, mert most, midőn pár hét múlva a sziuházi saison uálunk megkezdődik, egészen alkalomszerű az; s bizony sok igazság is vau benne. Nevezetes dolog csakugyan, hogy az a korhadt, rozoga alkotmány a temploma Thaliáuak Nyíregyházául daczára az évről évre megujuló panaszoknak. Ezek a panaszok igeu régiek s az arénabeli állapotok botránya általános tárgyává lett már a niegszólásuak, sok jó és még több rossz viczcz megszületése forrásának. igaz, hogy a uagy beteg kétségbe volt esve a haza állapota fölött éi annak hanyatlását saját munkálkodásának tulajdouitá, a melylyel ő a nemzetet álmából fölébresztve haladásra ösztönözte — s ájtatos hivő lévén — büueit oly súlyosaknak tekiuté, hogy uem remélt ezekért Istentől bűnbocsánatot nyerni. Ilyen és hasonló lelki kinok gyötörték őt. Görgen továbbá azt is írja, hogy Széchenyinek, az iutéze:be érkeztekor, kezei és lábai megvoltak kötözve. Ennek dr. Bilogh tudósítása ellent mond. Hogy melyiknek vau kettejük közül igaza, nem nehéz kitalálni, uem külöuöseu akkor, ha dr. Gjldberg — Görgen segédorvosán.ik — feljegyzéseit olvassuk, melyek szerint Görgeu oly feledekei.y volt, hogy mig a betegszobából a rendelő szobába ment, már nem tudta melyik betegnek mit rendelt. Annyit az intézet szolgái is bizonyítanak, hogy Széchenyiu Döblingbe érkeztekor oly dühroham volt, hogy ágyhoz kellett őt erősíteni. S hogy ezt a módszert gyakrabban ismételték az kétségtelen, mert a beteg, amint a dühroham meglepte, egyenesen fejjel ment neki a puszta falnak, tisztán öngyilkossági szándékból. Ottlétének első hetei rémitőek lehettek. Az idegek izgatottsága, az őrüléssel határos képzelő tehetség, az önvád és lelkifurdalás, a leirhitatlau félelem, mely gyakrau elővette annyira, hogy botot ragadott, hátát a falnak támasztva dühösen védekezett láthatatlan támadói ellen. Mindezen betegségi jelek okai a politikai események és még iukább a haza akkori állapotában voltak feltalálh itók. És ue feledjük hogy csaknem Döbliugbe érkeztével egy időben törtek ki a bécsi végzetes forradalmi napok, mikor a magyar tábor egész Schwechatig előnyomult s a — dombon, hol az iutézet a városon kívül fekszik —a csatazaj s ágyulövések okvetetlenül elhallatszottak a beteghez. S mindjárt ezutáu Bécs bombáztatása WiudLchgrátz által, ha mindezt elgondoljuk, könuyeu fogalmat alkothatunk magú iknak a benyomásról, a melyet miudez a beteg kedélyére, lelkületére tett. Nagy hiba leuue azonban és igaztalanság a városi ha

! óságot okolni ez állapotokért. Egy apró kis socialis kérdés tüzét látjuk mi hamu alatt lappangani, gondosan eltakarva, hogy fölsziure no kerülhessen. Pedig hát előbb vagy utóbb számot kell vetni a városi képviseletnek abban az igen nevezetes kérdésben, hogy a kulturális, társadalmi törekvések előmozdítása', megsegítése közös érdek-e? melyet közös erővel kell előmozdítanunk; avagy pedig előrehaladásunknak — anyagi és erkölcsi értékű eszközökkel megsegítendő eme czélzatai, kijelölt irányai csupán csak egy társadalmi osztály érdekeit és terhét képezik e? Debreczenben, ahol a színművészetnek az. év hét hónapján át állandó s díszes oltára van, a város közön sége subveutióbiu részesiti a színészetet. Miskolc/., S-A.Ujhely, Mármarossziget e tekiutetben is eleget tettek köielezettségeikuek. Nálunk pedig miudeu esti sziuházi előadás után 15 foriutol fizet az igazgató bért az arénáért a tulajdonosoknak, ezen kívül még kilencz ingyenes, első rangú záitszék jegyet is köteles részükre átengedni Ilyen rossz elbánásban bizony sehol másutt nem rész .'sülnek. És egyáltalában nem szabadna megengedni azt, hogy az évről évre hat nyári hétre hozzánk vendégül beköltüzködő színészet ilyen mostoha és kizsákmányoló elbánásban részesitessék. Tavaszi czikk. Hosszú várakozás utáu a tavasz végre kezd már kibontakozni a tél négy hónapi járma alól, lassau-las-au uj életre