Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-03-24 / 12. szám

Melléklet a „Nyírvldók" 12-lk számához. nyatlása, — nem az értelmiség elitejét foglalja magában minden ágából a szellemi műveltségnek, hanem oly elemek nagy tömegét, amelyek nem hogy megértenék az okos haladás igényeit és követelményeit, sőt inkább sok részben gátlói és bevallott ellenzői minden mozgalomnak és vivmánynak, mely az ujitás jellegével bir. Plató mondotta azt: az lenne a legtökéletesebb kormány, a mely csupa bölcsekből állana. Bár emez ideál mindég csak ideál maradt s érvényesült ama másik hires mondás, hogy „parva sapientia regitur muidus", azért mégis ki merné mondani, hogy nem jobban volna-e kormányozva a világ, ha ebben nem a parva sapientia, hanem az értelmiség vinné a szerepet? Ám az értelmiségnek a súlya és a számához mérten nyújtott tér a közügyek intézésében sem elég magában véve, ha azt föl nem használja s magába vonulva, önmagát bámulja, az értelmiség kiváltságával együtt járó erkölcsi kötelességet mellőzve, azon teljes erejét kifejteni elmulasztja. Pedig ezen fordul meg minden. Ettől a két feltételtől függ városunk emelkedése is. Ha ez megvan, az akadályok eltűnnek, az eszközök előteremtetnek, s ha nem is a rohamos, de a sokkal többet érő fokozatos haladás biztosítva van. Váljon bírja-e városunk az előhaladásnak emez általában s elméletileg felállított, de alig megtámadható feltételeit jelenleg? A lehető legkedvezőbb fekvése a vármegyében mintegy kényszeríti rá, hogy vezérszerepet vigyen. Lakosainak száma a vármegye többi városaihoz hasonlítva igen nagy. Intelligenciája elég nagy számú. Meg van tehát az emelkedésnek mindegyik alapfeltétele, annyira, hogy kedvezőbbé már nem alakulhattak körülötte a viszonyok. Mi kell tehát hozzá és mi az ami hiányzik ahhoz, hogy városunk, a fejlődés minden feltételeivel rendelkezve, egy lüktetőbb haladás utján előbbre mehessen. A hiba ott van, hogy a város nagy számú értelmiségének nem láttuk súlyát és működését a város közügyeinek intézésében. Sikan, kiknek ott lenne lielyök a képviseletben, kiszorultak, s mások, kik tagjai e testületnek, egyrészök elkedvetlenedve, legnagyobb részök azonban indolenciából, nem érdeklődve a város dolgai iránt, nem vesznek részt a képviselet tanácskozásaiban. Ennek a következménye aztán, hogy gyakran nem látjuk nyomát egy nagyobb-városias fejlődést elősegítő politikának, a magasabb s egymást támogató, egymással összefüggő kouczepczióknak, s aprólékos, meddő, jelentőség nélkül való viták emésztik föl gyakran a közgyűlések idejét. Az értelmiségnek nagyobb arányú képviseltetése e testületben, s a képviselet e tagjainak több érdeklődése városi ügyeink iránt: e feltételekkel érhetjük el azt, hogy városunk fejlődésében nem fog fenuakadui, hanem még biztosabban fog előhaladni a sok szép reményekre jogosító jövőben. Milyen mérvű legyen az aratók pálinkaadagolása. A a>Felső tiszavidéki gazdasági egylet* tekintettel a?on megváltozott helyzetre, a melyet az" aratók pálinkaadagolásara nézve az uj szeszadó törvény előidézett, tekintettel továbbá arra, hogy az aratók igényei méltányosan elégíttessenek ki s a gazdaközöuség érdekei megvédessenek: czélszerü íek találta ez ügy megbeszélése, közös megállapodás s egyöntetű eljárás létesítése s biztosítása végett egy általános gazdai értekezletet hívni össze. E ccélból megyénk összes gazdáit ez évi márczius 13-ára értekezletre meg is hívta, a hol saját érdekükben tanácskoznának. A gazdiközönség, — a mint az megyénkben általában minden, a gazdákat érdeklő kérdéseknél rendesen történni szokott: — a sajátját képező legyőzhetetlen közönye miatt, — mintha ez ügy őt közelről sem érdekelné — távol maradt. E-inél