Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

.NYÍRVIDE K." Sóink Az általános megelégedésnek és közoromnek akarunk csak kifejezői lenni az alkalomból, hogy Ő felsége legmagasabb elhatározása Kállay Andrást ülteté Szabolcsvármegye díszes főispáni székébe, s ő ezt a diszes helyet immáron elfoglalá. Kállay András főispáni beiktatása. A hivatalos beígtatás ünnepiességeit egy igazán impozáns és szívélyes fogadtatás előzte meg. Szerdán d. u. 5 órakor üdvözölte Nyíregyháza vá_ rosa Kállay András főispánt a város területen a Sóstó fürdőben, hol ő méltósága családjával együtt mo<t tar­tózkodik. Hatvan lovasból álló bandérium kíséretében vonult ki Krasznay Gábor polgármester a város dí ízkocojáu, a városi tanács és tisztikar környezetében a Sóitora. A bandériumot a városi közönség követte mintegy 150 ko­csin, impozáns menetben. Megérkezve a Sóstóra, Kállay András főispánt kül­döttség értesítette a város küldötteinek megérkezéséről, mire a főispán a nyári tánczterem előtt — zajos éljenek hangoztatása között megjelent Krasznay Gábor polgár mester üdvözölte a főispánt meleg hangon tartott beszéd­del, a város területén. Kállay András főispán, a polgármester beszédére adott válaszában mindenek előtt megköszönte a szívélyes fogadtatást, melyben Nyíregyháza városa, Napkor és Oros községek őt részesiték. Nyíregyháza város fejlődése mindég fő gondjait fogj t képezni, mert a vármegyének szüksége van egy központra, az általános miveltség, ipari és keres­kedelmi előhaladás egy központjára, s ez a hely Szabolcs­vármegyében nem lehet más, mint Nyíregyháza. Sokszoros éljenek között fejezte be a főispán ur nagy hatású beszédet, s engedve a polgármester ur fölkérésének, helyet foglalt a város dínzkocsijában. A lovas bandériumok ez alatt sorakoztak a Sóstó fürdő udvarán. Elől a nyíregyházai lovasok Bencs Pál vezetése alatt. Közvetlen utána jött a város négylovas díszkocsija, melyen Kállay András főispán Kraszuay Gábor polgármester oldalán foglalt helyet. Utánok a uapkori bandérium Kürthy segéd jegyző s az orosi ban­dérium Lányi Antal községi jegyző vezetése alatt. A bandériumot a kocsik beláthatlan sora követte. A Kossuth-utcza végén, az erdei út torkolatánál »Isten hozott* felirassal diadalkapu üdvözölte a főispánt. A Kossuth utczán a házak egy része töl volt lobogózva, belső részén pedig »éljen a főispán* felírással egy másik diadalkapu volt fölállítva. Innen a menet a nagy tömegekben összegyűlt kö­zönség sorfalai között egyenesen a vármegyeházához vo­nult, hol a nagyteremben az összegyűlt tisztikar élén Zoltán János alispán fogadta a főispánt s a következő beszéddel üdvözölte. Méltóságos Főispán ur ! Van szerencsém méltóságodat Szabolcsvármegye tiszt­viselői karának ólén és nevében, mint a vármegye újon­nan kinevezett főispánját tiszteletteljesen üdvözölni. Méltóságodnak főispánná történt kiueveztetése a megyei tisztikar körében élénk rokonszenvvel találkozott. Mert ini tudjuk azt, hogy méltóságod e vármegye szü­lötte, ki e megye közéletében kifejtett munkás tevékeny­ség között érte el férfi kora delét; s megvagyunk arról győződve, hogy méltóságod e vármegye szellemi és anyagi felvirágzását őszintén szivén viseli, s magas állásában fényes tehetségeit e megye közigazgatási viszonyainak érdekében áldást hozván, érvényesitendi. Ujabb időben divattá vált, hogy avatottak és ava­tatlanok általában a közigazgatási állapotok, különö­sebben pedig megyénk