Nyírvidék, 1889 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

Melléklet a „IMyirvidék" 2G-ik számához. A mi közigazgatási programmom részleteit illeti, eskümet, a törvényt, a kormány rendeleteit, a megyei szabályrendeleteket és Szabolcsvármegye érdekeit fogom szem előtt tartani. Kijelentem, hogy a szó szoros értelmében vett konnányi bizalmi ügyeket kivéve, mindeu fontosabb ügyben ki fogom kérni a megye első tisztviselőjének tanácsát; oda fogok hatni, hogy a tiszviselők kötelességüket teljesítsék s hogy a jó tisztviselők kitüntetessenek és megjutalmaztussauak. Különös gondoskodásom tárgyát fogják képezni Nyíregyháza rendezett tanácsú város ügyei és érdekei, nemkülönben az egészségügy és tanügy mint alapjai a társadalomnak és minden haladásnak. Politikai tekintetben, — talán azt mondanom sem kell — hogy a kormánynyal teljes solidaritásban vagyok. Óhajtanám, ha itt a zöld asztalnál e jelszó jutna érvényre: „Kevés politika és annál több közigazgatás" és biznók a politikát inkább a választó kerületekre. De habár eljöttnek látom az idejét annak, hogy a megyei politikai közvélemény 22 év után áttérne a merev politikai negatió meddő teréről a politikai positiv cselekvés terére, mindazonáltal vegye a tekintetes megyehatósági bizottság Ígéretemet, hogy sem anyagi előnyök ígéretével, sem adásával a képviselői választásokat befolyásolni nem fogom. És ha jönne kormány, mely tőlem ennek ellenkezőjét követelné, nem igéretemet hagynám cserben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a tekintetes bizottság minden tngját a politikai türelem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom azt, hogy politikai nézetüknek tüntető kifejezést ne adjanak, politikai tüntetésekben részt ne vegyenek. De honnan van az tekintetes bizottság, hogy habár e megyében a közigazgatás megfelelő és politikai téren is megvan a kellő egyetértés, honnan vau az, hogy — ha szabad magamat igy kifejezni — az agy helyesen működik, a sziv szabályosan lüktet, mégis beteg az organismus, beteg a társadalom? Én ennek okát abban találom, bogy a társadalom még mindég bizonyos elkülönitett kasztok és kategóriákra van megoszolva és a társadalom egyes rétegei között nincs meg a kellő érintkezés. Pedig nem elég az egyenlőség és testvériség jelszavait zászlóinkra írni, nem elég azokat törvénybe igtatni és törvény által dtcretáltatni; le kell rombolni az elavult ósdi társadalmi válaszfalakat és meg kell nyitni a társadalom sorompóit rang, felekezet és vagyonkülönbség nélkül minden tisztességes elemnek. Elmondtam programmomat, tudom, hogy annak megvalósítása nem könnyű, esetleg nehézségekbe fog ütközni, küzdelmekbe fog kerülni; de azt is tudom, hogy küzdelem nélkül nincs győzelem. De mi győzni fogunk, ha működésemben támogatni fog a törvényhatósági bizottság minden tagja és nemcsak azok, kik eddig is tevékeny részt vettek a közügyekben, támogatni fognak nemcsak azok, kiknek őseik az én őseimmel ezelőtt évszázadokkal már védték e hazát és szolgálták e megyét, hanem azok is, kik ujabb tényezők e megyében, kiknek azonban a közügyek és a közszolgálat terén semmivel sincs kevesebb érdemük. Az Isten áldja és tartsa meg Szabolcsvármegyétr> Kállay András főispán ezután elfoglalta főispáni székét s kijelenté, hogy a rendkívüli közgyűlés egyéb tárgyainak elintézése végett a közgyűlés folytatását más nap délelőttre halasztotta el. Küldöttségek fogadtatása. Az ünnepies köz yülés után a főispán ur hivatalos helyiségeibe vonult, s megkezdődött a