fogva lehetetlenné vált, hogy azon kevesek, a kik a tanácskozást s egyöntetű megállapodást szükségesnek találva megjelentek az értekezleten: általánosan minden gazdára kötelező határozatot hozhittak volna. Érdemes megemlitenüuk azokat, a kik megjelentek: Nyiri János, Pdcherar József urak a gazdasági egylet alelnökei, Zoltán János megyei alispán ur, Nyiri Ferencz, K'ár Dezső, Klar D ivíd, Batta Ignácz, Bur^er Mór, Pxopp ;r Samu, Mindi Dezső, Bleuer B Ha, ifj. B euer Lajos, Groák Sándor, Fried D miel, L^veleki Mór, Weisz Ignác?, Bosohíny Jakab, Keresztesy István urak. A tanácskozás az ügy felett konstatálta, azon, gazdáink állal jól ismert helyzetet, a melyet a pálinka árának megkétszerezése által az uj szeszadó törvény előidézett, de konstatálta azon körülményt is, hogy bárha a pálinka az arattató gazdáknak a mult évek pálinka áraihoz mérten kétszeresébe kerül; mégis a vállalkozó aratók azt általában a régi mennyiségben követelik s e követeléseikkel 3 liter mennyiségig is elmennek. E követelése a vállalkozó aratóknak méltánytalan s a gazdáknak különben is terhe 3 szerződ éseit még olviselh-tetlenebbé teszi, s az évről-évre tapasztalt olcsó termény-árakkal sem eg/eztethető össze. Mig egyfelől a gazdaközönségnek saját érdekeit megóvni kötelessége, másfelől nem tévesztheti szem elől azon, munkás népünk érdekében is szerfelett fontos s annak erkölcsi s anyagi érdekeire végzetes befolyással biró nagymérvű palinki-ivást, a mely a magas szeszárak d czára még most is általános. Nekünk g izdáknak lényeges az hogy muukásaink józanságát megóvjuk s ne segítsük elő annak csökkentését az által, hogy a pálinka iránti túlzott követeléseit aratóinknak támogassuk. Neküuk gizdáknak a pálinka adagolást illetőleg szükséges, hogy szigorúan egyforma eljárást kövessünk s semmisítsük meg a vállalkozó aratók azon feltevéseit, miszerint, ha egyik arattató gazda, magis p'ilinka-adagolás iráuti kívánságát ki nem elégíti az aratónak: nzt gondolhassa, hogy más gazdánál próbálva szerencsét, ott majd sikerülni fog túlzott igényeit a pálinka ivásra nézve, kielégíteni. Találjon a vállalkozni akaró minden gazdánál ugyanazon elhatározásra, mert csak igy győződhetik m3g arról, hogy törekvése sikertelen. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy teljességgel pálinkát ne kapj inak, megengedjük, hegy a páliukü-ivás rendes mértékben a munkások erejét fokozza, de csak mérsékelten s tápláló ételek élvezete mellett, *e nélkül a p'üin'ia sem képis az erőt szaporítani. Az ezen értekezleten résztvettek maguk közt elfő gadtak az adagolásra nézve egy msx'mumot, a melyet 1 és V2 Üterbn állapítottak meg s midőn ezen, az adagolásra nézve történt megállapodást megyeszerte a t. gdzdaközön3ég becses tudomására hozzuk, arra kérj'ik, hogy lehetőleg ezen mennyiséget tartsa mindenki irányadóul s magasabbra ne emelje ennél, mint a mely a mult években adigolt pálinka árával conveniál s ez reánk gazdákra most s jövő évi aratásainknál egyaránt fontos, ha nem akarjuk, hogy munkásaink oda kényszerítsenek, —Í889— ' Szabolcsvármsgye alispánjától. Pályázati hirdetmény. S/.abolcsvártnegye tiszai járás főszolgabírói hivatalánál üresedésbe jött évi 400 forint fizetés s 60 forint lakbér javadalmazással egybekötött szolgabírói Írnoki állomásra pályázat nyittatik. Felhivatnak a pályázni kívánók, hogy pályázati kérvényöket, a vármegye főispánjához czimezve s az 1883. I. t. cz. 19. §-a értelmében 4 gymnasialis osztály szabályszerű bevégzését igazoló bizonylattal felszerelve hozzám folyó év április hó 15-ig adják be. Kelt Nyíregyházán, 1889. évi márczius 22. Zoltán János, alispán. Yárosunk fejlődésének föltételei. A városok, hajdan ép ugy mint ma, góczpontjai s