közigazgatási viszonyaira nézve, tulszigoru, sőt merem mondani, igazságtalan kritikát gyakorolnak. Nem vagyunk mi elfogultak, Méltóságos ur! mélyen érezzük közigazgatási viszonyaink fogyatko­zásait, de arról is megvagyunk győződve, hogy a ki a megyei tisztikar vállára nehezedő feladatok súlyát, a rendelkezésre álló erők csekélységével kellőleg össze­mérni képes, anuak Ítélete jelen közigazgatási viszonyaink bírálatában bizonyára méltányosabban fog hangzani. Én isinerem e megyei tisztikart; tizeukét éve már, hogy szerencsés vagyok annak élén állani, s tanúságot tehe­tek arról, miszerint ennek tagjait, hivatalos pályájukon tisztesség és kötelességérzet vezérelték, s megvagyok arról győződve, hogy e tisztikar, hason szellemtől lelke­sülve, íiivatalos kötelességét jövőre is lelkiismeretes buz­galommal s hiven teljesitendi. De valamint a harczban a győzelem csak ugy reménylhető, ha a hadsereg mű­ködése, a vezér bölcsesége által irányoztatik, ugy a tiszt­viselői kar is legfőbb reményét Méltóságod tapintatos ügybuzgó vezérletébe veti, mert a kitűzött czél, csak a kölcsönös bizalom, s ügybuzgó együttműködés utján lesz elérhető. Ily érzelmektől áthatottan, kérjük méltóságodat, miszerint e tisztikart szives jó indufata s becses támo­gatásában részesittetni méltóztassék, mi pedig, szivünk ősziute érzelmével kívánjuk, hogy méltóságodat diszes állásában az Isteni gondviselés, vármegyénk díszére és javára s családjának boldogitására, igen igen sokáig, teljes erőben, s egészségben tartsa meg! Az alispán beszédére Kállay András főispán a következő beszéddel válaszolt Mennyiben ínég nem vagyok forma szerint főispánja a megyének, én ezen szívélyes fogadtatást és ezen bemuta­tást nem tekintem egyébbnek, mint jó magyar szokásnak, eljárásnak alispánom részéről, a ki háza küszöbén várja a jövevényt és üdvözli vendégét. — Eugedjenek meg tehát hogy nem a hivatalos hangon, hanem a barátság rég megszokott hangjain feleljek azon szép beszédre, melyet hozzám intézni Szabolcsvármegye alispánja szives volt. Én, midőn ő nagyméltósága a belügyminiszter ur által fel lettem híva a főispáni állás elfogadására, igen sokáig haboztam igent mondani, azért, mert nem bíztam erőmben, haboztam, mert féltem attól, hogy kiszakitta­tom azon körből, a mely nekem a legkedvesebb: a csa­ládi körtől. De midőn visszaemlékeztem arra, hogy ti jó barátaim szemrehányással illettetek, hogy ez állást ezelőtt évekkel már el uem fogadtam, midőn tapasztal­tam, hogy a megyéből azok, kik nálam arra hivatottab­bak' lettek volna, ez állást részint politikai elvök, részint egyéb elfoglaltságuk miatt el nem fogaihatják, nem ha­boztam tovább, igent mondani. DJ nem tettein ezt addig, mig a megye első tisztviselőitől, az alispán és főjegyző­től meg nem kérdeztem, hogy a megye érdekében levő­nek tartják-e, hogy ez állást elfoglaljam? És csak az­után, midőn igennel válaszoltak és megígérték támoga­tásukat, fogadtam el ezen engem érdemeim felett meg­tisztelő állást. (Éljenzés.) — Kérlek tehát titeket arra,hogy ebbeli ígéreteteket velem szemben beváltani szíveskedje­tek, és kérem a megye tisztikarát, a kik nekem miud­nyájan gyermekkoromtól fogva kebelbarátai m, hogy erélyes működésük és hivatalbeli kötelesség-teljesítés által azon baráti viszonyt, mely közöttünk mindig is fennállott, még szorosobbá fűzzük. Éljen Szabolcsvármegye alispánja és tisztikara! (Éljenzés.) Többszörös zajos éljeuc-k szakították meg és