tisztelgő küldött ségek fogadtatása. Első sorban Nyiregyháza város küldöttségét fogadta a főispán, melynek nevében dr. Meskó László t. ügyész a következő beszéddel üdvözölte: Méltóságos Főispán ur! Nyiregyháza városa tanácsa ós képviselő testülete nevében jeleuénk meg Méltóságod előtt, hogy a főispáni széken melegen és tiszteletteljesen üdvözöljük, s ugy a a magunk, mint az általunk képviselt városi polgárok örömérzelmeinek kifejezést adjunk. Legyen szabad ez alkalommal férfias uyiltsággal elmondanunk, hogy teljes bizalommal s szívünkbeu a remény biztató érzelmeivel tekintünk Méltóságod főispáni működése elé. E vármegye székvárosának közönsége meg van győződve arról, hogy a helyzetéből és hivatalából kifolyó, s a vármegye valódi érdekeivel ellentétben nem álló törekvései Méltóságod bölcs és igazságos kormányzatában hatalmas támaszra fognak találni, melynek segedelmeivel nem egy kivihetetlennek látszó eszme nyerend a jövőben valósulást. Hiszszük és reméljük, hogy Méltóságod, mint a központi végrehajtó hatalom képviselője, hivatalos működésében, a sokszor kicsinyes ós ellentétes helyi érdekek fölött állva, magas szempontok alkalmazásával fogja a szétágazó ' törekvések között az összhangot létrehozni, ezzel az igazság és méltányosság gyakran figyelmen kivül hagyott elveit diadalra emelni. Semmi kétségünk az iránt, hogy Méltóságodé vármegyében a haladás zászlóvivője, az újkori eszmék úttörője lesz, s valamint féuyes nevü ősei elsők voltak a küzdtéren akkor, a mikor elfoglalni kellet e hont, s érdemesekké váltak arra, hogy a történelem a „primae occupationis" jelzőjét fűzze nevükhöz, ép ugy hisszük és tudjuk, hogy — bár változott a zászló, s változtak a jelszavak, de nem változott az utódok kötelességérzete s áldozatkészsége a haza iránt, mely egykor egy, máskor máB alakban kívánja meg fiaitól a közreműködést. Megvagyunk győződve arról, hogy Méltóságod ősei példájához hiven, első lesz azon a küzdtéren, melyen újkori eszmékért kellend sikra szállani édes hazánk, vármegyénk és városunk boldogulása érdekében. Tegnap tett s ma megújított nagybecsű nyilatkozata biztosíték nekünk arra, hogy ugy a helyes czélok kijelölésében, mint a kivívásukért folytatandó küzdelem terheinek viselésében a „primae occupatiouis" előjogát és szerepót nem fogja kezéből kiadni soha, s vezérlő szellemével jelölendi meg az utat a tétovázóknak. Méltóságod fenkölt szelleme s törekvéseinek magasztossága erős hitüuk szerint több fényt és méltóságot fog kölcsönözni e magas állásnak, mint a mennyit abból a törvényhozás ujabb intézkedései — legalább külsőleg — elvettek: mert erősebben világol a fény, melynek a sokoldalú kötelesség fontos teljesítésében szerzett érdemek képezik gyüpontját Ujabb törvényeink a réginél szorosabb kapcsolatba hozták a törvényhatóságot s a főispáni hatáskört a községi élettel s ép épért minden község, minden város felvirágzásának létfeltétele a törvényhatóság, s az annak élén álló férfiak jóiudulatu támogatása. Kérjük Méltóságodat, fogadja városunkat nagybecsű jóindulatába, viszont ígérjük, hogy a vállainkra nehezedő feladatoknak csekély erőnkhöz képest hiven és buzgón igyekezendünk megfelelni. Kérjük és óhajtjuk, lelje meg Méltóságod e város falai között azt a kellemes és üditő otthont, melyre a közélet gyakran gondterhelt férfiának mulhatlan szüksége van, s uri családjával együtt éljen közöttünk a gondviselés áldásaival elhalmozva sokáig, boldogul! E szép beszédre a főispán ur ujolag is biztosította Nyíregyháza