Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

Melléklat m. „Itfyigyidék" 188Q. 45-ili számához. A mi társas-életünk. * Huh letelé a levél a fáról; ami feumaradt is még ágon, megsárgulva, haldokolva vágyik le társaihoz! A homokot fölváltotta a sár, melyhez szinte oda tapadni látszik a nuvamberi reggelek vastag köde. Uuottak, kedvetlenek vagyunk. Fölvidulunk egy kissé a családi kályha otthonias melegén, de azért hiányzik valami életünkből, az, amit a tavasz életre ébresztő napsugára pótolt, amit betöltött s nyár viruló vegetációja s haldoklásában is aranyos pompájával az ősz. A mi mesterséges módon berendezett életünknek pótlekokra van szüksége. Nnp.ugár, tavasz szellője, lomb-sátoros nyári virulásábau az erdő, zengő madárdal, himes virágaival a rét, hulló levél, zizegő avar, föltámadás és teli álom s ami közbe esik: a gyümölcs-hozó nyár, az egész természet a maga öröktől való és ismétlődő változatos gyönyörűségeivel az emberi élet vágyainak és igényeinek kielégítésére képtelenek. L lkünknek, szívünknek, hajlamainknak és szenvedelyeinknek máa táplálékokra is vau szükségük. Ezért élünk mi emberek társaságban. bizonyára tőlünk függ, akik ennek a társaságnak tagjai vagyunk, hogy úgy tűzzük ki ez eg) Ott élés czéljait s úgy válogassuk meg a hozzá vezető eszközöket, hogy lehetőleg kellemes legyen reánk nézve a mi társadalmi berendezkedésünk. Egészen a mi viszonyainkhoz alkalmazkodva kívánunk hozzászólni társas-életünk kérdéseihez. És lehetőleg keztyüs kézzel, hogy amit inonduuk, zokou ne essék. De azért ugy, hogy ne legyen tanulság hijján. Kezdjük meg pedig a falusiakon. Urak és parasztok laknak falun. A régi földesurak és jobbágyok. P*p jegyző, tanitó középre esnek. Kiputos emberek, intelligensek, de ősök nélkül valók, hivatalosak uev^stelyekre, disznótorokra s más családi ünnepélyekre hivatalaik után, de uem tartozók egyébkent a társasághoz. Helyzetük c»upa visszásság ebben a társaságbau, melyet folyton éreztetnek velők, s uincs módjukban — mert kevesen vaunak — segitni rajta. A negyedik rend, — mert bizony nem indokolatlan ennek az elavult szónak a használata — a „zsidó!" Boltos, korcsmáros, ber.ő, földesúri Egy egészen külön álló elem a társaságban! L> bet, a maga hibái miatt is, de sokkal iukább az előítéleteknél fogva. Rossz néven veszik tű.Qk, hogy éluek, hogy boldogulnak eszük, szorgalmuk után. Hogy tudnak nélkülözni, eltürui lealáztatást s erélyesen törekedni a boldogulás felé. S okosan élni es számítással. Azt más embernek erényül számítják be, amit büuül rónak föl a zsidónak. „Jó gazda", — mondják amarra, .szerző ember"; de ha zsidó, már más a megítélés. Egyes példák sok igaz okot aduak a kifakadtra, de ezekkel szemben vannak a becsületes munkának, a sok lanulással szerzett intelligenciának o yan képviselői is, a kiket érdemes és okos dolog A „NYÍRVIDÉK TÁRCZÁJA* Maiuin Ómen. Udvaroltam, szépelegtem, Hol a bálban, hol a j'gen, S bér mint igyekvém: Tudja t-.tir ! jött tán önkéat, Telem mindég casus történt : Nem volt szcreBCsétn. Olga I mondta — engem szeret, Málcsikat ait, hoj^y emleget, Eliz I értem hal : Szívem epedt mindegyikért S édeskésen mind arra kért: * Várjak I meg nem csal. Olga! ke/.em