legfőbb tényezői az emberi nem előhaladásának. Jelentőségük mindig egy, az idők változtával csak hatásuk és szolgálataik különbözők. A hajdankor háborús időiben, kőfalalakkal körítve, menhelyei voltak a fegyvert nem fogható népnek, éléstárai, arzenáljai a fegyvert forgató harczosoknak, — ma mindmegannyi góczpontjai a művelődésnek, ipari előhaladásnak, s leghatalmasabb érlüktetései s mozgató szervei annak az életnek, amely az emberiség történetében vau és lesz megírva. Ha egy város életét és történetét ismerjük, abban egy nagy vidék élet-története van megírva; A f-őváros élete visszatükrözi az egész országét. , { ,. ••,' • • D V ii . v : .';J^S" Bier.t a v.árosok ily nagy szerepet visznek a nemzetek és népek életében, a nemzeti élet erőteljességi magas színvonalának megismerésére nem utolsó kfítér^űmul szolgál az a körülmény', váljon eme góczpontjai szaprodnak-e, emelke'dnek-e jelentőségben, vagy. hanyatlanak számban és befolyásban. A' városok szaporodása épugy miilt a már meg levők jelentőségének és hatásának növekedése a mai , korban már nem a bástyák erősségétől, nem a történeti fényes névtől, inem a lakosság növekedésétől, de még csak nem is egészen a kedvező területi fekvéstől füg^ többe, hanem a lakó elemek értelmiségének számától, s még inkább ama befő lyástól, a mely a meglevő értelmiségnek a közügyek intézésében engedtetik, s melyet az tényleg, is gyakorol. Függ a virágzó ipartól, a melynek a mai korban többé már nem, pusztán a kézi ügyesség és szorgalom, hanem szintén az értelmiség veti meg alapját. Függ a vagyonosodástól, s aminek ezzel mindég együtt kellene járni, a magasabb szellem és erkölcsi színvonaltól. Hangsúlyoztuk az értelmiség számát, mint legfontosabb tényezőt, mint valamely város emelkedésének legfőbb feltételét. Ám ez még nem elégséges! Mit ér, habár a legnagyobb számú értelmiség, ha nincs megadva a tér, melyen intelligenciáját a maga egész súlyával érvényesítse. Ha épen az a testület, amely a városnak minden intézményére és ügyeire irányadó, kezdeményező, végrehajtó és mozgató elemét képezi, s amelyek működésétől függ tulajdonképen valamely város emelkedése vagy haA „NYIRVIDM" TÁRCZÁJA. Pista szerelme. — Humoreszk. — Felolvaetatott a „Szabolcsmogyei kör" 18 á9. márczius 10-iki estélyen. Nincs nagyobb szerencsétlenség egy fiatal emberre, mintha a szerelemnek olykor édes, de legtöbbször sok kellemetlen bajt okozó bilincseibe zárja erre még fiatal tagjait. Hiszen édes a szerelem, az igaz, (legalább ugy olvastam a regényekből), de a kibontakozás Ámor gyönyört nyújtó karjaiból ritkán eshetik meg az üröm keserű poharának izlelése nélkül, már c>ak ez is igaz! Sokszor nagyon sokszor moudtam én ezt Pista barátomnak, de ő jó tanácsaimat rendesen a sutba dobta. Neki egy percznyi gyönyör, mit a boldogító szerelem nyújt, fölér egy hét izgalmai kínaival, mit a csalfa szerelem a megcsalt szív fájdalmában gyönyörködő Medúza fője ad osztályrészéül! Ne tessék kérem elijedni, hogy szerelmi prédikácziót fogok tartani l Dehogy, kisebb gondom is nagyobb annál. Ezt is. csak azért mondtam el, mert valami ócska kaleudáriomból azt olvastam, hogy amihez az ember először fog, azt komolyan kell kezd mi. Él meg minden jó taná esőt szeretek megfogadni! Ami tehát Pista barátomat illeti, no . . . hát ő egészen jó fiul Ezen állításomat hajlandók megerősíteni mindazok, kik őt közelebbről ismerik ! Termete egy kicsit magas, de kövérnek még gúnyból sem lehet mondaui, és én ezt, s nemsokára önök is nagyon természetesnek fogják találni, mert . . . philosopter . . . a szegény ! Korántsem akarom én ezt ac egyedüli rosz tulajdonságát bűnül róni föl, csak egyszerűen megakarom előzni azokat a kérdéseket, melyeket