Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

N Y 1 K T I D É K„Történt dolog. Politikailag ébredező hazánkban 1840 — 18 í 4-ig a kaczérkodó, évenkint változó divat hatalma minden köröket mámorositgatva, alig hihető hódításokat tett, mely divatot nemcsak a legelőkelőbb s vagyonosabb hölgyek s a közép vagyonosságuak azonnal utánoztak, de a tisztviselők nejei is utáuok majmolták. B c-.i czipő nélkül bálba még az ispán vagy tiszttartókisaszsxony se mehetett. Gazdag gavallérjaink (kiket meg is nevezhetnénk) nemcsak hogy Párisból hozatták miuden öltönyeiket, de fehérneműiket is ott mosatták. A köiéprendü főldesuracskák már a bécsi frakkal is megbarátkoztak, melyet könnyen kaptak, mert volt még hitel és a váltótőrvény is meg vala már alkotva. Csupa nóbelségben usztuuk. „ChampagneM nélkü' .ordinair" volt a felköszöntés. Selyem- s bársony-uszályok söpörték a táncztermeket. Elbizakodva, s az úrbéri megváltás által az aranybánya juthatáaába bizva. a mit szemünk, szánk és hiúságunk megkívánt, azt siereztük. Kossuth fogságából kikerülve, sasszemeivel széttekintve belátta a pusztulás nélkül soká fenn nem tartható sikamlós helyzetet. Lapjában e cziiu alatt „Kiábrándulás*, egy oly lélekreható, nagy jelentőségű czikket irt, melynek következése az „ Országos védegyletinek megalakítása rolt, melynek lelkesitése folytán „a fiók-védegyletek országszerte szaporodtak. Jelszavunk vala: „A czifrán károsító divatot egyszerű, hasznos divattal kell leszorítani." Mi, az 1832-iki hosszú országgyűlésen jelen Tolt, akkor már megférfiasodott ifjúság, mindenfelé hirdettük az igét, hogy: „A haza szent érdekében, mindaddig, mig hazánk finomabbat, Ízlésnek megfelelőbbet gyártani s készíteni uem képes, ki magyar hazáját szeriti, örömmel kész oly ruhával és egyéb itthon kapható ssűkséglettel megelégedni, melyet hazánk posztósai, takácsai, festői s miuden mesteremberei szolgálni képesek." Férfias komolysággal elhatároztuk, hogy oly hölgygyei, ki a táncztermekben mis öltönyben jelenik meg, mint az itthon kapható, senki se fog közülünk tánciolni. És hogy irányukban a társalgás alkalmával lovagiasak leszünk ugyan, de minden közlekedést illedelmes komolysággal kerülendünk. De szavuuknak igazán meg is feleltünk, noha eleinte sok apprehenziót kellett eltűrnünk. Eleiute nehézkesen ment a dolog. A „védegylet" tagjai gácsi, tatai, szakolczai posztóból készíttették öltönyeiket. Midőn ezen gyárak kimerittettek, durvább gyöngyösi, egri szövetekből, de csimal készíttettük azokat. A hölgyek a finom szepességi vásznat kékre bábosán, csillagosan s fehér levelkékkel festett ruhákat kezdtek készíttetni. Midőn a hölgyek farsang elején tapasztalták, hogy a férfi ik komolyan veszik a dolgot, mert petrezselmet árulgatva látták, hogy a kék babos ruhásokat, mint a méhek a nyiladozó virágot a táuczosok ugy körülzsöngik, akkor ők is igy jelentek meg; szóval divattá vált a csinosan készített öltöny és iparunk nagy lendületet nyert. Zepeczauer selyemgyárt emelt Pesten, a seljemgubók mázsaszámra adattak nékie el. Fris, uj, feszA „iNTlU V1DEK TÁRÜZÁJA* Czóbel Minka. A .viruló Nyírség" bájos költőuője sajátos jeleuség irodalmunkban, kiuek költészetét megismertetni lesz anynyira érdemes, a mennyire érdekes volt költeményeivel foglalkozni. Nem miutha ő volna az egyedüli magyar hölgy, ki versbe önti gondolatait, érzelmeit, hiszen irodalmuukuak