Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

A »NYIRVIDÉK< MELLÉKLETE „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ* rűen bérbe adva; a legtöbb bérbirtokon minél kevesebb forgó tőkével a földérték rovására minél több jövedelmet igyekeznek kicsikarni. Bámulatos hitvány igás erővel, alig pár száz rossz hitvány birkával elkezel az istenadta bérlő egy oly szép középbirtokot, a melyen öt aDnyi állatot el lehetne a saját termelésű takarmánynyal tartani. De minek dolgozzék ő az utódnak ? Tart kevés haszonállatot, nem ugarol, nem trágyád, — s ez aztán olcsó gazdálkodás — s a bért megfizetni tudja, és még haszna is marad. Csakhogy a ki ily hosszasabb ideig zsarolt birtokot a bérletből visszavesz, csak az tud|a megítélni az e fajta bérleti rendszernek értékét. A mig a birtokok értéke —elkedő volt, az értékcsökkenés nem volt nyilvánvaló, s a birtokosok nem látták kárát e bérleti rendszernek, most azonbaD, midőn a birtokok értéke más okoknál fogva is csökken, most már a tapasztalt vevő nem hajlandó ezen elvesztegetett értékeket eszkomtálni, s nagyon valószínű, hogy a fogások módosulni fognak. De hát mit mondjunk a kisbirtokosnak, a paraszt* nak trágyagazdalkodásáról. A parasztoknak csak nagyon kis része az, a mely a trágyázás becsét kellőleg méltatná; avagy érthető lenne másképen, hogy ha egy kissé megszorul, takarmánya, szalmája és kevés s hitvány trágya jától is oly könnyen megválik ? Pedig az ország hegye, sebb részeiben az ő szájából is halljuk a sóvárgó szavakat : »bár csak több trágyám lenne, majd több lenne a termésem is.c Ped'g ha a világversenyben termelésünkkel helyt állani akarunk, az istállótrágya produkcziót is az okszerű határokig menve, fokozni kell, mert az istállótrágyábau részben vagy egészben visszaadjuk a talajnak azt a mit tőle elvettünk, visszaadjuk neki a légenyt, a foszforsavat, a kálit s ezzel azon tulajdonságot, hogy jó és kiadó termésekot szolgáltathasson; de mi több, visszaadjuk neki azt, a mit semmi más trágyával direkte visszaadni nem tudunk, az elveszett fizikai tulajdonságokat, vagyis a humust, a melyet minden gazda méltán oly nagy becsben tart. Hiszen köztudomású, hogy ha gazda fekete, tehát humusban gazdag és sárga, vagy humusban szegény tal íj közt választhat, melyiknek adj* az elsőbbséget. A humus azon nevezetes tulajdonságán kivül, hogy a termőföldet a nap vegybontó sugaraira nézve hozzáférhetőblé teszi s hogy a növényi táplálkozáshoz megkívántató vegy bomlásokat elősegíti, még azon nevezetes tulajdonsággal is bir, hogy a fizikai tulajdonságokban mutatkozó szélsőségeket is kiegyenlíti. A laza homoktalaj, a mely az anyagot C3akély részben bírja, csak a humus összekötő ereje áital nyeri el azon tapadósságot, a mely a növénytenyészethez annyira szükséges. Ez az oka, hogy a fekete homokok és a sárga homokok becsét gazdáink nagyon helyesen oly eltérőleg becsülik meg. Ez az oka annak, hogy a homoktalajoknak egyedül idvözitőjeül ismertetik el az istállótrágya, mert rendszeresen adagolva, előbb-utóbb a homokot megbarnítja, sőt feketére festi, mint az az Istvántelki földmives-iskola gazdag hí trágyázott homokbuczkáín látható. De a humus megszünteti az egyoldalú agyagtalajok túlságos plasztikáját is, amely a felvidéken nyirok név alatt ismeretes s amelyet csakis nagyon kedvező időjárásban lehet jól felszántani. A gazdagon nyújtott istállótrágya, vagyis a belőle származó humus pár év alatt képes az ily gonoszindulatu nyiroktalajokat lazábbá és mivelhetőbbé tenni. Tehát a televéuy testet ád a laza homoknak és megporhanyitja a túlkötött talajokat. De megfordítva, a fekete homoktalajok az istállótrágya mellőzése, vagy szűk adagolása által lassankint elhalványulnak s a barna jó miveletű