Nyírvidék, 1890 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

Melléklet a „IVy

irvidck" 1890. 15-ik számához. A tanfelügyelő úr! Ilég idő óta vált már köztudattá Magyarországon, hogy a népnevelés a mi nemzeti és állami fenmaradásunkuak legfőbb fout'sságu alapja és tényezője. Speciálisan Magyarországon azért is, mert a népnevelés nálunk nem csak azt jelenti, hogy köznépünk irni és olvasni tudjon s bizonyos primitív ismereteknek legyen birtokában, hanem jelenti azt is, hogy ennek a népneveiéinek nemzeti szellemben való kormányzása a magyar állam egységének tudatára vezeti és öntudatában tartja össze ezt a sok nyelvű és törekvésű népet. Azt is tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországon a népnevelés — és jó részben a felsőbb oktatás is — a felekezetek kezében van (és hogy ilyen formán róm kath., gör. kath., ev. ref., ág. ev., izraelita stb. szellemű népnevelés van Magyarországon.) Épen ez az utóbbi körülmény teszi igen nagyon fontossá az úgynevezett tanfelügyelői intézményt Magyarországon. A tanfelügyelő tudniillik, a maga ellenőrző hivatalos befolyásával az egységes magyar nemzeti nevelést képviseli ama geogratikus határok között, melyeket vármegyéknek nevezünk itt Magyarországon; hogy mint az államhatalomnak képviselője egy bizonyos irányt igyekezzen biztositani a felekezetek kezében levő népnevelésnek, hogy ennek tendenciája ugyanazonos legyen azzal, ami a népnevelésben az államé, t. i. az összeségé. És épen ezert a tanfelügyelőnek, megjelenésében, tuinden hivatalos ténykedésében, sőt társadalmi existenciájában is bizonyos tekintélyt kell képviselnie, miiit egy magasabb ellenőrzés mandatáriusának, akinek kezébe igeu fontos nemzeti érdekeink vannak letéve. Mint ahogy ez igy is vau csaknem kivétel nélkül Magyarországon. Mindezeket meggondolva, kötelességszerűen foglalkoztunk mi azzal a váddal, mely egy tekintélyes debreczeni napi lapban a mi vármegyénk tanfelügyelője felől megjelent, annál is inkább* mert már más alkalommal is, t. i. a nyiradonyi, nyiracsádi és szentgyörgyábrányi gör. kath. népiskolák ismeretes dolgánál kénytelenek voltunk egy kissé több erélyességre hivni föl — mint a nyilvánosságnak egyik igen szerény organuma — a tanfelügyelő urat, s ebben a kérdésben igazat adott nekünk a vármegye közigazgatási bizottsága is azzal a határozatával, hogy a tanfelügyelő úrnak erre a kérdésre vonatkozó színtelen jelentéseivel meg nem elégedve, külön küldöttségre bizta ezeknek az emiitett iskoláknak a megvizsgálását. A büdszentmihályi esetre vonatkozólag, amiről most szó van, a tanfelügyelő úr a községi elöljáróság bizonyítványával igazolta azt a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén, hogy ő 1886., 1887, 1888. .és 1890 dik években volt Büdszentmihályon. Kötelességszerűen és készseggel igtatjuk ide ezt a tényt és konstatáljuk, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága, amely fórum előtt a tanfelügyelő úr a „Nyíi-vidék" felszólalása folytán, a A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Ádám és Luc/ifer. (Dialóg.) Irta : Galánffy Lajos. Luczifer. Megkerültük hát a kerek fö (let. Minden zugát kikutattad velem. Hát mit mondasz hozzá fiam, Ádám I Gyönyörkö ítél-e ? a nagy remeken. Mi lelt!? talán a hideg rázott ki, Hogy csak eddig állt benned az eró, M'>nd.im I hitvány I ki elcsügged hamar S kit útjában megállít kicsiny kő. A! ig várom — leírd utazásod — Éá hogy sbból kiadj pár kötetet, Mond hát I ? hogj a nagy panorámában — Melyik volt h kép, & mely megtetszett. Nekem tetszett a turka-barkaság S egyedül az benne Ízléstelen, Hogy ki gyúrva van en képmásodra, Magáról azt hiszi hogy fél