város küldötteit jóindulatáról. Ezután a r. kath és g. kalh. megyei papság, kiknek nevében Fekete István g. kath. főesperes s a testvér ág. sv. és ev. ref. egyházak küldötteit fogadta a főispán, mely utóbbi két felekezet nevében Bartholomaeidesz János ág. ev. esperes tartott üdvözlő beszédet. A helybeli izr. statusquo hitközség küldöttsége élén Heiman Ignácz ügyvéd üdvözölte a főispánt. A helyben állomásozó m. kir. honvéd és csendörségi tisztikar nevében Csicsery Géza huszár-százados, helyettes osztályparancsnok a következő beszédet mondotta : Méltóságos főispán úr! A Nyíregyházán állomásozó m. kir. honvédtisztikart azon közös öröm kifejezésével vezetem Méltóságod elé, miszerint ő felsége a királynak azon kiváló kegye fölött, melylyel méltóságodat kitüntette, őszinte jó kivánatainkat kifejezzem. Nemes Szabolcsvármegye és különösen annak székvárosa Nyiregyháza a honvédséget minden alkalommal kiváló hazafias figyelemben részesítette. Kérjük méltóságodat, hogy mint ezeu nemes megye és város feje, intézményünk iránt a meglevő jóindulatot tovább is támogatni kegyeskedjék. Vezérelje az Isten Méltóságodat sokáig dicsőséggel pályáján. A közös hadseregbeli tisztikar nevében Medvtczky Mihály huszárszázados üdvözölte a főispánt. A kir. tör ényszék testületileg megjelent tagjait Megyery Géza törvéuyszéki elnök vezette a főispán ur elé, a következő üdvözlő beszédet intézve hozzá: Méltóságos ur ! Midőn a legfelsőbb királyi kegyelem által, méltóságod Szabolcsmegye közigazgatásának élére hiva, főispáni székét elfoglalja: mint e megye területén egy másik főigazgatási águak, a jogszolgáltatásnak vezetője, a vezetésem alatt álló bírói karral, s a kir. ügyészség képviselőjével, sietek én is méltóságodat diszes állásában a lélek egész melegével üdvözölni. Méltóságod kiváló egyéni tulajdonainak ösmerete által vezetve, ez alkalomból a legbensőbb ősziuteséggel kívánom: hogy a gondviselés Istene, magasztos, de terhektől sem ment állásában Méltóságodat állandó egészség és megelégedéssel áldja meg, hogy igy hosszú időn keresztül vezetvén szülő megyénk közigazgatását, bőven részesülhessen azon, Méltóságod előtt bizonyára legkedvesebb jutalomban, melyet a kitűzött magasztos czéloknak, a köz javára való, érvényre emelhetése nyújt. A helybeli kir. járásbíróság Kovách Gerő kir. járásbiró vezetése alatt tisztelgett. Nagy-Kálló város nevében és küldöttsége élén Ferenczy Bertalan r. kath. esperes plébános a következő beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos ur ! Midőn Szabolcsmegye főispáni székébe történt beigtatása alkalmából az egymást érő küldöttségek váltakozva üdvözlik, elmaradhatna, hiányozhatnék-e azok sorából Nagykálló? Elmaradhatna, hiányozhatnék-e NagyKálló, mely nevét az „Ubul de genere Bolok Simián" nemzetiségének köszönheti s melytől aztán a hajdan Szabolcsmegye nagy része által uralt „toga sagoque clara ac inelyta família" nemesi praedicatumát kölcsönzé? Korántsem csak iménti-, korántsem mai keletű tehát, évszázadok hagyománya, évszázadok történelme létesítette viszony az, mi Nagykállót a Kállayakra utalja, a Kállayakat Nagykállóhoz csatolja! Amennyiben pedig mi ezt a réges-régi, ezt az örömben bubán, derűben borúban érvényesült viszonyt szövetség gyanánt méltányoljuk, ennélfogva e czimen vagyunk jogosítva, kötelezve résztvenni emez örömünnepen, amikor anuak az „in prosperis et asperis" érdemesült családnak egyik jeles sarjadékát oly kitüntetés érte, mi az összeköttetést szorosabbra fűzi, reálissá, actualissabbá