Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 189Q. 48-ik számához. Dr. Kocli Róbert bérliui orvosnak jutott azon érdem, hogy 1882-beu bebizonyitot a, miszeriut a tuberculosis, (magyarul tudógumőkór), mely vármegyénkben a mult évben is 7890 halott között 789 számmal, tehát épen 10 százalékkal szerepelt — ilyen apró szervek által nem csak kisértetik, de okoztatik. Ha sikerülne ezeu úgynevezett bacillusokat (gümőkör pálezákat) megölni, meg volua ölve a betegség is. Kocli feltalálta azon szert, a mely a bacillust, meg ne»i öli, tehát azt, a mi a betegséguek tulajdouképeui oka, meg nem semmisiti, a mint ő ezt maga is többször és erösseu hangsúlyozta. Mit talált fel tehát Kocli ? Megtalálta azon utat és megtette ezen uton azou első óriási lépést, a mely után csak apró lépésekkel, de biztosan fogunk jutni azou czólhoz, mely nem egyóbb, miut az emberi-nem philloxerájának — a tüdőbacillusuak kiirtása. Mit mond Koch ? Kocli csak azt mondja, hogy az ő szere a baciilusok által okozott termékeket, a melyek a külöuböző apró darázsok szúrása következtében létrejött gubacsokhoz hasonlíthatók, életképtelenné teszi, de uem a darázst. És ez igaz Egy szóval sem mondja, sőt egyenesen tiltakozik az ellen, hogy az ö gyógymódja a tüdőgütnőkórt okozó bacillusokat megölné. Azon riadó, melyet sok lap fujt, világszerte lízas izgatottságot okozott, s egyike voltam azoknak, kik örömmel telt szívből fakadó könyekkel mentein Berlinbe, közvetlen szemlélet alapjáu óhajtván magamat a rajougásbau tájókozui. Kállay András főispán úr megbízása segélyével a nagykövetségtől kapott ajánlatokkal felfegyverkezve léptem át a Frántzl, Cornet, Lévy tanárok győgyternieinek küszöbét, azon hitbeu, hogy ott gyógyult betegekre is találok. A betegek sáppadt — a halványpiruak még legkisebb árnyalatát is nélkülöző — arczai gyógyulást nein mutattak. Frántzel tanárnak szájából kedden hallottam, hogy tetemesen javult bettjget igen, de gyógyultat még el uem bocsáthatott, hasonlóképen nyilatkozott mások előtt Bergmanu tanár is, ki Berliubeu azon szerepet viszi, miut Billroth Bécbeu. Daczára annak, hogy a földkerekség minden részéből Berliube tóduló orvosok ezerei mindennap hallják, hogy a Iíoch-féle gyógymódtól még senki sem gyógyult meg, legfeljebb csak javult, sőt voltak olyan esetek is, melyekben a szernek bőr alá lörtéut fecskeudése halált okozott, mégis alig várják, hogy oltó anyaggal zsebükben haza térve, a berlini kisérleieket (mert az egész eljárás eddig csak kísérlet) otthon már mint gyógymódot alkalmazzák. Ezen igénytelen sorok a uagy közönség tájékoztatására vannak szánva, tudományos értekezésnek tehát uem tekin'endők. A tüdőbetegségek gyógyítása eti lig még igen gyenge lábou áll, daczára anuak, hogy a betegség közvetlen okát a gütnókór bacillusokat ösmerjük. Nem csoda tehát, hogy a tüdöbajokban szenvedők és az orvosok, közöttük én is, mámorba estek, s iniut a vizbts fuló a szalmaszálat mentő gerendáuak láttuk. Nagyító üveg volt szemünk előtt s ha e/t leveszszük, uem gerendát, de csak szalmaszálat látuuk. Elmoudck egyet mást ezeu kijózanító, sokak előtt lehangoló uézetem igazolására. Említettéin már feljebb, hogy a bacillusokat a legjobb górcsövek alatt is csak bizonyos eljárás