a mult században történt föllendülése óta egósi sorával találkozuuk azon nőknek, kik több-kevesebb szerencsével a költészet isteunójónek szolgálatába szegődtek: hanem azért, mert egyénitégére, eredetiségére és Katáidra nézve egy se válik ki a többi közül annyira, mint Czöbel Minka. Mikor alig pár hóval ezelőtt a .Nyírfa lombok* első kiadása megjelent: szerzőjéuek eddig ismeretlen nevét egyszerre felkapták úgy, hogy az csakhamar széles körű érdeklődés tárgya lett. Sajtó'és közönség egvaránt üunepelte a hivatott uj tehetséget; a lapok mutatványo kat közöltek a Nyírségnek ez úgyszólván vadon termett virágaiból, a közönség pártolása pedig immár második kiadást tett szükségessé Valami uj, saokatlan hang csendül meg ez egyszerű s igénytelenségükben bájos költeményekben, min-mikor az esti haraug beszédes csengését hallja az ember s szinte látni lehet rajtok a hajnal üditő harmatát, a pillaugók színes hímporát, a gyümölcs alig érzékelhető hamvát. Ki is hitte volna, hogy figyelemreméltó dicsőítője támadhat a távolélő Nylrségunalm&s vidékének, melynek .hegyek által uem élénkített, élővizek által nem öutözött hullámos síksága főié az egyhangúság boruja nehezül, a délibáb kellemetes csalódása és szerakáprázata uélkü " ? É- ki !hitte volna, hogy addig senki által meg nem énekelt táj dicsőítője nem más, mint egy magas műveltségű, előkelő fiatal leány, kinek képzettsége által öutudatra iemelt naivságát, természetességét s leányos szelídsége (által mérsékelt szenvedélyét kellemes öszhangban egyesíti mindeu szavát megaranyozó játszi kedélye, eleven képzelő tehetsége ?! ... telen, nemesen kegyeletes lőn a társalkodási élet. Igy az anyagi téren szebb jövőnek néztünk elébe. Kossuth igéi tetté váltak és bennünk lakoztak. Nagyszerű látványt mutatott a budanyári színház 1845. évi november 14 éu Csupi itthon készített szövetekkel W.ener kárpitos által fénypilotává lőn a belseje varázsolva és táuczteremmé alakítva, melyben Batthyány, számos főu.'inő s több mint 300 táncoló angyalkák, mindannyian itthou kekre festett, itthon termett, szőtt és varrott ruhákban tündököltek. Nem a ruhájuk, de termetűk és fejecskéik ragyogtak L ott ki. Irigykedve vagy orrfintorgatva nem bírálgatta, dicsérte, vagy ócsárlotta ott egyik a másik toáletjét. Egy testvéri lánczolat fü/.őtt ott mindenkit egybe. Divattá vált és győzött a honfiak houszerető buzgalma. Bekövetkezett az 1848 dik év, melyben már K 'ssuth alkotta „Iparegyesület

u-ünk is virágzásnak indult. . . . .Most a „Vedegylet" honi ip irtnentő nagy eszméje elszu íyadt, alszik! Dj meg nem halt. Lelkes ifjú nemzedék, melynek kebeleben el nem szu:iuyadhat a hon szeretete, rátok vár ez a hon érdekeit szárnyaival védeudő alvó géniusz! Egyesüljetek és költsétek fel őt! Ugy néktek, mint uuokáinktiak fűszer ;sitendi s könnyiteudi a nipról napra aggodalmasabbá váló életeket, mert általa évenkint száz milliónál sokkal több forint maradna hazánkban. Minden lehet, hol az izmos, szilárd akaratot erélyes, kitartó munka követi. Besze János. Károlyi Gáspár emlék-ünnepe Gö iczön 1890. szeptember 14. Alig van protestáns ember, ki Károlyi Gáspírneik, a szerény göncti ev. ref. papnak nevét ne ismerué, néha porai csaknem 300 éve nyugoszuak Gincznek valamely ismeretlen sírüregében. A napok, az évek, sőt a század k is egymás után hullottak le a uagr örökkévalóságba « ime eunek az egyszerű