isten. . . . Mit busulsz mint a szárnyszegett sas, Nem valék tán híved, jó mestered!? Mi bánt!? miért a ború arezndon, Látni vágysz még ? és ezért vagy beteg ! Hisz a tudás fáját megkoppasztád, Gyümölcseit nagy mohón nyeldested, Csak hogy ki nem locscsan már agy velőd — Ismereted tárháza rengeteg. — A mire rá mutattam . . . ingerel, Nem vetéd meg a gyönyöröket sem, Sót annyira bele merültél, hogy Alig birt kivonszolni két kezein. Mi gyötör hát?! mi bánt, te sár alaki Mért lett arezod egyszerre megnyúlva, — Felismeréd talán . . . hogy társaidban A jó s a rossz jól össze van gyúrva. Hja, barátom ! még az aranynak is Van salakja, ha kohóba kerül, — E miatt ue verd fejed a lalba — Viseld magad tovább is emberül. ÁdámNem, Luczifer I nem vágyom több után. Kiég volt már . . . egész chaosz fejem, bár hallgattam van a benső szóra, Nem volna mest olyan rideg keblem. főis pán úr s maga a bizottság által igazolásra felszólittatott: a tanfelügyelő úr jelentését tudomásul 1 vette. És ezzel meg vau czáfolva a debreczeni lapoknak az a híresztelése, mely ha igaznak bizonyult volna, a legvastagabb kötelesség-mulasztás lett volna a tanfelügyelő úr részéről, az a vád t. i., mely egész pozitív alakb in merült ott föl, hogy a tanfelügyelő úr évek hosszú sora óta nem volt Bíldszeiitinihályon s hogy az ottani lakosság épen ezért iskolai ügyekben Hajduvármegye tanfelügyelőjéhez szokott fordulni. Ez tehát tisztázott tény, amelyhez nem fér szó többé. S mi ezt örömmel konstatáljuk. Hanem megmaradt ebből a befejezett ügyből részünkről egy kötelesség teljesítése. Egy magunk iránt való kötelességé, melylyel azonban olvasó közönségünknek is tartozunk. A tanfelügyelő úr ugyanis „botrány-liajhászásnak" bélyegezte a „Nyírvidékinek azt az eljárását, hogy ez a lap a „Hol van Büdszentmiliály" czimü — az egész megyében nagy föltűnést keltett — czikkben a tanfelügyelő úr ellen a debreczeni lapokban megjelent vádat észrevette, s hogy figyelmessé téve rá a tanfelügyelő urat, őt, a saját maga, de főképen vármegyénk népnevelés ügyének érdekébeu igazolásra hivta föl. Szívesen elliiszszük azt, hogy az a mi fólszólalásunk kellemetlenül zavarta meg a tanfelügyelő úr nyugalmát, sőt azt is beismerjük, hogy azoknak a debreczeni újságoknak, kik a tanfelügyelő úr mulasztásáról ezt a vádat közölték, nem volt igazuk. Hanem mind ebből nem következik az, hogy mikor egy szomszédos vármegye tekintélyes hírlapjaiban a mi tanfelügyelőnk ellen — mint ahogy történt — olyas vádak emeltetnek s mikor erre a mi lapunk szerkesztősége külön szerkesztői üzenetben figyelmessé tétetik: hogy egy ilyen inódou keletkezett fölszólalásunkat a tanfelügyelő úr „botrány-liajhászásnak" deklarálja. Ezt a vármegye közigazgatási bizottságának nyilvános ülésében tette a tanfelügyelő úr; mini a vármegye hivatalos közlö.iyének épen ezért nyilvánosan kell e vád ellen tiltakoznunk Igeu is, a tanfelügyelő úrnak nincs joga alioz, hogy a mi törekvéseinket, melyekkel mindég a közjónak akartunk használni, botráuy-hajhászásnak j bélyegez/e. És legkevésbé nincs joga és oka ebben az esetben, mert okvetleuül be kell látnia, hogy azok a fölszólalások, melyeket a „Nyírvidék" az ő ténykedéseire vonatkozólag tett, ő reá való hatásukban csak hasznára váltak a népnevelés ügyének. Egyébként is, ha mi odáig akarnánk és tudnánk sülyedni, hogy botrány-hajhászók legyünk, sokkal háládatosabb thémákkal is szolgálhatnánk a tanfelügyelő úr egyéniségével kapcsolatban és épen ama tekintély szempontjából, melyre — miként fentebb mondottuk már — a tanfelügyelői intézménynek e hivatal viselőinek olyan föltétlen szükségük van, a népnevelés érdekében. A mig téged meg nem