mellett tehetjük láthatóvá. Mikor azokat megláthatjuk, már akkor azok életteleuek lévén, tenyészetüket nem észlelhetjük. Tehát hogy járunk el, hogy életfeltételeiket és szaporodásuk módját megismerhessük. A köpet egy részecskéjében a baciilusok jeleulétét a górcső alatt megállapítjuk. Másik részebői pedig az ember vérével állandóan egyenlő hőfokon tartott kissé lúgos, tehát nem savanyu, levesbe, enyvoldatba vagy egyéb más a baciilusok tenyészetére sok tekintetben vigasztalást nyújt és bátorságot arra, hogy teljes nyiltszivüséggel bevalljam azt, mit kivületu eddig empáu az tud, ki egyenlő tényező szereplőd ez ügybeu velem. Szeretek atyám! egy leáuyt végtelenül. Szegénysorsu, sőt családjának multjáu folt is található, és ez még inkább magyarázza féktelen szerelmem erejét. Áldását kérem és beleegyezését, mert eltökélt és inásithatlau szándékom nőül venni őt, ki birja immár föltétlen Ígéretemet, még az esetbeu is, ha forrón szeretett atyáin kegyeit is kellene elvesztenem ! Tudom, érzem, mivel tartozom dicső őseim emlékének, de az emberek előítélete sem inásitaud meg szándékomban, s követni fogom szivem boldogító érzetét, ha atyám ellenzendi is, ama meggyőződés tudatában, hogy egyetlen fia iránti szeretete győzni fog előszeretettel ápolt tervei megsemmisítésének fájdalma fölött, s ráadja áldását arra, kiuek atyja sikkasztó ugyan, de leáuya a legerkölcsösebb s legszeretettebb lény a világon. Szerelinem tárgya felől a következő felvilágosítást nyujhatoin Kenderessy Alisenek hivják s édes atyja osztálytanácsos volt a kereskedelmi minisztériumban, hol jelentékeny összeget saját czéljaira használva fel, mint sikkasztó elítéltetett. Neje s leánya minden vagyouuktól és gyáinoluktól megfosztva, kézimunkával keresik kenyerüket s szegények bár, de becsületükhöz a kétkedésnek még árnyéka sem férhet. Különben uem tette volna azt, mit tett, válaszát epedve váró szerető fia Jenő." Mély csend követte a levél felolvasását. Mind a hárman gondolataikba mélyedve hallgattak, mit különben anuak veszélye okozott, melyet az öreg ur e véleményével ellenkező állítás vonhatott maga után. Mert ilyet: esetben a/. öreu ur neme ak szókimondó, de a legrejtettebb gondolatait is nagyon könnyen tudomására hozza annak, ki abban esetleg nem épen dicsőségteljes szereppel bír. (Folyt, kör.) alkalmas folyadékba teszünk egy keveset. Néhány nap alatt azt fogjuk tapasztalni, hogy ezeu folyadékban a baciilusok óriási mértékben szaporodntk, ugy, hogy ha az eredeti köpetben a görcső alatt egy láttérben csak egy • néhányat láttuuk, a tenyésztő folyadékból vett cseppnek a górcsőn észlelhető egyetlen láttárrészletébeu már ezreket láthatunk. „Ha csak egy bacillus marad is a betegbeu, a gümőkör veszélye még mindig fenáll, mert ha jól emlékszem, épen Koch állította azt, hogy kedvező életfeltételek mellett egy bacilais 24 óra alatt, két billiót képes szaporítani." Miután meg vau állapítva, hogy a tüdő és más szervekben fellépett gumőkórt a baciilusok okozzák, nem pedig a gümőkór termi a bacillusokat. ki van jelölve az ut, miként kell a gümőkórt gyógyítani. Ugy, hogy meg kellene tudni ölni a bacillusokat. És valóban több olyau szer van, melyet, ha a bacillus tenyésztésére alkalmas folyadékhoz