minősíti. — A múltnak annyi emléke, a jelennek annyi érdeke, a jövőnek auuyi reménye készt bennünket Méltóságod elé járulni, meggyőződve levén, miként Méltóságod ezekkel fogadva, minket megérteui tud, velünk érezni akar, s föltételezve azt, hogy hogy tekintélyes ós befolyásos állásában, indokoltan igényelhető figyelmet, jóakaratot és pártfogást tanusitand azon „ősi fészek" iráut, mely a „forgó viszontagság járma alatt nyögve* nem csak végvár, de az uj idők válságai közepett megye székhelye is megszűnt lenui, sőt fájdalom! megvallhatjuk: a létérti küzdelem versenyétől immár mindazt, a mivel még bir, aggódva félteni kénytelen! Miért is Nagykálló város közönségének képviseletében megjelenő eme küldöttség, mig egyrészről, a nemzeti szokás ós gyakorlatnak megfelelőleg, a legtiszteletteljesebb megemlékezés hódolatának adóját kivánta leróni: másrészről tüntetőleg óhajtotta bizalmát nyilvánítani Méltóságod személyével szemben, kinek nevét kellene megtagadnia, ha elfelejtkeznék a metropolisról, melyet elődjei hűséggel revindicáltak s mely viszont azok utódait hálásan rectamálja övéiül. Igen, mi nagykallóiak Méltóságodban a nagykállói Kállayt nézzük büszkeséggel, látjuk vigasztalódva s üdvözöljük most kiváltképpen, kegyeibe ajánlva miut főispánunknak szegény, mostoha sorsra jutott városunkat, melynek ha nem is „ex ossibus ultor"-ra, mindazonáltal mentorra van szüksége. A mentort keressük, a protectort véljük mi föltalálhatni Méltóságodban Oltalmat, védelmet kérünk és várunk annyival inkább, mert hisz' nem törekszünk mi más helyek rovására gyarapodni, etnelkedui, boldogulni: hanem csupán a reánk uézve életfeltételt képező intézeteinket, hatóságainkat igyekszünk áldozatkészséggel megtartani, biztosítani, szeretnők békében, nyugalomban hagyottan továbbra is élvezni Különben Isten tartsa, Isten áldja, Isten segítse Méltóságodat missiója követelményeinek fölismerésében és betöltésében, hogy édes hazánk, szeretett megyénk s a nekünk oly kedves szülőváros javára minél több szépet, hasznosat, üdvöset és nagyot eszközölhessen, művelhessen, miszerint ekként évkönyveink s a talán majd csak megíraudott tuonographiánk lapjain, valamint az egykor híres alispán szépatya, -- ugy a népszerűség nymbusával jutalmazott főispán unoka tettei korszakot alkotóknak jegyeztethesseuek föl, örökittethessenek meg! Éljen ! E szép beszédre a főispán biztosította a küldöttséget kegyeletes jóindulatáról, melylytd Nagy-Kálló iránt viseltetik, | mely azonban nem szolgálhat olyan ábrándo zások megerősítéséül, melyek imtnár meg nem valósithatók. Biztositá azonban a küldöttséget, hogy Nagy Kálló városának méltáuyos óhajtásait minden befolyásával támogatni fogja. Tisztelegtek még a főispánnál a nyíregyházai-ügyvédi kar Bodnár István vezetése alatt, a szabolcsmegyei takarékpénztár Bleuer Miklós, a nagykállói főreáliskola Surina István igazgató, a felső-«zabolcsi tiszai társulat Almássy István, a nyírvíz társulat Meczner Gyula kormánybiztos, a szabolcsmegyei orvosi kar dr. Jósa András, a nyíregyházái ág. ev. főgymnasium tanári kara Martinyi József igazgató, a péuzügyi hivatalok Böhm Hugó kir. adófelügyelő, a dohánybeváltó hivatal Mann Józsf tiszttartó, a posta és távírda hivatal Surányi Imre, a helybeli ónk. tűzoltóság Sztárek Ferencz főparancsnok, a megyei jegyzői kar Lányi Antal orosi jegyző, a helybeli ipartestület dr Ferlicska Kálmán, Nyirbáthor városa dr. Boldizsár Imre, Napkor község Kállay Leopold Kísvárda város Vay Péter vezetése