embernek neve, emléke él; az a fáradhatatlan, munkás lélek hat, miut a vilLmáram s kényszerité e haza minden zugában szétszórva élő protestáns sriveket, hogy amaz elporlott test helyett, melynek élete • földöi oly rövid s eltűnő mint az árnyék, építsenek neki egy másik, maradandóbb testet, mely az idők erélyeivel do«?olva ott tündököljön, miut egy világító torony, a mesize jövendőig íek is. És a szép léleknek megfelelő uj test meg van alkotva. O t ül, a göaczi temp'omkertben, egy nagy karosszékben, egy gránittalapzatra helyezett XVI. századbeli protestáns papi alak; térdén egy ángy kapcsos biblia fekszik, kezében az aromára varázsolt lelki töprengésnek megfelelő gondolat megörökítésére váró toll. Et jelképezi Károlyi Gispárt, ki most 300 éve fordította le a teljes bibliát a mi zengzetes nyelvünkre, hogy az igazság után szomjazó lelkek egye nesen a tiszta forrásból meríthessék at örök életnek beszédét. E fordításnak kitűnősége mellett fényes bizonyság az, hogy a prot. felekezetek ma is azt használják s osak mo't ktzdenek mozogni, hogv a magyar nyelv mai fejlettségéhez idomítsák azt. Volt idő, midőn egyedül a Károlyi magyar bibliája voli a mi nyeltünknek őrangyala s aki hazánk történelmével ismerős, bizonyár.-, tudj*, hogy nemzeti életünk fennmaradásának megőrzésében e könyvnek mily nagy szerep jutott. Hála a Gondviselőnek, hogy az érdem megjutalmazva lett I A 8000 frtos gyönyörű broni szobor, melyet a hazai protestánsok, nők, férfiak, aggok és gyermekek őszinte buzgósággal összehordott filléreiből állított fel a kegyelet: folyó hó 14-én rendkívüli ünnepélyességgel lelepleztetett. Va'óban a tiszta hamisítatlan jó kedély az, a mi leginkább jellemzi Czóbel Minka költészetét s a mi leginkább megkülönbözteti őt a mai költői termékek leg nagyobb részének elégedetlen — hogy ugy mondjam k ,mor, — de rendszeriut affectált érzelgésétől, világ fájdalmától. A mi költőuőnk ugy veszi a világot, a mint van : rajong a szépért, nemesért s feltétlenül hódol az eszménynek, de sohase téved az erkölcspredikálók bizonytalan, czél nélküli s mindenek fölött eredménvteleu útjára, a bűnöst is annyira oltalmába veszi mindeuható szeretetének melegével, hogy beuünk is inkább részvétet, mint elégedetlenséget, vagy épeu megvetést ébreszt föl a vétek elkövetője iránt. Szóval alakjai emberek, de ez emberek tetteivel szemben oly jóakaratú kritikát gyakorol, hogy azok ép oly messze állanak a képtelen erényhősöktől, mint a m^g képteleuebb erkölcsi szörnyetegektől. Igazságos, de sokkal méltányosabb, minthogy a merev igazságszolgáltatás szigorú szabályait tekintse zsinórmértékül különösen akkor, mikor együtt érzése, részvéte még méltányosságát is erős próba alá veti. Alaposau téveduéuk azonban, ha Czóbel Minka költészetét egyedül ezen szempontból akarnók megítélni. Ezt csak az esetben tehetnők, ha a költőnő az emberi tettek jellemzését tűzte volna ki kizárólagos feladatául. Btnnenuyire lássé'.c is epikusnak a Nyír csalogáuya — s ez a pont az, a mi Czóbel Miukát valamennyi magyar költőuótől külön választja, — s bármennyire kaczérkodjausk a rendkívül széles mederben folydogáló elbeszélések czitnei azzal, hogy itt nem lyrai költeményekkel van dolgunk: a figyelmes vizsgálódás arról győs meg benü fket, hogy az elbeszélés magva,a mese nem önmagáért van, hanem csak azért, hogy keretül szolgáljon a szép természettől