Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-08 / 36. szám

X. évfolyam. 36. szám. Nyíregyháza, 1889. szeptember 8. JSÍYÍ f VEGYES TARTALMÚ HETI LAP. ' SZABOLCS VÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A S4A.B0L0SVARMEGYE1 KÖZSÉGI JEGfZÓK EGYLETENEK KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenlcint egyszer, vasárnapon. Előfizetési feltételek : poBtán ragy helyben háíhoz hordva : Kgéaz évre 4 forint. Fél évre 2 „ Negy«d évre 1 „ A köz.égi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő felszólamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos könyvnyomdáj Ihoz (nagy -debreczeni -utcza 1551. szám) intézeudók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérineiitetlen levele: csak ismert kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánása s az illető költaégére küldetnek viasza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hisábbzott petit sor ejyszer közlése 5 kr.; többszöri közlé9 esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr. fizettetik. A nyílt-téri közlemények dija aoronkint 15 kr Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó-hivatalban (uagy-debreczeni"

utcz

a 1551. száin); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodáj.íbau Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz főv osaiban is Dorn & Comp. által Hamburgban. A vármegye búcsúja. D.szes küldöttség, eleje a vármegyének vitte meg Szabolcs búc^u-izenetét G aefl József volt fői.-.pánunknak ! Graefl József! Nem y-lonos, még csak nem is magyar hangzású név! Hiába keresnők családi nevét — annál is inkább — a „magyar családok névtáráéban. A falusi genti^y, de még a nyíregyházi tirpák is, szögletesen gömbölyűre húzott szájjal hallja mondatni nevét, s nevezi el jött-mentnek, — nem is emlékezve meg arról az irodalmi kapczabetyárságról, mely ez érdemekben megőszült férfiút — mert okossága és miveltsége anyagi boldogulásának nem mindennapi eredményeivel juí,almazá — uzsorásnak bélyegzé. Pedig Graefl József karakterét a magyar história sok tii vesztő és lélek kisértő változásai tal ilták egyformának. És mindég magyarnak! 1848-tól 1888-ig, a posti főbíró és a sztbolcsmegyei fnispán: Graefl Jízsef ott és Graefl József itt, mindég csak egy volt: magyar ember! Akkor, 1848-ban, a legexponáltabb helyén Magyarországnak, a nemzeti törekvéseknek volt vezetője s áldozatul s elrettentő például kiszemelt czéltáblája az ellenséges hatalomnak. S itt nálunk!? Nem hízelgés — hogyan is férhetne hozzá! — amit alispánunk mond róla alább megolvasható beszédében — képviselője volt egy törvényesen megalakult kormánynak, melynek törekvéseit, útjátA „N YlRY'lDfiK* TÁUCZÁJA. A debreczeni ás. ev. imaház felszentelésére. 1889. év gieptember 1. Megbúvódra . . . egyszerit kis hizbt Gyűlt egybe itt a hivők serege, S >ká, . . . soká ... ott találkozinak, És ott borultik az Ur elébe. Ott áldoztak szívben . . . lélekben, M g felépült az uj imaház; S most ... itt zeng az ének ,,erős várunk" Mindnyájunk ajkán a leg&aebb fohász : „Mi atyánk I ki vagy a menyekben ! Betetóave áll az ür csarnoka, Négy fala egysz rü . . . csak az magas, Hogy oltárán már ég a hit mécse, S árad róla a lelki üJv éi vigasz. Szószékén zeng a felkent p;ip szava, Buzgó imádsága az éghez száll Alélujal aleluja érte Neked, ki mindent bölcsen alkottál. ,,S szenteltessék meg érte nagy neved!" Ók 1 a földi élet nagyon rövid, Napjai küzdelmesek . . . nehezek, S csak azok nyerhstaek lelki vigiszt, Kik nem feledik el a keresztelt; A vallást,