ismerétek, Tiszta volt mint kristály szívem, lelkem, Ah I mi gonosz játékra vezettél . . . Hogy forr agyam, hogy ég minden bennem. Oly szép e föld s mégis fázom benne . . . Megmérgezted, azért oly kietlen, Mindenüvé oda ütéd orrod . . . Nincsen már hely, mely volna szeuyteien. Fáj lelkemnek, látni a rombolást Mit a földön durva kezed mivelt, Hogy megvetéd lábad a két sarkon . . . S ' mber volt, ki szavadra mért hitelt. Fáj látni, hogy merre jártál, áru A barátsiíg, vallás és szeletet, Hogy elvétve drága a becsület . . . Silánysághoz nyújtasz mindég kezet. Hogy utadban csak a gyom, belénd nó — S az erény is boltot nyit sek helyütt, Ah 1 mi sokat kell dolgozni nekem . . . Hogy a rosszat kiirtsam mindenütt. Luczifer. Ugyan neki melegedtél, fiam I Beh 1 kár, hogy uem ülsz a parlamentben, Belőled még nagy ember válhatik . . . Ha nem csúszol el a sima jegén. Annyi már az erkölcs doktor veled, Mint az árok meutében a dudva, Segitsek-e? át gyurui a földet — Mig nem térsz el valamely más útra. Ez a hála, hogy a kerek földet Beutaztam veled? Te szívtelen I Beh, szeretném tudni, hogy a fejed Lágya mitól nótt be oly hirtelen. Papolj fiam I mig szád padlásához Nem ragad a kelepelőd oda, A pulya is akkor válik hőssé Hogy ha kinyílt szeme, s kibujt foga. Ádáin. Epés vagy ma barátom, Luczifer I A gyomrodat megfekvé valami, Hisz te kértél rá — mit tapasztaltam Recitáljam, s megfogod hallgatni. Most hát figyelj I Tudd meg ! felébredtem, Érzékeimet nem báutja a mámor, Helyre hozom a mit te rontottál . . . Érzem, lesz rá erőm, szivem, lelkem bátor. Ah I jó még az ember anyag, látom, Hogy van benne bizalom . . . akarat, . . . A hol pedig eunek gyökere van Ott az erény . . . s jó. . . . lyózelmet arat, Egy év egy község életéből. (Folytatás.) A hatodik is rendes közgyűlés 1889. évi aug. 13-án tartatott meg, mely alkalommal 26. Kgy. sz. alatt az 1890. évi költségvetés állapíttatott meg és 26. Kgy. sz. alatt a földalatti lakások megvizsgálását az elöljáróknak meghagyta és azoknak lakásokul alkalmazásának beszüntetése végett közegészségi szempontból a birtokosokat fel hívni rendelte. A hetedik közgyűlés 1889 évi okt. hó 4 én tartatott meg Zoltán István főszolgabíró ur elnöklete alatt, mely alkalommal 27. Kgy. sz. alatt az 1890. évi vármegyei közmunka kivetés nyert jóváhagyást. 28. Kgy. sz. alatt a községi kötelékbe felvett egyének által fizetendő dijak szedhetése tárgyában alkotott szabályrendelet módosíttatván, a a módosítás felvételével az elkészített ujabb szabályrendelet jóváhagyás végett felterjesztetni rendeltetett. 29. Kgy. sz. alatt a kántor-korcsmáltatási jognak 1889. évre történt 35 forinton bérbeadása jelentetett be az elöljárók által, mely bérbeadást a képviselő testület jóváhagyásával ellátta. 30. Kgy. sz. alatt tárgyaltatott az 1889. év szept. 11-én tartott pénztári rovanosolás eredménye, mely alkalommal a pénztár vizsgáló bizottság a havoukint pontosan mogejteudő rovanosolásoknak megejtésére anyagi felelősség terhe alatt utasíttatott, auuak elnöke a szabályszerű meghívás teljesítésére különösen felhívatott; végre 31. Kgy. sz. alatt az állami italmérési jog bérletéről a képv. testület az 1890/91 és 92. évekre lemondott, miután anuak jövedelmezőségéről tudomással nem birt s a volt regále bérlethez viszonyítva, az államkinostár képviselősége csaknem kétszeres bérletet követelt. A nyolezadik ég ez évben utolsó közgyűlés 1889. év decz. hó 1-én tartatott meg, mely alkalommal 32. Kgy. sz. alatt az állítás köteles egyének kinyomozása végett puhatoló bizottság alakíttatott, 33. Kgy. tz. alatt az italmérési jog bérlete vagy megváltása fejében 1089 frt megadására szólittatott fel a község, mit azonban kifejtett aggályai miatt a képviselő testület megadhat&nak nem vélt. 34. Kgy. sz. alatt Napkor község szervezkedési szabályrendeletének jóváhagyása hirdettetett ki, 35. Kgy. sz. alatt az 1890. évben működő adó kivető bizottságba két bizalmi férfiú választatott; és végre 36. Kgy. sz. aiatt üresedésbe jött két esküdt állásra id. Orosz Gergely ás Krivinyi Mihály helyettesítettek. 