s;orongatta, Málcsil Elizl czirógotta Arczom, s e yelegtek : Egyszcrcsak hopp ! Olga : asszony ! A kii Málc3i : szép mennyassneny ! — Itt felejtettek. Levéike jött, szép, illatos, A pecsétje karmin piros S iezí-piczi volt: Ah! tudtam én, Eliz! szeret! Hopy 4 nem csal meg engemet, Hisz n.eg it ct 'kolt. Ah I 6 hí! virl csókkal, százzal, Gyorsan M a kóp^rtával, Lássuk! mon dieul Azt írjál »IIogy vegyek mást el, Ó megy a klavirmajszt»rreU Adieu I troniieur I Isten veled! I»tm veled ! Isten veled ! Ez hoezád utolsó szavam, — Ketté szakadt a rózsa-lánci — Boldogiigom már oda van. lenne megbecsülni. Nézzünk körül a vármegyében s meglátjuk, hogy igy igaz ez, jobbra is, balra is. I)e hát mi moit csak konstatálni akarjuk és nem megokolni, — hogy miért van ugy, — társadalmi életünk szakadozottságát, a falusi társaságban tudniillik. Lényeges pedig ennek az állapotnak a konstatálása azért, mert — aki elfogulatlan szemmel tudja látni és megítélni a maga egészében vármegyénk társadalmi viszonyait — tudja azt is, hogy igen nagy és erős áramlata van és befolyása a mi városi társadalmi életünkre annak a felfogásúak, mely a falusi társaságok viszonyaiban a fentebb vázlatosan elmondott tények szerint érvényesül. Hogy ez az áramlat milyen erős s mennyire divatos, mutatja az, hogy a rá nézve kedvezőtlen városias társadalmi viszonyaink közepette is érvényesülni tud. Mind az, amit Nyiregyháza városa megteremteni tudott, érdeme intelligenciájának, — s amiből ez kifejlődhetett: vagyonosságának következménye. A kettő együtt az úgynevezett arisztokracia, amit azonban most már nem írnak kutyabőrre. De a lényege ennek a fogalomnak ez, s azok a családok, kiket a divatos elnevezés szerint születésüknél fogva megkülönböztetünk, ezen az érdemen emelkedtek föl. Ha nem úgy lenne, ugyan miért volnánk büszkék őseinkre! Hadviselésben, állami és más magán szolgálatban, vágj papi pályán szerzett érdemeket mind intelligenciájuknál fogva nyertek őseink! Eí mindazonáltal, — hogy a magunk társadalmi viszonyaira visszatérjünk — itt a mi a városias körülményeink közepette is, ahol az ,,úr" és ,,paraszt" elnevezésnek emléke sem maradt meg már, ahol a társadalmi különállásoknak egyetlen okos alapját és választó vonalát a műveltségnek és — ami elől nem lehet kitérni — a módosságnak harmonikus egyformasága kellene, hogy meghatározná: a kaszt-szellemnek olyan szétválasztó nyilvánulásaira akadunk, melyek, bár látszólagosan telie tetlenek, divatosan ragadós létezésük által bomlasztó hatással akadályozzák meg egészséges társadalmi élet létrejövését Megtehetnénk, hogy beteges társadalmi viszouyaink képét erről az oldaláról példákkal is illusztráljuk. De hiszen felesleges fáradság lenne ez, mikor olyan elöltünk állók ezek a példák, megmutathatok és kirívók társas-életünk mindennémü nyilvánulásaiban. Társas összejöveteleink, tánczmulatságaink, a maga egészében tekintve mindennapi életünk magán viseli ennek a fölfogásnak rányomott bélyegét. S az eredmény : egy csomó bántalom, melynek nem lehet hangot adni, és nagyon sokak részéről kisebb-nagyobb megfeledkezés az emberi önérzetről! Nagyon sokszor igen-igen apró és jelentéktelen emberekkel szembeu. Ez a diagnózis — de mi hát