átha'ott lélek hangnlztteljes míguyila"kozásának. A hol mesét kelleue szóui, a hol a hós jelle néb jl kellene fokról-fokra összeállítani a cselekmények és események lánczolatát: ott a mi költőuőnk meglehetősen ingatag alapon áll, szerkezete laza, alakítása nem egyenletes, indokolása nem meggyőző. O'.t azoubau, a hol az imádott természet leírására, festésére uyilik alkalma — s hogy ue nyílnék, mikor nála épen ez a czél! — a hol egyVslóban impozáns, lélekemelő ünnepély volt ez. Alig volt az országnak olyau része, a melyből lelkesük örömmel ne sereglettek volna Ginezre ez országos p otestáns üunepélyra, az igéuytelen mező városkába, mely A'>aujmegyébea, a H mád völgyébea, M igyarországaak a legszebb, legkedvesebb » dékén fekszik. A kassa — misk ilozi útvonalban fekvő Hidas-Németi állomásoo vál la Ginét, messzebb vidékről jövő vendégei*. M skolcz felől a külön vonat, Kissi felől pedig a rendet gyors voaat egyszerre érkezett a végállomásra. Mint valami gátat tört áradat ö-iönlött ki a kupékból a Bo'íaság. Komiromi László alispán, ki egj úttal az abauji ev. ref. •g}h\s megyének gouduoka t az ünnepély rendező bizottságnak is bu;gó tagja volt, meleg üdvö/.léstel fogtdta az érkeeő vendígeket, rníra Kun Bertalan, a tiszáninneni kerület püspöke válaszolt. Majd a nagyszámú szép b»ndiriu:n kíséretében megmozdult a több mint 150 koo*i, mintegy óriáti kígyó, bogy a 3/« órányira fekvő Gínczre beszállítsa a vendegeket. Itt nemsokára megkezdőd ek az ünnepélyességek. R -ndkivüli nagyszámú nép'ömeg ostromo'ta a temp'om bejáratát, m g mielőtt a harangok megkondultak. Mindenki a templomba szeretett volna bejutni, de a meglehetős tágas temp'om, habár zsúfolva volt, csak igen kis részét bírta befogad ii az óriási g.ttlekeistuek. A'ig volt szí ', a melyen mély meghitotság ne veit volua erőt, nidő; a „Jövel szentlélek Úristen" kezdetű szép gyülekezeti éuek megzeudült az ajkakon. M<jl • sárospataki diákok ének-kara mondott gyö .yörü alkalmi éneket, mely után Kun Bertalan püspök szí et megragadó szép imája következett. E inek elhiug-áta utáo, az abauji ev. r*f. tanítók ének-kara. szerepelt, minek végettével Kiss Áron szatmári esperes, a beteg R>vész Bálint püspök helyettese lépett a szószékre s a több mint 50 éve bivatalotkodó agg lelkész, ifjú hévvel, mély tanulságokkal megrakott alkalmi beszédet mondott P tl apostol Rím. XV. rész 4. versének eme stavai alapjin: »A melyek régeu megiralt-ik, a mi tanulságunkra irsttak meg.« A templomból kimaradt közönség p dig a szabad ég alatt tartott istenitiszteletet, akiknek Nóvák Lajos takssi ev. ref. lelkész prédikált, ki Kirolyi Gispárnak *z altalonra készített életrajzával 18 arany pályadíjat nyert. A prédikálás utáni gyülekezeti ének végettével a nagy nép töuaeg egyesült, kijöttek a templo nban levők it s a tzobor kórnyékét lepték el, hogy a leleplezésnek s at ott követk>ző alkalmi beszédeknek izeai- és fültanúi legyenek. Báró Prónay Dezső, az ág. ev. egyház egyetemet felügyelője mondott itt a szobor mellett előstör is, nagyszabású, lelkesült ét lelkesítő beszédet. H mgiulyoita, hogy ez az ünnepély nemosak a magyar protostántizmusn.\k, de egyúttal a magyar nemzeti művelődésnek it ünnepo; haugiulyozta, hogy nekünk magyar protfstánaoknak széthuznunk nem szabad, hanem egyotitenü 'k kell crőiuket, hogy a szabad gondolkodásnak ét józan felvilágosodásnak zászlóját továbbra ii d csőségteljeten lobogtuthassuk, aunyival inkább, mert közelebb, katholiku* részről igen veszélyei áramlatok indultak m g ellenünk. B