agyagtalajok ugyanezen ok folytán megsárgulnak és nyirokká válnak; mindkét esetben a lassan csökkenő termésekben mutatkozván a végső és döntő eredmény. Az imént körvonalozván, hogy az istállótrágya termelés e kettős szempont tekintetében mennyiségileg menynyire ki nem elégítő, ami az előállított istállótrágya minőségét illeti, erre nézve tapasztalataink szinte nem kielégítők. Köztudomásu dolog az, hogy az istállótrágyának rendszeres kezelése csakis a nagy és középbirtokok egy kisebb hányadán kifogástalan, az ország földrajzi helyzetét tekintve pedig az ország nyugoti, tehát a műveltebb Ausztriával szomszédos részeken látunk e részben örvendetes haladást s minél inkább haladunk kelet felé, a gondatlan kezelés anuál divatosabb. Ami pedig a kisbirtokokat illeti, azokon a trágyakezelés valóban elszomorító. A kisbirtokosok legnagyobb része még csak gödröt sem ás a trágya számára, hanem még emelkedettebb helyet szemel ki rendesen a kerités mellett, ahonnan az értékes trágyáié az útra csorog, hogy teljesen semmivé váljon. De még ott is, ahol a trágyával ily mostohán nem bánnak, a trágya értékének helyes fogalmával sem bir a gazdák egy nagy része. Egy szekér trágya s a más szekér trágya előttük mindegy, pedig egyforma súly mellett változhat értéke 50 krtól 1 frt 50 krig. Anuyit azonban mégis konczedálni kell, hogy a juhtrágyát többre becsülik, mint a szarvasmarha és lótrágyát, mert tapasztalásból tudják, hogy a juhtrágya után sokkal jobb termések származnak, mint a marha és lólrágya után. S tényleg a juhtrág/a kezelés még a legjobb az országban s ez is azért, mert a juhok takarmányozása még meglehetős és ezen jobb takarmányból nyert trágyát nem igen kell kezelni, vagyis egyéb kezelést az almozásnál nem igen igényel. S itt a panasz csak az ithet, hogy, különösen a hegyes vidékei), ahol a szalmával különben is takarékoskodui kell, a juhok alá elég. gé nem almoznak. A marha és lótrágyát azonban kezelni kell, ha azt akarjuk, hogy jó legyen. Navt zettsen : 1. Az állatok alá elég bőségesen kell almozni. 2. A trágyának a viszonyok szerint épített, vagy csak ásott telepének kell lenai, ellátva trágyáié kúttal, ugy hogy a leszivárgó trágyáié felfogható legjen. 3. A különféle trágyákat, ugy mim szarvasmarha, ló, sertés és baromfitrágyát elegyíteni kell egy telepen, hogy egyöntetű trágyát nyerjünk, mert a trágyafélék miudannyia más és más természetű. 4. Az egyformán rétegezett trágyatelepat a trágyalével naponta öntöznünk kell két okból: először, hogy a trágyáié, mely a uövéayi tápszerek egy nagy részét magában birja, a trágya, mint szivacs által magába szivassék és a földre hordható legyen ; másodszor, hogy a trágya egészséges erjedésen menjen át, mert ha a trágyalével uem öntöztetik, erjedése rohamos lesz és tömérdek becses alkatrésze a nagy mindenségbe illan el, ahelyett, hjgy a teimőtöldbe kerüljön. 5. A trágya elillanó részeinek, a szénsavas arnmoni.knak megkötése czéljából czélszerü a trágyadombot vékony földréteggel betetézni, bevouni, avagy gypsz, szu perfoszfatgypsz, vagy szénsavas kalival behinteni. Az igy kezelt trágya, ha különben a takarmányozás is korrekt volt, mire alább térek rá, egészen más értekkel fog birni, mint az, amely az ismert módon more pitrio kezeltetik. Sokkal szűkebb keretbe kell szorítani tárgyamat, semhogy a trágyatelcpak különféle berendezésére kitér jeszkedh'ítném, de különben is Cserháti és Kosutány által irt és az országos gazd. egylet könyvkiadó vállalata által kiadott »Trágyakezelés-tan« ezt, valamint a trágyának további kezelését a szántóföldön o'y kimerítően, szépen és jól ismertetik, hogy teljeseu elégséges, ha ezen jeles munkára a figyelmet e helyen is felhívom. E munkában élénken van tárgyalva a trágyára vonatkozólag az is, hogy a trágya beiértékét nem a takarmányozott állatok száma, hanem a felevett takarmáuy minősége és mennyisége fogja meg'iatározni. Mert könnyen elképzelhető, hogy egészen mis értékű azou trágya, mely lóhere, gumós takarmányok, dara