ellene a gyógyszer ! ? Egy hírlapi czikk bizonyára nem! Beteges társadalmi életünk gyógyszereit kutassák és találják föl azok, kik — mert alapos másként nem lehet a kúra — nevök, egyéniségük, társadalmi állásuk szerint hivatva vannak arra, hogy — nem születés, hanem a műveltségnek olyan Ist-n veled! Isten veled! Járj békével az életben, Te adtál rá okot, nem én, Hogy igy kell szólani nekem. Hasztalan vársz, nem marasitlak, Hisz azt én u;y se teszem meg; Azért-e?! hogy porig alázz . . . S tovább marczangold lelkemet I Azért-e ?l hogy mézes szavad A vért arezomba kergesse : S hogy csókodban ajkaimat A pokol tüze égesse ? I Nem hisz k éu többé neked, Nem az vagy ti, a ki voltál, Oda a varázs . . . igézet . . . Porba dóit a legszebb oltár. Ah 1 nem is rigyoghat többé Az a csillagpír felettem, Mely eddig hiven vezetett : Fénye kihalt már énnekem. Balga 1 hogy hittem szavadnak, Hogy lestem ajkad mosolyát, S hogy szemed btlves tükrében Kerestem az Ildinek hónát. Hogy karj'id ölelésében Itt a földön édent vártam ; Haiuy volt mosolyod . . . csókod . . . Oh! hogy ezt csuk későn láttam. Szerettelek! . . . nem tagadom . . . Te voltál egykor mindenem, Te birtad e szilaj lelket — S te uralkodtál szivemen. Szivemen, e nagy tengeren, Mely drága gyöngygyei van tele, Drága gyöngygyei, melynek forró Szerelem a — földön . . . neve. Te birtad e tiszta gyöngyöt, Ezt a mesés drága kincset, A melynek ragyogó fénye Rád an iyi sugarut hintett. Tied volt e szív, e lélek . . . S « mi szép beDnök fakadhat, — Tied volt a jelen . . . jövó, Es ii índen . . . . a mgy ég alatt egybeliangzása szerint, hogy egyikünk a másiknak kellemetlen ne legyen — az embereket összehozzák, s nevöknek és társadalmi állásuknak tekintélyével a sok létező jogosulatlan előítéleteknek divatját nevetségessé tegyék. Összegyűjtve és egymással kiengesztelve nagy dolgokra lenne képes az az erő, melyet a mi szétforgácsolt társadalmi életünk elemei együtt véve képviselnek. Szüleiéi, rang és mód, egj beolvadva a műveltség korlátai által vont határok között, milyen egészséges és épeu ezért mílyeu életerősen pezsgő társadalmi életet tudnának teremteni. Kaszinó, jogászkör, nőegylet, korcsolyázó egy let s társas-életünk annyi többi szervei, ahol már a magunk szerezte társadalmi állás és egymás mellett megférő műveltségünk szerint szervezkedve egyesültünk: ezek a testületek varinak hivatva arra, hogy okosan és tapintatosan egészséges társas életet teremtsenek Nyíregyházán. Amelyben egymás mellett minden művelt ember megfer s születés, rang és pénz nem vonnak elválasztó határokat a műveltségük szerint együvé tartozó emberek között. A lutri eltörlése. Végre talán mégis losz belőle valami, hogy megszttuik az állam amaz erkélcitelen és gazdasági tekiuletben is káros ujerészkedésa. a melyet lutri (kis lottó) uéven éppen a legszegényebb néposztályok rov&iára Qz. A képviselőház pénzügyi bizottsagkban, a költségvetés tolyamán, Wekerle pénzügyminiszter ugyanis ugy Djilatkőzett, hegy neki határozott száadéka a kis lutrit megszüntetni, hogy azonban e tárgyban ozéiszerünek látja előbb megegyezésre jutni az osztrák pénzügyminiszterrel, a kivel e végből már meg is indította a tárgyalásokat. Igaxáu