valaki •oványságának indoka után tudakozódva, hozzám intézhetne I Ha már termetéről beszélek, hát végezek először külső phisomiskájával, a melyről különben sincs sok mondani valóm az eddigiek után, hacsak még azt nem említem meg, hogy 21 éve daczára a bajuszt csak máso kon élvezheti, pedig meleg szeretetének ö^szeségét e születendő háládatlan bajuszra pazarolja. Ha meglát egy szép bajuszt, boldogtalannak és százszorosan szegénynek érzi magát. Engem is azért szeret olyau nagyon, no meg a lányokat, mert nekem sincs bajuszom. Nincs az a hajnövesztő szer a világon, melylyel kísérletet ne tett volna. Vele történt meg; midőn látta, ho^y a Csillag Anna féle hajpjsztitó szer semmi eredményt nem mutat, ugy gondolkozván, hogy ennek az agyon dicsért szernek huzó nincs, de toló tehetsége aligha nem lesz, belől kente meg magának! De bizony nem tolt az a dolgon egy kommányit sem! Ebből aztán tetszik látni, hogy egy kicsit együgyű is az én Pista barátom: Különben ami egyébb tulajdonságait illeti, azokról rosz véleményt nem mondhatok, mégha barátja nem lennék is. Sióval ő megtestesült . . . jámbor . . . Phüosopler! Egy este szokatlan komoly arczc.al és nagyokat sóhajtozva jött hozzám. Szokásunk szerint csípvén még két partnert, leültünk tarokkozni! Azonnal feltűnt komoly és szótlan magaviselete, de indoka után nem tudakozódtam, gondolván, hogy valami apróbb kellemetlenség érte, mely neun fog tovább tartani a harmadik játszmánál. Midőn azonban egymásután két 21-gyesét fogtam el, holott szaladni többször lett volna alkalma, s épen azért a szórakozottság és elfogultságnak nem csekély mértékét vettem rajta észra, nem állhatám meg, hogy az elfogult szomorúságnak oka után tudakozódjam. Eleinte kitérőleg válaszolt s mintegy sejtetni engedé, hogy kérdéseim kellemetlen hurt pengetnek fájdalommal terhelt szí lec ikéjén. Azonban faggatásainnak ellent nem állhatván, végtére is bevallá, hogy ő szerelmes ! — Hát aztán kibe? kérdém kíváncsian! — Egy kis leányba! feleié komoran! — Hogy kis leányba, nem ökörbe, azt magamtól is kisütöttem volna, hanem bővebb definitíóját add annak a kis lánynak, mert e puszta állítással uem bizonyos előttem, hogy n;in érdemetlenre pazarlód e szíved boldogító melegét? — Mondám neki nem minden guny nélkül. — Azt hiszem, hogy nagyon is illetéktelen kérdésedre feleletül elég leend, ha azt mondom, hogy az a kis leány igen szép ! — Arról meg vagyok győződve, ho^y az én Pista barátomnak van annyi aeszthetikai érzéke — sujom neki — szép lányba szeretni csupán, hanem hát a papa bugyiláriBáról nem tudsz valami kedvező értesülést? mi? mert ha a papa gazdig, ugy szerelmed ellen semmi kifogást nem emelhetek, ellenesetben azonban protestálni leszek kénytelen! — mondám neki jelentősen kac-ónlva. — Te, te, firma jogász, még a szerelmet is a papa vagyoui állapota szerint becsülöd. Látszik, hogy még nem voltál szerelmes! — Azt hiszed ? — felelém czélzattal. Hane n én nem bolondulok bel; minden szoknyába, mint te! Különben nálad ez a szerelem is csak olyan farsangi bolondság, egy hét múlva eloszlik mint a buborék, s marad mint volt, a puszta lég ! — Soha! Soha ! — feleié ingerülten — örök lesz az, ezt fogadom ! No én meg az ellenkezőjét merem állítani. És tanácslom is, hogy igyekezz belőle lehető hamar kigázolni, mert nincs nagyobb balek stósz, minthi egy philosopter tartósan szerelmes. Hiszen tudod, hegy a játszi pillangót repülésében meggátolni róz<a erdível l-^het cmpán, már pedig arra kevés — ph lo3opter — kép^s hogy pillangójának rózsákat hordjon! mint!!? ... De cntt. — Sértegetésed igazán elviselhetetlen és nem túlozok, hi azt mmdom, hogy ma nem érdemes veled beszélni. Épen azért Agyiő! — Hát Agyiő, Pistika !