; korpa, együttes etetéséből származva, jó telepen oüszerűen kezeltetett, mint az a trágya, a mely szalma és polyvafélék etetéséből származik, s hozzá még okszerűtlenül kezeltetik is, ugy, hogy a trágyalevet részben vagy egészen elcsurogni engedjük. Együtt említem e két ferdeséget, mert az életben azt látom, hogy azon gazda, a ki rosszul etet, rendszerint a trágyáját is rosszul szokta kezelni. Ma már a trágya egyes becses alkatrészein-k kereskedelmi értéke van. A légenyuek értéke 80—85 kr. közt változik. A foszforsavé 28—32 közt a távolságok szerint. A kálié 10—15 kr. között. Számítási példával kívánok élni és a jól és rosszul kezelt trágyának értékét pénzértékben kívánom kifejezni. 10 db. 500 kg. súlyú, tehát összesen 5000 kg. súljú tehenem van. I. esetben szabályszerűen etetem, tehát az általálánosan elfogadott Wolff-féle tabellák szerint: Naponta 75 kg. luczerna, 75 kg. burgonya 20 kg. finom korpa, és 30 kg. zabszalmával, táparány 1: 5, szárazanyag-mennyiség 240 kg. II. esetben more patrio etetem és kérem méltóztassanak erre ügyelni, ez nem sok kivétellel nagy álta lánosságban igy van országszerte; tehát naponta 90 kg. tak. répa, 150 kg. árpapolyva, táparány 1: 24 hez, szí" razanyag-mennyiség 240 kg. Aloraszalmi mindkét esetben szabályszerűen 72 kg. őszi buzaszalma. Tegyük fel, hogy ezen takarmányozás egész évben igy eszközöltetik, persze az évszakok szerint változtatás • sal, de a modorban nem változtatva. Már most Wolff Emil kutatásai szerint: a bélsárba 47.5, a húgyba 31.5 légeny, továbbá a bélsárbi 53.9, a húgyba 43 7 ásványos anyag mégy át. És pedig akkéut, hogy a foszforsav majdnem mind a bélsarbau, s a kali majdnem mind a búgyban található fel. Tekintetbe kell venni továbbá, hogy a tejelő teheneknél az etetett légenyuek csak 76 százaléka megy az ürülékekbe, 24 százalék pedig a szervezet által felhasználta iik. Ezeket előrebocsátva, számitásuuk igy fog állani : Az intenzív etetésnél a trágyába kerül az alomszalmával együtt 1.95 kg. légeny, 2.59 kg. káli, 1.23 kg. foszfor. A more pitrio etetésnél: 0.9G kg. légeny, 1.88 kg. kali, 0.G0 kg. foszforsav. Tehát nagyjában számilva épen fél annyi az utóbbiban, miut az előbbiben. Ha már most e kétféle trágya egyaránt -zabályszerüen kezeltetett, a vizelat tebát a trágyatelepbe vezettetett, a trágya rendesen öntöztetett és földdel betakartatott, még ekkor is 10 százalék veszteséget s; ámítva, az elillanó ammoniakra és a fentebb említett pénzértéket beleillesztve számításunkba, ki fog derüiní, hogy az intenzív etetett 10 drb tehén körülbelül ugyanazon sulyu napi trágyájának pénzér:éke 2 forint 31 kr és a more patrio etetett teheneké 1 frc 15 kr. Da meujüuk tovább, vegyük fel azt a nagyon is gyakori esetet, hogy a more pitrio etetett teheneknél a trágyakezelés is more patrio megy, vagyis az öntözés, földelés mellőzése miatt a trágya ugy fermentál, hogy körülbelül 20 százalék légenye a levegőbe illan el. Ez esetben a 10 tehén napi trágyája már csak 1 frt 1 krt fog érni. Vegyük végre azon szinte gyakori, a kisbirtokosnál roudes esetet, hogy a ganajlét elcsorogni hagyja, mondjuk, hogy a ganajlónek fele pusztul el igy s ekkor a legény ujabb 20% a s a kálinak 50°/