fogad­ták a főispán ur beszédét. Ezután a tisztikar bemutatása következett volna, minthogy azonban a főispán ur — mint kijelenté — a tisztikar minden egye3 tagját ugy szólván gyermekkora óta ismeri, a formális bemutatásra nem volt szükség. A főispán ur ezután a tisztikar kíséretében az alispáni hivatal termeibe vonult vissza, s rövid id tzés után visszatért a Sóstóra. A beigtató közgyűlés. Roppant érdeklődés mellett, 250 bizottmányi tag s nagyszámú érdeklődő közönsége jelenlétében ment végbe Kállay András főispán ünnepies beigtatása e hó 27-dikén. Zoltán János alispán d. e. 10 órakor a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Igen tisztelt bizottsági közgyűlés ! Yan szerencsém a szép számmal egybegyűlt tagokat tiszteletteljesen üdvözölni. A mai rendkívüli közgyűlés megyénk közéletében egy nevezetes forduló-pontot képez. Ma fogunk ugyanis hivat Uosau értesülni arról, hogy 0 cs. és kir. apostoli felsége, legkegyelmesebb urunk, megyénk szeretve tisztelt, volt főispánját, Graefl Józsefet, saját kérelmére, hív szolgálatainak elismerése mellett, ezen állásától felmentette. Graefl József, miut fóispáu 8 éven keresztül működött e megye közönsége élén. Ezen szolgálatában G cs. és kir. apostoli felsége részéről két ízben elismerő kitüntetésben, és lovagias jelleme, tudományos műveltsége, humánus modora és a megye szolgálatában korát meghaladó szorgalma által e megye közöuségének rokonszenves tiszteletét és nagyrabecsülé­sét teljes mértékben kiérdemelte (Éljenzés.) Azért méltó fájdalommal tólté el keblünket, hogy ő ezen állásától visszavonult. És ha van valami, ami vigaszul szolgál ezen sajnos eseményben, vigasz az, hogy utódjául egy jeles férfiú lett Ő cs. és kir. apostoli felsége által Sza­bolcsvármegye főispánjává kinevezve. Egy férfiú, aki e megyének szülötte, alti e megyében folytatott munkás­sága közepette érte el férfiúi korának delét, aki szorgal­mát és jeles tehetségeit e megye szellemi és anyagi felvirágoztatására nézve a legszebb eredményekben tudja érvényesíteni. (Éljenzés.) Meglehetünk győződve, hogy ő összefogja egyeztetni főispáni jogait a megye érdekében a kormány jogaival a legszebb összhangban. (Éljenzés) Ezek előre bocsátása után a mai közgyűlést meg nyitottnak nyilvánítom. Felkérem a főjegyzőt, hogy a legfelsőbb leiratot olvassa fel. Miklós László főjegyző felolvasta ezutáu a belügy­miniszter leiratát, melyben Graefl Józsefuek főispáni állásától saját kérelmére való felmentetését s Kállay Andrásnak a vármegye főispánjáva való kinevezését tudatja. Angyalossy Pál aljegyző által felolvastatván Graefl József volt főispánunk bulcsuirata, a közgyűlés a követ­kező határozatot hozta: Szabolcsvánnegye közönsége fájdalommal értesült arról, hogy Graefl József ő méltósága Szabolcsvármegye főispáni állásáról azért köszönt le, mert betegsége gátolta azon állás teendőinek teljesítésében, melyet mindég buz­galom és odaadással töltött be Graefl József 8 évi főispáusága alatt ama kiváló tevékeuységeért, melyet a közigazgatás fejlesztése és a vármegye anyagi kérdéseinek előnyös megoldása körül kifejtett, a vármegye közöuségének elismerését, ősziute ós lovagias jelleméért ínindnyájuuk szeretét és tiszteletét kiérdemelte, és sikeres működéséért 0 cs. és apóst, királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk királyunk legfelsőbb kitüntetésében is két ízben részesült. Azon idő alatt, melyben állásánál fog>a hívatva volt a közjó