Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

Melléklet a „lUyirvidék" 1888. 32-ik sxámához. általános társadalmi érdekeknek megfelelő helyes nevelesről gondoskodni, azt vezetni és irányítani az államnak épen ugy joga és erkölcsi kötelessége, mint akár a családnak. Ez idő szerint bár nagyon szép virágzásnak indult & nevelésügy, mindazáltal még igen sok a teendő e téren is. Különösen a családi nevelésnek vannak sok hiányai, ferdesége! Ezt kell javítani és összhangzatba hozni az iskolai neveléssel, mert a család és iskola csak együtt nyújthatnak teljes nevelést. A családi nevelésben sem a kir. tanfelügyelő, sem a bölcs emberbarát nem vizsgálhatja meg, hogy vajon a józan czélnak meijfelelnek-'e a nevelési intézkedések; nem emelheti fel tiltó szavát, ha azok az egyént boldogulásra nem képesitik. Azért sok rosz szokás ós ferdeség nem egy családban ivadékról ivadékra száll át és teszi szerencsétlenné a családtagokat. Eilenben ha az iskolai nevelésben vau hiba, ezt csakhamar észreveszik, orvosolják és terjeszkedésében megakadályozzák és ha mindazáltal az iskolai nevelés terén gyakran megtörténik, hogy itt-ott maguk a szakemberek a kor divatos ferdeségeinek hatása alatt köny nyen helytelen irányban sodortatnak és oly nevelési elveknek lesznek hirdetői, melyek a kor divatos gyengeségeinek megölelnek ugyan, de a jövendőbeli boldogulás utjaihoz korántsem vezotnek : elképzelhetjük, mennyivel inkább ki van téve ezeu bajnak a családi nevelés, hol §em a szakképzettség, sem a nevelési irodalom nem állhat elibe a könnyen terjedő ferdeségnek, mert tudvalevőleg a legtöbb családban niucsen pedagógus, a leg több család nem olvas pedagógiai lapot. A családi és iskolai nevelésben uralkodó rosz szo kások és ferde&égek egy általános gyöngeségünkból, a hiúság túltengéséből erednek. Iunen ered a hóbortos nagyzás, fényűzés és divatmajmolás, melyek örökösen kisértik a paloták és a kunyhók lakóit egyaránt; melyek túlságos igényeket támasztva, elűzik a családból a megelégedést és elzárván az igazi boldogság utait, oly irány ba terelik a gyenge embert, melyen haladva egy kis kápráztató hamis fényt lehet, hogy talál, de éltető meleget: boldogságot — soha. Én nem vagyok pesszimista, de optimista sem. Nagyon örülök minden örvendetes jelenségnek társadalmi életünkben, de nem hallgatom el azt, amit károsnak ismerek, bármiiy lényegtelen kicsiségnek látszik ÍP. Különben az életben számtalan példát találunk arra, hogy az oly baj is, mit lényegtelen csekélységnek tartanak, ha általánossá lesz, a legszomorúbb következményeket vonja maga után. Azért a pedagógiának mindig a jövendő következményeket szem előtt tartva kell a dolgokat megítélnie. A hiúságot a pedagógia sem törülheti ki az ember belvilágából, — ez nem is szükséges — de azt igenis megteheti, meg kell tennie, hogy annak tú tengését, uralmát megakadályozza. Hány család adósodik el, mert a hiúságot követve, oly fényűzést fejt ki, mely a család jövedelmével nincs arányban ; mily sok gyermek lesz szerencsétlenné, mivel a szülők minden áron »nagy urat és világdámát* akarnak gyermekeikből nevelni; hány esetben lesz elérhetetlenné a hazafias és humánus czél, mivel egyesek hiúságát nem elégíthetik ki a czél érdekében megállapított intézkedések?! A legtöbb leány azért marad vén leánynak, mert nincs ugy nevelve, hogy szegény állású férj oldala mellett tudjon lemondani a családja által támasztott nagy igényekről; a legtöbb elégedetlen proletár férfiú szerencsétlenségének az az oka, hogy a nevelésben a Bzülóket a hiúság vezérelte. De ki győzné azon sok bajt elősorolni, mely mint a hiúság következménye, a család boldogságát feldúlja; ki tudná a családok ezen szomorú titkait felderíteni? Szakítsunk tehát a nevelésben a hiúság által ránk erőszakolt divatos előítéletekkel és jól fontoljuk meg mindig a következményeket. A baj orvoslását már a kis gyermekek nevelésénél kezdjük meg. A családnak lehet és kell itt a legtöbbet tenni. A családban igen sok alkalom van arra, hogy a gyermekekkel megismertessük a dolgok igazi becsét. Itt »Hisz ez az én célom!