1 melyben bzüleítek, melyben A haland > enyhet, üdvöt talál, Hisz az örök világosság nélki|l Nincs é|ei, ... psák sötétség, . ,,'S nem jöhet el, a te országod I" és halál : Minden a mi körül vesz e földön, A mi örömet, vagy bánatot ád, U^y van jól, a mint az Ur akarja . . . A ki a szívbe, s a vesékbe lát. Nekik a h t sz iva adott erőt, S nem kiitatják mi lesz sorsuk vége, Hiszen igy száll imájuk is ftozzá'4 . . Leborulya . . . fíezök egybe téye : „legyen nyeg a te akaratod". Öondteljes e földi élet nagyon . . . Verejték látszik a kis garmadán, A dolgos méh kereset kereshet . . . S e'firadvji tér hazi napnyugtán. módját, legszentebb meggyőződése szerint helyeseknek és támogatásra méltóknak esmeré! Azokat az összekoezódásokat, nézeteltéréseket, melyek közötte és a vármegye közö tségének többsége között időközö.iként előfordu'tak, c^ak az elfogultság számíthatja be az ő tiszta lnzafhs érzéseinek rovására. Akik ebben megtévelyedtek, olvassák el s vegyék szívökre alisp ínunk szavait, melyeket — a vármegye közönsége nevében mondott a megérdemlett nyugalomban megvonult volt főisp ínhoz S >k megbánást lehet ebből sokaknak kimeritni a múltra, és sok tanultságot a jövendőre. A búcsúzás lefolyásának krónikás följegyzése a kővetkező : Folyó hó 4 én Zoltán János alispin vezetése alatt Miklós Líszló, Szikszay Pál, Farbaky József, Szentmariay Dienes, Pscherer József, Erdöheg/i Barna, Péchy Gyula, An /yalossy Pál, Dobos Imre, dr. Bleuer Miklós, Mijerszky Béla tagokból álló küldöttség vitte meg a vármegye közöuségéuek bücsu emlék-iratát Graefl József volt főispánnak Megyaszóra. A küldöttséget Zemplénvárniegyé részéről a szerencsi indóházuál Szeniere szolgabíró fogadta, s kisérte Megyaszóra és vissza. Az emlékiratot Zoltán János alispán következő beszéd mellett nyújtotta át: Méltóságos ur ! Szabolcsvármegye közgyűlésének megbízásából nekünk jutott a megtisztelő feladat, hogy a vármegye kő zönségének Méltóságodhoz intézett bucsuiratát küldöttségileg átnyújtani szerencsések lehessünk. Szabolcsvártnegye közönsége junius hó 27 én tartott közgyűlésében, mély fájda'om és megilletődéssel értesült azon sajnálatos eseményről, miszerint, Méltóságod meggyengült egészsége folytán, saját elhatározásából megvált azon főispáni széktől, melyet nyolcx éven keresztül a vármegye közönségének osztatlan szeretete ős tiszteletétől környezetten tqltqtt be, s melyen pártatlan igazságossága És még is , . . itt nem c