0 a elpjcsékoltatik, ez esetbeu még jóakaratú s;.ámitás mellett is a 10 tehén napi trágyája már csak 87 krt fog érni. VagyÍ9 naponta 28 kr. fog semmivé meuni, a mi egy évben 102 friot tesz ki. S mig a 10 db. jól etetett tehén évi trágyája megér 843 frtot, addig a rosszul etetett s trágyáját helytelenül kezelt 10 db tehén trágyája csak 317 frt 50 krt fog érni. Nem akarom a számításokat vég uélkül nyújtani és az orszfig egész állatállományára, meglehet, önkényesen viszonyítani és sok millióban tüntetni fei azon veszteséget, amely a trágya hiányos kezelése által éveuként az ország termeléséra hárul, elégségesnek tartom ezen itt felhozott, meglehetős gondossággal kiszámított adatokból igazolni, hogy a mai versenyviszonyok mellett gazdáiuknak egyik hatalmas fegv vérét képezheti, ha a helytelen trágyakezelésből származó elveszett értékeket, — azon jelentékenynek épen nem mondható befektetésekkel, mit a csélszerű trágya-telepek igényelnek — teljes erővel megmenteni törekszik. III. Kereskedelmi trágyáink. Minő eredmény nyel alkalmazták a műtrágyákat az elmúlt évben gazdáink ? S ezzel áttérek a kereskedelmi trágyák kérdésére. Ha kereskedolmi trágyákról beszél alt, akkor ezen elnevezés a'att nemcsak az ugynevezet mű.rágyákat — tehát chilisalétrom. csjutliszt szuperfoszfát stb , szóval zsákolható trágyát értem —, hanem mindazon trágyanemeket, a melyek a kereskedelmi trágyát képazik, tehít a gyári hizlalás a sertésszálások és a koac.entrtált temesvári trágyákat stb. stb. Hogy az országban vaunak vidékek, a melyek saját erejükből, a földbeu létező teriiőeró által föltételezett tenyészet utján az igényelt trágyamennyiséget előteremteni nem képepek, az meglehetős általános ismeretes. A homok-buezkákon, vadszékeken és az évszázadok óta mívelés alatt álló hegyes vidékeken, a maly utóbbiakról a termékeny földet folyóink az alföldi tnendeczíbe és a völgyekbe rakták le s a melyek hozzá vadvíz , zápirokés hasonló kalamitásokban bővelkednek, próbálja meg valaki a létező talajerővel virágzó termelést létesíteni, s tapasztalni fogja, hogy amit sok évtizedeken sőt egész évszázadokon át onnan elzsaroltnk, azt pár évtized alatt idegen segély nélkül visszaszerezni nem lehet. Könnyű kimondani azt az ismert aranyszabályt, hogy: »Gazda, tarts minél több haszonállatot, tardsd jól azokat; akkor lesz sok trágyád ós nagyobb szemtermésed,« de mit ér a jó tauác3, mikor a föld holdankénti átlagban 5 — 6 métermázsa lak irminynál, 3 métermázsa gabonánál és 7—8 métermázsa szalmánál többet, ugarlás mellett sem terem. Ezen termésmennyiségekkel alig birja a gazda igás állatait jól eltartani s a haszon állatoknak, daczára a begyvidék aránytalan legelőterületeinek, neon bir többet adni, miut a mennyi arra elég, hogy földeit uiindeu 10—12 évben egyszer megtrág.i ázza. Az ilyeu helyzetekben — s kérem figjelambe venni, hogy ily helyzetben az ország termőterületének mintegy Ve része van — idegen segély nélkül a gazda nem boldogulhat. Ezen idegen segély pedig többféle lehet. Vagy szeszgvárt állit a gazda, amit azonbau a mai körülmények között nem minden halandó tehet meg, vagy vesz takarmányt ós szalmát, ami azonbau az állati termények árfluktuácziójánál nagyon moggoudolandó dolog, mert ha a gyapjú, a hús, a növendék-állat, a sertés olcsó, akkor a vásárláson esetleg nagy vesztesége is lehat, da meg a jó széna - és szalmavásárlás nagy ügyességet igényel és igy nagy koczkázat- és sok alkalmatlansággal is jár, vagy vesz ipari szeszgyáraktól tr <gyát, sertéshizlalókból sertéstrágyát, vagy — nunc venio ad fortissimum — vesz műtrágyá

1. Szeszgyári és kőbányai trágyát ciak e telepekhez közöl lakó gazdáit vehetnek. Hogy azután szeszgyári trágyát valaki vehet-e, az számítás dolga ; ha jól jön ki vele, nagyon jól teszi; ugy ez, mint a sertéstrágya a pestvidéki homokokra valódi áldás azért, mert a pestvidéki száraz homokok szerencsétlen fizikai struktúráját nagyon előnyösen megváltoztatja és merem állítani, hogy pár évtized múlva, ha e trigyn-