órvsndtiuk cnuek a kijelentésnek s elismeréssel adósunk a kormánynak, hogy végre belátta, milyen szégyen és gyalázat az államra, kizsaktn'.uyolt'i a szfgéuy emberek jobblét utáDÍ sovárgásáu Csodálatos jelenség, mily n«hezen írthatók ki az . állami organizmusból némely meggyökeresedett visszaélések. k lottó, miut állam bevételi torrasul szolgáló intézmény, még oly időkből származik, a mikor a hatalom igen keveset törődött a joggal és erkölcscsel és az állam vagy — a mi akkor ezzel egyértelmű volt, — a fejedelem ott vette a péuzt, a hol éppaa akad". Valamelyik olaszországi apró államnak kormánya találta fel, ama despolák idejéoeu, a kik, ka megszorultak pénz dolgában, attól sem rettentek vissza, hogy szazával hurczolj&k vérpadra az embereket, ciak aztrt, hagy vagjonukat elkobozhassák. Innen terjedt el, mint pusztító pestis, egész Európában. De hát lehet-e ezt erodálni, oly időben, a mikor a közerkö.cs oly alacony (okon állott, hogy p. o. egy német fejedelem legyvtrbiió alattvalóinak egy részét bérbe adta Angliának, a mely azután a függetleuségükért kilidő észak amerikaiak elleni háború vágóhídjára vitt* éket. Abban az időben jogos volt miuden eszköz, a melyljel péuzt Uhctett teremteui, még ha a legszegényebb, leggyámoltalauabb polgárok kizsákmányolása árán is. Miután a franczia forradalom viharja megtisztította a levegőt s az erkölcsi és jogi érzek egy kissé megerősödött, a nyugot-europii államok rendre kilUs'.ölték ezt a pestist, s arról, hogy a szegény elbolonditott néppel szemben a bankadó szerepet jatszsza, valamennyi lemondott, csupán Olaszország nem, meg Ausztria, az a régi Ausztria, a mely ueacmk egy hadsereggel késett tl mindig, hanem egy eszmével is. S miut a gombák a rothadáson, ugy támadtak a lutri kíséretében mindenféle uépbolonditások: »egyiptom;« és »aethiopiai« álmosköuyvek, eialhatatlau számitásu lottó-professzorok és mathewatikusok, Farkas Menyhértek és mindenféle szélhámosok és csalók, a kik a jámbor nép hisz'keuységét kizsákmáujolMindeu I Oh 1 mi sokat jelent E szó annak, ki megérti, A ki szive melegével Egétx valójában érzi. Oh I mért ... oh 1 mért nem érezted, Hogy mit adott e szó neked, Most nem kellene elváljunk — És szét tépni két életet. Egünk szép volna . . . felhőtlen, Nem néznók egymást hidegen ; Betöltötte vőn szívűeket, A mindenható szerelem. Oh! mért feledéd esküdtt S pazariád másra szerelmed, Most nem lenne könny szemedben — Kezet szoríthatnék veled. De igy . . . nem vagyok rá képes — Nem nyújthatom neked oda, Égő tűz volna az nekem — $ neoi birnám feledni soh». Ketté szakadt a rózsa-láncz . . . Közöttünk vége mindennek, S csak az ég megmedhatója . . . Hogy miattad mit szenvedek. Isten veled t Isten veled I Menj I Éu megnyugszom sorsomba, Egyet kérek I s nyugalmat adsi . . . Mond I hogy nem ismertél soha. Soha I soha t Igy kell lenni I . . . S ne ig kérdezd, hogy mit teszek, Tűrni fogok, mij órám üt, — S boldog . . . hogy hi sirbau leszek. Boldog, hogy ba sírban leszek, Hiszen ott nem kell szeretni, Nem dobog fel sajgó szivem — Oda lent már nem fáj semmi. Ne s»ólj t ne szólj I nem marasztlak — Ugy is vége már miudenuek, Járj békével az életben . . . Isten veled ! Isten veled I Cassiu'.