* — kiüt fel a lelkesedés hangján György ur — >vágyaim netovábbja! C akhogy nem tudok alkalmat találni, hogy szívéhez férkőzhessen, nem tudom hódolatomat érzelmeim magisztosságáuak megfelelő modorban tudtára adni !* S a világfiak, kik a legkétesabb pillanatokban is a legnagyobb elegáncziát tudták kifejteni, »t bon-ton* szabályait könyvnélkül tudó mintalovagok most hasztalan törik a fejőket. Leleményes furfangjok hajótörést szenved a nagybácsi vasakaratán, ki napok óta — mint a kotlós a kis csirkéket — úgy őrzi Ludmilla kisasszonyt. A haloványau piro*, karmin festékkel árnyalt hom okok riczba szedődnek, a szempillák kellemes hanyagsággal al csukódnak s a két elválhatlan barát, megerőtetve feltaláló tehetsége fiókjait, mély gondolatokba mélyed. Ejy boszús újj-csettentés avagy meghatározott szabályok szerint történő ajkrángatás jelzi, hogy a várvavárt eszme még nem fogamzott meg az epedő lovagok agyabau. Ah de végre a sötét felhők közül kivillan az első napsugár'derengő fénye. Láttál berúgva hazafelé tán orgó papucs hőst, ki remegve várja az édes hitves kezének sajgó nyomait; láttál kereskedő-segédet, ki kétrét görnyedezve hajtogatja össze a legfáinabb perkállt a tőnök úr Szálikájának; láttál váró steluugban kipucovált bakát, ki konyha-nimfája után eped: úgy magad elé képzelheted György urat fizimiskájának azon állapo abau. midőn hű barátja mintha valami istentelen kis állat csípte volna meg, édes' szülőföldem időjósaira emlékeztető hangon ordítá: »Megvan ! megvan! az isteni eszme!* »Óh mondd hát!* — eseng György úr - »ne kínozd Bzívemet! ne hagyj kétségbeesui !* ,Nos hát halld tervemet! Kilovagolunk (értsd : ki kutyagolunk) a tanyára, a múltkor láttam ott ket vályogvető cigányt - bizonyosan értőnek a zenehez - behozok őket s quartettbe csinálunk egy csínos uachtmuz.kot! Mit szólasz tervemhez?* • Kitűnő gondolat!* - helyesli örömtől ragyogó arccal György úr. - »Én énekelni fogom sajat szerzemenyü (opus 11.) »I*ádlak drága kincsem, angyalom* kell már megértetnünk, hogy ami az embert becsessé és tiszteltté teszi, az nem a születés, nem az öröklött czim és vagyon, hanem az erkölcsös és munkáB élet, a becsületesen és hasznosan betöltött hivatáskör. Ez legyen a nevelés egyik nagy czélja. Hogy pedig ezt elérhessük, különösen a következőket kell szem előtt tartanunk: Szoktassuk a gyermeket arra, hogy az alsóbb rendű foglalkozást ne nézze le, hanem becsülve azt is, mint szükségest és hasznosat, tisztelje azou embereket, — habár szegények is — kik e foglalkozást becsületesen teljesitik, mert eltekintve attól, hogy a méltányosság is azt kiváuja, előre nem tudhatja egy szülő sem, hogy mi lesz gyermekéből. Általánosan ugy van az, hogy egyik másik gyermek felemelkedhetik középszerű, Bőt magas társadalmi állásra, de tény, hogy a leg öbbnek részint a hivatás, részint a szerencsés körülmények hiánya miatt alant kell maradnia és mint iparosnak, vagy pedig mint napszámosnak, keze munkájával kell kenyerét keresnie. Tehát nagy hibát követnek el azon uri szülők, kik azzal kényszerítik a fiút a tanulásra, hogy különben csizmadia inasnak adják; nagyon helytelenül jár el azon iparos vagy földmivelő szülő, aki bár foglalkozása utján tisztességes vagyonra tett szert, foglalkozását gyermeke előtt lenézve és becsmérelve, minden áron ahhoz ragaszkodik, hogy ő fiait uraknak nevelteti. Sem az egy ik, sem a másik nem veszi tekiutetbe, hogy ki-ki csak azon az életpályán boldogulhat, melyhez kedve éj tehetsége var. Már pedig az ilyen eljárással sem kedvet, sem becsületet nem szerezhet a szülő gyermeke előtt azon mesterségnek, melyre mégis kényszerülve lesz őt r.dni. Igy aztán természetesen a mesterséghez kedve, a tanuláshoz pedig tehetsége Lem lévén, felnő anélkül, hogy képesítve lenne munka által magát fentartani. Ez lesz az eredmény azou szülőknél, kik minden áron sokat akarnak de a keveset is eljátszván, gyermekeik boldogtalanságának lesznek okozóivá. Szoktatnunk kell a gyermeket a produktív munkásságra, a hasznos szórakozásra. Hány fiatal ember kólti a pénzt drága aportokra, de egy gyümJlesfát megnemeBÍteni nem képeB! Mennji a panasz, hogy BZ iskolába járó leányoknak nincs meg a szükséges testmozgásuk! Mennyit tanácskoznak, mennyit vitatkoznak azon, hogy mikép tanítsák a leányoknak a tornát, ahelyett, hogy bevezetnék őket a konyhakertbe és ott foglalkoztatnák ! Ez bizonyára többet használna az egészségnek mint a tornacsarnok rossz levegője; jobban megóvuá a leány o-t ártatlan és vig kedélyét, mint a mesterkélt torna. Nem ismerek egészségesebb, hisznosabb és nemesebb testgyakorlatot, mint a kertészkedést. Miért nem veszik tehát igénybe a szülők és neveiők e hatalmas nevelési eszközt, melynek jótékony hatása úgy erkölcsi, mint egeszségi és gazdasági szempontból — különösen az ifjúságra nézve — megbecsülhetetlen. Hja, ez sem divatos már. B zonyára sokkal több követője akad egy olyan tanácsnak, minőt p. o. a »Pesti Napló* 1885. évi február 1-éu megjelent számának »Vivjauak-e a nők?* czimü czikkóben ed. A nevezett lap ugyanis azt ajánlja, ho^y igenis vívjanak a nők s egyúttal komolyan és lelkesült reménynyel jövendöli, hogy nemsokára itt lesz az az idő, midőn a nő műveltségi fokát uem csak aszerint fogják megítélni, a mint tánezol, hanem főképen aszerint, a mint viv. Elhiszem. Mi párbajozik két képviselő, holnap két szegéuy dijnok, holuipután már két mesterlegény; ma felölti a drága divatos ruhát a gazdag főúri hölgy, holnap már a hivatalnok neje okos vele gindokát fórjéaek, holnipután pedig a mesterasszony dobja ki érte a drága pénzt. Hasonlóan fog terjedni a női között a vívás, lovaglás, vadászat stb. sportok, csak tegyék divatossá. — Rossz úton keresik a czivilizáczió áldásait ! . . . Szoktatni kell a gyermeket az egyszerűséghez. Különösen a ruház ituál van erre nagy szükség. Nagyon sok gyermek hal meg, vagy lesz betegessé, mivel a szülők elvonják gyermekeiktől is, maguktól is a rendes táplálékot a fényes és divatos ruha miatt. Ha egyszerűcímű ábrándomat, te fuvolázni fogsz, a cigányok koatrimi: nigyszerü lesz az öizhang: leh'tetlen, hogy míg ne hassa imádott Ludmillámat gyöngédségemnek ezen kiváló tanújele. Siessünk hát a tanyára !* S ezzel a kát scladoa felállt ülőhelyéről s hirtelen megnyergelve készenálló pirípáikat, gjors galoppban üJetének a tanya felé, hogy expedíciójukat mantü' elébb végezhessék. * Csendes éj vau. Áttetsző félhomály d-reng a zajtalan vidéken, a foszladozó felhők közül a jó öreg szent Péter csak olykor-olykor vet egy hamis kacsintást régi hü sze rctőjére, a földr.*. A kis község békés lakói rég nyugilomra vouúltak már, s az üauepies ctendet csak néhinéha zavarja meg az éjjeli őr harsogó hangja, vagy egyegy borzas kuvasz vakkantása. De í ne, egyszerre gyanús nesz támad. Sötét alakok surranak be a Mózsi által birtokolt nagy korcsma kaputlan udvarára s négy d^rab kétes existenczíájú egyén óvatosan lapúl meg az első, de egyúttal u olsó számú vendigszoba ablakánál. Rövid ideig tartó kísérteties pauza után az egérhaughoz veszedelm'sen hasonlító eziuezogások h illatszanak, majd a macska konc/.ert kellemes symt'oniájára emlékeztető kétértelmű szólamok és futamok hajítják át a leget; míg végre egyszer csak hirteleu kitör a sokáig tartogatott művészi talentum és a berekedt szusz magasan szárnyalva eget kér. Pokoli zaj támad. Egy világfájdalmas, elkeseredett félszemű czigány, hátát a rozzant falhoz dútve, kétségbeesett erőlködéssel igyekszik érzelmeinek megtelelő erős hangokat kiadni; egy, a művészien szép és fenséges iránt érzékkel bíró sánta kontrás lélekemelő gix^re'iet ereszt meg; egy laposakat sóhajtó egyén pedig mélabúsan pikulázik, s végül a három által elő dézett kellemes összhangba beleordít egy életúnt hazafi Gyönyörű qiartett! L'hetetlen, hogy az érező emberi vagy állati szív meg ne indulna! A szomszédok ordas kuvaszai, meghatva az isteni hangok által, elérzékeuyedésöknek iszonyú voní'.ásban adnak kifejezést; a hold méla fényénél játszodozó macska-hölgyek és úrfiak elragadtatásukban magas terczczel kísérik az séghez szoknak a gyermekek, soha sem fogják restelní és sajnál ui, ha társaikon szebb és drágább ruhák vannak ; ők a maguk egyszerűségében fogják magukat nemesebbnek és boldogabbnak érezni. De mennyi pénz maradna meg ez által sok család pénztárában! Mennyi elégedet lenség- és keserűségtől lennének megmentve a gyermekek a későbbi években, midőn saját munkájokkal kell majd magokat feutartaniok ! Ez idő szerint ezeket tartom a helyes nevelés legméltányosabb követelményeinek arra nézve, hogy a jövő nemzedék képesittessék ellentállani a hiúság zsarnoki hatalmának, hogy tudja kikerülni a divatot szélsőségek törvényeit. Nagyon üdvös szolgálatot tennének ügy a hazának mint az emberiségnek, — sőt maguknak is — a felsőbb rendű és állású emberek, ha az alsóbb rendű foglalkozások bccsülésében, a produktív munkálkodásban és az egyszerűségben nemes példával járnának előL Szeget szeggel. A felsóbb reudüeket tudvalevőleg nagyou szeretik utánozni — persze csak hiúságból — az alsóbb rendűek, és igy sok szerencsétlen lenne visszavezetve azon munkakörbe, melyben hivatását betöltheti. Tehát mindenekelőtt helyes nevelést ét nemes példát 1 ÚJDONSÁGOK. — Zoltán János alispáu úr Koritnyiczáról, hol szabadság-idejét tölté, visszaérkezvén, átvette az alispáni hivatal vezetését, melyet távolléte alatt Miklós László főjegyző látott el. — A vármegye közigazgatási bizottsága e hó 9-én, csütörtökön tartja rendes havi ülését. — A tisztviselői nyugdij-választmány ugyan ez nap tart ülést. — Szerencsétlenség Dr. Baruch Mór törvényszéki orvos urat kellemetlen baleset érte a héten, szerdáu. Háziasszonyánál, özv. Draskóc.y Simuelné úrnőnél valami elintézni való dolga lévén, a hozzá vezető folyosón sietve igyekezett oda s megbotolva egy kiálló téglában, elesett s jobb alsó karját, közvetlenül a könyök alatt eltörte. Gyors orvosi segélybe részesülve, eltört kezét másnap gipsz kötésbe tették. — Az Apagyiak bünpöre. Apagyi Barnabás és fia Apagyi Viktor s ennek neje, született Zorkóczy Kornélia, sikkasztás, c<alás és okirathamisitás büntette miatt állottak a hHen a helybeli kir. törvényszék előtt. Ez az ügy, melynek szereplőikéut egy élők-lő szabolcsoiegyei család tagjait állította oda a fiatal Apagyi Viktor könynyelműsége, ismerete? már olvasóink előtt. Apagyi Barnabás, Apagyi Viktor édes apja, mint egykor jómódú földbirtokos s volt dsidás főhadnagy, tönkremenve, protekezió utján a szentgyörgyábráuyt postahivatalnál, mint postamester alkalmazást kapott. Az öreg Apagyi tejesen képtelen volt hivatala vezetésére, s melléje egy úgyne vezett expeditor rendeltetett. Hat éven át teljesen rendben folytak így a dolgok a szentgyörgyábrányi postán. Másfél évvel ezelőtt azonban hazakerült Apagyi Viktor, Apagyi Barnabás fia Ugyan ez időben a posta-expeditor is elrendeltetvén állomásáról, a posta kezelést a fiatul Apagyi vette at. Ez időtől kezdődnek a sikkasztások. A hiány hónapról hó napra növekedik, s ezzel együtt mindég nagyobb és nagyobb összegeket tüntet ki a havi számadások maradvány összege. Apagyi Viktor, hogy az elkerülhetetlen felfedeztetés időjét elhalassza, hamis utalványokat küldöz Dehreczenbe, T. Luczra a felesége s a maga nevére, felveszi a két-háromszáz forintra szóló összegeket s nagy mulatságokat rendez Debreczenben a Telegdi-szállóban, hol kedvese mint szobaleány szolgál. Ez a manipuláció ez év márczius haváig tartott. Ekkor a postaigazgatóság kiküldötte, Bull posta- é3 távírda felügyelő, rovancsolás végett megjelenvén Ábrányban, rájött a sikkasz tásra, s Apagyi Viktort és nejét Debreczenben letartóztatta. Az elsikkasztott összeg 5400 forintra menő volt. Később Apagyi Barnabás is fogságba került, de a vizsgálat befejezése után ő és Apagyi Viktor neje, Zirkóczy Kor nélia szabadlábra helyeztettek. Az ez ügyben kitűzött elbájoló dallamot; sőt még a MÓZBÍ istállójába bekötött szürke időjós is boldogan horkant fel olykor-olykor. A szobában is nesz támad. A troubadurok elhallgatnak. Halk zörejjel nyí.ik ki az ablak, s a hold halováuy sugárait egy kis (?) kacsóra veti. Livélke vau a kézben. HJsünk a kimoudhitlan öröm és végetlen boldogság érzetétől eltelve, remegve fut az ablakhoz s egy forró csókot lehelve az imádott hölgy kisded kacsóira, elveszi a várvavárt levelet. Az ablak hirtelen bezáródik, s mí? a hü, szolgálni kész Pythias egy gyufát gyújt meg, addig Dánon remegve olvassa az aranyos szegélyű névjegyet. Ah ! de mi ez ? Hősünk kékül, zöldül, mint a leveli béka. Nézi, nézi a — fájdalom — nagyon is régóta ismert vonásokat, s bár a melléklet rendes körülmények között uem megvetendő, elkeseredett kétségbeeséssel olvassa ez iszouyu és lélekölő szavakat: »Nesze öcsém 5 frt, fizesd ki legalább a czigányokat! Menj aludni! Tharkői Thewrcwk Elemér* Láttál epedő szerelmest, kit édes oókok helyett doronggal vár a felagaocsozott hitves társ, láttál alu»a mendikánst, kit jéghideg vizzel tisztel meg a szobafőnök ur: ha igen! ugy magad elé kóp-.elheted Györgv ur arczulatának rettenetes módon való elváltozását. Iszonyú gondolatok czikáznak át agyán. Elképzeli a multai, tnag% elé varázsolja a Nr. l-ben történőket, látja a sivár jelent, s minthogy e fura helyzetre vonatkozólag »a nagy világi társalkodó* semmiféle utmutatást nem ad, legctélszerübnek tartja e^y keserű kiíakadással megnyugtatni hánytorgó lelkületét. • Barátom!* úgymond — »okultam s hiszemi hogy többé igy beugrani nem f;gck. Tőled pedig Zoltán elvárom, hogy e dologról szólani sohasem fogsz!* • ígérem ! baráti szavamra igérem!* — Biet a megnyugtató válaszszal Pythias uraság. — És valóban szavát meg is tartotta. A többek között nekem is elbeszélte e furcsa kis történetet, én pedig elmondom szigorú titoktartás terhe alatt — a kedves olvasóknak. De valahogy tovább ne adják ám! Adíeau ! Mezössy Béla.