j'zédéuek végén lehullott a lepel a kíváncsian várt szoborról, a mely mindenkit a legn»giO

Kb megelégedéssel 'öltött el, a mely nemcsak nekünk, de alkotójának Mitrai Ltjosnak, a budipesti sr.obrást mester isiola egyik jeles tanurának is dicsőséget sztrzet' E'Után Szabó József uaprágyi sv. ref. lelkész olvasott tel, Karolyi Gáspárról szintén ez alkalomra kéizitett, 12 arauyat nyert pályamunkájából részleteket. U nna L Midonhan élő jeles hízunk fi-, Duka Tivadar, ki a u»*;y britt biblia-társaság küldötte b képvis lője volt, lépett az emelvényre, b a nagy kösönség^t e^é zen lebil no elte melegen érző s»l ének sokszor könnyekre fakasztó éden bestéd vei. Az ünnepélyt Szász Károly duuamelléki püspök s közönségesen ismert jeles író, rekesztette be. Kiemelte Károlyi biblia fordításának érdmnárl, melyet még miuder.ídeig nam méltáuyo'tak kellőleg t l*r\kt* a h'.la adóját nzokért a n*gy szolgálatokért, melyek't a könyvek-könyve, a Karolyi fáradtságos munkája folytán, nemcsak a magyar protestántizmusnak, d-t az egész inig ar n m:etnek tett. Folytatáiia a mellékleten egy hangulatot ragidhat meg, melybe olvasóját is beleringatja bámulatosan arra termett tehettségóvel: ellenállhatatlanul magával ragad annyira, hogy a legpontosabban megfigyelt s mindeu izében részletesen kidolgozott, hangulatos költői festés feledteti velünk az elbeszélés hiányait. Itt aztán elemében van! Kezében a holt auyag életre kél, képei plastikusan domborulnak ki s különöse* a fény és árnyék beosztásáb in, elreudezéséb 'u oly meglepő talentumot árul el, hogy mozog az, a mi egy helyhez vau kötve, beszél az, a uii néma, érez az, a minek nincs vére, szive, eszmélete. Azt hisszük azért, hogy nem csalódunk, ha Czóbeí Minkát a netnes kedély testet, öltött képviselőjének, költészetét a liangu'at utólérhetleu ideáljának tekintjük. További fejtegetéseink épeu e kettős alapou épültek. Sok ember előtt paradox innak tűnhetik fel az, hogy nő irodalomtnil foglalkozzék, költeményeket irjou, paradox murik még ma is, mikor a nőemancipatio rohamos lépesekkel halad előre. Az hozzák fel, hogy a nő rendeltetése, természete, passiv szerepe a társadalomban uem qualifikálja őt arra, hogy magasztos eszini'k kirdetőj<\ magasztos ideák h irczoss legyen. Igaz is, hogy világfelforgató eszmékkel nők költeményeiben nem találkozunk, valamint azt sem lehet kétségbe vonnunk, hogy a uőnek legtermészetesebb helyén, a családban s csakis annak keretén belül kell leginkább értékesítenie s alkalmaznia mindazon erényeket, m*lyek a nőt jó asszouynyá teszik : mindazonáltal érthetetlen dolog volna elitélni azt a nőt, a ki hivatásának tudatában, a nélkül, hogy a család érdekei hiáuyr szenvednének, élvezhető szép formában tárja eléuk mindizon érzelmeit, melyek kedélyét örömre vagy bánatra hango ják s mindazon gondolatait, melyeket •iz érzékelhető vagy elvont fogalmak ébresztenek lelkébeu. Sót azt merjük mond ini, hogy a szív világának ezer apró uyilvánulását, a mélyen érzett, ag ;ódó, féltő szerelem hullámzó lüktetését seuki se énekelheti meg szebben az arra hivatott nőnél. Sapphótól kezdve korunkig a költőnők mind a szerelem apostolai voltak, kikuek örömtől vagy báuattól megáradt ssive dalbau kereset s talált kifejezést. Sappho-