6. Mint a 3. pont alatt tett jelentésből méltóztattak meggyőződni, N p»or község e tíz év alatt igen szép vagyoni gyarapoda-t ért el, mi arra mutat, hogy Napkor község értelmi vezetősége levetkőzni iparkodott ama közönyt, melyet belügyi éleiében évtizedeken keresztül szunyadni engedett. Megértette a kor intő szavát, hogy egy községet fejleszteni s a kor színvonalára emelni csak ufy lehet, ha meg van ahoz a szükséges alap-vagyon. Es ezen törekvés vezette és buzdította e község értelmi vezetőségét arra is, hogy 147 cat. hold és 1032 QJöl területből álló közös legelőjét, mely a község közvetlen közelében terül el és mint legelő teljesen hasznavehetetlen, de mint szántóföld kitűnő minőségével tűnik fel, Bleuer Lajos birtokos ur ajánlatára adatott volna ki 8 évre haszonbérbe akként, hogy nevezett Bleuer Lajos ur ezen 8 évi haszonbérért hajlandó lett volna Napkor község határában fekvő 291 cat. hold és 347 [Jöl kiterjedéssel bíró homokos birtokát minden teher nélkül a községnek örök tulajdonjoggal átadni. Ennek megvalósítása érdekében 1888. évi nov. hó 25 én népgyűlésre hivatott a község mindazon érdekeltjei, kik a közös legelő területhez tulajdoni jogot tartanuk. A község eme érdekelt lakosai mondhatni teljes számban megjelent, hol is eme czélszerű csere a népnek azok által, kik eme cserét a község anyagi helyzetének javitáfa érdekében jónak és üdvősnek találtak — mit minden elfogulatlan ember czélszerünek láthat — a népet rábírni iparkodtak, kérvén tőlük azon nyilatkozatot, bogy mondják ki egyhangúlag, miként e oserét elfogadják s Luczifer. Brávó, Ádám I valóban lángész vagyl Nem hiába utaztál oly sokat, Ezermester lesz ezután neved . . . Látom 1 kinőtt a harmíuczkét fogad. Ugorj neki, erősök izmaid . . . Még a babér fejedre kerülhet, De jer velem, szórakozzunk kissé . . . Vásár vau ma . . . szemed elmerülhet. Nézd I e tarka-barka néptomeget Ugy nyüzsög mint nyáron a méhkaptár, Mindenike más czél után futkos . . . 8 azt hajszolja, a mit érdeke vár. Ott halad jó barátid egyike Egy pillantást reád vetni fukar, Pedig tegnap lábából veted ki A tövist, s ma nem ismer a ezudar. Amott egyik jámbor búcsú járó Öklözi a mellét, s égre tekint. Ez egy modern buzgó farizeus Ki a világ szemebe csak port hint. Képe halvány, áhítatot színlel 5 ha krajezárt dob néha a szegénynek, A feltűnő helyre furakodik, Hogy meglássák, s dicsérje az ének. — Ott halad ő, . . . keze, arcza szennyes 6 okkal móddal ki áll a fősorra, Óh I a Kain I Méze3 szavaiért Ünnepelt lesz, s nem kerül horogra. Ott a másik, kit a népszerűség Falujában elsó polezra emelt, Ma oly dölyfüs mint a pulyka kakas, Hát ember az, ki ily lelket nevelt!? Fiam, Ádám 1 gondold meg tettedet. Hej ! nagy faba vágod a szekerczét, Kemény lesz azt simára faragni . . . Megéred, hogy a kezed töröd szét, — Jer 1 keressünk fel egy jó tabernát, Ott egy kissé szépen megpihenünk, Azt hiszem nem árt meg egy kupa bor . . . Egy tökét csak ültettek érettünk f Ádám. Nem, Luczifer ! nem megyek még innen, Látni vágyom ezt a tirka képet, Hiszen czélom megismerni mindazt — A mi engem a muokara késztet Igazad van I sok az ki eltévedt, Kiben a sziv már romlásnak indult, — De nem késő I . . . hatni fog a példa . . . Javulásra nincs elzárva az ut,