vegyítünk, ezeknek szaporodását meggátolja s azokat megöli. Sok ilyen szert ösmerüuk. A sok közzül esik egyet említünk fel, a carbolsavat; mentül erősebb oldatot teszünk a tenyésztő folyadékba, auuál gyérebben fognak gyarapodni, de csak akkor szüuik meg szaporodásuk teljeseu és pusztulnak el, ha 100 rész tenyésztő folyadék 5 rés/, carbolsavat tartalmaz. Igeu, de az ember előbb hal meg 5 százalékos carbol-oldattól, mint elpusztul a bacillus. Koch tehát, miut sok mások, kutatott olyan szer után, mely a bacillust megöli, az embernek életét pedig nem veszélyezteti. Ilyen szerre azoubau sem Koch, ' sem más még eddig nem bukkant. Koch felfedezésének nagyszerűségéből ezen igazság azonban semmit sem von le. Előbb tudnuuk kell, hogy mi a gümőkór. Itt Billroth tauárnak legközelebb tett, még eddig senki által meg nem támadott nézetét idézem. 0 szerinte azon gümők, ; meljek leginkább a tüdőkbeu, de bőrbeu, csontban és más szervekben is képződnek, s folyton szaporoduak, terjednek, de szétboinlauak, mintegy elrothadnak, lassanlassan a megtámadott szervet, a gtlmőkórt jellegző egyóbb kórtüuetek kíséretében az élettel együtt elpusztítják. Ezeu gümők ugy tekintendők, miut a uövéuy természetű baciilusok ós tüdőt vagy más szervet képező sejteknek származékai. Hogy egy sántikáló durva hasonlattal eljek, a bacillus a ló, az állati sejt a szamár, a gürnő pedig az öszvér. Koch szere a güuiőt — az öszvért — megöli. A gümót környező részeket, melyek pedig egészségesek — a szamarat — rövid időre lobosodásba hozza, — a bacilluit — a lovat — a mi pedig az egész betegségnek oka, nein bántja. Igy tehát a gümőkórt meg nem gyógyítja. A Koch fele gyógymód eddig még a kisérletezes stádiumábau vau. Számos oly esetet leaet látni Berlinben, hogy a beteguek láza, izzadása heteken át gyakran isinetelt befecskeudések után megszűnik, a köpet meuuyiség csökken, a baciilusok az elpusztult és kiköhogött gümokkel, de csak is az ezekbeu levőkkel, kitakarodváu, a köpetben tetenieseu gyérülnek, ugy hugy néha pár napig teljeseu hiányzanak. De az eddig észlelt esetekben mindig vissza térnek. Nincs tehát kizárva az, hogy hóuapokig tartó fecskendős után, a folytonoson üldözött gümókkel a baciilusok is olt hagyják tanyájukat, de tz meg kétes. Fentebb említettem, hogy például az 5 százalékos carbol a bacillusokat megöli ugyan, de azokkal együtt az ember életet is kioltja, de az is igaz, hogy ezeu apró szervek a hígabb oldatban, ha nem pusztuluak is e , de sokkal lassabban szaporodnak és valóbau sokszor látuuk carbolsavuak vagy kreosotuak nem hetekig, hóuapokig tartó adagolása mellett tüdőgümőkórosokat meggyógyulni. Az éu uem mérvadó nézetem szerint lehetőnek tartom azt, hogy a gümok elpusztításával, melyekbeu a baciilusok tömegesen vaunak telhalmozva, tehát a Koch eljárásával combiuálva, fertözteleuitő szerek folytonoson alkalmazásával sikerülni fog a gümókórt gyógyítani. Az, hogy a Koch-féle befecskeudés biztos mód arra hogy kétes esetekbeu megállapítsuk, valjou az illető gütnőkóios e vagy sem, mert a güniőkórosuál a befecskeudezes utáu többnyire néhány óra múlva, de okvetlen láz és egyeb kellemetlen tünetek lépnek fel, mig olyauokuá , kik uem gümőkórosok, semmi zavart nem okoz, nem minden esetben