érdekében velünk együtt működui, ha me­rültek is föl közte és a vármegye közönsége között vélemény-eltérések, a vélemény-különbség nem volt gátja a kötelesség teljesítésének egyik részről sem és hatásá­ban nem volt hátrányos a közügyekre, mert miudkét fél a kölcsönös becsülés érzésétől s azon meggyőződéstől volt áthatva, hogy a nézeteltérés legfeljebb az alkalma­zandó eszközök megválasztására terjed ki, de a czél mindkét felnél a közjó és a vármegye javának előmoz­dítása. Ott, hol az egymástól eltérő nézeteket valló feleket ily meggyőződés hatja át, az ellentét, ha fel-fel merült is, állandó jelleget soha sem ölthetett s az elismerés és tisztelet ő méltósága egyénisége iránt állandó maradt Ezen érzelemtől áthatva Szabolcsvárinegye közön­sége Graefl József őméltóságához, a főispáni állástól va ó megválása alkalmából búcsú-iratot intéz s ennek átadá­sával egy küldöttséget bíz meg. E küldöttség elnökeül Zoltán János alispán, tagjaiul a f jegyző, főügyész, Erdő­hegyi Barnabás és Dobos Imre főszolgabirák, Szoboszlay József, Kállay Jeuő, Ferenczy Bertalan, Lukács Ödön, Szeutmariay Dénes, Pscherer József, Megyery Géza, gróf Pongrácz Jenő, Kovách Gerő. Farbaky József, Geu­csy Bertalan, Mikecz János és Bieuer Miklós bizottsági tagok megválasztattak. Zoltán János alispán ezu'án azt az indítványt ter­jeszti a közgyűlés elé, hogy Kállay András főispán ő méltóságát küldöttség kérje föl, hogy az eskü letétele s a főispáni állás elfoglalása végett a közgyűlésben meg­jelenni'méltóztassék. Az indítvány elfogadtatván, a küldöttség elnökéül gróf Vay Ádám, tagjaiul yróf Dessewffy Aurél, Szoboszlay József, Vay Péter, Gencsy Albert, Ferenczy Emil, Borbély Gáspár, Lukács Ödön, Pscherer József, Szikszay Pál, Erdő­hegyi Barnabás és Krasznay Péter választattak meg. Kállay András főispán a küldöttség élén néhány perez múlva megjelenvén, folytonosan megmegujuló viha­ros éljeuzéssel fogadtatott. Miklós László főjegyző előmondása után letette ezután a főispán ő méltósága a hivatalos esküt. Az eskü letétele utáu Miklós László főjegyző a következő beszéd lel üdvözölte a főispáut. Méltóságos Föispín ur ! Nekem jutott megtisztelő osztályrészemül azon szerencse, hogy Méltóságodat, mint Szabolcsvár megye főispánját, a törvényhatóság nevében üdvözöljem. Fogadja Méltóságod köszönetem kifejezését azért, hogy a legfelsőbb helyről személye iránt kifejezett biza­lom előtt, alattvalói hódolattal meghajolt, lemondott a független élet boldogító kéuyelméről s elfogadta azon főispáni állást, mely az ujabb közjogi és közigazgatási törvények alapján elvesztvén „kizárólagosan közjogi mél­tóság" jellegét, önfeláldozó tevékenységet és odaadó ügy­buzgalmat igényel; de a melynek helyes betöltése lénye­gesen hozzá járul a törvényhatósági közigazgatás javí­tásához s amennyiben a közigazgatás ma már kiterjed az anyagi és szellemi élet minden mozzanatára, hatalmas tényezője lehet a vármegye jövő felvirágozásáuak. Méltóságodnak a mezőgazdaság, a felső-szabolcsi tiszai ármentesitő társulat ügyeinek rendezése s a tár­sadalmi téren eddig kifejtett tevékenysége, megfelelő biztosítékot nyújt nekünk arra nézve, hogy uj állását a közjó érdekének megfelelően, hiven és pontosau betöl­teudi s elő fogja mozdítani azon Szabolcsvármegyének javát, a melyben született, a melyben eddig élt, s a melynek számos fiához a rokoni és igaz baráti érzelem szálai fűzik. Midőn Szabolcsvármegye közönsége részéről biztosítom Méltóságodat arról, hogy mindaddig, mig működése a közjó előmozdítására irányul s mig eljárását az ország törvé­nyei s a törvény által biztosított önkormányzati jogok iránti tisztelet szabályozaudják, Szabolcsvármegye minden polgárának odaadó támogatására nyugodtau számithat egyszersmind azon óhajomnak adok kifejezést, hogy Mél­tóságodat mint e vármegyének főispánját a magyarok Is­tene sokáig éltesse ! (Éljenzés). A várme.