ébred a természet és ujult erővel fognak munkához az emberek. A téli napok jók voltak a pihenésre, de a várvavárt tavaszi ébredésnek munkában kell találni beűuüuket. Földinivelő országban, ínluő a mienk, az esztendőnek csak bizonyos részét lehet vagyonszerzésre fordítani. Egész államháztartásunk roppaut költségeit, a melyek inár-inár mintegy egy millióra rúgnak uaponta és a magunk szükségletetek fedezetét kilenc hónap alatt kell megszerezuüuk, mert a téli hónapok alatt a töld nem jövedelmez. De ez a kileucz hónap sem egy forma munka és jövedelmezőség tekintetében Az ősz a legjövedelmezőbb. Aránylag a legkevesebb munkát igényli A tavasz a légerő sebb munka kifejtését követeli. A mezőgazda — ugy szólván — a három tavaszi hónap alatt biztosítja évi megélhetését; ha ezeu három hónapot okosau használta ki és lehetőleg idejében fogott dolgához, a többi munkával már könnyebben báuhatik. Elkésni, helyrehozhatlan károkat okozui a gazdaságban csak tavaszszal lehet s azért a tavaszi napok kiaknázása egy földmivelő államban a leguagyobb fontosságú életkérdés. Hogy iskolákat tarthassunk fenn, hogy kaszárnyákat és korházakat építhessünk, hogy az országnak legyen pénze kulturális czélokra, legyen pénze hadi czélokra, a melylyel sakkban tarthatja az ellenséget, hogy lehessen uj vasu ak.it építeni, hogy legyeu jövedelmező iparunk és kereskedelmünk, hogy polgári jogaink élvezetében, biztosítva tegyünk, — az ezekhez megkívántató pénzt majd mind ebben a három tavaszi hónapban szerzik meg a hazában ott a szántóföldeken. Azért őszinte tisztelet a földinives embernek és tisztelet az ő munkásságának! De a földmivelő osztály valójában akkor érdemli meg a tiszteletet, ha kötelességeit a haza iránt okos szorgalommal végzi. Okos szorgalommal, azaz észszerű gazdálkodást követ és honosít meg a maga földjén, ami nagyobb jövel'ár hét lefolyása utáu minden zaj elnémult. M dón a külső nyugalom a döblingi őrültek háza körül helyreállt, a gróf őrülési rohamai is enyhültek. Tompa lehangoltság és teljes érdektelenség a külvilág iránt, lépett az előbbi nyugtalan kedély helyébe. Senkit sem bocsátott magához, még imádott uej :t sem, ki időről időre feljött Czinkotáról, hogy megkísértse, nem ju'ha'-e be szereucsétleu férjehez és nem enyhithe'i-e annak lelki fájdalmát. E toinpi lehangoltság és miuden iránti érdektelenség kiterjedt Sz -chenyi fizikai létére is Telj seu elhanyagolta magát, sőt arra sem ügyelt, hogy fehérneműt kell változtat uia. Csak nagy rábeszélésre mosakodott s a haját is csak erőszakkal tudták levágui. Étkezésnél, ha nein figyelmeztették az ujjaival markolt a tányérba s ugy evett. Nappal, mint búskomor oroszlán a vasketreczbeu ugy futkosott le s fel sz ibájában, mialatt selyem zsebkendőit egyiket a másik után tépte darabokra. Majd ismét kifáradhatatlan b?szédessóg lépett fel nála. Az intézet tulajdonosával, a segédorvosokkal, a betegápolókkal és őrökkel végnélküli beszélgetésbe eredt és pedig annyira, hogy mást szóhoz jutui nem engedett. A mi az ő lelkét nyomta, azt minduntalan el el moudogitta uekiek, mit sem törődve azzal, vájjon értik-e, felfogják-e fájdalmát s mindazt a mit elbeszél nekik. Önvád politikai múltja miatt, hogy ő a hazát tönkre tette, hogy nem kellett volua a nemzetet uj életre ébresztenie; nem Kossuthtal szövetkeznie, a minisztériumba nem kellett volua belépnie s hogy Isteu ezeu bűneit soha meg nem bocsátja . . . s mindezt fájdalmasan p maszolta el, miuduntalan összevissza zavarva — az ot környező hülyék előtt is. Ez a borzasztó állapot néhány évig tartott igy, miglen a beteg kimerült. Utóbbi időben már ki sem jött szobájából. Csak egyszer történt meg 1850 ben, hogy a gróf Görgen társaságában a városba kocsizott ott lakó családját meglátogatni. Erről a látogatásról a grófi családon kívül igen keveseu tudtak. Mély gyászban lévő családját