áll. Fordultak ugyan is eló több esetek, hol a köpetben baciilusok lettek kimutatva. Azért a befecskeudésre láz es más kellemetleuség nem következett, mig ellenkezőleg, hol többszöri vizsgálatra baciilusok fel nem fedeztettek, reactio állott be. Ezeu reactio, ha a gümőkór a bőrben, vagy csontban székel, a honnan az ellialL güinős részek köuuyeu vagy műtét utjáu eltávolodnak, eddig veszélyesuek nem bizonyult. De tüdögümőkóiuál, hol a befecskendezés következtében a gümóket környező egészséges részekben lobnak kell előállaui, a befecskendezés már pár esetben halált okozott. Jó lesz tehát óvatosnak leuui, inert akadhatnak olyau orvosok, kik euthuziasmusbói az uj gyógyszert nyakra fore fogják ajánlani, elvétve olyan is akadhat, ki zsebet többre becsüli, mint a mások életét. Éu reszemról csak olyauokuál leszek hajlandó az uj gyógymódot ós csak mint egyik factort alkalmazni, hol a bántalom vagy még igen kezdetleges vagy kétes. Ennyit akartam hamarjában a vármegye közön-é gének tájékoztatása végett a Berlinben tett észleleteim alapjáu közzétenni. Nyíregyházán, 1890. november 29-én. Dr. Jósa András, SZÜI'OICT rmfgye lóorrosa. Bíró választás előtt. Urává lett magáuak a nemzet s mit tett azonnal ? Fölcsapott végtelen boldognak és belószédült az örömök mámorába. Reatellette ínég csak számban venni is jogait, hanem bizta azokat oly kezekre, a kik e bizalomért kegyelemfilléreket fizettek, de igy is jó volt, mig telt mit eladui s mikor miudeu elfogyott, nagyot büsult s nagyot káromkodott, azutáu meg türt és feledett, mig miudeut elfeledett. Még az ég alján lüuő félben ragyog egy-két csillag: boldogságunk vezér csillagai, de mi nem ismerjük őket, uem merjük követni az irányt, melyet beragyognak, sőt remegve sütjük le szemeinket is, ha olykor olykor egy sugár érinti amaz üstökösök fényéből, kik e világ méltó bálványául jelentek meg felettünk s uemsokára babouás mesék hihetetlen ós rettegett alakjai lesznek előttünk, mert kivettük az atyai örökséget és eltékozoltuk. S nincs erőnk visszatérni a kárhozat lejtőjéről. Majd visszatérnénk a mostoha kezekről! Még kezeiukbeu vannak jogaink némely foszlányai. Védjük meg legalább ezeket s helyén használva minden tisztességes eszközt alkotmányunk határain belől, habár oly csekélyuek látszik is az, ue higyjük, hogy uiég ezekünk segélyével nagy dolgokat nem mivellietünk egykoron Egy ilyen eszköz uópünk kezében még a községi bíró választás akcziója. Ne kicsinyelje ezen jogot senki, inert egy kifogástalan községi bitó a hazai szabadság és boldogság földjének oly előmuukása, a ki hivatásáuak magaslatán állva és kötelességérzettől áthatottau fáradozva, alapjábau szilárdítja meg a haladás szent épületeit, vagy ellenkező esetben elhanyagolva azt, kiszámithatlau károkat idéz elő. íme egy példát hozok fel a népnevelés köréből. Beterjesztik egy községből (nem akarom pelleugére álliiani a neveket még ez egyszer, de vigyázzanak a bűnösök) a tauiiók október 5-ig az iskolai mulasztást törvény szeriut két példányban, a szolgabírói hivatal ós községi elöljárók számára. A szolgabíró inti bíró uramat kötelessége pontos teljesitésere oly formán, hogy abból a jegyző úr is élt valamit s fogja magát ez. az írni és olvasui sem tudó bíróval alákarmoltat egy oly istentelen jelentést, melyben a bíró tudtán kivül az foglaltatik, a „tanítók mulasztási kimutatása „alaptalau és 11411118", ennélfogva az elöljáróság ezt most el nem intézheti, majd a legközelebbi, október 13-áu beterjesztendő kimutatást végre fogja hajtani." Nem tartom méltónak ezen jegyző nevét még arra sem, bogy megnevezzem, csak is kuriózum gyauáut említem meg e niizerábilis esetet, mert különben törvényes orvolást keresnék. No uraim, a hol a jegyző igy teljesiti kötelességét, igy felel meg hivatásának, így vezeti félre fö.öutes hatóságait. igy és meg sok iuáskepeu csalja és rövidíti meg szellemileg és anyagilag is azL a szegény népet, mely a maga javát sem tudja, mely a kenyérből sem ehetik eleget, de a jegyző urain szeszelyeiuek hódolni képes es arra alkalma^, hogy minden kigondolható módou zsaroltassák, rossz akaratulag tartva vissza a világosság minden forrásától; pedig miud ez és ínég sok más valóban tény; kívánatra bizouyitó okmányokat mutatok. S ezért, daczára auuak, hogy a tiszteletes uram pecsetje is hamisnak deklarákatott, említett famozus jegyzői illetve, bírót je.eutés által, még tiszteletes uram kért eugedelinet hozzá i lő jegyző barátjától azou okból, hogy e hír hallatára boszaukodui talált. Ily községbeu, hogy mekkora horderejű a bíró-választás kérdése, azt már tovább fejtegetnem csakugyan felesleges, hiszen mindeu okos ember belátja, hogy ilyen helyen, legyen bár a tanitó maga az idvezitő, az sem fog üdvös sikert aratni, azt is megfeszítik. Ha pedig a nép tudatlau, hogy lehetue akkor tőle jót, üdvös dolog véghezvitelét remélni?! S viszont ha a nép felvilágosodott, politikai tekiutetbeu is megáll a lábán, akkor, óh! akkor lehet boldoggá az ország is. Hiszeu ma már az egész művelt világ beismeri, bogy iskolábau növelik a nemzetet s amilyenek az iskolák, olyau a nemzet is, azért vanuak olyau szigorú törvények ennek keresztülvitelére alkotva. S ha az csakugyau igy áll, akkor minden művelődés ellenes akczió hazaárulás. Nem felesleges azért most, uiidőu Szabulcsmegye dadai felső járásábau birói választások előtt áiluu-i, arról beszélnünk, hogy milyen bírót válaszszuuk V Én a községi bitó fő kellékeit a következőkben találom: 1. Legyen az miudeu esetbeu legalább írni, olvasui tudó, bogy jegyzője, (ba az oly rosz akaratú) vagy mások félre ne vezessek s meg ue károsítsák. 2 Legyen anyagilag és szellemileg független, szilárd, hogy seminifele pressióuak ue legyen kénytelen engedui s miudeu idejét hivatalának szentelhesse. 3. Legyeu erényes, becsületben példáuyképe másoknak, hogy ítéleteivel imponálhasson. 4. Legyen jó akaratú és szorgalmas, hogy a község boldogulását előmozdíthassa. A ki magának rossz gazdája, uem lehet jó másnak sem. 5 Legyeu mindenek felett igazságos és lelkiismeretes, hogy mindenekkel édes atyailag báuhassou. Szeresse a tudományokat,, hogy előinozilitthassa a világosság terjedesét. Ilyen biró lehet eszköze a művelődésnek s általában a uep boldogságának. Ezek jutottak eszembe a biróválasztási alkalomból s miután ez Ugy nemcsak egy községet érdekel, az elmondottak tigyeleinbe vetolo végett óhajtom, hogy leg elterjedtebb megyei lapunk a „Nyírvidók" ezt mindenek avára közölni szíveskedjék! Bnidár Miklós.