-ye közönségének Miklós László főjegyző által tolmíc olt üdvözle'ére Kállay András főispán a következő beszéddel válaszolt : Tekintetes törvényhatósági bizottsági közgyűlés f A kiuevezési okmány felolvasása és esküm letétele után, immár hivatalosan és forma szerint ténnyé vált azon legmagasabb elhatározás, mely szerint Ó felsége legkegyelmesebb uram és királyom a magas kormány, illetve belügyminiszter Ő nagyméltóságának előterjesz­tésére engem Szabolcsvármegye főispánjává kiuevezni kegyeskedett. Ezen tényből kifolyólag több kötelességet keli itt ez úttal teljesítenem: Először őszintén és minden ál szeréuység nélkül ki kell jelentenem: miszerint érzem, hogy kineveztetésem nem lehet kiváló tulajdonaim ju­talma, mikkel nem dicsekedhetem, de kifolyása az a királyi kegy ama kiapadhatlan forrásának, melyből azok is részesülnek, kik polgári kötelességeik szerény és igény­telen teljesítésénél és ha ezt csak részben is szabad magamra vonatkoztatnom, polgártársaik vonzalmán kivül egyébb kiváló miuősitvényekkel nem rendelkeznek. Ki kell jelentenem továbbá, hogy ezen állást magamnak soha nem ambitionáltam, nem kerestem s nem kértem soha; de kijelentem azt is, hogy a magas kormánynak bennem, érdemtelenben vetett bizalmát kötelességeim szigorú és pontos teljesítése által igazolni, életczélomul tűztem ki. S végre a bevett szokáshoz hiven, de felló­vén erre hiva a megye jeles főjegyzőjének hozzám in­tézett ékes szavú beszéde által, körvonalozuom kell azon főbb elveket, melyeket jövőben hivatalos eljárá­somnál szem előtt tartani fogok. Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a Tek. bizottság, miszerint a megye méltóságához mért fogad­tatásomért szívből jövő köszönetemet nyilvánítsam. Áttérve ezután előadásom elejtett fonalára, nem foglalkozhatom ezúttal behatóan azon kérdéssel, mi pedig jelenben legtöbb actualitással bír, azzal tudni illik — hogy megmarad-e megyei autonomiánk avagy államosit­tatni fog-e az? Nem akarok az eseményeknek praejud i­cálni, de bízom a törvényhozás és a magas kormány bölcsességében, miszerint ezen kérdés akként fog meg­oldást nyerni, hogy az állami érdekek feltétlen biztosí­tása mellett, nem fognak <sorbát szenvedni sem a helyi adihinisitratió, sem az azzal szoros kapcsolatban lévő politikai szabadságok biztosítékai. Azonban nekünk ós nekem ezultal a status quo szolgál zsinórmértékül és e téren teendőm: működni az administrativ, a politikai és a társadalmi téren. A közigazgatás teréu feladatomat megkönnyítette Szabolcsvármegye volt főispánjának, Graefl József ő mél­tóságának tapintatos, buzgó ós eredménydús tevékenysége, miáltal már kijelölte nekem azon utat, melyen tovább haladnom lehet. Megkönnyíti feladatomat azon körülmény, hogy a megye élén jeles tisztviselők állanak ; és ha a Tekintetes megyehatósági bizottság engem és a tisztvi­selői kart hivatalos működésűnkben támogatni fog: nem m aradha t el az eredmény, a siker. Folytatás <1 mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom