Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-03-25 / 13. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ". .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A .NYIRVIDÉK' MELLÉKLETE fölösleges víznek levezetését minél előbb elrendeli: legjobban alagcsövezés. de legolcsóbban nyílt árkok készítése által, amely munkát gyakran saját embereinkkel és oly időben végezhetjük, amidőn a többi gazdasági munka szünetel. Kisebbszerü mocsárok képződését vagy feltöltéssel, vagy pedig egyszerű alagcsövezéssel gátoljuk meg olyformán, bogy a mocsárképződésekre alkalmat adó mélyedésekben egy circa V'l mély árkot ásunk száraz időben, amely árok fenekét száraz galyakkal (rőzse-fasina) béleljük ki; ezekután pedig a kiásott földtömeggel és legfelső rétegében a kiemelt gyeppel ismét betömjük. Különös gond fordítandó továbbá a gyomok kiirtására, melyek a hasznos füvek elől nagy területeket vonnak el, különösen kellemetlen gyomok a réteken: a Cirsium palustre, mely széles leveleivel számos jó füvet elnyom s a jövő évre kopár helyet hagy hátra; továbbá a Hieracium pilosella, az Ononis spinosa, mely tüskéivel háborgatja a legelő marhát, nemkülönben a Conium maculatum, a Siuiu latifolium, a Hyoscyamus niger s az Euphorbíafélék, mely utóbbi négy növény mérges is. A gyomok közül különösen sok bajt okoz a gyakorlatban a Cölchicum autumnale, mely leginkább jó és üde réteken tenyész. Ezen mérges növény tökéletesen csakis úgy irtatható ki, ha őt hagymájával együtt emeljük ki a földből: éles és szűk, inkább a botanikus lapátjához hasonló szerszámmal, melyet megrendelésre bármelyik kovács vagy lakatos is készít; e munka 3—4 éven keresztül folytatandó. Még kellemetlenebb és veszedelmesebb az Eqisetuin palustre, mely a szarvasmarhánál hasmenést okoz s a tejelést igen károsan befolyásolja. Ez ellen csupán a rétnek teljes kiszárítása használ, vagy pedig konyhasónak elhintése pár éven keresztül, amely szerből kat. holdankint legalább is 1 q alkalmazandó 2—3 éven át. Épp olyan káros növény a Rhinanthus crista galli, mely más jó füveket is elűz és csakis oly módon irtható ki, ha a mag érésének meggátolása czéljából a rét évente kétszeri kaszálás helyett háromszori kaszálásban részesül. Ugyanezen eljárást fogjuk követni mindazon réteknél is, melyek egyáltalán igen elgyomosodtak; ezen esetben igen czélszerünek mutatkozik, ha a kaszálást a virágzás kezdetén végezzük, miáltal a a gyommagvak kiképződését és igy kihullását meggátoljuk. Ha pedig ezen káros gyomok már úgy elhatalmaskodtak a réteken, hogy radikális szerhez kell folyamodnunk, nem marad más hátra, mint a feltörés, mely esetben őszkor felszántatván a rét, a következő — vagy a két következő — évben az mint szántóföld használtatik, miközben erősen megtrágyáztatik; ezután ismét a későbben leírandó eljárás szerint rétté alakittatik át. Számos esetben, különösen ha a talaj kiváló jó minőségű és elegendő erőben vau, a gyomok eltávolítását úgyis megpróbálhatjuk, hogy a gyepet egyenletesen és ügyesen felhántván, teljesen átfordítjuk, az átfordított gyepet pedig egyenletes felületnek nyeruse czéljából lehengerezzük. A jó füvek átnövik a gyepa tönkre ment szőlőt tulajdonosa nagyon is jól akarván dolgát csinálni, bő trágyázással ugy megkövéritette szőlőjének talaját, hogy ezzel filloxera mentesítő hatásától teljesen megfosztotta. Ily szőlőteriileteken ásványi és műtrágyákat tanácsos használni. Helyén valónak tartom itt megemlíteni, hogy dr. Liebermann Leo ur,a budapesti álUmí vegykísérleti állomás főnöke, igen czélszerü és mindenki által könnyen alkalmazható eljárást ajánl valamely homoktalaj phylloxera mentesítő hatásának megállapítására. Módszerét, melyet e czélra javaslatba hjz, képlékenységi (plasticitási) próbának nevezi, mert a talaj képlékenységéből, gyurhitóságából itéli meg annak lazaságát vagy kötöttségit, tehát ímmunus vagy nem immunus voltát. Földet veszünk ugyanis markunkba s azt vízzel (körülbelül a föld mennyiségének, vagy '/Vei) jól összegyúrjuk. Általában nem kell több vizet lnezuálni, miut a mennyi épen elég a föld nedvesítésére. Igen laza, homokdusföld nem képlékeny s ha összeáll is addig, mig elég nedves, a leggyengébb nyomásra ismét szétesik. Ha megpróbáljuk tenyereink között belőle ujj nyi vastagságú és félujjnyi hosszú hengereket göngyölíteni, ez csak nehezen és nagy óvatosság mellet sikerül. A hengerben nincs összetartás s ha egyik oldalán két ujj*l óvatosan felemeljük, azt tapasztaljuk, hogy ketté szakad. Ha ezen heugert kitesszük a napra, vagy a fűlött kályha mellé száradni (nem a kályhára, mert ott nagyon gyorsan száradna), teljesen száraz állapotban ugyan még megtartotta a hengeralakot, azoubau két ujjal gyakorolt csekély nyomás elegendő, hogy szétessék. Az ilyen természetű talaj feltétlenül filloxeramentesnek tekinthető. réteget s ismét felszínre kerülnek, a gyomok ellenben elmaradnak. Ezen eljárás mellett a rétet gyakran. már a következő évben is lehet ismét kaszálni, mely az előbbi radikális eljárásnál beálló 2—3 évi késedelemmel szemben — nagy előny. Káros gyom végre a bogáncs is, mely épp úgy mint egyáltalán a tövisekkel ellátott egyéb növény, a réten és legelőn igen kellemetlen. A legelőkön leginkább találkozunk a bogáncscsal az ördög szekerével, a kutyatejfelékkel (Euphorbiacae), a földi bodzával és egyéb kellemetlen, a jó füveket elnyomó gyomokkal, melyek elhatalmasodását csakis folytonos irtással gátolhatjuk meg. Ismeretes, hogy a földi bodzát leginkább esős időben szokták irtani. Angliában pedig zöldgáliczoldattal kenik be muukaközben a kaszát (a köszörülésnél) és ezáltal igyekeznek tőle tnegszabadúlni (?). A gyomok irtása czéljából különösen nagy figyelem fordítandó az árokpartokra s a liasznavelietlen területekre, melyek állandó fészkét képezik a gyomoknak. Ezek mindenkor még a magéi'és előtt kaszálandók le, és pedig lehető gyakran és szorgosan, mert a tüskével, bogáncscsal benőtt árkok és mesgyék az illető tulajdonosra nézve szegénységi bizonyítványt kép.znek s a rétek, legelők, sőt szántóföldek elgyomosodását évről-évre biztosítják. A retek és legelők ápolásánál nemcsak az elmondottakra kell figyelemmel lenni, hanem magára a legeltetésre is. Semmifele körülmény — eltekintvén a rendkívüli szárazság vagy a legelőnek elgyomosodása, vagy a talajerő silány állapotától — sem képes a legelő hasznavehetőségét annyira megkárosítani, mint azon hagyományos rendetlenség, mellyel léptennyomon találkozunk s mely leginkább abban nyilvánul, hogy a legelők túlterheltetnek marhával és minden megszakítás nélkül hosszabb ideig használtatnak. Pedig a rendszeres legeltetés főkelléke, hogy a legelő folyton jó állapotban legyen, a legelő marhának mindig friss fű álljon rendelkezésére, amely után mohón kap s amelyet mindig jó étvágygyal megemészt. Ezt nem találjuk azon legelőn, ahol a legelésző marha minden rendszer nélkül az egész legelőn ide-oda jár; ahol a folytonos járás és taposás közben erőteljes új fű nem képződhetik, s a ahol az elhagyott ganaj és nyák által bepiszkított terület a/, állat étvágyát csak csökkenti. A legeltetésnél követendő okszerű eljárást a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A legelő túlterheltetését kikerülvén, csupán annyi marhát hajtsunk fel a nyári legeltetési évad tartamára, amennyivel a birtokon levő legelőterületek folyton jó karban tarthatók. Erre vonatkozólag némi tájékozást nyújthatnak a következő adatok: 400—500 hia élősulyu tehén az egész legeltetési időszak alatt szükségei kitűnő legelőből jó „ . • »/« — 1 . . 1 VB— 1'/» uozepszerii silány l

3/4" Az utolsó kategóriába tartozó legelőket egyébiránt inkább juhlegelőül használjuk, mert a szarvas marhának legeltetése ugyanott haszonnal már nem jár. Kétes a talaj, ha a föld próba már jobban képlékeny, ha gyúrás közben nem érezzük annyira a homokszemcsék jellemző nyikorgását, ha a fent említett módon készült henger nedves állapotban már összatartó annyira, bogy egyik oldalán felemelve ketté nem szakad s ha a henger a fent emiitett módon szárítva, oly ketnéuy összeálló, hogy két ujj hegye között már csak nehezen morzsolható szét. Végre tilloxeramentességi tekintetben biztosan rosszunk tekinthető a talaj, ha már jól gyúrható s a henger száradás után erősen összeálló, csaknem kőkeménységü. Képlékenységi kísérletekről olyan talajokkal, melyek homok talajoknak nem nevezhetők, s melyekbeu a filloxera pusztit, constatálja a vegykisérleti állomás főnöke, hogy még nem talált olyat, mely képlékeny ne lett volna. Nem felesleges talán figyelm ;ztetni arra, hogy a talajt nem csak felületén, hanem azon mélységben is meg kell vizsgálni, a meddig a szőlő gyökerei hatolnak. Ismeretes lévén a futóhomok filloxera- mentessége és a teljesen immunus fu'óhomok talajnak azou hatása, bogy a beléje ültetett inficiált s/.őlíkröl is a filloxera röv.debb-hosszabb idő alatt teljesen kipusztul, igen természetes, hogy azon kincset, melyet hizáakuak, különösen közép és déli vídésein a nagy kiterjedésű homokföldekben bírunk, szőlőkultúra alá venui, s a talaj immunitásában rejlő becset kihasználui egyik főfeladatunk. A kormány már kezdettől fogva teljes tudatával birt az e téren reá váró feladatoknak. Hogy az érdekeltek és a nagyközönség a mindon elméleti oktatásnál is ékesebben szóló gyakorlati pílda hatásával legyenek a fentjelzettek valóságáról meggyőzhitők, már ezelőtt uyolez évvel ajánlatba hoztam illetékes helyen egy minta A füvek növekedésének arányára nézve nem érdektelenek van Hall tanárnak adatai, amelyek szerint az összes növekedést 7 00-ra véve: A tél végétől május hóig . . . 137 rész junius hóban 250 julius „ 125 „ augusztus „ •...-. 75 „ szeptember „ ...... 67 „ október 1 jétől egészen a fagyok beálltáig 46 „ összesen 700 „ volna hozzávetőleg a növekedés. Ezen számokból következtetéseket lehet egyúttal vonni a legelők értékére az egyes évszakokban. 2. Egy és ugyanazon legelőn ne folytassuk a legeltetést szakadatlanul, hanem hozzunk a legeltetésbe rendszert azáltal, hogy szakaszokba osztván a területet, ezen szakaszokat felváltva használjuk. Egy és ugyanazon szakaszra ereszszük a marhát mindaddig mig az meglehetősen jól le vau legelve; ezek után pedig ne engedjünk rá marhát mindaddig, mig kellő fűnövekedés be nem állott. Ezen rendszer mellett elérjük azt, hogy minden új szakasz legeltetésének megkezdésénél erőteljes és friss fűre kerül a marha, az egész időszak alatt tehát ízletes és étvágygyal fölemésztett egészséges takarmányt kap. (Folyt, köv.) A szőlők czélszerü trágyázásáról. A keszthelyi gazdasági tanintézetnek Deininger Imre által kitűnően szerkesztett legújabb (1887-ediki) évkönyvében dr. Csanády Gusztáv tanár a tanintézet szőlőjében eszközölt elemezések alapján, behatóan foglalkozik a szőlők czélszerü trágyázásának kérdésével. A gazdaközönséget, különösen a bortermelőket érdeklő fejtegetésekből adjuk a következőket: Hazánkban a szőlők trágyázására rendesen a ganajt használják a sorok közé, vagy a tőkék mellé annyit juttatva, a mennyi épen telik, s az egyszer gyengén betrágyázott terület, hogy 5—6 év múlva újból betrágyáztassék, az részint a birtok kiterjedésétől, a közelben tartott haszon-állatok létszámától, valamely Helység közelségétől, részint a fuvarozási árak magasságától függ. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen trágyázás! eljárás általában véve nem kielégítő, s magasabb fekvésű szőlőhegyeken, hová a ganajt csak igen nagy költséggel lehet felhordatni, a haszonnal arányban nem álló áldozattal jár. Ha még tekintetbe vesszük, hogy ezen összevásárolt, vagy kisebb gazdaságokban összegyűlt ganaj úgyszólván semmi gondozásban nem részesült, fekvőhelyére a vízben oldható anyagok beszívódtak, a trágya kilugoztatott, a nitrogén-anyagok jelentékeny része ammoniak alakjában elillant, önként következik, hogy az ilyen trágyázásnak feltűnő baszna s huzamosabb időre kiterjedő hatása nem lehet s be kell következni azou időnek, midőn a szőlőhegyek évi átlagos bortermése, kat. holdanként ti—8 hktliternél többre uem tehető. A magyar statisztikai évkönyv tanúsága szerint hazánkban 1*2 évi átlag gyanánt holdankiut csak 7"36 hkl. termett. Ezen valóban elszomorító körülmény indította szőlőtermelőink jelesbjeit a mesterséges trágyák használatba vételére, melyek alkalmazásánál különösen a foszforsavra, a kalira és a nitrogéure kell tekintettel lennünk, mint oly tápanyagokra, melyeket a legtöbb művelet alatt álló talajbau rendszeresen pótolni szükséges, hogy gazdaságunkban egy középszerű termést is nyerhessünk ; s miután a szőlőtalaj a uövéuyek tökéletes kifejlődésére nélkülözhetlenül szükséges egyéb tápanyagokkal csaknem kivétel nélkül bőven el van látva, a fent nevezett háromféle tápanyagnak mesterséges trágya alakjában telep jellegével bíró állami homok szőlőtelep felállítását s mivelését. Kapcsolatban azon czéllal, hogy a futóhomok területek szőlővel való beültetésére buzdító példa gyanánt szolgáljon, azon másik nem kevésbé fontos czél tüzetett a létesítendő telep főfeladatává, bogy az ország szőlősgazdáinak lehetővé tétessék, teljesen megbízható forrásból s feltétlenül vészmentes helyről szerezni be ültetvényeik felújításához vagy uj ültetvények létesítéséhez az amerikai ellentálló alanyok benemesítéséhez szükséges vesszőanyagot. Ez iutézmény tehát hivatva volt ellen súlyoznia filloxera fellépte folytán korlátolt szőlővessző forgalomnak a hazai szőlőszet fejlesztésére gyakorolt zsibbasztó, bénító hatását is. Megnyervén illetékes helyen az ez iránti eszme megvalósításához a szükséges felhatalmazást, igyekeztem e czélra a legalkalmasabbnak látszó területet kiszemelni. Kezdettől fogva Kecskemét városát tartottam ily telep létesítésére a legalkalmasabb helynek. E város majdnem az ország központján, mint centrális hely legkedvezőbb fekvéssel bir arra, hogy onnét az egész ország igényei kielégíttethessenek; a város tulajdonában nagy • terjedelmű, az itt kontemplál czélnak teljesen megfelelő tutóhomokterületek vannak, s végül feltétlenül bíztam beuue, hogy Kecskemét város hazafias közönségében teljes mérvben meg lesz a közérdek iránti áldozatkészség egyrészt, - s a saját jól felfogott érdekei iránti egészséges érzék másrészt - arra, hogy az eszme ott kivihető legyen. Föltevéseim minden tekintetben helyeseknek bizonyultak. A »Kecskemét és V.déke* gazdasági-egylet kitűnő elnöke: Horváth Döme, Lestár Péter, Cs.lléri Béni