;ü

0'gfd el senki, Csak az boldog, ki dolgozni tud; Hisz éd s'bb ez mint a könyörület, Buzgó imádságuk, mely hozzid jut : „Igy add meg hát napi kenyerünket 1" Kincset bir egyikünk, s egy más tirsunk Avult rongygyal fedi b-? tagjait, Nyomor, élv, vágy . . . felviltva kisérnek, S elbukik sok, kit nem tart fel a hit. A szent nevet sok veszi ajkíra Haragból, játékból, enyelegve, S hi vao, ki ezt tette, . . . oltárodhoz Binatosan jő. ajkán rebegve: „Óh 1 bocsásd meg nekünk vétkeink." Az idő ... 8 e kor hízza ma^ávil Hogy a bün oly gyakran ingerel, Szilárd csak az, akit uz alkalom És a perez gyöngesége nem fog el. Küzdve küzdeni pih 'nés né kül A furfi szívnek is nagy felad it, Felkent oltárodnál igy esden k Ne vedd el rólunk áldó jobbodat: „S ne vigg minket a kísértedbe." Öröm . . . bánat . . . váltakozva érik A ^ö di embert itt az életbon, Sokszöir szenved, ki szivé'isz tapidt, pazdag a nap ... a fájó keservben Qa 1 adj gigászt, erőt a h't által — ijelyuek jelvénye oltárodon áll, És szabadítsd meg minden gonosztól Őket, kiknek imája hozzid száll: Fiadért a Jézusért! Ámen. Galánffy Lajos. A büszkeség sohasem volt jó. — Tehát ama szőke kékszemű leányka? Valóban bájos egy teremtés, kedves barátom! Ho*y hivják ? — Hilton Gráciának; a c truionville-i bíró leánya. — És a te szivedst egészen lebilincselte arany lánOzaival az a szőke szépség. J -nő ? — Megvallom, ugy van, Béla — válaszolá mosolyogva Jenő. — Ijen cónos — jegyzi meg Arbrigt kapitány, miközben to idolkodva simogatá s/.akálát — csakhogy a vármegye java s felvirágzása iránt, minden alkalommal tanúsított lelkes buzgalma, s a közigazgatás terén, korát meghaladó erélyes tevékenységével elért sikerei által a vármegye történeimében migának maradandó emléket biztosított. És ha ezen emlék élénken élni fog mindazok kebelében, kik Miltóságod sikeres főispáni működésének tanúi vtlának, mennyivel kitörölhetlenebbül marad az bevésve a mi szíveinkben, kik mint a vármegye tisztviselői, Méltóságodnak oly hosszas időn keresztül, munkatársai valáuk, s ezen egész idő alatt Méltóságodban uem csak a bölcs vezért tisztelni, hanem egyszersmind a tapintatos, gyöngéd, s a tisztikar minden egyes tagja iránt valódi atyai j > indulattal viseltető elöljárót becsülni és szeretni megtanultuk. És most kérjük Méltóságodat, miszeríut a vármegye közönségének ezen tel tisztelettel átnyújtott bucsií iratát s a vármegye közö ísége s a megyei tisztikarnak most kifejezett kegyeletes érzelmeit kegyesen fogadui s minket és kü'dőinket szíves emlékébe megtartani méltóztassék. Mi pedig szívünk legőszintébb érzelmeivel kívánjuk, miszerint engedje a gondviselés, hogy Meltósígod egy becsülettel megfutott hosszas életpálya alkonyán, a híven teljesített polgári és hazafiúi kö'elesség m-gnyugtató öntudatát boldog családi otthouában még igen-igen sokáig zavartalanul megelégedettséggel élvezhesse. Graefl volt főispán meghatottan ezekben válaszolt: Tekintetes megyei küldöttség ! Főispáni működésem, mint végleg befejezett tények felett a vélemények azoknál, kik érdekelve voltak, változhatlauul meg vannak állapítva. Legyenek azok ráiu nézve kedvezőek vagy kedvezőtlenek, azokról ez alkalommal nyilatkozni feleslegesnek és czéltalaunak tartom, mert az alapul szolgált eljárást, ht visszatetszésre talált, inentegetésekkel nem segíthetném, a kedvező magitélést pedig mindég csak hálával fogadhatnám, azért nem is foglalkozom mtssal, miut a mi lelkemet e perezbeu a legnagyobb örömmel tölti be, ez pedig Szabolcsmegyéuek nagylelkű verdictje, melyet mint egyik legilletékesebb biró, fügetlen mérlegelés után főispáni functióim nagyon fiatal és tetszeni vágyó. Vigyázz, nehogy játszón a to hü sziveddd, miut a mtcska az egérrel. — DJ Bíla! — Jól tudtam, hogy megjegyzésem nem fog tetszeni neked, — viszoazá nevetve a kapitány és elfordult, mialatt Jenő magában gonddá, mily akad ikoskodó kellemetlen barát ez. Szavai azonban mégis szeget ütöttek fejében s folyton visszhangoztak fü'ébeu, midőn nebány óra múlva egy fényes négyes befej ztével Grac/.ia mellett állott s bátorságot vett maginak vele beszédbe eres^kidai, melytől a mint hívé, élotboldogsága függött. Igen ő a legszebb leány volt a teremben, azzal a fénjes, átlátszó fehér arczczal, a mely a fiatal almafa virágra emlékeztet, melyen még ott csillog e reggeli h iront. Mig Károly beszélt, atlaszc<ip5be bujtatott kis lábai, a melyek eddig csak a boldjgsig ösvényein jártak, az alatta levő szőnyeg virágaival játszadoztak. J)nő szerelméről beszélt és megkérte kezét. Simmi gyöngéd elpirulás, semmi megilletőd is. Nevetve veté hV.ra Graczia fényes fürtöcskéjét. — Minő kár, hogy nem játszuik élő képeket, Harrington ur ! — Halgasson meg, Graczia, ez komoly dolog, én nem játszom komédiát — mond i ő majdnem szigorúin. És valóban komolyan vette a dolgot. — Mily bohó! kiáltott fel Gracda affectalt nevetéssé, — mily bohS ön, Htrrington ur. Kérem, bocsássa el kezemet. — Én tehát közönyös vagyok ön előtt, minden mosolygást, s nyájas sztvai dic.ára, melyek oly sok reményre jogosítottak. — Közöuyös? Bi'.onyára, nem moud i az ijj >d )ZŐ arc/czal. — Öt, mint baráto n, igen tedves uikem. Aiar-e még valamit mondani ? — Épen s mamit. Bicsásson meg elhtmarkodott lépésemért. Hilton kisasszony, nem fogok többé terűére lenni. Graczia magára maradt a magáioi s/.o

l>ában, a melybe Je.iő vezette és u

fánu* uézet'. A

z illatos fenér Mai számunkhoz fél iv és a községek részére hivatalos melléklet van csatolva.