alatt. Főispáni ebéd a Sóslón. Délután 2 órára részint fogatokon, részint a főispán ur által megrendelt külön vonaton, a meghívott vendégek összegyülekeztek a Sóstón, a főispáni ebédre. Az ebéd d. u. 3 órakor vette kezdetét. A harmadik fogás után a házigazda: Kállay András főispán az első pohárköszöntőt ő felségére a királyra, a királynéra s az egész uralkodó házra mondotta el. Utána Mikecz János orsz. képviselő Kállay András főispánt élteté; ugyancsak a főispánért emelt poharat báró Podmaniczky Géza, Kállay András főispán pedig Szabolcstnegyét élteté. Szoboszlay Papp József az uj főispánt élteté, Miklós László vármegyénk főjegyzője pedig gróf Vay Ádámot. Gróf Vay Adám az alispánért s a vármegyei autonómiáért ürített poharat. Zoltán János alispán gróf Dessewffy Aurélt élteté. Májerszky Béla, Nyiregyháza város főjegyzője a főispánért, Dessewffy Aurél gróf a modern eszmékért s a főispánért ivott, úgyszintén Sárközy Aurél Fejérmegye alispánja is. Dr. Jósa András a magyar nők eszményképéért, a feleség és anyák legjobbikáért : a főispánué ő méltóságáért ürítette poharát. Gróf Vay Ádám a magyar huszárokat élteté, Ferenczy Emil pedig az autonomía fennmaradásáért ivott. A toasztok sorát Lukács Ödön remek felköszöntője fejezte be, melylyel a főispánt a programmbeszédjében hangoztatott, isteni eszmék bajnokaként üdvözlé. A gazdag ebédnek délután 6 órakor lett vége, mikor is a társaság egy része a rendelkezésre álló vonattal eltávozott. A társaság vígabb része azonban tovább is folytatta —• kedélyes hangulatban — a mulatozást. Iskoláztatás. A tanév végével ugy a fővárosi uapi, mint a vidéki heti-lapok hosszú vezérczikkeket szoktak hozni, melyekben azok szerzői bölcsnél bölcsebb tauác-sokkal szolgálnak a sziilőkuek arra nézve, hogy mily pályára adják gyermekeiket. A sok okoskodás után aztán azzal zárják be a hosszú lére eresztett csikkeket, hogy gyermekeiket ne adjik tudományos pályára, ue végeztessék velők a közép iskolákat, hanem adják iparosoknak vagy kereskedőknek. Nem ismerjük félre a jószándákot, midőn az illető czikkezők a haza ifjúságát a tultömött s igy most már nem eléggé biztos jövőt uyujtó tudomáuyos pályáról, oda a megélhetésre nézve szebb jövőt ígérő iparos és aereskedőipályára terelni óhajtják. Csakhogy mégis helytelenül járnak el, midőn a szülőket lebeszélni iparkodnak, hogy gyermekeiket na küldjék a középiskolába; de még sokkal helytelenebbül caelekesznek azon tanárok, kik az év végén sok tanulót avval bocsátanak el, hogy mivel hanyagul, rosszul tanúit, menjen iparosnak, ezzel m.utegy azon szontanc ;iát moaiván ki, hogy a rossz tauulók sorsa az iparoiság. Hát ezek feledik, hogy arra, hogy hazánk felvirágozzék, virágzó iparra és kereskedelemre van szükség ; feledik, hogy hazai iparunk és kereskedelmünk csak ugy válhatik a külföld vei ver-ienyképassé s igy virágozóvá, ha az iparosok és kereskedőt a mai kor kivánalm tiaak mígfelelő elegandi szellemi tótéval rendelkeznek, ki tevékenységű'cuek alapos képzettség, tudás az alapja. Ma már nem elég, Ingy az iparos és kereskedi megtanulja ipari és kereskedői foglalkozásának alapját es dolgozzék folyton egyformán, hanem fejleszteni kell azt ugy, ahogy a rohamosan haladó kor ezt megkívánja. Ét itt érezzük a szellami tőke h ányát, kivált a mai iparos namzedékban. A mii kor ípvrosai — t. í. Mtgyarotszígon —• most sa igen mű-eltebbek, miut lnnz narmiacz évvé! ezeíőst. Aüg bir több iskolai tud tssal, miit a szántó vető ember; mert mi már ennek is kell tudai